Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? (Zsolt 27,1)
Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja - VI. évfolyam 1. szám 2007. tavasz
Dsida Jenő: Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.
„... Halálos gyötrődésében még kitartóbban
imádkozott, és verejtéke olyan volt,
mint a földre hulló nagy vércseppek.
Amikor az imádkozás után felkelt,
odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól
alva találta őket.”
(Lk 22,44-45)
Ismeritek?
...
Nem. Nem ismerhetitek. Ilyen verejték nálatok nincs.
Van a konditeremben: frissítő mozgás nyomán, de azt el-
nyomja a dezodor.
Van még a kemény munkától is, amiért a pénzt kapjátok. Az
viszont érthetően csak annyi lehet, amennyi az érte kapott
bér. „Mert a béres, az csak béres, és nem törődik a juhok-
kal.” (Jn 10,13)
Van valaki, aki törődik. Övé ez a verejték. Nagycsütörtök,
nagypéntek, húsvét és az egész böjti idő ennek a szeretetnek
az átélésére segítsen minket!
A VÍRUS
~ ismeretlen szerző ~
Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol
távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, ami-
ről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó. Néhány orvos útban van,
hogy kivizsgálják a dolgot.
Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nemcsak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most
már a tévé is foglalkozik a témával. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.
Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és
Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek. Az elnök tartott valami beszédet, amelyben el-
mondta, hogy ő is és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe jön. De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelenté-
sen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt?
És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkező
repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén. A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt
kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi műsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rej-
télyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulaj-
donképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meg-
halsz.
Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következő bejelentést teszi: „A nemzet biz-
tonságának érdekében minden repülőjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve.”
Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi orszá-
gunkat is eléri.
Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: „Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!” Minden-
ki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két nő New York állam
egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoz-
nak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak.
Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt. Megtalálták az ellenszert! De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére
kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértí-
pusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a
parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán oda-
2
érnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy ő is vért adhasson. Arra kér-
nek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el.
Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet. A fiad megrángatja a kabátod
ujját:
- Apu, az én nevemet kiabálja.
És mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat.
- Egy pillanat! Álljon meg! - kiáltasz rá, mire azt válaszolják:
- Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik
ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa.
Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy
hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja:
- Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert. Ahogy a hír elkezd ter-
jedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged fél-
revon:
- Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező
nyilatkozatot.
Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.
- M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle?
És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik.
- Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz.
Megdöbbenve válaszolsz:
- De-de... ezt maga nem értheti! Ő az egyetlen fiam!
- Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van.
- Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?
- Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná?
Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:
- Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük?
Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi:
- Apa? Anya? Mi történik itt?
Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki:
- Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted?
El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi:
- Apa? Anya? Apa? Miért, miért hagytok el?
És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert
más dolguk van, vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos
nekik az egész.
Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani: ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL?
EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?!
Vajon Isten is nem ezt szeretné mondani ezekben a napokban? „A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALA-
MIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?”
L
UTHER MA IS IDŐSZERŰ
FELTÁMADOTT
„Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál,
hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a
törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi
Urunk Jézus Krisztus által!”
Rendkívüli és hallatlan ige, melyet ésszel felfogni soha, hanem
csak hinni lehet, hogy Krisztus halott és mégis él. Úgy halott,
hogy benne a halál hal meg minden hatalmával egyetemben.
Mindez pedig vigasztalásunkra szól, hogy higgyük és megért-
sük: a halál elvesztette minden hatalmát. Mert lám egyszer talál-
tatott Valaki - örök hála érte Istennek -, kit a halál épp úgy előfo-
gott és megfojtott, mint más halandót, ámde a nagy tusában ma-
ga a halál kénytelen meghalni, a megölt Krisztus pedig győz
örök életre.
Éppen így győzte le Krisztus a bűnt is. A saját személyében
Krisztus igaz volt, csak mert mások bűnét vette magára, lett bű-
nössé. Ezért támad rá a bűn. S Ő eltűri, hogy megragadják, s ke-
resztre hurcolják. Meghal, mintha maga követett volna el halálos
bűnt. De a másoktól magára vett idegen bűn alatt oly tiszta szent-
ség rejtőzött, hogy a bűn nem tudta azt legyőzni. Krisztus testé-
ben tehát a bűn is meghalt.
Az ördög is meg akarta mutatni Krisztuson a hatalmát. Min-
den erejét latba veti, hogy legyűrje. De túlerőre talál, amellyel
nem bír.
Három ellenség támad rá egyszerre. Halál, bűn és ördög. S
íme, mindhárom ellensége lábánál hever. E dicső győzelmet ün-
nepeljük ma. Minden erőnk abban van, ha Krisztus húsvéti győ-
zelmét csakugyan a szívünkre vesszük és rendíthetetlenül hisz-
szük.
Koporsó, hol vagyon fullánkod?
Halál, hol a te hatalmad?
Óh, légyen a nagy Isten áldott
Aki adott diadalmat.
Óh, nagy diadalmat adott:
Az Úr Jézus föltámadott!
Luther Márton
3
V
ALLÁSISMERET
Buddha és a buddhizmus hatása a
későbbi korokban
Buddha maga is a harcos rendből származott, nem ismerte el a
brahman rend felsőbbrendűségét és előjogait, általában elvetette
a rendiség korlátozásait, s azt hirdette, hogy a kitaszított, legnyo-
morultabb ember előtt is nyitva áll a legmagasabb fejlődés lehe-
tősége. Szeretetet, igazságot, békességet tanított, tehát az emberi
egyenlőség és testvériség első hirdetője volt. Örökkévaló isten-
séget nem ismert el, egyedül az emberi értelemre, a belátó, meg-
ismerő gondolkozásra alapította a szellemi-lelki fejlődésre való
törekvést. Buddha tana gyorsan terjedt, és az i. e. III. század kö-
zepén, amikor Nagy Asóka császár csaknem egész Indiát egye-
sítette jó szándékú és bölcs uralma alatt, és ő maga is buddhistá-
vá lett, India-szerte első helyre került a régi brahmanizmussal
szemben. A brahmanok és a régi rendhez ragaszkodók elszántan
küzdöttek az új tan ellen. Ám nem alkalmazhattak erőszakos
eszközöket, mert a hagyományos bölcselet és az általános felfo-
gás Indiában, sőt a brahmanizmus legmagasabb rendű tanításai –
például az Upanisadok és a nagy tiszteletben álló Bhagavad-Gítá
– sem ismerték el az egyedül igaz vallás fogalmát, hiszen ismé-
telten leszögezték, hogy az igazság egy, de számtalan út vezet fe-
léje. A buddhizmus lényegesen átalakította az indiai életszemlé-
letet, jóllehet Buddha nem tagadta meg az ősi alapelveket, az új-
raszületések és a sorsmeghatározó tettkövetkezmények tanát. A
buddhizmus nagy előretörését igyekeztek azután a bráhman pa-
pok ellensúlyozni azzal, hogy a hagyományos tiszteletben álló
Visnu-hit regekincsébe a nyolcadik és az utolsó megtestesülés
közé mintegy becsempészték Buddha alakját is. Természetesen
eltorzították a jelentőségét, s a következőképpen állították be:
„Kilencedik megtestesülésében Visnu Buddha alakjában szüle-
tett a Földre, hogy szándékosan megtévesztő tanításaival össze-
zavarja a hitetlenek vagy a tétovázó, lanyha hitűek elméjét, s ez-
zel pusztulásba döntse az istenek ellenségeit.” Ez a legenda na-
gyobb jelentőséget kapott, amikor – az időszámítás V. századától
kezdve – a buddhizmus, amely időközben Ázsia nagy részében
elterjedt, szülőföldjén, Indiában hanyatlóra fordult. Ugyanis
Buddha eredeti, egyszerű és tiszta tana az évszázadok folyamán
elhomályosult, a buddhizmus szervezett vallásfelekezetté lett,
nagymértékben átalakult, igen sok elemet átvett a brahmaniz-
mustól, és számtalan istenséggel népesítette be a képzeletvilágát.
Az egykor még szegénységben élő szerzetesek jómódra tettek
szert, gazdag kolostorokban éltek, és elvesztették bensőséges
kapcsolatukat a néppel. Ez elősegítette a brahmanista „ellenre-
formáció” sikerét, annál is inkább, mert időközben a brahma-
nizmus maga is módosult, sok becses elemet átvett a buddhiz-
mustól, és megújhodott, úgyannyira, hogy a IX-X. század között
India nagy részéből kiszorította a buddhizmust, amelynek utolsó
indiai maradékát a XIII. században bekövetkezett mohamedán
hódítás semmisítette meg.
Buddha halála után, majd a buddhista vallásrendszer kiala-
kulásának folyamán Buddha valóságos alakjának és éltének em-
léke elmosódott; legendák, regék rakódtak köréje, tele csodálatos
és meseszerű eseményekkel. A buddhista legendák és regék
egész irodalommá dagadtak, Ázsia buddhista területein megho-
nosodtak, sőt Indiában is fennmaradtak. Emlékét a korai keresz-
tény hagyomány is megőrizte: az ő történetéből született Barlám
és Jozafát legendája, mely olvasható Jacobus deVoragine szen-
tekről szóló 13. sz-i gyűjteményében, a Legenda Aurea-ban.
Cser Ákos
Tatár Lajosné: Tavaszvárás
Hajnali trilla pacsirta hangja, napozni fut a barna hangya.
Rügyfakadás bizsergető zsongás, repkedő méhraj lepkecsapongás.
Virágzó fákon porzik az élet.
Bibeszálon ringadozó méhek.
Gyümölcsöt ígér a napsugár, a fagytól retteg virág és bogár.
Ezüstszárnyon illatfelhő lengedez.
Tavasztündér tarsolyából kiereszt, bódítóan hat szétterül a tájra, ágazik bogazik a szerelem fája.
Hívogat a föld meleg párnája, a kék egű fényes palotába.
Szerelmünk új életet fakaszt, ezért várjuk a gyönyörű tavaszt.
Az örök mozgás az élet adója, a makro és mikrovilág húrja.
A Teremtő kezéből hajt élő virágot, emberi kéztől bimbót nem hozhatót.
Tudni akarod a teremtő titkot?
Ne akard magadnak, amit Isten megtiltott.
Halhatatlanságunk a Földön elveszett, már csak Istennél keresheted!
4
H
AZAI VENDÉGEINK
Emlékképek két évtized távlatából
Amikor az ember olyan felkérést kap, hogy fogalmazza meg egy-
kori – több évtizeddel korábbi – emlékeit valamivel kapcsolatban,
érezhető közelségbe kerül számára az idő múlása. Ezzel én sem
voltam másképpen. Örömmel fogadtam a felkérést az útra bocsá-
tó gyülekezetemmel kapcsolatos érzéseim megírásra, de amikor
végig kellett gondolnom a sok évvel ezelőtt kapott benyomásokat,
nehéz volt neki kezdeni. Emlékképek villannak fel bennem, és sú-
lyos teherként nehezedik rám az a tudat, hogy amit írok, az már
történelem. Nehezíti helyzetemet még az is, hogy amikor igazán
bekapcsolódhattam volna a gyülekezet rendszeres lelki – minden-
napi – hitéletébe, akkor elkerültem Tatabányáról…
Gyakorló lelkészként – egy-egy keresztelés előtt a beszélgetés-
nél – gyakran szembesültem azzal a látszólagos ténnyel, miszerint
emberi ésszel nézve elképzelhetetlen volt remélni, hogy a felnö-
vekvő kisgyermekből majd komoly hívő gyülekezeti tagunk lesz.
De az ilyen kísértő gondolatok alkalmával a saját életem példája
segített. Rá kellett csodálkoznom, hogy én vagyok az élő példa ar-
ra, hogy ez nem így van. A szülőket, keresztszülőket, körülmé-
nyeket vizsgálgatva soha nem szabad ítélkeznünk, hiszen Istennél
minden lehetséges. Éppen a keresztség ad bizonyosságot arról,
hogy az ő kezében vagyunk, és ő már akkor dönt mellettünk,
amikor mi egy pólyába csomagolva még nem sok mindenre va-
gyunk képesek.
Tatabányán születtem, majd 1966 augusztusában – kéthónapos
koromban – megkereszteltek a nagybörzsönyi evangélikus temp-
lomban, apai nagyszüleim gyülekezetében. A keresztelő lelkész,
ifjabb Dedinszky Gyula bizonyára bennem sem a potenciális
utódját látta, hiszen másnap hazavittek Tatabányára, a szocializ-
mus egyik fellegvárának kikiáltott iparvárosba. Itt a lelkészek
munkája nyomán a gyülekezeti élet kovászként volt jelen, de egy-
fajta gettóban hagyták csak őket dolgozni. Például a tízéves általá-
nos iskolai osztálytalálkozómon, 1990-ben – már teológusként –
hallottam egykori osztályfőnökömtől, hogy lett volna hitoktatás a
város iskoláiban a törvény szerint, csak éppen senki nem jelentke-
zett rá…
Valaki, egy nagyobb hatalom viszont figyelte életemet, sorso-
mat és egykor, a keresztelésemkor tett ígéretét – miszerint ő már
akkor döntött mellettem – megismertette velem. Ekkor, egy kis
kerülő úton keresztül, Ősagárdon és Bokodon át úgymond rácso-
dálkozhattam, hogy Tatabányán is él egy kis evangélikus gyüle-
kezet, amelybe hazatalálhattam. Jó volt akkor, 18 éves fejjel tudni,
hogy hitemmel nem lebegek valahol ég és föld között, hanem tar-
tozom valahová, az evangélikusok nagy családjába.
Az első benyomásom, a leginkább belém vésődött emlék, ami
végigkísérte formálódó hitemet – és még ma is magam mögött ér-
zem –, az a lelkészcsalád, a Labossa család befogadó őszinte sze-
retete (volt). Amit otthonukban megtapasztaltam és átéltem, azt
igyekeztem családommal én magam is megvalósítani lelkészi
szolgálatomban. Megtapasztalhattam, micsoda missziói erő rejlik
ebben a befogadó szeretetben. Mert a szeretet nem keresi a maga
hasznát, kiűzi a félelmet, és itt kaptam meg azt a bátorítást, hogy
egyáltalán felmerüljön bennem a lelkészi szolgálatra való készülés
gondolata. Amikor ezt Lajos bácsinak megemlítettem, – hozzáté-
ve, hogy egyébként hamarosan elvisznek katonának – ő azt a
bölcs tanácsot adta, hogy legyen próbaidő számomra a katonaidő.
A gyülekezet tagjaival való kapcsolatom és találkozásom is
megleptek, hiszen úgy fogadtak, mintha közöttük nőttem volna
fel. Ezáltal a gyülekezet a templomot második otthonommá tette.
De ez – amint már jeleztem – sajnos nem tartott sokáig, hiszen
1986. februárjában, a 20. életévemben járva bevonultam Tatára
katonának, és ezzel el is kezdődött az elszakadás szülővárosomtól.
A seregben híradós ezredírnok lettem, és – az akkor már egyre
omladozó államhatalom egyik szolgája – a párttitkár mellett (mint
Mózes a fáraó udvarában) távol a fegyverektől készültem a teoló-
giára. A próbaidő számomra útmutatássá is vált. Néhány hónappal
a leszerelés előtt felvételiztem, így még le sem szereltem, már teo-
lógus lettem.
Az emlékképeim között fontos helyet kap még az, ahogyan az
ökumenét igyekeztek megélni a város lelkészei és a gyülekezetek
tagjai. A kis létszám miatt például kezdetben közös ifjúsági alkal-
makat tartottunk a reformátusokkal közösen. Életre szóló élmé-
nyek voltak számomra még a havi ifjúsági hétvégék az egyház-
megye különböző evangélikus gyülekezeteiben Sztruhár András
vezetésével, illetve a közös szilveszterek lelki programokkal fel-
ékesítve. De többszörösen ünnep volt az is, amikor teológusként
helyettesíthettem az istentiszteleteken és néha szombat délelőttön-
ként a maroknyi fiatalnak tartott hittanórákon a lelkészlakás ta-
nácstermében. (Hiszen lelkészünk Labossa Lajos esperesként és
püspökhelyettesként is sokszor volt úton.) Egyszer sem éreztem
azt a gyülekezet tagjai felől, hogy nem lehetek próféta a saját ha-
zámban…
Ahogy telik a lap, egyre több emlékkép tör elő bennem. Az em-
lékezés érjen véget azokkal a felejthetetlen találkozásokkal, amikor
– immár lelkészként – többször hívtak haza ünnepségeken, szere-
tetvendégségen szolgálni. Hálát adok, hogy ezeken az alkalmakon
egyre több új arcot látok, és imádságban idézem fel azoknak az
emlékét, akik előrementek szeretett gyülekezetem tagjai közül…
Menyes Gyula
5
H
IT ÉS HIVATÁS
Zsenge gyermekkorom élményvilága a század közepi,
még "mozgalmas" falusi környezetben gyökerezik. A
háromgenerációs nagycsaládban - nagyszülő, nagyné-
ni, nagybácsi, szülők és 3 közel egykorú gyermek egy
fedél alatt - fészekmeleg és biztonság vett körül.
Mélyen valásos nagycsaládomat Isten ajándékának
tekintem, mert jó "magvetők" voltak. Hűséggel mun-
kálkodtak családért, gyülekezetért, faluközösségért,
mert Isten igéjének hallgatása és olvasása gyökeret
vert szívükben. Nagy bölcsességgel és reménységgel
emelkedtek felül napi egzisztenciális gondokon - tud-
va, hogy fontosabbak vagyunk a mező madarainál és
a liliomnál. Minden anyagi javat (amiért keményen
megdolgoztak) Isten adományának tekintettek, s nem-
csak vallották, cselekedték is: aki bőven osztogat,
maga is gyarapszik.
Nehéz volt kirepülni ebből a környezetből, de ez az
idő is elérkezett. Tanulni, tanulni, tanulni, bár a kor
propagandája is volt, Istentől kapott talentumként
szorgalom is adatott hozzá. De az elhívás még nem
érkezett meg! Komoly, halk szavú, a bölcsésztudomá-
nyok tantárgyait nagy érdeklődéssel tanuló középisko-
lásként, tudós pályáról ábrándoztam, régész szerettem
volna lenni.
Külön kegyelem, hogy úgy gondolhatok vissza is-
kolás éveimre, hogy vallásos neveltetésem és hitem
miatt semmilyen hátrány nem ért. Két tanítóm külö-
nösen mély benyomást gyakorolt rám: Vértes Laci
bácsi, a szigorú, nagy tekintélyű kántortanító a száki
általános iskolában, és Magda néni, gimnáziumi osz-
tályfőnököm humán műveltségével, vallásos meggyő-
ződését a nehéz korban is bátran felvállaló magatartá
sával. Tanítási módszereikből később sokat tudtam
hasznosítani.
Pályaválasztásom 1966-ban kétesélyes volt: törté-
nelem-földrajz szak, majd régész, vagy utazom Angli-
ába nagynénémhez. Bevallom, ez utóbbi lehetőségért
az egyetemi felvételit is sutba akartam dobni. Ma már
tudom, Istennek más terve volt velem. Angliai kaland
és régi kövek faggatása helyett tanítsak matematikát
és néha földrajzot Tatabányán, egy szakközépiskolá-
ban. Így kerültem a városba Debrecenből, 1971-ben.
Hűséget és lehetőséget kaptam "fentről", hogy egy
munkahelyen taníthassak 33 évig. Aktív munkálkodá-
som már nem iskolához köt, de folytatódik ott, ahol
elkezdődött: saját családomban, lakókörnyezetemben,
gyülekezetemben, ott, ahol a Teremtő jónak látja,
hogy szolgálatba állítson. Az elmúlt héten Zolihoz,
volt tanítványom betegágyához szólított a tatabányai
kórházba, s többet kaptam (barátságos, mosolygó ar-
cot és köszönetet), mint amit vittem (vigasztalást, bá-
torítást). Ugyanezen a napon csendes emlékezéssel kí-
sértem utolsó útjára Ilit, gimnáziumi osztálytársamat,
mert nem tudtam elmenni a temetésére.
Elhívásnak és hivatásnak érzem, hogy megadatott
két gyermek szülőjének lennem, s szeretném, ha ők is
megtapasztalnák, hogy:
„akik az Úrban bíznak: ...
nem csalódnak ...
erejük megújul ...
minden javukra válik ...”
(Ézs 40,31; Zsolt 89,34; Rm 8,28)
Testvéri szeretettel:
Valkó Márta
Meggyes-pudingos álom
Hozzávalók:
25 dkg vajat 25 dkg cukorral habosra keverünk, 6 tojást, 35 dkg lisztet, 1 csomag sütőport adunk hozzá, simára
keverjük.
Elkészítés:
Felét egy nagyméretű tepsibe kenjük, a másik felébe 2 evőkanál kakaót keverünk, majd a
sárga tésztára kenjük. A tetejére 1-1,5 (nagy) üveg meggyet szórunk és megsütjük. 1,5 vaní-
liás pudingot megfőzünk, kevergetve hűtjük, majd 25 dkg vajjal habosra keverjük. A krémet
a kihűlt sütemény tetejére simítjuk, ha megdermedt, csokimázzal, csokireszelékkel vagy
szitált kakaóval díszítjük.
Vörösné Hermann Judit
6
Rövid mérleg gyülekezetünk 2006. évi pénzforgalmáról
Gyülekezetünk elmúlt évi gazdálkodásában meghatározó tényező volt a templomunkban történt orgonaépítés.
Ennek költsége összesen 8.964.000 Ft volt, ebből külső támogatásként érkezett 8.700.000 Ft, a fennmaradó
részt fedeztük saját forrásból.
Az alábbiakban a 2006. évi bevételek és kiadások százalékos megoszlása látható, a reális kép érdekében már a
fenti, orgonaépítéssel kapcsolatos tételek nélkül:
Kiadások
Fizetés, hitoktatói óradíj
Missziós kiadások
Autóköltségek
Dologi kiadások
Felújítás, beruházás, javítás
Egyéb
Bevételek
Gyülekezet tagjaitól
Külső támogatás
Egyéb
Az egyes kategóriák magyarázataként:
Bevételek: Kiadások:
Gyülekezet tagjaitól: közvetlen befizetésként vagy
az alapítványunknak ajánlott 1%-os rendelkezésen
keresztül
2.547 eFt (61 %)
Fizetés, hitoktatói óradíj: a gyülekezeti lelkészi
illetmény, az országos egyháztól érkező kiegészítő
támogatás, valamint a lelkész és hitoktató hittanóra
díjainak bruttó összege
1.663 eFt (34 %)
Külső támogatás: országos egyháztól, hitoktatásra,
pályázati céltámogatások
877 eFt (21 %)
Missziós kiadások: kiadványok, rendezvények
események költségei
500 eFt (10 %)
Egyéb: átfutó tételek, levonások, kamatok
751 eFt (18 %)
Autóköltségek: benzin, javítás, biztosítás
556 eFt (11 %)
Dologi kiadások: rezsiszámlák, ügyviteli költségek,
állami és egyházi közterhek
1.400 eFt (28 %)
Felújítás, beruházás, javítás: felszerelések és épületek
javítása, nagyobb értékű beszerzések
350 eFt (7 %)
Egyéb: átfutó tételek
500 eFt (10 %)
Gyülekezetünk összes bevétele 2006-ban
(az új orgonára kapott támogatáson kívül):
kb. 4,2 millió Ft
Gyülekezetünk összes kiadása 2006-ban
(az orgonaépítésen kívül):
kb. 5 millió Ft
Jelen számunkban ismét találhatók az adóbevalláshoz mellékelhető 1%-os rendelkező nyilatkozatok azok
számára, akik még az adóbevallás benyújtása előtt állnak. Ezek mintaként szolgálhatnak a bevallás elkészítésé-
nél, illetve méretre vágva felhasználhatók.
Köszönjük az elmúlt évben gyülekezetünk anyagi terheit hordozók áldozatkészségét. Ők kb. 130-an van-
nak, és átlagosan személyenként kb. 13.000 Ft-tal járultak hozzá a fenti kiadásokhoz. Isten tegye áldottá gyüle-
kezetünk anyagi forrásait, és gyülekezetünket, hogy épüljünk benne és építsük örömmel!
7
H
ÍREK
,
ESEMÉNYEK
Ökumenikus női imanap volt a Jókai úti evangélikus templomban március 2-án. A Paraguay asszonyai által készített
képes-hangos program bemutatta a Dél-amerikai országot, és az ottani keresztyénekkel közös imádságra, igehallgatásra
hívta gyülekezeteink tagjait. Köszönjük mindazok munkáját, akik ezen az alkalmon imádsággal, igeolvasással, a paraguayi
asszonyok szavainak tolmácsolásával szolgáltak.
Bibliaóráinkat szerdánként tartjuk, változó helyszínen. Ezek az alkalmak a tavaszi óraátállításig 17 órakor, utána 18
órakor kezdődnek: tehát március 21-én még 17 órakor, március 28-án már 18 órakor. A 2005. őszén elkezdett témánkat, a
Jelenések könyve olvasását húsvétra befejezzük. Ezekben a hetekben János látomásaiból az utolsó, legmozgalmasabbak
kerülnek sorra, hogy beszéljünk általuk Isten terveiről és világunk dolgairól.
Gyülekezeti szeretetvendégség lesz március 18-án, böjt 4. vasárnapján 16 órakor a Tátra utcai kistemplomban.
Kárpátaljáról tart képes útibeszámolót Lukonits Ottó testvérünk. Tombolára ajándéktárgyakat, illetve az előkészületekben
segítséget köszönettel fogadunk.
Filmklub lesz a Tátra utcai kistemplomban március 23-án 17 órakor, április 27-én és május 25-én 18 órakor. A
programról érdeklődni lehet a lelkészi hivatalban.
Az ifjúság idén is tervez március 15-i kirándulást. Szeretettel várjuk rá a természet-kedvelőket.
Nagyhéten esti istentisztelet-sorozat lesz a református gyülekezetekkel közösen, az alábbi rend szerint:
Április 2. hétfő
Bánhidai református templom
Április 3. kedd
Óvárosi református templom
Április 4. szerda
Jókai utcai evangélikus templom
Április 5. nagycsütörtök
Bánhidai református templom (közös páskavacsorai liturgia)
Az alkalmak
minden este
18 órakor
kezdődnek.
A Fejér-Komáromi Egyházmegye hagyományos pünkösd hétfői missziói napja idén Bakonyszombathelyen lesz,
május 28-án.
Országos férfikonferencia lesz Piliscsabán június 8-10-én (péntek-vasárnap). Gyülekezetünk férfitagjait szeretettel
várjuk erre az alkalomra, valamint kérjük a Testvéreket, hogy bátran és jó lelkiismerettel hívjanak, küldjenek rá olyanokat is,
akik még nem ismerik Isten szeretetét, vagy keresik helyüket, szerepüket az életben.
Országos evangélikus találkozó lesz június 22-23-án Pakson. Részletes információk a http://talalkozo.lutheran.hu
internetes oldalon és az Evangélikus Élet hasábjain olvashatók. Jelentkezni április végéig lehet a lelkészi hivatalban.
A húsvét környéki ünnepek istentiszteleti rendje:
Április 2-5. hétfő-csütörtök Nagyhéti
sorozat, lásd fentebb
Április 6. 10 óra
Nagypénteki istentisztelet úrvacsorával
Április 8. 10 óra
Húsvét vasárnapi istentisztelet úrvacsorával
Április 9. 10 óra
Húsvét hétfői istentisztelet úrvacsorával
Május 17. 18 óra
Mennybemenetel ünnepi istentisztelet
Szerettük volna, ha gyülekezetünk erre az esztendőre tervezett eseményei olvashatók a közelmúltban kiadott Tatabányai
Programfüzetben is. Beküldött programjaink azonban adminisztrációs hiba miatt nem jelentek meg.
Gyülekezetünk életével kapcsolatos képeket, írásokat köszönettel fogadunk. Másolás, digitalizálás után visszaadjuk őket
tulajdonosuknak. Köszönjük mindazoknak, akik már rendelkezésünkre bocsátottak ilyeneket.
Továbbra is várjuk olyanok jelentkezését, akik szívesen kitennék a Lámpás újság példányait irodájukban, üzletükben,
hogy a betérők vihessenek belőle.
8
„A citadella legmagasabb tornyának csúcsáról így fedeztem fel, hogy nem kell
siránkoznunk sem a szenvedésen, sem Isten kebelébe való megtérésünkön,
sem szeretteink távoztán. Mert ha tiszteljük emlékét, az eltávozott jobban jele
van és hatalmasabb az élőnél.”
n
(Antoine de Saint-Exupéry Citadella c. művéből)
R
EMÉNYSÉGROVAT
G
YÜLEKEZETÜNKBEN
2006.
DECEMBER
10.,
Á
DVENT
2.
VASÁRNAPJA ÉS
2007.
MÁRCIUS
4.,
B
ÖJT
2.
VASÁRNAPJA KÖZÖTT ELHÍVÁST KAPOTT
…
... az élet és halál Urától:
december 20.
Hajdú Józsefné sz. Jánosi Irén
64 évesen
Jel 5,1-6
Rendszeres gyülekezeti alkalmaink
Alkalom Mikor? Hol?
Imaközösség Istentiszteletek
előtt Jókai
út
81.
Istentisztelet Vasárnap
10
00
-kor Jókai
út
81.
Alsós hittanóra
Hétfő 15
15
-kor
Tátra u. 13.
Felsős hittanóra
Hétfő 15
15
-kor és
Szombat 10
00
-kor
Tátra u. 13.
Iskolai hittanóra
Kedd 11
45
-kor (5.óra),
Péntek 9
55
-kor (3. óra)
Szent Margit
Iskola
Botond v. u. 1.
Ifjúsági közösség
Szombat 18
00
-kor Tátra
u.
13.
Bibliaóra
Szerdánként,
márc. 21 ig 17
00
márc. 28 –tól 18
00
kezdettel
Változó
helyszínen
Minden hónap első vasárnapján úrvacsoraosztás van az
istentiszteleten.
Az események részleteiről, pontos programjáról érdeklődni
lehet a lelkészi hivatalban illetve a presbitereknél.
A lelkészi hivatal címe: Tatabánya-Alsógalla, Tátra u. 13.
Telefon: 34/316-201
Schermann Gábor lelkész elérhető ezen kívül a
20/824-2764-es telefonszámon, valamint a
gabor.schermann@lutheran.hu illetve
Hivatali idő: megbeszélés szerint
Weboldalunk címe: http://tatabanya.lutheran.hu
A weboldallal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a
teranova@citromail.hu címre várjuk.
A Lámpás szerkesztősége köszönettel fogad írásokat
az alábbi címre:
lampas@lutheran.hu
Szeretettel hívunk mindenkit a gyülekezeti
levelezőlistákra:
fraternet-tatabanya@lutheran.hu
(általános gyülekezeti információk)
fraternet-tbifi@lutheran.hu (ifjúsági lista)
Ezekre jelentkezni lehet a lelkészi hivatal címén:
tatabanya@lutheran.hu
LÁMPÁS – Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
Megjelenik negyedévente
Az újság előállításához adományokat elfogadunk erre a
számlaszámra: Tatabányai Evangélikus Egyházközség
OTP Bank: 11740009-20201533
Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány
Szerkesztőbizottság: Cser Ákos, Kemény Ilona, Kemény István,
Vertényi Domonkos
Felelős szerkesztő: Schermann Gábor
Bizalommal kérjük azok jelentkezését, akik egészségi
állapotuk miatt nem tudnak az istentiszteletekre vagy
más alkalmakra eljönni. Szívesen segítünk autóval,
hogy ilyen akadály ne válasszon el senkit a gyülekezet
közösségétől!
Várjuk a kórházban fekvő betegekről való híradást,
hogy személyesen meglátogathassuk őket, illetve azok
jelzését, akik otthonukban szeretnének úrvacsorát venni.
Kérjük az új otthonba költözöttek, illetve az újonnan a
gyülekezet területére került testvérek lakcímének
jelzését.
Köszönettel fogadunk minden, a gyülekezet szokásaival
vagy személyes igénnyel kapcsolatos kéréseket.
Minden kedves Olvasónknak áldott húsvétot kívánunk!
A Lámpás legközelebb
terveink szerint Pünkösdkor jelenik meg.
Elfelejtett jelszó?
2007-1.pdf