Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? (Zsolt 27,1)

Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja – XIV. évfolyam 2. szám 2015. Ősz-tél

L

ÁTÁSVIZSGÁLAT

1  

„Amikor   a   nyolc   nap   elmúlt,   és   körül   kellett   őt

metélni,   a   Jézus   nevet  adták   neki,   ahogyan   az  angyal
nevezte   őt,   mielőtt   még   anyja   méhében   megfogant.
Amikor   leteltek   a   tisztulásnak   a   Mózes   törvényében
megszabott   napjai,   felvitték   Jézust   Jeruzsálembe,   hogy
bemutassák   az   Úrnak,   amint   meg   van   írva   az   Úr
törvényében,   hogy   minden   elsőszülött   fiúmagzat   az
Úrnak   szenteltessék;   és  hogy   áldozatot   adjanak   az   Úr
törvényében foglalt rendelkezés szerint: egy pár gerlicét
vagy   két   galambfiókát.   Íme,   élt   egy   ember
Jeruzsálemben,   akinek   Simeon   volt   a   neve.   Igaz   és
kegyes   ember   volt,   várta   Izráel   vigasztalását,   és   a
Szentlélek   volt   rajta.   Azt   a   kijelentést   kapta   a
Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem
látja   az   Úr   Krisztusát.   A   Lélek   indítására   elment   a
templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei,
hogy   eleget   tegyenek   a   törvény   előírásainak,   akkor
karjába   vette,   áldotta   az   Istent,   és   ezt   mondta:   Most
bocsátod   el,   Uram,   szolgádat   beszéded   szerint
békességgel,   mert   meglátták   szemeim   üdvösségedet,
amelyet   elkészítettél   minden   nép   szeme   láttára,   hogy
megjelenjék világosságul a pogányoknak,  és dicsőségül
népednek, Izráelnek.” (Lk 2,21-32)

Kedves   emlékező   és   ünneplő   gyülekezet,   szeretett

testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A mai  prédikációban azt  fogom

tenni,   amit   lelkész   úr   itt   az
istentisztelet   kezdetén,   amikor   is   a
jelenlévő

testvéreket

egy

látásvizsgálatra   hívta.   Tudniillik   a
mai   ünnepi   alkalom   kapcsán   kitett
néhány fényképet, hogy a gyülekezet
régi   templomát   szemléljük   meg,
kicsit   messziről,   de   azért   többé-
kevésbé,   legalább   az   emlékeinkkel
és   a   bennünk   lévő   képzelettel
kiegészítve megpróbáltuk összerakni
a mozaikképet. Az adventi időben is valami ilyesmire van
szükségünk, és ez az idős, kedves ember, akit meghívtam a
mai alkalomra a bibliai szöveg segítségével, ugyanerre hív
minket: egyfajta látásvizsgálatra. Nem tudom, mennyi idős
lehetett az öreg Simeon,  lehet hogy éppen 85  éves volt,
mint   a   gyülekezet,   ezt   nem   tudom,   de   valami   olyasmi

történt   ott   vele   a   jeruzsálemi   templomban,   ami   a   mai
adventi   gyülekezet   számára   is   példát   ad,   és   valamire
segíthet   bennünket,   ezért   gondoltam,   hogy   egy
látásvizsgálatot   tartunk.   Hoztam   egy   ilyen   lapot,   amit
tetszenek   ismerni   az   orvosi   rendelőből.   Kicsit   nagyobb
szokott lenni, úgyhogy úgy lennék igazságos, ha legalább
akkorát hoztam volna, mint az a fehér tábla, de ez most
csak   illusztráció.   Az   orvosi   rendelőkben   a   látásvizsgálat
előkészítésére szokták ezt használni. Azt lehet megvizsgálni
ezzel a táblával, hogy a páciens mit lát jól. Látja-e még a
különböző   sorokat,   s   itt   számsorok   láthatók,   de   vannak
gyerekek   számára   speciális   látásvizsgáló   táblák   is,
amelyeken  figurák,  különféle  állatok  és  egyebek  vannak.
Ez   most   ebből   a   szempontból   lényegtelen,   de   mit   is
végeznek   el   a   látásvizsgálatkor?   Azt   szokták   vizsgálni,
hogy felülről lefelé kell olvasni a számokat, betűket, ami
éppen a táblán van, és az orvos megnézi azt, hogy bizonyos
távolságból meddig jutott a látásával az ember. Végeztem
egy gyors szemlét itt, amíg körbenéztem, és azt látom, hogy
nagyjából   felesben   vagyunk   szemüvegesek   és   felesben
vannak, akik nem hordanak szemüveget. Ez most igaz ránk,
lelkészekre is, igaz a zenészekre is. De érdekes az, hogy a
szemüveget   hordók   tulajdonképpen   miért   is   hordják   a
szemüveget?  Hogy  segédeszközként,  az  általuk  már   nem
látott számok, betűk is előjöjjenek, láthatóvá legyenek.

Simeon, ez az idős ember, aki elment a templomba, egy

nagyon   érdekes   ember.   A   látásáról   nem   tudunk,
szemüveget ugye nem hordott, mert nem volt még abban az
időben,   de   hogy   mennyire   látott   tisztán   fizikailag,
optikailag, ezt nem nagyon tudjuk. Azt tudjuk, hogy látott
valami olyasmit, amit nem minden ember lát. Látott valami
olyasmit, ami fontos, és amit nem minden ember lát. Egy
picit még  visszaveszem ezt  a táblát,  mert az  az érdekes,
hogy a nagyon jó szeműek szokták látni a piros vonal alatti
számokat is. De amit szeretnék elmondani, hogy a fizikai
látásunk egy bizonyos szintig terjed. Egy bizonyos szintig
látjuk   a   számokat,   betűket,   arcokat.   Érdekes   módon   a
látásunk határán már kezdenek elmosódni a számok, betűk,
arcok. De a piros vonal jelképesen valami mást is jelenthet.
Valami   mást.   Mert   az   a   dolog   érdekessége,   hogy   látni
nemcsak a szemével lát az ember, ahogyan ezt mi nagyon
jól   tudjuk.   Nemcsak   Exupery   mondja,   hogy   jól   csak   a
szívével lát az ember, hanem ismerjük, hogy Isten is azt
nézi, ami a szívben van. Például egy ilyen történetet látunk
az Ószövetségben, amikor királyválasztásra készülnek, és a

1 Elhangzott a december 5-i gyülekezeti szeretetvendégségen.

2

LÁMPÁS

királyválasztásra felkért segítő, a próféta, nézi sorjában a
jelölteket,   a   testvéreket,   Isai   fiait,   és   amikor   az   Úr   az
egyébként nem külső adottságai alapján legalkalmasabbnak
látszó fiúra mutat, hogy ő lesz az, akkor azt mondja: az
ember azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr azonban azt
nézi, ami a szívben. Tehát van olyan dolog, amit nem a
szemmel   kell  látni,  és  erre  a  dologra  próbál   megtanítani
minket az ádventi időben az idő Simeon. Mert amit ő lát, az
érdekes   módon   valamennyire   visszahozható,
rekonstruálható, de az az érdekes, hogy amit ő lát, azt nem
látta ott mindenki.

Nekünk   Kaposváron   a   testvéregyházak   lelkészeivel

együtt volt egy olyan élményünk évről évre karácsony előtt
egy-két   nappal,   hogy   elmentünk   a   helyi   televízióba   egy
beszélgetésre,   és   volt   egy   riporter,   aki   minden   évben
ugyanazzal a kérdéssel kezdte. Ez volt a kérdése: mit üzen
az   idei   karácsony?   Gondolkodtunk   rajta,   hogy   mit
mondjunk. Van-e az újra és újra ismétlődő eseményeknek
valami   idén   speciális,   jellegzetes   mondanivalója,   amit
elmondhatnánk?   És   nem   mindig   voltunk   könnyű
helyzetben,   ezt   őszintén   megmondom.   Ugyanazzal   a
kérdéssel,   nagyjából   ugyanannak   a   közösségnek,
közönségnek   elmondani,   hogy   mi   az   idei   adventnek,
karácsonynak   a   speciális   üzenete.   Ezért   is   akadt   meg   a
szemem   egy   alkalommal   ezen   a   történeten,   Simeon
történetén, mert amit ő tesz, az azért hasonlít nagyon az
évről   évre   ismétlődő   adventi   emlékező,   útkereső
gyülekezetek élményére, tapasztalatára, mert ő is egy újra
és újra ismétlődő eseménysoron keresztül vett észre valami
speciálisat. Azt olvassuk a bibliai szövegben, hogy elvitték
Jézust,   hogy   a   törvény   előírása   szerint   nyolcadnapon
bemutassák az Úrnak, és hogy elvégezzék azt a szertartást,
a   körülmetélést,   amit   a   zsidó   kisfiúkon   elvégeztek.   És
Simeon, ez az idős, 85 vagy ki tudja hány éves ember, ott
van   a   templomban,   nézi   a   jelenetet,   mint   mi   talán   egy
keresztelőt,   talán   ugyanúgy   lehetett   akkor   is,   mint   a   mi
világunkban, hogy néha-néha összesúgnak, akiket zavar ha
néha fölsír a kisgyerek, talán ugyanúgy volt akkor is, hisz
azt a szertartást amikor elvégezték, az kicsit jobban fáj mint
a   keresztelés,   de   nem   ez   volt   az   egészben   az   érdekes,
hanem   az   volt   az   érdekes,   hogy  ebben   az   újra   és   újra,
százával   és   ezrével   ismétlődő   történetsorban   Simeonnak
valamin megakadt a szeme. És kérdezhetnénk, hogy mi volt
az. Amikor kisgyerekeket látunk, akkor általában nagyon
örülni szoktunk egy kicsi gyermekarcnak. Szoktuk figyelni,
hogy van-e már haja, milyen a szeme, kire hasonlít, és így
tovább.   Hogy   Simeon   mit   látott   idős   korában   ebből   a
kisfiúból,   azt   nem   nagyon   tudjuk.   Eljátszottam   persze   a
gondolattal,   hogy   de   jó   lenne   megkérdezni   az   öreg
Simeont,   mert   hogy   a   késői   Krisztus-követők   néha
eljátszanak  a  gondolattal,   hogy  esetleg  Jézus  szőke   volt,
hiszen néha ilyen filmek jelennek meg, melyekben a Jézus-
szereplő   szőke,   kék  szemű.   Vajon   ilyen   lehetett-e?  Nem
tartom valószínűnek. De érdekes módon Simeon nem erről
beszél.   És   nem   ezt   veszi   észre.   És   nem   kezd   el   arról
beszélni, hogy milyen szépen hasonlít az édesanyjára és így
tovább,   amit   mi   szoktunk   kedvességből   mondani.   De
valami olyasmit lát, amit nagyon sok ember nem lát. Ami

alatta van a piros vonalnak. Valami olyasmit lát, ami sokkal
de   sokkal  fontosabb   annál,   hogy  milyen   színű  a   haja,  a
szeme,   sokkal   de   sokkal   fontosabb   mindennél.   És   amit
nekünk   is   fontos   lenne   észrevenni.   Amit   föl   kéne
fedeznünk   az   adventi   időben,   hogy   ne   csak   az   adventi
koszorúkat lássuk, hogy ne csak a karácsonyi ajándékokat
lássuk, hogy ne csak a fenyőfákat és a díszleteket lássuk,
hanem   valamit,   ami   a   mögött   van.   Amire   próbálunk
emlkezni.   Amire   próbálunk   készülni.   És   valahogyan
fedezzük fel a csodát magát. Amit Isten készített. Vegyük
észre azt a csodát, amit Isten hozott el ebbe a világba. Mert
Simeon   az   újra   és   újra   ismétlődő   jelenetsorban   ott   a
jeruzsálemi   templomban,   amikor   a   kisgyermeket   látja,
emberi örömmel. Mert kapott egy kijelentést, hogy nem hal
meg,   amíg   az   Isten   Szabadítóját   nem   látja.   Kapott   egy
kijelentést,   hogy   öregkorára   beteljesül   valami   csoda,
valami, amire ősidők óta vár a nép, amit Isten megígért, és
amit Isten  valóra vált.  És amikor  Simeon meglátta  ezt a
kisfiút és a szüleit, karjára vette ezt a kicsi csecsemőt, és
valami   mérhetetlen   öröm   töltötte   el   idős   szívét,   és
dicsőíteni kezdte az Istent, mert ő nemcsak azt a gyermeket
látta, hanem ő azt látta a gyermekben, hogy megbízható,
szavát  betartó,   ígéreteit  megtartó  Isten  az  Úr.   És  valami
hihetetlen öröm töltötte őt el, és megfogalmazódik bennem
az, hogy valami olyasmit tapasztaltam meg, ami után békén
fogok meghalni, mert tudom, hogy Isten megtartja a szavát,
és minden ígéretére építhetek, és békével fogok elmenni. És
nem azt mondta, hogy miért nem kapok még egy évet, még
kettőt, még tízet, hogy lássam kibontakozni, mivé lesz a
gyermek.   Neki  ennyi   elég.  Láttam  azt  a  pici  gyermeket,
tudom, hogy betartja szavát az Isten. Látott valamit, amit
nem mindenki látott ott, a templomban, látott valamit, amit
a mai adventi forgatagban kevesen vesznek észre.

Érdekes módon a látásvizsgálat is megmutatja azt, hogy

korlátozott a látásunk. Korlátozott. Van, aki csak a fölső
sort látja. Van, aki a fölső kettőt. Van, aki hármat is. De
nem   mindenki   látja   a   lényeget.   Mert   látni   nemcsak   a
szemmel kell. Sokkal többről szól az Isten ígérete. És én azt
gondoltam,   hogy   ma   elmondom   a   jubiláló,   ünneplő
gyülekezetnek, hogy mi az igazán fontos ünneplésünkben,
akár   85   évre   tekintünk   vissza,   mint   a   Tatabányai
Gyülekezet, vagy ötvenre, amikor erre a kedves kis, sok-
sok szép élményt, alkalmat, áldást adó teremre, templomra
nézünk,   amikor   talán   bennetek,   bennünk   is   előjönnek
kedves emlékek, amit itt éltünk át ebben a templomban. Én
magam   is   sok   ilyen   kedves   emléket   hordozok.   De
valójában   többre   szeretnénk   fölfigyelni.   Arra,   hogy
gondunkat viseli az Isten. Gondunkat viseli itt, Tatabányán
is.   És   gondunkat   viseli   úgy   egyetemesen   is.   Az   egész
embervilágnak gondját viseli az Isten. És az adventi időben,
amikor   próbáljuk   megfejteni   a   messziről   kicsit   nehezen
látható képeket, fölidézzük a régi szép időket, valójában a
templomon túl akarunk látni. A nehéz időkön túl akarunk
látni.   A   tragédiákon,   hogy   elvették   a   templomot   és   az
enyészeté lett, azon is túl akarunk látni. Túl akarunk látni,
és   a   lényeget   szeretnénk   felfedezni   és   emlékezetünkbe
hozni,   hogy   az   igazán   fontosat   észrevegyük.   Hogy   tart
bennünket az Isten. Hogy itt, Tatabányán is, a régieket is.

LÁMPÁS

3

Hogy megáldotta az igehirdetéseket, hogy nehéz időkben is
életeket támasztott, és hogy a jövőnk is az ő kezében lehet.

Az   idős   Simeon   így   tanít   bennünket:   lehet,   hogy

megöregedett szemei nem láttak már fizikailag, de láttak
valami fontosat. És kívánom, hogy ezt a fontosat fedezzük
föl az idei adventben: hogy megtartja szavát, ígéreteit az
Isten.   Mert   a   történelemnek   az   az   eseménye,   amire
készülünk, amire várunk, az egykori eljövetel, és a majdani,
a   beteljesedést   hozó   eljövetel,   így   tartozik   össze.   Hogy

ráirányítsuk   tekintetünket   az   Istenre,   a   szavát   megtartó
Istenre,   aki   Krisztusban   eljött   egyszer,   és   idő   szerint
visszatér.   És   kívánom,   hogy   szemüvegesek   és   nem
szemüvegesek vegyék ezt a titkot, ezt a csodát észre, mert
ez sokkal de sokkal fontosabb annál, mint amit a szem lát.
Mert jól, igazából a szívével láthat az ember. És kívánom,
hogy a Szentlélek Úristen így ébressze szíveinket az igazán
fontos dolgok észrevételére.

Szemerei János püspök

  –  

Kérjük   mindazon   Olvasóinkat,

akik   saját   maguk   vagy
munkahelyük   /   megbízottjuk   által
adóbevallást   nyújtanak  be,   hogy  ne
mulasszák   el   a  társadalmi   célú
1+1%-os rendelkezések  megtételét.
Itt   látható   egy   minta   a   rendelkező
nyilatkozathoz   (a   két   rendelkezés
egyidejűleg beadható): a Tatabányai
Evangélikus

Alapítvány

(18603718-1-11) 

javára   való

rendelkezéssel

gyülekezetünk

ifjúsági,   szociális,   közösségépítő
programjait   támogathatjuk, 

a

Magyarországi

Evangélikus

Egyház (0035) javára való rendelkezéssel pedig országos egyházunk ugyanilyen jellegű szolgálatait.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Tatabányai Evangélikus Alapítvány ösztöndíj felhívása

A  Tatabányai   Evangélikus   Alapítvány  ismét   kiírja   a   Tatabányai   Evangélikus   Egyházközséghez   tartozó

fiatalok számára ösztöndíjpályázatát, a 2015/2016-os tanév második félévére, az alábbiak szerint:
A pályázatra minden közép-, vagy felsőfokú intézményben tanuló, a Tatabányai Evangélikus Egyházközséghez
tartozó fiatal jelentkezhet az erre szolgáló adatlap kitöltésével, mely megkapható a templomban ill. a lelkészi
hivatalban, vagy letölthető a http://tatabanya.lutheran.hu/alapitvany internetcímről.
Pályázatunkkal,  a korábbi évek gyakorlatának  megfelelően,  szeretnénk a rendelkezésre álló  keretek  között
szerény anyagi támogatást nyújtani az egyházközséghez tartozó fiatalok számára. Várjuk, hogy minél többen
jelentkezzenek pályázati kiírásunkra.
Szeretettel és üdvözlettel:

a Tatabányai Evangélikus Alapítvány Kuratóriuma

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves Testvérek!
2015.   november   21-én kilencedik   alkalommal   rendezték   meg   –   ezúttal   Móron   –   a   Fejér-Komáromi

Egyházmegye ifjúsági focikupáját. Tatabányáról két csapat indult. Csapataink szoros meccseket vívva, nemes
küzdelemben   harmadik   és   negyedik   helyezést   értek   el.   Hat év  elteltével sikerült   újra érmet   szereznünk!  A
bronzérmes csapatunk:  Vertényi Domonkos,  Németh András,  Lukonits Ádám,  Szijártó Csaba,  Juhász Dénes,
Madarász Árpád. A negyedik helyezést elért csapatunk: Sterczer Miklós, Müller Tamás, Marton János, Tankó
Róbert, Tamási Péter, Szigeti Tamás. A kupát Nagyveleg I. csapata hódította el.

Vertényi Domonkos

4

LÁMPÁS

Fényképes beszámolók a nyár és ősz eseményeiből

Nyári gyülekezeti kirándulás, Eger és környéke, július 31-augusztus 1.:

Egri bazilika lépcsőjén

Régiek nyomában

Egyszerre kell figyelni a látványra és a lépésre

Jázmint mindig jobban vonzották az útitársak, mint az épületek

Magasból minden más

Napközis hittanos tábor, július 14-17.:

Sokféle kézimunka

Párviadal

LÁMPÁS

5

Rendőrnénikkel

„Hú, de cuki!” – a tábor (egyik) legifjabbja

Játszótéren

„72 óra kompromisszum nélkül” ökumenikus önkéntes akció, október 9-11.:

Festés csatárláncban a Hermann iskolánál

Ütőképes csapat

6

LÁMPÁS

S

ZEMÉLYES

KÖSZÖNETMONDÁS

Egyik istentisztelet végén titokzatosan félrehívtak páran,

s szörnyen nehéz titkokat kötöztek a lelkemre. Férjemnek
elmondani tilos volt, innentől kezdve nehéz egy parókián
élni egy lelkésszel, s elhallgatni, hogy gyülekezetünk tagjai
milyen   meglepetéssel   készülnek   tatabányai   szolgálata   10
éves évfordulójára.

10 év! Amikor ideköltöztünk, egyik gyermekünk még

óvodás, a másik épp iskolába készült. Most pedig szembe
nézek   egy   fiatalemberrel,   aki   egy   fejjel   magasabb   az
apjánál,   és   lányommal,   aki   ugyanazon   mozgássérült
táborba megy el, ahol megismerkedtem anno férjemmel...
Innen férjuramra vándorol a tekintetem, s bizony megőszül
lassan ő is, és 21 éve lelkész. Egy évtized Tatabányán...
Hány  temetést, esküvőt,  sírós és  nevetős alkalmat  éltünk
már   át   itt!  A  súlyos   titok,   mit   lelkemre   bogoztak,   hogy
férjemet a 10. tatabányai évfordulón köszönteni szeretnék,
s megható volt, hogy olyan ajándékkal szeretnék meglepni,
ami tényleg neki szóló, személyes ajándék. Eszembe jut a
bosszúság,   amikor   egy-egy   éjjeli   telefon   vagy   családi
ünnepséget   félbeszakító   megbeszélés   férjemet   elvonja
otthonától, és párhuzamba állítom azokkal a köszönésekkel,
melyeket férjem kapott a 10. évforduló kapcsán. Harag és

fájdalom nincs, elszáll, remélem ugyanígy azon testvérek
szívéből is elszállt, akik nehezteltek valaha azért, hogy mi
idekerültünk. Az Úristen nagy titkai ezek, hogy kit, hova,
miért   vezérel,   s   mennyi   időt   ad   neki   egy   helyen,
bármelyikünk életére vonatkozóan. Nincs mit megköszönni
férjemnek, nekünk van mit köszönnünk. Köszönjük, hogy a
nehézségek   és   esetleges   véleménykülönbségek   között   is
testvérek az itt élők, hiszen így lehet együtt élni, szolgálni,
egy   valódi   Gyülekezetben.   Hála   Istennek,   a   mi
Teremtőnknek   és   Megtartónknak,   hogy   nem   feledte   el
Tatabányán   sem   népét,   és   kitart   mellettünk   emberi
gyarlóságunk   és   kételyeink   között.   Köszönet   minden
kedves szóért, pillantásért, melyeket a 10 éves évfordulón
kaptunk, melyek hiszem, hogy Isten kegyelméből szállnak
felénk. Hiszem, hogy nemcsak nekünk, hanem a jelenleg
85   éves   gyülekezetünk   majdani   190-es   évfordulóján   is
érződnek majd az akkor itt szolgáló lelkész felé. Kívánom
mindenkinek,   hogy   át   tudja   adni   saját   családjában   és
környezetében a gyülekezethez való ragaszkodás érzését, a
szeretetet, s hogy megtapasztalja Isten megtartó kegyelmét.

Köszönettel

Schermanné Szász Emőke

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

R

EMÉNYSÉGROVAT

A

KIK

GYÜLEKEZETÜNKBEN

 2015. 

ÁPRILIS

 12., H

ÚSVÉT

UTÁNI

 1. 

VASÁRNAP

ÉS

 2015. 

DECEMBER

 20., A

DVENT

 4. 

VASÁRNAPJA

KÖZÖTT

ELHÍVÁST

KAPTAK

…



... a keresztségben Isten országába:

júl. 12.

Major Konrád

Tatabánya

Gerencsér Katalin és Major Attila

Ézs 43,1-7

aug. 2.

Pásztor Zoé

Tatabánya

Nagy Zsanett és Pásztor Ferenc

Jer 1,4-10

Nagy Lilien

Akasztó

Madácsi Annamária és Nagy Zoltán

szept. 27.

Veréb Dávid

Tatabánya

Fuhrmann Margit és Veréb Gábor

Lk 14,1-11



... Isten szerinti életre a házasságban:

máj. 23.

Juhász Lilla, Tatabánya, ev.

Madarász Árpád, Oroszlány, rk.

2Tim 1,7

aug. 8.

Németh Kinga, Tatabánya, rk.

Saller Molnár Róbert, Tatabánya, ev.

ÉnÉn 8,6a



... az élet és halál Urától:

ápr. 18.

Csővári Józsefné sz. Suba Ilona, Tatabánya

90 évesen

Jn 15,26-27

ápr. 25.

Tebeli Rezsőné sz. Nagy Irén, Tatabánya

85 évesen

Jn 10,11.20-28

*

máj. 21.

Bucsky Árpád Sándor, Szárliget

92 évesen

Zsolt 40,5

*

aug. 15.

Jónácsik Imréné sz. Mészáros Julianna, Tatabánya

93 évesen

Zsolt 71,9b

Hajós Ferencné sz. Szabó Ella, Szák

75 évesen

Ézs 53,7b

nov. 13.

Sümegi József, Tatabánya

68 évesen

Lk 24,5-6

nov. 16.

Vereszki Istvánné sz. Göndör Erzsébet, Tatabánya

85 évesen

Zsolt 90,3

nov. 28.

Balog Józsefné sz. Simon Irén, Tatabánya

85 évesen

ApCsel 20,32

* Szebik Károly csákvári lelkész szolgálatával

LÁMPÁS

7

A közelmúlt és közeljövő különleges alkalmai gyülekezetünkben
(az utolsó oldalon jelzett általános alkalmakon túl):

 Köszönjük a 2015-ben a templomtakarításban résztvevők munkáját! Kérjük, hogy akik nem tudják tovább vállalni

vagy eddig nem vettek részt benne de szeretnének, jelezzék!

 December 5-én  adventi szeretetvendégség  volt a kistemplomban. Megemlékeztünk a gyülekezet alapításának 85.

évfordulójáról, valamint felidéztük az 50 évvel ezelőtt épült kistemplom történetét. Igehirdetéssel szolgált Szemerei
János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. Barokk zeneszerzők műveiből hangversenyt adott
Gerencsér Zoltán (hegedű) és Németh Sándor (spinét). Az igehirdetés szövege olvasható az első oldalakon, illetve a
hangversennyel együtt meghallgatható a gyülekezet honlapján: http://tatabanya.lutheran.hu/albumok/advent-2015

 Ezen a télen is – november elejétől tavaszig – részt vesz közösségünk önkéntesek képviseletével az USZSE (Utcai

Szociális Segítők Egyesülete) téli krízis munkájában. Továbbra is lehet jelentkezni erre a sajátos szolgálatra.

 Az ünnepek tervezett istentiszteleti alkalmai a Jókai utcában:

December 24. (Szenteste) 17 óra

December 25, 26, 27. (Karácsony és Karácsony utáni vasárnap) 10 óra

December 31. (Óév) 17 óra

Január 1, 3. (Újév és Újév utáni vasárnap) 10 óra

Január 6. (Vízkereszt) 17 óra

  –  

Vörösné Hermann Judit receptajánlatai:

Egyszerű sajtos rudak

9 dkg vaj
15 dkg liszt
12   dkg  sajt   reszelve  (én  gaudát   használtam,   de

bármilyen   markánsabb   ízű   sajt   megfelel,   pl.
cheddar,   ementáli,   de   akár   egy   sima
trappistával is finom)

1 nagy csipet só
2-3 ek. tejszín (a sajt zsírosságától függően)
A   tetejére:   reszelt   parmezán,   szezámmag,

köménymag, lenmag, ízlés szerint bármi más.

A vajat a liszttel és a sóval elmorzsoljuk, majd
gyors mozdulatokkal a sajttal összedolgozzuk, pár
kanál tejszínnel nyújtható állagúra gyúrjuk. Nem
szabad túldolgozni, elég hogy éppen összeálljon.
Pihentetni nem szükséges, süthetjük azonnal.
Fél   centisre   nyújtjuk,   majd   éles   késsel   vagy
derelyevágóval felcsíkozzuk. Egy felvert tojással
mekenjük a rudak tetejét (érdemes még felvágás
előtt),   és  megszórjuk  a   kiválasztott   feltéttel.   Én
most parmezánt és köménymagot használtam.
Sütőpapírral   borított   tepsire   fektetjük   a   rudakat
(nyugodtan lehetnek közel egymáshoz, ezek nem
nagyon nőnek meg).
170 fokon 15-20 perc alatt sül készre, nem szabad
túlsütni,   mert   kiszárad.   Ha   szép   a   színe,   már
biztosan jó.

Karácsonyi csokis kuglóf

Ha nincs  kéznél kuglóf   forma,  tegyék  18  cm-es  tortaformába  a
tésztát. Ez a kuglóf egy 22 cm-es formában készült, az nem lesz
ezzel tele, mégis legalább 8 embernek elegendő desszertet biztosít.
Ha   nagyméretű   (26-28   cm-es)   kuglóf-   vagy  tortaformájuk   van,
duplázhatják az adagot.

Hozzávalók:

5 tojás
20 dkg puha vaj
20 dkg cukor (lehetőleg nádcukor)
10 dkg liszt
20 dkg őrölt dió
1 csomag sütőpor (12g)
1 teáskanál őrölt gyömbér
1 teáskanál őrölt fahéj
1 kezeletlen vagy előkészített narancs reszelt héja
5 dkg csokoládé

Díszítésképp:

cukormáz vagy olvasztott csokoládé
néhány szem dió

1. A tojást, vajat, cukrot simára keverjük.
2. Hozzáadjuk a lisztet, sütőport, darált diót és a fűszereket.
3. Beleforgatjuk az aprított csokoládét.
4. Vajazott és lisztezett vagy szilikon formába tesszük. 150 fokra

előmelegített sütőben légkeveréssel vagy 170 fokon légkeverés
nélkül, 65-70 perc alatt készre sütjük.

5.   Még  melegen  kifordítjuk  a  formából,   amikor   langyosra   hűlt,

csurgassuk rá a cukormázat vagy az olvasztott csokoládét.

8

LÁMPÁS

Rendszeres gyülekezeti alkalmaink
Alkalom

Mikor?

Hol?

Imaközösség

Istentiszteletek előtt

Jókai út 81.

Istentisztelet

Vasárnap 10 

00 

kor

Jókai út 81.

Bibliaóra

Csütörtök 17 

00

-kor

Tátra u. 13.

Hitmélyítő
beszélgető kör

Kedd 19

00

-kor

megbeszélés
szerint

Minden hónap első vasárnapján, valamint ádventben, böjtben
és a nagy ünnepeken úrvacsoraosztás van az istentiszteleten.

Áldott ünnepeket,

szeretetben járó esztendőt kívánunk

minden Testvérünknek, Olvasónknak!

LÁMPÁS – Tatabánya és környéke

evangélikusságának lapja

Az újság előállításához adományokat elfogadunk

gyülekezetünk számlaszámára:

Tatabányai Evangélikus Egyházközség

OTP Bank: 11740009-20201533

Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány

Szerkesztőbizottság: Cser Ákos, Kemény Ilona,

Kemény István,Vertényi Domonkos

Felelős szerkesztő: Schermann Gábor

Weboldalunk címe: http://tatabanya.lutheran.hu

A weboldallal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a

teranova2x@gmail.com címre várjuk.

A Lámpás szerkesztősége várja az írásokat

erre a címre: lampas@lutheran.hu

Várjuk az érdeklődőket a

gyülekezeti levelezőlistákra:

fraternet-tatabanya@lutheran.hu

(általános gyülekezeti információk)

fraternet-tbifi@lutheran.hu (ifjúsági lista)

E listákra jelentkezni lehet a lelkészi hivatal

címén: tatabanya@lutheran.hu



Bizalommal kérjük azok jelentkezését, akik egészségi
állapotuk miatt nem tudnak az istentiszteletekre vagy
más   alkalmakra   eljönni.   Szívesen  segítünk  autóval,
hogy   ilyen   akadály   ne   válasszon   el   senkit   a
gyülekezet közösségétől!

h

Várjuk a kórházban fekvő betegekről való híradást,
hogy   személyesen   meglátogathassuk   őket,   illetve
azok   jelzését,   akik   otthonukban   szeretnének
úrvacsorát venni.

+ Kérjük az új otthonba költözöttek, illetve az újonnan

a   gyülekezet   területére   került   testvérek   lakcímének
jelzését.

( Köszönettel   fogadunk   minden,   a   gyülekezet

szokásaival   vagy   személyes   igénnyel   kapcsolatos
kéréseket.

A Lámpás ezen számához mindenkinek

két-két csekket mellékelünk. Aki bármilyen

jogcímen – egyházfenntartói járulék, általános vagy

céladomány – szeretne befizetni gyülekezetünk

pénztárába, megteheti e csekkek segítségével is.

Elvihető gyülekezeti csekkek

a templomban is ki vannak téve.

Készpénzes befizetésre (a templomban vagy a

lelkészi hivatalban) is van lehetőség.

A lelkészi hivatal címe:

Tatabánya-Alsógalla, Tátra u. 13.
Telefon: 34/316-201

Schermann Gábor lelkész elérhető ezen kívül a

06-20-824-2764-es telefonszámon, valamint a
gabor.schermann@lutheran.hu illetve
tatabanya@lutheran.hu e-mail címen.

Hivatali idő: megbeszélés szerint