„Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék?” (Zsolt 27,1)
Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja - V. évfolyam 4. szám - 2006. tél
„Az Ige testté lett...” (Jn 1,14)
Inkarnáció vagy reinkarnáció?
Látod Istent? - kérdezhetném a szembejövőtől, de nem tudna
felelni, mert nem tudja, kit kellene látnia. Így aztán - jobb híján
- vagy azt mondaná, hogy igen, vagy azt, hogy nem, de egyik
sem lenne igaz. Saját képzeletünket lát-
juk, saját elképzeléseinket véljük „is-
tennek”, hiszen éppen ezt jelenti az a
mindenki által jól ismert mondat, hogy
Isten láthatatlan.
Következtetni rá, azt lehet. Ezt úgy is
szokták mondani: a lába nyomát, a ke-
ze munkáját, a léptei következményeit
átéljük, tapasztaljuk. Körülnézünk a vi-
lágban: látjuk a természetet, és csak a
logika szabályain erőszakot téve tudjuk
megmagyarázni a mindenség létét és
folyását anélkül, hogy Istenre ne kö-
vetkeztetnénk belőle. Ugyanígy va-
gyunk a történelemmel is: az emberi
makro- és mikrosorsok tanulságai és
vargabetűi mind alázatra intenek. De
ez mind csak nyom, jel. Mint a tűz-
helyre készített lábas, benne az ebéd-
del, melyet megtalál az üres lakásba hazaérkező férj: nyom a
feleségétől, annak keze nyoma. De hol van, aki főzte? Róla egy
árva betűt sem tudunk mondani. S ez így is marad mindaddig,
amíg valamiképpen szemünk elé nem lép, láthatóvá nem teszi
magát.
Ennek a bekövetkeztéről tudósít a fenti mondat János evan-
géliumából: az Ige, vagyis az embert megszólító isteni szó
(hang, írás) testté, azaz számunkra láthatóvá, megismerhetővé
vált. Így fejezi ki a súlyos, tömör gondolatokat leíró János azt,
amit a latin inkarnáció szó jelent: alázatos emberré öltözött a
láthatatlan Isten, hogy velünk, szeretteivel lehessen, bizonyos-
ságra segítsen bennünket a homályos jelek közül, és emberi
testtel viselje el azt a szenvedést, amit mi okozunk neki.
E Lámpásban - az előző számokban közölt tanulmányok
folytatásaként - olvashatunk az ősi hindu
és az abból eredő buddhista hit alapvető
elvéről, a reinkarnációról. Igen, valóban
ugyanaz a szó, épp csak a „vissza-”, „új-
ra-” igekötő került elé. De a nyelvtani
bővítményen túl még egy súlyos tartalmi
különbség is van köztük: A keresztények
örömhíre alapján Jézus születésében Is-
ten vállal fel terhet, szenvedést, keresztet
- emberi életet és halált -, hogy minket
megsegítsen, és láthatóvá, megismerhe-
tővé, bizonyíthatóvá legyen számunkra.
A hindu-buddhista hitvilágban pedig a
reinkarnáció az ember keserű sorsa, ke-
resztje. Nincs nagyobb, fontosabb cél
számára, mint ettől, a tettei következmé-
nyeként való folytonos újra-születéstől
megszabadulni. Erre a szabadulásra
azonban abban a hitvilágban nincs, aki
elsegítse. Szívszorító magányban van az
ember, egyedül életével, tettei alatt roskadva. Csak önmagában
bízhat.
Nekünk, az ekképpen roskadó embereknek a fejét emeli fel a
betlehemi csillag: lásd, Isten nem távoli eszme! Sorsod, életed
megmentője ő! Hozzád jött, egész közel, álmodni sem mer-
néd, mit meg nem tesz érted!
schg
„Karácsony az Úr Jézus születésének napja. Egy új világnézet, egy
új filozófia elindulásának napja, mely a múlt tanaival szemben meg-
hirdette a szeretetet mint gyógyító, jóvá tevő, sikerre vezető, és
boldogságot biztosító isteni erőt.
Szinte kétezer esztendő eltelt azóta, de az emberiség állásfoglalá-
sa a szeretet tanával szemben, vajmi keveset változott. Templomok
épültek ugyan, a szeretet vallásának tiszteletére, s a civilizált világ
urai illedelemből el-eljárnak ezekbe a templomokba. De tetteik fe-
lett továbbra is a gyűlölet uralkodik, akárcsak a kőkorszak idején.”…
„Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el
nem érkezik.”…
„Mi, egyébként, a magunk kis erejéből nem sokat tehetünk a világ
megváltoztatására, ez igaz. De meggyújthatunk egy kicsi gyertya-
lángocskát, a magunk emberségének lángját a gyűlöletnek, elfogult-
ságnak, irigységnek, közömbösségnek ebben a szénfekete éjszaká-
jában. Kicsike tért világít meg csupán egyetlen pislogó lángocska
ebben a szörnyűséges nagy sötétségben. De itt egy fénypont és
amott egy fénypont s oda túl egy harmadik meg egy negyedik: még-
is csak jelt ad arról, hogy emberek vagyunk, hogy a sötétség mélyén
emberek is élnek, s hogy nincs veszve még minden. Hogy rajtunk,
embereken múlik csupán: meggyújtjuk-e valamennyien a lelkünkben
várakozó szeretet lángját vagy nem.”
Wass Albert: Karácsonyi üzenetek
2
H
AZAI VENDÉGEINK
Tatabányai mozaikok
Az ember gondolkodását és későbbi életét alapvetően meg-
határozza a gyermekkora és a hely szelleme, ahol felnőtt.
Még inkább hatnak ránk emberi kapcsolataink, amelyeken
keresztül formálódunk. Felnőtt korunkban – talán nem is
tudjuk – de döntéseinkben újra és újra befolyásolnak minket
a régi élmények, hangulatok, ízek, fájdalmak és örömök. A
keresztyénként az életétünket alapvetően az Istennel kialakí-
tott kapcsolat vezérli, amit Isten a közösségen keresztül for-
mál. A gyülekezet része az életünknek főleg akkor, ha lel-
készcsaládba születünk olyan időben és olyan helyen, ami-
kor és ahol én születtem 1972 telén. Negyedik gyermekként
jöttem a világra, ami akkoriban - főleg az állandóan válto-
zásban lévő egykori kommunista bányászvárosban - külö-
nös volt. Testvéreimmel ellentétben én csak a Tátra utcai
lelkészlakra emlékszem, hisz ide születtem és itt is nőttem
fel. Az Alsógalla és a vasút közötti városrész (Középső)
formás tisztségviselő házaival és utcáival, a Galla patak
rétei, az erőmű pernye hegye, a vasúton túli egykori bá-
nyászkolónia sajátos hangulata, a Turul madár és a környék
szép erdőségei voltak gyermekkorom színterei. Másrészt
sok időt töltöttem nagyanyámnál, áldott emlékű Velits
Dezsőné házában és virágos kertjében a bánhidai erőmű ak-
kor még szépen rendbe tartott, angol stílusban megépített és
élettől nyüzsgő lakótelepén. A városra nehezedő cement-
gyári por, a füstölgő kémények, a szmogos téli esték, a déli
harangszó helyett fújó erőművek, a zakatoló győri vonat, a
hajnalban munkába induló bányászok arca, a füstös kis mo-
zik hangulata, a fárasztó utazások és biciklizések élménye a
hosszú városban, az iskolai örömök és konfliktusok, a szüle-
immel töltött barkászó és hóvirágszedő kirándulások, és az
utcabeli barátokkal eltöltött sok idő emléke ma is bennem él.
A nyolcvanas évek elején még furán és néha gyanakvóan
néztek társai és tanárai a papgyerekre. A Ságvári Endréről
elnevezett ötezres számú úttörőcsapatnak nem én voltam az
„élúttörője”, de azért bevettek maguk közé. Az a tény, hogy
egykori iskolámat még mindig Ságvárinak hívják - meg
kell, hogy valljam – elszomorít.
A lelkészcsalád élete teljesen összeforrt a gyülekezet éle-
tével. Rendkívüli életforma volt ez, hisz a közös hétvégék
csak vasárnap délután kezdődhettek el, bár amikor édes-
apám évekig Csabdi és Bicske szolgálatát is ellátta, bizony
két órakor felállt a vasárnapi asztal meghitt légköréből és au-
tóba ülve indult a délutáni istentiszteleteket megtartani. Ké-
sőbb, esperesként a helyzet tovább romlott. Emlékszem, a
lelkészlak mindig nyitva állt és a gyülekezeti élet színtere
volt, ahova alkalmas és alkalmatlan időben bárki megérkez-
hetett. Hivatali időt nem lehetett kiírni, mert a város rossz
közlekedése és a nagy távolságok miatt, ha valaki végre
odaért a Tátra utcába, nem lehetett egyszerűen elküldeni. A
gyökértelenség miatt amúgy is az átlagosnál érzékenyebb
népek éltek a városban, akik a gyülekezethez fűződő kap-
csolatukat sokszor a lelkész személyiségéhez kötötték.
Édesapám és édesanyám szolgálata egyben lelkészi, szociá-
lis, és gondnoki feladatok ellátásából is állt. Előttem vannak
a szentesték, amikor a szűken vett családon kívül, ami
nyolc-tíz főtt jelentett, a gyülekezet magányos tagjai közül is
négyen-öten körbeülték a karácsonyfánkat, és ez mindenki-
nek természetes volt. Egyszer még az is előfordult, hogy ép-
pen a vacsora tálalása előtt egy kétségbeesett hang szólt a te-
lefonba, hogy elveszett az egyik családtag, segítsen a lelkész
megkeresni. Apám órákra eltűnt, mire végre elkezdődhetett
a gyertyagyújtás. Magamban hordozom a szeretetvendégsé-
gek áldott hangulatát, a tea és sütemények ízét. Miközben
írom ezt a néhány sort ismerős arcok jelennek meg előttem,
akik hűséges munkatársai voltak édesapámnak, akiknek éle-
te végigkísérte a mi életünket is, hisz a hívő embernek örö-
mében és bánatában egyaránt fontos Isten, és a Krisztushoz
vezérlő lelkipásztori szolgálat. Sosem felejtem Galló
Andrásnét, aki - amíg ereje engedte - a gyülekezet mindene-
seként szolgált, és néha még ügyelt is rám a Vasút utcai kis
lakásában. Menyhárt István és felesége szinte unokájaként
szeretett. Voltak, akik kétkezi munkájukkal segítették a gyü-
lekezetet és a lelkész családját, mert szakmai tudásuk volt
legnagyobb kincsük. Dax János bácsi fűrészporos arcát és
sváb dialektusban mondott szavait ma is látom és hallom.
Jónácsik Imre felügyelő úr ősz, tekintélyt parancsoló, de
ugyanakkor csendes és bölcs alakja is előttem van kedves
feleségével az oldalán. Marton Antalék - miután keresztvíz
alá tartottak - Homola Imrénével együtt szinte családtagként
éltek közöttünk. Marton Antalné hűséges pénztárosa volt a
gyülekezetnek és az egyházmegyének súlyos betegsége ide-
jén is. Juhos Györgyné a maga egyszerűségében és csendes
voltában a rendszerváltás szelében egyszer csak a tatabányai
gyülekezet legfőbb adományozójává lépett elő. Sosem fele-
dem, amikor Juhos néni megjelent a lelkészi hivatalban, és
apám elé rakott egy marék kárpótlási jegyet és azt mondta:
Mit lehet ezzel csinálni Tisztelendő Úr? Ez a kérdés valahol
minősíti az egész kárpótlást, és rendszerváltozást. Akkor
teológushallgatóként az ő megbízásából licitálgattam a
környei művelődési házban karvalytekintetű ügyvédek és
feldúlt gazdák között. Ma e földbirtok az egyházközség va-
gyona, aminek értéke előbb-utóbb növekedni fog. Az érde-
kes történeteket és neveket hosszasan lehetne még sorolni,
de ugyanígy előttem vannak a hideg telek, az utálatos szén-
hordás és hamuzás, az eldugult emésztőgödör, amit hason
fekve pucol a pap és családja, az évekig az udvarra hordott
fürdővíz, és a garázs, ami a gyerek számára izgalmasnak tű-
nő dolgokat rejtett magában, holott csak egy-egy gyülekeze-
ti tag átmenetileg elhelyezett, vagy örökül hagyott tárgya
hánykolódott benne.
Gyermekként minden vasárnap a templomban ültem, ha
akartam, ha nem. A parányi karzaton jó társaság gyűlt össze
hétről hétre. Édesapám igehirdetései és emberi kvalitása bi-
zonyosan olyan eszköz volt Isten kezében, ami végül a lel-
3
készi szolgálat irányába terelt. Szorongva gondolok a szent-
esti műsorokra, amelyek során rendszerint belesültem a
négysoros vers elmondásába, vagy a klarinétomon szólalt
meg néhány hamis hang a reszkető szájtartásom miatt. Ki
gondolta akkor, hogy valaha nekem is a kenyerem lesz a be-
széd és a lelkészi munkával járó állandó nyilvánosság?
Ahogy az évek teltek-múltak egyre inkább belefolytam a
gyülekezeti, elsősorban az ifjúsági munkába, ami sok örö-
möt szerzett. Tatabányán tanultam meg az ökumenizmust is,
„aminek ápolásában az evangélikusoknak élen kell járni-
uk!”. A református Bátky Miklós, Németh Dávid vagy
Brückner Ákos rk. plébános szép példáját mutatatták az
ökumenikus mozgalomnak, de a kisebb felekezetek is részt
vettek alkalmainkon. Teológus hallgatóként a gyülekezet-
ben bőven szolgálhattam, ami a lelkészi szolgálatra való fel-
készülésben is sokat segített.
Sok szál köt ma is Tatabányához, hisz édesanyám a vá-
rosban él, és a gyülekezet aktív tagja, de feleségem családja
is tatabányai. Feleségem is sokat köszönhet a gyülekezet-
nek, hisz felnőttként a bánhidai templomban keresztelkedett
meg, és készült fel a „lelkészfeleségi szolgálatra”. Az egyko-
ri barátokkal és a volt osztálytársakkal a kapcsolatok meg-
gyengültek, de mindig nagy öröm tölt el, ha egyikkel-
másikkal mégis találkozom. Gyakran utazom hivatali ügy-
ben Budapestre, ilyenkor jó érzéssel tekintek le az autópálya
lábánál fekvő városra, ami sokat fejlődött a nyolcvanas és
kilencvenes évekhez képest. Bár lakásunk van a városban,
mégis ritkán tartózkodom hosszabb ideig otthon, hisz mun-
kám máshova köt, és Szombathelyen is otthonra találtam
családommal együtt. A tatabányai gyülekezet életét nem
nagyon követem nyomon amióta átéltem édesapám nyug-
díjba vonulása körüli, némelyek által gerjesztett, mások által
meglovagolt érthetetlen történéseket. Mindezt tovább tetézte
édesapám váratlan szörnyű betegsége és halála. Az ítélkezés
látszatát szeretném elkerülni, de talán ennyi év távlatából
már leírhatom, hogy bizony sokakból hiányzott akkoriban a
hitből fakadó nagykorúság, ami ha némi eleganciával jár,
akkor kifinomult gondolkodást és tapintatot eredményez.
Pedig ez a képesség segítheti az egész közösséget abban,
hogy az élettel járó konfliktusokat megfelelően kezelje, és az
adott közösség minden tagja ki merjen állni véleménye mel-
lett, és ne mindig annak legyen igaza, aki a legharsányabb.
Apám sírját szinte mindig virágok és mécsesek borítják.
Köszönet érte azoknak, akik a családon kívül meg-
megállnak a temetőben a tardosbányai mészkőből készült
síremlék mellett. A nagy kereszt a kihajtott levelekkel édes-
apám kedvenc keresztábrázolása volt. A sír azt hirdeti, amit
a gyülekezet néhai lelkésze évtizedeken keresztül prédikált a
tatabányai szószékről, és amiből ma is élhet minden temp-
lomba járó evangélikus hívő: Krisztus kereszthalálából, a
holt fából élet fakadt és fakad. A Feltámadt Úr egykor meg-
áll a sír felett is. Az Úr, aki tegnap, ma és mindörökké
ugyanaz jön felénk naponta és zörget életünk ajtaján. Az idei
ádventben is megszólít minket, és követésre hív.
Hálás vagyok Istennek a tatabányai gyülekezetért, ahol
megkereszteltek, ahol konfirmáltam, és ahol éveken keresz-
tül hallhattam az Élet igéjét, és az oltári szentség vétele mel-
lett, a Szentlélek munkája által hűséges emberek bizonyság-
tételén keresztül Jézus Krisztussal találkozhattam.
Gregersen - Labossa György
L
UTHER MA IS IDŐSZERŰ
JÖN A KIRÁLY!
„Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem
leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadal-
mas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.”
(Zak 9,9)
Valóban Király, de szegény, - nincstelen. Éppenség-
gel nincs királyi ábrázatja, ha csak a földi királyok
külső pompáját keresed rajta.
Pompát, várat, házat, pénzt és jószágot a földi kirá-
lyoknak engedi át. Ám egyenek, igyanak, öltözködje-
nek és építsenek fényűzőbben, mint egyebek. Ahhoz
úgysem értenek, amit ez a koldus-király tud.
Krisztus segít; nemcsak egy bűn ellen, hanem min-
den bűnöm ellen, nem is csak az én bűnöm ellen, ha-
nem az egész világ bűne ellen. Azért jön, hogy elve-
gye - nemcsak a betegséget, de a halált is, nemcsak az
enyémet, hanem az egész világét. Mindezt azért
mondja a próféta Sion leányának, hogy meg ne bot-
ránkozzék a Király nyomorúságos jövetelén, s csukott
szemmel, nyitott füllel ne a szegényes bevonulásra
nézzen, hanem hallgasson, hallja meg azt, amit erről a
koldus-királyról hirdetnek. Mert látni csak a szegény-
séget lehet, - hogy nyeregtelen szamáron sarkantyú
nélkül úgy vonul be, mint egy koldus. De hogy magá-
ra veszi bűneinket, megfojtja a halált, s szentséget -
üdvösséget, örök életet - ád, azt látni nem lehet. Ezt
tehát hallani és hinni kell.
Mint fogadjalak téged,
Világ Reménységét?
Mint köszönthetem fényed,
Mint siessek eléd?
Ó, drága Jézus, kérlek,
Te mutasd meg magad,
Hogy mi kedves tenéked,
És hogyan várjalak!
(EÉ 141. ének)
Közreadja:
id. Bánszky Pál
4
V
ALLÁSISMERET
Reinkarnáció
A tibetiek vallása a lámaizmus, amely a buddhizmus-
nak egy sajátos változata.
Eredete visszanyúlik arra a „pogány” bon vallásra,
amikor még sem a buddhizmust, sem a
brahmanizmust nem ismerték, illetve az utóbbiból
ismerték és átvették azt az ősi tanítást, hogy egyetlen
valóság a lélek, minden egyéb csak káprázat. Ennek a
káprázatnak a neve mája.
A bon vallás ősi természetvallás, tömérdek istennel,
az elhaltak szellemének tiszteletével, sok varázslattal,
áldozatbemutatással, és azzal a természetvallások közt
nem ritka felfogással, hogy az ember és a
temészetfölötti lények (istenek) között rituális
kapcsolat létesíthető. ...
A folyamatos újraszületés (reinkarnáció) a tibeti
vallás Indiából származó ősi sajátossága. Tudjuk,
hogy valami hasonlóról az ógörög phytagoreusok is
elmélkedtek, talán éppen indiai hatásra, de míg náluk
a lélekvándorlás csupán filozófiájuk mellékterméke
volt, addig Indiában és különösen Tibetben nemcsak a
bölcseletüket és hitvilágukat, hanem a mindennapi
életüket is döntően meghatározó meggyőződés.
Ímé a gyökerek.
„A buddhizmus észak felé, Tibetben, Kínában, Ko-
reában és Japánban a Mahájana-buddhizmus* formá-
jában terjedt el, mégpedig mindenütt a legérdekesebb
módon össze-keveredve ezen országok népeinek régi
vallásaival. A legkülönösebb és legegyénibb formát
kétségtelenül Tibetben öltötte magára.”. (Szimonidesz
Lajos: A világ vallásai, 330. o.)
Gautama Buddha i. e. 570 körül született Nepálban,
ez a dátum minden teológia és történeti munka és fej-
tegetés kiindulópontja. Európában Hermann Hesse:
Sziddhárta c. regénye dolgozta fel Buddha életét, igen
érzékletesen. Buddha halála I. e. 480 körülre,
Kusinagara vidékére tehető. (...)
Hogy a reinkarnáció miben gyökerezik? Az
irodalom tanulmányozása csak az időt segített
behatárolni: a Védák utáni időkre tehető (i. e. 800?).
Ez az Upanisadok kora. (Meg az áranyakáké [erdei
beszédeké], amelyek – szóbeli műfaj lévén – nem
maradtak fenn.)
A filozófia pedig... A preszókratikus hagyatékot
nem fogom most végigolvasni – bocsánat érte. Platón
jutott csak eszembe (de ő már athéni klasszikus, 428-
348): mondjuk a Pamphüliai Ér látomása, ez már
hellenisztikus ízű.
Szóval mi is az eredeti forrása a reinkarnációnak?
Jász Attila a költő – volt osztálytársam – elvégezte a
Buddhista Főiskolát, de ő sem tudott segíteni, mert
ugye ez a fogalom eredendően nem buddhista, hanem
hindu. Csak annyit tudtam meg tőle, hogy jó helyen
keresgélek az Upanisadok körül...
*: „Nagy Szekér” a buddhista vallási iskola egyik
szárnya; a képet az üdvösségkeresésre vonatkoztatva:
a régi irányzat az egyéni üdvözülés útját keresi és
tanítja. Az új irányzat: ahol a kocsinak létrás oldalai
vannak, amelyet ökrök húznak. Lassabban megy
ugyan, de biztosan célhoz ér, és előnye, hogy az
üdvösség útját a sokaság számára is járhatóvá teszi.
A mahájána a korábbi buddhizmussal szemben
jelentős előrelépésnek tekinti magát. Lenézően
hinajánának (kis, tulajdonképpen hitvány szekérnek)
nevezi az előbbit, mivel csak egészen kevés
kiválasztottat képes eljutatni a buddhaságba.
Hinduizmus - A tanítás dióhéjban
A sok, eltérő és egymásnak ellentmondó hitű
irányzat miatt a hindu vallásosságnak csak néhány
közös eleméről lehet beszélni. Az első a henoteizmus
elve, amely szerint végső soron mindenki ugyanazt az
Istenséget imádja valamelyik megjelenési formájában
(istenek, félistenek, avatárok). A második és harmadik
közös elem a karma-tan és a lélekvándorláshit (ami a
Védákban még nem, csak az Upanisádokban jelenik
meg). (...) (www.apologia.hu)
Ezek az előzmények magyarázzák az indiai filozófiát
alapvető módon meghatározó upanisad-gondolkodás
sajátos, kettős karakterét. Az erdei bölcsek tanításai
egyértelműen megtagadták a hivatalos papi rend
megkövült eszmerendszerét, ez a tagadás azonban a
legtöbb esetben egy valódi reformáció jegyében
történt, és a tradíció ősi, még eleven szellemi síkjaira
próbált visszanyúlni. Így hát, bár az upanisad-tanok a
maguk korában meglehetősen modern szemléletet
hirdettek, az upanisad szó a későbbi időkben olyan
fogalommá lett, amely mégis a legősibb tudás élő
átörökítését jelentette. Ez nem csak az upanisadok
kerettörténeteiből derül ki egyértelműen, amelyek
szinte mindig mester-tanítvány párbeszédre
építkeznek, de ezt jelenti maga az upanisad szó is,
amit szó szerint a „mester mellé telepedés”
kifejezéssel lehetne fordítani.
(Tengi-Takács László, www.mek1.mek.ro)
Cser Ákos
5
Igazság - hazugság
„Nem az a baj, hogy bármit mondasz, nem igaz,
A baj az, ha azt mondom: igazság – és te nem tudod, mi az…”
(Nyerges Attila, Ismerős Arcok zenekar)
Szeretnék írni az igazságról, a szabadságról, és a rendről. Úgy
volt, hogy valamilyen politikai cikket írok, de elég volt már a
politikából! Főleg amiatt, hogy az elmúlt hetekben rengeteg
írás született a kialakult politikai helyzettel kapcsolatban – sok-
szor egymásnak teljesen ellentmondóan –, különböző „szakér-
tők” és „véleményformálók” tollából. Persze tudjuk, hogy eb-
ben az országban a focinál már csak a politikához értenek töb-
ben.
Hazánk mostani morális válságáról nekem is megvan a saját
véleményem. Konzervatív gondolkodású ember lévén, lehet
sejteni, hogy mi az: a hazugság bármilyen formáját elutasítom,
nem hiszek a kegyes hazugságban sem. Az igazság gyakran fáj
és kellemetlen, de azt mindig túl lehet élni, meg lehet előbb-
utóbb érteni. A hazugsággal elvész a bizalom, mindenféle tár-
sas kapcsolat lényege. Erkölcsi rigoristák, mint Kant, Fichte,
mindennemű hazugságot tiltanak. Kant azt az elvet vallja, hogy
nem kell mindent, ami igaz, megmondani, de minden, amit
mondunk, az igaz legyen.
Azt gondolom, ha sok a hazugság, elveszítünk egy nagyon
fontos dolgot is, amit úgy hívnak: rend. Bár sokan már rég el-
szakadtunk a rendtől, nem emlékszünk, mi is az igazi, a teljes
rendje az emberi életnek. Nekünk, keresztényeknek azonban
megvan a saját „használati utasításunk”, ez pedig a Tízparan-
csolat. Bizonyos parancsokat nagyon nehéz betartani, szeret-
ném hinni, hogy legtöbbször azért sikerül.
Nagy fájdalmam az, hogy úgy érzem, látszatdemokráciában
élünk. Korlátozva érzem a vélemény szabadságát. A minap lát-
tam a tv-ben nyilatkozni egy orvost az új egészségügyi prog-
rammal kapcsolatban. Az arca el volt takarva, a hangja el volt
torzítva. Vajon miért nem merte a véleményét nyíltan vállalni,
ha nem kell semmi retorziótól tartania? Nem lehet más gondo-
lata, mint a törvény alkotóinak, mert esetleg kirúgják a munka-
helyéről? Nem akarom hinni, hogy ez 2006-ban Magyarorszá-
gon előfordulhat! Hát azért ugyan már, ha közölnivalóm van,
és nem biztos, hogy egyezik a felsőbb hatalom véleményével,
azért ellentmondhatok?
A politikusainkkal az a fő baj, hogy elfelejtették, hogy ők köz-
szolgák. Mi, a polgárok négyévente választunk, és felhatal-
mazzuk őket arra, hogy a mi különböző ügyeinket – tudásuk
legjavával – szolgálják. Ezek az emberek vannak a polgárokért,
és nem fordítva. Azonkívül ezért csak fizetés jár nekik, mert
nem szívességből ülnek ott.
Jó lenne azt gondolni, hogy legtöbbjük majd egyszer rájön arra,
hogy tiszta szívvel, becsületesen a legjobb a munkáját végezni!
Szeretném írásomat Mindszenty bíboros mondatával befejezni:
„Csak erkölcsi megújulásból lehet nemzeti föltámadás!”
Vörösné H. Judit
Hazánk itt vázolt helyzetéhez hadd álljon itt még egy vers,
mely ugyan 1947-ben született, de sajnos ma is aktuális.
Wass Albert: Magyar cirkusz
Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken...!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
- Én arra a vörösre fogadok!
- Enyém a zöldinges legény!
- Szorítsd, te Árpád-címeres!
- A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.
A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Néhányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.
6
Az 50 évvel ezelőtti forradalom
A forradalom 50. évfordulója alkalmából országszerte
megemlékezéseket tartottak. Tatabányán is megemlé-
keztek az 56-osok emlékművénél. Bencsik János arról
a baji úti eseményről beszélt, amit én már hallottam
keresztapámtól, e tragédia egyik túlélőjétől. Ő aktívan
részt vett a baji, tatabányai harcokban, és sokat mesélt
erről az időszakról. Hittel, reménnyel, hazafias szere-
tettel küzdöttek a rezsim ellen. Nagy volt az összefo-
gás a közös célért: a független Magyarországért. Azon
a bizonyos napon több fiatallal együtt a baji laktanyá-
nál tűzharcba keveredtek, midőn Budapestre mentek
volna segíteni a honfitársaknak. 26 fiatal vesztette éle-
tét. Hetüket a tatabányai újtelepi temetőben temették
el, a többieket hozzátartozóik távolabbi lakhelyükre
vitték. Az itt eltemetettek emlékére keresztapám
gyászbeszédet tartott. A forradalom 50. évfordulóján
kegyelettel gondoltunk rájuk és mindazokra, akik az
ország más területén lévő harcokban hunytak el a sza-
badságért. Mindannyiuk sírját nem találhatjuk meg, de
őrizzük emléküket a szívünkben!
Vertényi Domonkos
Tatár Lajosné: Gondolatok az elmúlásról
Ha eljön az öregedés ráncos szürke napja, önmagadba roskadsz
a múltat kutatva.
Milyen volt ifjúságom?
Volt erőm, célom?
Gyűjtöttem tudást, vagyont?
S ezt most mind itt hagyom?
Mit tettem szívből, szeretettel?
A bajba jutottnak nyújtottam kezem?
Vagy rideg közönnyel észre sem vettem?
A hazugság húzta le lelkem?
Vagy az igazhoz felemeltem?
Forog előttem életem kereke.
Fekete, fehér hullik ki belőle.
Az idő emlékeim tisztára mossa.
A méltatlant a sárba tapossa.
Tisztul az értékrend, mi a maradandó?
Már kezdem érteni, mi a mulandó.
Ragaszkodom még a földi rongyaimhoz, de lelkem készül a
Mindenhatóhoz.
A földi lét értékeit nem vihetem.
Csak a megfoghatatlant a szellemit.
Ami vagy visszahúz vagy elrepít.
A nehezék tanulásra int, míg nem értem az istenit.
Akkor majd várnak a csillagok, ahol ismét, otthont kapok.
Az örökkévaló új kapukat nyit, hogy ismerkedjem vele megint.
Ez időben és térben végtelen.
Így földi ésszel meg sem érthetem.
Mikor leszek fénnyé megint, ami majd Istennel egyesít.
(a szerző a fenti megemlékezésben említett keresztapa özvegye)
Pályázati kiírás
A Tatabányai Evangélikus Alapítvány Kuratóriuma a 2006/2007. tanévre ősszel, a Lámpás előző számában ki-
írt ösztöndíjpályázat elbírálása során úgy döntött, hogy a jelentkezőknek az ösztöndíjat egyelőre az első félévre
folyósítja, és a pályázatot ismételten meghirdeti, a második félévre (2007. február-május hónapokra) vonatko-
zóan.
A pályázatra minden közép-, vagy felsőfokú intézményben tanuló, a Tatabányai Evangélikus Egyházközséghez
tartozó fiatal jelentkezhet a pályázati adatlap kitöltésével, mely megtalálható a templomban és a lelkészi hiva-
talban, vagy letölthető a gyülekezet weboldaláról. Az ösztöndíj egy összegben, tavasszal kerül kifizetésre. Az
ösztöndíj mértéke a beérkező eredményes pályázatok alapján, a rendelkezésre álló összegre figyelemmel kerül
majd meghatározásra. Az ösztöndíj kifizetésének előfeltétele érvényes iskolalátogatási bizonyítvány bemutatá-
sa.
Pályázatunkkal a korábbi évek gyakorlatának megfelelően szeretnénk a rendelkezésre álló keretek között sze-
rény anyagi támogatást nyújtani az egyházközséghez tartozó fiatalok számára. Várjuk, hogy minél többen je-
lentkezzenek pályázati kiírásunkra.
Szeretettel és üdvözlettel:
Dr. Hidas János
a Tatabányai Evangélikus Alapítvány kuratóriumának elnöke
7
Óvodában is felsőfokon
A hagyományosan az őszi hónapokban megrendezett Nyugati
(Dunántúli) Egyházkerület Pedagógus Csendesnapja résztve-
vőit a celldömölki Szivárvány Óvoda látta vendégül ez évben.
Társammal, Majorné Julikával törzsvendégei vagyunk ezen
alkalmaknak. Nyomós ok tudna távol tartani bennünket, s a
miértre a válasz egyszerű: mert jó itt lenni, hiszen azt kapjuk,
amire szükségünk van, és tovább is adhatjuk: igényes és aktuá-
lis témaválasztást, példás szervezést, hiteles, jól felkészült elő-
adókat, építő hozzászólásokat, szíves vendéglátást. A mágnes
mindezekhez mindig egy-egy Ige, melyen keresztül megszólít
Isten bennünket. 2006-ban az együtt gondolkodásra szólító Ige:
Márk 10,14-ből került a hivatalos meghívóra: Engedjétek hoz-
zám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket…
I. Bevezető áhítatában Ittzés János püspök úr szándékosan vá-
lasztotta a Máté evangéliumbeli változatot, amely nem tiltásról,
hanem akadályoztatásról beszél. Ki akadályozza meg a gyer-
mekek Jézushoz vezetését? Aki megbotránkoztatja; aki nem
vezeti, csak küldi: „menjél, ha akarsz”; aki nem imádkozik ér-
tük; aki nem tudja, hogy az ember nem születik istenhittel.
Keményen záporoztak az érvek, ez volt az igemagyarázó előre
bevallott szándéka is.
II. A celldömölki óvodában Jézushoz vezetett, Őáltala megál-
dott, szeretetéből lelkesen szolgálni tudó gyermekekkel és fel-
nőttekkel találkoztunk. Az óvoda 13 évvel ezelőtt nyitotta ki
kapuit, azóta a gyermeklétszám megháromszorozódott, és az
épület is megújult. A 13 év „terméséből” szolgáltak fel mind-
nyájunk örömére – s hiszem, Isten dicsőségére – bemutatott
műsorukban az ottaniak. Először kb. 20 mostani óvodás éneké-
től harsogott az előadóterem:
„Kicsi vagyok én, mégse félek én, mert engem Jézus szeret!
Boldog is vagyok, az is maradok…”
Nagy átéléssel játszottak el bibliai történeteket. Leckét kaptunk
tőlük, mi megfáradt (hitű?), kételkedő felnőttek Jézus Urunk-
nak a gyermeki hitről mondott igaz tanításából.
A volt óvodások (jelenleg általános és középiskolások) népes
csapata – kb. 30 fő – folytatta a bizonyságtételt. Összetartozá-
suk és összeszokottságuk kellékeként kedves, szürke matróz-
gallért ill. nyakkendőt viseltek. 6 fő képzett zenészként kísérte a
többieket. Dalaikból a teremtés rendjéből kizökkentett világ
problémainak orvoslása iránti őszinte vágy és tenni akarás
csendült ki.
Őket a szülők kórusa váltotta (10 édesanya). Előadott műso-
rukból kommentár nélkül idézem:
„Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm, Benned
bízom, Te vagy az Úr, Már nincs mit félnem, mert bennem
élsz!”
III. A fenti műsort a szakmának szánt előadás követte.
Mesterházy Balázs (gyülekezetünkben is ismert: indiai szolgá-
latáról tartott színes élménybeszámolót feleségével egy ádventi
szeretetvendégség alkalmával) lelkész-hitoktató-tanár témája:
A vonzó tanári személyiség szerepe a hitre nevelésben. Fiatal
tanártársam előadásával kapcsolatban elfogult vagyok. Előadá-
sára úgy emlékszem vissza, mint mögöttem tudott tanári pá-
lyám hitelesítőjére.
Néhány gondolat az értékes előadásból:
Nevelés célja: a jót szabad akarattal tegye az egyén és a társada-
lom javára.
Az emberről alkotott kép (imago Dei): Isten képmása vagyunk
olyan értelemben, hogy szabad döntésünk van.
Hitre nevelés? Hitet nem lehet adni, de segíteni a hitre jutást le-
het és kell!
Közösségbe tartozásra nevelés, mint út a magány és közösség
között.
Hiteles keresztény pedagógus kapcsolatrendszere: saját család,
saját gyülekezet, szülők, kollégák, diákok.
Mitől vonzó egy pedagógus? Hiteles (hívő, megértő, szociáli-
san érzékeny, természetes - legalább egy kis humor), nem kere-
si a népszerűséget, elfogadó, empatikus, kongruencia-képes
(saját értékeiben való bizonyosság, szó és cselekvés egysége
jellemzi).
Ó- és újszövetségi bibliai témákat is felsorakoztatott az előadó.
Pl.:
Mózes: kőtáblák összetörése
Náthán: Dávid fegyelmezése
}
(érted teszem, nem ellenedre!)
Jónás: „nemszeretem-feladat teljesítése”
Máté: tanítványok kiküldetése kettesével (szerető féltés)
Lukács: gazdag ifjú (kudarc-történet)
János: Nikodémus (a kérdező ember)
Alapértékek, eszmék, normák: Az élet tisztelete - ne ölj, a béke
szeretete.
IV. Ács Györgyné győri óvodavezető visszaterelte a témát a
kicsikhez: „Mit tehet a keresztyén óvoda?” című rövid, ám lel-
kes előadásában.
A keresztyén óvoda jó család mintájára szerveződik és baba-
léptekkel halad. Nem rohan, nem siker- és
teljesítménycentrikus.
Nevelési pillérei: játék; mese; egyszerű, tiszta környezet; biz-
tonság
Adjon az Isten további alkalmakat, hogy gyarapodhassunk az
Ő ismeretében, szándékának kutatásában, akarata megértésé-
ben!
Isten velünk, viszontlátásra!
Valkó Márta
8
Hitoktatás Tatabányán, Kr. u. 2006-ban
Köszönetet mondok Istennek kilenc gyermekért. Azo-
kért, akik szeptember eleje óta állhatatosan jönnek hit-
tanórákra.
Juli és Balu, akik minden hétfő reggel úgy mennek
iskolába, hogy magukkal viszik a bibliai olvasóköny-
vüket és munkafüzetüket is. Délután, a napközi vé-
geztével beülnek az autóba Nikolász mellé, aki a vá-
ros másik részéből, egy másik iskolából, hasonlókép-
pen indul el, hogy együtt a Tátra utcába érve, csatla-
kozzanak Andihoz és Áronhoz. Ott új dalokat tanu-
lunk, meg a régi kedvenceket énekeljük újra; játszunk,
beszélgetünk, és kicsik-nagyok külön, ki-ki a saját
korosztálya szerint, tanuljuk Isten Országának jó hírét.
Ott van azután Kitti és Lili, akiké a szombat. Szüle-
ikkel jönnek-mennek, és a kistemplomban töltik a dél-
előttöt Ica nénivel, mint az elmúlt évekből együtt ma-
radt, hűséges csapat.
Ők heten a Tátra utcába járnak, iskolaidőn kívül. S
vannak ketten: Vivi és Tamás, akiknek kedd és péntek
délelőtt az iskolában van egy-egy hittanórájuk. Nehéz
lenne megmondani, hogy könnyebb vagy nehezebb
dolguk van-e a többieknél, hiszen nekik nem kell kü-
lön utazniuk, viszont nemcsak szívbeli örömükre, ha-
nem iskolai bizonyítványuk számára tanulnak: osz-
tályzatot kapnak havonta, negyedévente a munkájuk
alapján.
Azonban tudjuk jól: nem az iskolának, hanem az
életnek tanulunk. Ez mindennél jobban igaz a hittanra:
évtizedek boldogsága függ attól, hogy gyermekeink a
dézsmálva fogyasztó világunktól tanulják-e meg az
életet, mint kilátástalan küzdelmet, vagy Isten szavá-
ból, mint szeretetből kapott lehetőséget. Ahogy egy
kedves énekben mondjuk: „... Sorsom legyen a te ke-
zedben, Biztos helyen van a féltő szívedben...”
Szép, meghitt dolog, hogy így, név szerint vehetjük
kezünkbe ebben a kis újságban kilencüket. Mégis bá-
torítom a többi, gyülekezetünk területén élő gyerme-
ket, és bátorítom elsősorban a szüleiket, akik elsődle-
gesen felelősek gyermekeik napjaiért, hogy csatla-
kozzanak a kis csapathoz. Az órák rendje a többi gyü-
lekezeti esemény között ebben a lapban is olvasható,
de igyekszünk mindenkivel az egyéni időbeosztása
szerint egyeztetni, s tudunk segíteni a gyerekek szállí-
tásában is.
Schermann Gábor
Wass Albert: Látható az Isten
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
(1926. körül)
Felvételi hirdetés
A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára a
2007/2008-as tanévre, olyan jelenleg 4. illetve 8. osztályos keresztyén – elsősorban evangélikus – tanu-
lók számára, akiknek mind a magatartásuk, mind a tanulmányi eredményük jó.
Kollégiumi elhelyezést tudunk biztosítani.
Jelentkezési lapok a budapesti és a Pest megyei evangélikus lelkészi hivatalokban, valamint iskolánkban
A jelentkezés határideje: 2007. február 15.
A jelentkezési lapokat kérjük a gimnázium címére küldeni vagy személyesen leadni az iskolatitkárnál.
Címünk: 1052 Budapest, Sütő utca 1.
9
Micimackó - lyuk
Barlangtúra
November 25-én délután a gyülekezet ifjúságának egy
része leszállt a budapesti Mátyáshegyi barlangba. A
túrát 3 órásra terveztük. Az a tény, hogy több mint 3
órán keresztül a föld alatt leszünk (néhol akár 50 mé-
ter mélyen), ijesztő volt.
Azonban minket az aznapi útmutatói ige bátorított:
„Aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár
egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? Ha
tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, mi-
ért aggódtok a többi miatt?” (Lk 12,25-26)
Így tehát a hatalmas barlangba bátran mentünk le.
Különben sem kellett volna aggódnunk, mert a túra-
vezetőnk (Gábor) több mint 1700-szor járt lent a bar-
langban, így akár teljes sötétségben is ki tudott már ta-
lálni onnan körülbelül másfél óra alatt.
Sokszor voltunk szó szerint szorult helyzetben. Az
úgynevezett Micimackó lyuk is egy ilyen hely volt. Itt
még a sisakunkat is le kellett vennünk ahhoz, hogy át-
férjünk rajta. Ez a feladat azonban nem volt kötelező.
Ám nemcsak szűk helyek, hanem tágas folyosók is
voltak, például az óriások folyosója. Ám néha ezeken
a helyeken sem volt könnyű a haladás a vizes sziklák
vagy a meredek emelkedők miatt.
Ráadásul a túra utolsó métereit teljes sötétségben
tettük meg, hogy kipróbálhassuk azt, hogyan lehet a
teljes sötétségben tájékozódni. Minden megpróbálta-
tás ellenére az ifjúság sikeresen vette az akadályokat,
és épségben visszaérkeztünk a felszínre.
Juhász Dénes
Mákos zserbó karácsonyra
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 17dkg porcukor, 15 dkg zsír,1 db tojás, ½ csomag élesztő, 2 csomag vaníliás cukor,
2 dl tejföl
A töltelékhez: 30 dkg mák, 15 dkg cukor, 1 db citrom reszelt héja, szilvalekvár, víz
A hozzávalókból tésztát gyúrunk és három részre osztjuk. Legalább 2 órán keresztül hűtőben pihentetjük. A
töltelékhez a mákot kevés vízben megfőzzük, hozzáadjuk a cukrot és a citromhéjat. A három részre osztott
tésztát kinyújtjuk, megkenjük szilvalekvárral és erre tesszük a mákos töltelék felét. Ráhelyezzük a második
tésztalapot, és azt is megkenjük, majd a harmadik lappal beborítjuk, és megsütjük. Ha kihűlt, csokimázzal le-
kenjük.
Vörösné H. Judit
10
HÍREK, ESEMÉNYEK
Ádventi kézműveskedésre hívunk szeretettel kicsinyeket és nagyokat december 16-án, szombaton 10 órára a Tátra utcai kistemplomba.
Gyülekezeti szeretetetvendégség lesz a Tátra utcai kistemplomban december 17-én, ádvent 3. vasárnapján 16 órától. Vendégünk lesz
Bencsik János, Tatabánya polgármestere, aki erdélyi zarándokútja kapcsán vall életéről, értékrendjéről.
Várjuk erre az alkalomra gyülekezetünk tagjain túl az érdeklődőket, emberi közösséget keresőket.
Templomi karácsonyfa díszítés lesz december 23-án, szombaton 10 órakor a Jókai utcai templomban.
Ifjúságunk hagyományos szentesti ünnepe idén a hajléktalanok menedékhelyén (Hegy u. 20.) lesz december 24-én 15.30 órakor.
A karácsonyi-újévi ünnepek istentiszteleteit az alábbiak szerint tervezzük (ezek az alkalmak a Jókai utcai templomban lesznek):
December 24. vasárnap 10
00
Ádvent 4. vasárnapi istentisztelet gyermekek szolgálatával, úrvacsorával
December 24. vasárnap 17
00
Karácsony esti istentisztelet
December 25. hétfő 10
00
Karácsonyi istentisztelet úrvacsorával
December 26. kedd 10
00
Karácsony 2. napi istentisztelet úrvacsorával
December 31. vasárnap 10
00
Karácsony utáni vasárnapi istentisztelet
December 31. vasárnap 17
00
Óév esti istentisztelet
Január 1. hétfő 10
00
Újévi istentisztelet úrvacsorával
Január 6. szombat 10
00
Vízkereszti istentisztelet úrvacsorával
A 2007. évi ökumenikus imahét előreláthatólag január 15-20. között lesz városunkban.
Bibliaórák szerdánként 17 órakor vannak, általában Klespitz Jenőné testvérünknél, a konkrét alkalmakról célszerű érdeklődni. Ezeknek
az estéknek a témája az Újszövetség utolsó, sok találgatást és félreértést okozó darabja, a Jelenések könyve.
December 13-án a bibliaóra vendége Nagy Erzsébet orvosnő Tatáról, akivel a természetgyógyászat és a keleti gyógymódok kérdéseiről
beszélgetünk.
December 20-án ádventi bibliaóra lesz, 27-én pedig téli szünetet tartunk, nem lesz alkalom.
Filmklub a Tátra utcai kistemplomban legközelebb január 26-án, majd február 23-án, pénteki napokon lesz, 17 órakor. Témájáról
érdeklődni lehet a lelkészi hivatalban, illetve előtte az istentiszteleteken kihirdetésre kerül.
Női ökumenikus imanap lesz március 2-án, pénteken 17 órakor a Jókai utcai templomban.
Gyülekezetünk életével kapcsolatos képeket, írásokat köszönettel fogadunk. Ezeket másolás, digitalizálás után visszaadjuk
tulajdonosának.
A 2006. márciusban városunkban is megrendezett ProChrist evangélizáció teljes DVD felvétele megvan a lelkészi hivatalban. Kérésre
kölcsönadjuk, illetve másolható.
Továbbra is várjuk olyan Testvérek jelentkezését, akik szívesen kitennék a Lámpás újság példányait irodájukban, üzletükben, hogy a
betérők vihessenek belőle.
REMÉNYSÉGROVAT
A
KIK GYÜLEKEZETÜNKBEN
2006.
SZEPTEMBER
3.,
S
ZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI
12.
VASÁRNAP ÉS
2006.
DECEMBER
10.,
Á
DVENT
2.
VASÁRNAPJA KÖZÖTT ELHÍVÁST KAPTAK
…
... a keresztségben Isten országába:
szeptember 10.
Lázár Levente
Mirider Veronika (ref.) és Lázár Attila (ev.)
Lk 10,19-37
... az élet és halál Urától:
november 19.
Auer Józsefné sz. Czéh Erzsébet
76 évesen
Mt 25,31-46
december 6.
Lamper Elekné sz. Nagy Mária
98 évesen
Rm 14,7-9
1 Auer Józsefné hamvait családi körben őrzik, ezért őt vasárnapi istentisztelet keretében tettük le Isten kezébe.
2 Lamper Elekné dr. Dely Lászlóné presbiter testvérünk édesanyja, s a téli hónapokat minden évben Tatabányán töltötte. Temetése
Körmenden volt.
11
Forgalomkorlátozás
Minden a szokásos rendben ment. Az autópályára igyekvők
szépen indexeltek, várták, hogy mikor kanyarodhatnak a be-
vezetőre. Az autópályáról lefelé igyekezők megálltak az el-
sőbbségadás táblánál: várták, mikor üresedik a főútvonal any-
nyira, hogy bekapcsolódhassanak ők is a menetbe. Minden a
szokásos rendben zajlott a négyes kereszteződésnél.
És megjelent a narancssárga autó. Fehér csíkkal az oldalán.
Kiszálltak a karbantartók. Kicsit csöpögni kezdett az eső.
Elővettek egy táblát és szépen, nyugalmasan elindultak az
autópályáról lefelé jövőkhöz. Lassan, komótosan tartotta az
egyikük a piros táblát, a másik leverte. Az első autós kissé kí-
váncsian, majd értetlenül megtorpant. A karbantartók rá se
hederítettek, visszasétáltak a járművükhöz. A sztráda felől
lassan feltorlódó autósor dühödt dudálásba kezdett. A másik
három irányba ment mindenki a maga útján.
A narancssárga emberek másik táblával igyekeztek a főút-
vonal kereszteződés előtti szakaszára, és leütöttek egy hatal-
mas táblát. Ordítottak rajta a betűk, a tábla szinte elfoglalta az
egész utat. Nem volt más lehetőség: megállt az első sofőr,
majd szépen lefékeztek mögötte is. Páran még járatták a mo-
tort reménykedve. A ködösen felgyűlő szén-monoxidban las-
san sétáltak a harmadik táblával a műanyag ruhások. Már az
autópályára sem volt szabad felhajtani. Őrült kakofónia: több-
nyelvű dudálás és dallamkürtök, méltatlankodás a haladásért,
az életért.
De nem volt könyörület: a negyedik irány is megkapta a jo-
gos jussát. Minden úton állt a forgalom, az autósor, minden-
hol a hatalmas piros-fehér STOP felirat látszódott. A narancs-
sárga ruhások beszálltak a közlekedési eszközükbe és eltűn-
tek. Talán szálltak.
Az első autósok nyugodtan vártak, türelmesen, beletörődve.
Néha félve a visszapillantóba lestek: féltek a mögöttük levők-
től, amit és akiket hátrahagytak már. De úgysem tehettek sem
azok, sem ők semmit...
Csendesült lassan a hang is. Kitisztult a levegő: már egy
motor sem égett. Ültek és vártak. Mindannyian. Halotti
csendben...
....... És pár év-, vagy évezred múltán végigsétált köztük egy
- talán aki leverte a táblát - narancssárga ruhás, és intett: te
jobbra, te balra. Hogy visszaálljon a rend...
(schsze)
Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemze-
dékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a fölt és
a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy
te, ó Isten!
Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több,
nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló
fáradtság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repül-
nénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen
félelmetes felháborodásod? Taníts úgy számlálni
napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
(Zsolt 90)
Ezzel az igével kívánunk minden kedves
olvasónknak áldott, békés
karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!
Sajtfánk szilveszterre:
Hozzávalók: 2,5 dl tej, 1 mokkáskanál só, 8dkg margarin, 16dkg liszt, 3 tojás, 12dkg trappista
A lekenéshez: 2 tojássárgája
A tejet felforraljuk, megsózzuk, a margarint beletesszük. Amikor felolvadt, a lisztet beleszórjuk, és szün-
telenül keverve főzzük 1-2 percig. Akkor jó, ha elválik az edény falától. A tűzről levéve, azon forrón, a to-
jásokat egyesével fakanállal vagy robotgéppel alaposan beledolgozzuk. Megvárjuk, amíg langyosra hűl,
akkor a sajtot is hozzákeverjük. Megnedvesített kézzel diónyi gombócokat szaggatunk belőle, és sütőle-
mezre rakjuk. Kikevert tojássárgájával lekenjük, végül közepesen forró sütőben kb. 25 percig sütjük. Fon-
tos, hogy a sütő ajtaját ne nyissuk ki, csak a vége felé.
Vörösné H. Judit
12
Rendszeres gyülekezeti alkalmaink
Alkalom Mikor? Hol?
Imaközösség Istentiszteletek
előtt Jókai
út
81.
Istentisztelet Vasárnap
10
00
-kor Jókai
út
81.
Alsós hittanóra
Hétfő 15
15
-kor
Tátra u. 13.
Felsős hittanóra
Hétfő 15
15
-kor és
Szombat 10
00
-kor
Tátra u. 13.
Iskolai hittanóra
Kedd 11
45
-kor (5.óra),
Péntek 9
55
-kor (3. óra)
Szent Margit
Iskola
Botond v. u. 1.
Ifjúsági közösség
Szombat 18
00
-kor Tátra
u.
13.
Bibliaóra
Szerda 17
00
-kor
(kivéve december 27.)
Tátra u. 13. vagy
Előd vezér u. 18.
Minden hónap első vasárnapján úrvacsoraosztás van
az istentiszteleten.
Az események részleteiről, pontos programjáról érdeklődni
lehet a lelkészi hivatalban illetve a presbitereknél.
A lelkészi hivatal címe: Tatabánya-Alsógalla, Tátra u. 13.
Telefon: 34/316-201
Schermann Gábor lelkész elérhető ezen kívül a
20/824-2764-es telefonszámon, valamint a
gabor.schermann@lutheran.hu illetve
e-mail címeken.
Hivatali idő: megbeszélés szerint
Weboldalunk címe: http://tatabanya.lutheran.hu
A weboldallal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a
teranova@citromail.hu címre várjuk.
A Lámpás szerkesztősége köszönettel fogad írásokat az alábbi
címre: lampas@lutheran.hu
Szeretettel hívunk mindenkit a gyülekezeti
levelezőlistákra:
fraternet-tatabanya@lutheran.hu
(általános gyülekezeti információk)
fraternet-tbifi@lutheran.hu (ifjúsági lista)
Ezekre jelentkezni lehet a lelkészi hivatal címén:
tatabanya@lutheran.hu
LÁMPÁS – Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
Megjelenik negyedévente
Az újság előállításához adományokat köszönettel fogadunk
erre a számlára: Tatabányai Evangélikus Egyházközség
OTP Bank: 11740009-20201533
Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány
Szerkesztőbizottság: Cser Ákos, Kemény Ilona, Kemény István,
Vertényi Domonkos
Felelős szerkesztő: Schermann Gábor
Bizalommal kérjük azok jelentkezését, akik egészségi
állapotuk miatt nem tudnak az istentiszteletekre vagy
más alkalmakra eljönni. Szívesen segítünk autóval,
hogy ilyen akadály ne válasszon el senkit a gyülekezet
közösségétől!
Várjuk a kórházban fekvő betegekről való híradást,
hogy személyesen meglátogathassuk őket, illetve azok
jelzését, akik otthonukban szeretnének úrvacsorát venni.
Kérjük az új otthonba költözöttek, illetve az újonnan a
gyülekezet területére került testvérek lakcímének
jelzését.
Szívesen veszünk minden, a gyülekezet szokásaival
vagy személyes igénnyel kapcsolatos kéréseket.
Kedves Testvérek!
A Lámpás ezen számához mindenkinek egy
csekket, valamint két, az adóbevalláshoz
csatolható 1%-os rendelkező nyilatkozatot
mellékelünk.
Aki bármilyen jogcímen – egyházfenntartói
járulék, általános vagy céladomány – szeretne
befizetni gyülekezetünk pénztárába,
megteheti e csekk segítségével is.
Aki pedig adót fizet az államnak, azt kérjük, hogy
a Magyarországi Evangélikus Egyház javára
szóló rendelkező nyilatkozatot adja be adóbe-
vallásához. Aki pedig még nem döntött a másik
1% felhasználásáról, annak bizalommal ajánljuk
gyülekezetünk alapítványát.
További csekkek, rendelkező nyilatkozatok,
valamint ezekkel kapcsolatos információk a
lelkészi hivatalban kérhetők.
Köszönjük azoknak a figyelmességét, akik az
elmúlt évben nem felejtettek el rendelkezni
befizetett adójuk 1 %-áról!
Alapítványunk ebben az évben a 2005. évi
jövedelemadók utáni rendelkezésekből 271.000
Ft-ot kapott. Ezt az összeget az alapító okiratban
foglaltaknak megfelelően fiatal evangélikus
diákok tanulmányi ösztöndíjára, ifjúsági és
missziós programok támogatására, valamint a
Lámpás újság kiadásának költségeire fordította.
Document Outline
Elfelejtett jelszó?
2006-4.pdf