2007-01-21

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 1. 21.-én, Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680) - Liturgia: 1

1. Itt az Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal eléállni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki hirdeti S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csendes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen Mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy a szeretette irántunk, és hűsége örökké megmarad. Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, szabadíts meg, mert benned bízom! Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! Hallgasd meg, Uram, imádságomat, és figyelj könyörgésemre! A nyomorúság idején hozzád kiáltok, és te meghallgatsz engem. Ámen.

Liturgia:

Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek. Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal! Testvéreim az Úrban! Az Isten színe előtt, gondoljunk méltatlanságunkra, valljuk meg bűnünket neki imádságban: Istenem! Te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram! Hallgass meg jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, akiben az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és akinek láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Dicsőség a magasságban Istennek, itt a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, ének és orgonahang Mind az ő szent nevét áldják!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható, örök Isten! Tekints gyengeségünkre, és nyújtsd ki kezedet segítségünkre az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úrban! A mai vasárnapon, Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnapon az ószövetségi ige Királyok 2. könyvének a 5. fejezetéből, az első 15 versben így szól hozzánk:

Naamán, az arámok királyának a hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izrael országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. Ez így szólt úrnőjéhez: Bár eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt az Izrael országából való leány. Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Izrael királyához. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. Átadta a levelet is Izrael királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, azért küldöm hozzád szolgámat, Naamánt, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából. Amikor Izrael királya fölolvasta a levelet, megszaggatta ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet, és életre kelthet, hogy ideküld énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam a bélpoklosságából?! Értsétek, és lássátok meg, hogy csak űrügyet keres ellenem!

Amikor Elizeus, az Isten embere, meghallotta, hogy Izrael királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben! Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és majd segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, aztán végighúzza a kezét a beteg helyen, és meggyógyítja a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izrael minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott. Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.

Azután Naamán visszatért az egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izraelben.

A mai vasárnap levélbeli igéje a Római levél 12. fejezetéből, a 17. verstől a 21. versig a következőképpen szól:

Így ír Pál apostol:

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek”- így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.” Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 384 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn)

1. Mily boldog, aki Jézusban, Mint hatalmas barátban És irgalmas Megváltóban Bízik mindenkor bátran! Nincs hívebb barát, Nem hagy el. Nincs senki hozzánk oly közel. Ha öröm ér, ha bánat. - 2. Sem vidám örömünnepen, Sem csendes betegágyon Nem kerül el. Megkönyörül Mindig a hozzá vágyón. Ő gyötrő, fájó gyászban is És menyegzői házban is Belép a hívó szóra. - 3. Hű szíve csupa irgalom És érző, meleg részvét. Ha ínséget lát valahol, Szent szeme szánva néz szét. Ki mennynek, földnek parancsol, A legkisebbhez úgy hajol, Mint édestestvéréhez.

Igeolvasás:

Az evangéliumi igéje a mai vasárnapnak, Testvérek, Máté evangéliuma 8. fejezetéből az első 13. versben szól hozzánk:

Így ír az evangelista:

Amikor Jézus lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborulva imádta őt, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla. Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.”

Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.” De a százados ezt felelte rá: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! - és megteszi.” Jézus ezt hallva, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; Akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés: **

Véghelyi Antal: „Menj el, és legyen a te hited szerint”

A leprás megtisztításáról és a római százados szolgájának meggyógyításáról szóló tudósítást Máté így vezeti be: „Amikor [Jézus] lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt…” A Hegyi beszéd isteni kinyilatkoztatás igényével adott tanítását isteni hatalommal véghezvitt csodák hitelesítik. „A józan értelem kénytelen itt arra a következtetésre jutni, aminek Nikodémus - János evangéliumának 3. részében - így ad hangot: »Senki sem tehet ilyen jeleket, ha nincs vele az Isten«” - állapítja meg Luther.

A leprás férfi mindent egy lapra tesz föl. Életét kockáztatja, amikor a mózesi törvény leprásokra vonatkozó előírását megszegve nem tér ki a sokaság kíséretében közeledő Jézus útjából, hanem közel megy hozzá, és a lába elé veti magát. Ezért akár meg is kövezhetnék. De még tetténél is botránkoztatóbb, amit mond: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Az ószövetségi nép hite szerint a leprától való megtisztítás egyenlő az új élet teremtésével, amelyre egyedül Istennek van hatalma. Gondoljunk a szír Naamán történetére, aki királya levelével érkezik Izrael királyának udvarába. A levélben ez áll: „… kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem!” (2 Királyok könyve 5,6). Amikor Izrael királya elolvassa, megszaggatja ruháját, és felkiált: „Hát Isten vagyok én, aki megölhet, és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?!” (2 Királyok könyve 5,7) A Jézus lábához boruló férfi szava - „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz” - annak elismerése, hogy Jézus Isten hatalmával rendelkezik.

De még ennél is többről van szó: olyasmit kér Jézustól, amit hívő zsidó csak Istentől kérhet. Úgy fordul az ember Jézushoz, hogy benne Istent szólítja meg. Tudnia kell, hogy ezzel az írástudók és a vallási vezetők szerint főbenjáró bűnt követ el: az ő mérlegükön szava istenkáromlásnak minősül, amelyért halálbüntetés jár. De ugyanez a vád merül fel Jézus ellen is, ha nem utasítja rendre. Jézus ehelyett kinyújtja a kezét, megérinti őt, és a döbbent csendben csak ennyit mond: „Akarom. Tisztulj meg!” A kocka ezzel el van vetve. Ha a lepra nem tisztul le azonnal, akkor senki sem akadályozhatja meg, hogy istenkáromlásért mindkettőjüket a helyszínen meglincseljék. Ám a lepra abban a pillanatban eltakarodik (az eredeti kifejezés így is fordítható) a beteg ember testéről. Ezzel bizonyítást nyert, hogy Jézus szava valóban isteni szó, amely Isten teremtő hatalmát hordozza. Az ellenség elnémul. Jézus folytathatja útját Kapernaum felé.

A levegő itt is rögtön megtelik puskaporszaggal: az idegen megszálló hatalom gyűlölt hadseregének tisztje közeledik Jézushoz, hogy a szállásán halálos betegen fekvő szolgájának életéért közbenjárjon. Jézus reakciója ebben a helyzetben már nemcsak vallási kérdés, hanem politikai is. Ha ő Izrael Messiása, akkor - a várakozás szerint - nem segíthet a Római Birodalom elnyomó gépezetéhez tartozó emberen. Ehhez képeset másodlagos a vallási szempont, az, hogy Jézus - zsidó létére - azonnal késznek mutatkozik rá, hogy egy pogány ember szállására induljon. Nem is rajta múlik, hogy a látogatásra nem kerül sor. Ez a pogány ember ugyanis hisz Jézus szavának tér és idő korlátait legyőzve, mindenütt érvényesülő isteni hatalmában. Szükségtelennek tartja, hogy Jézus személyesen keresse fel a beteget. Azt mondja, elég, ha a távolból parancsol a betegségnek, és az, szavára eltávozik a szolgától.

A választott nép ősi hite szerint Isten igéjében és igéje által bárhol jelen tud lenni, és véghez tudja vinni, amit igéjében kinyilatkoztat. Ezt a hitet korábban még a legszűkebb tanítványi körben sem alkalmazta senki Jézusra. Elsőként egy pogány római teszi meg. Máté meg is jegyzi, hogy amikor Jézus a százados szavait hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben.” A százados hitének nagysága nem a mértékében van, hanem minőségében: az ember Jézusban ismeri föl a mindenütt jelen lévő, a világot igéjével teremtő és kormányzó, mindenható Istent.

Jézus ma sem éri be ennél kevesebbel. Egyháza népétől, tőlünk is ezt a hitet várja. Luther így vall erről: „Ez az evangéliumi történet megmutatja, hogyan kell hinnünk, hitünknek miként kell az igéhez ragaszkodnia, és milyen mély alázattal kell várakoznia Isten kegyelmére. Aki ezt megfogadja, annak - miként a leprásnak és a római századosnak is - végül sikerül elnyernie, amit kért. Hited szerint történik minden, mihelyt szíved egyedül Isten kegyelmére és jóságára hagyatkozik, azt kívánja, és abban bízik. Isten irgalommal fordul feléd, keblére ölel, és megsegít.”

Imádkozzunk:

Úr Jézus Krisztus, megvalljuk, sejtelmünk sincs hatalmadról és lehetőségeidről. Ajándékozz bátorságot, amely legyőzi aggodalmainkat, és szárnyakat ad kéréseinknek! Hadd érezzük meg, mi elevenít meg bennünket, és mi élteti a teremtettséget! Benned reménykedünk most és mindörökké. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg hitünket, Testvéreim, mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 384 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn)

4. Víg énekszóval áldjuk mind A velünk érzőt, hívet. Ki névre, rangra nem tekint, Csak egyet néz: a szívet; S bár örök, égi fényben él, Mint jóbarát, jön és betér Ahhoz, ki hívja, várja.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Imádkozzunk:

Urunk, szerető Atyánk! Add nekünk Lelkedet, hogy áldásunkra, épülésünkre, növekedésünkre legyen. Hogy életünket megújítsa napról-napra, hogy örülni tudjunk örömben és bánatban neked, hogy téged lássunk, a te felénk nyújtott kezedet fogjuk napról-napra. Hogy hozzád vigyük a dolgainkat, amelyek történnek velünk, és amelyeket teszünk, hogy tőled várjuk a kenyeret, a jó szót, tőled várjuk életünk dolgait, mindazt, amire szükségünk van. Hogy egészségünkben szolgáljunk mindazoknak, akik körülöttünk vannak. Kezünkkel, lábunkkal; hogy betegségünkben is szolgáljunk a körülöttünk levőknek, vigasztalással, rólad való bizonyságtétellel, imádsággal, erősítéssel. Add Lelkedet nekünk, Istenünk, hogy megálljunk minden kísértésben, amely ér minket, minden olyan helyzetben, amelyik el akar távolítani tőled, és megkérdőjelezi jelenlétedet közöttünk. Add kegyelmedet, Istenünk, hogy Jézus nevében járjunk, keljünk fel, feküdjünk le, szóljunk és cselekedjünk, hogy veled legyen az életünk. Jézust dicsérjük. Az ő nevében fordulunk hozzád most, amikor imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 324 (Schirmer Mihály 1606-1673. Diterich János Sámuel 1721-1797 )

1. Hívek, dicsérjük Istenünket, Ki nem akarta bűnben vesztünket. S mint, Atyánk, mennyből ránk tekintett, És szent Fia által üdvözített. - 2. Ki ezt a világot úgy szerette, Hogy saját életét sem kímélte: A Király földre szállt miértünk S a kárhozatból kimenti éltünk. - 3. Jóvoltodat, Atyja életemnek, Ki Üdvözítőt adtál lelkemnek, Boldogan dicsérem és áldom, Mert legfőbb kincsem az én Megváltóm. - 4. Jézusom, vezess igazságodban, Adj nekem részt szabadításodban, Csendesség, békesség vidítson, E világon is már boldogítson. - 5. Add, szeresselek buzgón tégedet, Híven megtartsam szent beszédedet. Áldjalak, valljalak igazán, Míg egykor nálad lesz dicsőbb hazám.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Idézet az Evangélikus Élet 2007. január 21-i számából - egészségi és technikai ok miatt.

4