2010-34

2010-34.pdf — PDF document, 712Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? (Zsolt 27,1)

Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja – IX. évfolyam 3. szám 2010. ősz-tél

Lassan, óvatosan érkezett ez a Lámpás. Vártunk rá. Vártunk az írásokra. A szóra, a gondolatra, amit írásba
foglaljunk. Az alkalomra, hogy leírjuk.
Lassan, óvatosan érkezett ez a Lámpás. Mint az élet: töredékesen és időről időre elavulva. Végül most Isten
kegyelméből itt van. Köszönjük ezt mindazoknak, akik létrehozták, és kérjük Istent, hogy áldásával tegye
hasznossá.
Lassan, óvatosan érkezett ez a Lámpás. Adventje októbertől decemberig tartott.

Urunk, aki kimérte mindennek az idejét, megadta az adventek, várakozások és eljövetelek

értelmét, áldja meg ezeket az oldalakat, és áldja meg minden Olvasó ünnepét, földi

vándorlását és célba érkezését!

           

Az igazi szeretet

Pál apostol „Szeretethimnusz”-ának karácsonyi pa-
rafrázisa napjaink embere számára:
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és
csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a csalá-
dom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb,
mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket
sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez
csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a csa-
ládom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb,
mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek ottho-
nában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyo-
nomat segélyként elajándékozom, de a családom felé
nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ
nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt
hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek
részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisz-
tus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről
is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét
megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a
házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól
kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő
van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek
már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban
tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is vala-
mit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat,
akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent re-
mél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videójátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesz-
nek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.

Ismeretlen szerző

           

Adventi hírnök: friss fenyőág,

Lobog már négy kis gyertyaláng!

Karácsonyt várva lázban a föld,

Isteni gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl,

Nincs már messze az Úr!

LÁMPÁS

Reformáció

Luther Márton nevezetes 1517-es 95 tételének két utolsója ekképpen szól:
94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek,
95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe.
1. Isten célja velünk a boldogság eléréséhez: krisztusivá újulni.
2. A radikális megújulás: forradalmi erejű változás.
3. A forradalom: háborúság.
4. A forradalmárok soha nem „érzik jól magukat”.
5. Ha „jól érezni” akarnák magukat – nem robbantanak ki forradalmat, hanem a békét (= a meglévő helyzet békén hagyását)
választanák.
6. A boldogság soha nem béke abban az értelemben: békén hagyni a meglévő helyzetet.
7. A boldogság a sok szorongattatást jelentő megújuláson át érkezik.

Reményik Sándor:
A kereszt fogantatása

A Szentlélek nagy fergeteg köpenyben
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott.
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott: Te fa!
Máriától, a Szűztől most jövök,
Csírázik immár az Isten fia,
És áldott ő az asszonyok között.
Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel
Megáldalak: légy terhes a kereszttel!
Légy te is áldott minden fák között,
Érezd, hogy nő benned a feszület,
Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet.
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,
Kidöntve majd magányod vadonából
Állítsanak a világ közepébe.
Ott állj majd minden faluvégen,
Ott függj a cellák kietlen falán,
Ős-fádnak ezer apró másaképpen,
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad
Millió megbilincselt életrabra.
A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
Tovazúgott a Libanon felett,
Zúgásában ezer fa reszketett.
Ordító erdőn ment harsogva át,
Csak egy fa értette meg szavát, –
Lehajlott óriási koronája:
Kereszt-sorsának megadta magát.

Reményik Sándor:
Ne ítélj (2Kor 5,10)

Istenem, add, hogy ne itéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne itéljek.

Istenem, add, hogy ne biráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyün itélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
Versben s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelid
igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelid lepke, mely a szivek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

LÁMPÁS

Július eleji gyülekezeti kirándulásunkról egy kedves útitársunk,
Lődi Ferencné írt beszámolót. A veleméri templomról szóló
művészettörténeti ismertetőt szintén ő teszi közzé.

ŐRSÉGBEN

Kellemes tapasztalatokkal kezdődött ez a kirándulás. Az evan-
gélikus közösség megszervezte, hogy ki kinek segítsen a talál-
kozási helyre jutásban.
Kis csoportunkban minden korosztály képviselve volt a tizen-
évestől nyolcvan éves korig. Helyes irányelvnek bizonyult, mi-
szerint ez a kirándulás nem olyan, mint az IBUSZ utazás, ahol
a kitűzött célt el kell érni, hanem türelmesen – az egyéni adott-
ságokat is figyelembe véve – tegyük kellemessé az előttünk
álló két napot.
Utazás közben értékes információkat hallgathattunk az adott
hely történelméről, életviteléről, és amikor egy-egy helyen
megálltunk, már tudtuk előre, mi a nevezetessége, értéke, mire
érdemes figyelnünk.
Celldömölkön csak rövid pihenőnk volt, így csak kívülről néz-
tük meg a templomot. Körmenden a Batthyány-kastélyban dr.
Battyány-Strattmann László – a szegények orvosa, akit 2003-
ban II. János Pál pápa boldoggá avatott – munkásságáról tud-
tunk meg sok érdekességet. Az épületben kapott helyet gróf
Battyány Lajos, az első felelős miniszterelnök életét bemutató
kiállítás, a Céhmester Múzeum, az esélyegyenlőség jegyében a
Vakok Múzeuma és a Cipő Múzeum, ahol Erzsébet királyné
apró báli cipőcskéjét is megcsodáltuk. A sok intellektuális él-
mény után jó volt megpihenni, jól belakmározni, csevegni
Csákánydoroszlón a KATI Csárdában.

Körmend után a táj megváltozik, hullámos dombok, zöld rétek
viszonylagos érintetlensége, tiszta levegője, szépen művelt par-
cellái adják a táj szépségét.
Nemesmedves szép, hangulatos határközeli történelmi emlék-
hely, ahol egy szovjet tank – amelyet Andrea és a fiacskája
ügyesen, békésen lefoglalt –, a megyéket megszemélyesítő
kopjafák és egy harangláb jelképezi, hogy itt ért véget a II. vi-
lágháború.

Estefelé értünk Rönökre, ahol  a határsáv közelsége miatt  1945
után  a Szent  Imre  templomot a határőrség megfigyelőhely-
ként használta és lepusztította. Burgenlandiak kezdeményezé-
sére,   adományokból   renováltatták,   1992-ben   felszentelték.
Amikor ott jártunk, egy katolikus közösség sátorozott a temp-
lom szép parkjában. Meglepő volt számunkra, hogy nyolc hó-
napos ikrekkel is vállalták a lelkigyakorlatot tábori körülmé-
nyek között.
Vadregényes, dimbes-dombos tájon helyezkedik el Őriszent-
péter, az ŐRSÉG fővárosa. Kilenc „szer”-ből áll, pl. Pityerszer,
Városszer, Galambszer, stb.. Az osztrák-magyar-szlovén hár-
mas határ találkozásánál az enyhén emelkedő lankák tetejére
épült szerek innen őrzik a vidéket. Tájba simuló épületeik
megőrzik a táj szépségét és változatosságát.
A szálláshelyünk Őrimagyarósdon volt. Ebben a kis falucská-
ban mindössze 300 lakos él példásan tiszta, rendes házakban.
Megbámultuk a közeli marhafarmot is, majd következett az
ágyfoglalás.
A fiatalabbak most is készségesen választották a hálózsákot, át-
adva a jobb helyeket az idősebbeknek.
Etelkának jó kis egyszemélyes „kuckó” jutott.
A falu népe evangélikus, temploma 1871-ben épült, egyszerű,
otthonos, a karzat szinte átöleli a teret.  Az oltárkép Márta és
Mária történetét ábrázolja.  Építészeti érdekessége a dunántúli
evangélikus templomokban gyakori úgynevezett szószékoltár
is, mely azt jelenti, hogy a szószék az oltárépítmény tetején he-
lyezkedik el.
Az Őrimagyarósdi Evangélikus Egyházközség hitvallásából:
„A templomban az ablak, nyitást jelent a külvilágra. Rámutat
arra, hogy kint is Isten van velünk – napsugár simogatásában,
fénylő suhogásában, szemek pillantásában, szavak érintésében.

A nyitott ajtó pedig üzeni: Menjetek el békességben. Vigyétek
a jó hírt, a kegyelem tapasztalatát, Isten szeretetét otthonotokba,
kapcsolataitokba, az emberi szívekbe.”
Ragyogóan szép időben búcsúztunk el a házigazdáktól, és sé-
táltunk egy nagyot a festői szépségű Vadása tó partján, ahol
szinte hallható a csend és bódító a levegő.
Pankaszon a népi faépítészet remekét, az 1730-ban épült szok-
nyás haranglábat néztük meg.

LÁMPÁS

A harangot védő sisakot fazsindellyel, a szoknyát zsuppal fed-
ték le. Szép látvány.
Alsószerin, a régi parasztportákon használt berendezési tár-
gyakkal hangulatosan díszített BALOGH Csárdában ugyan-
csak jól éreztük magunkat. Sárika és Klárika szóval tartotta a

társaságot, kiderült, hogy milyen kicsi a világ, sok közös isme-
rőst fedeztünk fel.
Utunk következő állomása Magyarföld. Ez a 30 lelkes Zala
megyei falu Rátóti Zoltán polgármester – a Nemzeti Színház
színésze – kezdeményezésére adománygyűjtésből, 10 év alatt,
35 millió Ft-ból hozta létre ezt a tájba illő fatemplomot, melyet
idén június 19-én ökumenikus szertartáson szenteltek fel. /Ezt
könnyű volt megjegyeznem, mert ezen a napon volt az uno-
kám esküvője is./
Ez a templom is szép példa arra, hogy egy kis csoport hite és
akarata maradandó dolgot is képes létrehozni.
Veleméren, a Papréten emelkedő katolikus templomot csodál-
tuk meg.
Meghatóan szép ez a kis templom.
Annak ellenére, hogy nem vagyok evangélikus, ez a kedves
közösség szeretettel befogadott és így élményekkel, tapasztala-
tokkal teli, kellemes két napot tölthettem el a gyülekezet tagjai-
val.

Velemér jelentős műemléke a Papréten emelkedő, a
Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tor-
nyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel el-
látott, kőből és téglából épült katolikus templom. Nagy
valószínűséggel már Szent István idejében, vagy koráb-
ban is állt helyén egy keresztény egyház, mert aligha hi-
hető, hogy egy folyamatosan lakott fontos hely templom
nélkül maradt volna az avar időkben. Az avarok (a párt-
husok utódai) ugyanis jórészt eleve keresztények voltak
(a szaszanidák több, mint 300 keresztény párthus templo-
mot romboltak le), de a frank hódoltság idején is gyako-
rolták keresztény hitüket e nyugati területeken. Amennyi-
ben ez az avar vagy szentistváni templom alapköveiben
sem azonos a jelenlegivel, akkor azt gondolhatjuk, hogy
az előző templom fából épülvén nem hagyott nyomot
maga után.
Ma is meglévő kőtemplomunkról - pusztán a stílusa alap-
ján - azt feltételezik, hogy a XIII. század végén építhették.
Keletelt alaprajza azonban olyannyira hasonlít némelyik
régebbi kaukázusi templom alaprajzára, hogy a templom
alapítását korábbra is helyezhetjük. A naptiszteletre lehe-
tőséget adó alaprajzi hagyomány kétségkívül ősi.
A veleméri Szentháromság-templom keletelt, ami azt je-
lenti, hogy a templomot egy kiemelt napon bekövetkező
napkelte irányába tájolva építik fel. Háromféleképpen is
keletelhető egy templom: az alaprajzot igazíthatták vala-
melyik napéjegyenlőség vagy napforduló (ez a leggyako-
ribb), esetleg a védőszent napjának hajnalpontjához is. A
veleméri az utolsó csoportba tartozik, mert a Szenthárom-

ság vasárnapján kelő nap első sugara a szentély boltoza-
tán lévő Szentháromság jelképre esik. Az építők és a fres-
kót készítő Aquila János ezen kívül figyeltek a napfordu-
lóra is. A templom tudós plébánosának, Kovács József-
nek a megfigyelése szerint a téli napforduló hajnalán a
szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Ma-
donna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként.
A téli napforduló a napisten feltámadásának pillanata, a
boldogabb kor eljövetelének ígérete. A nemlét sötétjében
a napkeltére várakozó templom méltó módon jelzi is ezt a
korszakváltást: a kisded felragyogó arca mintegy életre
kel a néhány perces sugárözönben. Sajnos, e bámulatos
fényjelenségek megfigyelésére manapság csak elvi lehe-
tőség van, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített
erdő fái eltakarják.

LÁMPÁS

Takácsné Hegedűs Hajnalka vallomása:

Isten csodáját szeretném hirdetni, ami valóban és velünk
történt meg többször is!
2000. karácsonyán az Úr előtt fogadtunk örök hűséget
egymásnak a Jókai utcai kis templomban. Az általam
tisztelt és igen nagyra tartott Labossa Lajos bácsi áldotta
meg Isten felszentelt papjaként a házasságunkat. Ezt
megelőzően volt polgári esküvőnk, de úgy éreztem, hogy
hiányzik az áldás.
Lajos bácsi mondta egyszer, hogy 1875-ig nem is volt
polgári, csak egyházi esküvő.
Akárhányszor bemegyek abba a kis templomba, mintha
megtisztulnék és mintha Isten mellettem állna: jóleső fé-
lelemmel, bűnbánattal teli érzés tölt el. Hullanak a köny-
nyeim, mint egy hazatért bűnös léleknek.
Sajnos nagyon sokáig nem lett gyermekünk, mert nekem
28 évesen volt jóindulatú agydaganatom, és Pestre kerül-
tem kórházba. Ott megállapították, hogy méhnyak rákos
vagyok, de még időben észrevették, és műtéttel kimet-
szették a daganatos sejteket.
Az első műtét nem sikerült. Még egyszer meg kellett is-
mételni, és akkor egy petevezetékemet is eltávolították.
Azt mondták, hogy ettől még lehet majd a későbbiekben
gyermekem, de veszélyeztetett kismama leszek, mert fe-
leakkora a méhem, mint normális.
Rá két évre megismertem a férjemet és összeházasod-
tunk.
Sajnos kiújult az agydaganatom, de ismét jó indulatú volt,
és Istennek hála, meggyógyultam!
Nagyon sokat vártunk, hogy szülessen gyermekünk. Nem
sikerült. Orvoshoz jártunk kivizsgálásokra, ahol minden
eredmény után közölték, hogy spontán nem lehetek vá-
randós.
Elkeseredtem és sokat sírtam, majd úgy döntöttünk, hogy
megpróbáljuk a lombik programot. Négy sikertelen be-
avatkozás után abbahagytuk, mert a hormonoktól már na-
gyon rosszul voltam.
Aztán elvégeztünk egy örökbefogadási tanfolyamot, mert
nekem már volt egy nagyfiam, de a férjemnek nem volt
gyermeke, és nagyon szeretett volna még egy gyermeket.
Várakozó listára kerültünk: 3+1 év! Elkeseredésemben,
és mert nagyon szeretem a férjem, azt mondtam, hogy
váljunk el, mert talán talál egy fiatalabb lányt, aki szülhet
neki gyermeket, ha már én nem adhatom meg ezt neki!
Azt mondta, hogy hülyeségeket beszélek. Teltek az évek:
pontosan 7, mint a teremtés!
Akkor hallottam egy oltó anyagról, amelynek segítségé-
vel talán én is várandós lehetek.

2004. januárban kaptam meg az injekciókat. Hosszú idő
után akkor elmentünk férjemmel nyaralni a Vörös tenger-
hez. Soha nem láttam tengert, olyan érzés volt, mintha is-
mét csoda történt volna, és az is volt! Hazajöttünk, és vár-
tam, hogy talán most lesz gyermekünk, de nem lett.
Megint elkeseredtem, de azt hiszem, Isten akkor bocsá-
totta meg a bűnömet, hogy fiatalon elvetettem egy kisba-
bát.
Ugyanis ismét rosszul kezdtem lenni! Elszédültem, hány-
tam, hányingerem volt. Arra gondoltam, hogy ismét da-
ganat. Megkerestem ismét az orvosom. Minden vizsgálat
negatív lett. Nem értettem, hogy akkor mitől vagyok rosz-
szul.
Egy reggel a kollégámmal kávéztunk, és majdnem el-
hánytam magam. Belém hasított a gondolat: rosszul va-
gyok, ájulás kerülget, szédülök, álmos vagyok, hányok...
Csak nem? Szerintem kismama vagyok!
Reménykedtem. Azonnal tudni akartam. Vettem egy
gyors tesztet. Negatív lett. Másnap reggel megcsináltam
egy másik tesztet. A nagyfiam kiszólt a fürdőből, hogy
„anya, mi ez a műanyag két csíkos izé itt a mosógépen?”
Lesz kisbabánk!
Bementem a kórházba ultrahang vizsgálatra. Láttam a kis
szívét, ahogyan dobogott!
Máté fiam lett a lelki társam, rengeteg szeretet van benne.

Nekem, akinek átjárhatatlan a petevezetéke és pici a
méhe, nekem, akinek nem lehet spontán gyermekem és
ezt írásba is adták az orvosok, nekem lett Máté fiam!
Lássatok Csodát! Ti, akik nem hiszitek, hogy Isten léte-
zik, higgyetek, mert ő van és mindig veletek lesz! Mindig
tudja, mi kell nekünk!
Nekem van hitem, de nincsen vallásom. Azt gondolom,
minden vallásnak megvan a maga mondanivalója, keresi
Istent, ki így, ki úgy nevezi őt!

A csodáknak a harmadát mondtam csak el, mert 9 hónap-
pal Máté születése után bekopogtatott Márk kisfiam is!

Tavaly volt egy rosszindulatú agytumorom, amit nem is
műtöttek, csak gyógyszereket kaptam – és meggyógyul-
tam! Minden beavatkozás nélkül! Mi ez ha nem csoda?
Az orvos azt mondta, hogy ez csak Isten műve lehet,
hogy egy agytumor műtét nélkül eltűnt.
Ha hisztek éltek, ha éltek higgyetek, mert Isten nélkül
nincsen élet! Az ember már bebizonyította, hogy Isten
nélkül tönkretesz mindent, amit a mi Atyánk nekünk
adott.
Már tudom, hogy ő van! Hiszen a levegő is láthatatlan, de
mégis tudjuk, hogy van!

LÁMPÁS

Pályázati kiírás

A Tatabányai Evangélikus Alapítvány az idei, 2010/2011. tanévre is kiírja a Tatabányai Evangélikus Egyház-
községhez tartozó fiatalok számára ösztöndíjpályázatát az alábbiak szerint:
A pályázatra minden közép-, vagy felsőfokú intézményben tanuló, a Tatabányai Evangélikus Egyházközséghez
tartozó fiatal jelentkezhet az erre szolgáló adatlap kitöltésével, mely megkapható a lelkészi hivatalban, vagy le-
tölthető az egyházközség honlapjáról (http://tatabanya.lutheran.hu). Az ösztöndíj két részletben, az I. illetve a
II. félévre kerül kifizetésre. Az ösztöndíj mértéke a beérkező eredményes pályázatok alapján a rendelkezésre
álló összegre figyelemmel kerül meghatározásra. Az ösztöndíj kifizetésének mind az I., mind a II. félévben elő-
feltétele érvényes iskolalátogatási bizonyítvány bemutatása.
Pályázatunkkal a korábbi évek gyakorlatának megfelelően szeretnénk a rendelkezésre álló keretek között sze-
rény anyagi támogatást nyújtani az egyházközséghez tartozó fiatalok számára. Várjuk, hogy minél többen je-
lentkezzenek pályázati kiírásunkra.

Szeretettel és üdvözlettel:

a Tatabányai Evangélikus Alapítvány Kuratóriuma

Az ösztöndíjpályázat adatlapja letölthető a gyülekezet weblapjáról: http://tatabanya.lutheran.hu

Az EPK-OCM Segítő Szolgálat tevékenysége új alapszolgáltatással bővült: az étkeztetéssel.
A szolgáltatás megszervezésével az Intézmény célja, hogy azok számára biztosítsa a napi egyszeri meleg étke-
zést, akik azt

1. koruk,
2. egészségi állapotuk,
3. fogyatékosságuk,
4. pszichiátriai betegségük,
5. szenvedélybetegségük,

vagy hajléktalanságuk
-

miatt saját maguk és eltartottjuk számára biztosítani nem tudják.

További információk, elérhetőség: Kisné Gonda Erzsébet EPK-OCM Segítő Szolgálat
2800 Tatabánya, Réti u.156 tel: 06-70-410-5623

A Tátra utcai kistemplom átépítése:

LÁMPÁS

Katasztrófák és szeretetszolgálat

„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúság-
ban válik.” (Péld 17,17)
Szelényi Gábor (Magyar Ökumenikus Segélyszerve-
zet) ezt írja 2010 „vörös októberéről”:
(Forrás:

www.evangelikus.hu

– Vörös október – Az

önkéntesek   szembesülnek   a  feladat   kilátástalanságá-
val)
Nem nézhetjük, és általában nem is nézzük az egyházi
hovatartozást a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet-
nél a segítségnyújtáskor, de amikor kiderült, hogy egy
idős evangélikus házaspár nem költözött ki otthoná-
ból, és segítségre van szükségük, a dél-pesti evangéli-
kusok az ő segítségükre indultak.
A   lakórészt   korábban   úgy-ahogy   kitakarították,   az
előkertre hatóságilag porvédő gipsz-takaró került. A
tüzifa azonban megközelíthetetlen iszaptengerben állt.
Márpedig fagyogat hajnalonként, és főzni is kell. Így
alakult,   hogy   evangélikus   károsult   testvér   házával
kezdett kedden a Dél-Pest Megyei Egyházmegye lel-
kész-brigádja Devecserben. Bencze András és székes-
fehérvári   presbiterei   a   vasárnapot   dolgozták   végig,
ugyanebben a sziszifuszi munkában. Őket a Karitasz
látta   el  védőruházattal.  A   munkák   során  tehát   egy-
mást segítve haladnak előre az egyházak, segélyszer-
vezetek munkatársai.
Egy   személyes   tapasztalatot   azonban   engedjenek
meg: A munkát záró kiértékeléskor valahogy minden
alkalommal felbukkan az elégedetlenség érzése. Nem
a   károsultak,   hanem   önkéntesek   részéről!   Fullasztó
pormaszkban, súlyos gumiruházatban, csúszós védő-
kesztyűben és párás-sáros szemvédőben  végigdolgo-

zott műszak után gyakran úgy érzik, nem tettek eleget.
„Mikor jöhetünk újra?” – teszik fel a kérdést. Talán
szembesülés a pusztítás elképesztő mértékével? A fel-
adat kilátástalanságával? Ahhoz képest az egyes em-
ber kicsinységével?

________________

A nyár eleji borsodi árvíz idején közöttünk élő testvé-
reink tették fel a kérdést:  hogyan segíthetünk?  Nem
kaptak útmutatást segélyszervezettől, sem hatóságok-
tól.   Saját   lehetőségeik   szerint   segítettek:   táborokat
szerveztek alsó- és felsőzsolcai gyermekek részére, és
bútorokat,   ruhákat,   háztartási   gépeket   gyűjtöttek   te-
herautószámra   az  otthon  nélkül   maradt  Borsod  me-
gyei embereknek.
Bizony néha úgy tűnt, hogy nem lesz gyermek, aki el-
jöjjön ezekbe a táborokba: a Miskolc környéki segítők
és egyházközségek el voltak foglalva a mentés, hely-
reállítás és a nagy, állami táborok szervezésével. Vé-
gül azonban a két táborban 15-15 gyermek vett részt.
Az egy-egy hét során, amit itt töltöttek, kirándultak
Várgesztesen, Tatán és a környéken, fürödtek a stran-
don, és bajt feledtető szeretetben volt részük az ön-
kéntes   táborvezetők,   segítők,   pedagógusok,   önkor-
mányzati képviselők, vállalkozók részéről. Isten áldja
meg munkájukat!
Gyülekezetünk istentiszteleti közössége – a más csa-
tornákon   küldött   adományokon   kívül,   istentiszteleti
gyors-gyűjtésképpen – a júniusi Borsod megyei árvíz
áldozatainak támogatására 141.720 Ft-ot, az októberi
Veszprém megyei vörösiszap-áradat áldozatainak tá-
mogatására pedig 56.000 Ft-ot küldött.

IV. Evangélikus Férfikonferencia – Piliscsaba, június 18-19.

Immár negyedik alkalommal került megrendezésre Piliscsabán a férfikonferencia.
A konferencia „hivatalos” megnyitója előtt a résztvevők összemérhették tudásukat a golyókkal folytatott ver-
sengésben (petang), ezt követően Koháry Ferenc férfimissziói referens tartotta nyitó áhítatát. Délután Balicza
Iván „A férfimisszió helye és szerepe a gyülekezetépítésben” címmel tartott előadást, majd esti áhítattal szol-
gált Schermann Gábor. A nap végén képes beszámolót láthattunk-hallhattunk a gyülekezetek férfi köreiről.
Szombat reggeli áhítattal Böjtös Attila szolgált, majd Kézdy Péter „Hárítás és kivetítés” címmel tartott előadást
a bűnbeeséstől a Hegyi-beszédig. Ebéd előtt Veperdi Zoltán tett tanúbizonyságot a FÉBÉ Diakonissza Egyesü-
let szolgálatáról a férfiak között. Délután egy szép helyen, a Burda-hegység sziklái között barangolva tekinthet-
tük meg Esztergom panorámáját. A kirándulásról hazatérve Weltler Rezső „Megfáradás és újrakezdés” címmel
tartott előadását kísérhettük figyelemmel. Este Veperdi Zoltán tartott áhítatot, majd a konferencia zárásaként
Koháry Ferenc beszámolt a Német Ökumenikus Egyházi Napokról és az ott meptapasztalt érzéseiről beszélt.

Testvéri szeretettel: Vertényi Domonkos

LÁMPÁS

Egy valóban a „Gondviselő Isten” által épí-

tett „Ház”, avagy egyházmegyei labdarúgó

bajnokság Tatabányán

Néhány évvel ezelőtt egy nagyvelegi táborozás idején
Vertényi Domonkos és Süller Zsolt elmélyült diskur-
zusa eredményeképpen  fogant meg  ezen,  évről-évre
más  és  más  települést  otthonként  választó  sportren-
dezvény gondolata. Gyülekezetünk gondnoka egy vir-
tusteljes pillanatában „Ide nekem az oroszlánt is!” jel-
leggel   félreérthetetlenül   jelezte   ötlettársának,   hogy
Tatabánya ebben az esztendőben, teljes vértezetében
kész a „hadak” fogadására.
Az időt nem vesztegetvén már januárban lelkészünk
társaságában november 13.-ára opcionálták a templom
közelében lévő általános iskola tornatermét és járulé-
kos   helyiségeit.   E   sorok   szerzőjét   augusztus   végén
kérte fel Domonkos a szervezéssel kapcsolatos „kolla-
borációra”,   amelynek   első   gyümölcse   a   tatabányai
alakulatok számára a vasárnap délutánonkénti gyakor-
lási lehetőség eredményes kérvényezése volt az emlí-
tett   intézmény   vezetőinél.   Ismétlődő   látogatásaink
nyomán, valamint az informatikai rendszeren keresz-
tül beérkező, az időben egyre inkább közeledő ese-
ményre   csapatként   való   jelentkezések   száma,   az
együtteseket   a   megye   számos   településéről   elkísérő
szimpatizánsok   várható   „tömege”   elképesztő   követ-
keztetésre jutatott minket kevesebb mint kettő héttel a
nagyszabású alkalom előtt. Minden rendben alakul a
rendezvény sikeres lebonyolításával kapcsolatosan, a
legfontosabb kivételével: a helyszín alkalmassága.

Megdöbbenésünket szürrealitásba hajló ötletbörzével
igyekeztünk   palástolni,   melynek  néhány  gyöngysze-
mét megosztanám az olvasókkal. Egyikünk Bakony-
csernye, Szák, Csákvár, Székesfehérvár, Szend teljes
személyi   kontingensét   a   tornaterem   egyik   hosszanti
fala   mentén   húzódó   bordásfalon   kívánta   elhelyezni,
egyéb   lelátó,   tribün   jellegű   épületelem   hiányában.
Másikunk   az   átöltözésre,   tisztálkodásra   alkalmatos
csekélyke kapacitást a közelben lévő templom ilyetén
célzatú használatával gondolta optimalizálni. Felme-
rült a vendéglátás gasztronómiai elemeinek egy másik
épületrészben történő folyamatos prezentációja, amely
a résztvevők együvé tartozási érzését és élményét ala-
posan   szétzilálhatta   volna.   Helyzetünk   reménytelen-
nek mutatkozott, a város egyéb tornatermi, valamint
sportcsarnokbéli, előzetes igényformálásból adódó le-
terheltségeire, vagy a bérleti díjakra vonatkozó heve-
nyészett ismereteink birtokában.
A segítő „Gondviselést” hívtuk segítségül és huszon-
négy   órán   belül   a   döbbenetes   felismeréshez   képest

örömmel és szeretettel vártak mindannyiunkat a dó-
zsakerti tornacsarnokban, az ügylet minden dimenzió-
jában optimálisnak tűnő kilátásokkal. Az „Isteni” mel-
lénkszegődés  ilyen egyértelmű  bizonytéka szervező-
és   segítőtársaimat,   valamint   helybéli   támogatóinkat
„szakmai- és SZERETET - sziporkázásra” ösztönözte
innentől kezdve, az egyházmegyei összetartás napjá-
nak esti egymástól való búcsúzkodásunkkal való lezá-
rásáig.
Lelkészünk felesége Szász Emőke napóleoni nagyvo-
nalúsággal, ötletszerűséggel, biztonsággal vezényelte
az   ellátmányozás   minden   mozzanatát   a   sütemények
„parkoltatásának”, majd idejében való kínálásnak bri-
liáns ötletétől, a teljes étel- és italrepertoár egész nap-
ra vonatkozó egyensúlyban tartásán át egészen az esti
„mintha nem történt volna itt semmi” érzésű, az ob-
jektumot rendben lévően elhagyó távozásunkig. Intel-
ligenciával áthatott, együttműködésre serkentő, tapin-
tatos instrukciói okán is kulcsszerepet töltött be eme
társas vállalkozásban. Schermann Gábor a teljes napot
átölelő, mindenki szükségletét éberen figyelő attitűdje
mellett kiemelném, nem csak a bajnokság, de az egy-
másért   tevékenykedés   szimbólumává   is   nemesedett,
egy lutherrózsára „úsztatott” futballabdaként megjele-
nő embléma megálmodását és megalkotását az infor-
matikai   rendszer   segítségével.   Vertényi   Domonkos
miközben   kapusbravúrok   sorozatát   bemutatva   a   pá-
lyán is derekasan teljesített, kitűnő házigazdaként va-
lódi érdeklődéssel és a viszontlátás valódi örömével
átitatott kommunikácíóban volt a vendégek szinte tel-
jes mezőnyével, amivel egyszersmind az óramű pon-
tossággal egymásra sorjázó sport- és egyéb eseménye-
ket is koordinálta. Götzel Andrea „lappangó” segítsé-
ge – autóval, jó szóval, biztatással, „dologi” hozzájá-
rulással, a csarnokban tényleges „hostessi”, felszolgá-
lói és gyermekgondozói szolgálattal – nélkülözhetet-
len eleme volt az „együtthangzásnak”. Kencs Pista bá-
csi a Gundel étterem és kávéház személyzetére jellem-
ző eleganciával, derűvel, agilitással, tapintatos figye-
lemmel volt Szász Emőke elsőrangú partnere reggel-
től - estig a közönség kiszolgálásában. Saller Molnár
Róbert és kedves felesége Ildikó, valamint a Három
Tölgyfa nevet viselő vendéglátóipari egység személy-
zete   biztosította   és   szolgáltatta   a   legkifinomultabb
ínyencek   ízlésigényeit   is   messzemenően   kielégítő
szendvicskompozíciók alkotóelemeit, amelyeket hoz-
záértő   kezek   a   helyszínen   formáltak   „étekköltemé-
nyekké”. A vendéglátással hivatásszerűen foglalkozó
házaspár ilyen típusú ajándékai jelentős értéktöbbletet
eredményeztek már évek hosszú sora óta gyülekeze-
tünk legkülönfélébb eseményeit és alkalmait illetően.

LÁMPÁS

Szemelvényszerűen   emlékeznék   Klári   néni,   Julika,
Etus néni, Juhász Orsi, Lilla, és anyukám: Gizike se-
rénységére, az „ügy” mellé rendeződő szerető támo-
gatásukra,   Dely   Márti   néni,   Hermann   judit,   Valkó
Márta, Varga Marika néni és még néhány „idegenlégi-
ós”   asszony   cukrászkölteményeire,   Vertényi   Editke
rafináltan fűszerezett, egyébként az évek során már-
már ikonikusan tudatformáló tócsijára, Havasi Alfréd-
Frédi   bácsi   és   kollégája   Csaba   korrektül   fegyelmet
tartó, magukat nem főszereplőként elképzelő, hanem a
játékot, a játékosokat a mérkőzésdömping ellenére is
mindvégig kitartóan szolgáló futballbírói szerepükre,
Hornyák Lajos csarnokgondnok szünet nélküli segítő-
készségére,   csibészesen   vagány   megnyilvánulásaira,
Szikora Marcsi jelen sorok papírra vetőjével folyta-
tott,   bizalmával   megtiszetelő   első   elmélyültebb   be-
szélgetésére, a vele érkező gyermekek, Szikora Robi
és Dominik nem túlburjánzó, hanem a környezetük-
ben tartózkodó   emberekre is tekintettel lévő pajkos-
ságukra, Máté „kő,papír,olló” fedőnevet viselő, a ke-
zek és az ujjak segítségével, néhány „célszemélyre”
specializálódott, csaknem a „végkimerülésig” folyta-
tott vetélkedéseire, a gyermekszekcióban még Scher-
mann   Tilla   kedvesen   mosolygó   gyermeki   bájára,
Schermann Áron folytatólagos biztatására, buzdításá-
ra, futballszakmailag is magasan értékelhető, az ellen-
felek játékerejének mibenlétére vonatkozó megfigye-
léseire,   Bánszky   Pali   bácsi,   és   a  már   említett   Dely
Márti   néni,   valamint   Vertényi   Editke   „mindenkihez

van jónéhány kedves szava, kérdése, érdeklődése” tí-
pusú jelenlétére.
Számomra ezen nagyívű program teljes sikere akkor
vált nyilvánvalóvá, amikor számos vendég formális és
indirekt, tehát nem közvetlenül hozzánk intézett, ha-
nem egymás között elejtett megelégedettségükről ta-
núskodó szavai, megnyilvánulásai után az egyébként
külsejében, olykor lelki, pszichés rezdüléseiben is egy
az „Ecseri” használtcikk piacon grasszáló nepper sze-
mélyiségjegyeit magánhordozó épületgondnok gyen-
géden „párás” tekintettel, huszonegy évi szolgálattal a
háta mögött azt találta mondani búcsúzásunkkor, hogy
ilyen rendes társasággal még sohasem találkozott.
Hálás köszönet mindenkinek, aki akár csak egy gon-
dolattal vagy egy elrebegett imával is támogatta ezt az
„EVANGÉLIUMOT”.
Nagyon fontos utóirat: A kézirat átfésüléséhez, a vég-
leges szöveg formai és tartalmi jellegének kialakításá-
hoz nyújtott értő segítségéért, majd a virtuális térbe
helyezéséért, – amely heroikus „kézimunkaként”, akár
már a sajtókészséget is eredményezhette – ebben a
formában is fajsúlyos köszönetemet nyilvánítom Zbo-
rai Kristóf „kollégámnak” – akinek a megye patinás
napilapjában a 24 óra című kiadványban, az előző he-
tekben több alkalommal már olvashatóak voltak érzé-
sei és gondolatai a diákok számára megnyilvánulási
lehetőséget biztosító rovatban – Götzel Andrea fiának.

Dombi Attila

Dad

– Miért eszik a rendőr a legnagyobb esőben?
– ???
–   Mert   az   édesanyja   azt   mondta   neki,   hogy   akkor
egyen, amikor jól esik.
És miért süt szalonnát az evangélikus táborozó csapat
a legnagyobb esőben? Mert azt olvashatjuk Pál apos-
toltól, hogy  „mindenre van erőm a Krisztusban, aki
megerősít   engem”  (Fil   4,13).   Komolyra   fordítva   a
szót: nyárbúcsúztató mini-táborunk Dadon, a Juhász-
család kertjében a megpróbáltatások között is kitartó
testvéri légkör és vitézi helytállás két napja volt. Az
Andrea,  Attila, két  Dénes,  Domonkos,  Gábor,  René,
Timi  részvételével tartott augusztus végi tábor idejé-
nek felében zuhogott az eső.
Az első napi zuhé legjava szalonnasütéssel telt a ház
előtt   kialakított   tűzrakó   helyen.   A   környékbeli,   fa-
gyűjtéssel egybekötött, még napsütötte sétát követően
„jól esett” az esőáztatta, magunk sütötte étel. Ezt ru-
haszárítás követte.

A második napon kirándulni indultunk. Már éppen át-
értünk Szákra az erdei-mezei utakon, amikor az azna-
pi égi áldás megérkezett. A száki bányatavat már az
esőt követő sárban jártuk körbe. A faluban a nemré-
gen felújított, gyönyörű evangélikus   templomot be-
lülről, a falu széli dombon magasodó, használaton kí-
vüli, romlásában is szép római katolikus  templomot
pedig kívülről néztük meg.
A vendéglátó család szeretetéből és a résztvevő ifjak
szorgalmából adódóan a házban bent fogyasztható, hi-
deg-meleg étel is akadt bőséggel. A hosszú órákon át
űzött közösségi játékok pedig a bent töltött időt is él-
ményekkel töltötték meg.
Tanulságos volt számomra, ahogyan az ifjú útitársak a
tábori körülményekkel járó tennivalókat vagy az idő-
járással   járó   megpróbáltatásokat   fogadták.   Bizony,
igaz az ige:  „Mindig szeret a barát, de testvérré a
nyomorúságban válik” (Péld 17,17), illetve: „Kicsoda
elég bölcs, és ki tudja megmagyarázni a dolgokat? A
bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, és kemény
arcvonásai megenyhülnek” (Péld 8,1).

schg

LÁMPÁS

Nagyveleg

„Te vagy az én erőm, RÁD FIGYELEK, Isten az én
erős váram.”- Zsolt 59, 10
Mint minden évben idén sem maradhatott le a nyári
programok közül egyházmegyénk  ifjúsági táborának
megrendezése Nagyvelegen.
A táborban a hagyományokhoz híven most is volt me-
moriter a Bibliából a tavalyi kérdéseinknek megfele-
lően rövidebb és könnyebben megjegyezhető igesza-
kaszt kapott a programok között dúskáló fiatalság. Ez
alól én sem képeztem kivételt pedig ebben az évben
már   nem   csak   fiatalként,   hanem   fiatal   teológusként
vehettem a táborban részt. Ez nem csak abban merült
ki, hogy a teológiai ismeretekben a tavalyihoz képest
jártasabban léptem a barátaim közé hanem Nagy Gá-
bor idén felszentelt lelkész segítője lehettem a 16 és
17 éves korosztályban. Bár nem vettem annyira részt
a munkában, mint Gábor barátom sok érdekes és érté-
kes tapasztalattal gyarapodtam, azáltal, hogy a tábort
egy újfajta és érdekes szemszögből figyelhettem meg.
A táborban természetesen a mindennapi Bibliaolvasás
is meg volt szervezve, és Szebik Károly munkájának
köszönhetően totó is készült belőle. Károly bácsi ki-
váló pedagógiai érzékkel a számozást egy kicsit elron-
totta, hogy így az ügyetlenebbeknek se legyen okuk
szomorkodni, és mindenkinek legalább egy pontja le-
gyen a totóban. Ez általában a szorgos fiatalságnak és
a vezetők gondoskodásának köszönhetően rendszerint
sokkal több szokott lenni. Gondot legrosszabb esetben
az jelenthetett, ha valaki a tábor felfokozott hangulatá-
ban elvesztette a kitöltött totószelvényét.
A szeretett táborunk színvonalát idén is emelték a már
tradicionálisan   minden   évben   megrendezésre   kerülő

programok. Ezek között találjuk az indiánozást vagy a
spotdélutánt, amit idén is Dr. Sassi Gergely rendezett
meg,   az   előző   évekhez   hasonlóan   zajos   sikerrel.   A
reggeli áhítatokat is a szokásos módon osztották fel.
Így a Tordas-Gyúró, Csákvár és Székesfehérvár tábo-
rosai után a tatabányai ifi tartotta a csütörtök reggeli
áhítatot, a hét zárásaként pedig az oroszlányiak tartot-
ták meg áhítatukat.
Az esti áhítatokon ebben az évben Szeverényi János
tartotta a táborunk részére. Azonban nem csak ő volt
az,   akinek   a  szolgálatáért  hálásak   lehettünk  a   tábo-
runkban. Varga Péter katolikus testvérünk is komoly
szolgálatot  végzett  nálunk  mikor  a Spielhozni  című
könyvből   adott   előadást   a   fiatalságnak.   Amit   még
semmiképpen nem hagyhatok ki ennek az egy hétnek
az eseményei közül az nem más, mint, hogy a kereszt-
metszet zenekar egy koncertet tartott szerda este a tá-
borlakók örömére.
Lehetetlen lenne elmondanom azt a sok örömöt, amit
átéltünk ezen az egy héten keresztül. Az előadások, a
focizások, a koncert, a baráti beszélgetések és meg-
annyi kellemes élmény úgy vélem a legtöbbünk szá-
mára felejthetetlen élményeket nyújtott. Talán sikerült
a tábor mottójának is eleget tennünk azzal, hogy sze-
rettük   egymást   és   odafigyeltünk   a   velünk   táborozó
társunkra.
Végezetül   pedig   nem   nagyon   tudok   mit   írni,   talán
csak annyit, hogy remélem minden fiatal testvérem-
mel,  aki  ezt  olvassa találkozhatok,  mert  ha Isten  is
megsegít én ott leszek.

Isten áldjon meg minden kedves olvasót!

Juhász Dénes

A Tatabányai Evangélikus Alapítvány elszámolása

A Tatabányai Evangélikus Alapítvány a 2009-ben kapott testvéri 1%-os SZJA-felajánlásokat az alábbi, Alapító
Okirat szerinti célokra fordította:
- Tanulói ösztöndíj, az évről évre nyilvánosan meghirdetett feltételek alapján: 80.000 Ft
- Lámpás újság kiadása, terjesztése: 18.455 Ft
- Egyéb kiadványok missziós terjesztése (Örömhír gyerekújság, Ethos családi lap, bibliai olvasókönyvek és
munkafüzetek a hitoktatáshoz): 68.560 Ft
- Ichtus ifjúsági futballcsapat támogatása (tavasz-őszi városi bajnokság): 38.000 Ft
- Gyermek- és ifjúsági táborok részvételi díj támogatása (Nagyveleg gyermek- és ifitáborok, Fót kántorképző
tanfolyam) : 60.000 Ft
- Egyéb konferenciák, utazások támogatása (női, férfi, felnőtt-ifi, presbiteri konferenciák, pécsi és pápai kirán-
dulás, egyházmegyei csendesnap): 90.085 Ft
Köszönjük mindazok támogató segítségét és figyelmét, akik adó-felajánlásukkal lehetővé tették ezeket a kiadá-
sokat!

LÁMPÁS

Fót – több szemmel...

        Koncerten  voltam   a  nyáron. Orgona  koncerten.
Arra nincsenek szavak, amit ott hallottam. Talán ezért
írták hangszerre, mert szavakkal lehetetlen elmondani,
amit az a zene kifejez. Hazafele a buszon „üdvözült
mosollyal” ültem, és nem igazán voltam beszélgetős
kedvemben. Annyira csordultig volt a szívem Isten-
nel, hogy azt én se tudtam volna megfogalmazni. Sze-
rintem a zene az egyik, ami a legközelebb visz Hozzá.
Salamon bácsi mindig azt mondja Bach írta ugyan a
darabjait, de az Úr mondta tollba neki. Azt hiszem,
igaza van.
    A kántorképző keretében mehetett el meghallgatni
a Deák- téri koncertet az, aki szerette volna. Nem csak
egyházi darabok csendültek fel, a prelúdium, és fúga
műfajának változását mutatta be a koncert, és habár
mostanra   elszakadt   az   egyházzenétől   mégis   szerves
része   annak.   A   prelúdium   jelentése   előjáték.   Mikor
szakavatottabb, és rutinosabb kántortársaim ülnek az
orgonapadon, tőlük kedves testvéreim bizony komoly
prelúdiumokat hallhatnak vasárnaponként.
     Ezért csomagolok össze évről évre, és vonulok be
önként két és fél hétre a Mandák villába, hogy én is
egyre   többet   adhassak,   ahhoz   a   lelki   találkozáshoz,
ami vasárnaponként történik az istentiszteleten. Ez az,
amire készítenek minket a kántorképzőben, hogy mi-
nél   ügyesebb   játékunkkal   járuljunk   hozzá   ehhez.
Nagy a felelősség, hiszen az istentisztelet a harang-
szóval kezdődik, és ekkor már nem csak úgy magam-
nak  játszogatok,  nem   a testvéreknek,  hanem  annak,
aki miatt  mindenki  eljött.  Az Ő dicsőségére.  Azért,
hogy akik eljöttek Hozzá/Miatta az én segítségemmel
is közelebb juthassanak Hozzá.  És  ez az, amiben  a
kántorképző sokkal többet ad, mint egy átlagos zenei
tábor, mert itt erre is ráhangolnak minket. Nem csak
zenei tudást kapunk, hanem lelki gyarapodást is. Ez
az, amiért soha nem cserélném el egy átlagos táborra,
és ez az, ami miatt ameddig csak lehet, visszajárok.

Juhász Orsolya

    Koncerten voltam a nyáron, én is. Orgona, harmó-
nium-,   kórus-,   vonós-,   kamarakórus-,   rézfúvós-   és
mindenféle koncerten. Orsi testvérünkkel ellentétben
nem   hallgatóként,   „csupán”   tanfolyam-lelkészi   fel-
adatkörben. Idén harmadik alkalommal.
Harmadik   alkalommal   ültem   a   délelőtti   és   délutáni
órák idején a gyönyörű kertben, a nyári szellő suhog-
tatta öreg fák alatt, hallgatva a házból kiszűrődő ezer-
nyi, egymásba keveredő hangot. Minden ablakból má-
sik  hangszer   vagy  másik   énekhang  szólaltatott   meg
másik művet: kezdő harmóniumos gyermek első pró-
bálkozásai, zeneakadémiai hallgató virtuóz gyakorlá-
sa,   rögtönzött   kiskórus   a   barátnők   játékaképpen;
komplett   Bach-művek   vagy   játékos   improvizációk.
Ezerféle,   nem   harmonizáló   hang,   mégis   csodálatos,
mert mind-mind Hozzá visz közelebb. Vagy még in-
kább: Ő jön közel hozzám minden hangban. Hiszen
azokat a hangokat rég a földben porladó emberek egy-
kor Isten igéjétől megérintve, szívükből vetették pa-
pírra; vagy a fóti kántorképző testvéri közösségében
felnövő és ott lélekben is felnövő fiatalok szólaltatják
meg – soha nem a gyakorolni küldött rosszcsont zene-
iskolás gyermek dacával. Minden egyes hangban ott
szól a kert fái között az Istentől ezeknek az ifjú testvé-
reknek a szívébe költözött békesség és derű. Minden
egyes hangban ott visszhangzik a ház zeg-zugaiban az
erő, melyet ez alatt a két és fél hét alatt kapnak, és
mellyel azután sokan közülük egy egész esztendő szo-
morú emberi terheit hordozzák zokszó és keserűség
nélkül. Mert szólt, és reménységük szerint újra szólni
fog a zene, mely Isten Lelkétől indíttatott és Isten di-
cséretére hangzik.
Harmadik alkalommal álltam ki reggelenként és es-
ténként a közösség elé igét hirdetni, és mindannyiszor
erőt adott a szeretet, mellyel elfogadták és befogadták
tőlem a szót és a legtöbbjükhöz képest jócskán „ama-
tőr” énekes vesperás szolgálatot. Hiszen nem mind-
egy, hogy a szót, amit Isten szavából kapok és meg-
próbálok továbbadni, érdektelenül feszengő „csak-tes-
tek” előtt mondom, vagy velem érző, síró és nevető,
kérdező és felelő, a szavakban rejtőző finom rezdülé-
seket azonnal felfogó, és nem utolsósorban visszajel-
zéseket adó testvéreim előtt.
Nem   tudom,   hogy   lesz-e   még   részem   ebben   az   él-
ményben. De azt három éve igazán tudom, hogy azok
a testvéreink, akik az orgonához ülnek istentiszteletről
istentiszteletre,   nem   „segédmunkások”.   Igehirdetők
ők,  a  szó  teljes   és  legnemesebb   értelmében.  Annak
minden szépségével és emberfeletti terhével együtt.

schg

LÁMPÁS

ÍREK

ESEMÉNYEK

{

Megtörtént a Tátra utcai kistemplom átépítése: kiskonyha és WC helyiség kialakítása. Néhány pilla-

natkép látható erről lapunkban. Köszönjük mindazok segítségét, akik munkájukkal, adományaikkal hoz-
zájárultak ehhez: a generál-kivitelezést a tatabányai Paletta Kft. munkatársai végezték Áder László győri
mérnök felügyelete mellett, hűségesen és jó lélekkel; az elkészült új helyiség és a szomszédos falak fes-
tése Goór István presbiter testvérünk munkája; a konyhabútort Bajusz László nagyvelegi asztalos hittest-
vérünk készítette; rajtuk kívül pedig még sokan serénykedtek az árokásás, rakodás, takarítás tengernyi
szolgálatában.
A beruházás költsége kb. 1,5 millió Ft volt, melyet a Fejér-Komáromi Egyházmegye felújítási keretéből
támogatott. Közösségünk anyagi lehetőségeitől függően kerül sor majd a későbbiekben az épület továb-
bi, állagmegóvó felújítására: tető- és homlokzatjavításra.

{

Gyülekezeti bibliaórák csütörtökönként vannak a Tátra utcában. Tovább olvassuk Máté evangéliu-
mát, s az alkalmanként sorra kerülő rövid szakaszok kapcsán beszélgetünk. Lehetőség van felvetni kér-
déseket, összevetni nézőpontokat és véleményeket.

{

Hittanórák a gyermekek részére a Tátra utcában hétköznap délutánonként vannak:

- hétfőnként a felsősöknek: egyházismeret (Krisztus népe Isten nagy csodája c. olvasó-
könyv- és munkafüzetsorozat segítségével) és konfirmációi felkészülésképpen rendszerezett
hitismereti összefoglalás
- keddenként és péntekenként az alsósoknak: bibliai történetek (Keresztfa titka tündököl
c. olvasókönyv- és munkafüzetsorozat segítségével)

{

A Szent Margit Iskolában továbbra is délelőtt, órarend szerint vannak hittanórák, Kemény Ilona és
Schermann Gábor szolgálatával.

{

Felnőtt hittan, azaz rendszerezett biblia- és hitismereti alkalom, a gyermek hittanóráknál kötetlenebb
formában és tárgyi anyaggal, kedd esténként van a Tátra utcában.

{

November óta ismét folyik az Utcai Szociális Segítők Egyesületének téli krízis teajárata, az utcán élő
hajléktalan emberek között. Önkéntes szolgálatra közösségünk tagjai hagyományosan péntek estéken
mennek. Szívesen vesszük további vállalkozó szellemű testvérek jelentkezését erre a munkára. Idén az
Egyesület közvetítésével, e krízis-körjárat során elérhető hajléktalan emberek számára ad gyülekezetünk
karácsonyi ajándékcsomagot.

{

Köszönjük azok segítségét, akik a Jókai utcai templom körüli munkákban jó szívvel és kedvvel vesz-
nek részt: takarítják a templomot belülről, csinosítják kívülről, járhatóvá teszik a hó ellapátolásával téli-
es időkben, gondoskodnak a kert virágairól tavasztól késő őszig. Bánszky Pál ugyan „hivatalosan” átad-
ta a kert rendezésének munkáit, azonban továbbra is hűségesen végzi. A Dombi Attila által nyáron és
ősszel vezetett angolos alaposságú fűnyíró munka pedig sokak tetszését nyerte el az elmúlt hónapokban.

{

Istentiszteletek az ünnepek idején a Jókai utcai templomban:

- December 24. péntek, Szenteste: 16 órakor
- December 25. szombat, Karácsony 1. napja: 10 órakor
- December 26. vasárnap, Karácsony 2. napja: 10 órakor
- December 31. péntek, Óév este: 16 órakor
- Január 1. szombat, Újév napja: 10 órakor
- Január 2. vasárnap: 10 órakor
- Január 6. csütörtök, Vízkereszt napja: 17 órakor

LÁMPÁS

EMÉNYSÉGROVAT

KIK

GYÜLEKEZETÜNKBEN

2010.

JÚNIUS

20., S

ZENTHÁROMSÁG

ÜNNEPE

UTÁNI

VASÁRNAP

ÉS

DECEMBER

19., A

DVENT

VASÁRNAPJA

KÖZÖTT

ELHÍVÁST

KAPTAK

…



…a keresztségben Isten országába:

júl.11.

Major Dávid

Tatabánya

Zsolt 51, 9-11

szept.18.

Nyujtó Lilien

Környebánya

Ám 5, 21-24



…az élet és halál Urától:

aug. 6.

Hautzinger Györgyi, Tatabánya

76 évesen

Jn 8, 35-36

aug .9.

Szemethy Violetta, Várgesztes

54 évesen

Jn 8, 51

aug. 19.

Baumgarten Pálné sz. Dobránszki Julianna, Tatabánya

74 évesen

1Jn 1, 1-2

aug 23.

Dankó Csilla, Tatabánya

50 évesen

2Kor 12, 7-9

szept. 10.

Lepesi Kálmánné sz. Mészáros Anna, Tatabánya

87 évesen

Jn 13, 33

okt. 13.

Tálos Istvánné sz. Makai Mária, Tatabánya

87 évesen

Zsolt 27, 7-8

dec. 7.

Horváth József László, Tata

53 évesen

Ézs 8,17

Dad, és a focikupa képei:

LÁMPÁS

Rendszeres gyülekezeti alkalmaink

Alkalom

Mikor?

Hol?

Imaközösség

Istentiszteletek előtt

Jókai út 81.

Istentisztelet

Vasárnap 10

-kor

Jókai út 81.

Bibliaóra

Csütörtök 17

-kor

Tátra u. 13.

Alsós hittanóra

Kedd és péntek

-kor

Tátra u. 13.

Felsős hittanóra

és konfirmációi

felkészülés

Hétfő 16

-kor

Tátra u. 13.

Felnőtt hittanóra

Kedd 18

-kor

Tátra u. 13.

Minden hónap első vasárnapján, illetve ádvent és böjt

minden vasárnapján úrvacsoraosztás van az

istentiszteleten.

A lelkészi hivatal címe:

Tatabánya-Alsógalla, Tátra u. 13.
Telefon: 34/316-201

Schermann Gábor lelkész elérhető ezen kívül a

20/824-2764-es telefonszámon, valamint a
gabor.schermann@lutheran.hu illetve
tatabanya@lutheran.hu e-mail címen.

Hivatali idő: megbeszélés szerint

LÁMPÁS – Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja

Megjelenik negyedévente

Az újság előállításához adományokat elfogadunk erre a

számlaszámra: Tatabányai Evangélikus Egyházközség

OTP Bank: 11740009-20201533

Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány

Szerkesztőbizottság: Cser Ákos, Kemény Ilona, Kemény Ist-

ván,Vertényi Domonkos

Felelős szerkesztő: Schermann Gábor

Bizalommal   kérjük   azok   jelentkezését,   akik
egészségi   állapotuk   miatt   nem   tudnak   az
istentiszteletekre   vagy   más   alkalmakra
eljönni. Szívesen segítünk autóval, hogy ilyen
akadály ne válasszon el senkit a gyülekezet
közösségétől!

Várjuk a kórházban fekvő betegekről való
híradást, hogy személyesen meglátogathassuk
őket, illetve azok jelzését, akik otthonukban
szeretnének úrvacsorát venni.

+ Kérjük az új otthonba költözöttek, illetve az

újonnan a gyülekezet területére került
testvérek lakcímének jelzését.

( Köszönettel fogadunk minden, a gyülekezet

szokásaival vagy személyes igénnyel
kapcsolatos kéréseket.

Weboldalunk címe: http://tatabanya.lutheran.hu

A weboldallal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a

teranova@citromail.hu címre várjuk.

A Lámpás szerkesztősége várja az írásokat

erre a címre: lampas@lutheran.hu

Várjuk az érdeklődőket a

gyülekezeti levelezőlistákra:

fraternet-tatabanya@lutheran.hu