Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? (Zsolt 27,1)
Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja – IX. évfolyam 2. szám 2010. nyár
Szeverényi János:
Van-e személyazonosságunk?
Különös, a keresztyének számára is megfontolandó
gondolatokat találtam az ÚJ ÉLET zsidó hitközségi
lapban (2007. május 15. Ijjár 27. 5767.)
Részlet a hosszabb vezércikkből:
A „személyazonossági igazolvány”
A sávuot számunkra a Tórát jelenti. Átvétele ide datá-
lódik, és mivel a Tóra másságunk alapja és záloga, ez
tulajdonképpen a zsidóság személyazonossági igazol-
ványa”. Ettől vagyunk zsidók, ez az, ami bennünket
megkülönböztet a többi néptől. Nem arra lettünk kivá-
lasztva, hogy uralkodjunk a népek felett, se nem arra,
hogy mi legyünk a legnagyobb, legnépesebb náció a
földön – hiszen mi vagyunk a legkisebb –, hanem
arra, hogy tartsuk be a Tóra törvényei, és ezáltal má-
sok, jobbak legyünk. A mai modern időkben, akinek
nincs születési bizonyítványa, az talán meg sem szüle-
tett, akinek nincs „személyazonosságija”, az egy „no
man”, nem létező ember. Pontosan így vagyunk mi is
a Tórával. Akinek „nincs”, vagyis nem ismeri, nem
tanulja, nem tartja, az csak a dolog negatív megnyil-
vánulásaiban zsidó. Abban, hogy a gazdanépek utál-
ják, kinézik, bűnbaknak tartják – a folyamat az ausch-
witzi rámpán végződött. Ezért sávuot, a Tóra-adás
ideje, a zsidó nép születésnapja is egyben.
(Naftali Kraus: Sávuot, a „tóra-kapás” ünnepe)
Néhány megjegyzés mindezekhez:
1. A mi pünkösdünk zsidó háttere az ún. Sávuot, He-
tek Ünnepe, az Aratás Ünnepe vagy a Zsengék bemu-
tatásának Ünnepe. A Tóra-adásról kevésbé beszélünk.
Kr. u. 140-ben döntött a szanhedrin az ünnep ilyen ér-
telmezéséről. Ma a zsidóság elsősorban a Tóra ünne-
pének tartja.
2. Ezen az ünnepen meg kellett jelenni az Úr előtt Je-
ruzsálemben. Egy ilyen ünnepen született Krisztus
Egyháza is, a kijelentett törvény, evangélium és
Szentlélek által.
3. Megdöbbentő, hogy milyen lényeges gondolatokat
fogalmazott meg a cikk szerzője. Ennek mintájára fel-
tehető az a kérdés, hogy mi egyáltalán létezünk-e a
törvény (Tóra) és az evangélium világos, egyértel-
mű hirdetése és megtartása nélkül. Élhetünk-e
(nem a verklire, vegetálásra gondolok) a Lélekkel,
Tűzzel való beteljesedés nélkül? Van-e „személy-
azonosságunk”? Lehet-e ennél fontosabb ünnepi kér-
désünk?
2
LÁMPÁS
Péliföldszentkereszti kalandozásaink
Verőfény, langymeleg, madárcsicsergés...
Hónapok óta vártuk már a légköri helyzet ilyetén ala-
kulását. Egy kilenctagú társaság tagjaként az általában
legkellemesebb hónap első napján,a munkálkodás
nemzetközi emléknapján, a Bajna és Bajót között fel-
lelhető Péliföldszentkereszt nevet viselő terület, illet-
ve környezete becserkészésére indulhattam és érkez-
hettem.
Schermann Gábor lelkész – érzésem szerint jelentős
energia-, idő-, figyelem- és gondolkodásbéli ráfordí-
tást igénylő – furfangos, játékos, szórakoztató feladat-
sorba ágyazott útmutatásai alapján indítottuk és jártuk
végig a körút jellegű etapot. A természet, legelésző lo-
vak általi közelsége, kockaköves út mentén felismer-
hető műtárgyak, étkezésre és pihenésre is kiváló lehe-
tőséget nyújtó erdei „oázis”, sziklameredélyen olvas-
ható felirat, hűvösen titokzatos barlangok, háborúban
elesett honvédek emlékét őrző hely, valamint impo-
záns kőoltár szolgáltak stációkként utunk során.
Csoportunk három fiúgyermek tagja permanens „küz-
delmet” folytatott az „élenjárás” pozíciójáért, amelyet
gyakori verbális és kézitusa formájában realizáltak.
Juhász Dénes barátunk „kamaszosan” maliciózus
megjegyzéseivel következetesen borzolta, mind a leg-
ifjabbak, mind a fiatalkorú felnőttek idegeit. Gyüleke-
zetünk lelki vezetője és – a gyermekek számára „ma-
miként” is teljesítő – Götzel Andrea megfelelő időzí-
téssel érkező pedagógiai ihletésű megnyilvánulásai-
nak köszönhetően a kaotikus elhajlás veszélye nem
fenyegetett minket. Kellemesen melengető érzéssel
töltött el engem a gyermekek boldog féktelensége –
amely a túránk finisében egy tágas mezőn huzamo-
sabb ideig tartózkodván domborodott ki számomra
leginkább –, Juhász Dénes időnként bájosan pimasz,
máskor pedig az emberi élet fajsúlyos kérdéseiről ki-
érlelődött elme birtokosaként tájékoztató, tudósító, is-
meretanyaggal készséggel szolgáló férfiúként való vi-
szonyulása társaságunk tagjaihoz. Vertényi Domon-
kos folyamatos segítőkészsége, reánk és szükséglete-
inkre való figyelése, személyiségének a közösség tag-
jait a szolidaritás irányába terelő és ott megtartó jelle-
ge. A vasreszelék-darabkák magnetikus anyag jelenlé-
tében bekövetkező elrendeződésére emlékeztetett Göt-
zel Andrea gyermekekkel való kapcsolata. Akár segít-
séget igényeltek, akár szelíden kulturált elterelésre
volt szükségük valamely számukra veszélyt is magá-
ban hordozó élethelyzet vonatkozásában, Andreára bi-
zalommal számíthattak és számítottak. Ennek eklatáns
példáját a sziklalépcsőzeten való fel-, illetve lefelé
közlekedés során tapasztalhattuk. Úgy gondolom, a
gyermekek ösztönösen is érzik, honnan várható a tes-
tet, lelket-pszichét, szellemet folyamatosan konszoli-
dáló szeretet.
Schermann Gábornak ebben a formában is hálásan
köszönöm ezen csodaszép és számomra a teljesség ér-
zését is eredményező program előkészítését, megszer-
vezését, tartalommal való megtöltését és irányító jel-
legű védnökségét.
Nagyon köszönöm a Bettina, Alex, Ricsi, Áron össze-
tételű gyermek-kvartettnek és a már említett ifjonti
felnőtteknek ezt a „GONDVISELÉS” által ihletett az
együvé tartozást kifejezésre juttató „gerecseszimfóni-
át”.
Dombi Attila
AZ EVANGÉLIKUS KÓRHÁZI LELKI-
GONDOZÓI SZOLGÁLAT
KONFERENCIÁJA
2010. június 4-5. Piliscsaba
Kedves Testvérek!
A konferencia témája, melyen részt vettem, a Család
volt. Kórházlelkészek tartottak előadásokat, tettek bi-
zonyságot Krisztusról.
Pénteken Radosné Lengyel Anna azokról a családok-
ról mesélt, akik egyházi iskolába íratják a gyermekü-
ket, nem hitbeli, hanem erkölcsi meggyőződésből.
Molnár József a Hellinger-féle családterápiás mód-
szerről beszélt, amely azt vizsgálja, hogy valójában
kit és miért nevezünk családtagnak.
Balogh Éva a tizenévesek gondjairól, problémáiról
tartott előadást.
Az est folyamán alkonyi sétára, csendességre, szemlé-
lődésre invitálta a testvéreket Honti Irén. Szombaton
Liptákné Gajdács Mária saját családján keresztül mu-
tatta be mindnyájunknak a velünk törődő Krisztust.
A konferencia zárásaként Kulcsár Zsuzsanna azokról
az örömökről és fájdalmakról mesélt, amiket megta-
pasztalt kórházi munkája során. Többek között imád-
ságban hordozta az elhagyott csecsemőket és magukra
maradt szülőket.
Nagyon áldott volt ez a két nap számunkra.
Testvéri szeretettel: Vertényi Domonkos
LÁMPÁS
3
Virágvasárnapi Emlékeim
Virágvasárnap már rég volt, tudom, de ez a nap
idén mély nyomokat hagyott bennem. Első elmél-
kedésem istentisztelet után volt. Böjti énekeink bi-
zony néha kiváltanak belőlem olyan hangulatot,
amit én csak „érfelvágósnak” nevezek. (Elnézést
konzervatívabb társaimtól.) Persze soha sem for-
dult meg ilyen a fejemben ténylegesen, csak leg-
jobban ezzel a szóval tudom jellemezni azt a két-
ségbeesett hangulatot, és boldogtalan lelkiállapo-
tot, ami ilyenkor eluralkodik rajtam. Hogy miért?
Mert eszembe juttatják, valójában mennyire sem-
mirekellő, és használhatatlan tudok lenni. Pl.: EÉ
198/2,3:
„Megostoroznak, szent arcodba vágnak,
Szúró tövissel gúnyból koronáznak.
S te keresztfádon tűrsz, míg őket áldod.
Kínt, szomjúságot.”
„Én, én okoztam minden szenvedésed.
Bűneim vittek keresztfára téged.”
És ha végiggondolom, hogy tényleg mennyi min-
denért kellett ott megfizetnie, hát… és ezek eddig
csak az én bűneim, és csak azok, amiket eddig el-
követtem. Sajnos ismerem magam, és nem valószí-
nű, hogy hátralevő életemet megúszom botlás nél-
kül. EÉ 198/5:
„Ó mérhetetlen szeretet csodája!”
Valóban. Tavaly kántorképzőben Ittzés János püs-
pök prédikációjában felolvasta Jézus modern orvo-
sok által írt „boncolási” jegyzőkönyvét. Bizonyí-
tandó, hogy tényleg nagyon durva halált halt. És
ennek a halálnak Én vagyok az oka, hát csoda, ha
depresszióba esem, és elveszettnek érzem magam?
Valóban lenne rá okom, ha itt lett volna vége a tör-
ténetnek. Még ugyanazon az istentiszteleten meg-
kaptam a választ, a reménysugarat, amitől érzem,
azt a mérhetetlen szeretetet, ami annyira túlcsor-
dul, hogy el sem bírom könnyek nélkül. Ugyanis:
EÉ 369/2,3:
„Jézus, Üdvözítőm, ÉL, Vele együtt én is élek…
Miért csüggednél, bágyadt lélek?
Híveit ő nem hagyja...”
„…Nem szakít el tőle már sem élet sem a halál!”
Jézus él, és már nem számít a rossztett, ő szeret, és
én viszontszeretem, és tudom, hogy további botlá-
saim lesznek, de ő megbocsájtja, ha kérem. EÉ
369/6:
„Hívek ama szép hazát Már e földön keressétek...”
Megtaláltam. Ezt jelenti húsvét a számomra. Nincs
mitől félnem. Van kihez mennem, mert van, aki az-
óta is vár Rám, Ránk, azóta, hogy legyőzte a Ha-
lált.
Másik emlékem ennek a túláradó örömnek a to-
vábbvitele, megerősítése, és kifejezésre jutása. Itt a
legtöbbet ezzel mondhatom el: Bach: János passió.
Egy kántorképzős barátom meghívott, hogy men-
jek el, és hallgassam meg a deák-téri templomban,
ahol ez minden évben elhangzik. Ahogy említet-
tem, a bennem túláradó érzelmek levezetésének
nem mindig találom meg a legjobb módját (lásd sí-
rás). Bach tudta hogyan kell, Salamon bácsi (a kar-
mester) pedig tudja, hogyan közvetítse a kórus, és
a zenekar által. Egy idő után remegve kívántam,
bárcsak én is ott állhatnék, és én is énekelhetnék.
Csodás volt. Anyuval össze-összenéztünk, ahogy
egyik-másik korál részletben felismertük hétközna-
pi templomi énekeinket. És amikor vége lett, újra
éreztem a békességet, és az erőt, hogy továbbmen-
jek az úton. Azóta is az egyik szoprán ária jár a fe-
jemben, amit válaszképpen énekelt az Evangélista
szavaira.
Evangélista: „Simon Péter és egy másik tanítvány
követte Jézust!”.
Így válaszolt erre a szoprán, ahogy én is: „Hason-
lóképp követlek én örömteli léptekkel s el nem
hagylak Téged, ó életem, és fényem. Segíts előre az
úton, engem szüntelen vonjál, taszíts, hívogass!”
És én teljes szívemből kiáltom: MEGYEK!!!
Juhász Orsolya
4
LÁMPÁS
Csendesnap Nagyvelegen
Tradicionálisan idén is megszervezésre került egyház-
megyénkben a pünkösdhétfői csendesnap. A rendez-
vénynek a nagyvelegi gyülekezet temploma és kasté-
lya adott helyet. A helyi gyülekezet nagy szeretettel
fogadott bennünket, a résztvevők többsége jó ismerős-
ként köszöntötte egymást, szinte otthon éreztük ma-
gunkat. A jó közérzetünkhöz hozzájárult a szívélyes
fogadtatáson túl a szép májusi idő, a környezet hangu-
lata, egyszóval testi, lelki felüdülés fogadott bennün-
ket.
Minden korosztály jelen volt, a programok is ehhez
igazodtak. Jó meglátás volt a szervezők részéről, hogy
a gyermekeknek külön foglalkozást iktattak be, hogy
a felnőttes témákon el ne unják magukat. Ami engem
különösen megfogott, az Zászkaliczky Pál lelkész úr
prédikációja, amelyben egy bibliai szakasz megértésé-
hez nyújtott segítséget. Ezt követte egy fiatal szocio-
lógus előadása, aki a különböző korosztályok vallás-
gyakorlási és felekezetközi „vándorlásai” vonatkozá-
sában nyújtott hasznos ismereteket számunkra. Ezek
mellett a nap további eseményei hozzájárultak a sze-
retetteljes hangulat megteremtéséhez. Ebéd a kastély-
ban volt, ahol gazdag kínálattal fogadtak, köszönet
ezért is a vendégfogadóknak. A nap hátralévő idejét is
hasznos programok színesítették, mint a helyi fiatalok
bábelőadása, a székesfehérvári ifjúság színielőadása, a
móri énekkar hangversenye. Nagyon tetszett a helyi
gyülekezet bemutatkozása, aminek kapcsán megis-
merhettük a gyülekezetre jellemző, számára fontosnak
bizonyuló állomásokat, jelenségeket történeti áttekin-
tésben is.
Ezen a napon mindenki otthon hagyta a gondokat, ba-
jokat, és imádságos szeretettel tudtunk egymás felé
fordulni, érezhettük a Szentlélek Isten munkálkodását
szívünkben. Ez érezhető volt énekléseink során, ami-
kor is szívet, lelket melengetőn hívtuk segítségül a
Szentlélek munkáját. Úrvacsorás istentisztelettel és
Szarka István esperes áldásmondásával ért véget ez a
szép nap.
Dombi Lajosné presbiter
Sonkás-sajtos kifli
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt, 3 db mokkacukor, 1 dl tej, 2,5 dkg élesztő, só, bors, 2 tojás, 3 evőkanál olaj, 20 dkg főtt
sonka, 10 dkg sajt (ementáli, trappista), 10 dkg kimagozott olívabogyó vagy ecetes uborka, 1 kávéskanál
mustár, 1 evőkanál tejföl, 2 dkg margarin, 1 tojás sárgája, mák, köménymag.
A lisztet a cukros, langyos tejben felfuttatott élesztővel, egy mokkáskanál sóval, a tojásokkal, az olajjal, és egy
kevés langyos vízzel hólyagosra dagasztjuk, és kétszeresére kelesztjük. Közben megdaráljuk a sonkát.
Hozzáadjuk a durvára reszelt sajtot, a finomra vágott olajbogyót, vagy ecetes uborkát, a mustárt és a tejfölt.
Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A megkelt tésztát lisztezett deszkán vékony lapra kinyújtjuk, négyzetekre
vágjuk, mindegyik közepére egy kanálka tölteléket púpozunk és feltekerjük. (Buktát is készíthetünk belőle).
Kikent tepsibe rakjuk, letakarjuk, hagyjuk kétszeresére kelni, a tetejét megkenjük a tojás sárgájával, megszórjuk
mákkal vagy köménymaggal. Előmelegített forró sütőben (200 fokon) 40-45 percig aranysárgára sütjük.
Mindenkinek jó étvágyat kívánunk!
Vörösné Hermann Judit
LÁMPÁS
5
Jörg Zink: A teremtés utolsó hét napja
Kezdetben teremtette Isten az eget és földet
De sok millió év után az ember végre
elég okosnak érezte magát.
És szólt: Ki beszél itt még Istenről?
Magam veszem kezembe jövőmet.
Kezébe is vette,
s elkezdődött a Föld utolsó hét napja.
Az első nap reggelén
elhatározta az ember, hogy szabad és jó
szép és boldog lesz,
nem Isten képmása,
hanem EMBER.
És mert valamiben hinni kellett,
hitt a szabadságban és a szerencsében,
a tőzsdében és a haladásban,
saját terveiben és saját biztonságában.
Mert biztonsága érdekében
rakétákkal és robbanó atomfejekkel
töltötte meg talpa alatt a földet.
A második napon
elpusztultak az ipar szennyvizétől a halak,
a vegyi kombinát hernyók ellen készített
porától a madarak,
a közlekedés kipufogógázától a mezei nyulak,
a virsli szép piros színétől az ölebek,
a tengerbe került olajtól
és az óceánba ürített szeméttől a heringek,
mivel a szemét radioaktív volt.
A harmadik napon
elszáradt a fű a réten,
a lomb a fákon,
a moha a sziklákon,
a virág a kertekben,
mert az ember maga irányította az időjárást
és maga osztotta el pontos terv szerint az esőt.
Csak egy kis hibája volt az esőt elosztó számítógépnek.
Amikor végre megtalálták a hibát, az uszályok már
a kiszáradt folyó fenekén vesztegeltek.
A negyedik napon
a négymilliárd emberből hárommilliárd elpusztult.
Egy részük az ember által kitenyésztett baktériumoktól,
mert valaki elfelejtette lezárni
a következő háborúra szánt tartályokat.
A gyógyszerek pedig hatástalanok voltak,
mert túl sokszor használták őket
arckrémekben és fogyasztó szerekben.
A többiek éhen vesztek,
mert egyesek eldugták a gabonaraktárak kulcsait,
s Istent átkozták,
mivel neki lenne kötelessége az embert boldoggá tenni,
hiszen ő a „jó Isten”.
Az ötödik napon
az utolsó emberek megnyomták a piros gombot,
mert veszélyben érezték magukat.
Tűz borította be a földgolyót.
A hegyek égtek, a tengerek elgőzölögtek,
a városok betoncsontvázai
elfeketedtek és füstölögtek.
A mennybéli angyalok látták,
hogyan válik a kék bolygó először vörössé,
majd piszkos-barnává és végül hamuszürkévé.
És tiz percre félbehagyták éneküket.
A hatodik napon
kialudt a világosság.
Por és hamu takarta el
a Napot, a Holdat és a csillagokat.
És az utolsó svábbogár,
amelyik egy rakéta bunkerben mindezt túlélte,
belepusztult a határtalan hőségbe,
mert az egyáltalán nem tett jót neki.
A hetedik napon
nyugalom volt. Végre.
A Föld kietlen és puszta volt.
Sötétség ült a repedések és hasadékok felett,
amelyek a Föld kiszáradt kérgén keletkeztek.
És az ember lelke lebegett lidércként
kísértetiesen a káosz felett.
Mélyen lent a pokolban pedig
elmesélték egymásnak
az ember izgalmas történetét.
Az emberét, aki jövőjét maga vette kezébe....
és az ördögi röhej felért az angyalok kórusáig.
6
LÁMPÁS
A szenvedésről – a gondolkodók és az Írás segítségével
Az alábbi két fejezettel folytatjuk a Lámpás előző számában el-
kezdett, szenvedésről szóló sorozatunkat.
Közreadja: Cser Ákos
Az élet és a szenvedés értelmessé tételének
második kísérlete: Az örök visszatérés
Popper Péter Lelkek és göröngyök – Bp. SAXUM 2005. 383.o.
A körkörös idő mítoszáról van szó. Minden, ami van, elsüly-
lyed a múltban. Minden, ami elmúlt, visszatér a jövőben. A
világ erőinek ciklikus mozgását hirdeti az a tanítás. Az egy-
szeri létrejövés és a végleges eltűnés iszonyatának vége van.
Minden létezés örök, csak a dimenziók váltakoznak. Semmi
sem pusztul el véglegesen, az ember sem. Csak néha nem lát-
szik, majd újra látható az érzékelhető világban.
A legősibb indiai hagyomány négy világkorszak ciklikus
ismétlődéséről beszél. A legelső az aranykor (kríta júga), a
tökéletes, harmonikus szellemmel átitatott lét. Időtartama
4000 év, azonban megelőzi egy 400 éves hajnak és egy
ugyancsak 400 éves alkony. Ezekkel együtt 4800 évig tart.
Követi az ezüstkor (tréta júga). A 300-300 éves hajnallal és
alkonnyal kiegészítve 3600 esztendő. Az aranykor ekkor már
romlásnak indult. A bronzkor (dvápara júga) összideje 2400
év, mert a hajnal és az alkony 200-200 évre rövidül. Ez már a
kifejezett hanyatlás kora. A szellemi erők lassan elhúzódnak a
Föld közeléből fokozatosan magára hagyják az embert. Az
ember szuverén személyiséggé válik, felel önmagáért, megta-
nul önállóan dönteni és választani jó és rossz között. S végül
a vaskorszak (káli júga) nevezett 1200 éves fázis zárja ciklust.
A világ már Isten nélküli, gonosz erőktől csábított, mindenki
háborúja folyik mindenki ellen, természeti katasztrófák köve-
tik egymást egyre sűrűbben. Ez a romlás korszaka, ami vala-
milyen világkataklizmába (pralája) vezet, és a négy júgából
álló nagy korszak (mahá júga) 12.000 év után véget ér. S a
felbomlás után megint kezdődik egy új aranykor.
Megfigyelhetjük, hogy a korszakok egyre rövidülnek, és
az emberi lét egészén – biológiáján, szellemén, erkölcsén,
műveltségén és társadalmán – a romlás lesz úrrá. Az idő ép-
pen úgy tönkre teszi a világot, mint az emberi testet.
Az örök visszatérés az ember egyéni élete szempontjából
az újratestesülést (reinkarnáció) eszméjét hordozza. Az ember
újra meg újra visszatér a fizikai síkra, onnét meg a szellemi
dimenzióba. Nincsen hát halál, csak a létezési formák változ-
nak.
A körkörös ciklusok gondolata megjelenik a reneszánsz
bölcseletében is. Az olasz természetfilozófusok közül (Carda-
no, Fracastoro, Telesio, Vico, Leonardo és Galilei) különösen
Vico dolgozza ki a spirituális visszatérés elméletét. Szerinte a
dolgok mindig magasabb szinten térnek vissza és ismétlőd-
nek meg. Összekapcsolja hát az örök visszatérés mítoszát a
fejlődés gondolatával.
A kozmikus időtlenség mítoszának legzseniálisabb gon-
dolata jelenvalóság. Mibennünk és közöttünk, vagyis min-
denkor és mindenhol jelen van a pokol és az éden is. Kiűzeté-
sünk az édenből úgy történt, hogy elhomályosult a látásunk.
Most is az édenben élünk, csak nem látjuk.
Sartre tanúságtétele
Sartre-nak van egy színdarabja, sikerrel játszották nálunk is a
magyar címe: A zárt tárgyalás. Egy siváran berendezett iro-
dafélében vár három ember. Egy fiatal nő egy középkorú nő,
s egy szintén középkorú férfi. Beszélgetésükből kiderül, hogy
mindhárman halottak, és az ítéletre várnak. Nem történik
semmi.
Beszélgetnek. Elmesélik az életüket. Kiderül, hogy
mindhármuk lelkét egy emberélet terheli. A középkorú nő
leszbikus, féltékenységében megölte vetélytársnőjét. A fiatal
nő szexuális mindenevő, hagyta, hogy valaki öngyilkos le-
gyen miatta. A férfi partizán volt, és megkínozva elárulta
egyik társát, akit kivégeztek.
Még mindig nem történik semmi. S mindhárman elkez-
dik azt folytatni, amit földi életükben csináltak. A leszbikus
nő meg akarja hódítani a fiatalt, akinek ő is kell, meg a férfi is.
A férfi beleszeret a fiatal nőbe, a leszbikussal rivalizálnak. Pil-
lanatok alatt félelmetes feszültség szikrázik fel közöttük. A
leszbikus nő megpróbálja megölni a férfit, de nem lehet, hi-
szem már halott. A fiatal nő mindkettőjüket forgatja az ujja
körül. A férfi őrjöng és ő bicsaklik ki először. Az ajtóhoz ro-
han és verni kezdi.
Az ajtó egyszer csak fölpattan. Szomorú öreg pincérféle
áll ott. A férfi ráüvölt: „Nem bírom tovább! Engedjen ki!
Nem érdekel az ítélet! Inkább megyek azonnal a pokolba!”
Áprilisban meghalt dr. Selmeczi János lelkész, teológiai tanár, az Evangélikus Teológus
Otthon egykori igazgatója, aki 1948 és 1970 között gyülekezetünkben szolgált. A Lám-
pás 2006. böjti számában olvashattunk tőle visszaemlékezést az itt töltött éveiről. Életéről
és teológiai tanári munkájáról pedig többek között az Evangélikus Élet hetilap május 16-i
számában található cikk.
LÁMPÁS
7
H
ÍREK
,
ESEMÉNYEK
Az alábbiakban olvasható és más evangélikus táborok, konferenciák részvételi költségeit a Tatabá-
nyai Evangélikus Alapítvány gyülekezeti tagjaink részére támogatja! További részletek, jelentkezési se-
gítség, lehetőségek ügyében érdemes érdeklődni a lelkészi hivatalban.
Gyülekezetünk eseményeiről, időről időre képes beszámolók jelennek meg internetes oldalunkon, a
címen. A jelen számunkban található beszámolók közül például a kedves
Olvasók figyelmébe ajánljuk a péliföldszentkereszti kirándulás és akadályverseny képeit és a játék
internetes változatát, a
Július 14-18. Szélrózsa találkozó
Július 6-7-én a bibliaköri közösség kirándulást szervez az Őrségbe. A szállás és az autóbusz létszám-
kerete alapján még 1-2 hely van, tehát aki még nem jelentkezett, de szívesen jönne, érdeklődhet, illetve
jelentkezhet a lelkészi hivatalban!
A Fejér-Komáromi Egyházmegye hagyományos nagyvelegi hittanos tábora (konfirmáció előtti, illetve
általános iskolás korú gyermekek számára) június 27-től július 3-ig tart.
A nagyvelegi „nagytábor” pedig augusztus 1-7-ig várja a már konfirmált illetve felnőtt fiatalokat.
Juhász Dénesék meghívására dadi házukban tervezünk tanévnyitó „nomád” tábort augusztus 27-28-
án (péntek-szombaton).
A bibliaórák „hivatalos”, tematikus sorozatát, melyen Máté evangéliumát olvastuk, ebben az évadban a
15-21. fejezetig, június 17-én befejeztük. Szeptemberben tervezzük a folytatását. A nyár folyamán meg-
beszélés szerinti témával, helyen és időpontban jövünk össze. Ezek az alkalmak is, akárcsak a tanévközi
sorozat, minden érdeklődő számára nyitottak.
A hittanórák is befejeződtek június közepén. A Szent Margit Iskola evangélikus diákjai – Tomi és Vivi
– mellett a Tátra utcában gyülekeztünk össze hétről hétre az alsósokkal: Alex, Betti, Máté, Ricsi és Tilla
– valamint a felsősökkel: Áron, Dénes, René, Timi.
A felnőtt hittan alkalmain a tanév folyamán a Biblia könyveinek átfogó ismerete volt a téma. Ősszel
terveink szerint egyházunk tanításának alapjaival, Luther Márton Kis kátéjának anyagával és más, hitün-
ket és életünket meghatározó, illetve a résztvevők által felvetett kérdésekkel folytatjuk ezt a sorozatot.
A Tátra utcai kistemplom felújítása terveink szerint a nyár-ősz folyamán megkezdődik: egyelőre sor
kerül a vizesblokk kialakítására a hozzá kapcsolódó legszükségesebb munkákkal együtt, a tető felújítá-
sára pedig közösségünk anyagi lehetőségeinek függvényében lesz lehetőség.
Június hónapban az árvíz sújtotta honfitársaink számára gyűjtöttünk adományokat, többek között az
istentiszteleteken kitett külön perselyben. Júliustól pedig ismét a Tátra utcai kistemplom felújítására
lehet adományokat tenni ebbe a perselybe.
Reménységrovat
A
KIK
GYÜLEKEZETÜNKBEN
2010.
MÁRCIUS
7., B
ÖJT
3.
VASÁRNAPJA
ÉS
JÚNIUS
20., S
ZENTHÁROMSÁG
ÜNNEPE
UTÁNI
3.
VASÁRNAP
KÖZÖTT
ELHÍVÁST
KAPTAK
…
... a keresztségben Isten országába:
máj. 29 Szász Noémi, Benjámin, Tamás és Tamara
Budapest
Zsid 11,1
... az élet és halál Urától:
márc. 31.
Märtz István
, Tatabánya
79 évesen
Ef 1,18
Ikerima
Az ikrekre lefekvés előtt rászól az édesanyjuk, hogy imádkozzanak. Karcsika elmondja az imát:
– Édes jó Istenem, nézz le rám, vigyázz az álmomra, és adj az én jó szüleimnek is nyugodalmas jó éjszakát. Karcsika.
Csabika ásít egy nagyot, és így szól:
– Dettó. Csabika.
8
LÁMPÁS
Rendszeres gyülekezeti alkalmaink a nyár folyamán
Alkalom
Mikor?
Hol?
Imaközösség
Istentiszteletek előtt
Jókai út 81.
Istentisztelet
Vasárnap 10
00
-kor
Jókai út 81.
Bibliaóra
Megbeszélés szerint
Megbeszélés szerint
Minden hónap első vasárnapján úrvacsoraosztás van az istentiszteleten.
A lelkészi hivatal címe:
Tatabánya-Alsógalla, Tátra u. 13.
Telefon: 34/316-201
Schermann Gábor lelkész elérhető ezen kívül a
20/824-2764-es telefonszámon, valamint a
gabor.schermann@lutheran.hu illetve
tatabanya@lutheran.hu e-mail címen.
Hivatali idő: megbeszélés szerint
LÁMPÁS – Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja
Megjelenik negyedévente
Az újság előállításához adományokat elfogadunk erre a
számlaszámra: Tatabányai Evangélikus Egyházközség
OTP Bank: 11740009-20201533
Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány
Szerkesztőbizottság: Cser Ákos, Kemény Ilona, Kemény István,
Vertényi Domonkos
Felelős szerkesztő: Schermann Gábor
Bizalommal kérjük azok jelentkezését, akik
egészségi állapotuk miatt nem tudnak az
istentiszteletekre vagy más alkalmakra
eljönni. Szívesen segítünk autóval, hogy ilyen
akadály ne válasszon el senkit a gyülekezet
közösségétől!
h
Várjuk a kórházban fekvő betegekről való
híradást, hogy személyesen meglátogathassuk
őket, illetve azok jelzését, akik otthonukban
szeretnének úrvacsorát venni.
+
Kérjük az új otthonba költözöttek, illetve az
újonnan a gyülekezet területére került
testvérek lakcímének jelzését.
(
Köszönettel fogadunk minden, a gyülekezet
szokásaival vagy személyes igénnyel
kapcsolatos kéréseket.
Weboldalunk címe: http://tatabanya.lutheran.hu
A weboldallal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a
teranova@citromail.hu címre várjuk.
A Lámpás szerkesztősége várja az írásokat
erre a címre: lampas@lutheran.hu
Várjuk az érdeklődőket a
gyülekezeti levelezőlistákra:
fraternet-tatabanya@lutheran.hu
(általános gyülekezeti információk)
fraternet-tbifi@lutheran.hu (ifjúsági lista)
E listákra jelentkezni lehet a lelkészi hivatal
címén: tatabanya@lutheran.hu
Ez év elején kezdte meg munkáját Tatabá-
nyán a Pünkösdi Evangéliumi Közösség Or-
szágos Cigánymissziójának Házi Segítség-
nyújtó Szolgálata. Munkájuk során a háztar-
tásban szükséges kisebb tennivalók (vásárlás,
ügyintézés stb.) elvégzésében segítenek, ki-
zárólag állami forrásból, tehát az ügyfelek (a
segítségnyújtást igénybe vevők) számára in-
gyen. További információ a szolgálat irodájá-
ban (Tatabánya, Réti u. 156.), illetve Kisné
Gonda Erzsébetnél: 70/388-0781.
Kertész Eszter: Zakariás
A szülést megelőzi
kilenc lassú hónap.
Ideje van a csendnek,
ideje van a szónak.
Önnön vértől belül
titkon formálódnak:
magzatmázas fénye,
súlya legyen a szónak.
Minden kimondott szó
parttól eloldott csónak.
Kertész Eszter: Felhő takarja
Hogy elment, azt jelenti, itt járt:
itt hagyta sebei titkát,
a porban lábnyomát, szerelmét.
Itt és túl tágul a jelenlét.
A világ pórusaiba hatol,
hogy megszólítson valahol.
Document Outline
Elfelejtett jelszó?
2010-2.pdf