2007-01-14

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 1. 14.-én, Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata) - Liturgia: 2

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent igédnek titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az egész föld leborul előtted, Uram, és zengő énekkel áldja nevedet. Örvendezzetek Istennek szerte, a földön, magasztaljátok, és járuljatok elé hódolattal. Gyertek! Lássátok Isten tetteit, csodadolgokat cselekszik az emberek között! Téged illet a dicséret, Istenünk, neked teljesítik a fogadalmakat. Te meghallgatod az imádságot, ezért hozzád fordul minden halandó. Ámen.

Liturgia:

Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindenkor velünk! Testvéreim! Az Isten színe előtt, gondoljunk most, mindenek előtt méltatlanságunkra, bűneinket valljuk meg: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, és mi, vétkesek megtérhessünk hozzád, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Uram Jézus, én imádságomra, Hajolj hozzám én kiáltásomra; Kérésemet kegyelmesen fogadd, Ne tekintsed méltatlan voltomat.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, akiben az Ige, Isten szava testté lett, közöttünk lakott, és láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, itt a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Szereteted olyan erős, hogy megváltoztathatsz mindent. Engedd átélni, hogy a gyászból örömöt, a veszekedésből békességet, a vétekben bocsánatot, a reménytelenségben bizalmat támasztasz. Ajándékozz meg bizakodással, hogy értelme legyen életünknek. Mindent Jézusért kérünk. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úrban! A mai vasárnap, Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnapon az ószövetségi ige Mózes 2. könyvének a 33. fejezetéből, a 17. verstől kezdve így szól:

Az ÚR így beszélt Mózeshez: Megnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek. Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet. Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész felségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek,, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.

A Római levél 12. fejezetéből erre így felel a mai vasárnap levélbeli igéje, a fejezet 6. versétől kezdve:

Így ír Pál apostol:

A nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabályai szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket: áldjátok, és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyra törők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 377 (Ács Ferenc 1680-1747)

1. A mi szívünk téged óhajt, Jézus, Isten Báránya! Vedd kedvesen ezt a sóhajt, Mely áldásodat várja; Mert a halál megrontója, Mindnyájunknak Megváltója Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk! - 2. Szegény bűnös embereknek Egyetlen reménysége, És minden igaz híveknek Öröme, üdvössége! Jövel, jövel hozzánk, kérünk, Mindenkoron légy mivélünk; Te vagy a mi Krisztusunk És kegyelmes Jézusunk! - 3. Erősítsd bennünk hitünket, Hogy a mennybe mehessünk! Vesd tengerbe bűneinket, Kárhozatba ne essünk! Így életünk végső napján, Vándorlásunk végóráján Lelkünket, ó, Krisztusunk, Vedd kezedbe, Jézusunk!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Az evangéliumi igéje a mai vasárnapnak, Testvérek, János evangéliuma 2. fejezetéből az első 11. versben szól hozzánk:

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” Mire Jézus ezt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád asszony? Nem jött még el az én órám.” Anyja így szólt szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig. Azután így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.”

Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ezt tette első jelként Jézus. Hogyan kezd el jeleket tenni? Hogyan jelenik meg az életünkben? Hogyan jelenik meg lakodalmakon, vagy betegségben, hogyan jelenik meg Jézus? Hogyan találkozhatunk vele? Akár a munkánkban, akár a családban, akár nehéz órák között, akár ünnepeinkben, hogyan lesz jelen? - A nagy csoda árnyékában néhány apró mozzanatot nézünk végig a történetben, hogy választ kapjunk rá.

Az egyik ilyen mozzanat legyen az, hogy: „meghívták Jézust”. - A menyegző valószínűleg nemcsak olyan egy-estés mulatság volt, hanem hosszabb ideig, napokig is tartott, és mivel közel volt Jézus és hozzátartozói, családja lakhelyéhez, Názárethez, ez a Kána nevű helység, ezért nyilván ott voltak a rokonság, és a szomszédság, meg az ismerősök, és ezért meghívták Jézust. Lehet, hogy nagyon szívesen várt, fontos vendégként, az is lehet, hogy csak, mint az ismerős ismerősének az ismerősét, de minden esetre meghívták. Talán nem is szántak neki szerepet különösebben ezen az ünnepen, de meghívták. És ezzel esélyük lett ezeknek, a derék lakodalmas-embereknek arra, hogy Jézus váratlanul belekerüljön az életükbe. - Nekünk pedig azt mondja Jézus más helyen, hogy „ha kinyitjátok az ajtót, akkor bemegyek, és veletek vacsorálok”. Tehát érdemes ezt fontolóra vennünk, és az életünkbe időről-időre beengedni, és meghívni Jézust. Mert hogy ő azt mondja, hogy kopogtat, de nem tör be. Legalább is az nagyon ritka dolog.

A másik mozzanat, amire figyeljünk oda, az legyen, - mondjuk az - hogy „bármit mond nektek, azt tegyétek meg”. Ezt Mária, Jézus anyja mondja a szolgáknak ott, a lakodalomban. „Bármit mond nektek, azt tegyétek meg”. És ez nem magától értetődő! Az Isten szava elég régóta szól az emberhez, és többnyire az történik, hogy bármit mond, nem tesszük meg. Így aztán amikor elfogy a bor, akkor marad minden úgy, és nincs más hátra, mint: „kedves vendégsereg, eredj haza. Vége a bálnak.” - Ugyanis ha egyszer kifogyott az életöröm, kifogyott a hit, a lelkesedés, a boldogság, a barátságok melege, a házasság ereje, - kifogytak az örömök, és az élet-muníciók belőlünk, akkor nincs tovább! Mehetünk haza! Szégyen szemre, a két-három naposra tervezett mulatság második reggelén haza zavarnak minket. - Elfogyott a bor.

És aztán az is fontos dolog, hogy ha Jézus csodájára várunk, hogy valami történjen ebben az „elfogyott életben”, akkor ahhoz üres edények kellenek. - Ezek az edények ott, a tisztálkodás rendje szerint, vagyis azért voltak, hogy a vendégek, amikor asztalhoz telepszenek, akkor megmossák a kezüket, illetve a szolgák megmossák az érkezőknek a poros lábát. Ezek az edények ott álltak, valamiért üresen. Lehet, hogy több, más edény is volt ott, amiben volt víz, lehet, hogy másért, de szerencsére az edények üresek voltak, és beléjük fért két vagy három métréta egyesével, vagyis nagyjából egy hektós vödrök voltak. - Üres edények kellenek a csodához, ugyanis Jézus maga cselekszik, amikor valamit csinál velünk. Amíg sürgünk-forgunk, amíg szaladunk az elfogyott „bor” után mindenfelé, amíg megpróbáljuk új örömökkel, új kapcsolatokkal, új érzésekkel felmelegíteni a kihűlt életet, addig Jézus csak annyit mond, hogy „én rám tartozik? Nem jött még el az órám.” „Bármit mond nektek, azt tegyétek meg”

És aztán legyen a következő mozzanat, amire figyelünk, a végéről az, hogy „tanítványai hittek benne”. Nagyon szépen, finoman elmondja János. Nem sokan vették észre valószínűleg, hogy mi történt. Nemcsak a násznagy nem tudott róla, hanem a többi vendég sem, a vőlegény sem. Azok, akik tudtak róla, és akiknek ez - úgy látszik -valamit jelentett is, azok a tanítványai voltak. Biztos, hogy az a tizenkettő, akit fel tudunk sorolni, hittek? Nem tudom, arról nem beszél János. A „tanítványai hittek benne”. A tanítványai Jézusnak, nagyjából azt jelenti, hogy aki figyel arra, hogy Jézus mit csinál, és követi őt. Bármit mond, megcsinálja. Ezek szerint voltak ott Jézusnak tanítványai is. Vagyis olyan emberek ebben, a nagy lakodalomban, akik odafigyeltek arra, hogy mit tett Jézus, és ez az esemény, hogy újra lett bor az ünnepen, nem kellett hazaküldeni a vendégsereget, ez a mozzanat megragadt bennük, és arra mutatott számunkra, hogy Jézus most nem egy vendég, hanem szükségünk van rá. Ugyanis csak ennyi volt a célja. Kiderül abból, hogy azt mondja János: első jelként tette. Tehát nem egyszerűen a vendégsereg marasztalása és a mulatság folytatása érdekében, hanem volt egy ennél nagyobb célja is Jézusnak, hogy így tegyen. Hogy észre vegyék, hogy valaki megteheti.

És akkor még következő mozzanatként térjünk vissza a már említett szavára Jézusnak ezekhez kapcsolódva, amit anyjának mond: És jó, ha már most is, farsangi idő elején, tudjuk, hogy Jézus megmutatja a dicsőségét, megmutatja a hatalmát és a szeretetét számtalan jellel az életünkben. Végig lehet gondolni, meg lehet kérni is tőle, hogy adja vissza az elfolyt „bort”, teremtsen újat az üres edényekben, de jó tudnunk már ilyenkor, hogy azok a jelek az ő órájára hívják fel a figyelmet. „Nem jött még el az én órám” - mondja Jézus, és aztán nem vár egy órát sem, hanem perceken belül szól a szolgáknak, hogy: „töltsétek meg a vedreket”.

Azt hiszem, még akkor sem jött el az ő órája, mert nem telt el az óta óra. Az ő órája a jelei után jött el. Nem sok jelet tett, sőt vissza is utasította, hogy többet tegyen. Ezek a jelek olyanok, mint amit Mózes átélt ott, a sziklahasadékában: hátulról meglátta az Istent. Életre szóló élmény lehetett, de mégis csak hátulról volt. És azt mondja Isten: „Senki sem láthatja orcámat!” - Valóban? Dehogy! Ott, a Golgotán, ott van az arca. Csak azt még Mózes nem tudta ilyen pontosan előre. De ott van az arca a Golgotán. Mindaz, amit addig tesz, mindaz, amit azon kívül tesz velünk az életünkben Jézus, az hátulról tett találkozás. Láthatjuk őt hátulról. Keze nyomát, ahogy járt-kelt közöttünk. Láthatjuk az arcát is. Láthatjuk, amikor eljött az órája ott, a kereszten.

És hogy van-e értelme meghívnunk őt, vagy másképpen mondva: kinyitni az ajtót, hogy bejöjjön, és velünk vacsoráljon -, hogy ennek van-e értelme, az ott dől el, hogy mi részt veszünk-e az ő óráján. Ott vagyunk-e a keresztjénél? Odaérünk-e? Odaérünk-e a dolgainkkal, a nyomorúságainkkal, üres edényünkkel, és ott tudunk-e maradni?

Imádkozzunk:

Urunk, kegyelmes Istenünk! Sok ajándékod közt, melyekkel elhalmozol bennünket napról-napra, mutass rá a fontosra. Hogy ajándékaid kockakövek legyenek a hozzád vezető, országodba tartó utunkon. Hogy feléd jussunk, Fiad keresztjéhez, országod kapujához. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg hitünket, Testvéreim, mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 377 (Ács Ferenc 1680-1747)

4. Nincsen nékünk itt e földön Maradandó városunk, Vándorolunk reménységben, Jövendőt óhajtozunk. Ott sok ezer angyalokkal Téged áldunk jó Atyáddal. Méltó vagy rá, Krisztusunk. Ámen, édes Jézusunk!

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most, vigyük Isten elé mindazt, amire szükségünk van. Imádkozzunk:

Urunk, szerető Atyánk! Adj bort a világnak, ne a felejtés és a mámor borát, hanem a veled, nálad levő örömnek az új borát. Add nekünk Lelkedet, hogy áldásunkra, épülésünkre, növekedésünkre legyen. Hogy életünket megújítsa napról-napra, hogy örülni tudjunk örömben és bánatban neked, hogy téged lássunk, a te felénk nyújtott kezedet fogjuk napról-napra. Hogy hozzád vigyük a dolgainkat, amelyek történnek velünk, és amelyeket teszünk, hogy tőled várjuk a kenyeret, a jó szót, tőled várjuk életünk dolgait, mindazt, amire szükségünk van. Adj bort, Istenünk, hogy egészségünkben szolgáljunk mindazoknak, akik körülöttünk vannak. Kezünkkel, lábunkkal; hogy betegségünkben is szolgáljunk a körülöttünk levőknek, vigasztalással, rólad való bizonyságtétellel, imádsággal, erősítéssel. Adj bort, Istenünk, Lelkedet nekünk, hogy megálljunk minden kísértésben, amely ér minket, minden olyan helyzetben, amelyik el akar távolítani tőled, és megkérdőjelezi jelenlétedet közöttünk. Add kegyelmedet, Istenünk, hogy Jézus nevében járjunk, keljünk fel, feküdjünk le, szóljunk és cselekedjünk, hogy veled legyen az életünk. Jézust dicsérjük. Az ő nevében fordulunk hozzád most, amikor imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 337 (Helmbold Lajos 1532-1598, német - Erfurt 1563)

1. Istentől el nem állok, Ő sem áll tőlem el! Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel. Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel Ő áld meg segítséggel, Kegyelmes, jó Atyám. - 2. Ügyemet reá bízom, Szívem keserveit, Könnyem letörli bizton, S rám víg napot derít. Hitem reá hagyja A testem, lelkem, éltem. Kezében azt nem féltem, Legyen akaratja. --3. Ő mást nem is akarhat, Csak mi javunkra van. Jósága égi harmat, Mely ránk száll untalan. Ő üdvösséget ád, Midőn szívét kitárva Hívogat országába, S elküldi szent Fiát. - 4. Minden áldás forrása, Dicsér szívünk, ajkunk. Hisz minden óra drága, Melyben rád gondolunk! Legyen itt életünk Isten iránti hála, Míg egykor mennyben nála Örök békét nyerünk.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

4