2007-01-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 1. 1.-i, Újévi istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 179 (Középkori latin himnusz [Natus est nobis], Várad 1655 - Gregorián himnuszból. Debrecen 1778)

1. Nékünk születék mennyei Király, Üdvözítőnek mondja az angyal. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 2. Szűz Máriától gyermek születék, De Szentlélektől ő fogantaték. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 3. Nyolcad napon a templomba vitték, Isten törvényét így betöltötték. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 4. Mily hatalmas lett e kisded gyermek, Megszégyenültek az ellenségek. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 5. Győzedelmet vett a kárhozaton, Győzedelmet vett örök halálon. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 6. Nagy hálát adjunk Atya Istennek, Jézus Krisztusnak és Szentléleknek! Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, és szent nevét áldja minden lélek örökkön-örökké. Ó, Urunk! Urunk, felséges a te neved szerte a földön, és az éjjel is megmutattad fenségedet. Gyermekek és csecsemők szava által is növeled hatalmad, hogy elnémítsd a bosszúálló ellenségeid. Ha látom az eget, kezed alkotását, és a holdat csillagokkal, micsoda a halandó, mondom, hogy megemlékezel róla. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent lába alá vetettél. Ó, Urunk! Urunk, felséges a te neved szerte a földön. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most, az Isten színe előtt, gondoljunk méltatlanságunkra, vizsgáljuk meg magunkat parancsolatainak, törvényeinek tükrében!

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hűséges és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened?- Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most irgalomért Istenünkhöz:

Uram! Bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előled sóhajtásom! Bizony, megvallom bűnömet, és bánkódom vétkeim miatt, ne hagyj el engem, Uram! Istenem ne légy távol tőlem! Siess segítségemre, Uram, Szabadítóm az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim, megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztusért, akiben megjelent az Isten szeretete, hogy semmi tőle el ne választhasson. Ez alapján, Krisztus Urunk áldozatára nézve hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben a Szentlélek erejével! Ámen.

Hajtsuk meg fejünket, imádkozzunk:

Örök Istenünk! Te soha nem változol, de a kegyelmed megújul napról-napra. Ebben az esztendőben is vezess bennünket Lelkeddel, hogy megálljunk a hitben, és tetszésed szerint éljünk mindenkor az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvérek! A mai napnak, Újév ünnepének evangéliumi igéje Lukács evangéliuma 2. fejezetéből a 21. versben a következőképpen szól:

Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

Így szól hozzánk a levélbeli igében Pál apostol a galatákhoz írt levél 3. fejezetének a 23. versétől a 29. versig:

Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik a Krisztusban keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701) - Liturgia: 11.

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni! - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig. És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békességünk Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvérek, kedves Gyülekezet! Tatabányai evangélikusok! Elindul az év, az Isten áldjon és őrizzen meg bennünket ezen az úton, ahogyan mi is elindulunk az idővel tovább. Igyekszünk belelépni az újba, és most az Isten szava ezen, az első napján az évnek úgy indít, hogy szövetséget köt velünk az Isten. Szövetséget köt, és Isten szövetségének a tárgya, a tartalma Jézus Krisztus Király.

Ennek egy ősi, régi, ószövetségi előképe áll előttünk a mai igében, Mózes 1. könyvének a 17. fejezetéből az első nyolc versében:

Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat.

Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Isten tehát szövetséget köt az emberrel! Ez az örömhíre, ez a fontos tudnivalója annak a kezdetnek, - a magunk számára számon tartott egyfajta kezdetnek -, hogy mi most indulunk tovább az utunkon, ebben a másik számjeggyel írt esztendőben. Jézus neve a szövetség. Őt adta tudniillik nekünk az Isten, őt hívhatjuk segítségül. Olyan szövetség, amit már Ábrahámmal kötött az Isten, ebben a régi időben, az is úgy szól, hogy: Istened leszek! Ezt ígéri meg az Isten Ábrahámnak és az utódainak. Istened leszek!

Ez a szövetség számunkra talán emlékeztet arra, ahogyan Jézus jött el a világba. Úgy nevezi őt az evangélium: Immánuel, velünk az Isten. - Idejön hozzánk az Isten, szövetséget köt velünk, találkozhatunk vele. Szabadítóként jön az emberré lett Isten.

Ezzel a szövetséggel, amit az Isten köt, ennek a megkötésekor először is megszólítja az embert. Bennünket. Tudniillik a szövetségkötéshez mindenek előtt találkozás szükséges. Ha nincs találkozás az Istennel, akkor a vele kötött szövetség egyoldalú marad. Ő köt valamit velünk, de mi nem ismerjük őt, ha nem találkoztunk még vele, nincs vele élményünk. Akkor számunkra ez nem reális dolog, ez a szövetség, és így az történik, amire utalt Pál apostol a galata-levélben: egy írott betű lesz a szövetség csupán, idegen az ember számára, amelyiknek alá vagyunk vetve, - tehát egyfajta törvény, ami rajtunk van -, és lehet neki engedelmeskedni. Találkozás kell tehát a szövetséghez!

És hogy ez mennyire más, mint az Istenről hallani, azt világítsa meg nekünk Ady Endrének két verse:

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

A Sion-hegy alatt (részlet)

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
”Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

Az első vers egy találkozás. A második - talán irodalomtörténetben egy kalap alá soroljuk az előzővel, de -, egészen másról szól. És a vers végén, talán ismerős sokaknak, eltűnik Isten a szemei elől, és ott marad egyedül. - Találkozásra nem kerül sor. hallott az Istenről, tanult róla dolgokat, volt róla információja, - de nem tud vele találkozni. Nem ismeri.

Az Istennel való találkozásunknak útja, módja, lehetősége: Jézus Krisztus. - Ezért beszél úgy róla az apostol is, hogy itt már nem törvényről van szó, nem az Isten kijelentett akaratáról van szó felénk, hanem Jézusról: és ez a célja az Istennek! Ezt szeretné megvalósítani az életünk útján. Kérdés, hogy találkozunk az Istennel, vagy csak hallunk felőle?

Azután a szövetséggel, mint kiderül Ábrahám történetéből, Isten új nevet ad az embereknek. Úgy hívták ezt az embert: Abrám, ami olyasmit jelent, hogy: atyám nagy, esetleg olyat is, hogy: nagy atya. Minden esetre olyant jelent ez a név - mert a Bibliában, legtöbbször a neveknek, főleg a régi, ősi történetekben jelentősége, jelentése van, nem véletlenül hívják úgy azt az embert, ahogy hívják -, az Abrám név egy egyedi, önmagában való nagy személyiséget jelölt. Ez az ember egy nevezetes személyiség ott, a keleti világban. És nagyon hasonlóra, éppen csak egy picit csavarja meg ezt a nevet Isten, amikor új nevet ad neki: Ábrahám - azt jelenti: nagy nép atyja. - Magyarul is majdnem ugyanaz a szó, csak egy kicsit hozzátoldva, és mennyire mást jelen. Itt már nem erről az emberről van szó, nem önmagában nagy, hanem az utódaiban nagy. Abban nagy, azért nagy, mert nagy nép származik tőle.

Az a név, amelyet az Isten ad, azt jelenti, ahogyan az Isten lát minket, amit az Isten csinál velünk. Ez történik a keresztségben. Amikor az első időkben, a keresztyénség első korszakában felnőtt emberek tértek Krisztus-hitre, és keresztelkedtek meg, akkor, ők keresztségükkor új nevet kaptak, jelezve azt, hogy egy másik, új ember született. Aztán ahogy általánossá lett, egyre jobban a Krisztus-hit, és az emberek megkeresztelték korán a kisgyermekeiket, akkor a kisgyermekeknek mindjárt ezt az új nevet adták a keresztségkor, és ez lett a keresztnév. Olyan valakinek a nevét adták, aki a korábbi időkből híres volt az Istennel való kapcsolatáról: az Isten kegyelme, az Isten áldása volt rajta. Azért, mert ez által odakapcsolták, a keresztségben jelezték, hogy odakapcsolódik ez, a most megkeresztelt kisember Isten kegyelméhez.

Ez történt velünk. Ennek a bélyege van rajtunk. És ami pedig az emberrel történik ebben a szövetségkötésben, melyről történetünk szól, azt nagyon szépen elmondja az a rövid, félmondat: „Ekkor Abrám arcra borul”.

Érdemes odafigyelni az évszámokra, amelyet néha-néha odabiggyeszt a történet feljegyzője. Itt Ábrahám éppen 99 éves. Amikor őt Isten először megszólította és elhívta családja, ősei köréből, akkor 75 éves volt. 24 év telt el az óta. 24 éve váratta már ekkor az Isten Ábrahámot. 24 éve várt arra, a kezdettől fogva elhangzott ígéretre, hogy utódja lesz, és nagy nép származik tőle. - Ez alatt, a 24 év alatt történt egy s más. Félelemből ügyeskedett ez az ember, megoldotta saját maga, hogy legyen utódja, de ezek mind elsüllyedtek a történelem süllyesztőjében. A próbálkozások mind hiábavalónak, feleslegesnek, károsnak bizonyultak. Mind elodázták az Isten ígéreteinek a teljesülését.

Miért? Azért, mert várt az Isten, hogy ez az ember megtanulja a hitet. Azt, hogy odaboruljon az Isten lába elé! 99 évig élt ez az ember, mire le tudott borulni az Isten előtt. És míg ezzel valóban sok nép atyja lett, nemcsak az Ószövetség lapjainál maradva, hanem a Krisztus-hívők nagy népének az atyjává.

Kérdés, hogy hány éve, hány vargabetű, életforduló óta szólongat minket az Isten, mire leborulunk?

Adjon nekünk, mindannyiunknak sikeres leborulásokban gazdag új esztendőt 2007-ben!

Imádkozzunk:

Urunk, köszönjük kegyelemedet, amellyel alázatosan hozzánk hajoltál. Köszönjük türelmedet, amellyel vársz és nevelsz bennünket, hogy alázatosan hozzád hajoljunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten igéjére válaszul, mondjuk el hitünk megvallásául az Apostoli hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Ének: 389 (Moe Ole Teodor 1863-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953)

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tájakon jár gyermeked. - 4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Dicsérjük Istent, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat, Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg, Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy amikor most Megváltónk keresztjének a titkát ünnepeljük, részesüljünk feltámadásának erejében. Emlékezz meg, egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben, és add mag egységét Krisztusban. Emlékezz meg, Urunk, mindazokról, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Urunk, Istenünk! Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Krisztus békessége legyen mindenkor velünk! Íme, minden kész, Testvéreim. Jöjjetek a kegyelem megterített oltárához.

1. ének: 367 (Keimann Keresztély 1607-1662, német)

1. Nem hagyom el Jézusom, Mivel magát adta értem. Nagy hálával őt áldom, Legyen övé teljes éltem. Ő én világosságom, Nem hagyom el Jézusom! - 2. Nem hagyom el őt soha, Mindhalálig néki élek. Sorsom jó, vagy mostoha, Benne hiszek és remélek. Ő se hagy el, jól tudom. Nem hagyom el Jézusom! - 3. Végórámon légy velem, Ha megszűnik szívverésem. Akkor is megtört szemem, Jézus, keresztfádra nézzen! Én csak irgalmad áldom, Nem hagylak el Jézusom! - 4. Te vagy erőm, vigaszom, Reményem az ítéletben. Sorsomat reád hagyom, Áldlak majd megújult testben. Te vezetsz haza, tudom, Nem hagylak el, Jézusom!

2. ének: 379 („Rákóczi Ferenc bús éneke”. Magyar ének a XVIII. századból. Gyallay-Pap György daloskönyve 1806 - Magyar dallam XVIII. sz.)

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, És megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Menjetek el, Testvéreim, és tanúskodjatok az Isten szeretetéről! Akik megtapasztaltátok bűnbocsánatának az örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó, jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

Énekeljük el most, befejezésül Nemzeti Imádságunkat:

Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat, jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

5