Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
IV. évfolyam 1. szám 2005. böjt
A böjt ajándékai
Mire ezek a sorok megjelennek, már
bent járunk a böjtben: a böjt az idén – a
korai húsvét miatt – már február közepén
elkezdődött. A böjt – mint jól tudjuk –
hamvazószerdától tart húsvétig, s időtar-
tama a vasárnapokat nem számlálva
negyven nap. Ez a szám utal arra, hogy
annakidején Jézus Krisztus nyilvános
működése előtt negyven napot töltött a
pusztában, ahol böjtöléssel és imádság-
gal készült szolgálatára. Kérdésünk az,
hogy a Jézust követő keresztyén életfoly-
tatáshoz mennyiben tartozik hozzá a böj-
tölés.
Az ételektől való önkéntes vagy kény-
szerű lemondásnak többféle formája
van: Akinek nincs vagy csak a szüksé-
gesnél kevesebb betevő falatja van, az
éhezik. Aki engedményeket akar kicsi-
karni feletteseitől vagy rabtartóitól, illet-
ve fel akarja hívni a világ figyelmét egy
általa fontosnak tartott ügyre, az éhség-
sztrájkba kezd. A betegnek diétát rendel
az orvos, egyes ételektől illetve fűszerek-
től eltiltja. Van, aki fogyni akar, ezért
még a koplalásra is kész.
A böjtölés nem igazán illeszkedik eb-
be a sorba, elsősorban nem a negatívum,
nem az ételektől való lemondás a lénye-
ges. A böjt révén az Isten akarja meg-
ajándékozni az övéit.
A böjti időszakban végigkísérhetjük
Jézusunkat a kereszt felé vezető úton. A
róla szóló bizonyságtételünk nélkülözhe-
tetlen része szenvedésének, halálának és
feltámadásának története. Elkísérjük
Urunkat a via dolorosán, a fájdalmak út-
ján, szenvedésének láttán együtt sírunk a
jeruzsálemi asszonyokkal, majd együtt
örvendezünk az emmausi tanítványok-
kal, akik a Feltámadottal találkoztak.
Igen, szó van böjtben a szenvedő Krisz-
tusról, szenvedése azonban nem passzív,
azaz nem úgy szenved, hogy belenyug-
szik a megváltoztathatatlanba, mintegy
kényszerűen elfogadja azt. Jézus szen-
vedése aktív szenvedés, "leteszi életét",
vagyis odaadja, mert ő maga is akarta
azt, amit Isten számára kijelölt. Ezért ha-
lála nem vereség: nagypéntek után hús-
vét következett. Ezért van orvosság bű-
neinkre is. Ezért van értelme – böjtölés-
sel vagy akár anélkül is – bűnbánattal
odatérdelni az oltárhoz, mert a húsvétkor
győzelmes Krisztus bocsánatot ajándé-
koz. Joga van hozzá, ezt a jogot a keresz-
ten szerezte meg. Ez a bűnbocsánat a
böjt egyik ajándéka. Nem árt, ha tudato-
san készülünk az úrvacsoravételre. A
felkészüléshez szükségünk van imádsá-
gos csendre, s bizony jó az is, ha ilyenkor
mértéket tudunk tartani ételben és ital-
ban, hogy ami kevésbé fontos, ne térítse
el az ember figyelmét a lényegesről. A
mértékletesség pedig több mint erény,
Pál apostol a "Lélek gyümölcseként"
tartja számon. Azt jelenti, hogy nem az
étel vagy az ital uralkodik rajtam, nem
vagyok rabja azoknak, én vagyok az erő-
sebb. Más szóval a lelki-szellemi ember-
voltom erősebb bennem a "testi ember-
nél". Ezzel viszont nem dicsekszem,
mint a példázatbeli farizeus a templom-
ban, mert minderre már abból van erőm,
hogy keresztre feszített és feltámadott
Urunk megbocsátotta vétkeimet. S a
magunk böjtje is a Jézuséhoz hasonlóan
lehet "aktív" vagyis tudatos. Aki Jézusért
és Tőle magától elnyerte már a legfonto-
sabbat, békességét, bűnei bocsánatát és a
mennyei üdvösséget, az a keresztyén
mindezért hálából s nem kényszeredet-
ten tenni tud embertársaiért. Már az
Ószövetségben is olvashatunk erről:
"Nekem az olyan böjt tetszik, - mondja
az ÚR – amikor leoldod a bűnösen föl-
rakott bilincseket, kibontod a járom köte-
leit, szabadon bocsátod az elnyomotta-
kat, és összetörsz minden jármot! Oszd
meg kenyeredet az éhezővel, vidd be há-
zadba a szegény bujdosókat, ha mezíte-
lent látsz, ruházd fel és ne zárkózz el
testvéred elől!..." (Ézs. 58,6-7) Számta-
lan feladatot tár elénk az élet; az élet Ura,
keresnünk sem kell.
Persze jóltartani éhezőt, előre segíteni
a lemaratottat, megvédeni a jogfosztottat
csak áldozattal lehet, más szóval önkor-
látozással. A bajban lévő felebaráton
csak úgy segíthetünk, ha rászánunk a
magunk pénzéből és idejéből, energiájá-
ból vagy fejadagjából – s nem is csak a
fölöslegből! – Ám ilyenkor, de csak
ilyenkor tapasztalhatja meg a krisztuskö-
vető ember Mestere szavának igazságát:
"Nagyobb boldogság adni, mint kapni!"
(Csel 20,35) Ez a tapasztalat: az öröm-
szerzés öröme ez böjt legnagyobb aján-
déka. S ezt az örömet csak fokozza, ha
számba vesszük: "mindössze" annyi tör-
tént, hogy magunkra vettük a magunk
keresztjét, a felebarát terhét-gondját s el-
indultunk a keresztet hordozó Jézus
nyomában.
Zászkaliczky Pál
Luther ma is időszerű
„Amennyiben részetek van a
Krisztus szenvedéseiben, örülje-
tek!”
Betegség, szegénység, fájdalom
nem nevezhető keresztnek. Az a
kereszt, amikor valaki a hitéért
szenved. De hol lehet ezt megta-
lálni? Nem zárdák boltívei alatt,
hanem az evangéliumban és az ön-
ismeretben. Akarsz keresztet? Is-
merd meg önmagadat és a Krisztus
keresztjét. S akkor szíveden meg-
találod a keresztet. Ha itt meg nem
találod, a külső mit sem ér. Íme a
kereszt ebben van: „Ha valaki én-
utánam akar jönni, tagadja meg
magát, vegye föl az ő keresztjét
minden nap és kövessen engem.”
Odáig kell eljutnod, hogy azt tudd
mondani:
„Ó Uram Isten, bárcsak méltó
volnék rá.” Örülnöd kell néki, mint
ahogy egykor a szentek örvendez-
tek a kereszt alatt.
A kereszt dicsőségét a szívedben
kell érezned. Hogy hálát tudj adni
Istennek a szenvedésért, mint aki
örvendezve kész keresztre, halálra.
Van-e annál nagyobb csoda,
mint örömmel venni a halált,
amelytől mindenki retteg?! Ez a
kereszt megszenteltetése!
Bár hitemért szenvednem kell
S gyűlölettel
Illetnek az emberek,
De tudom és ez nyújt vigaszt,
Hogy mi aggaszt,
Az úgy tetszik Istennek,
Egy kevésig
Talán késik
Az ítélet
Id. Bánszki Pál
Szentesti ajándékozás
Az ifjúság és a lelkész úr szent-
este délutánján a szanatóriumba
voltunk hivatalosak. Rengeteg idős
illetve középkorú férfi és nő volt
az osztályon. Sokuk már jó ideje él
családjától elszakadva a szanatóri-
umban. Ezért arra gondoltunk,
hogy egy kis műsort előadva, ezen
az ünnepen Jézus szeretete vegye
körbe őket. Két osztályon jártunk,
ahol dalokat, verseket adtunk elő,
illetve hegedűs kísérettel Pachäbel
zeneműve csendült fel, s gyüleke-
zetünk lelkésze Isten igéjét hirdet-
te. A műsor végén az ajándékok-
hoz igéslapokat tűzve kívántunk
áldott, békés ünnepeket. Az
ottlakók nagy meghatottsággal kö-
szönték a szeretet üzenetét.
Vertényi Domokos
Kedves tatabányai
gyülekezet!
Az evangélikus ifjúság több al-
kalommal meglátogatta az idős
gyülekezeti tagokat. Az idős test-
vérek nagyon örültek az ifjúság
közeledésének. A két generáció
között nagyon kellemes és hasznos
beszélgetések szövődtek.
Nagy öröm volt gyülekezetünk-
nek, hogy sok idős ill. arra rászoru-
ló testvéreinket elhoztuk a vasár-
napi istentiszteletekre a gyülekeze-
ti autóval.
Istentiszteleteken a hirdetésben
elhangzott, hogy a hideg idő beáll-
tával gyűjtést szervezzünk a hajlék
nélküli embertársainknak. A gyűj-
tés sikeres volt, sok meleg ruha,
kabát, cipő, tartós élelmiszer jött
össze. A sok adományt eljutattuk
az Utcai Szociális Segítőknek, ahol
gyülekezetünkből segítettek a haj-
lék nélküli embertársaink gondvi-
selésében a téli időszak alatt. Az
adományokból még egyéb szerve-
zeteknek is adtunk. A gyülekezet
testvéreinek köszönjük az adomá-
nyokat.
Az alkalmakat, találkozásokat
Isten szeretete vette körül, dicső-
ség Néki!
A fenti esetekre vonatkozó to-
vábbi találkozási lehetőséget va-
lamint észrevételeiket és javaslata-
ikat várjuk levélben: Tatabányai
Evangélikus Egyházközség 2800
Tatabánya I. Tátra u.13 címre és az
alábbiakban közölt telefonszám-
okon:
Zászkaliczky Pál hely. lelkész
06-34-316-201 ; 06-30-486-5020
Vertényi Domonkos ifjúsági tag
06-34-311-337 ; 06-20-561-9607
Kempis Tamás
Gondolatok
De bölcs vagyok-e ahhoz, hogy
megtaláljam a helyes utat? Csak ülök
tanácstalanul. Gyötrődöm. Várok. Vá-
rok egy szóra. A hívó szóra. Szeret-
ném tökéletesen megismerni akarato-
dat. Szeretnék bölcsen gondolkodni,
hogy meglássam és belássam akara-
todat. Bölcsen, hogy elfogadjam az
utat, amit kiválasztottál számomra.
Mert csak akkor tudom munkámat
végezni, ha a te áldásod van rajta!
Mutasd meg a megfelelő utat, hogy ne
tévelyegjek a bizonytalanságban!
Uram, igazat mondasz. Nagyobb
gondviseléssel veszel te körül, mint
amekkora gondot én önmagamra vi-
selhetek. Nagyon ingatagon áll az, aki
minden gondját tereád nem hagyja.
Uram, csak igaz és állhatatos marad-
jon hozzád akaratom, egyébként in-
tézkedj velem tetszésed szerint. Mert
csak jó lehet az, amit velem teszel. Ha
azt akarod, hogy sötétségben járjak,
áldott légy, ha pedig azt akarod, hogy
világosságba öltözzem, légy akkor is
áldott. Ha kegyesen megvigasztalsz,
áldott légy, ha úgy akarod, hogy zak-
lattatásban legyek, ugyanúgy légy
mindenkor áldott.
Közreadta:
Lukonits Ottó
Pro
Az én juhaim
„Az én juhaim hallgatnak a hangom-
ra, és én ismerem őket, ők pedig követ-
nek engem. Én örök életet adok nekik, és
nem vesznek el soha, mert senki sem ra-
gadhatja ki őket az én kezemből.” (Jn 10,
27-28)
Nemrég kezembe került egy karikatú-
ra. Egy olyan juhot ábrázolt, amely meg-
lehetősen buta és birkaábrázatú volt. A
kép alatt gúnyos megjegyzés állt:
„Ez egy keresztyén – ugyanis a ke-
resztyének mondják magukról, hogy ők
juhok.”
A rajzoló tévedett. Nem mi, keresz-
tyének mondjuk magunkról, hogy juhok
vagyunk, hanem Isten igéje kifejezetten
ezt állapítja meg rólunk. Az ige ezenkí-
vül persze azt is mondja, hogy minden
ember juh. A keresztyének és nem ke-
resztyének között a különbség az, hogy
az előbbiek olyan juhok, akiknek jó
pásztoruk van, míg az utóbbiak eltévedt,
elveszett juhok.
Miért nevez bennünket a Biblia ju-
hoknak? Mert nekünk is, mint a juhok-
nak, természetünk szerint pásztorra van
szükségünk, mégpedig jó Pásztorra, Jé-
zus Krisztusra. Nélküle elveszettek va-
gyunk. Ha egy postagalambot otthonától
100 km-re szabadon engednek, az nyíl-
egyenesen röpül vissza a galambdúchoz.
Ha viszont egy juhot elszakítanak a pász-
torától és a nyájától, reménytelenül el-
vész.
Így van ez velünk, emberekkel is. So-
kan persze úgy gondolkodnak, hogy út-
jukat, helyüket Isten nélkül is meg tudják
találni. Hogy annyi öngyilkos, szenve-
délybeteg és más megkötözött van, az
éppen azt bizonyítja, hogy egyáltalán
nem tudnak eligazodni és elvétették éle-
tük célját. Életünk célját, az örök hajlékot
azonban a jó Pásztor nélkül nem találjuk
meg. Ő életét adta a juhokért, hogy őket
megmentse. Boldog az, aki teljes szívből
mondhatja: „Az Úr az én pásztorom,
nem szűkölködöm.”
(Egy német evangélikus naptárból
(1987. márc. 12.)
Contra
Jung állásfoglalása:
„Ahelyett, hogy magunk viselnénk el
magunkat, azaz keresztünket, Krisztust
terheljük megoldatlan konfliktusainkkal.
Odaállunk az ő keresztje alá, de a vilá-
gért sem a magunké alá. Aki ez utóbbit
teszi, az eretnek, önmegváltó, "psziho-
analitikus" s isten tudja, mi még. Krisz-
tus maga vitte a keresztjét és az az ő saját
keresztje volt. Idegen és már más által
hordozott kereszt alá állni bizonyára
egyszerűbb, mint saját keresztünket ci-
pelni környezetünk gúnyolódása és
megvetése közepette. így persze szépen
betartjuk a hagyományt, és kegyessé-
günkért dicséretet kapunk. Ez jól szerve-
zett farizeusság, és rendkívül kereszté-
nyietlen dolog. Igazán csak az keresz-
tény, aki Krisztus értelmében és szelle-
mében él. Aki imitálja Krisztust, s van
annyira – mit ne mondjak – szégyente-
len, hogy Krisztus keresztjét akarja ma-
gára venni, miközben a sajátját sem bírja
elhordozni, az véleményem szerint a ke-
resztény üzenet ábécéjét sem értette meg.
Az emberek folyton azt kérik, hogy
múljék el tőlük a keserű pohár, s ne le-
gyen ártalmukra. Maga Krisztus is ezt
tette, de sikertelenül. Mi azonban fel-
használjuk Krisztust arra, hogy biztosítsa
számunkra ezt a sikert. Mindezen okból
a teológia mit sem akar tudni a pszicho-
lógiáról, hiszen általa az ember felfedez-
hetné a maga keresztjét. Ők viszont csak
Krisztus keresztjéről akarnak beszélni,
meg arról, hogy Krisztus kereszthalála
milyen nagyszerűen előkészítette a mi
utunkat és megoldotta a konfliktusainkat.
Többek között azt is felfedezhetnénk,
hogy a krisztusi élet minden tekintetben
az individuáció példája, s ezért utánozha-
tatlan: az ember csak ugyanilyen érte-
lemben élheti a maga életét teljesen,
minden következményével együtt. Ez
kemény dolog, így hát meg kell akadá-
lyozni. Hogy miként, azt többek között a
következő példa mutatja: Egy jámbor
teológiaprofesszor (azaz Krisztus bárá-
nya) nyilvánosan szememre vetette,
hogy "az úr szavával nyilvánvaló ellen-
tétben" azt mondtam, nem etikus dolog
gyermeknek "maradni". A "keresztyén"
ott maradhat az Atya térdén ülve, s rá-
bízhatja a jóságos Jézuskára az
individuáció utálatos intéznivalóit. Így
torzítják el naivan, de öntudatlan szándé-
kossággal az evangélium értelmét, s ahe-
lyett hogy számot vetnének a krisztusi
élet értelmével mint példával, állítólag
összhangban az úr szavával inkább
megmaradnak infantilisnek és önma-
gukkal szemben felelőtlennek.”
C. G. Jung: Briefe. II. köt. 290-291. o.
Gondolatok a látszatról és a létezésről,
Bp. Kossuth 1997, 65-66. o.
vö. Gondolatok a vallásról és a ke-
reszténységről, 54. o.
Pro és contra (conclusio)
Az Úr az én pásztorom, nem
szűkölködöm
Juh és pásztor. Kevéssé érthető/élhető
fogalmak már ezek. A Biblia (a fenti ci-
tátumban János) persze ezekkel és ha-
sonlókkal fogalmaz, hiszen ez a sajátja;
mi sem természetesebb számára, mint az
állattenyésztő, földművelő nép természe-
tes szókincse. De nekünk?
Hajh, ezért nehéz most szót emelni el-
lene. Mert már csak ezt a kétezer éves
távolságot érezzük s próbáljuk érteni,
még (talán) megértjük, de már nagyon
kevés közünk van a képeihez.
Pl. mikor láttam utoljára birkát? Vagy
juhot mondjak inkább? Ó jaj, a „juh”
szót is már csak a „juhász” terminus élte-
ti (valamelyest). (cca.) Húsz évvel ezelőtt
jártam utoljára anyai nagybátyámnál
Csongrádban (a megyében), ott – a ta-
nyákon – akkoriban még voltak bir-
kák…
Milyen gondolkodás nélkül írhatta le
Arany János ezt a verssort: „… ösztövér
kútágas hórihorgas gémmel…”!
– Tankérem, először is, mi az, hogy
ösztövér; másodszor, mi az a kútágas;
harmadszor, mi az, hogy hórihorgas és
végül (negyedszer), mi az a gém? A töb-
bi világos…
A Toldi Miklós-történet ma még épp-
hogy befogadható egy hatodikos gyerek
számára, a benne rejlő példázat azonban
mindinkább veszít erejéből, mert idő tel-
vén "csupaszodik" a szöveg jelentése. A
gyerek azt még érteni véli ma is, hogy
mi történik, de nem tudja, mi, miért tör-
ténik. Nem érti már hajszálpontosan az
álomallegóriát, a testvéri irigységet, a
bencei szeretetet, a miklósi hősiességet.
Gyengül a szimbolikus olvasata, egy-
részt azért, mert fogyatkozik annak való-
ságreferenciája, másrészt azért, mert mi
nem tudjuk elhitetni vele, hogy Miklós
világa – mely számára ugyebár virtuális
– épp olyan izgalmas és hősies, mint
mondjuk a dinoszauruszoké.
Nos, 2000 év alatt mennyit csupaszo-
dott a bibliai szöveg? Érthető még ez?
Miről is beszél? Értjük-e a teremtés-
történet allegória voltát? Értjük, hogy
Mózes megosztja a hatalmat (Józsué
könyvében)? A bírák, Ezsdrás és
Nehémiás történetiségét? Fölfedezzük
még a gyermekmondókát, – ó borzalom
– a kocsmadalt (Péld 23, 29-25) a szö-
vegben? Látjuk, hogy nem írhatta egy
ember Ézsaiás könyvét? Értjük szegény
Jeremiást? A Jézus Illés voltáról való
kérdezősködést? A Jelenések könyvét –
a jelképek erdejét?
Így kérdezem, illő-e holmi juhokkal
példálózni s elvárni tőlünk, hogy ugyan-
arra gondoljunk? Mert nem vagyok bir-
ka! Mert mit is jelent ez a szó? Ja, hogy
nem azt, amire gondolok, ez csak egy
ókori metafora?
De nem lehetett volna más képet ta-
lálni?
És miért átkozza az egyház vég nélkül
korunk – emberekkel szót értő – tudo-
mányát, a pszichológiát? Mert az egyház
nem ért hozzá? Csak a tudatlanságából
fakad az átkozódása? Vagy netalán fél-
tékeny? Valóban kihívás a lelkészeink
számára, ha egy pszichológus (Hanna
Wolf) ilyen lényegre törően és világítóan
tud beszélni?
Cserné Vida Matild
Amikor Isten sír
Én is olyan ember vagyok, mint
akárki más, szeretem az életet, és szere-
tek örülni az életnek, de vannak olyan
időszakok, amikor gondok, problémák
és kétségek felhői tornyosulnak felet-
tem. Pont egy ilyen időszakon mentem
keresztül az elmúlt egy-két héten.
Sok miért kérdésem volt Isten felé,
nem értettem mi miért történik, pedig
kerestem Isten akaratát. Gyötrődésiem-
be és mindennapi gondjaimba belefá-
radva eljutottam a kiborulásig. Ekkor
azonban Isten jónak látta, hogy kiárasz-
sza a vigasztalását.
Nemrég hallottam valakit így imád-
kozni: ” Köszönjük, Urunk, hogy úgy
mehetünk Hozzád, ahogy vagyunk.”
Én is valahogy így kezdtem imádságo-
mat ma reggel, és megtapasztaltam,
hogy ez nemcsak egy elcsépelt közhely,
hanem igazság. Mi mást tehet az ember,
ha nem lát kiutat? Vágyik Istenhez, ak-
kor is, ha nem érti a körülötte zajló dol-
gokat. Ilyen szívvel mentem Isten elé.
Felhozta bennem az Úr azt az igét,
ami tulajdonképpen az egész nyaramat
végigkísérte: „Minden utadon gondolj
Rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
(Péld 3,6)
Most is csak arra jutottam, hogy épp
itt az ideje félretenni a miérteket, az ag-
gódást meg a kétségeket, és felemelni a
tekintetemet Istenre. Mert ha a gondja-
imra nézek, és azokon gyötrődöm, attól
még nem lesz jobb a helyzetem. A fenti
ige viszont egy áldott munkamegosztás-
ról szól: bárhol vagyok, bármi történik,
gondoljak, figyeljek Istenre, ez az én
feladatom. És Isten? Ő meg kitapossa
nekem az utat. Sajnos sokszor ezt meg
akarom fordítani, és azt várom Istentől,
hogy amíg én megpróbálom lelapítani
az előttem álló hegyeket, addig Ő egy-
szerűen csak nézzen engem, és áldjon
meg. Elhatároztam, hogy „visszahelye-
zem Istent a hatáskörébe”, és én is visz-
szaállok a helyemre. És amikor Isten elé
mentem, csodálatos dolog történt. Egy-
szerűen megéreztem azt, hogy szeret és
tényleg elfogad, valóban mehetek hoz-
zá úgy, ahogy vagyok: kiborulva, miér-
tekkel tele, bűnösen. Úgy mentem elé,
hogy az elmúlt időszakban nem volt
rendes Istennel eltöltött csendességem,
rendszeres szívből jövő imádságom. El-
fordultam Istentől, és nem értettem Őt,
de Őt ez nem érdekelte. Arra várt, hogy
végre odamenjek Hozzá, nem csillog-
va-villogva, mint egy győzelmes hithős,
hanem úgy, ahogy voltam. Mert Ő
megbocsátott Jézusért, nem hányta
szememre bűneimet, hanem egytől-
egyig eltörölte őket. Nem emlékszik rá-
juk, mintha meg sem történtek volna.
Kicsoda olyan, mint Ő?! Jeremiás
könyvében ma azt olvastam:
„Mond el nekik ezt az igét:
Szívemből könnyek hullnak
Éjjel-nappal, és nem apadnak el.
Mert súlyos sebet kapott
Népem szűz lánya,
Igen fájdalmas csapást.”
(Jer 14,17)
Ilyen az Isten! Nem leli kedvét ab-
ban, ha gyötrődni és szenvedni lát, ha-
nem sír. Sír, ha meg kell fenyítenie, sír,
ha látja, amint rossz döntéseim követ-
kezményeit szenvedem el. Nem vádol,
hanem elapadhatatlan könnyekkel sír,
melyek szívéből jönnek fel, és csak ak-
kor szűnnek meg áradni, ha úgy me-
gyek Hozzá, amint vagyok, és megen-
gedem neki, hogy egyengesse az uta-
mat, és meggyógyítson.
Azt hiszem, nem tévedek, ha azt
mondom, amikor sérülök, Isten sír a
legjobban, amikor örülök, Ő a legbol-
dogabb, és gyönyörködik minden mo-
solyomban. Mert szeret az Isten.
Horváth János
Lázár Ervin
Tótágas
Frukkancs hazajött az óvodából.
– Képzeld, Apu – azt mondja – , a
Demeter nagymamája nem tud kézen
járni.
– Szinte hihetetlen – mondtam én.
- Pedig nem tud és nem tud!
– Hacsak nem rosszindulatú rágalom-
ról van szó. Gyere, győződjünk meg róla
személyesen.
Elindultunk. Demeter nagymamája
egy lila házban lakik az Árusok utcájában,
ott is a harmadik emeleten. Fölbaktattunk.
Megkerestük az ajtót, szép rajzolt betűk-
kel az állt rajta: DEMETER NAGY-
MAMÁJA. Becsöngettünk.
– Rögtön, rögtön – hallatszott belülről
Demeter nagymamájának a hangja, és
ami igaz, igaz, elég sokat matatott oda-
bent a zárral. De aztán kitárult az ajtó. Na
persze, hogy sokat matatott, hiszen lábbal
nyitotta az ajtót, mert amúgy kézen állt.
– Ne haragudjatok – mondta – , éppen
sétálni megyek. Ha van kedvetek, tartsa-
tok velem.
Kézen járva kijött az ajtón, a lábával
becsukta, és elindult lefelé a lépcsőn.
– Akkor ehhez mit szólsz – kezdtem
mondani Frukkancsnak, de Demeter
nagymamája félbeszakított.
– Nem hallom, miről beszéltek. Na-
gyon magasan vagytok.
Igaz is, gondoltam, és átváltottam ké-
zenjárásba, hogy könnyebben meg tudjuk
beszélni az ügyet.
– Miről beszéltek? –
kérdezte
Frukkancs.
– Nem értjük, mit mondasz, gyere kö-
zelebb. Ő is átváltott kézenjárásba.
Így sétáltunk ki a kapun. Éppen ott állt
egy rendőr. – Hát maguk? – kérdezte, de
persze hogy nem értettük. Hogy képzeli,
hogy olyan magasról beszél velünk.
Kénytelen volt kézállásba ereszkedni.
Hopp, kipottyant a tokjából a pisztolya, a
földre esett a derékszíjába tűzött bilincs, a
gumibotja, a bicskája és az aprópénze, a
mellényzsebéből meg egy fénykép lebe-
gett lefelé: a világszerte keresett hétpróbás
csirkefognokot, Baramburác
Bumburácot ábrázolta. Csatt, a pisztoly,
cseh, a bilincs, a csirkefognok fényképét
meg vitte a szél. Mondtuk, hogy sétálunk.
Ja, az más, mondta rendőr, és engedélyt
kért, hogy velünk sétálhasson ő is. Mitő-
lünk! A következő járókelő már nem is
kérdezett semmit, kézenjárásra váltott,
nem érdekelte, hogy
közben a zsebórája,
a
rik
az is, angyal vigye! De azt többé
senki se merje mondani, hogy a Demeter
nagymamája nem tud kézen járni.
mobiltelefonja és az összes aprópénze
az aszfaltra potyog.
Na, így ballagtunk, vagy hogy is kell
mondani, kézlagtunk az utcán, és hipp-
hopp, minden szembejövő kézenjárásra
váltott, micsoda látvány, a lányok boldo-
gan sikongattak, mert a nyakukba esett a
szoknyájuk, a fiúk rikoltattak, ki tudja,
miért. Potyogtak a fémpénzek, a tollak, a
rúzsok, a mobiltelefonok, a fésűk, a pénz-
tárcák, a havibérletek, az igazolványok, az
öngyújtók, a kulcscsomók, a zsebnaptá-
rak, a vickek és a vackok. Mire a Kálvin
térre értünk, már kézen járt az egész vá-
ros. Ott jött velünk szemben Duzma úr, a
köszvényes szomszédom, aki már hetek
óta nem tudott kijönni az utcára, annyira
fájt a lába. Most meg boldogan kézen járt,
fájós, pirosra dagadt lába bütykét kelle-
mesen legyezte a szellő.
–
Ha én ezt korábban tudom! –
oltotta kéjjel. Na persze, honnan tudta
volna?!
Ni csak, és mit kiabál ott az az ember?
– Ezt a képemet kerestem hetek óta,
csakhogy megvan! Alighanem
Baramburác Bumburác volt, a hétpróbás
csirkefognok. De ki törődik ilyen szép
napon Baramburác Bumburáccal. Sétál-
tunk ünnepi jókedvben, ünnepi jókedv-
ben kézen járt az egész város a sok kipo-
tyogtatott encsembencsem között. Láber-
dő meredt az. ég felé. A madarak bizo-
nyára nem értették félre.
Déltájban már az a hír járta, hogy va-
lamilyen különös oknál fogva Párizsban,
Londonban, Bogotában és
Bujumburában kézen járnak az emberek.
Naná, még hogy különös ok!
– Gyere – mondtam Frukkancsnak -,
menjünk le az aluljáróba, hátha ott találjuk
a kedves ismerősömet. Hát ahogy me-
gyünk lefelé, kipottyant valami a zse-
bemből.
–
Kiesett valami a zsebedből –
mondta Frukkancs. – Csak ez a kis mese
a kézenjárásról. Nem számít, ördög vi-
gye!
–
Inkább angyal vigye! –
mondta
Frukkancs.
Ig
SZERVUSZTOK GYEREKEK!
ekre, és nem keveritek össze a sorrendet sem, akkor az egyik ősatya nevét
ka
1. Az Ószövetség eredeti nyelve.
ttegj, mert veled van
jársz.”
4.
rejtvényt készítette: Jambrik Szilvia (12 éves)
Ha helyesen válaszoltok a kérdés
pjátok megfejtésül. Sok sikert kívánok!
2.
Isten szószólói.
3.
„Ne félj, és ne re
Istened az …., mindenütt amerre csak
Melyik hegyen adta Isten a 10 parancsolatot?
5.
Az első ember a világon.
6.
Jézus helyett engedték el.
7.
Kit találtak kosárban?
A
Életrealitások:
a tőzsdéről
Hunyadi Imre közgazdász aján-
lásával
Hajh, színes és „élménygazdag”
volt ez az idő s a tanulság levonha-
tó, a mérleg elkészíthető.
Bármennyire szokatlan ismeret
is volt ez nekem, de meggyőződ-
hettem róla, hogy betegen, plafont
nézve is lehet pénzt keresni, a ki-
szolgáltatottnak hitt helyzetekben
vannak normális /természetes
megoldások. Nézzünk környül ki-
csinység, mi is a status quo? De-
terminált innentől az éhenhalás?
Avagy pusztán gondolkodással is
életben tudom tartani magam?
Hol is kezdjem? A leginkább
feltörni kívánó mondat, hogy mi-
lyen jelentős /markáns személyi-
ségformáló az economia tudomá-
nyának ez az ága (a befektetés)…
383 000 Ft összeggel léptem
tőzsdére először. Mi is a minimum
összeg? Milyen költségekkel kell
kalkulálnia az embernek? Nem
volt ez még teljesen világos. Ho-
gyan is lehetett volna? Mivel aka-
rom megkeresni a pénzt? Árfo-
lyamnyereséggel? Osztalékkal?
Mindkettővel?
Osztalékot kerestem először.
Furcsán /értetlenül néztek rám elő-
ször a brókerek. Nem ez volt szá-
mukra a megszokott, a természe-
tes. De hogy nem sült el rosszul a
próbálkozásom, észrevettem a
megnyilvánulásukból. (Meghüm-
mögték eredményeimet.) Szóval
így is lehet optimalizálni? Bizony
lehet.
Utána próbáltam csak az árfo-
lyamnyereséget keresni. Éreztem,
nagyon más ez az eset. Élesebb,
több információ szükségeltetik
hozzá. Ehhez már olvasni kell a
gazdasági lapokat. A többes szám
pedig hangsúlyos itt.
Mikor adjak el? Kardinális kér-
dés. Ha az ember tapasztalatlan
még, nem érzi, hogy mennyi is az
annyi, mi is a méltányos haszon.
Rendszerint elsieti a dolgot, túl
hamar megelégszik, elszalasztja a
kezében lévő lehetőségeket.
Aztán apránként belejön. Kezdi
gyarapítani piciny tőkéjét. Aztán
kicsit melléfog. Szívja a fogát. Az-
tán visszajön, ami korábban el-
úszott…
Megtanulja értőn olvasni az új-
ságokat. A sorok között is.
És szembekerül a kiforratlan inf-
rastruktúrával. Adjak tőzsdei meg-
bízást a banknak három nappal ko-
rábban, írásban. Mert a tőzsde az
ugye már csak ilyen… Uá! Így
esett, hogy nem tudtam idejében
eladni (az igen magas osztalékkal
együtt adtam volna el a Rábát, kis
árfolyamnyereségért), három nap
múlva már enyém volt az osztalék,
de az árfolyam 63 %-ot esett.
Szentségelni támadt kedvem.
Korában volt már olyan pénz-
ügyi évem is, ami 80 % feletti
eredménnyel zárult. Most meg
63 % le! De sokkal több ez a le,
mint a 80 % föl…
Az akkori 880.000-ből maradt
320.000. Mikor lesz ebből újra
880.000? Hány százalékot kell
visszahozni hozzá? 320.000 + 175
% = 880.000! 175 %! Hány évem-
be fog ez kerülni?
A frusztráció, a leforrázás élmé-
nye. A megtapasztalt élmény.
Aztán apránként elindult felfelé,
ha már csinálja az ember… Lassan
hihetővé vált: visszajön. Még a vé-
gén visszajön!
Visszajött. Erősen tanulmányoz-
ni kellett hozzá a kérdést, a portfo-
liót meg intenzíven menedzselni.
Ma a tőke meghaladja az
1.000.000 Ft-ot. Ha a 880.000-hez
viszonyítom, nem egy nagy ered-
mény. Ha a 320.000-hez, nem is
rossz.
De nem mentem tönkre a tanu-
lóévekbe! Ezek voltak e diszciplí-
na autodidakta elsajátításának
évei… BUX és BUMIX, forgalom,
forgalom hiánya…
Tőzsdei befektetések. Nem
kényszer a direkt részvényvásárlás
sem. Vannak részvénybe fektető
alapok. Sokan. Melyikkel is kezd-
jek, melyikkel ne kezdjek?
Érdemes részvényalapot keres-
ni? Mi szól mellette? Mi ellene?
Megfutandó körök…
A részvényalapok hozama igen
labilis. Széles határok között mo-
zognak. Gyengébb idegzetűeknek
nem való! Az Interneten vannak
használható gazdasági oldalak, pl.
a
stb.
A direkt részvénykereskedelem-
nél békésebb műfaj. Persze ennek
arányában alacsonyabb a hozam
is… De ha már túl van az ember
bizonyos tapasztalatokon, maga-
sabbra kezdi értékelni a békessé-
get.
Jó a részvénybefektetés! Csak
nem ész nélkül jó csinálni (ezt
sem…).
Egyensúlyozzuk ki /hangoljuk
finoman a portfoliót! Miről van
szó? Az átlagos hozamról.
A mérték a jegybanki alapka-
mat. (ld. még rövid távú Buborok)
Mivel lehet ezt feljavítani?
Kötvényekkel, életbiztosítások-
kal, részvényekkel, befektetési
alapok jegyeivel. És itt jönnek új
fogalmak is, mint cashflow, szórás,
eszközérték…
Hát erről van szó.
Békesség! Nem elszállni!
Vegyétek magatokra az én
igámat, és tanuljátok meg tő-
lem, hogy szelíd vagyok, és
alázatos szívű, és megnyugvást
találtok lelketeknek.
(Mt 11, 29)
Cser Ákos
Gyülekezeti kirándulás (2005. május 6-9.)
1.nap. Május 6. Péntek:
Útvonal: Tatabánya – Budapest – Fót – Bors – Nagyvárad – Bánffyhunyad – Zsobok –
Kalotaszentkirály
Programok: megállás Királyhágón,
a bánffyhunyadi református templom (festett kazetták, kalotaszegi hímzések)
Zsobok (a falurombolás megállítására létesített kollégium, árvaház, öregotthon)
Szállás: Kalotaszentkirály, faluturizmus
2.nap. Május 7. Szombat:
Útvonal: Kolozsvár – Torda – Torockó
Programok: Kolozsvár, a főtéri Szt.Mihály templom, a Házsongárdi temető (Reményik Sándor, Apáczai Csere János, Kós Károly
síremléke)
Torda (a sóbánya)
Torockó (népművészeti és bányatörténeti múzeum, unitárius templom)
Szállás: Torockó, faluturizmus
3.nap. Május 8. Vasárnap:
Útvonal: Nagyenyed – Gyulafehérvár - Déva
Programok: istentiszteleten részvétel (Nagyenyeden)
Marosszentimrei ref. Templom
Gyulafehérvár, r.k. székesegyház
a dévai Szt.Ferenc Alapítvány munkájával való ismerkedés
Szállás: részben a dévai kolostorban (24 fő), a többiek Csernakeresztúron, faluturizmus
révén.
4.nap. Május 9. Hétfő:
Útvonal: Marosillye – Arad – Nagylak – Szeged – Budapest – Fót - Tatabánya
Programok: Marosillye, Betlen Gábor szülőháza
Guruszád, ortodox templom
Arad, a vértanúk emlékoszlopa, szobra
Várható költségek: 40-42 fő jelentkezése esetén az autóbuszra kb. fejenként 10 ezer Forint, a szállás félpanzióval (tehát a vacsora, a
szállás és a reggeli) esetenként 3000 – 3500Ft, az ebéd általában utazás közben „tarisznyából”.
A zsoboki és a dévai munka segítésére önkéntes adományokat kérünk. (Amire legjobban szükségük van: bárminemű tisztító-
szer, iskolai felszerelés, törülköző – ilyesmit gyári csomagolásban vennénk, de jó állapotban lévő ifjúsági könyvet, játékot is szíve-
sen fogadnak!)
Jelentkezés: 5000Ft előleg befizetésével húsvéthétfőig, Mátyás Györgyné testvérünknél. Visszalépés esetén az előleget nem tud-
juk visszaadni (kivéve: vis major). Kérjük azokat, akiknek gondot jelent a fenti összeg előteremtése, pályázaton nyerhető
és gyülekezeti alapból segíteni fogunk!
Útlevél szükséges!
A fentieket az Egyházközség Presbitériuma 2005. február 23-án tartott ülésén megtárgyalta és határozatilag kimondta.
Tornay András:
One
van aki ha felfelé néz, megmozdul benne a félelem
van aki csillagot lát, s reményt számlál
van aki könnyeit szorítja gátba
van aki igazi
van aki
van
Alkalmaink
Alkalom
Mikor?
Hol?
Istentisztelet
Vasárnap
10
00
kor
Jókai út 81.
Imaközösség
Vasárnap 9
30
kor
Jókai út 81.
Hittanóra Péntek
16
30
kor
Tátra u. 13.
Hittanóra Szombat
10
00
kor
Tátra u. 13.
Ifjúsági alkalom
Péntek vagy
szombat 18
30
kor
Tátra u. 13.
Fiatal felnőttek be-
szélgető köre
Vasárnap 16
00
kor
Megbeszélés
szerint
Marsall László:
A harangszó
Balra csavarodik a toronylépcső,
ünneplő cipőm sarkának balszéle abba kopott.
Negyven éve naponta fölfelé,
vasárnap délben támaszkodva a falnak,
hogy a bal tenyerem is ráncosabb, fehérebb.
Meg kell állni, meg kell állni,
mivel a szív ütője félreverve már tüzet jelez.
De ott fönt a Nagyharang maga!
Meglódítom és tetőtől talpig rezgek,
mint Nándorfehérvár és Hunyadi János óta
rezeg a vert-áldott emberi állat is a Földön.
A harang szívem ütője lészen,
mikor már kék a szemem, és állok az Úr tenyerén
mezítláb, süketen.
Bibliaóra Szerda
17
00
-tól
Megbeszélés
szerint
Húsvéti alkalmaink
Alkalom Mikor? Hol?
Nagycsütörtök 18
00
-tól
Jókai út 81.
Nagypéntek 10
00
-tól
Jókai út 81.
Húsvét
vasárnap
10
00
-tól
Jókai út 81.
Húsvét hétfő 10
00
-tól
Jókai út 81.
A weboldalal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a
A Lámpás szerkesztősége várja az írásokat az alábbi címre:
Hivatali nyitva tartás:
hétfő, szerda, péntek 15
00
– 17
00
Cím: 2800 Tatabánya, Tátra u. 13.
Tel: 06/34 316-201
Zászkaliczky Pál (h.lelkész)
Telefon: 06 30 486 5020
Azon kedves testvéreink, akik betegségük, vagy
egyéb okok miatt nem tudnak részt venni az isten-
tiszteleteken, de szeretnének úrvacsorát venni, hívják
bátran a fenti számok bármelyikét, és egyeztessenek
időpontot a lelkésszel.
Elhunytak:
Klespitz László 56 éves, Vajda Lajosné szül.
Schmal Éva 52 éves
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez
jussunk!” Zsolt 90,12
"Istenem! Hozzád kiáltok a nap kezdetén...
Bennem sötétség van, de Nálad van a világosság.
Én egymagam vagyok, de Te nem hagysz ma-
gamra engem.
LÁMPÁS – Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
Én csüggedő vagyok, de Nálad van a segítség.
Megjelenik negyedévente
Én nyugtalan vagyok, de Nálad van a békesség.
IV. évfolyam, 1. szám 2005. böjt
Az újság előállításához adományokat elfogadunk
Bennem keserűség van, de Nálad van a türelem.
erre a címre: Tatabányai Evangélikus Egyházközség
Én nem értem a Te útaidat, de Te ismered az én
útaimat.
OTP Bank: 11740009-20201533
Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány
Főszerkesztő: Cser Ákos
Dietrich Bonhoeffer
Lektorálta: Zászkaliczky Pál
Címlap képet készítette: Reisz Ilona
Közreadta:
Lukonits Ottó
Tördelőszerkesztő: Kemény Ilona
Szerkesztőség címe: Tatabányai Evangélikus Lelkészi Hivatal
2800 Tatabánya, Tátra u. 13. Telefon/fax: 34/316-201
Document Outline
Elfelejtett jelszó?
2005-1.pdf