Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
III. évfolyam 3. szám 2004. szeptember
Biztatóféle – induláskor
Noszogat belülről egy hang, hogy in-
duljak el, álljak be a hangosan összese-
reglettek közé, szemérmetlenül oda -
odafigyelve arra, hogy mi volt a nyáron,
mennyi friss, megőrzésre érdemes él-
ményt csomagoltak abba a hátra dobható
táskába, és elkapjak egy-két tekintetet
vallatóra fogni: milyen érzések égnek-
lobognak ott bévül, mekkora lánggal, és
ezek az érzések mit tudnak őszintén
kibeszélni az otthon zugába zárt gon-
dokból és az egyre szűkebbre porciózott
örömökből. Hány fényesnek hitt álom
lobbant, hamvadt el, és hány született
újjá az újrakezdés ilyen-olyan reménye-
ket dajkálgató ígéreteitől. Mert úgy van
az, hogy még a legelesettebbekben is
talpra áll ezen a napon a földre buktatott
hit, még a megrabolt reményű diák is
magasabbra emeli a fejét, hátha megvil-
lan előtte valami biztató az elkövetkező
iskolai évből. Valami, amiért érdemes
újra és újra beülni az iskolapadba, amitől
a hangulat ködje mögül is elővillan egy-
két lélekmelengető sugara a reménynek,
amitől magasabbra ugrik majd tanév
közben a tanulási kedvnek az a bizonyos
láza.
os igéket rago-
zó/
sapottak tekintetében is
megvillan majd egy-két biztat
gebb fény…
indazt, ami jő. Mert Isten
, meg-
keserű s nehéz, te
evet, biztas-
eket, amely
betölti rejtett, szép világod, hol téged
dicsér minden gyermeked.”
EÉ 355
Istenem, mekkora szükség lenne erre,
ebben a holnapok iskolatábláira hamis és
megoldhatatlan képleteket firkáló kor-
szakban. Vagy talán épp a most induló
diákok lesznek majd azok az eljövendő-
ben, akik képesek lesznek majd arra,
hogy megoldják, megfejtsék ezeket a
képleteket. Ők fogják majd leparancsolni
a katedrákról a hangzat
prédikáló "oktatgatókat"? Adnák az
égiek, hogy úgy legyen!
És az iskola, az iskolák – régiek és
újak – kihúzták-e magukat, új ruhában
várják-e a tanulóikat, van-e annyi meleg-
ség bennük, melytől a felhorzsolt lelkű,
hitű diák megmelegedhet? Ad-e majd,
ha többet nem, kenyeret tízóraira a korgó
gyomorral érkező diáknak? Vagy az
ígéretek kenyeréből törhetnek majd csu-
pán? Mert jaj, Uram, mennyire keserű
tud lenni ez a kenyér! És mindezek elle-
nére él a szeptemberi csillogás, a nem
hamisított, nem hazugságokkal fényesí-
tett iskolaudvarok harmatcseppje. Ilyen
csillogást szeretnék majd látni a tanév
végének érkeztekor is valamennyi diák-
nak a szemében. Mert ettől a csillogástól
az iskolapadokból régen kinőtt és az
élettől arculc
óbb, mele-
Cser Ákos
„Áldó hatalmak oltalmába rejtve csak
várjuk békén m
őriz híven reggel, este, ő hű lesz, bármit
hozzon a jövő.
Ha gyötri, bántja szívünket a régi, és
múlt napoknak terhe ránk szakad
rettent lelkünk vigaszodat kéri, mit né-
künk szerzett, Atyánk, szent Fiad.
S ha szenvedések kelyhét adod inni,
mely színig töltött,
segíts békén, hálával elvenni, hisz áldva
nyújtja hű atyai kéz!
És ha az úton örömöt adsz nékünk, ha
szép napod ragyogva ránk n
son, intsen sok nehéz emlékünk, hogy
életünket szenteljük neked!
A csend köröttünk mélyen szerteárad.
Hadd halljuk azt a tiszta én
"Istenem! Hozzád kiáltok a nap kezdetén... / Bennem sötétség van, de Nálad van a világosság. / Én egymagam vagyok, de Te nem
hagysz magamra engem. / Én csüggedő vagyok, de Nálad van a segítség. / Én nyugtalan vagyok, de Nálad van a békesség. /
Bennem keserűség van, de Nálad van a türelem. / Én nem értem a Te útaidat, de Te ismered az én útaimat.”
D. Bonhoeffer
Rád bízom, Uram, egész életemet mindenestül. Vezess, kérlek, a helyes úton, tégy velem tetszésed szerint, amit akarsz! Adj a
munkához nagy szorgalmat, taníts meg arra, amit nem tudok! Mutasd meg nekem, amit még nem látok, kérlek vezess az utamon
a cél felé.
Hamburg 1684
Luther ma is időszerű
Övé a hatalom!
„Ha az Úr nem építi a házat,
hiába dolgoznak azon annak
építői” 127. Zsoltár.
Házadat Isten hadd építse s
igazgassa! Mit kontárkodsz bele az
ő művébe?: nem rád, hanem őrá
tartozik a gondoskodás. Aki e ház
gazda-ura, az hadd gondoskodjék.
Sok szükséglete lehet egy háznak,
ám az Isten nagyobb, mint a ház.
Ki az eget, földet betölti, csak meg
tud elégíteni egy házat és népét.
Nem mintha Isten tiltaná a munkát.
Az embernek igenis dolgoznia
kell, de a megélhetést nem szabad
a saját munkánknak tulajdonítani,
hanem egyedül Isten jóságának és
áldásának. Mert ahol az ember a
saját munkájának tulajdonítja, ott
azonnal felüti fejét a fukarság és
aggodalmaskodás, amelyik azt
hiszi, hogy sok munkával sokat
lehet szerezni. Így aztán sokszor
éppen az ellenkezője esik meg.
Egyesek tengernyit dolgoznak és
idővel megroppannak. Mások ész-
szerűen beosztják a munkát, és
bőségben van részük. Mindez azért
van, mert Isten magának akarja a
dicsőséget, amint hogy az előme-
netelt is ő adja egyedül. Te ugyanis
szánthatsz-vethetsz. Hiába fára-
doztál, ha Isten nem ad rá esőt, és
napot. Egyetlen szál gabonát nem
tudsz e földből előhozni. Isten,
amíg te alszol, kalászt teremt a
magból.
Gondod vagyon, Uram
Mi gyarló életünkre,
Életünkbe való
Minden szükségünkre.
Még annak előtte,
Hogysem rágondolunk,
El vagyon rendelve
Felségednél dolgunk.
Közreadja:
Bánszky Pál
A Dénes Ottó Alapítvány
aktuális munkájáról
Megkezdődött a tanév, a Dénes
Ottó Alapítvány kuratóriuma ezzel
egyidejűleg ugyancsak munkába
fogott: értékelte a nyáron lezajlott
eseményeket, továbbá meg-
határozta az őszi teendőket is.
Ennek megfelelően a kuratórium
az Alapítvány célját szem előtt
tartva jóváhagyta a nyári
táborozásokkal kapcsolatos
kifizetéseket, továbbá ösztöndíj
támogatásokat ítélt oda.
A kuratórium fontosnak tarja,
hogy egyházközségünk minden
tagja ismerje és tudja, hogy az
alapítvány a közösség pénzével
milyen módon gazdálkodik,
milyen célokra használja fel,
munkáját miként végzi.
A fentieknek megfelelően az
alábbiak szerint közlöm, hogy a
szeptember 02. napján megtartott
kuratóriumi ülésen milyen
jelentősebb döntések születtek:
A Dénes Ottó Alapítvány kura-
tóriuma úgy határozott, hogy a
Lámpás című egyházközségi lap
következő két számának kiadását
vállalja. A vállalás kiterjed egy-
részt arra, hogy a lap kiadójaként
az újságon a Dénes Ottó Alapít-
vány szerepel, továbbá kiterjed
arra, hogy a Dénes Ottó Alapít-
vány a lap kiadásának költségeit
laponként legfeljebb 20-20.000.-
Ft-ban, mindösszesen tehát legfel-
jebb 40.000.- Ft-ban vállalja.
A lap kiadására abban az
esetben kerülhet sor, ha a
kuratórium tagjainak, illetőleg
Bencze András esperes úrnak a
kiadást megelőzően jóváhagyás
céljából Kemény István e-mailen,
faxon, vagy postai úton megküld
előzetes véleményezés céljából a
lapot. A kiadással kapcsolatos
költségek elszámolására Kemény
István köteles, aki pénzügyi
igényeit a kuratórium elnöke felé
köteles benyújtani. Igazolt
költségek után kerülhet sor a
kifizetésekre.
A benyújtott kérelmek alapján a
kuratórium utólag jóváhagyta a
61.000.- Ft kifizetését az Egyház-
község részére. Nyári táborozási
támogatásban részesültek: Bánszky
Noémi, Hegyi Kata, Kemény Zsu-
zsanna, Riffer Zsuzsanna, Juhász
Dénes, Juhász Lilla, Szekeres Gá-
bor, Hermándi Gábor, Minárcsik
Sándor.
Az alapítvány ösztöndíj
támogatást nyújt Riffer Zsuzsanna,
Hanák Edina, Kemény Zsuzsanna
és Bánszky Noémi részére a
2004/2005. tanév egészére, tehát
10 hóra havi 4.000.- Ft-ot.
A kifizetés rendje az alábbiak
szerint alakul:
Az első félévre, tehát 2004.
szeptember-2005. januárra vonat-
kozó fejenként mindösszesen
20.000.- Ft-ot 2004. október 31-ig
banki átutalás útján kell megfizetni
a nyertes pályázóknak. A második
félévre, tehát 2005. február-
júniusra esedékes 20-20.000.- Ft
kifizetésére akkor kerülhet sor, ha
a pályázók igazolják, hogy az I.
féléves vizsgákat sikeresen letették
és a II. félév megkezdését ennek
megfelelően igazolják. A kifizetés-
re 2005. március 31-ig kerül sor.
Erős vár a mi Istenünk!
Dr. Hidas János
kuratóriumi elnök
2
Vitaindító:
Miu és Surraff
Átszaladtak az úton. Illetve csak az
idősebb macska, a fiatalabb már nem
ért át, elcsapta a Kamaz. Fiatal,
amolyan bakfis cica volt, csaknem
teljesen fehér. Tiszta fehér bundáját
csak a széles sötét nyakkendője törte
meg.
És most? Mi van? Mi lesz, lesz
egyáltalán?
Merthogy van. Van olyan
egyáltalán, hogy nem van? A teljes
tanácstalanság karmolászik most belül.
Lassan megérkezel majd, cica, van
tovább!
…
– Előbb rá kell jönnöd, hogy mi,
miért történik, fog történni. Apránként
közelebb kerülsz majd az Aulához is;
apránként, csak semmi iramodás,
semmi hirtelenség!
– Menjünk innen Surraff, itt hűvös
van!
– Valóban, ez a lelátó egy kicsit
huzatos.
Megsimogattam a buksiját, kedves,
szelíd lelkű cica Miu.
– Itt sok más lélek őrjöng még, nem
tudják, hogy csak önnön fejlődésüket
késleltetik.
–
Csak önnön fejlődésüket?
Fütyülök a fejlődésükre, törnek-zúznak,
ha megtehetnék, elharapnák az én
torkomat is!
– Ugyan mi félnivalód van tőlük?
– Hát elharapják a torkom!
– És akkor mi van?
– Akkor meghalok!
– Mit csinálsz?
– Hát… Most akkor már nem halok
meg?
…
– Az a minimum, hogy zavarodott
vagy.
– Merre, merre kell most mennem?
Te ismerős vagy itt, segíts!
– Próbálok segíteni. Nekem nem
volt segítőm, egyedül kellett bejárnom
az utat. Kalandos út volt… És egy
segítővel pont a kalandokról maradtam
volna le.
Nincs mindenkinek segítője.
Van olyan, hogy valaki nem szorul
rá? Már tudom, hogy igen, a fejlett lel-
kek megtalálják az utat maguktól is…
– A stadionon, a lelátón kívül mi van
még itt?
– Mi nincs itt, hajh… Mindenki
hozza magával a környezetét. Tulaj-
donképpen itt nagyon kevés dolog van,
ha van valami egyáltalán…
– Itt kevés dolog? Hiszen csaknem a
zsúfolásig teltek az utcák, terek, ezernyi
dolog szédíti a cicát… mit is mondjak?
– Lelket…
– Ezer útonálló fenyegetésének van
kitéve egy cica, azazhogy lélek. Még
hogy kevés dolog?!
– Amit itt látsz, az mind te magad
vagy. Félelmeid, el nem engedett vá-
gyaid.
Akivel találkoztam mostanában, az
mind csak igen kevés dolgot vitt magá-
val; engem pedig megnéztek, mert
némely holmim furcsának tűnt nekik.
Csak addig hurcoljuk a motyónkat,
amíg nem tudunk megválni tőle, amíg
fontosnak, értékesnek érzünk valamit.
– Nekem is van holmim! Húzós
egerem, egérbőr kesztyűm,
körömreszelőm, bundakefém…
Ezek mind fontosak s csak a leg-
szükségesebbek…
- Amíg fontosnak látsz valamit, ad-
dig megköt. Az Aulában nem kapsz
majd jó bizonyítványt, „magasabb osz-
tályba léphet” pecsétet. Érezni fogod
ezért, mi is az, hogy megköt.
…
– Gondolj a balesetedre, nem kell
hibáztatnod érte senkit. Én nem voltam
ennyire szerencsés, engem néhány
égetni való kölyök dióval patkolt meg,
majd leöntötte a farkam benzinnel és
meggyújtotta… Nem tudtam se futni,
se mászni. Keserves volt, de volt ott egy
patak. Úgy esett, hogy túl mély volt a
víz, így nemcsak a tűz aludt el nyom-
ban, de kijönni sem tudtam belőle. So-
káig tartott, mire fel tudtam oldozni a
fiúkat.
Ne hurcolj magaddal semmiféle sé-
relmet!
–
Hurcolni? Hisz nem hurcolok
semmit!
– Nem konkrétan értettem. Az ér-
zelmeidre, érzelmi sebeidre gondoltam.
– ?
– Meg fogod találni őket, mert nem
engednek tovább.
– Mint mikor nem tudtam bebújni a
nyíláson, mert egy nagyobb madarat
fogtam?
– Pontosan.
…
– Surraff, te hogyan jöttél ide?
– Azon találtam magam, hogy itt
a… de ez nem a mi dolgunk. Nem ez a
mi dolgunk…
– Hanem kié?
– Nem tudom, de nem mindegy?
Akartál megszületni? Akartál a kamion
kereke alá kerülni?
Nincsen befolyásunk, mindenesetre
kevés a befolyásunk ebben a dolog-
ban…
Nekem ezüstszürke a bundám, sze-
rintem nagyon szép, de hogy bármit is
tettem volna érte, nem állíthatom…
– Hanem akkor mire van befolyá-
sunk?
– Leginkább a saját életünkre. A
gondolatainkra. A haragvásainkra, a
vágyainkra.
A tudomásulvételre. Arra, hogy ne
fordítsam el a fejem, ha segítségre szo-
rulót látok. Ha ég a ház, három kis-
macskát kimentenie az anyának nincs
lehetősége. És nem az a kérdés, hogy
minek szült annyit, hanem az, hogy el
kell-e pusztulnia a másik kettőnek?
Merthogy egy kismacs nem nehéz,
jó fogás is van a bőnyén, csak a pillanat
– mint tudjuk – nem tart sokáig.
– Szóval akkor mi a mi dolgunk?
– Mi is a dolgunk, hajh?
3
– Ezt kérdezem, Surraff.
– Megtalálnunk a dolgunkat… Tu-
lajdonképpen eddig is erről beszéltünk,
elengedni a koloncainkat és észrevenni
a pillanatot. Valószínűleg ennél nem is
több.
És szeretni a világot. Mert minden te
vagy. Aki szereti a világot, az nem
bántja, hazudtolja, lopja meg stb. a
társát, mert az is ő. Nem önti a fáradt
olajat, benzint a patakba (a macska
farkára, mert mint tudjuk, az is ő,) és
lehetőleg napcellával hajtott masinákat
használ.
– Ahogyan
napozó,
napelem,
napfelkelte, napimádat?
– Igen. Minden napelemmel műkö-
dik, minden, ami csak létezik. A kőolaj-
jal bezárólag. Ez (is) mind te vagy. Sze-
ressed a világot!
…
– Mi van az aulában?
– Megtudod idejében. Ha majd szól
a kürt, oda kell menni mindenkinek.
– És ott akkor megnyúznak ben-
nünket?
– Már miért nyúznának meg?
– Hát a bundánkért.
– Mit kezdenének a bundánkkal?
Nem kell az itt senkinek. Nem tűnt
még fel, hogy itt nincs hideg?
– Akkor miért kell az Aulába men-
ni?
– Hogy
megnézzék,
mennyit
fejlődtél eddig. Akik megküzdötték a
magukét, azok tovább léphetnek más
területre, ahonnan jobb rálátás nyílik
önmagukra.
– Nem ugyanaz ez, mint a kamion
utáni helyzet?
– Huhh, valami fontosat kérdeztél.
Ez jó jel, hogy az Aulában majd to-
vábbengedjenek!
– Megküzdötték a magukét?
– Igen. Ez az állapot nem tart örök-
ké, ha valaki ráeszmélt helyzetére, le-
vonta a tanulságot, akkor nincs már ok,
hogy tovább maradjon.
– És ha nem?
– Akkor sincs baj, csak akkor nyil-
vánvalóan nem mehet tovább. Ha túl
széles az elkapott madár…
– Azért rendesek. Akkor sincs bün-
tetés, ha valaki nem tanult semmit. Csak
tovább nem mehet. Ha jól érzi magát
valaki, maradhat, amíg csak jólesik.
– Ez így van, de egy idő után már
elég volt itt lenni. Vágyunk tovább. A
„magasabb osztályba”.
– Hova vágyunk?
–
Ahonnan már nem vágyunk
sehova. Az utunk végére. Látod, ez
nem kalandvágy.
– De ez borzasztó, az útnak vége
után hová van tovább?
– Hát ez az. Ezekkel a fogalmakkal
nehéz ezt leírni. Maradjunk annyiban,
az útnak vége után már nincsen hová
menni, nem azért, mert nem vezet út
tovább, hanem mert ott megszűnik
minden cél. Nevezték ezt nirvánának,
seolnak, boldog vadászmezőnek,
mennyországnak. Mindegy hogyan
nevezzük, nem múlik rajta semmi.
– Ahogyan nincs büntetés, ha nem
tanultunk semmit?
– Erről van szó. De menni, amíg a
tudatod engedi…
Lepke
Elveszíthetetlen öröm
Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok, vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor,
van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj jó szót, vigaszt, ha van, falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te magad annál gazdagabb maradsz.
Bódás János
Nyári híreink:
„Kisifi - nagyifi” találkozó
Augusztus 8-ra szerveztünk
találkozót az ifjúság és a fiatal felnőttek
számára, azzal a céllal, hogy jobban
megismerhessük egymást.
Bemutatkoztunk (szükséges volt
egyáltalán?) és meséltünk magunkról,
ezután beszélgetések kezdődtek. Üdítők
és sütemények között töltöttünk el né-
hány órát, képek is készültek ez alka-
lomból.
Az Úr megáldotta e gyönyörű
vasárnap délutánt!
Vertényi Domokos
Szélrózsa
…A világ világossága címmel ismét
megrendezésre került az 5. országos
evangélikus ifjúsági találkozó. Az idén a
rendezvénynek Tata adott otthont.
Legközelebb 2006-ban készülhetünk az
újabb találkozóra..
Kemény Ilona
4
Sporttábor
– És mit csináltok ott? Kártyáztok?
Dámáztok? Búgócsigáztok? –
poénkodott az oktatóm (aki vezetni tanít)
arra reagálva, hogy a nagyvelegi
sporttáborból érkeztem a rutin órára.
Sokan el sem tudják képzelni, hogy
mit lehet csinálni egy Mór melletti kis
faluban.
A nagyvelegi kastélypark, a sportpá-
lya, a tornacsarnok (persze a sarki kisbolt
is) évről évre visszavárja a kikapcsolódni
vágyó fiatalokat. Ezek is részét képezik
annak a tipikus sporttábor-feelingnek,
amit, ha egyszer átél az ember, akár függő
is lehet. Sporttáborfüggő. Olyan, aki min-
den nyáron igyekszik augusztus első
hetére szabaddá tenni magát, vagy ha ez
nem sikerül, akár pár napra „leugrani”
Velegre. Hogy miért? Mert jó a társaság,
kifulladásig lehet sportolni (a focitól
kezdve a tollaslabdán át a ládamászásig
legalább tízféle sportágban lehet verse-
nyezni – és a jutalom nem marad el!),
általában jó az idő, finom a kaja, estén-
ként lehet táncolni tanulni (Már aki nem
tud… Aki tud, az bővítheti a repertoárját),
lehet a tábortűznél beszélgetni, énekelni,
netán késő esti vacsorát készíteni. Ami
még nagyon fontos, hogy az áhítatok
segítségével lelkileg is feltöltődhet az
ember. Bár a hét második felében már
igencsak laposakat pillantunk áhítat alatt,
Isten Igéje a fáradt testben is helyet talál és
munkálkodik…
Idén sem maradt el az éjszakai túra és,
sokak kedvence, a vízi nap sem. A házi-
lag készült csúszdán való csúszkálás és a
felfújható medencében való pancsolás
feltette az i-re a pontot.
Összefoglalva, azt hiszem mindany-
nyiunk nevében elmondhatom, hogy a
2004-es sporttábor is nagyszerűen sike-
rült. Én már most számolom a napokat a
következőig! Jövőre pedig ki tudja? Le-
het, hogy lesz dáma, kártya és búgócsiga
is…
Hegyi Kata
Nagytábor, 2004
Az egyházmegyei ifjúság ezen a
nyáron is színes, programokban gazdag
napokat tölthetett együtt július 25-e és
augusztus 1-je között, Nagyvelegen. Bár
a hét nagy részén a nyári idő nem a
naposabbik oldalát fordította felénk,
jókedvünknek ez nem szabhatott határt,
és a lelki áldásokat sem homályosíthatta
el.
A fél nyolc órás ébresztőt áhítat és
reggeli követte, majd délelőttönként rövid
előadás vezette be, és indította el a csopor-
tos beszélgetéseket, ami talán a legtöbbet
jelentette a résztvevők számára, hiszen
ezeken az alkalmakon megoszthatták
saját gondolataikat egymással, és kérdése-
ikre is együtt kutathatták a választ.
Délutánonként különböző sport-
programok, kézműves foglalkozások, és
éneklés hozta össze a táborozókat, majd
fórumbeszélgetések következtek olyan
témákról, mint a szerelem,
természetgyógyászat vagy éppen a zene.
Az esti áhítatokon a Jelenések köny-
véből tanulmányozhattuk végig a kis-
ázsiai gyülekezeteknek írott leveleket.
Ezeket az alkalmakat sokszor színdarab-
ok színesítették, melyekre nagy lelkese-
déssel készültek a fiatalok. Esténként
lelkigondozói csendsarokban nyílt lehető-
ség arra, hogy a táborozók személyes
kérdéseiket, problémáikat megbeszélhes-
sék a szolgálókkal.
Élményekkel, áldásokkal és
barátokkal gazdagodva ugyan, de eljött a
búcsú órája is abban a reményben, hogy
rövidesen újra látja egymást az
összekovácsolódott kis csapat,
reményeink szerint nem egy év múlva,
hanem az október elejére tervezett
csákvári táboros találkozón.
Riffer Zsuzsanna
Révfülöpről
Otthonosan mozogtunk Révfülöpön. A
klasszikus velős pirítós, a müncheni sör; a
hajó-állomás, a strand hangulata. Az
erőnlét! Jól bírtam (a kiképzést), nem
merült fel nagyobb gondom! Bár a
mozgássérült-szoba foglaltsága nem
villanyozott fel, de igyekeztem megoldani
a helyzetet.
24-28 fő volt a létszámunk, a tavalyi 60-
hoz képest igen szolid. A régi vezetőgárda
sehol, Király Attila vállalta mégis a szer-
vezést. A „vezetőség” Albert Gábor,
Csoszánszky Márta volt még rajta kívül.
Meghívott előadónk Rozs-Nagy Szilvi
volt. (Az elfogadásról tartott remek elő-
adást. Nietzsche etikáján kezdte s nyitva
hagyta az aktuálpolitikánál.)
Külön élményem volt a nevek tanulása.
Ezzel az alacsonyabb létszámmal jó
(jobb) eséllyel indultam, sikerült is –
nagyon tudatosan – a végére
mindenkinek a nevét megtanulnom. (Ez
tőlem nem is rossz teljesítmény)
Kiderült az is, hogy ezzel a problémával
sokan küszködnek még s más is észrevet-
te, hogy kevesebben vagyunk, hogy
könnyebben tanuljuk meg a neveket.
Újszerű élményem volt, hogy bemutatjuk
egymást! A fluktuáció hívta életre ez
„intézményt”, de a söröző asztala körül is
működött! Tetszett ez a figyelem, a gon-
dos igyekezet: jól, hibátlanul mondjam el.
(Ha jól számolom, akkor [a születési
éved] ’76? Nem vagy évvesztes? Ja,
akkor ’75.)…
Cser Ákos
5
A bolond kútásó
A bolond kútásó csinált már száz kutat is
– ezret is. Az ásója elébb karcos földbe
vájt, aztán lágy agyagba, s aztán
tocsogott és locsogott. Volt úgy, hogy
sziklát is kellett csákányoznia, de
csinálta, vágta, repesztette, ameddig nem
tocsogott és locsogott. Ilyenkor a kútásó
felnézett a sötétből, kicsit elvakította a
becsillanó kerek égdarab, de mit sem
törődött vele, elkiáltotta magát: víz!
Az emberek meg örültek a víznek, akkor
is, amikor szikes réteken pár méter
mélyről kiáltott, s akkor is, amikor
várudvarok közepén mélységes mélyből
bugyborékolt föl a kiáltás: víz!
Becsülték a kútásót, pénzt adtak neki,
frissen sült pogácsát, fekhelyet,
kalaplengetést. Dehogyis nevezték
bolondnak.
Akkor kezdték bolondnak nevezni,
amikor se szó, se beszéd, abbahagyta a
kútásást, kifeküdt egy kerek rét
közepére, karját a tarkója alá illesztette,
és naphosszat bámulta az eget.
Sokan keresték, mondták, kút kellene
nekik, de a kútásó a fejét rázta fektében.
– Elég kutat ástam már – mondta –,
embermagasságút is, meg olyant is,
amiben elfáradt a hangom, mire fölért.
Most már valami mást akarok.
– Mi mást? – kérdezték tőle.
–
Mi mást akarhatnék csinálni? Hát
kutat!
Az emberek meg összesúgtak,
összebúgtak.
– Bolond ez, bolond – mondogatták -,
azt mondja, nem akar ásni, meg hogy
kutat akar ásni. Bolond ez!
A kútásó meg csak feküdt naphosszat,
karja a tarkója alatt. Akkor már úgy hívta
az egész világ: a bolond kútásó. Azok is,
akik az ő kútjai vizét itták.
De egy szép napon felkerekedett a
kútásó, hazament a szerszámaiért. És
nekilátott a munkának. Na, de ki látott
már olyat. Futottak is szerteszét a
hírvivők.
–
Egészen megbolondult! Ássa a
levegőt.
Nosza, kirontottak a rétre, körülállták,
hahotáztak. De lassan-lassan torkukra
forrt a nevetés. Mert jól látszott, hogy a
kútásó szerszáma nyomán nagy darabok
hasadnak ki a levegőből, s lám, egyszer-
re csak a kútásó elindult felfelé. Csáká-
nyozott és lapátolt, kalapált és vésett, a
kör alakú lyuk egyre mélyült, a kútásó
egyre magasabban dolgozott.
Átvágta magát a sűrű levegőrétegen,
felhők szikláit védte önfeledten, s ment,
ment csak egyre följebb, fénylő porok,
csillagdarabok szitáltak, hullottak az égi
kútból a földre. Lassan-lassan már alig
látták, kicsi pont lett a kútásó, de azért a
hang jól lehallatszott, mert biztos tocso-
gott é locsogott már odafönt, és a kútásó
kiáltott, ahogy szokott, örömteli hangját
megpengette égi kútjának kürtője. De
hogy mit kiáltott, nem értette senki.
–
Mit kiáltott, mit kiáltott? –
kérdezgették izgatottan, de ekkor a
kútásó vésője az utolsó,
méhszárnyvékony hártyát is átszakította,
az égi kút feneke beszakadt, s kútja
fenekéről belezuhant az űrbe, száguldott,
kisebbedett, aztán fölfénylett, mint egy
megszülető csillag. A kúton meg
sohasem látott fényesség ereszkedett a
földre, a rét füvei ragyogtak, mint a
smaragdok.
Az emberek eltakarták a szemüket.
– A bolond kútásó, a bolond kútásó –
hajtogatták.
A kútásó meg azóta is fényesen csillogva
repül az égen, galaktikákat, tejutakat és
naprendszereket hagy el, s tudja, hogy
most már van hova gyűlniök az embe-
reknek hosszan tartó sötétségek idején.
Lázár Ervin
A minden6ó
(révfülöpi filmélmény)
Van, aki sosem elégedett. Bruce
Nolan (Jim Carrey) hiába sikeres tévés
műsorvezető, hiába szereti őt szép barát-
nője (Jennifer Aniston), képtelen abba-
hagyni a panaszkodást: számára az egész
világ egy nagy, jól szervezett összeeskü-
vésnek tűnik, melynek egyetlen célja,
hogy őt idegesítse. Az Úristen türelme
végtelen, de ezt a nyafogást már ő sem
bírja elviselni. Megsértődik a férfira, és
dühében egy hétre rábízza a mindenha-
tóságot: eddig csak a szája járt, most
azonban kap egy lehetőséget, hogy
megmutassa, mit csinálna másképp,
hogy jobb legyen a világ. Mit tesz tehát
egy ereje teljében és jókedve szűkében
lévő harmincas férfi, ha minden kíván-
sága valóra válik? Megnöveli barátnője
mellét? Leszoktatja a kutyáját a reggeli
kikéredzkedésről? Vagy esetleg rögtön
nekilát a világbéke megteremtésének?
Mindegy, a lényeg, hogy bebizonyítsa: ő
jobb lesz, mint régimódi elődje.
…
Bruce: - Feladom, nem akarok Isten
lenni. Legyen meg a Te akaratod.
Isten.: - Magában ott van az isteni szikra,
képes nevettetni!
Bruce: - Mit tegyek?
I.sten: - Imádkozhatna.
Bruce: - Uram, adj békét és életet az
éhezőknek! Milyen?
Isten.: - Jó, ha elnök akar lenni. Mit
szeretne nagyon?
Bruce: - Grace-t.
Isten.: - Grace-t? Fogadja vissza?
Bruce: - Nem. Csak legyen boldog!
Bármit jelent is ez. Találjon valakit,
akitől megkapja mindazt, amit tőlem
érdemelt volna. Találkozzon valaki-
vel, aki mindig olyannak látja, ahogy
én látom most, az Úr szemén át.
Isten.: - Ez ám az ima!
Forrás: Internet
Közreadja: Cser Ákos
6
KEDVES GYEREKEK!
Köszöntelek titeket a 2004/05. tanév kezdetén! Remélem a nyáron nagyon jól éreztétek magatokat és nagyon
sokat pihentetek.
Kezdődhet hát a tanulás! Péntekenként a felsősöket 16
30
-tól 18
00
-ig, szombatonként pedig az alsósokat, és
óvodásokat 10
00
órától 11
30
-ig várom sok szeretettel a Tátra utcai parókián. Ha valamelyik időponttal gondotok
támad, hívjatok bátran (vagy küldjetek SMS-t) a 06 20 511 6256 –os telefonszámon.
Viszontlátásra!
Kemény Ilona
hitoktató
Itt jártunk a nyáron!
Hittantábor
Nagyveleg, július 11-18.
Az iskola
Az iskola jó hely;
Egészen addig, míg tanulni nem kell.
De a tanulás sem rossz dolog,
Mert így a jövőmön gondolkodhatok.
Ha megtanulom a szorzótáblát,
A technikát, természetet,
Történelmet és nyelvtant,
Az életem könnyebb irányba fordulhat.
Ám fontos a nyelv is,
Mert így mehetek az unióba én is.
A gyerekek visszaszámolnak,
Mennyi van még hátra?
A szünetet minden kisdiák várja.
És végre, itt az idő…
Megszólal a csengő!
Szekeres Gábor (12)
7
Alkalmaink
Alkalom
Mikor?
Hol?
Istentisztelet Vasárnap
10
00
kor
Jókai út 81.
Hittanóra Péntek
16
30
kor
Tátra u. 13.
Hittanóra Szombat
10
00
kor
Tátra u. 13.
Ifjúsági alkalom
Péntek 18
30
kor
Tátra u. 13.
Fiatal felnőttek
beszélgető köre
Megbeszélés szerint
17
00
kor
Megbeszélés
szerint
Bibliaóra Szerda
17
00
-tól
Megbeszélés
szerint
Konfirmációs óra
Megbeszélés
szerint
Megbeszélés
szerint
Hivatali nyitva tartás: hétfő, szerda, péntek 15
00
–
17
00
Cím: 2800 Tatabánya, Tátra u. 13
Hivatali tel: 06/34 316-201
Selmeczi Lajos (h.lelkész)
Telefon: 06 34 383-819
Azon kedves testvérink, akik betegségük, vagy
egyéb okok miatt nem tudnak részt venni az
istentiszteleteken, de szeretnének úrvacsorát venni,
hívják bátran a fenti számok bármelyikét, és
egyeztessenek időpontot a lelkésszel.
Templomtorony felújítás
Céladományokat gyűjtünk a templomtorony
felújítására. Az adományokat a kihelyezett
perselybe, illetve a pénztáros és felügyelő
testvéreinknél lehet befizetni.
Elhunyt Táborszky László, ki is itt, Tatabányán
kezdte lelkészi pályáját. 1949-1953-ig volt
gyülekezetünk lelkésze.
Elhunytak:
Csabai Tibor, Meiszterics Zoltán
„Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned
reménykedem!” Zsolt 39,8
A gyülekezet énekel
Kihallatszik az ablakon át:
buzgón kéri Izráel Pásztorát.
Halkan szűrődik, szinte angyali.
El nem mondhatom, mily jó hallani!
Oly szép az ének – orgona zene,
könnyes lesz sok járókelő szeme.
Örül a szívem és örül az ég,
hogy zeng boldogan három nemzedék.
Mert itt a templom nem üres soha,
lehet az élet zord és mostoha.
Bizony van kín, gond, bánat, rák, halál,
de a szív nyugtot itt mindig talál.
Szárnyára vesz az ének, száll velem,
kitárul előttem a Végtelen.
Zeng a sok boldog ifjú, vén torok
Megirigyelhetik az angyalok.
Irigylem én is, hogy szívük lobog
s közös örömben együtt boldogok.
S hogy az örömöm még nagyobb legyen,
bemegyek hát – s érzem, hogy idebenn
köztünk az élő Isten van jelen
s szívemet én is Hozzá emelem.
Bódás János
Keresztelésben részesültek:
Horváth Szilvia, Darmstadler Máté, Kovács Benjamin Tibor
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak,
enyém vagy!” Ézs 43,1
Weboldalunk címe:
A weboldalal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a
címre várjuk.
Lámpás szerkesztősége várja az írásokat az alábbi címre:
LÁMPÁS – Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
Megjelenik negyedévente
III. évfolyam, 3. szám 2004. szeptember
Az újság előállításához adományokat elfogadunk
erre a címre: Tatabányai Evangélikus Egyházközség
OTP Bank: 11740009-20201533
Felelős kiadó: Dénes Ottó Alapítvány
Főszerkesztő: Cser Ákos
Lektorálta: Bencze András
Tördelőszerkesztő: Kemény Ilona
Szerkesztőség címe: Tatabányai Evangélikus Lelkészi Hivatal
2800 Tatabánya, Tátra u. 13. Telefon/fax: 34/316-201
8
Document Outline
Elfelejtett jelszó?
2004-3.pdf