2009-2

2009-2.pdf — PDF document, 1115Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? (Zsolt 27,1)

Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja – VIII. évfolyam 2. szám 2009. nyár

Születésnapomra

A napokban belenéztem a naptárba, bár ne néztem
volna bele... Csodálkozva állapítottam meg, hogy
elértem a 80. születésnapomat! Ez kissé meghök-
kentett. Én még nem érzem magam 80 évesnek. De
a tények tények maradnak, és ezt el kell fogadni.
Kedves Testvéreim!
Mondanivalómat egy idézettel kezdem, talán valaki
ismeri is: Hála Istennek este van megint, ma is egy
nappal fogyott az emberi kín.
Futnak az évek felettünk: első évek a gyermekkor, a
második ciklus a felnőttkor, a harmadik a nyugdíjas
évek. Hát itt tartok most én. Bizony nem mindenkinek
adatik meg ilyen hosszú élet. Idéznék egy igét: „Ke-
gyelemből tartattok meg, hit által, és ez nem tőletek
van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8)
Családi körben is megünnepeltük a születésnapomat.
Akkor is, most is elmondok Mécs László verséből egy
szakaszt:

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok
csak az anyám tudta,
hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét
úgy ajándékozta anyasága tejét
hogy egyszer földnek
bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített
aranyos palástot vállamra terített
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Eddig az idézet. Ez egy nagy bánatom: miért nem tud-
ja úgy látni a sok ember egymást, ahogy az anyjuk
tudja látni őket?
Az én életemről egy regényt lehetne írni. Ezért meg-
próbálom röviden az önéletrajzomat leírni. Budapes-
ten születtem. Szüleim hosszú betegsége miatt elhe-
lyeztek a Protestáns Intézetbe. Ma Evangélikus Kollé-
giumként működik. Ott nevelkedtem, növekedtem
testben és lélekben. Minden vasárnap és ünnepen a
Fasori templomba jártunk. Ott is konfirmáltam. Még
ma is tudom a konfirmáción tanult éneket:

Ma újra hűséget fogadok, Jézus, a
keresztyénségre:
hogy szent hitemben megmaradok, s
nevelkedem a keresztségben.
Szentlelkedet buzgón kérem, legyen
mindvégig hű vezérem.

Majd érettségi után technikumot végeztem, és mint
műszaki rajzoló dolgoztam egy gyárban. Budapesten
25 évig éltem, majd lejöttem Tatabányára, és azóta itt
élek. Itt is nősültem meg. A helyi evangélikus gyüle-
kezetet hamar felkerestem. A templomban sok testvé-
remmel megismerkedtem, és rövid idő alatt befogad-
tak. A Bánki Donát iskolában dolgoztam 25 évig. On-
nan is mentem nyugdíjba. A gyülekezetnek 25 évig
voltam felügyelője.
Köszönöm Istennek, hogy „sok baj között erőm volt
és örömöm”, ahogy egy szép énekünk mondja. A jö-
vőmet is Istenre bízom. Nekem már minden nap aján-
dék. Már jóval, 20 évvel túléltem szüleim életét.
Ezzel be is fejezem visszaemlékezésem. Köszönöm,
hogy meghallgattatok.

Bánszky Pali

A fenti bevezetőben jelzett alkalomból gyülekezetünk közössége nevében kö-
szöntjük Pali bácsit az alábbi igével:

„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb
részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Áraszd
ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi
éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon,
és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Ke-
zeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

(Zsolt 90,10.14-17)

A képen: Bánszky Pál felügyelő, lelkésziktatás, Jókai Iskola tornacsarnok, 2005.

LÁMPÁS

Út a konfirmációig,
avagy megtérésem története

Szeretném a „történetemet” azoknak a Testvéreimnek
ajánlani, akik aggódva figyelik gyermekeiket és sze-
retteiket (akárcsak én). Imádkoznak folyamatosan ér-
tük, a megtérésükért, és látszólag állnak a dolgok,
nem történik semmi.

Hiszem és tudom, hogy bármikor jöhet egy esemény,
egy ember, egy írás vagy bármi, és egyszer csak meg-
változik az életük. Lehet, hogy nem azonnal, lehet,
hogy még hosszú évek kellenek hozzá, de lassan és
biztosan bekövetkezik a teljes átváltozás: az újjászüle-
tés Jézusban.
Úgy gondoltam mindig, hogy Isten nagyon fontos az
életemben, és valóban voltak olyan pillanatok, így
utólag visszatekintve, hogy igen közel jártam Hozzá,
de nem Vele. Amikor gyerekkoromban kezeimet szét-
tárva a széllel szállni tanultam, amikor bizonytalan
léptekkel a vízen járni akartam, amikor a katolikus ba-
rátnőmmel reggel 7-re misére mentünk, amikor szüle-
im erős csodálkozása mellett hittanra jártam egy ideig,
amikor gimnáziumban osztálytársaimmal a bibliakört
látogattam, és utoljára talán kisfiam, Kristóf születése-
kor, amit folyamatos imádságban töltöttem. Fontos
volt az is, hogy Kristófot minél előbb megkeresztel-
jék, és biztonságban élhessen Isten által ebben a világ-
ban.
Az igazi változás azonban csak 2006. szeptemberében
kezdődött az életemben, egy római utazás során. (Mi-
lyen hosszútűrő Isten a miénk!) Lehetőségem nyílt
térdepelve felmenni a Szentlépcsőn, amin Jézust Pilá-
tus elé vezették. Addig Jézus élete egy érdekes törté-
netet jelentett, sok gyógyítással és csodával és végül a
kereszthalállal. Csak kipróbálásként térdeltem az első
lépcsőre, ha már itt vagyok. Azonban mire felértem az
utolsó fokra, már hittem és biztosan tudtam, hogy Jé-
zus engem is megváltott bűneimből. Ráadásként Isten,
a mi mennyei Atyánk, megajándékozott „az emberi
értelemmel felfoghatatlan békességével”. Csodálatos
érzés volt, semmivel össze nem hasonlítható, a tökéle-

tes boldogság volt ben-
nem.
És akkor jött egy rossz
döntés az életemben, ami
úgy tűnt, megakadályoz-
ta, de valójában csak hát-
ráltatta az Istennel való
szoros kapcsolatom ki-
alakulását. Mert mint
tudjuk, Isten végtelenül
türelmes és szerető
Atyánk, így – gondolom
mosolyogva: „próbáld ki,
majd rájössz...” – hagyta, hogy a magam feje után
menjek. Ő persze mindenből, még ebből az egyre le-
hetetlenebbé váló helyzetből is jót tudott kovácsolni...
Kristóf hittanra kezdett járni, majd bérmálkozott (ő az
édesapja után katolikus), és kezdtünk végre Isten felé
fordulni.
Aztán eljött az „ominózus” Jókai Anna előadás, mert-
hogy már 2008-at írtunk, a Biblia évét, és ott egy CD-
t rendelve jutottam el a Jókai utcai evangélikus temp-
lomba. Már sokszor gondoltam „betérni”, de különö-
sebb ok híján halogattam ezt a lépést. A templomban
kedves, barátságos, nekem, az idegennek is örülő és
érdeklődő embereket találtam: a tatabányai evangéli-
kus gyülekezetet. Majd következett az istentisztelet,
és közben olyan jó volt ott lenni Istennél, Istennel,
hallgatni az Ő igéjét, feltöltődni békességével. Meg-
éreztem, hogy én Jézushoz tartozom, nem szeretnék
már nélküle élni.
Így teltek a hetek, hónapok, és egyre fontosabbá vál-

tak a vasárnapok, egyre több testvéremet ismerhettem
meg, és persze ők is engem. Szeptemberben elkezdőd-
tek a bibliaórák, ahol együtt gondolkodhattunk az igé-
ken. És én közelebb és közelebb kerültem Istenhez,
nem a magam ereje vagy akarata, hanem az Ő kegyel-
me által. Ő ébresztett bennem vágyat, hogy felé for-
duljak, és már ne a „magam feje után menjek”, bár

LÁMPÁS

azért még sokszor előfordul ma is, hiszen vannak „na-
gyon jó” ötleteim, amiket esetleg, mégis csak, most az
egyszer utoljára kipróbálhatnék.
A Testvérek mindig tanítottak: beszélgetéseink során
vagy mutatták az életük által, hogyan lehetünk még
közelebb Istenhez. Nagyon sokat köszönhetek az ő
szeretetüknek és útmutatásuknak. Megtanultam, ho-
gyan tehetem le Isten kezébe az életem, az összes
problémáimmal, kívánságaimmal, örömömmel, bána-
tommal. 2009. január igéje a Zsolt 16,8:

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem
tántorodom meg, mert a jobbomon van.”

Ezt olvasva és átbeszélve a többiekkel, értettem meg
igazán, hogy mit is jelent a megtért keresztény élet.
Nincs is más dolgom nekem az életben, mint Istenhez
fordulni az életem legapróbb részleteiben is, „szünte-
len Rá” kell csak „tekintetni”, és az Élet, a nagybetűs,
egy csapásra könnyűvé válik. A bűnbocsánat által
nem kell többé hurcolnom a vétkeimet, amiket nem
tudtam magamnak megbocsátani.
Tavasszal megbeszéltem lelkészünkkel, hogy konfir-
málni szeretnék. Megkezdődtek az oktatási órák, so-
kat beszélgettünk a Bibliáról, a keresztény életről, a
gyülekezetről, a SZERETETRŐL, merthogy ez a leg-
fontosabb. És az időpont egyre közeledett, a szó leg-
szorosabb értelmében is, mert az eredeti július 19-e
helyett június 28-ra ugrott. Ugyanis jött a hír, hogy
Emese – akivel a legtöbb időt töltöttük együtt, és be-
szélgettünk a hitről, Istenről és a vele való mindenna-
pos kapcsolatról, és közben őszinte barátság alakult ki
köztünk – június 30-án Londonba utazik, és ki tudja
mennyi idő múlva lesz újra itthon. Úgy gondoltuk,
hogy ezen a csodálatos és nekem igen fontos napon
legyen még ő is itt.
Elkezdtem izgulni, hogy hogyan is lesz, mi is lesz,
stb... És akkor eszembe jutott, hogy min is aggódom:
az ünnepségen ott lesz a gyülekezet, a lelkész és a
családom – csupa olyan ember, akiket nagyon szere-
tek, és „reménység szerint” ők is szeretnek engem. Is-

ten, aki szintén „jelen lesz”, az életem minden pillana-
tát velem tölti, jobban ismer és szeret, mint én ma-
gam. Akkor?...
Gáborral megbeszéltük az istentisztelet részleteit. Ki-
választhattam kedvenc énekeimet: EÉ 427, 389, 239.
Emesével feldíszítettük a templomot, Gizike nyugta-
tott, hogy minden rendben lesz, Domi vállalkozott,
hogy ő is felolvas igét, a többiek is mind velem voltak
és körülöttem, hogy biztosítsanak a szeretetükről és
segítségükről.
Csodálatos volt a konfirmáció. Minden úgy zajlott,
ahogy előre elterveztük, és „fürödtem” Isten és a gyü-
lekezet szeretetében, miközben megvallottam hitemet,

amely ma már az életem is.
Hálát adok Istennek, az én Atyámnak, hogy kimun-
kálta bennem a hitet, hogy annyira szeret, hogy egy-
szülött Fiát adta értem, és olyan végtelen, hosszú tü-
relmű, hogy kivárta, amíg a sok-sok vargabetű után
megtértem Hozzá.
Ez persze nem az Út vége, hanem az eleje, amit Vele
együtt járhatok ezután. Hiszen Jézus megígérte:
„Én veletek vagyok minden napon a világ
végezetéig.”

Götzel Andrea

Egy pajeszos, fekete ruhás idegen lép be egy írországi pubba. Rögtön odamennek
hozzá többen is, és azonnal megkérdezik tőle:
– Mondja, uram, maga milyen vallású?
Az idegen kihúzza magát, és büszkén feleli:
– Hát, nem látják, uraim, én zsidó vagyok!
– Jó, jó! - szólal meg az egyik ír. – De milyen zsidó? Katolikus vagy protestáns?

LÁMPÁS

Kedves Testvérek!

Örömömre szolgál, hogy tudósíthatok egy jól sikerült kirán-
dulásról. Július 7-8-án gyülekezetünk 12 tagja (Ármai Bélá-
né, Dombi Lajosné, Götzel Andrea, Greksa Istvánné, Juhász
Orsi és Lilla, Major Gáborné, Schermann Gábor és Tilla,
Vertényi Domonkos, Zborai Kristóf és jómagam) kirándulni
mentünk Pécsre és környékére. Nagy izgalommal gyűlt ösz-
sze a kis csapat a Tátra utcai induláshoz.

Kisbuszunk vezetője (Magyar Péter), bár ismeretlen volt
számunkra, annál jobban esett kedves figyelmessége mind-
annyiunk iránt. A már napok óta tartó borongós időjárás ag-
gasztónak tűnt, de a néha szemerkélő eső és borult égbolt
sem tudta elvenni a jókedvünket.
Pécsre érkezvén napsütés fogadott, így mindjárt a TV to-
rony kilátójába mentünk. Csodálatos panoráma fogadott
minket. 360 fokban látni a várost és a tájat különleges él-
mény! A hegyi szerpentintől kissé elgyötörten érkeztünk az
evangélikus templomhoz, melynek lelkésze be- és megmu-
tatta a templomot és a gyülekezeti életük színtereit.

Az Aranygaluskában (már a neve is ínycsiklandozó) jóízűen
elfogyasztott ebéd után sétára indultunk a városba. Lelké-
szünk „csodamasinájából” sok érdekes információt olvasott
ki a látottakról és az útirányról. Többek között megnéztük a

Zsinagógát, a Dzsámit (ez aztán a ökumené!), a sok gyö-
nyörűen felújított épületet. Elpilledve a sok sétától, a színház
szomszédságában beültünk egy cukrászdába. Alig lehetett
választani a mutatós fagyikompozíciók közül. Tilla legna-
gyobb örömére kétszer is ehetett az óriásgombócból! A fa-
gyievésbe megfáradva, aznapi utolsó erőnkkel megnéztük a
Dómot és a Barbakánt.
Kollégiumi szállásunk ugyan kissé lehangoló volt, de össze-
gyűltünk egy kis esti beszélgetésre, imára. Szépen hangzot-
tak az énekeink is, különösen a frissen tanult kánon! Más-
nap két jóleső meglepetéssel kezdődött a nap: Tilla kedves
ébresztője és invitálása a Domi és Péter által prezentált reg-
gelire.
Bár a borongós idő ismét próbálta megrengetni jókedvün-
ket, mi mégis mosolyogva vágtunk neki a Máriagyűd-Sik-
lós-Villány útiránynak. Máriagyüd egy közelmúltban felújí-
tott templom, szép parkkal ellátott búcsújáró hely. A siklósi
várnál emlékeztünk a Tenkes kapitányára, körbejártuk a
szépen karbantartott várat.
Árnyas gesztenyefák alatt elköltöttük ebédünket, és men-
tünk Villányba, hogy leöblítsük torkunkból az út porát, az
ország (szerintem) legfinomabb borai közt válogatva. Sike-
rült a különlegességek között még egyedibbeket találnunk:
meggyes, mandulás, diós, ürmös ízesítéssel az oportó és a
fehér jégbor mellett. Talán mondanom sem kell, igen jóked-
vűen vágtunk neki a hazafelé vezető útnak.
Siófokon megálltunk a Makovecz Imre által tervezett evan-
gélikus templomnál. Az ottani lelkész szíves invitálására
megnéztük a templomot és a gyülekezeti épületeket. Kedves
énekeink közül elénekeltünk néhányat. Kristóf egy rég óhaj-
tott kismacskát kapott itt. Lélekben megerősödve, testben
kissé elfáradva, kiscicával is gazdagodva, igen jókedvűen
érkeztünk haza a késő esti órákban. Mindenkinek köszönet
a jó szervezésért és kivitelezésért! Köszönöm a Testvérek
humorát, jókedvét, figyelmességét! Adjon az Úr még több
ilyen áldott kirándulást!

Debrő Sarolta

LÁMPÁS

INDENNAPJAINK

...

LÁMPÁS

EMÉNYSÉGROVAT

KIK

GYÜLEKEZETÜNKBEN

2009.

MÁRCIUS

29., B

ÖJT

VASÁRNAPJA

ÉS

JÚLIUS

19-

., S

ZENTHÁROMSÁG

ÜNNEPE

UTÁNI

VASÁRNAP

KÖZÖTT

ELHÍVÁST

KAPTAK

…

… konfirmációi áldással az Egyház közösségébe:

Pünkösd vasárnapján, május 31-én:

Hargitai Kitti

Jer 1,7

Kossela Lili

Mt 5,8

Pátkai Andrea

Péld 23, 17-18

Szentháromság utáni 3. vasárnapon, június 28-án:

Götzel Andrea

Jn 8,34-36

… az élet és halál Urától:

ápr. 18.

Greksa István, Tatabánya

49 évesen

Ézs 52,15

jún. 27.

Farkas Zoltán, Tatabánya

77 évesen

Lk 12,49

Süle Vilmos, Tatabánya

67 évesen

Lk 8,11

Hírek, események



Gyülekezetünk kis kórusa várja azon lelkes jelentkezőket, akik szívesen énekelnének velünk alkalman-
ként részben énekeskönyvi, részben más, esetleg „bonyolultabb” műveket. Próbák megbeszélés szerinti
időben vannak.



A bibliakör a nyári időszakban alkalmanként változó helyszínen, lehetőség szerint a szabadban gyűlik
össze. Az időpontja jelenleg általában csütörtökönként 18 óra.



Kéthetenként vasárnap délután Cser Ákosnál (Puskin u. 4.) beszélgetőkör van.



Egy kedves testvérünk felajánlásából néhány szép bútor vár gazdára a Tátra utcában: szekrények, szé-
kek, heverők. Szívesen várjuk azok érdeklődését, akiknek szükségük van ezekre, illetve ismernek olyat,
aki számára hasznosak lehetnek.

Tatár Lajosné: Örök harc

Egy tőből fakad a jó és a rossz.
A jó nélkül értelmetlen a rossz.
A szülés fájdalmas rossz,
De jó, ha gyermekedre mosolyogsz.
A hegycsúcsra mászni nagyon jó.
A mélybe zuhanni borzasztó.
A tengerben úszni nagyon jó.
Cápával találkozni riasztó.
Rossz, ha tűzben bentrekedsz.
Öröm és jó, ha kimenekedsz.
A jó és a rossz harca végtelen.
Mindig itt van veled és velem.

Születésnél ott áll a halál
Végigkísér, félre nem áll.
Ha a világ csillagait kutatod,
Végtelen és időtlen lesz tudatod.
Őrült táncot produkál a létspirál.
A képzelet fantomja meg nem áll.
Keresi égen-földön a rejtjeleket,
Hogy megfejthesse a rejtélyeket.
A jó és a rossz harca kergeti.
S a szférák harmóniáját keresi.
Ez az ember végtelen vágya,
Reménye, hogy Istennél megtalálja.

LÁMPÁS

Rendszeres gyülekezeti alkalmaink

Alkalom

Mikor?

Hol?

Imaközösség

Istentiszteletek előtt

Jókai út 81.

Istentisztelet

Vasárnap 10

-kor

Jókai út 81.

Bibliaóra

Csütörtök 18

Megbeszélés szerint

Minden hónap első vasárnapján úrvacsoraosztás van az

istentiszteleten.

LÁMPÁS – Tatabánya és környéke evangélikusságának lapja

Megjelenik negyedévente

Az újság előállításához adományokat elfogadunk erre a

számlaszámra: Tatabányai Evangélikus Egyházközség

OTP Bank: 11740009-20201533

Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány

Szerkesztőbizottság: Cser Ákos, Kemény Ilona, Kemény István,

Vertényi Domonkos

Felelős szerkesztő: Schermann Gábor

Bizalommal kérjük azok jelentkezését, akik
egészségi állapotuk miatt nem tudnak az
istentiszteletekre vagy más alkalmakra eljönni.
Szívesen segítünk autóval, hogy ilyen akadály ne
válasszon el senkit a gyülekezet közösségétől!

Várjuk a kórházban fekvő betegekről való híradást,
hogy személyesen meglátogathassuk őket, illetve
azok jelzését, akik otthonukban szeretnének
úrvacsorát venni.

Kérjük az új otthonba költözöttek, illetve az újonnan
a gyülekezet területére került testvérek lakcímének
jelzését.

(

Köszönettel fogadunk minden, a gyülekezet
szokásaival vagy személyes igénnyel kapcsolatos
kéréseket.

Weboldalunk címe: http://tatabanya.lutheran.hu

A weboldallal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a

teranova@citromail.hu címre várjuk.

A Lámpás szerkesztősége várja az írásokat

erre a címre: lampas@lutheran.hu

Várjuk az érdeklődőket a

gyülekezeti levelezőlistákra:

fraternet-tatabanya@lutheran.hu

(általános gyülekezeti információk)

fraternet-tbifi@lutheran.hu (ifjúsági lista)

E listákra jelentkezni lehet a lelkészi hivatal

címén: tatabanya@lutheran.hu

Kedves Testvérek!

Csapatunk az ICHTUS a tavaszi bajnokságban
1 győzelemmel, 1 döntetlennel, 12 vereséggel
zárt.

Köszönjük a Testvérek imádságos szeretetét!

Testvéri szeretettel:

Vertényi Domonkos

Bundás karfiol

Hozzávalók:

1 karfiol,
10 dkg liszt,
3 dkg reszelt sajt,
1/2 teáskanál curry,
1 tojás sárgája,
2 tojásfehérje,
1 evőkanál vaj,
1/4 liter sör

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedjük, és bő sós vízben
megfőzzük. Ha félig megfőtt, leszűrjük, cit-
romlevet csepegtetünk rá, és hagyjuk állni
legalább 10 percig. Összekeverjük a lisztet, a
reszelt sajtot, curryt, sót, majd hozzáadjuk a
tojás sárgáját, a felolvasztott vajat, és a sört.
Legvégül beleforgatjuk a 2 tojásfehérje ke-
mény habját. Ebben megforgatjuk a karfiol-
rózsákat, és forró olajban kisütjük.

A lelkészi hivatal címe: Tatabánya-Alsógalla, Tátra u. 13.

Telefon: 34/316-201

Schermann Gábor lelkész elérhető ezen kívül a

20/824-2764-es telefonszámon, valamint a
gabor.schermann@lutheran.hu illetve

tatabanya@lutheran.hu e-mail címeken.

Hivatali idő: megbeszélés szerint

Document Outline

��

Személyes eszközök

Bekezdések

2009-2

Document Outline

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek