Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
III. évfolyam 2. szám 2004. április
Húsvéti esszé
(2000. április 22.)
Húsvét van. A kirakatok szerint ez a
sonkakötözők és a nyusziszobrászok
ünnepe, mindazonáltal még tudunk hús-
vétkor a világtörténelem legnagyobb
eseményére emlékezni. Arra, hogy a
megtestesült Isten földi sorsával megtaní-
totta az embereket a létezés alaptörvényé-
re, a szeretetre. Ez a normális élet alapja,
ebből ered minden; a harmónia, a bol-
dogság, a szépség vagy az egészség. Ám
népe megölte. Ő azonban annyira szeret-
te azt a népet, hogy a kínhalált is eltűrte
tőle. Harmadnapra föltámadott. Számta-
lan bizonysága közül a legnagyobb az
üres sír csodája, amely azt jelzi, hogy a
szeretet Istene erősebb a halálnál, s aki
szeret, az nem hal meg soha. Jézus tanítá-
sa gazdag, szerteágazó, mégis roppant
egyszerű. Abban különbözik az előtte és
utána működött mesterektől, hogy ő nem
bölcsességet tanított, még kevésbé élet-
technikát, hanem életet. Tanításának
lényege az élete, amely a húsvéti miszté-
riumban éri el tragikumát és diadalát.
Egyetlen leckéje: kövess engem! Ezért is
választott tanítványul - értelmiségiek
helyett - hozzánk hasonló, tanulatlan és
esendő embereket. Valamennyien éle-
tükkel, halálukkal tanúsították az evangé-
liumot: az örömhírt, hogy a megváltás
egyszer s mindenkorra megtörtént. Még
az áruló Júdás öngyilkossága is erről szól.
Miért ölték meg a zsidók Jézust? És mi-
ért üldözték tanítványait, híveit oly ke-
gyetlenül? Ez a kérdés leíró jellegű. A II.
vatikáni zsinat óta elveszítette vádjellegét.
De miért is vádaskodnánk, hiszen annak,
ami megesett, így is, úgy is meg kellett
történnie. Legkivált azért, mert mind a
mai napig erősen rászorulunk a megvál-
tásra, akárcsak Annás főpap és köre,
amely az Urat Pilátus kezére adta. A
feltett kérdésre tömören így válaszolha-
tunk: Jézus nem felelt meg kortársai
messiásreményeinek. Milyen a jó meg-
váltó? A haszid történet szerint valaki
tréfából azt kérdezte a rabbitól: - Mi lesz
a messiás? Igazhívő vagy eretnek? - Azt
hiszem, eretnek - válaszolta az -, mert ha
igazhívő lenne, az eretnekek nem hinné-
nek neki, de az igazhitűek, akárkicsoda,
hinni fognak neki. "Jézus olyannyira
igazhívő volt, hogy számtalan csodája
ellenére sem hittek benne, vagyis eret-
neknek tartották. A tudós farizeusok
szerint az is volt, hiszen ők a mózesi
rendelkezések aprólékos betartásával
bíbelődtek, Jézus pedig azt tanította, hogy
a szeretet parancsán áll vagy bukik min-
den, "az egész törvény és a próféták". A
rituális tisztálkodás például nem véd meg
a bűntől, mert az belülről jön, a gonosz
szívből. Jézus szombaton gyógyított,
ráadásul azt állította: "A szombat van az
emberért, nem az ember a szombatért.
Az emberfia ezért ura a szombatnak is."
Vagyis az Úr, a szeretet Istene nem elvett
egy napot az embertől a hét napjai közül,
hanem megajándékozta vele - az ünnep-
pel - az embert. "Ismét betért a zsinagó-
gába. Volt ott egy béna kezű ember.
Figyelték, vajon meggyógyítja-e szom-
baton, hogy vádat emelhessenek ellene.
Felszólította a béna kezű embert: "Állj
középre!" Aztán megkérdezte őket:
"Szabad szombaton jót vagy rosszat
tenni, életet megmenteni vagy veszni
hagyni?" Hallgattak. Erre keményszívű-
ségükön elszomorodva haragosan végig-
nézett rajtuk, majd az emberhez fordult:
"Nyújtsd ki a kezed!" Az kinyújtotta, és
meggyógyult a keze. (Mk 2, 27) A
szadduceusok élükön a főpapok, Annás
és veje, Kaifás, tagadták a lélek halhatat-
lanságát. Jézus velük szemben az örök
életet hirdette. A zelóták kardjukat fenték,
hogy lerázhassák a római igát. Mire men-
tek volna a hadjáratban a szeretet paran-
csával? Vagyis ki-ki ajánlatot tett Isten-
nek: legyen olyan kisstílű pacák, mint ők.
Igazodjék hozzájuk; az ő hitvitáikhoz,
politikai ötleteikhez, s játssza el kedvü-
kért a dicsőséges hadvezért meg a teoló-
giai Machiavellit! Nagycsütörtök éjsza-
káján a szolgák pofozták, gúnyolták,
játszottak vele, majd pénteken megfeszí-
tették. És az égből egy árva angyal sem
sietett a segítségére. Ennek ellenére még
a főtanács tagjainak némelyike, például
Nikodémus és arimátiai József, hitt is
benne, utóbbi a saját sírját adta neki. Az
Úr természetesen elutasította az ajánlato-
kat, hiszen az ember problémája, a szere-
tetlenség sem politikai, sem gazdasági,
sem vallási gyógyszerrel nem orvosolha-
tó. Az elöljárók kutyaszorítóba kerültek.
Hogyha elismerik Jézust messiásnak,
akkor helyet kell cserélniük az aposto-
lokkal, ezekkel a tanulatlan bugrisokkal.
Le kell mondaniok egyházi pozícióikról,
vállalva a teljes politikai és társadalmi
eljelentéktelenedést. Sutba kell dobniok
annyi elmeéllel cizellált vallási nézeteiket
s nem mellékesen a templom rendkívül
jövedelmező kultuszát. A föltámadás
után, ha lehet, még maróbb csávába ke-
rültek. Be kellett volna vallaniok, hogy
nem ismerték föl a Megváltót, mi több,
vállalniok kellett volna a személyes fele-
lősséget az Úr kínhalálában. Miként
2
említettük, szó sincs arról, hogy a zsidó-
ságot az istengyilkosság kollektív vádjá-
val illetnénk. Ámde a főtanácsban ítélke-
zők személyes helyzetét csak személyes
felelősségükön keresztül érthetjük meg.
"Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástu-
dók, Annás főpap, Kaifás, János és Sán-
dor s mindnyájan, akik a főpapi nemzet-
ségből valók voltak" - sorolja egy helyütt
az Apostolok cselekedetei (4., 5-6.) azo-
kat, akik az idő tájt dönteni szoktak. Va-
jon az eretnekek adták-e a többséget a
szanhedrinben vagy az igazhívők? Min-
denesetre ők, a nép tiszteletreméltó veze-
tői ítélték el nagycsütörtök éjszakáján és
nagypéntek hajnalán Krisztust, majd
kicsikarták Pilátustól a kivégzést. Aztán
bizonyára sok álmatlan éjszakájuk kö-
vetkezett. Gondoljunk bele, például az
amúgy bizonyára - miért ne? - istenfélő
Kaifás helyzetébe! Hánykolódik háza
tetején a forró, nyári éjszakán, a hideg
csillagok alatt, és kérdezi: Megölettelek,
Uram? Hogyan állhatott volna a nép elé
tévedésének bevallásával? Ő vagy bár-
melyik társa? Hogy mit kellett volna a
főtanácsnak, a főpapoknak kihirdetniük a
templomban? Beláthatatlan következ-
ményekkel járó politikai és teológiai
döntéseket. Legelőször azt, hogy a
judaizmus a régi formájában, messiásvá-
rásával okafogyottá vált. A Messiás el-
jött. Ám nem olyan embernek fia érke-
zett, amilyenre ők és a nép többsége
számított; aki angyalseregeivel egykettő-
re megsemmisíti Rómát, és Jeruzsálem
hatalmát kiterjeszti a világra, hanem
olyan Krisztus jött el, aki nem helyettünk
teremt holmi politikai-katonai Paradi-
csom-birodalmat, hanem szabadságra
késztet bennünket. Hogy a szeretet benső
útján járva alkossuk meg a saját szívünk-
ben, majd innen tovaterjeszkedve közös-
ségeinkben Isten országát. És ennek az
országnak a lakossága nem egy bizonyos
nemzet lesz csupán, nem a választott nép,
hanem mindenki, aki a názáreti Jézus
keresztjét fölveszi: tekintet nélkül nemé-
re, társadalmi helyzetére, fajára, korábbi
felekezetére. Ez a döntés természetesen a
zsidóság többértelmű önföladását jelen-
tette volna. A vezetők talán ezért nem
vállalták az új szövetség megkötését.
Üldözni kezdték a keresztény eretneke-
ket. Az Apostolok cselekedeteiben ol-
vashatunk belső vitájukról: "Elővezették
hát, és a főtanács elé állították őket. A
főpap kérdőre vonta őket: Szigorúan
megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsa-
tok abban a névben, és lám, egész Jeru-
zsálem tele van tanításotokkal. Ránk
akarjátok hárítani annak az embernek a
vérét." Péter és az apostolok így válaszol-
tak: "Inkább kell engedelmeskedni Isten-
nek, mint az embereknek. Atyáink Istene
feltámasztotta Jézust, akit keresztfára
feszítve megöltetek. Isten jobbjára emel-
te, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy
megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit.
Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk,
és a Szentlélek is, akit az Isten megadott
azoknak, akik engedelmeskednek neki.
"Ennek hallatára haragra gerjedtek, és
meg akarták őket ölni. A kérdés tehát:
vagy-vagy. Vagy Jézus és apostolai eret-
nekek, vagy a főtanács. De felállt a főta-
nácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki
az egész nép előtt tiszteletben állt, s tör-
vénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az
embereket, majd beszédet intézett a töb-
biekhez: "Izraelita férfiak! - szólt hozzá-
juk. - Fontoljátok meg jól, mit akartok
ezekkel az emberekkel tenni! Mert nem-
régiben föllépett Teudás, sokra tartotta
magát, és vagy négyszáz férfi mellé sze-
gődött. De megölték, azokat pedig, akik
hittek benne, szétszórták és megsemmisí-
tették. Utána, a népszámlálás idején a
galileai Júdás állt elő, és megnyerte ma-
gának a népet. Ő is elpusztult, és akik
követték, azok szétszóródtak. Ezért most
azt mondom nektek, hagyjátok békén
ezeket az embereket, és engedjétek őket
szabadon. Ha ez az elgondolás vagy
mozgalom emberektől származik, magá-
tól felbomlik. De ha Istentől van, nem
tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látsza-
na, mintha Istennel szállnátok szembe.
"Elfogadták érvelését. Behívatták az
apostolokat, megvesszőztették őket, az-
tán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevé-
ben ne beszéljenek, és szabadon enged-
ték őket. Boldogan távoztak a főtanács-
ból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus
nevéért gyalázatot szenvedjenek. (Apcsel
5, 27-42) Martin Buber, századunk nagy
zsidó bölcse ezt írta Jézusról: "Aki élet-
fogytiglan a világ keresztjére van feszít-
ve, aki képes a hallatlan tettre, s elég me-
rész is hozzá, hogy az embert szeresse."
(Én és te - 19. oldal) És elég türelmes: ő
betartja a törvényt, mi pedig bukdácso-
lunk, keressük a pótmegoldásokat, erről
szól a történelem.
Ő pedig vár: mikor leszünk elég me-
részek ahhoz, hogy viszontszeressük őt.
Beavatás c kötet 125.old.
Czakó Gábor
Tavaszi bíztató
Nap szerelmétől kivirít az élet:
krókuszok nyílnak napölelte sárgán.
Márciust vártam, amióta élek
és vele téged.
Március van már, szele száz alakban
bátorítását viszi szerteszéjjel.
Ébredő zöldek nevetése harsan:
zsenge tavasz van.
Almafánk ágán gyakorolnak ismét
tél után bízó verebek s a cinkék.
Hegy gerincéről bizakodva nézz szét:
eljön a húsvét!
Kertész Eszter
Az én juhaim
„Az én juhaim hallgatnak a hangomra,
és én ismerem őket, ők pedig követnek
engem.
Én örök életet adok nekik, és nem
vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja
ki őket az én kezemből.” (Jn 10, 27-28)
2
Nemrég kezembe került egy kari-
katúra. Egy olyan juhot ábrázolt, amely
meglehetősen buta és birkaábrázatú volt. A
kép alatt gúnyos megjegyzés állt:
„Ez egy keresztyén – ugyanis a keresz-
tyének mondják magukról, hogy ők ju-
hok.”
A rajzoló tévedett. Nem mi, keresztyé-
nek mondjuk magunkról, hogy juhok
vagyunk, hanem Isten igéje kifejezetten ezt
állapítja meg rólunk. Az ige ezenkívül
persze azt is mondja, hogy minden ember
juh. A keresztyének és nem keresztyének
között a különbség az, hogy az előbbiek
olyan juhok, akiknek jó pásztoruk van, míg
az utóbbiak eltévedt, elveszett juhok.
Miért nevez bennünket a Biblia juhok-
nak? Mert nekünk is, mint a juhoknak,
természetünk szerint pásztorra van szüksé-
günk, mégpedig jó Pásztorra, Jézus Krisz-
tusra. Nélküle elveszettek vagyunk. Ha egy
postagalambot otthonától 100 km-re sza-
badon engednek, az nyílegyenesen röpül
vissza a galambdúchoz. Ha viszont egy
juhot elszakítanak a pásztorától és a nyájá-
tól, reménytelenül elvész.
Így van ez velünk, emberekkel is. So-
kan persze úgy gondolkodnak, hogy útju-
kat, helyüket Isten nélkül is meg tudják
találni. Hogy annyi öngyilkos, szenvedély-
beteg és más megkötözött van, az éppen
azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem tudnak
eligazodni és elvétették életük célját. Éle-
tünk célját, az örök hajlékot azonban a jó
Pásztor nélkül nem találjuk meg. Ő életét
adta a juhokért, hogy őket megmentse.
Boldog az, aki teljes szívből mondhatja:
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölkö-
döm.”
(Egy német evangélikus naptárból
1987. márc. 12.)
Luther ma is időszerű
Ezúttal nézzük meg, mit tanít a kegye-
lemről!
Csak Krisztus halálára nézz, és életet
találsz. A bűnt ne a bűnösökben, a magad
lelkiismeretében, vagy a megátalkodott
kárhoztatókban szemléld. El vagy veszve,
ha ezt teszed. A bűnt csakis a kegyelem
jelképében kell nézned s ugyanezt a képet
minden erővel szívedbe vésned.
A kegyelemnek ez a jelképe pedig
nem más, mint a keresztre feszített Krisz-
tus. Mert kegyelem az, hogy a keresztre
feszített Krisztus bűnödet leveszi rólad s
magára véve hordozza érted, sőt megöli
azt. A kegyelem jelképére nézni s azt
szívünkbe vésni, azt jelenti, hogy mi ezt
kételkedés nélkül, szilárdan hisszük.
Íme, a bűn többé nem bűn, mert meg-
kötözve elnyeletett Krisztusban. Krisztus
tehát az élet és kegyelem képmása – vi-
gasztalás a bűn és halál képmása ellen.
Jézus, megsebesítettél,
Én bűnömért te szenvedtél!
Hadd gyógyuljak te sebeddel,
Sok nagy bűneimet vedd el!
Bánszky Pál
S akkor az lett az úr.
Azután jött a Terror
S a Terror lett az úr.
Azután jött az Inség
S az Inség lett az úr.
Azután jött a Bőség.
(Nem lett belőle úr.)
Botorkált a megértés
(Nem lett belőle úr.)
Azután jött a Bankár
S a Bankár lett az úr.
Azután jött a Sátán
S most a Sátán az úr…
Ki az Úr?
Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az Úr.
Azután jött a Tűz, Víz
Az Ég, a kék Azúr.
Majd jöttek a Királyok.
S azok lettek urak.
Aztán elűzték őket,
Kiirtva magjukat.
Majd jött a felséges Nép
És a nép lett az úr.
Majd jött a szent Szabadság
De elbukik a Sátán
És nem lesz mindig úr.
És öngyilkos lesz a Bankár
És nem lesz mindig úr
És elmúlik az Inség
És nem lesz mindig úr.
És fölenged a Terror
És nem lesz mindig úr.
És meghal a szabadság
És nem lesz mindig úr.
És megszelídül a Nép
És nem lesz mindig úr.
Király nem akad senki
És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék ég
És nem lesz többet úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz
És nem lesz többet úr.
Kezdetben volt az Isten
Isten volt az úr.
Örökkön és örökkön
Az Isten lesz az Úr…
Harsányi Lajos
3
A szent lator
(Lk 23, 39-43)
A nagypénteki események utolsó sza-
kasza megrázó esszenciája Jézus életének,
tanításának. Ebben is talán az egyik leg-
több rétegű történet az, amit felolvastam.
A titkokat őrző, példázatokban beszélő
Jézus mintha egy pillanatra felemelné a
fátylat… Hisz ez a néhány mondatos,
példázatszerű történet mennyi mindent
árul el az Atyáról, Jézus Krisztusról, a
megváltás művéről! … de rólam is.
2
A Jeruzsálem melletti kivégzőhelyen
ezen a napon éppen hárman lógnak a
kereszteken. Véletlenszerű, hogy pont
ennyien, hiszen máskor egyszerre többe-
ket is kivégeztek. Véletlenszerűnek lát-
szik. Jézus úgy hal meg, ahogy élt. A
bűnösök barátja volt. A vámosoké, a
megvetetteké, a fekete bárányoké. Most is
ott lóg közöttük. Sokan csúfolják, a Pilátus
készítette feliratot is ellene fordítják. Csú-
folja az egyik megfeszített is. Így talán
könnyebb a kínok kínja. Ez az ember nem
lát tovább az orránál, bűneinél, nyomorult
életénél: egyféle szabadulást tud elképzel-
ni. El innen! Le a keresztről! Tudja, hogy
ez lehetetlen, mégis tetézi a középen függő
kínjait. De Jézus hallgat. Szereti ellensége-
it. Még imádkozik is értük. Igen, ez a
magatartás is teljesen rávall.
És akkor Jézus felé fordul a másik. Aki
a jobbján függ. Dismasnak nevezi őt az
ókeresztyén hagyomány. Dismas „szemei
meglátták a halálban az életet, a romlásban
is a hatalmat, a gyalázatban is a dicsőséget,
a rabságban is a királyságot” – mondja
Kálvin. Bűnöző volt, előzőleg tán nem is
hallott Jézusról, de hirtelen megnyíltak
szemei. Tudja, hogy jogosan bűnhődik,
elhatárolódik a csúfolkodóktól és ítélke-
zőktől, jó szót szól Jézusról. Ő, a még meg
nem tért, téríteni próbálja társát. Ő az
egyetlen az evangéliumban, akit nem
Jézus csodája, nagyszerű szavai vagy tettei
ébresztenek hitre, hanem ilyen szerencsét-
len körülmények között talál rá. Azokban
a pillanatokban, amikor az eddig csak
verbálisan ismert halál az ő halála lesz,
lesz a hit az ő személyes és szenvedélyes
hitévé. Ez a hit láttatja meg vele, hogy
Jézus csak úgy segíthet, hogy nem vissza-
löki bizonytalan értelmű, és értékű földi
életébe, hanem mást nyújt. Valamit, amit
emberi dimenziókkal nem mérhetünk. Az
elmúlás véres, tetanuszos, kínos, büdös
pillanataiban a be nem fogadhatót. A
szenvedő - a szögektől és bűneitől egy-
aránt szenvedő – lator, ez a megtört és
összetört ember lelki szegénységét vallja
meg – mondja Ordass -, így hely van a
mennyek országában. A két megfeszített
párbeszédét szó szerint kellene fogad-
nunk. Nincs helye kételynek, okoskodás-
nak. A szeretet lerövidíti a Jézushoz veze-
tő utat: az önátadás, elszemélytelenedés
szabad utat teremt szívünkben Isten meg-
hívásának – írja Pilinszky.
Isten – Jézus Krisztus – ugyanis meg-
bocsát, s egyben meghívja a jobbján füg-
gőt a paradicsomba. Értelmetlenek már az
eddig jól ismert mondatok: Menj el, hited
megtartott téged … és így vagy úgy cse-
lekedj. A megtérésnek nincsenek már
gyümölcsei, csak jutalma. Már csak ennek
a mondatnak van értelme: gyere velem!
Az elmúlás borzalmas pillanatában Jézus
a bűnös felé fordul és soha nem képzelt
jövőről beszél. Jézus evangéliumot hirdet.
Utolsó leheletével. Jézus azt ígéri a lator-
nak: MA velem leszel … Azt hiszem,
hogy a MA csak földhözragadt, időhöz
kötött gondolkodásunknak probléma.
Jézus nem a túlvilágról tart értekezést,
hanem evangéliumot hirdet egy haldokló-
nak. Az életből a halálba s majd az Életbe
lépő számára ez az üdvösség közelségét
jelenti. Azt, hogy immár nem elérhetetlen.
Még ma. Örökre.
Akkorra már belepték a legyek
túl az agónián,
túl a tetanuszon,
és messze túl szögeken, sebeken
se tárgy, se test
nyilvánosan
között
se
ácsorgás
(behorpadt
szentségtartó)
se
röpülés
barát,
barátság
mindörökre.
(Pilinszky János: Szent lator)
Pilinszky versét így kommentálja
Kuklay Antal: „Aztán Jézus meghalt. A
jobb lator most már teljesen egyedül ma-
radt. Végre jöttek a katonák és összetörték
a lábát. Elkezdődött az agóniája. Meg-
megvonaglott, majd görcsbe merevedett.
Nem bírt lélegezni. Egészen elkékült.
Teste ívben megfeszült: beállt a tetanusz-
görcs. Végül elájult, tagjai elernyedtek.
Szíve csak néha-néha dobbant egyet. Már
nem élő test, még nem halott tárgy.
Egy pillanatra magához tér, felnyitja
szemeit. Fejét nem tudja megmozdítani,
sem elfújni arcáról a legyeket. Agyán átfut
egy gondolatfoszlány: itt van nyilvánosan
megszégyenítve, ég és föld, élet és halál
között.
Mint a gólya hosszú ácsorgás után le-
teszi a lábát és meglebbenti a szárnyát:
még egy csapás és a levegőben van. nem-
sokára már együtt lesz Jézussal az ő or-
szágában.
A bámészkodók nem tudják, hogy eb-
ben az összeroncsolt testben már az Isten
rejtőzik, mint az Oltáriszentség egy ütött-
kopott áldoztató szelencében.” Jézus a
legigazabb barát.
Dismas a katolikus egyház egyetlen
szentje, akit maga Jézus „avatott szentté”.
Ő a haldoklók védőszentje. Az utolsó
esélyé.
Hát talán ezért vannak hárman a gol-
gota hegyén, Középen az Igaz Bíró, az
Igazság és a Kegyelem egy személyben.
Balján és jobbján pedig a kecske és a juh?
Tegyünk egymás alá egy-egy középkori
4
2
ábrázolást az utolsó ítéletről és a keresztre
feszítésről! Láthatjuk az üdvözültek kisi-
mult vonásait a jobb lator ábrázatán, s az
elítéltek, az örök kárhozatban fetrengők
görcsös, kifacsarodott mozdulatait a bal
lator tagjain.
Pedig az Atya mindkettőjüknek meg-
adta az utolsó lehetőséget. Ott függhettek
az Üdvözítő két oldalán. S miközben egy
ritka kegyelmi pillanatban a jobb latorra
vetült Krisztus keresztjének árnyéka, Jézus
őbenne egyházat kapott. „Isten nem en-
gedhette, hogy alattvalók nélkül maradjon
az ő Fia, így most ez az egyetlen ember
képviselte az Ő egyházát. Ahol véget ért
Péter hite, ott elkezdődött a megtérő lator
hite” –írja Luther.
Miközben az ember Istent öl, az Isten
embert ment – foglalja össze Túróczy
mindezt egyetlen mondatban. Szerinte az
aljas és botrányos gyilkosság órájában a
„kereszt körül csak kétféle ember lehetsé-
ges: Isten-gyilkos és megmentett ember.
Harmadik fajta nincs. A főpapok és írás-
tudók, Pontius Pilátus, a pribékek, a cső-
cselék, - Istengyilkosok. A lator Krisztus
oldalán és a pogány százados a kereszt
tövében megmentett emberek. Hova tar-
tozol te?”
Tovább árnyalhatjuk a kérdést – eljut-
va ezzel a történet utolsó, rólam szóló
rétegéhez. Hol is állok? Ki vagyok? Hogy
élek? Magam is a „nagy pillanatra” készü-
lő lator vagyok? Akár farizeusként halo-
gatva a megtérést, akár valóságosan –
egy-egy súlyos betegségtől, helyzettől
megreccsenve keresve a kapaszkodót? De
tudhatom-e, mikor jön el az én pillana-
tom? Vagy olyan vagyok, mint a tékozló
fiú bátyja, és borzasztó igazságtalannak
érzem, ami ezzel a latorral történik, hogy ő
hogy jön mindehhez? És a többi, bitó alatt,
haláltusában megtérő? Vagy tudok-e tiszta
szívvel örülni az elveszettek megkerülé-
sén? Vagy állok talajt vesztve, magamba
roskadva a kereszt alatt, és értetlenül né-
zem, hogy én, a tanítvány még nem me-
rek hinni a feltámadásban, még mit sem
tudok a titkokról, s ez a lator már szinte
OTT van. Arculcsapásnak, groteszk fin-
tornak, buta tréfának érzem, hogy alulma-
radtam…
Mi is tehát ez a történet, A bűnbocsá-
nat, az ingyen kegyelemből való megvál-
tás igaz története. A metaforikusnak ható
tanítás, a fel-foghatatlan távlat valósággá
létele. Szent pillanat. „…egyetlen ember-
nek megígérte, hogy vele lesz a paradi-
csomban. Kit ölelt magához a jobb lator
személyében?” – kérdezi Pilinszky. – „ A
gyilkosokat, a vámosokat és utcalányo-
kat? A részeges Rembrandtot és Schuber-
tet? Krisztus szeretetére és igazságosságá-
ra lenne szükségünk, hogy ezekre a kérdé-
sekre válaszolni tudjunk. És az ő tekinteté-
re, mely meglátta saját sebeit a bal lator
kezén-lábán, s talán Van Gogh vásznán
fölismerte Veronika kendőjét.
Hát igen, így kellene szeretnünk. … Ő
a szeretet nevében boldogít és tesz tönkre
minket ölelése présében. A megfeszített
Isten karja tárva-nyitva áll, és nincs ennél
tartózkodóbban kitáruló ölelés.”
Nincs méricskélés, mérlegelés, arányí-
tás. Bűnbocsánat van. És ingyen kegye-
lem.
És a nagypénteki sötétségben egy
pillanatra felragyog a húsvét fényessé-
ge: „ma velem leszel a paradicsom-
ban.” Ámen.
Zászkaliczky Zsuzsanna
művészettörténész
Pályázati kiírás
Amint a tavalyi évben, úgy az idei évben is egyházközségünk alapítványa, a Dénes Ottó Alapítvány elhatározott célja, hogy a
2004-2005. tanévben is két tanuló részére 10 hónapon keresztül, tehát a teljes tanév folyamán havi támogatást nyújt.
Ennek megfelelően a tavalyi pályázati kiíráshoz hasonló pályázati rendet az alábbiakban olvashatják a Kedves Testvérek:
A kuratórium célja, hogy a havi támogatási összeggel ne csupán segélyt nyújtson a gyülekezet alapítványa a rászorulóknak (azzal
természetesen, hogy ez a támogatás egyik feltétele), hanem mintegy ösztönözze a gyülekezethez kötődő családokat és az azokban
nevelkedő fiatalokat a gyülekezettel való minél erőteljesebb kapcsolódásra és együttmunkálkodásra.
Szeretnénk azt, hogy – ha ugyan csak szerény keretek között, szerény anyagi támogatással, mégis – azok a fiatalok, akik Krisztus
Urunk elkötelezett híveiként a tanulást, saját maguk formálását és közösségük életét is szem előtt tartva próbálnak néha zajos és érté-
keiben elrelativizálódott világunkban talpon maradni, és jó példával elöl járni, külön elismerésül alapítványi támogatásban részesül-
hessenek.
A kuratórium megítélése szerint az alapítvány által nyújtott támogatás nem csupán pénzügyi, hanem ezen túlmenően a kuratórium
tagjainak egyfajta erkölcsi elismerését és bíztatását jelenti, jelentheti a vonatkozásban, hogy az így támogatott fiatal az alapítvány kura-
tóriumának közössége alapján dicséretre és a közösség elismerésére méltó. Ennek megfelelően az eredményhirdetésre a szeptemberi
tanévnyitó istentiszteleten kerül majd sor.
Kérjük, hogy ennek megfelelően, minél többen jelentkezzenek a pályázati kiírásra, ezzel is segítve gyülekezetünk életének napon-
kénti megújulását az Úr Jézus Krisztusban.
Szeretettel és üdvözlettel:
Dr.Hidas János
Dénes Ottó Alapítvány
kuratóriumának elnöke
5
A DÉNES OTTÓ ALAPÍTVÁNY
tanulói támogatási pályázatának adatlapja
(Az e pályázati adatlapban foglaltakat az Alapítvány kuratóriuma csak a pályázat elbírálására használja, annak kezelésénél az adatvé-
delmi jogszabályi előírásokat betartja.)
Beküldési határidő: 2004. augusztus 1.
Beküldési cím: 2800 Tatabánya Tátra u. 13.
Pályázó neve: ………………………………………………
Pályázó lakcíme: ……………………………………………………………………………………………
Szülei: ……………………………………………………………………………………………………….
Tel: …………………. Mobil telefon: ……………………….. E-mail: ……………………………….
Testvérei: (száma, kora) …………………………………………………………………………………...
Iskola, amelybe jár vagy járni fog: ………………………………………………………………………..
………………………………………………………………………………………………………………..
Tanulmányi eredménye: ………………….
Részt vesz-e a Tatabányai Evangélikus Egyházközség életében, ha igen, milyen módon ?
………………………………………………………………………………………………………………..
………………………………………………………………………………………………………………..
………………………………………………………………………………………………………………..
………………………………………………………………………………………………………………..
Mivel segíti, vagy tudja segíteni az egyház ifjúsági munkáját ?
……………………………………………………………………………………………………………….
……………………………………………………………………………………………………………….
……………………………………………………………………………………………………………….
……………………………………………………………………………………………………………….
Az egyházközség ifjúsági tevékenységével kapcsolatos javaslata, elképzelése, esetleges feladatvállalása:
……………………………………………………………………………………………………………….
……………………………………………………………………………………………………………….
……………………………………………………………………………………………………………….
……………………………………………………………………………………………………………….
Tatabánya, 2003……………………………….
………………………………..
………………………………..
Pályázó
aláírása Szülő/k/, gondviselő/k/
aláírása
2
6
TOTÓ HÚSVÉTRA
Ha összeolvasod a helyes válaszok kezdőbetűit, megtudhatod mit tett Jézus. A helyes megoldásokat mutasd
meg a hittanórán, vagy a templomban a hitoktatódnak!
1. Minek emlékére ünnepelték a
zsidók a kovásztalan kenyerek
ünnepét?
3
E) Az újév kezdetének emlékére.
M) Az Egyiptomból való szabadulás
emlékére.
G) Egy nagy háború befejezésének
emlékére.
2. Milyen állatot öltek le ez alka-
lommal?
E) Bárányt.
S) Egy pár gerlicét.
T) Egy hízott tulkot.
3. Mire emlékeztette Jézus a vacsora
közben a tanítványait?
G) Arra, hogy valaki el fogja őt árulni.
I) Arra, hogy valaki meg fogja őt ta-
gadni.
T) Arra, hogy a zsidók mennyire hűt-
lenek.
4. Melyik hegyen volt a Gecsemáné
kert?
É) Garizim.
V) Olajfák.
C) Kárpátok.
5. Kit vitt Jézus magával imádkoz-
ni?
Á) Pétert és Zebedeus két fiát.
L) Jánost és Júdást.
J) Pétert és Tamást.
6. Mit csináltak a tanítványok Jézus
imája alatt?
E) Fájdalommal hallgatták.
F) Vele imádkoztak.
L) Aludtak.
7. Mire utal a pohár szó Jézus imá-
jában?
D) Szomjazni fog.
T) Szenvedni fog.
R) Nincs különösebb értelme.
8. Mi volt Júdás másik neve?
Ű) Thesbites.
O) Iskáriótes.
J) Arimátiai.
9. Hány ezüstért árulta el Júdás
Jézust?
T) 30.
K) 40.
M) 50.
10. Kinek a lelke uralkodott Júdás-
ban?
S) Istené.
I) Senkié
T) Sátáné.
11. Mivel árulta el Júdás Jézust?
A) Megcsókolta.
R) Kezet fogott vele.
É) Palástot tett a vállára.
12. Jézus miért nem engedte tanít-
ványának, hogy megvédje?
A) Be akarta tölteni az Atya akaratát.
Ő) Tudta, hogy az ellenség túlerőben
van.
F) Várta, hogy az angyalok megszaba-
dítják.
13. Boldog volt-e a pénzzel Júdás?
V) Nem, elment, elpusztította magát.
E) Igen, kamatoztatta, és gazdag lett.
Z) Nem, mert rájött, hogy többet kel-
lett volna kérnie.
14. Jézus elfogatása után Péter
D) vele ment a főpap udvaráig.
I) távolról óvatosan követte Jézust.
S) Jánossal Jerikóba menekült.
15. A tanítványok közül ki láthatta a
főpap udvarában Jézus megalázá-
sát?
L) Péter.
Ő) Pál.
H) Jakab.
16. Jézus elfogatása előtt mit mon-
dott Péternek?
P) Mielőtt a kakas háromszor megszó-
lal, megtagadsz engem.
N) Mielőtt a kakas megszólal, elárulsz
engem.
Á) Mielőtt a kakas megszólal három-
szor megtagadsz engem.
17. Mi történt Péterrel a kakasszó
után?
Ú) Gyorsan elfutott.
G) Tekintete találkozott Jézuséval és
sírt bűnei miatt.
M) Reggelig a főpap udvarában üldö-
gélt.
18. Mit mondott Jézus a keresztre
feszítése után?
L) Így kell lennie, hogy az írások b
teljenek!
e-
B) Semmit, némán tűrte a szenvedést.
O) Atyám bocsáss meg nekik, mert
nem tudják, mit cselekszenek!
19.Ki csúfolta ki Jézust a kereszten?
T) Az egyik lator.
O) Júdás
K) Poncius Pilátus
7
Alkalmaink
Alkalom
Mikor?
Hol?
Istentisztelet Vasárnap
10
00
tól
Jókai út 81.
Hittanóra Szombat
10
00
tól
Tátra u. 13.
Hittanóra Péntek
16
30
tól
Tátra u. 13.
Hittanóra Szerda
15
00
tól
Kodály Z. Ált. Isk.
(német2. Terem)
Bibliaóra Szerda
18
00
-tól
Tátra u 13.
Konfirmációs óra
Szombat 10
00
tól
Tátra u. 13.
Hivatali nyitva tartás: hétfő, szerda 15
00
– 18
00
Cím: 2800 Tatabánya, Tátra u. 13
Hivatali tel: 06/34 316-201
Selmeczi Lajos (h. lelkész) tel: 06/34 383-819
Mobil: 06 20 364 7634
Azon kedves testvéreink, akik betegségük, vagy egyéb
okok miatt nem tudnak részt venni az istentiszteleteken,
de szeretnének úrvacsorát venni, hívják bátran a fenti
számok bármelyikét és egyeztessenek időpontot a lel-
késszel!
2
Weboldalunk címe:
A weboldalal kapcsolatos írásokat, észrevételeket a
Lámpás szerkesztősége várja az írásokat az alábbi címre:
Pünkösd
Ujjong a lelkem, s tele van örömmel:
Ma érkezik a régvárt vendég!
Bár liliom-palástot
Vehetnék vállaimra
S elébe úgy mehetnék
Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! –
Bár tűzrózsákat, égő szíveket
Szórhatnék szét a nagy világon.
Hogy illatot és színeket
És imákat találjon,
Amerre jár! –
Bár lenne szívem ünnepi
Zsolozsmát zengő, nagy harang,
Melyek szétkiáltja örömét,
Hogy csengjen-bongjon tőle a határ!
Pedig, kit várok, csak egy kis madár,
Remegő szárnyú, hófehér galamb! –
– De benne ég az örök Láng.
A szent tevésre ihlető nagy Isten!
Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki
S így tekint le ránk!
Csak egy pihenő, hófehér galamb!
De Őt imádom, amíg élek,
S előtte hullok térdre egyedül
Parányi semmiségem
alázatos mély érzetében
Mikor felettem átrepül:
Mert Ő az Úr és Ő a Lélek!
S tőle várjuk fényes újulását
A föld színének,
Ő hozzá csap fel ezer ének
Ostromlón zúgva pünkösd hajnalán:
Oh jöjj el! Jöjj el! Szentlélek, Úristen!
Halld meg világ a titkot:
Ma eljön hozzánk! Szentlélek Úristen!
Ujjong a lelkem s tele van örömmel!
Dsida Jenő
Elhunyt:
Nagy Ferencné, született Ács Rózsa élt 88 évet.
2004 nyári táborai, alkalmai!!!
Nagytábor: július 25-31. (Nagyveleg)
Hittanos tábor: július 11-17. (Nagyveleg)
Szélrózsa: július 21-24. (Tata)
Sporttábor: augusztus 1-8. (Nagyveleg)
Az EKE / Evangélikusok Közössége az Evangéliumért 2004.
évi nyári és őszi programjai:
Gyermekhetek: június 21-26. Ősagárd
június 28-július 3. Lucfalva
július 5-10. Újhuta
augusztus 2-7 Rábaszentandrás
Ifjúsági hét: július 12-17. Hejce
Ifjúsági hitmélyítő hét: július 26-31. Alberti
Családos hetek: július 19-24. Piliscsaba
július 26-31. Piliscsaba
Felnőtt hitmélyítő: augusztus 23-28 Piliscsaba
Csendesnap: szeptember 25.
Presbiteri hétvége: október 1-3. Piliscsaba
Ifjúsági hétvége: november 5-7. Piliscsaba
Bibliaiskola: július 12-24. Piliscsaba, és hétvégeken: szept. 3-5,
okt. 15-17, nov. 19-21, dec. 10-12. (Vizsga: szept 11.)
LÁMPÁS – Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
Megjelenik negyedévente
III. évfolyam, 2. szám 2004.
Előállítási költsége:140 Ft, adományokat elfogadunk
erre a címre: Tatabányai Evangélikus Egyházközség
OTP Bank: 11740009-20201533
Főszerkesztő: Cser Ákos
Tördelőszerkesztő: Kemény István, Kemény Ilona
Szerkesztőség címe: Tatabányai Evangélikus Lelkészi Hivatal
2800 Tatabánya, Tátra u. 13. Telefon/fax: 34/316-201
Lapzárta: 2004.március 29.
8
Document Outline
Elfelejtett jelszó?
2004-2.pdf