2009-3

2009-3.pdf — PDF document, 486Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? (Zsolt 27,1)

Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja – VIII. évfolyam 3. szám 2009. ősz

Kedves Testvéreim!

Hálás köszönettel tartozom Istennek a sok jóért, amit eddig kaptam Tőle. Most a Tatabányai Evangélikus Gyü-
lekezetnek is köszönetet mondok. Köszönöm, hogy velem együtt sokat imádkoztak a gyermekeimért.
Orsi lányom idén is eljuthatott Fótra, a Kántorképzőbe. Reméljük, ott szerzett tudását továbbra is kamatoztatni
tudja a gyülekezet javára.
Dénes fiam felvételt nyert az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkészképző szakára.
Hosszú volt az út, ami idáig vezetett.
Férjem hívő református családból származik. Apósom, de főleg Anyósom erős hite útmutatásként szolgált még
nekem is. Én vegyes házasságú családból származom. Édesapám katolikus, édesanyám evangélikus. Mindket-
ten megtartották hitüket, példaként szolgálva mindnyájunknak.
Mivel a szüleim Szákszenden laknak, csak úgy tudtam templomba menni, ha vittem magammal a gyerekeket is.
Ezt a gyülekezet is, és drága jó Labossa Lajos bácsi nagyon jól viselte, sőt még biztatott is. A szombati hittan-
órák is örömmel töltötték el a gyerekeket. Lillát már nagycsoportos óvodásként be kellett vinnem Márta néni-
hez. Ő sem akart lemaradni a „nagyoktól”.
Zászkaliczky Pál nyugdíjas lelkész helyettesítése alatt fogalmazódott meg először, hogy Dénes lelkész lehetne.
Addig is minden hittanórára elolvasta a kijelölt igéket, de ettől kezdve a Bibliával kelt és a Bibliával feküdt le.
Mindenhova magával vitte. Iskolai kirándulásra – a mamához – nyaralásra is.
Schermann Gábor szolgálata óta tudatosan készült a felvételire. Isten áldja meg Tisztelendő úr minden lépését
azért a sok segítségért, amit tőle kaptunk! Nélküle nehezen jutottunk volna el idáig. Köszönet Hanák Edinának
a kölcsönadott könyvekért és hasznos tanácsaiért. Isten áldja meg kislányával együtt az egész Családját!
Isten áldja meg mindkét Nagymamát-Nagypapát mindenestől úgy, ahogy vannak – ahogy voltak! Anyósom-A-
pósomnak sajnos csak az emlékét! Köszönet a Húgomnak is, aki sajátjaként szereti a gyerekeket!
Kérem a Jóistent, segítse Dénest azon az úton, amit számára kijelölt! Adjon Isten hitet egész életére, hogy az
emberek szolgálatára és Isten dicsőségére élhessen!
Anyukám kérdezte egyszer: csak nem pap lesz ebből a gyerekből, hogy a Bibliát mindenhova viszi magával?
E

RŐS

VÁR

STENÜNK

Juhász Dénesné

Két farkas – életfilozófia „csirokí” módra

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának
arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:

– „Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik

mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. A düh,
irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak,
önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis
büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. Az öröm,
béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat,
empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.”
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte
nagyapját:

– „És melyik farkas győz?”

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

– „Az, amelyiket eteted.”

Közreadja: Cser Ákos

LÁMPÁS

EDVES

ÉNEKEM

Ezt a dalt választottam hosszas vívódás után, mely a
sok kedves énekem közül hozzám legközelebb áll.

A 4. versszakánál gondoltam, hogy üzenete van

hozzám: „Szeretnék lenni, mint ő, alázatos, szelíd...”

Valamikor nyár elején olvastam Pál kolosséiakhoz

írt levelének 3. fejezetében, hogy „Öltsetek tehát ma-
gatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretet-
tek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídsé-
get, türelmet.” Rögtön éreztem, hogy itt van mit gon-
dolkodnom és tanulnom. Ha nagyon magamba nézek,
és jó sokáig keresgetek könyörületes szívet és jóságot,
valami csekély és szinte észrevehetetlen mértékben ta-
lán találok, no de alázatot, szelídséget és türelmet még
csak nyomokban sem. És itt az ének válasza: ha példát
akarok látni ebben a kérdésben, tekintsek Jézusra. Aki
követni volt képes a legnehezebb helyzetben is aláza-
tosan Atyja parancsait, pedig tudta, hogy útja szenve-
déseken keresztül vezet a célhoz. Mégis maga előtt
tudta tartani, hogy fontosabbak és az ő gondolatainál
nagyobbak Istenéi. Hiszen amikor már közel volt a
vég, akkor is így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges,
távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy le-
gyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”

Szá-

momra ez az ima mindig örökérvényű. Bármennyire is
úgy gondolom, hogy másképpen jobb lenne az életem,
mindig szem előtt kell tartanom, hogy igazán csak Is-
ten tudja megítélni az én helyzetemet. Ahhoz, hogy
ezt el tudjam fogadni – jól illik ide a 2. versszak: „üre-
sen adom magam neki”. Meg kell üresíteni magamat,
mert csak így lehet igazán Istené lenni, követni az ál-
tala kijelölt utat, ami biztosan a célhoz visz.

Götzel Andrea

YÁRI

ÉLMÉNYEINK

Fiatal Felnőttek Konferenciája 2009
Balatonszárszó
Augusztus 26-31.
Újra eljött az a várva várt hét, amikor elindulhattunk Szárszóra. Többek nevében mondhatom, hogy ez a pár
nap, amit együtt tölthetünk, régi és új barátokkal, ismerősökkel, ezen a gyönyörű helyen, a nyár legszebb pilla-
natai. Nem túlzás ezt írnom, hiszen a szervezők, lelkészek, mindent megtesznek azért, hogy minden résztvevő
feltöltődve Jézus szeretetével térjen haza.

Emailben megkaptuk, hogy mi lesz a hét témája. Tudtuk, a válságról lesz szó, az élet különböző területein.

Leírhatnám részletesen a napi programokat, előadásokat, ki, mit mondott, hogyan lehet túl jutni gazdasági, csa-
ládi válságokon, problémákon. Nem írok ilyet, hiszen mi ott, kb. negyvenen, nem éreztünk válságot. Örömöt és
hálát éreztünk, mikor Horsa Pál siófoki testvérünket a Balaton vízében keresztelte meg Szigethy Szilárd tabi
lelkész. Örömöt és hálát adtunk a záró istentisztelet pillanataiért.

Köszönjük ezt a pár napot, nagyon szeretnénk jövőre is ott lenni.

Vörösné Hermann Judit

1 Mt 26,39

Evangélikus Énekeskönyv 427.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy
újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden
gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja
minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen,
Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben, Az ő
nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én
királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni
híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni
nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök
imát rebeg, Örök imát rebeg.

LÁMPÁS

Atyai pofon, beláthatatlan távolság és a jó
Pásztor, akinek ez „nem ügy”

Hááát... újra itt. A munkatáborban – ahol valójában
sokkal komfortosabbak a körülmények (főleg az
idén felújított mellékhelyiségek miatt), de azért
mégiscsak egy munkatábor...

Adrian Plass egyik könyvében olvastam, hogy a

szerzőt a mi Urunk egy jól irányzott atyai jobbho-
roggal a padlóra küldte, hogy visszajuttassa a helyes
útra... nos most már azt hiszem, tudom, mit értett ez
alatt az író. Én is kaptam egyet. Nos be kell valla-
nom, megérdemeltem, a lényeg, hogy újra a jó
irányba megyek, de más is történt.

Az egész ott kezdődött, hogy a Petinek szülinap-

ja volt, és megkérdeztem tőle, hogy nem rossz-e
minden évben a család nélkül ünnepelni, és a vála-
szon, amit kaptam, napokig gondolkodtam, mert
nem igazán értettem. Azt a választ kaptam, hogy
neki itt a családja. Jó... persze már sokszor hallot-
tam, hogy mind testvérek vagyunk, de – hogy
megint Adrian Plasst idézzem – ezt még csak a fe-
jemmel tudtam, és nem a szívemmel. Az ember
nem is gondolná, mekkora távolság is ez, és noha
már sokminden költözött át a szívembe, még min-
dig rengeteg dolog van, ami csak a fejemben él ab-
ból, amit Jézus tanított.

Szombat este beszélgettem Timivel. Sokat be-

szélgettünk, de csak egyetlen dologra emlékszem.
Neki is gondjai vannak a beilleszkedéssel. De ho-
gyan is mehetnénk oda egy baráti társasághoz, ami-
kor abban a pillanatban megszakad a beszélgetés, és

„olyan furcsán néznek ránk”. Mind a ketten értékel-
tük, hogy ez Fóton nem így van. Milyen jó, hogy ha
itt odamész valakihez beszélgetni, az nem néz rád
„furán”. Majd a Timi csak úgy megjegyezte: „Mint
egy család” – és tényleg csak úgy megjegyezte,
mert már más irányba folytatta a gondolatmenetet.
De akkor már a padlón voltam. Bizony nagyon tud
fájni, ha egy ekkora utat, ami a fejem és a szívem
között van, egyetlen pillanat alatt teszik meg, ráadá-
sul egy jobbhorgot is kaptam. Fájt ugyan, de ugyan-
akkor nagyon-nagyon boldog is voltam.

...
Be kell vallanom, háromszor írtam újra a cik-

kem, és mindig ezen a ponton akadtam el, mert úgy
éreztem, valami nagyot és meghatót kell írnom,
hogy az olvasó könnyezve tegye le az újságot. Az-
tán egyszercsak rájöttem, mi volt a baj: az, hogy a
sírás már megvolt. Megvolt akkor, ott, azon az éj-
szakán, amikor leomlottak a munkatábor falai.

Az Úr útjai tényleg kifürkészhetetlenek: egyszer-

re tértem vissza az útra, értettem meg egy fontos
igazságot, lett új családom, és talán a problémáim is
megszűntek ezzel, hogy tudom: mindenhol találok
testvéreket, bárhova kerülök is.

Így már csak tényleg a hozzám hasonló bárány-

káknak kívánok még sok ilyen találkozást, s hogy
emlékezzünk: mi sem veszünk el, mert van, aki utá-
nunk jön, megfogja a kezünk, és visszakísér a jó
irányba.

Testvéri szeretettel:

2009. június 19-21. Piliscsaba

Immár harmadik alkalommal rendezték meg a férfi-
konfrenciát Piliscsabán. Balczó András életének
főbb állomásairól, hitéről; Baranka György motorral
az Ararátig tett útjáról; Weltler Rezső hit és a ter-
mészettudomány eredetének kérdéseiről, Koháry
Ferenc a férfimisszió időszerű kérdéseiről tartottak
előadást. A konferencián még betekintést nyerhet-
tünk a szombathelyi és a veszprémi férfikör pillana-
taiba, képekben és szavakban. Áhitatokon Bőjtös
Attila, Schermann Gábor és Koháry Ferenc tolmá-
csolásában szóltak az Úr igéi a férfitestvérekhez.
Lelkiekben és hitben gazdagodva töltöttük el ezt a
hétvégét. Dicsőség az Úrnak!

Vertényi Domonkos

LÁMPÁS

Nagyveleg

Nyaralás. Ez az első szó, ami az embernek az eszébe
jut, ha egy táborra vagy éppen Nagyvelegre gondol.
Egy olyan hely, ahova az ember kikapcsolódni, szó-
rakozni megy. Ahol az ember a mindennapi gondo-
kat hátrahagyva és békésen töltheti el a megérdemelt
szabadidejét.

Ez persze nem feltétlenül igaz. Hiszen a nagyve-

legi tábor egy hittantábor, és mint minden jó hittan-
tábor a hittel foglalkozik, és ebből egyenesen követ-
kezik Isten. Tehát ebben a táborban találkozunk Is-
tennel. És Isten nem áll ott üres kézzel, egy tükröt
tart elénk. Emiatt nem lehet egy önfeledt kikapcsoló-
dásnak tekinteni. Hiszen nem egy hétköznapi tükröt.
Nem a mindennapjainkban használt tükröt, amiben
az ember folyton folyvást megnézi az arcát, azután
tovább sétál, és ha találkozna önmaga hasonmásával
az utcán, talán akkor fel sem ismerné. Ám annak a
torzító tükörnek sem lehet tekinteni, amit a vidám-
parkokban lehet látni, és egy jót szoktunk rajta ne-
vetni, hiszen az átlagos tükrökkel ellentétben nem a
tényleges valóságot látjuk benne. Be kell vallanom,
én is jókat szoktam az ilyen vicces szituációkon mu-
latni, hiszen feledhetetlen élmény, mikor egyik má-
sik tükörben hol óriásként, hol törpeként tükröződik
vissza a saját arcképem.

A táborban megtalálható tükör a fent említett tu-

lajdonságoknak egy érdekes keverékét alkotja. Az
első tükörhöz hasonlóan az ember a valóságot látja
benne. Erre a tulajdonságára szinte minden táborve-
zető figyelmeztetett. Az igazsággal még nem is lett

volna baj, ha a tükörbe belenézve nem a második tü-
körfajtára jellemző tükörképet láttuk volna.

A reakciók tárháza azonban szinte végtelen. Le-

het egyszerűen belenézni és továbbmenni, mint az
első tükörnél. Megtehetjük, nem tilos, hiszen…. be
kell vallani, ez a tükör mégis csak egy táborban van.
Ezen kívül lehet még egy jót nevetni rajta, elviccelni
a dolgot, és beleírni életünk könyvébe, tanúbizony-
ságul, hogy már egy ilyen vicces dolgot is láttunk.

A lehetőségek végtelen tárházának van egy na-

gyon érdekes verziója. Ez a verzió azt takarja, hogy
megállsz. Belenézel a tükörbe, és a nézésen túllépve
elkezdesz látni. Szembesülsz önmagaddal. Sokszor
nem tetszik az embernek amit lát, és ugyanennyiszer
lehetetlen feladatnak tartja, hogy a tükör által muta-
tott képen változtasson. Ekkor veheted észre, hogy
nem a táborban, hanem Isten előtt vagy. Ahogyan
eddig is mindig ott voltál.

Saját tapasztalataim alapján egy ilyen tábor na-

gyon jól rámutat a mindennapi ember hibáira. Szem-
besíthet önmagaddal. Hibáiddal és erényeiddel
együtt, és rávezethet a menekülés útjára. A keskeny
útra, amin a táboron belül vagy kívül járnunk kell.

Ezért nem tekinthető a nagyvelegi hittantábor egy

átlagos tábornak, hiszen egy hittantábor, és mint
minden jó hittantábor, a hittel foglalkozik, és ebből
egyenesen következik Isten, aki ott áll a tábor köze-
pében és eléd tartja azt a tükröt. RAJTAD áll, hogy
hogyan mész el a tükör elől. Én azzal a bizalommal
mentem el, hogy jövőre szebbnek láthatom benne
magamat, és ezért hála Istennek, aki nem csak a tük-
röt tartja eléd, de át is formál, hogy a vágyad telje-
sülhessen.

Juhász Dénes

IATAL

FELNŐTTEK

KONFERENCIÁJA

LÁMPÁS

Isten munkatársai vagyunk . ? !!!

Örömmel számolhatunk be arról, hogy szeptember
12-én Evangélikus Presbiteri Találkozón vettünk
részt néhányan lelkészünk kíséretével. A találkozót
az Országos Evangélikus Egyház védnöksége alatt a
Pestszentlőrinc-Pestszentimrei Gyülekezet vállalta
és végezte nagy szeretettel, körültekintően. Szívé-
lyes fogadtatással, gazdag programmal és fúvósok
térzenéjével várták az ország minden részéről érkező
presbitereket, felügyelőket, lelkészeket és az Evan-
gélikus Egyház vezetőit.
A találkozó címe: Isten munkatársai vagyunk.
A találkozó házigazdája Kákay István, az Országos
Iroda igazgatója volt. Köszöntötte a résztvevőket a
hatalmas sportcsarnokban, majd a helyi polgármes-
ter szólt az egybegyűltekhez. Az üdvözlések után és
a program közben Bence Gábor és a fúvósok énekta-
nulással, zenével színesítették a programunkat.
Gáncs Péter püspök áhítatában hangsúlyozta, hogy
Isten munkatársai vagyunk, és mint ilyen nagyon
fontos, hogy Isten teremtő igéje munkálkodjon ben-
nünk, hogy erőt kapjunk, és erővel nekifeszülve
győzni tudjunk az ellenség felett.
Prőhle Gergely országos felügyelő bevezetőjében ki-
tért az egyház elmúlt 20 évének alakulására, amely
kritikus és önkritikus hangvételével egyben kiutat
kereső is volt.
Továbbiakban Radosné Lengyel Anna által vezetett
kerekasztal beszélgetések keretében kaptunk további
tájékoztatást, amibe a gyülekezetek képviselői is be-
kapcsolódhattak, tehettek fel kérdéseket, észrevéte-
leket a jelenlévő egyházi elöljáróknak, gyülekeze-
teknek és nem utolsó sorban önmaguknak. A kon-
zultációk igen aktívak voltak, ami azt jelezte, hogy a
jelenlévő egyházi munkatársak is érzik, hogy szük-
ség van a megújulásra az egyház minden területén,
különös tekintettel a gyülekezetekre, mint alapvető
közösségekre.

A délutáni program alapját Győri Gábor és Fabiny
Tibor vetítettképes előadása jelentette, a presbiter-
képzésről. A megújulás folyamatában igen nagy fel-
adat hárul a presbiterekre, akik a gyülekezetek veze-
tő testülete, a lelkészek támogatói kell, hogy legye-
nek lelki és anyagi értelemben egyaránt. Megfogal-
mazódott továbbá, hogy elszánt, cselekvésre kész,
felkészült gyülekezeti munkatársak nélkül egyhá-
zunk közösségi alapját jelentő gyülekezeteink nem
maradhatnak életképesek. Igen fontosnak tartja mind
a felsőbbszintű vezetés, mind a jelenlévők a presbi-
térium képzését, hogy mind lelki, mind anyagi vo-
natkozásban méltó irányítóivá váljanak gyülekezete-
iknek. A presbiterség ugyanis nem puszta tisztség,
hanem felelősségteljes szolgálat, amelynek forrása
az elhivatottság, a belső és külső elhívás amelyhez
irányt mutat 1Pt 5,1-4.
„....legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját, ne
kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, ha-
nem készségesen, ne uralkodva, hanem mint példa-
képei a nyájnak.”
Önképzésünknek eddig is voltak és vannak alapvető
irodalmai, amit ezúttal is figyelmünkbe ajánlottak,
mint a BIBLIA, a megjelenő alapvető folyóiratok,
országos lapok, Evangélikus Élet stb. Ezek forgatása
most is igen fontos tájékozottságunk és hitünk növe-
lése szempontjából.

Éljünk velük továbbra is!

A nap végén az Evangélikus Élet szerkesztői játékos
meglepetéssel kedveskedtek.
Végezetül Ittzés János elnök-püspök úti áldásában
mindannyiunk reményét fejezte ki, hogy a találkozó
és annak folytatása meg fogja hozni az eredménye-
ket, mert ami az embernek nem sikerült,
imáink által Isten segítségével sikerülni fog, mert Ő
nem hagyja magára szeretett népét, mert

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!!!!!!!!”

Dombi Lajosné és Major P. Gáborné

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Tatabá-

nyán és környékén január óta működő szociá-
lis házi segítő szolgálata, újabb szolgáltatás-
ként, szívesen áll szociális étkeztetéssel az
idős és beteg rászorulók rendelkezésére. Térí-
tési díj jövedelemtől függően 250–350 Ft, ki-
szállítással együtt. További információt Acsai
Balázstól, a szolgálat munkatársától lehet
kérni telefonon: 70/424-2178.

Vertényi Domonkos:

Legyen kincsünk a Szeretet

Az öregség ott kezdődik, ha szeretni nem tudunk.
Nem ott, ha egy szelíd mosoly derűt csihol.
Tudjunk szeretni minden időben.
Kortól függetlenül tiszta szívből, önfeledten.
Legyen kincsünk a Szeretet, ott mélyen legbelül a
szívünkben.

LÁMPÁS

Isten dolgairól nem beszélt vele senki

Fizikai állapota súlyos volt, a kezét is alig tudta mozdí-
tani. Nehezére esett a szájához emelni a pohár vizet,
pedig állandó szomjúság gyötörte. Ahogy az már
ilyenkor lenni szokott, mindene fájt. Hiába hangzott el
a tapintatos kérdés, hogy "mi fáj", csak azt felelte,
hogy mindene. A gyógyszeres dobozokból és fiolákból
hegyet lehetett volna hordani vagy toronyházat lehetett
volna építeni a hálószoba dohányzóasztalára.
Háziorvosa menetrendszerűen érkezett; elkapta a csuk-
lóját, a szemébe nézett, ellenőrizte a lázát, olykor vér-
nyomást is mért, másodpercekre megállt az ágy mellett
az egyik beteg után és a következő beteg előtt. Ha fo-
gyott a gyógyszer, felírta; ha változott az állapota, át-
rendezte a gyógyszerelést; jó tanácsként jó szívvel
mondta, hogy "vigyázzon magára, nyugodjon meg,
tűrje az állapotát, lesz ez még jobb is, bízzunk az or-
vostudományban!" - S azután el, tovább, a többiekhez,
hiszen sokan vannak.
A családtagok - gyermekei, unokái - őszinte együttér-
zéssel álltak meg betegágya mellett, s neki meg kellett
értenie, hogy sietniük kell. Most övék még az élet, a
mindenkire váró betegágyig. Isten ments, hogy a bal-
eseti statisztikát növeljék! Hálásan nézett a feleségére,
aki szorgalmasan ápolta, etette, homlokát törölte, ágy-
tálazott, vagy segített neki kimenni a WC-re... Ahogy
mondani szokták, mindent megtett.
Ez a halál küszöbe. Még nem áll rajta, de már nincs
messze tőle. Elszaladt az élet. Ígéretes volt a kezdet;
akkor azt hitték, mindörökre övék a világ, a föld, a ter-
mése, és csak építkezni kell, egyre nagyobbat, tágasab-
bat... Lám, milyen szép és tágas ez a ház. A gyerekeket
is felnevelték. Vitték valamire; milyen jó autója van
még az unokának is! "Csak az a baj, hogy itt fekszem
tehetetlenül. Istenre nem merek gondolni."
Gondol rá, csak nem merészel róla senkivel sem be-
szélni, mert szokatlan. Életében párszor járt csak temp-
lomban: volt néhány esküvő, keresztelő és egy-egy
nagy ünnep. Meg temetések vitték oda, a megemléke-
zés alkalmai, vagy háromszor. Amikor sok évtized
után először kérdezték meg tőle a népszámlálást vég-
zők, hogy milyen felekezethez tartozik ("Nem kötelező
válaszolnia" - mondták), percekig nem is tudott felelni,
csak nézett maga elé a betegágyon fekve. Milyen is...
milyen is? "Tessék hagyni - mondta a hölgy -, nem ér-
dekes."
Most a betegágy magányában világosan emlékezett: a
nagyszülők minden vasárnap reggel ellátták a jószágot,
reggeliztek, és kilenc felé öltözni kezdtek; elmentek a
templomba. A szülők havonta. Főiskolás korában ösz-
szekapott a szüleivel karácsonykor, mert "felvilágosult

lélekkel" nem akart templomba menni. Nem is ment;
szenteste duzzogott, az ajándékot ímmel-ámmal lökte a
fa alá.
Most itt a betegágy magánya: ellátják, gondoskodnak
róla, ha kell, etetik-itatják, de ami itt szorít a lélekben,
az kimondhatatlan. Mi szorít ott a lélekben? Mi az a
kimondhatatlan? Csak azt hajtogatja, hogy rosszul al-
szik, nincs étvágya, és fáj mindene, sőt az egész élet.
"Jaj, hogy elszaladt az élet! De mi következik most?
Nem, ebbe nem szabad belegondolni. Meggyógyulok!
Meggyógyulok? S ha nem? S ha mégis Isten elé kell
állni? Na igen, azt mondták nekem, hogy nincs... na de
ha hazudtak? Vagy csak tévedtek? Mi lesz akkor, ha
mégis van elszámolás? Áh, papi kitaláció az egész. És
ha mégsem? Mi lesz akkor, ha ott mindent
kiterítenek?"
Hallott valami életfilmről, amely az ember szeme előtt
szinte egy pillanat alatt lepereg a halála előtt. "Nem,
nem halok meg, olyan nincs. S ha mégis van? S ha
mégis leplezetlenül ott kell állni Krisztus ítélőszéke
előtt? Akkor mit mondok? Ennyire felkészületlenül
mit mondok? Mit dadogok majd?"
Feleségének nem mert szólni arról, hogy mi szorongat-
ja a lelkét, inkább kért még egy adag nyugtatót és egy
másik adag altatót. Aludni, nem gondolkodni. Csak-
hogy a nyugtatóktól sem tudott megnyugodni. Mint a
mókus a kerékben, tehetetlenül taposta tovább a gon-
dolatot: "Áh, biztos nincs Isten, nem kell ilyennek be-
dőlni. De ha mégis?" Végül is nem lopott, nem ölt,
nem vethet senki semmit a szemére; Isten se. Igaz, egy
párszor visszaélt a beosztása adta lehetőségekkel, na de
mások még inkább! Talán nem kellett volna az a sok
durvaság, káromkodás, veszekedés, és az italból keve-
sebb is elég lett volna. A házassági hűség ellen sem
sokszor vétkezett, de azt úgyse tudja senki; már az ar-
cukat is elfelejtette. A felesége soha nem sejtett sem-
mit. Szegény, most is jön a párnát megigazítani.
Ahogy végignézett az életén, egyre több sötét folt je-
lent meg a felszínen. Majd a sírban mindent elfele-
dünk. "Biztos?" - S így tartott a gyötrelem heteken át.
S eljött a rettenetes nap. A mentő gyorsan megérkezett;
ő mindent ködfelhőn át látott, csak a fájdalom volt az
övé, semmi más. Hacsak az nem, hogy nem volt kivel
beszélgetnie a súlyos kérdésekről. Nem oszthatta meg
senkivel lelkiismerete vergődését, értelme tanácstalan-
ságát, lelke szorongását. Nem beszélt vele senki Isten
dolgairól. Az egyház messze, a lelkésznek senki sem
tudott szólni, ő pedig vergődve halt meg, lelke kérdései
úgy fojtogatták, mint a mocsár a bele tévedtet. S a ha-
lál mocsara lassan elnyelte.
Isten és az ő lelki dolgairól nem beszélt vele senki

Ribár János, Evangélikus Élet 2004/47. szám

LÁMPÁS

ÍREK

ESEMÉNYEK



Közös városi reformációi ünnep idén október 30-án, pénteken 17 órakor lesz a bánhidai református templom-
ban. Az ünnep szervezői, szolgálattevői városunk baptista, református és evangélikus gyülekezeteiből kerülnek ki. E kö-
zösségek tagjain kívül is szeretettel várunk minden testvérünket és minden érdeklődőt. Ezen az estén részünk lehet testvé-
ri bizonyságtételekben, igehirdetésben, énekkarok szolgálatában, közös úrvacsorában és szeretetvendégségben.



Ezen kívül október 31-én, reformáció ünnepén délelőtt 10 órakor a Jókai utcai templomban is lesz istentisztelet, úr-
vacsorával.



November 1-én, vasárnap 15 órakor az Újtelepi temető új ravatalozójánál evangéliumi tartalmú temetői istentisz-
telet lesz. Mindenkit, aki szívesen részt venne ezen vagy csak arra jár, szeretettel várunk. Köszönjük szépen a temetkezési
szolgálat munkatársainak évről évre ismétlődő segítő közreműködését ebben a dologban!



Presbiteri ülés lesz a Tátra u-i kistemplomban november 4-én, szerdán 17 órakor. Témája: Evangélikus Presbite-
rek Országos Találkozójának tapasztalatai, presbiterképzés, gyülekezetünk ez évi eddigi anyagi helyzete, Tátra utcai kis-
templom felújítása, parókiaablakok állapota.



Az Utcai Szociális Segítők Egyesületének téli utcai krízis-munkájában évek óta vesznek részt gyülekezetünk tagjai
önkéntes segítőként. Várhatóan az elmúlt évekhez hasonlóan idén is van erre lehetőség, péntek estékre várunk jelentke-
zőket erre a szolgálatra.



November 21-én egyházmegyei focikupa lesz Bakonycsernyén, a tavalyi bajnokság címvédő csapatának otthonában.
Gyülekezetünk Ichtus csapata jó reményekkel indul a megmérettetésen.



Gyülekezeti szeretetvendégséget tervezünk a Tátra u-i kistemplomban december 5-én, ádvent 2. vasárnapján 15
órakor.



Az ádventi, karácsonyi, újévi egyéb alkalmakról a reménység szerint ádventben megjelenő következő számunk-
ban tudósítunk.

Pályázati kiírás

A Tatabányai Evangélikus Alapítvány az idei, 2009/2010. tanévre is kiírja a Tatabányai Evangélikus Egyházközséghez tartozó fi-
atalok számára ösztöndíjpályázatát az alábbiak szerint:

A pályázatra minden közép-, vagy felsőfokú intézményben tanuló, a Tatabányai Evangélikus Egyházközséghez tartozó fiatal je-
lentkezhet az erre szolgáló adatlap kitöltésével, mely megkapható a lelkészi hivatalban, vagy letölthető az egyházközség honlapjá-
ról. Az ösztöndíj két részletben, az I. illetve a II. félévre kerül kifizetésre. Az ösztöndíj mértéke a beérkező eredményes pályázatok
alapján a rendelkezésre álló összegre figyelemmel kerül meghatározásra. Az ösztöndíj kifizetésének mind az I., mind a II. félévben
előfeltétele érvényes iskolalátogatási bizonyítvány bemutatása.
Pályázatunkkal a korábbi évek gyakorlatának megfelelően szeretnénk a rendelkezésre álló keretek között szerény anyagi támoga-
tást nyújtani az egyházközséghez tartozó fiatalok számára. Várjuk, hogy minél többen jelentkezzenek pályázati kiírásunkra.
Szeretettel és üdvözlettel:

a Tatabányai Evangélikus Alapítvány Kuratóriuma

A pályázat adatlapja megtalálható a gyülekezet weboldalán (tatabanya.lutheran.hu) vagy személyesen kérhető.

EMÉNYSÉG

ROVAT

KIK

GYÜLEKEZETÜNKBEN

JÚLIUS

19., S

ZENTHÁROMSÁG

ÜNNEPE

UTÁNI

VASÁRNAP

ÉS

OKTÓBER

18., S

ZENTHÁROMSÁG

ÜNNEPE

UTÁNI

19.

VASÁRNAP

KÖZÖTT

ELHÍVÁST

KAPTAK

…

... Isten szerinti életre a házasságban:

augusztus 1.

Mátyás Ildikó, Tatabánya ev., Papp Tibor, Tatabánya f.k. 1Jn 3,18

… az élet és halál Urától:

szeptember 21.

dr. Bíró Béláné sz. Schmelek Zsuzsanna, Tatabánya

81 évesen

1Kor 13,12

2 Tatabányán hamvasztás előtti búcsúztatása volt. Hamvai Sárszentlőrincen nyugszanak.

LÁMPÁS

Rendszeres gyülekezeti alkalmaink

Alkalom

Mikor?

Hol?

Imaközösség

Istentiszteletek előtt

Jókai út 81.

Istentisztelet

Vasárnap 10

-kor

Jókai út 81.

Hittan (alsós)

Hétfő 16

-kor

Tátra u 13.

Hittan (felsős)

Kedd 16

-kor

Tátra u. 13.

Felnőtt hittanóra

Megbeszélés szerint

Tátra u. 13.

Bibliaóra

Csütörtök 17

Megbeszélés szerint.

Beszélgetőkör

Minden második

vasárnap 17

-kor

Puskin u. 4. (Cser

Ákoséknál)

Minden hónap első vasárnapján, illetve ádvent és böjt minden

vasárnapján úrvacsoraosztás van az istentiszteleten.

A lelkészi hivatal címe: Tatabánya-Alsógalla, Tátra u. 13.

Telefon: 34/316-201

Schermann Gábor lelkész elérhető ezen kívül a

20/824-2764-es telefonszámon, valamint a
gabor.schermann@lutheran.hu illetve

tatabanya@lutheran.hu e-mail címeken.

Hivatali idő: megbeszélés szerint

LÁMPÁS – Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja

Megjelenik negyedévente

Az újság előállításához adományokat elfogadunk erre a

számlaszámra: Tatabányai Evangélikus Egyházközség

OTP Bank: 11740009-20201533

Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány

Szerkesztőbizottság: Cser Ákos, Kemény Ilona, Kemény István,

Vertényi Domonkos

Felelős szerkesztő: Schermann Gábor

Weboldalunk címe: http://tatabanya.lutheran.hu

A weboldallal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a

teranova@citromail.hu címre várjuk.

A Lámpás szerkesztősége várja az írásokat

erre a címre: lampas@lutheran.hu

Várjuk az érdeklődőket a

gyülekezeti levelezőlistákra:

fraternet-tatabanya@lutheran.hu

(általános gyülekezeti információk)

fraternet-tbifi@lutheran.hu (ifjúsági lista)

E listákra jelentkezni lehet a lelkészi hivatal

címén: tatabanya@lutheran.hu





Bizalommal kérjük azok jelentkezését, akik egész-

ségi állapotuk miatt nem tudnak az istentiszteletek-
re vagy más alkalmakra eljönni. Szívesen segítünk
autóval, hogy ilyen akadály ne válasszon el senkit
a gyülekezet közösségétől!



Várjuk a kórházban fekvő betegekről való híradást,

hogy személyesen meglátogathassuk őket, illetve
azok jelzését, akik otthonukban szeretnének úrva-
csorát venni.



Kérjük az új otthonba költözöttek, illetve az újonnan

a gyülekezet területére került testvérek lakcímének
jelzését.



Köszönettel fogadunk minden, a gyülekezet szoká-

saival vagy személyes igénnyel kapcsolatos kéré-
seket.

A Lámpás ezen számához egy-egy csekket mellékelünk.

Aki bármilyen jogcímen – egyházfenntartói járulék, általá-

nos vagy céladomány – szeretne befizetni gyülekezetünk

pénztárába, megteheti e csekk segítségével is.

Tatabányai Evangélikus Alapítvány

köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a 2008 évi személyi jövede-

lemadójuk 1%-ával támogatták alapítványunkat. A felajánlott összeg 258.758 Ft, amelyet

Közép- és felsőfokú iskolában tanuló diákok tanulmányi ösztöndíjára,

Lámpás újság előállítására és terjesztésére,

a tatabányai egyházközség ICHTUS futballcsapatára,

és egyházközségünk egyéb programjaira

(konferenciák, táborok, találkozók, tanfolyamok részvételi díja, útiköltsége)

használtunk fel.

Kérjük a testvéreket, hogy a jövőben is segítsék az alapítványt céljaink elérésének megvalósításában:

18603718-1-11

Köszönettel:

Kónya Lajos

Torzsáné Farkas Ágnes

az alapítvány elnöke

titkár

Document Outline

��

Személyes eszközök

Bekezdések

2009-3

Document Outline

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek