Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
III. évfolyam 4. szám 2004. ádvent
Czakó Gábor
Krisztus király
A kisdedben felismerjük benső
kocsihajtónkat és átadjuk neki a gyeplőt
2003. december 24.
Az ádvent előtti utolsó vasárnap Krisz-
tus király vasárnapja, s az ádventet lezáró
ünnep a karácsony, a király születése.
Gazdaságkor szekularizált világában az
ünnep elsősorban kereskedelmi esemény.
Jobb vagy inkább rosszabb esetben nagy
zabálással egybekötött jámbor szokás,
amikor az anyaszomorítók, a sikkasztók,
a hazaárulók és a megrögzött hazugok –,
akiknek az „atyjuk az ördög, és atyjuk kí-
vánságát akarják követni. Gyilkos az
kezdet óta”. (Jn 8, 44.) – is ellátogatnak a
nagymisére. Némelyek közülük ostyát
csórnak, hogy meggusztálják, milyen íze
van az Istennek.
A napkeleti bölcsek azon az első kará-
csonyon a zsidók királyát keresték és ta-
lálták meg. Nem Heródesben, aki akko-
riban Palesztina trónján ült Jeruzsálem-
ben. Holott szemrevételezték, beszéltek is
vele, mai szóval mondhatnánk, hogy He-
ródes igazolta magát; ő a fölkent uralko-
dó. A bölcsek azonban átláttak rajta, föl-
ismerték, hogy valójában csak egy hiva-
talnok, aki véletlenül sodródott az állam
élére. Ezzel természetesen Heródes is
tisztában volt, hiszen ezzel engedte el a
három bölcset: „Menjetek, tudakozódja-
tok gondosan a gyermek felől. Ha megta-
láltátok, jelentsétek nekem, hogy én is
elmenjek és hódoljak neki.” (Mt 2,8.)
Tudjuk, hogy Heródes hazudott, meg
akarta gyilkolni az Üdvözítőt, ám azzal,
hogy hódolatról beszélt a nyilvánosság
előtt, elárulta, hogy van fogalma az igazi
királyról. Ő maga csak a hatalomig jutott
el. Hamvas Béla különböző helyeken ezt
írja a hatalommal kapcsolatban: „Hatalmi
ösztön: a becsvágy őrülete: Isten trónjába
beleülni.”
„Hatalom: a sokaság féken tartása erő-
szakkal, vagy ahogy éppen lehet. A hata-
lom merőben anyagi, önmagában sem ér-
telme, sem igazsága nincs, ha az uralom
szelleme nem szentesíti, gonosz lesz; az
uralom és a hatalom a történeti közösség-
ben egymást soha sem fedi; a szellemi va-
lóság elnyomására épül; aki él vele, el-
veszti; csak a démonok hatalmasok, Isten:
van. A hatalom egyetlen feladata, hogy a
szellemnek érvényt szerezzen; tiszta kéz-
zel nem gyakorolható.
Platón a lehetetlent kísérelte meg, ami-
kor az uralommal próbálta vegyíteni; a vi-
lágtörténelemben senki sincs, aki a hatal-
mat kibírta volna, ezért az élet dicsősége a
hatalomról való lemondás.” (In.: Cz. G.
Szótárkönyv)
Akad azért néhány komoly ember a vi-
lágtörténelemben, aki elérte ezt a dicsősé-
get. Például Cincinnatus, a római gazda
azzal, hogy miután polgártársai diktátorrá
választották, ő az ellenség legyőzését kö-
vetően azonnal visszatért az eke szarvá-
hoz. Lao Ce eleve visszautasította a mi-
niszteri – mai szóval: kormányfői megbí-
zatásokat. Pontosan úgy, ahogy a mi De-
ák Ferencünk, aki nem csupán a legma-
gasabb tisztségeket hárította el, hanem a
hazáért végzett munkálkodásáért járó ja-
vadalmakat is. Közismert, hogy például
az uralkodó párttól kapott, őket ábrázoló
aranykeretes képet is kivette helyéről. A
képet megtartotta, a keretet pedig vissza-
küldte a Burgba. Az arcátlanság
netovábbja, hogy 2003-ban az igazi király
vonásaival bíró Deák Ferencet szellemi
ősükként ünnepelték enyveskezű
hatalomtechnikusok. Jézustól azért for-
dultak el a zsidók, mert úgy beszélt, „mint
akinek hatalma van” és úgy is cselekedett,
amikor vakokat, bénákat, leprásokat gyó-
gyított meg és holtakat támasztott föl, en-
nek ellenére mégsem akarta kiverni a ró-
maiakat, s Izraelt világhatalommá tenni.
Milyen király, milyen Messiás az ilyen?
Jézus királynak vallotta magát Pilátus
előtt. Királyságának mélységes értelmét
azonban a helytartó nem fogta föl. Föltá-
madásáig talán egyedül a három napkeleti
bölcs ismerte föl őt, s ismerte el annak,
aki, szülőhelyén, az istállóban, a barmok
melegében. Ajándékaik, az arany, a töm-
jén és a mirha – a király, az Úr és a Mes-
siás tisztelete mellett – az ő tisztánlátásuk-
nak is jelképei. A bölcseket a hagyomány
háromkirályoknak is nevezi. Talán azért,
mert egyúttal királyok is voltak, ámde tá-
volról sem a szó hatalomtechnikai értel-
mében.
Hogy a korabeli ember miként gon-
dolkodhatott a király igazi természetéről,
arról a leghelyesebb Hamvas Bélát, a ha-
gyomány legjobb ismerőjét kérdezni. A
Hamvas-szótárból vesszük idevágó gon-
dolatait. Ezek szerint a király a valóság –
fontos közbevetni, hogy Hamvas szerint
az egyetlen valóság Isten. De folytassuk:
„a király a nép lelke, a belső kocsihajtó –
vagyis lelkünk vezérlője – az uralom kirá-
lya, aki a természet és a világ fölött ural-
kodik, újjászületett, szellemi lény” – vö.
Jézus és Nikodémus beszélgetését, Jn 3.
skk.
„A király számára a hatalom gyakorlá-
sa nem cselekvés, hanem művelés; nem
cél, nem szenvedély, hanem rituális köte-
lesség. Király nélkül az emberiség soka-
dalom; nélküle az állam megszűnik, s a
hivatal lép a helyébe.”
Látható, hogy Hamvas élesen szembe-
állítja a hatalom és az uralom fogalmát.
Utóbbiról ezt írja: „Uralom: a nem cse-
lekvő szellemi vezetés, a lélek eredeti ki-
rályi tudata, mely az újjászületésből, a
szellemi születésből ered, és a hatalmat
szentesíti. Uralkodni: a törvény szerint él-
ni; áldozat, önmegtagadás, alázat.”
Jézus királyságát gyakorolta: ő valóban
a benső kocsihajtónk, uralkodik a termé-
szet és a világ fölött. Itt, a földön, a tör-
vény szerint élt, a kereszthalálig menő ál-
dozatban, önmegtagadásban, alázatban. A
gazdaságkori folyamatok előrehaladtával
világosan látható, hogy nélküle sokada-
lommá, tömeggé bomlik a társadalom,
ahogy a miénkkel is történik, az állam he-
lyébe pedig a hivatal lép, vagy valami
korlátolt felelősségű társaság, ami a népet
a vállalkozás veszteségtermelő részének
tekinti, az országot pedig kiárusítja.
Jézus a hatalmat elutasította. Nem tudta
volna királyságával egyszerre gyakorol-
ni? Nem akarta, hiszen a teremtés során
mi, emberek kaptuk a Földet, s nekünk
kell megvalósítanunk bolygónkon a hata-
lom és az uralom egységét. Lehetetlen?
Hamvas ezelőtt fél évszázaddal úgy
vélte, hogy a királyság nem valósítható
meg, mert komoly igénye az emberiség-
ből hiányzik. Helyette az emberek hol
demokrácia után epekednek, hogy min-
dent szabadjon megtenniük, hol meg dik-
tatúra után sóhajtanak, hogy kikecmereg-
jenek a zűrzavarból. A királynak egyik
rendszerhez sincsen köze, a király orszá-
gát nem a rendszer, hanem a rend jellem-
zi. A király országa nem külső, hanem
benső. Akkor kezdhetjük el megvalósítá-
sát, ha visszafoglaljuk a karácsonyt a kü-
lönféle üzérektől, s fölismerjük a kisded-
ben a benső kocsihajtónkat, és kellő alá-
zattal át is adjuk neki a gyeplőt.
Bemutatkozás
Zászkaliczky Pál nyugdíjas lelkész va-
gyok. Bencze András esperes keresett
meg a tatabányai lelkészi szolgálat miatt, s
annak elvállalása alapján Ittzés János püs-
pök 2004. október 1-i hatállyal 2005. jú-
nius 30-ig küldött ki helyettesként a gyü-
lekezetbe. Természetesnek tartom, hogy
amint a gyülekezet megfelelő – és fiata-
labb – lelkészt talál, a szolgálatot a fenti
határidő előtt is átadom.
Az alábbiakban néhány mondattal sze-
retnék bemutatkozni. Lelkészcsaládból
származom, édesapám, kinek a kereszt-
nevét is örököltem, Fóton volt lelkész
1934-től 1962-ig, haláláig. Hosszú éve-
ken át volt a Pestmegyei Felső Egyház-
megye esperese, 1957-ben Ordass Lajos
püspök mellett püspökhelyettes. Az
evangélikus evangélizáció egyik vezető
személyisége volt, számos gyülekezetben
végzett több napos – egy hetes
evangélizációt. Ő alapította a fóti
Belmissziói Otthont, az u.n. "Mandák-
otthont", ahol ma a Kántorképző Intézet
működik. Tagja volt az ószövetségi Bib-
liafordító Bizottságnak. Mint Ordass püs-
pök barátját és harcostársát, sok támadás
érte, egyházi tisztségeiről lemondatták...
Őszintén szoktam mondani, a térdéig sem
érek fel. Tanítónő végzettségű édesanyám
közös életük során hűséges segítőtársa
volt, sok imádsággal támogatta párját és
öt gyermekét, Isten kegyelméből 94 éve-
sen ma is él, s figyelemmel kíséri nagy
családunk minden tagjának életét.
A teológiát 1959-ben végeztem el, se-
gédlelkész voltam Balatonszárszón, Kon-
doroson, Orosházán és Mendén. 1964-től
húsz éven át szórványlelkész voltam Ba-
ranyában, először a magyarbóly-siklósi,
majd a mohácsi lelkész nyugdíjba mene-
tele után a mohács-magyarbóly-siklósi
gyülekezetben. Az előbbi 72 falut foglalt
magába, Magyarbólyon kívül Borjádon
és Ivándárdán templommal, Siklóson
imaházzal. A templomos falvakat eredeti-
leg német ajkú – ahogyan önmagukat ne-
vezték: "sváb" – evangélikusok lakták,
akiket azonban a világháborút követő
időben nagyrészt kitelepítettek. A szór-
ványszolgálat terhét bőségesen kárpótolta
a szolgálat Ura. Ami nehéz volt, az a ta-
pasztalat, hogyha valami "sikerült", pél-
dául egy szeretetvendégség Siklóson,
vagy egy konfirmációi ünnep Ivándárdán,
az öröm után mindjárt az jutott az ember
eszébe, hogy mindebből a gyülekezetnek
a nagyobb része, a többi faluban élők nem
részesedhettek. A Mohácsra való átköl-
tözködés előtt ott lelkészlakást kellett épí-
tenünk. A mohácsi szolgálatom alatt a
gyülekezetben a négy templomon és a két
imaházon kívül további hat faluban volt
havonta egy-egy, négyben pedig évente
négy-négy istentiszteleti szolgálat.
Hét esztendeig voltam a ceglédi illetve
a tápiószele-farmosi gyülekezet lelkésze,
majd kilenc éven át a Teológus Otthon
igazgatója, a lelkészi szolgálatra készülő
fiatalok papja. Amikor innen törvénytele-
nül eltávolítottak, 1999 őszétől a múlt esz-
tendő őszéig, négy éven keresztül a Fébé
Evangélikus Diakonissza Egyesületben
szolgáltam. Azóta ismét Fóton élünk, a
fóti gyülekezetbe épültünk be, ahol is al-
kalmanként kerül sor helyettesítésre.
Feleségem Ittzés Erzsébet szintén öt-
gyermekes papi családból származik, el-
végezte a levelező teológiai szakot. Édes-
apja a győr-nádorvárosi gyülekezet lelké-
sze volt, bátyja, Gábor nyugdíjas lelkész,
fiatalabb fivére pedig Ittzés János az egy-
házkerület püspöke. Négy gyermekünk
van, Zsuzsanna művészettörténész, a bu-
dapesti Evangélikus Múzeum munkatár-
sa, Pál programkészítő matematikus,
közgazdász, aki ugyancsak végzett a Teo-
lógia levelező szakán, Eszter matematika-
hittantanár, Borbála pedig könyvtáros és
szociológus. Gyermekeink Isten kegyel-
méből tizenhárom unokával örvendeztet-
tek meg.
Ameddig Urunk engedi, szeretném
hűségesen végezni a rám bízott feladatot
életem egyik vezérigéje szerint: „...nem
tudok közöttetek másról, csak Jézus
Krisztusról, róla is, mint a megfeszített-
ről!” (1 Kor 2, 2) Ehhez a szolgálathoz
szeretettel kérem a gyülekezet tagjai hor-
dozó és támogató imádságát!
Zászkaliczky Pál
h. lelkész
Fabiny Tamás
Egy-korintus-tizenhárom
Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint
Kossuth Lajos, / vagy Martin Luther
Kinggel együtt hirdetem, hogy / „van
egy álmom”, / de szeretet nincs ben-
nem, / olyanná lettem, mint egy leom-
lott templomtorony / megrepedt harang-
ja.
Ha futurológusként, a jövőmérnöke-
ként, / vagy csalhatatlan közvélemény-
kutatóként / előre látom a jövőt, / szere-
tet pedig nincs bennem, / olyan vagyok,
mint egy összelapított üres kólás doboz,
/ amelyet unottan rúgnak tovább a ka-
maszok.
Ha akkora hitem van is, mint Assisi Fe-
rencnek, / Luther Mártonnak
És egy dunántúli parasztasszonynak
együttvéve, / de szeretet nincsen ben-
nem, / olyanná lettem, mint a szél által
cibált ördögszekér.
Ha önfeláldozóan támogatok is alapít-
ványokat, / vagy tizedet adok is minden
jövedelmemből, / szeretet pedig nincsen
bennem, / olyanná lettem, mint aki kö-
vet ad kenyér helyett / és skorpiót hal
helyett.
Ha két végén égetem is a gyertyát, / haj-
naltól késő estig robotolok, / éveken át
nem megyek szabadságra, / ám szeretet
nincs bennem, / olyan lennék, mint egy
üresbelű hagyma.
Ha naponta végigjárom a damaszkuszi
utat, / rongyosra olvasom a Bibliámat, /
ha halálomra bizakodó hittel tekintek, /
úrvacsorával vagy a betegek szentségé-
vel megerősítve / készülök elmenni, / de
szeretet nincs bennem, semmi hasznom
abból.
A szeretet jelentéktelen, / mint mikor
valaki szamárháton vonul be a városba.
A szeretet nevetség tárgya, / mint ami-
kor valakinek kezébe nádszálat, / fejére
töviskoszorút adnak.
A szeretet balek, / mint amikor valaki
kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, / mint amikor valaki
azt mondja: „szomjúhozom”.
A szeretet meglepő, / mint amikor vala-
ki szelíden megszólít / egy gyászoló
asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, / mint amikor valaki
tanítványai előtt megy Galileába.
A szeretet nem fúj egy követ a bennfen-
tesekkel, / nem kacsint össze a hata-
lommal, / nem bizonygatja önmaga
fontosságát, / nem örül pártok és politi-
kusok acsarkodásának, / de együtt örül
az asszonnyal, / aki megtalálja elgurult
drahmáját.
Nem örül az ügyeskedéssel szerzett va-
gyonnak, / de együtt örül a mezők lili-
omaival és az ég madaraival.
Nem örül a doppinggal elért világ-
csúcsnak, / de együtt örül a fogyatékos
kisfiúval, / aki szája szélén csorgó nyál-
lal, nagy erőfeszítésekkel / társának tud-
ja dobni a labdát.
A szeretet soha el nem múlik.
Nem veszti el szavatosságát, nem évül
el,
nem kerül ad acta, / nem lesz unalmas,
mint a tegnapi újság.
Legyenek bár istentiszteletek, véget
fognak érni.
Legyenek bár egyházak, meg fognak
szűnni.
Legyen bár ökumenikus mozgalom, el
fog töröltetni.
Mert még nem találtuk meg a rák és az
AIDS ellenszerét, / nem értjük távoli
földrészek lakóinak nyelvét, / nem fog-
juk fel más civilizációk felénk sugárzott
jeleit. / Ám egykor majd egyetlen asz-
talt ülünk / mindnyájan körül, / és ő lesz
majd minden mindenekben.
Mert a szeretet nélküli kötelességtudat:
kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség: figyelmet-
len.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.
Most azért megmarad a hit, a remény, a
szeretet,
e három.
Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.
Luther ma is időszerű
Jön a Király!
„Örülj nagyon Sionnak leánya, ör-
vendezz Jeruzsálem leánya! Ímé jön
néked a te királyod; igaz és szabadító ő,
szegény és szamárháton ülő, azaz nős-
tény szamárnak vemhén.” (Zak 9,9)
Valóban király, de szegény – nincste-
len. Éppenséggel nincs királyi ábrázatja,
ha csak a földi királyok külső pompáját
keresed rajta. Pompát, várat, házat,
pénzt és jószágot a földi királyoknak
engedi át. Ám egyenek, igyanak, öltöz-
ködjenek és építsenek fényűzőbben
mint egyebek. Ahhoz úgy nem értenek,
amit ez a koldus-király tud. Krisztus se-
gít, nem csak egy bűn ellen, hanem
minden én bűnöm ellen. Nem is csak az
én bűnöm ellen, hanem az egész világ
bűne ellen. Azért jön, hogy elvegye –
nem csak a betegséget, de a halált is.
Nemcsak az enyémet, de az egész vilá-
gát.
Mindezt azért mondja a próféta Sion
leányának, hogy meg ne botránkozzék
a Király nyomorúságos jövetelén, s csu-
kott szemmel, nyitott füllel ne a szegé-
nyes bevonulásra nézzen, hanem hall-
gasson. Hallja meg azt, amit erről a kol-
dus-királyról hirdetnek. Mert látni csak
a szegényeket lehet, hogy nyeregtelen
szamáron sarkantyú nélkül úgy vonul
be, mint egy koldus. De hogy magára
veszi bűneinket, megfojtja a halált s
szentséget, üdvösséget, örök életet ád,
azt látni nem lehet. Ezt tehát hallani és
hinni kell.
Oh miként fogadjalak
Világ Megváltója
Méltókép mint áldjalak,
Lelkem megtartója!
Óh Jézus, gyújtsd szívemben
Te szövétnekedet,
Hogy érthessem mindenben
Te szent tetszésedet.
Közreadja:
Bánszky Pál
Kedves tatabányai gyülekezet!
Az ifjúság szeretne megismer-
kedni gyülekezetünk idősebb tag-
jaival. Valljuk, hogy egymás élete
és hite alapján tudunk tanulni. A
tatabányai gyülekezetben szeret-
nénk hidat építeni a két generáció
között, ezért keressük azokat a
gyülekezeti tagokat, akik örömmel
vennék, ha ifjúságunk néhány tagja
meglátogatná.
Szeretnénk továbbá azon kedves
testvéreinkkel az istentiszteleteken
is találkozni, akik eddig valami-
lyen okból nem tudtak ezeken az
alkalmakon részt venni. Ezért arra
gondoltunk, hogy a gyülekezeti au-
tóval elhozzuk kedves testvérein-
ket.
Az Utcai Szociális Segítők
Egyesülete tisztelettel arra kéri a
gyülekezet testvéreit, hogy akik
kabáttal; melegruházattal; cipővel;
takaróval; pokróccal valamint tar-
tós élelmiszerrel segíteni tudnák a
hajlék nélküli embertársainkat, le-
gyenek kedvesek, hozzák maguk-
kal a vasárnapi istentiszteletre
vagy bármikor a parókiától 100
méterre lévő otthonomba. A fenti
esetekre vonatkozólag is várjuk je-
lentkezésüket: levélben: 2800 Ta-
tabánya, I.ker Mikszáth u.26, tele-
fonon:06-34-311-337 vagy szemé-
lyesen az istentiszteleten.
Szeretettel várjuk a találkozás
lehetőségét!
Vertényi Domonkos
Sassi Gergő
Csabai Sándorné
Ádventi várakozás
Szállj lelkemnek minden gondolatja
Nagy hálámat ajkam, mint rebegje
A hit világa már dereng az éjben
Édes Jézus te hajnali csillag.
Oh vezess utamon, hints be szép re-
ménnyel,
Mert Te vagy az élet, benned s néked
élek.
Csüggedt lelkek ne féljetek, mint annyi
szív epedve várunk
Szállj hozzánk, mint égi harmat.
Szép csillagunk a reménység hitünk szép
világát
ragyogtasd felettünk.
A fény magában hordozza a gyász fáj-
dalmait és magányát,
az imádság hatalmát, az otthon illatát s a
szeretet virágát.
Vigyázza a karácsony békéjét
az áhítat csendjét és az élet örömét.
Térj be hozzánk, s maradj nálunk
mi Ádventi nagy királyuk.
Mézes krémes
Hozzávalók:
A tésztához: 4dkg zsír,
1kávéskanál szódabikarbóna,
2evőkanál méz, 2,5evőkanál tej,
15dkg cukor, 45dkg liszt, 1db
tojás.
A krémhez: 15dkg vaníliás cukor,
20dkg vaj, 2dl tej, 2evőkanál
búzadara, 4evőkanál baracklek-
vár.
A tészta készítése: 1 tojást, a 4 dkg
zsírt, az 1 kávéskanál szódabi-
karbónát, a két evőkanál mézet,
a 2,5 dl tejet, és a 15 dkg cukrot
gőzön főzzük 5 percig és köz-
ben habverővel keverjük. Mele-
gen belekeverjük a 45 dkg lisz-
tet. Deszkán összegyúrjuk, és
négy cipót formálunk belőle,
amit fél óráig pihentetünk, majd
kisodorjuk és zsírozott, liszte-
zett tepsi hátán külön-külön
megsütjük.
A krém készítése: 2 dl tejben a bú-
zadarát keményre főzzük, ha
kihűlt hozzáadjuk a cukorral ki-
kevert vajhoz. Az egészet jól
összedolgozzuk, és a lapokat
megtöltjük. Az alsó lapra lek-
várt, közepére krémet, és a tete-
jére ismét lekvárt. Ha a töltés
kész, akkor kicsit össze kell
préselni, hogy a krém megpu-
hítsa a tésztát. Másnap porcu-
korral meghintjük és vékony
szeletekre vágva tálaljuk.
Jó étvágyat kívánunk hozzá!
A süti receptjét ajánlotta:
Vörösné Hermann Judit
Varró Dániel
Téli szonett
Hát, mondja, kedves, miért olyan fehér?
Kövér szeplőit hol hullatta el?
Hisz prüszköl is! Ez, kérem, csúnya jel.
Magácskának megárthatott a tél.
A dér bár összecsípte orrhegyét
(hófödte csúcsot így az alkonyat),
jót tenne most egy pohár konyak,
pótolni bent piros nyarak hevét.
Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy,
az ember elfehérül, színehagy,
belakja bensejét a morc hideg.
E kókadás de oktalan! De gyors!
Mennyivel szebb a lomha medvesors!
A málnát szundikálva várni meg.
Anyaság – apaság
Napjaink házassági kríziseinek a
döntő többsége abból ered, nem értjük
meg, hogy a Biblia számunkra mit ta-
nít a házassági szeretetről, mit tanít a
férj, az apa szerepéről és mit tanít a fe-
leség, az anya szerepéről.
A biblikus szemléletből alapvetően
az következik, hogy az asszonynak az
adja a biztonságot és a stabilitást, ha a
férje az Úr Jézus Krisztushoz még nála
is jobban ragaszkodik, mert akkor biz-
tos lehet abban, hogy sem megcsalni,
sem elhanyagolni, sem elveszíteni, el-
felejteni nem fogja őt. A gyermekek
számára a szülők jó kapcsolata teremti
meg a fejlődéshez elengedhetetlenül
szükséges alapot. Az emancipált nő
(feminista élharcos) kivonja magát a
védettség állapotából, nem kívánja azt
a biztonságot, amelyet adhat számára a
családot a Krisztus útjára vezető férj.
Az, hogy egy férj, egy apa jól tölti be a
szerepét, annak általában az a jele,
hogy boldog-e a felesége. Az asszony
pedig sem abban az esetben nem bol-
dog, ha a férje zsarnok, sem ha papucs.
Az igaz férfi Istenben bízik, hisz ab-
ban, hogy a férfi feje a feleségnek,
ahogyan Krisztus feje az Egyháznak.
A vezetés felelősségét Isten adta a férj-
nek. A férj szerep azonban nem rang,
hanem megbízatás, és mint ilyen, fele-
lősséget jelent: ezt meg kell érteni ah-
hoz, hogy az ember szolgálatát be tud-
ja tölteni.
Az Efezusi levél 5. részében megfo-
galmazott parancs mindannyiunkat kö-
telez: Férfiak! Úgy szeressétek felesé-
geteket, ahogyan Krisztus is szerette az
Egyházat és önmagát adta érte – ön-
magam adni érte.
Ez kezdeményezést jelent. Nem vá-
laszt, reagálást, hanem egy alapvető
nyitottságot és megmozdulást a szere-
tetben. A férfinek önmagát feltétel nél-
kül kell adnia: tettekkel, de szavakkal
is, egész valónkkal kell gondoskod-
nunk házastársunkról. A gondoskodó
férj viselkedjék úgy, hogy felesége
érezze és tudja, hogy ő fontos a férje
számára. Erre az érzésre és biztos tu-
dásra az asszonynak azért van szüksé-
ge, mert ettől függ, hogy képes lesz-e
igazán feleség lenni, vagyis betölteni a
maga szerepkörét. Férji és apai minő-
ségében a férfi Istennek a munkatársa,
aki a rábízott nyájat az Úr tanítása sze-
rint fegyelmezéssel és bíztatással neve-
li, tiszteli gyermekében a kibontakozó
személyiséget, és ezért bíztatja és báto-
rítja.
A 23. zsoltár alapján láthatjuk, hogy
a pásztornak milyen fontos a teendője:
őriz, azaz biztonságot ad. Legelteti a
bárányokat, gondoskodik a rábízottak
testi, lelki jólétéről és vezeti őket, azaz
élete példájával megtanítja a helyes
úton való járást. Az apa példát adhat
abban, hogyan kell bízni Istenben ne-
héz helyzetben is, és hogy hogyan le-
het Istennek engedelmeskedni a kor-
szellem ellenére is, amikor a többség
csal és hazudik, hogyan lehet akkor is
becsületesen élni. Olyan világban,
amikor természetes, hogy majd min-
den férfi félrelép egy kicsit, akkor is
miként tud az apa hűséges lenni az
anyához. És ha mégis konfliktus támad
otthon, akkor hogyan lehet bocsánatot
kérni, és hogyan lehet megbocsátani.
A Biblia a férfi és a nő egyenlő érté-
kéről, egymástól való kölcsönös füg-
géséről, és mindkettőjük meghatáro-
zott szerepéről beszél. A feleségszerep
lényege: segítőtársnak lenni. Nem
könnyű ezt az állapotot, ezt a kapcsola-
tot megtalálni, hiszen a korszellem
igyekszik elmosni a férfi és a nő közti
különbséget egymástól való független-
ségre, és felelősség nélküli jogokra bíz-
tat. A férfi-nő viszonyra a Biblia meg-
oldása: Helyére tenni a nőt! Nem a fér-
fi fölé, nem a férfi alá, hanem a férfi
mellé!
A feleség, az asszony szerepkörére a
Példabeszédekből lehetne a legtöbb
igét hozni, hiszen ott áll: „a derék asz-
szony urának koronája”, vagy „aki jó
feleséget talált, kincset talált”. Másutt:
„derék asszonyt kicsoda találhat? Érté-
ke sokkal drágább az igazgyöngynél.”
Az Efezusi levél 5. részének 24. versé-
ben írja Pál: „amint az egyház enge-
delmeskedik a Krisztusnak, úgy enge-
delmeskedjenek az asszonyok is a fér-
jüknek mindenben.” Nem gyengesé-
get, nem alacsonyrendűséget, szolga-
lelkűséget vár a Szentírás az asszony-
tól, hanem hűséget, előzékenységet,
hajlandóságot, alkalmazkodást, szere-
tetreméltóságot. Ahogy Péter írja első
levelében: „Ne a külső dísz legyen a ti
ékességetek, ne a hajfonogatás, hanem
a szív elrejtett embere, a szelíd és
csendes lélek el nem múló dísze.” El-
engedhetetlen, hogy az asszony szere-
tetében nyilvánuljon meg: feltétel nél-
kül elfogadja a férjét. És ez csak abban
az esetben valósul meg, ha kölcsönö-
sen kifejezik és megélik a házasfelek
azt, hogy ők Isten egymás számára
adott egyszeri és megismételhetetlen
ajándékai.
Dr. Hidas János
Kertész Eszter
Mária ringatja fiát
eleven félelem
szüntelen gyötrelem
járatlan fájdalom
páratlan szerelem
kegyetlen irgalom
lakatlan oltalom
végtelen kegyelem
védtelen hatalom
A „Nyitott ajtó”
című áhítatos könyvből
Imádkozni szeretnék! De hogy kezd-
jem? Tele vagyok kétellyel és bizonyta-
lansággal. Vajon melyik út a helyes? Én
azon járok? Nem tudhatom. Kevés az,
hogy a legjobb belátásom szerint mit ten-
nék.
De bölcs vagyok-e ahhoz, hogy meg-
találjam a helyes utat? Csak ülök tanácsta-
lanul. Gyötrődöm. Várok. Várok egy szó-
ra. A hívó szóra. Szeretném tökéletesen
megismerni akaratodat. Szeretnék böl-
csen gondolkodni, hogy meglássam és
belássam akaratodat. Bölcsen, hogy elfo-
gadjam az utat, amit kiválasztottál szá-
momra. Mert csak akkor tudom munká-
mat végezni, ha a te áldásod van rajta!
Mutasd meg a megfelelő utat, hogy ne té-
velyegjek a bizonytalanságban!
Fiam, engedd, hogy azt tegyem veled,
amit én akarok, én tudom, mi válik javad-
ra. Te úgy gondolkodol, mint az emberek,
sok mindenben úgy foglalsz állást, aho-
gyan az emberi indulat diktálja.
Uram, igazat mondasz. Nagyobb
gondviseléssel veszel te körül, mint
amekkora gondot én önmagamra viselhe-
tek. Nagyon ingatagon áll az, aki minden
gondját tereád nem hagyja. Uram, csak
igaz és állhatatos maradjon hozzád akara-
tom, egyébként intézkedj velem tetszésed
szerint. Mert csak jó lehet az, amit velem
teszel. Ha azt akarod, hogy sötétségben
járjak, áldott légy, ha pedig azt akarod,
hogy világosságba öltözzem, légy akkor
is áldott. Ha kegyesen megvigasztalsz, ál-
dott légy, ha úgy akarod, hogy zaklatta-
tásban legyek, ugyanúgy légy mindenkor
áldott. (Kempis Tamás)
Mennyei Atyám! Kérlek, taníts meg
bölcsen gondolkodni, és szüntelenül reád
tekintve menni azon az úton, amit te jelöl-
tél ki számomra. Ámen.
Közreadja:
Lukonits Ottó
Garay András
Karácsonyi történet
(részlet)
Úgy mondták otthon: karácsonykor
Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, ké-
szülünk, hogy méltónak találjon minket.
S az igazi ajándékok ezek az esték voltak,
amikor a család összehajolva, gyerekek és
szülők közös izgalmával, tréfálkozással az
eljövendő nap örömében készülgetett.
Egy este, hogy apám elfújta a lámpást,
Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya,
ugye a Mennyországban is így telnek az
esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön
Ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s
amióta csak az eszemet tudom.
Egy meglepetés azonban mindig volt.
A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly ész-
revétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem
értettük, hogyan kerül oda az asztalra,
csak lenyűgözve álltuk körül este a gyer-
tyafényben alakot öltő karácsonyfát.
A várt reggelen apám szokás szerint
fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmá-
ját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg
dunyhák alól, már csak imbolygó alakját
láttuk a hegynek tartva a fehér hómező-
ben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, ki-
csit messze kellett mennie fel a hegyekbe,
de ezt az utat minden évben megtette, ta-
lán neki is le kellett tenni a gondokat, kó-
borolni a csendes, behavazott tájon. A hó
érintetlen volt, nehezen haladt előre. A
Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy
dombtetőre, majd végig a gerincen. Meg-
ismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak
egy réten, s már akkor látott egy kis fe-
nyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött
levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt
neki, s képzeletében már látta is felöltöz-
tetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy
kis beszögellésben. Két csapásra kivágta,
majd kicsit megpihenve belakmározott
tarisznyájából, s elindult visszafelé. A
megindult hóesés betemette a nyomokat,
s bizony iparkodnia kellett, hogy sötéte-
désre visszaérjen. De ismerte a tájat, hi-
szen itt gyerekeskedett, s a falut is alig
hagyta el. Leért a völgybe, s már erőst
szürkült az idő, mikor elérte a falu első
házait. A hegyek alatt, a forrásnál, kis ház
állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel
nem csizmában járt, hanem bakancsban,
mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólí-
tott. Rossz érzés fogta el apámat a beha-
vazott udvar, a setét ablakok láttán. Meg-
nyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a
tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi
az ágyban feküdt. Mi van magával? -
kérdé apám, ahogy meggyújtotta a vilá-
got. Beteg vagyok, Márton - mondta az
öreg. A kályha hideg volt. Mindjárt befű-
tök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest
meg kóstolót. Kiment a fészerbe, fát kere-
sett. De csak a hó alatt talált nyirkos, kor-
hadt fadarabokat, így a feladat reményte-
lennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál
lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt,
s nagyot fohászkodva apróra hasította.
Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat
töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi meg-
könnyebbedett. Akkor holnap - mondta
apám búcsúzóul.
Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit
hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre
mindannyian együtt vagyunk idehaza.
Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak
annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s
újra átadtuk magunkat a várakozás bódító
érzésének. Anyám néhány szót váltott
apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk
le a konyhában, s kezdődött, amit úgy
vártunk. Apám ölbe vett bennünket, s
szokásunk szerint mesélni kezdett egy
idegen országról, egy házaspárról, a szüle-
tendő kisgyermekről, emberekről, hatal-
masokról és szegényekről. Beszélt a ro-
konokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s
percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a
múltat és jövőt, az egész világot. Aztán
énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő
megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki
a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban
ott voltak a mézes és cukrozott díszek, ég-
tek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa
nem volt sehol. Könnyes szemmel, kér-
dőn néztünk apánkra. A sarokban állt,
anyával egymáshoz hajoltak, szemükben
megcsillant a gyertyák fénye. Találkoz-
tam az úton Vele, elkérte a fát, én meg
odaadtam neki, hiszen nem illik egy ké-
rést Tőle megtagadni. Szavai megnyugta-
tóan csengtek. Anyám, hogy a csend fe-
szültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz
invitált bennünket. Boldog karácsonyt
mindenkinek - mondta, és behozta a gő-
zölgő levest.
A
Róm
rosban
Au
, ahol Mária és József élt. (Ez a ró-
ma
vállalniuk kellett az úttal járó gondokat.
A
ek Betlehembe, már
tele volt a v
k éjsza-
kára üres szobát,
d fekvőhelyet
se
em
épen el-
alu
g őket a
vad
dott a tehén, a
sza
– A fényes égboltról angya
hozzánk: „Ma Betlehembe
a királyotok, akit az Úr ígért
Menjetek, és győződjetek meg róla!”
Mária mindezt csendesen hallgatta
ég a sötétben visszasiet-
tek
különös gyermek
ában, egy messzi vá
gusztus császár sok pénzre vágyott.
Ezért megparancsolta: - Írjatok össze
mindenkit az országban, mert be akarom
hajtani az adót. A császár parancsát hírül
vitték az ország legtávolabbi részeibe is,
oda is
i császárság idejében történt, amikor a
zsidók római uralom alatt voltak.)
– Betlehembe kell mennünk az össze-
írásra a császár parancsa szerint – mondta
József kötelességtudóan.
Hosszú út állt előttük. József Mária
miatt aggódott, aki majd hamarosan vi-
lágra hozza gyermekét. Ennek ellenére
volt bölcső, ahová befektethették volna.
Ezért József a jászolt, a vályúszerű etetőt
bélelte ki friss szalmával. Amikor beta-
karták a gyermek Jézust, az sz
mikor megérkezt
áros. Sehol nem találta
sőt szaba
m. A vendéglők hemzsegtek a sok em-
bertől. Minden pillanatban megszülethet
Mária gyermeke, ezért sürgősen találniuk
kell bármilyen szállást! Végül is egy istál-
ló jutott nekik, ahol jószágok is pihentek.
Éppen időben érkeztek meg. Mária ha-
marosan megszülte gyermekét. De n
dt.
A juhok kint a domboldalon bizton-
ságban töltötték az éjszakát az akolban, a
számukra körülkerített helyen. Egy tövis-
sel benőtt, erős kőfal védte me
állatoktól. A pásztorok egész éjjel vir-
rasztottak, vigyáztak rájuk. Mindenre rá-
telepedett a sötétség és a csend. Hirtelen
fényesség árasztotta el az eget, és a pász-
toroknak megjelent egy angyal. Érthető-
en, hangosan szólt hozzájuk:
– Jó hírt, örömhírt hozok számotokra
és az egész világ számára! Betlehemben
– Tegyük meg, amit az angyal javasolt.
A jószág biztos helyen lesz az akolban,
mi pedig siessünk mielőbb Betlehembe!
Betlehembe megtalálták az újszülött
királyt, akiről hírt adott nekik az angyal. A
király nem palotában, nem házban, nem
vendéglőben, hanem jászolban feküdt.
Mellette ott kíváncsisko
ma megszületett megígért királyotok.
Menjetek, és személyesen győződjetek
meg róla. Egy jászolban fekszik.
Egyszerre csak benépesült angyalokkal
az ég, s zengett az énekük: „Dicsőség a
mennyben Istennek, és békesség a földön
a jóakaratú embereknek!” Majd ismét sö-
tétség és csend borult az egész tájra. A
nagy megilletődéstől a pásztorok szinte
szólni se mertek. Csak később mondták:
azon az emlékezetes éjszakán.
A pásztorok m
már…
A pásztorok elmondták Máriának és
Józsefnek, hogyan tudták meg az öröm-
hírt.
lok szóltak
n megszületett
meg nektek.
. Lassan megvirradt, és várt rájuk a
nyáj. A betlehemiek azonban hallották,
ahogy visszafelé menet hangosan énekel-
ték Istennek a dicséretet: az első karácso-
nyi éneket.
Első Bibliám
Agapé, Ferences Nyomda
és Könyvkiadó Kft.
Szervusztok!
Egy karácsonyi rejtvény vár rátok. A f
csak Lukács evangéliumában? No, és m
pontozott vonalakra. Sok sikert kívánok!
el
s
e
um
adat; a három kép szereplői közül (A, B é
lyik kép vonatkozik mind a két evangéli
Máté evangéliuma ………….
C) kiket találtok meg csak Máté és kiket
ra? A megfejtésetek betűjelét írjátok a
Mindkettő …………………..
Lukács evangéliuma ………..
Alkalmaink
Alkalom
Mikor?
Hol?
Istentisztelet
Vasárnap
10
00
kor
Jókai út 81.
Vasárnap 9
30
kor
Jókai út 81.
Hittanóra Péntek
16
30
kor
Tátra u. 13.
Hittanóra Szombat
10
00
kor
Tátra u. 13.
Ifjúsági alkalom
Péntek 18
30
kor
Tátra u. 13.
Fiatal felnőttek be- Megbeszél
szélgető köre
17
Megbeszélés
szerint
és szerint
00
kor
Bibliaóra Szerda
17
00
-tól
Megbeszélés
szerint
Ádventi, karácsonyi alkalmaink
Alkalom Mikor? Hol?
Gyermekek
karácsonya
Ádvent 4. vasár-
napja (dec. 19.)
10
00
-tól
Jókai út 81.
Szenteste December
24.
16
00
-tól
Jókai út 81.
Karácsonyi
istentisztelet
December 25-26.
10
00
-tól
Jókai út 81.
Óévi
istentisztelet
December 31.
16
00
-tól
Jókai út 81.
Újévi
istentisztelet
Január 1.
10
00
-tól
Jókai út 81.
Ünnepi istentiszteleteinken terítve lesz az Úr asztala.
H
Cím: 2800 Ta
201
ivatali nyitva tartás:
megbeszélés szerint
bán
Weboldalunk címe:
http://tatabanya.lutheran.hu
A weboldalal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a
kkpityu@freemail.hu
címre várjuk. A Lámpás szerkesztősége várja az írásokat az alábbi címre:
banyaszlampas@freemail.hu
ta
P
4
ia
e
k úrvacsorát venni, hívják
szám
ké
LÁMPÁS – Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
Megjelenik negyedévente
III. évfolyam, 4. szám 2004. ádvent
Az újság előállításához adományokat elfogadunk
erre a címre: Tatabányai Evangélikus Egyházközség
OTP Bank: 11740009-20201533
Felelős kiadó: Tatabányai Evangélikus Alapítvány
Főszerkesztő: Cser Ákos
Lektorálta: Bencze András
Tördelőszerkesztő: Kemény Ilona
Szerkesztőség címe: Tatabányai Evangélikus Lelkészi Hivatal
2800 Tatabánya, Tátra u. 13. Telefon/fax: 34/316-201
ya, Tátra u. 13. Tel: 06/34 316-
ál (h.lelkész)
86 5020
testvérink, akik betegségük, vagy
tt nem tudnak részt venni az isten-
szeretnéne
Zászkaliczky
Telefon: 06 30
Azon kedves
egyéb okok m
tiszteleteken, d
bátran a fenti
időpontot a lel
ok bármelyikét, és egyeztessenek
sszel.
Elhunytak:
Szekeres
Nagy Ferencn
Zoltá
„Taníts úgy sz
jussun
Já
é
n (3
ám
k!” Zsolt
nos (74), Balassai Ferencné (82),
(88), Csabai Tibor (44), Meiszterics
7), Magyari Istvánné (80),
Varga Antalné (67)
lálni napjainkat, hogy bölcs szívhez
90,12
Az év során ke
Horv
„Ne félj, mert m
enyém vagy!)”
r
át
Kovács Benjámin Tibor
egváltottalak, neveden szó
Ézs 43,1
esztelésben részesültek:
h Szilvia, Darmstadter Máté,
lítottalak,
Konfirmáltak:
Jambrik Tibor, Adorján Zsolt, Minárcsik Sándor,
Nedves Péter
Értesítjük minden kedves testvérünket, hogy a gyüleke-
zetünk által alapított
Dénes Ottó Alapítványunk neve
ikus Ala
zott.
Tatabányai Evangél
pítvány
névre válto
Kertész Eszter
Hó
(fohász gyöngéd halálért)
Ne a testi kín, ne a rémület –
fáradtság fektessen fagy-
marokba.
Feledje el a nyár szirmait
kertünk lemetszett rózsabokra…
Talán ahogy az utca szűkül,
ahogy tengernyi puha kristály
kipárnázza az űrt a fák közt –
(bent van, azt érzi, aki kint áll)
– így burkoljon magába a csönd,
erővel, de lágyan fonjon át.
Így érkezzen hozzám a hideg.
Temesse be lépteim nyomát.
Igen, ahogy az utca szűkül,
szűküljön utam. Az ég fehér.
Fehérbe süppedjen a lélek.
Hallja, lássa, tapintsa: ne félj.
Document Outline
Elfelejtett jelszó?
2004-4.pdf