2007-01-07

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 1. 7.-én, Vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 438 (Scheffler János 1624-1677, német)

1. Jézus hív: „Jertek én utánam! Hűségesen kövessetek! Lépjetek lábnyomomba bátran! Ne földiekre nézzetek! Vegyétek föl keresztetek! A keskeny útra térjetek!” - 2. „Ki velem jár, nem él sötétben, Mert én világosság vagyok. Ahogyan itt szolgáltam, éltem, Példám előttetek ragyog. Út vagyok én! Ki rám figyel, A biztos célt az éri el.” - 3. „Ha nehéz útra szólít szavam, Segítek én, ne féljetek! Elöl, ott járok mindig magam, S megerősítem szívetek. Rossz tanítvány, ki tétlen vár, Ha Mestere előtte jár.” - 4. „Aki az életét megtartja, Elveszti azt énnélkülem. Ki érettem halálba adja, Az megtalálja énvelem. Ki keresztjével nem követ, Énhozzám méltó nem lehet.” - 5. Kövessük őt, a drága Mestert! Szent nyomdokában járhatunk. Hordozzunk bár nehéz keresztet, Áldott lesz itt szolgálatunk. Küzdőre vár csak győzelem És égi béke, végtelen.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Fogadd kedvesen ajkam beszédét és szívem gondolatait, én Uram, kősziklám és Megváltóm! Az egek hirdetik Isten dicsőségét, keze munkájáról tanúskodik a menny. Nappal a nappalnak adja tudtul, éjszaka az éjszakának tesz jelentést! Nem beszéd ez, nem emberi szó, hangot sem hallani, szózatuk mégis betölti a földet, elhat a világ határáig! Dicsőség legyen az Úrnak örökké, gyönyörködjék az Úr alkotásaiban. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt, vizsgáljuk meg magunkat az ő törvényének, parancsolatainak a tükrében!

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hűséges és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened?- Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel könyörögjünk most Isten irgalmáért:

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem! Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, vétkemtől tisztíts meg engem, mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, jogos az ítéleted. Én bűnben születtem, te pedig a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek, moss meg, és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, és töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, elveszett embereken Jézus Krisztus által, aki emberi testté lett. Itt élt közöttünk, láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Ebben bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Hajtsuk meg fejünket Isten színe előtt, imádkozzunk:

Világosság Istene! Köszönjük, hogy Jézus Krisztus eljött, hogy a világ világossága legyen. A keresők célja, a tévelygők útmutatója lett, intelmekkel telve, Lélekkel megáldva, szavaddal elhívva. Add, hogy hallgassunk rá, kövessük őt, és mindenkor téged dicsőítsünk. Erre segíts bennünket Lelkeddel az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvérek! Istennek a mai vasárnapra, Vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnapra rendelt ószövetségi igéjét olvasom Ézsaiás próféta könyvében így szól hozzánk ez a 42. fejezet első kilenc versében:

Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.

Ezt mondja az ÚR Isten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket! Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak. A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak, tudatom veletek.

És így szól hozzánk a mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Rómába írt leveléből a 12. fejezetben, az első öt versben:

Így ír az apostol:

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarat, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 392 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi Fejedelme! Te vezérelsz jó úton, Földi porból föl a mennybe. Szirtek örvénye felett Bizton járhatok veled. - 2. Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke! Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll rám égi béke. Áldott Megváltóm lettél, Boldog, aki benned él! - 3. Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet! Takarjon bár sírhalom Veled mennyben újra élek. Te vagy utam, életem. Én Jézusom, mindenem!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim az Úrban! A mai vasárnap evangéliumi igéjét olvasom Lukács evangéliuma 2. fejezetéből, a 41. verstől kezdve az 52. versig:

Jézus szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársak körében van, elmentek egynapi járóföldre, és akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Urunk, szentelj meg miket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Vízkeresztnek az ünnepe, kedves Testvérek, arról szól röviden, hogy Jézus megjelenik a világban. Hogyan jelenik meg? Hogyan tudatosul bennünk, hogy ő eljön, itt van, és az hogy nekünk rá van szükségünk? Mi ennek a folyamata? - Ezt mondják el az előttünk álló, Vízkereszt ünnepe utáni vasárnapok igéi.

Egyfelől benne vagyunk a Karácsonynak az üzenetében. Arról szól az Isten szava hozzánk változatlanul, most is, a nagy ünnepek elmúltával is, hogy a Megváltó érkezik hozzánk. Eljött ebbe a világba nekünk.

Másrészt pedig ma egyfajta újdonság is van ebben, mert eddig, Ádvent kezdete óta mindig Jézusról beszélt valaki. Róla volt szó. A próféciák, az emberek, a tanúi róla beszéltek, a jelek róla szóltak. Róla beszéltek angyalok, vagy Zakariás Keresztelő János születésekor. Róla beszél Mária, amikor megszólítja az angyal. Róla beszélnek a pásztorok ott, az istállóban, amikor elmondják az angyalok híradását. Róla beszél Simeon és Anna prófétanő Jeruzsálemben. Mindannyian beszélnek Jézusról.

Most először, tizenkét évesen maga, Jézus szólal meg, először a Bibliában. Nem először az életében. Nyilvánvalóan beszélt már tizenkét éves kora előtt is, de azt nem jegyezte fel az evangélium a számunkra, mert most szólalt meg először úgy, hogy azt leírták, mert az nekünk szól, nekünk fontos. És mindjárt itt is, tizenkét évesen ugyanarról beszél, mint később is, akárhányszor: önmagáról. Istenről, aki neki az Atyja, és az értékrendjéről, hogy neki a legfontosabb, az ő dolga az Istennek a dolgai. Ugyanazt mondja, amit később is, hogy ő az út az Istenhez. Ugyanazt mondja felnőttként is, hogy akaratát cselekszi. Már itt, tizenkét évesen, amikor a Biblia lapjain elsőként szólal meg.

Nézzük meg most ezt a történetet, ezt az egyetlen gyermekkori történetet Jézusról abból a szempontból, hogy mit tettek a hozzátartozói, és miért kerültek feljegyzésre az evangéliumban?

Amit érdemes megjegyeznünk a történetből: egyrészt azt, hogy amikor elmúltak az ünnepek, akkor nem vele mentek. Nem Jézussal voltak. És az alatt nem szülői felelőtlenséget értek most, hiszen jó szívvel, joggal gondolhatták, hogy ott van a názáreti lakosok, a názáreti zarándokok között a csapatban, hanem inkább arra gondolok, hogy nyugalomban voltak Jézus nélkül. - Úgy vagyunk az életben, amikor hozzájuk hasonlítunk ebben a dologban, hogy Jézus valahol megvan, szerencsére minden rendben van Jézussal, ő a helyén van; úgy hogy nincs semmi probléma, nyugodtak lehetünk, és élhetjük az életünket. Szerencsére Jézus megvan, rendben van, jó egészségnek örvend, gondoskodik rólunk, meghalt értünk, - és ezért minden rendben van, és járhatjuk az utunkat. Ilyenkor előfordul, hogy Jézus közli velünk különféle módokon, hogy Jézus eltűnt, és ez valami ürességet eredményez.

Azután mit tettek Mária és József? - Három napig keresték. Nem tudom, hogy hol keresték, ki tudja: merrefelé járkáltak a fővárosban, egy helyen nem keresték: a templomban, az Atyjánál. - Tulajdonképpen most megint magunkra gondolva, nézve - József és Mária „egész jó időt futottak” a három napban. Nagyon sok ember egy egész életet végig él úgy, hogy keresgéli Jézust a helyén. Keresgéli a Krisztust, akit meg sem tud nevezni, csak valakit keres. Egész életét végig keresgéli, évtizedeket, és mégsem találja meg.

Azután Mária és József kérdőre vonták Jézust a miatt, a fájdalom miatt, amit okozott nekik az eltűnésével. - Emlékszem kisgyermekkoromra, amikor nagyon sok fájdalmat okoztam a szüleimnek az eltűnéseimmel. Különösen strandon, vagy idegen helyen gyakori eset volt ez, még ha ott is hagytak valahol úgy, hogy el ne mozduljak egy lépést se onnan, - biztos, hogy negyedóra múlva már nem voltam ott, és kereshettek.

Miben van a különbség? Abban, hogy amikor Jézus válaszol, akkor komoly és tudatos oka van arra, hogy mért tűnt el a szülei elől. Másrészt pedig az, hogy ő eltűnt, nem az ő hibája, hanem a szülei veszítették őt szem elől. - Kérdőre vonják hát Jézust: miért tetted ezt velünk? Nagy fájdalommal kerestünk! - Kérdőre vonjuk Jézust: miért tetted ezt velem? Miért hagysz magamra? Amikor nyugalomban volnánk, felriadunk ebből a nyugalomból, és ráébredünk, hogy valami hiányzik, - akkor kérdőre vonjuk Jézust, hogy „miért hagysz magamra”?

És nem értették a szülei Jézus válaszát. Nem értették a választ arról, hogy a fájdalmat, ami bennük van, az értékrend különbsége okozza. Hogy Jézus értékrendjében az elsők az Atya dolgai, és ez nem az ő különlegessége, hanem ebben, mint sok minden egyébben - követésére hív bennünket. Tehát azért mondja ezt Jézus, mert bátran követnünk kell ebben őt, amit ő már tizenkét évesen tudott, hogy az Atya dolgaival kell foglalkozni. Mert ez az életünk!

Írt erről egy kis novellát, meditációt Rónay György. Az a címe, hogy „Az elveszett Jézus”. Egy részletet olvasok fel belőle: „Hol a gyermek? Meg kell keresni! És mivel nem találjuk, vissza kell menni oda, ahol még együtt voltunk. Ahol azok hallgatják, akik melegedni akarnak a szavánál, és ahol azokat kérdezi, akik a szavánál melegszenek. Várni kell, amíg egy kis szünet támad ebben, a beszélgetésben, és akkor meg lehet kérdezni: 'Miért tetted ezt velünk?' 'Ezért.' - feleli a Gyermek. 'Azért, hogy észre vegyétek helyemen az ürességet'. Hogy fázzatok nélkülem! Vacogjon a fogatok, dideregjenek a csontjaitok. Hogy lássátok: nem elég názáretinek lenni, mert ha nem fogjátok a kezemet, és nem érzitek a melegemet, nem a melegemnél melegszetek, mit ér a názáretiségetek? Ha nem engem visztek magatokkal, magatokban, miben különböztök a festett koporsóktól? Ezért, - mondja a Gyermek -, hogy bánkódva keressetek. Hogy visszatérjetek oda, ahol vagyok, ahol lennem kell: Atyám házába, és innét induljunk el együtt ismét együtt az útra. Növekedni bölcsességben, korban és kedvességben”. - Eddig az idézet.

Kérdőre vonjuk tehát Jézust, és a válaszából megtudjuk, hogy bizony nem elég evangélikusnak lenni, hanem a Jézus mellett kell lenni az életünknek. - Persze, nem értjük sokszor Jézus szavát, ahogyan nem értették ott, József és Mária sem. De - ami szintén nagyon fontos - megőrizték a szívükben. A hit tudniillik azt jelenti, hogy nem mindig, mindent értek Jézusról, de megőrzöm és keresem az értelmét.

És végül a történet elbúcsúzik Jézus gyermekkorától, mielőtt ugrana néhány évtizedet, és lezárja azzal, hogy „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtti kedvességben.” - Ezt Jézusról mondja Lukács, de azért Rónay György nyomán nyugodtan érthetjük magunkra is, arra, ami történik az emberrel, ha ott marad Jézus közelében. Ha nem hagyjuk el, akkor gyarapodunk bölcsességben, vagyis az élet teljességében; gyarapodunk számban, mert a közösség vonzó lesz; gyarapodunk Isten előtti kedvességben, vagyis megáld minket; és gyarapodunk az emberek felé való kedvességben, vagyis mások leszünk, más lesz a viselkedésünk.

Hát így induljunk el most tovább, keresve, hallgatva Jézus Urunk megjelenését ennek, a történetnek a nyomán. És az Isten segítsen bennünket arra, hogy el ne veszítsük a szemünk elől!

Imádkozzunk:

Urunk! Szólj, hogy hol vagy, merre jársz, hol a helyed, hol a helyünk? Őrizz meg a helyünkön bennünket, amelyet te rendeltél. Taníts meg előtted való alázatra, rád való figyelemre. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten igéjére válaszul, mondjuk el hitünk megvallásául az Apostoli hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Ének: 307 (Franck János 1618-1677, német) - Liturgia: 12

1. Lelkem, a hívek nyájával Élj Jézus vacsorájával! Néked szolgál teste, vére Hited erősítésére. Hirdesd, háláld szeretetét, Dicsőítsd emlékezetét! Ily nagy gondja van lelkedre, Méltó minden tiszteletre. - 2. Ím ő maga hív most téged, Vacsorája táplál. éltet, És arról tesz bizonyságot, Hogy ő igaz, hű barátod. Járulj elé buzgósággal, Kérd mély alázatossággal: Ösztönözzön szeretetre, Istenfélő, szent életre. - 3. Jóvoltodban bízik lelkem, Részt adsz örök kegyelmedben. Gyengeségemet te látod, Bűneimet megbocsátod. Világolj rám örök fényem! Mindazt a jót add meg nékem, Amit minekünk szereztél, Midőn áldozattá lettél.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki világosságul jött el a világba, és életet hozott az embereknek. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgasd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg, Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadásának az erejében. Emlékezzél meg egyházadról, melyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben, add meg egységét Krisztusban. Emlékezz meg, Urunk, szeretteinkről, gyülekezetünk tagjairól, akik hozzád fordulnak örömükben és bánatukban. Emlékezz meg azokról, akik el-elfeledkeznek rólad, áldd meg őket igaz hittel, bölcsességgel. Emlékezz meg, Urunk, betegeinkről, azokról, akiket ágynak döntött a kor, a betegségek, a fájdalmak. Emlékezz meg, Urunk, arról a testvérünkről, aki nehéz műtéten esett át, és csak benned reménykedik. Emlékezz meg, Urunk, mindazokról, akik rád bízzák egészségüket, napjaikat, életüket, sorsukat. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik a te békességedben mennek el ebből, az életből, és minden elhunyt testvérünkről, akiknek a hitét egyedül te ismered. Jézus Krisztus által kérünk, akit imádunk, és dicsőítünk, akinek a nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békéje legyen és maradjon mindenkor velünk. Íme, minden kész, Testvéreim! Jöjjetek a kegyelem megterített oltárához:

1. ének: 380 (Tranoscius énekeskönyv 1741, szlovák) - Skultéty A. korálkönyve 1798)

1. Uram Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged. Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám, Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts fel még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

2. ének: 383 (Szőnyi Benjámin 1711-1794, Payr Sándor 1861-1938)

1. Jövel, Jézus, lelkem hő szerelme! Tenélküled szívem hova lenne? Ó, jöjj, Királyom, Örömöm csak te vagy e világon! - 2. Ellenségem oly sok és hatalmas, Olyan vagyok, mint a felvert szarvas. Eltikkad ajkam, És nincs forrás itt, e sivatagban. - 3. Hitem pedig, mint a változó hold, Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat égig, Hol meg elhal, s a homályban késik. - 4. Kövér évek után a soványak Hitemben is egyre be-beállnak. Bár szép a kezdet, Még a célig minden el is veszhet. - 5. Kislelkűen míg én tétovázok, Megindulnak, el is hagynak mások; S megszégyenülve Öntöm bánatomat sűrű könnybe. - 6. Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram, fuvalld rája! Lobogjon újra, Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa. - 7. Jöjj Jézusom, siess közelembe, Ruhád szélét kezem hadd érintse! Jöjj, drága vendég. Veled tér be hozzám a békesség!

Mondjunk köszönetet Istennek. Imádkozzunk!

Áldunk téged, szerető Urunk, hogy Krisztus testének-vérének közösségében megajándékoztál bennünket, hogy közösséget építesz magaddal, velünk. Áldunk téged, hogy megőrzöl bennünket minden áldásodban. Megőrzöl, hogy erős hittel hozzád ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressük embertársainkat, hogy Krisztus Urunk erejével és békéjével éljünk. Ámen.

Menjetek el, Testvéreim, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tanúskodjatok szeretetéről! Megtapasztalva a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

1