Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
II. évfolyam 3. szám 2003.
A tanévkezdés kapcsán
Apáczai Csere János (1625-1659) az
1655-ben megjelent Magyar Ency-
clopaedia szövegében a történeti
eseményeket elbeszélő részben így ír:
„Károly angol királynak a parlamentum
fejszével véteté fejét. És azoltától fogva
királyt soha nem akarnak álltatni.” Ebben
az évben (munkába lépése után két évvel)
II. Rákóczi György fejedelem
jelenlétében nyilvános vitára kényszerül.
Ellenfele Basirius Izsák professzor, a
gyulafehérvári kollégium igazgatója. A
lefejezett Károly angol király idemenekült
gyóntatója. „Basirius gyűlölte a
forradalmas eszméket füstölgő
independenseket, a puritánok radikálisait,
akik merészek voltak lefejezni a felkent
királyt! Ügyes szónoki fogással elmosta a
különbséget az egyház megtisztítását
szorgalmazó presbiteriánusok s a
társadalmi felfordulást kívánó
independensek között.”
(Szigethy Gábor: Egy hollandus
Erdélyországban)
Apáczai okos teológiai érvekkel
védekezik, ámde a fejedelem politikus
lévén, nem méltányolja a tudós okfejtést.
Apáczai elveszíti állását.
1656 nyarán költözik Kolozsvárra,
iskolát teremt úgymond a semmiből.
November 20-án tartja székfoglaló
beszédét Az iskolák fölöttébb szükséges
voltáról és a magyaroknál való barbár
állapotuk okairól. Tanít: nem a latin
rendhagyó igék lábonjáró szótárait,
hanem gondolkodó magyarokat nevel.
Rövid életének nagy eredménye ez
Erdély napjának alkonyán. Halála után
néhány évvel Apafi Mihály fejedelemmel
(1661) érvényre jut a török befolyás s
Erdély önálló politikai szerepe véget ér.
Ez idő tájt kortársa, Amos Komensky
– Didactica Magna című munkájának
beköszöntésében – ír így a nevelésről: „És
ugyan mivel tehetnénk nagyobb
szolgálatot az államnak, mint azzal, ha
tanítjuk és neveljük az ifjúságot?
Különösen a mostani időkben és a
jelenlegi erkölcsi felfogások mellett. Ezek
ugyanis mostanában olyan mélyre
süllyedtek, hogy mindnyájunk tanácsára
szükség van ahhoz, hogy
visszaterelhessük őket a helyes útra, és
megfelelő korlátok közé szoríthassuk,
mondja Cicero. Melancton Fülöp pedig
azt írja, hogy az ifjúság nevelése
valamivel még súlyosabb feladat, mint
Trója bevétele.”
(Comenius: Didactica Magna, Pécs,
Seneca kiadó, 1992. 20. o. )
Apáczai pedig: „(a tanító)
tanítványainak erkölcsöket és nyelveket
igyekezzék leginkább megújítani.”
(Magy. Enc. 10, XXIX. 3)
Mindebből számunkra nemcsak az
következik, hogy amennyiben javítani
kívánunk a jelenlegi erkölcsi állapotokon,
akkor nagyobb hangsúlyt kell kapnia a
jövőben az erkölcsi képzésnek, hanem azt
is, hogy az erkölcsi képzés színvonalát
folyamatosan magasan kell tartani annak
érdekében, hogy ne következhessen be a
társadalom életében hanyatlás.
Az erkölcs nem tekinthető egyszerűen
tananyagnak, lexikális ismeretnek,
tanításában rendkívüli jelentősséggel bír a
személyes példa. Nem csodálkozhatunk
hát, ha Apáczai igen magas
követelményeket támaszt a tanítókkal
szemben. Hosszú és változatos
felsorolásából kettőt emelnék ki. Erkölcsi
szempontból: „tanítványit, mint atyjok,
úgy szeresse”, módszertani szempontból:
„okossággal éljen tanítványihoz,
elméjekből minden unodalmot kivévén.”
Hajh, hogy ebből a mai igen heterogén
tanítói és tanulói társadalomból homogén,
művelt dolgozó társadalom legyen…
Mily szépen szól erről is Apáczai (Az
iskolák fölöttébb szükséges voltáról…,
Bp. Magvető, 1981. 38-39. o.): „Bizony
csak keveseknek jutott osztályrészül olyan
minden világi dolgot lenéző lelkierő,
melynek segítségével békésen el tudná
tűrni megvetett helyzetét, az állandó,
jutalom nélküli fáradtságot és számtalan
olyan nehézséget, amelyeknek
leküzdéséhez bizony Herkules
elszántságára volna szükség. Anélkül
pedig könnyen összeroskad az ember e
nyomorúságok súlya alatt. Bizony a
legnagyobb tisztelet járna az ilyen
tanítóknak, mert csakis ők nevelnek
hasznos embereket mind az állam, mind
az egyházi gyülekezetek számára. A
legnagyobb tisztelet jár nekik már csak
azért is, mert a filozófiát tanítják, azt a
tudományt, mely – mint Ciceró mondja,
bölcsen, ahogy szokta – »az erény, a
kötelesség és az erkölcsös élet
tudományát foglalja magában, és aki ezt
tanítja, az az én szememben a
legtekintélyesebb ember«. Ha azonban –
és ezt már én mondom – olyan korba
csöppentünk bele, melyben a bölcsességet
és annak professzorait lyukas garasra sem
becsülik – semmivel sem többre, mint a
legnagyobb tudatlanságot –, akkor essünk
kétségbe azonnal? Hagyjuk faképnél az
iskolát? Fittyet hányjunk talán az
utókorra? Nem! Szégyenen és gyalázaton
keresztül nekifeszülve az erény felé kell
törekednünk!”
Tanárok és tanulók, Istentől áldott
boldog új tanévet!
Cser Ákos
2
Visszatekintés két év
szolgálatára
„Jöjj át Macedóniába, légy
segítségünkre!”
(Apcsel 16,9)
Hasonló hívással szólítottak
meg két évvel ezelőtt engem is, és
ennek a hívásnak, majd püspöki
kiküldésnek a nyomán kezdtem
meg segédlelkészi szolgálatomat
Tatbányán. Két év meglehetősen
rövid idő egy gyülekezet életében,
ugyanakkor sok minden történhet
két év alatt, amely örömmel és
megelégedéssel töltheti el az
embert. Én ilyen örömmel és ilyen
megelégedéssel tekintek vissza a
segédlelkészi éveimre. Fiatal
lelkészként nem volt könnyű
folytatni lelkészelődöm több
évtizedes szolgálatát, s mégis az új
barátok, az ünnepi istentiszteletek,
a hittanosok csillogó tekintete, az
ifjúsági alkalmak, a gyermek és
felnőtt keresztelések, a szentesti
éneklés, az élénk beszélgetések, a
pislákoló Lámpás – s még
hosszasan folytathatnám a
felsorolást - hálára késztet.
Elsősorban Isten iránt hálára. S
igazán örülök, ha valaki valóban
megérezte segíteni igyekvő
botladozásaimat e két év alatt.
Pál apostol és társai kevés
helyen időztek tovább, mint két
esztendő. Mondhatnánk: szinte
még meg sem melegedett a helyük,
máris odébb álltak. Igaz, néhány
nap vagy hónap rövid idő. S mégis,
bizton mondhatjuk: mégis csak
volt értelme az egykori
vándorprédikátorok szolgálatának.
Akkor, a legelső időkben
legfőképp erre volt szükség.
Úgy tapasztalom, ha ma
mindenek előtt nem is
vándorprédikátorokra van szükség,
azért segítséget kérő és igénylő
emberek és gyülekezetek szép
számmal vannak hazánkban is.
S ha nem is éjszakai álomkép
formájában, de megszólító és hívó
szó ma is hangzik. Jól esett sokak
részéről a szeretetteljes
marasztalás, ugyanakkor hallva a
hívást más helyekről és más
emberektől, válaszúthoz értem.
Azokat a feladatokat, amelyeket a
legfontosabbnak ítéltem
felvállalni, Isten segítségével
elvégeztem Tatabányán. Egy évvel
korábban ezt nem mertem volna
kijelenteni, mára azonban nyugodt
szívvel tudom átadni a lelkészi
teendők stafétáját. Sajnálom, hogy
személyesen nem volt módomban
ténylegesen rámutatni utódom
számára a legtöbb segítséget
igénylő területre. Ugyanakkor
Isten segítségére bízva a
gyülekezetet mégis a legjobb
kezekben tudhatom. Sok-sok
teendő maradt a továbbiakra. Úgy
érzem, szükség van ezután is a
bizalommal teli hívásra, és
változatlanul nagy szükség lesz a
segítő igyekvésre.
Amilyen segítséget mi kapunk
napról-napra megváltó Urunktól,
olyan segítő igyekvéssel munkálja
minden testvér a gyülekezet
épülését!
Mert segítségre szorulnak
sokan, és ajándék az, aki szükség
idején segítő jobbot nyújt. Akár
helyben, akár távolabb,
szolgáljunk mindannyian úgy,
hogy szem előtt tarjuk: sokan
segítséget várnak tőlünk, s végül
számot kell adnunk mindenről.
Indulj, s légy segítségére Te is
a rád bízottaknak!
Szigethy Szilárd
Ha szívünkbe…
Ha szívünkbe költözik a fájdalom.
Ha szívünkbe lép a szomorúság.
Ha szívünkbe ékezik a bánat.
Ha szívünkbe szalad a búskomorság.
Ha szívünkbe fut a könny,
Az Úr ad nekünk erőt és vigasztalást!
Vertényi Domonkos
3
Hit és hivatás
Az ember húszévesen azt hiszi, hogy
sok mindent megélt már. Mégis amikor
felkértek egy hivatással kapcsolatos cikk
megírására rádöbbentem, hogy egy
nagy rész hiányzik még az életemből.
Hivatásomnak talán a tanulást
tekinthetem. Azt hiszem a diákévekről
mindenki, őriz jó és rossz emlékeket.
Ezért úgy gondolom, hogy egy kedves
hobbimról, szabadidőm nagy részét
kitöltő sportról, a testépítésről írok.
Már az Ókori görögök is rájöttek
arra, hogy súlyzókkal milyen
nagymértékben lehet erősíteni a
fizikumot. Ők még csak kiegészítésként
alkalmazták ezeket a gyakorlatokat,
hogy jobb eredményeket érjenek el a
futásban, úszásban, birkózásban stb.
Önálló sporttá a XX. századra fejlődött.
Az első versenyeket az 1930-as évek
elején rendezték. Napjainkban sokan
választják aktív pihenésnek a testépítést.
Lassan három éve, hogy én is
komolyabban foglalkozom ezzel a
sporttal. Emlékszem, amikor először
mentem le az edzőterembe rengeteg
ismeretlen géppel találkoztam sokról
nem tudtam mire használják, hogyan
működik, sőt a legtöbbnek még a nevét
sem tudtam. Aztán fokozatosan értetem
meg mechanizmusukat és én is egyre
több mindent használtam sikeresen,
nem kis eredménnyel.
Jól tudom többen vagyunk így Istennel
is, először még nem ismerjük, talán
félünk is tőle. Csak annyit hallunk, hogy
Ő jó. Aztán amikor megismerjük, vagy
esetleg kérjük is, hogy ismertesse meg
magát velünk, akkor rájövünk, hogy
tényleg igaz amit hallottunk róla. És
akkor egyre többet kérünk belőle is. A
testépítés elsősorban a fizikumot erősíti,
de nem elhanyagolhatóan fejlődik a
jellem, a lélek is. Elsősorban itt az
akaraterőre gondolok. Sokszor kerültem
én is olyan helyzetbe, amikor
túlvállaltam magam, túl nagy súlyokat
akartam megmozgatni, s ha elsőre nem
sikerült azért nem adtam fel, és előbb-
utóbb siker koronázta erőlködésemet. A
mindennapi életben is sokszor vagyunk
úgy, hogy nem sikerül elsőre
megvalósítani gondolatainkat,
megoldani problémáinkat. De ilyenkor
tovább kísérletezünk. Abban viszont
biztos vagyok, hogy a sok próbálkozás
nem elég, még ha így vagy úgy fejlődött
is akaraterőnk. Jó, ha az ember mellett
ott van Isten, aki bármikor készen áll a
segítségnyújtásra.
Sokat hallani manapság mindenfelé
a test és a lélek harmóniájának
fontosságáról. Azt hiszem ezt a kettőt
egyszerre csak nagyon kevesen élhetik
meg, és bár néha kisebb-nagyobb testi
és lelki viharok átcsapnak felettem is,
azért úgy érzem ezen kevesek közé
tartozhatom, amiért hálát adhatok
Istennek.
Horváth Ádám
Egyházjogi kislexikon
III. fejezet: a lelkészekre
vonatkozó általános
rendelkezések
18.§ A Magyarországi Evangélikus
Egyház lelkészétől elvárja, hogy
a)
belső elhívásból kötelezze
magát az egy házi szolgálatra,
b)
lelkszi hivatásában
feddhetelenül éljen és
szolgáljon,
c)
családját példaadóan,
evangélikus hitben pásztorolja.
19. A lelkész köteles
magatartásával, viselkedésével és
külső megjelenésével is hivatalának
megfelelni.
20.§ A lelkészi szolgálatban álló
személy köteles a lelkipásztori
titkot megőrizni, az egyház
törvényes rendjét megtartani és
védelmezni. A lelkész
lelkiismeretesen és híven köteles
magát minden tevékenységében
lelkészi esküjéhez tartani.
21.§ (1) A lelkész jogosult
a)
rendes évi szabadságra,
b)
betegszabadságra,
c)
gyermeknevelési szabadságra,
d)
tartós szabadságra.
(2) A tartós szabadság
egészségügyi, tanulmányi vagy
egyéb méltányos okból kérhető,
amely alatt a lelkész fizetésre nem
jogosult. Az illetékes püspök joga a
tényleges szolgálat alóli felmentés,
melynek anyagi vonzatát külön
megállapodásban kell rendezni. A
tartós szabadságon lévő lelkész
évente köteles kérelmét megújítani.
22.§ (1) E gyházi szolgálatban álló
lelkészek nem vállalhatnak olyan
elfoglaltságot, amely szolgálatuk
ellátását veszélyezteti.
(2) Tartós és teljes embert kívánó
elfoglaltság vállalásakor a
szolgálati viszony és az azzal járó
addigi jogok és javadalmak – a
szolgálat folyamatossága érdekében
– megszűnnek.
23.§ A lelkész olyan személlyel
köthet házasságot, aki családi és
magánéletében, valamint
hivatásában egyaránt vállalja
házastársa evangélikus egyházi
szolgálatát. A lelkész
házasságkötési szándékát köteles a
házasság megkötése előtt három
hónappal az esperesen keresztül a
püspöknek bejelenteni, és a
házasságkötéshez engedélyt kérni.
Az egyházi szolgálatra készülő
teológiai hallgató és a lelkészjelölt
is csak a püspök előzetes
engedélyével köthet házasságot.
24.§ A lelkész az egyházban
rendszeresített liturgikus öltözetet
istentiszteleteken és az egyéb
liturgikus alkalmakon viseli.
.
4
Táborszemle
Révfülöpi Ifjúsági tábo
r
(2003. augusztus 14-20.)
Maga a CSODA! Igen, így,
nagybetűvel! Legalábbis számomra és
annak a kb.60 embernek a számára is,
akik az ország minden részéről, sőt még a
határokon túlról is érkeztek és ezen az
egy hetes lelki felüdülésen részt vettek.
Tatabányát a gyülekezetünkből heten
képviseltük, mi, akik hetente találkozunk
a fiatal felnőttek beszélgető körén is. S
most itt szintén együtt egy hétig, nagyon
érdekes előadásokon, közös zenéléseken,
dalolásokon, reggeli-esti áhítatokon,
balatoni strandoláson, s még számtalan
más programokon. Nem hagyva ki
természetesen az esti bor vagy sör
melletti beszélgetéseket sem a tóparti
kisvendéglők egyikében, tűzdelve egy
kis velős pirítós falatozásával.
A programok közül két alkalmat
emelnék ki. Az egyik a láthatatlan
színház; Jézus szenvedéstörténetét
élhettük át virtuálisan, hiszen mi voltunk
a szereplői annak az előadásnak,
melynek során bekötött szemmel, csak
hanghatások és a táborvezetők segítsége
mellett, képzeletben éltük át ezt a bibliai
eseményt. Azt hiszem mindannyiunk
nevében írhatom, hogy a
legkiemelkedőbb este volt akkor. Más és
más érzelmeket hozott felszínre ez az
élmény. Hasonlóan a „csendnap”-hoz,
amikor is a tábor vezetői azt kérték
tőlünk, hogy 9-17 óráig tartsunk teljes
csendet; meditáljunk, olvassunk bibliát,
imádkozzunk.
Oldalakon át lehetne taglalni az
élményeket, de csak ajánlani tudom
mindenkinek: ha teheti, jövőre jöjjön el!
Vörösné Hermann Judit
A kezdőmondat további része
igazításra szorul: a tábor helyszíne
kezdetben igen változatos volt (Balaton
körül, Gyúró, Csákvár…), csak 13 éve
ad nagyszerű otthont a nagyvelegi
kastély, udvara, focipályája.
Tulajdonképpen erre az egy hétre
belakjuk egész Nagyveleget, mely egy
pici kis falu Mórtól 10 km-re. A tábor
nemcsak a keresztyén, Jézust már
elfogadó emberek gyülekezete, hanem a
keresőké is. Ennyi Istenhívő „bolondot”
egy rakáson csak hasonló táborokban
találhatunk. Legnagyobb sajnálatomra
még én sem tartozom a „bolond”
kategóriába, ezért mondhatom, hogy jó
ilyen emberekkel találkozni, látni rajtuk
keresztül Isten valóságos jelenlétét a
hétköznapokban. Itt nem áhítatos
rajongásról van szó, hanem egyszerűen
csak hitről. Írhatnék még sok mindenről,
de nem kenyerem a szócséplés; el kell
jönni, megnézni, és tapasztalni…
Nagyvelegi Nagytábor
(2003. július 27- augusztus 2.)
Idén július végén 40. alkalommal
rendeztek Nagyvelegen egy tábort a
konfirmált evangélikusok számára…
Már a kezdő mondatom nyüzsög a
hibáktól, úgyhogy helyesbítek, mielőtt
Cser Ákos (a főszerkesztő) kiborul:
Az első pár szó igaz: Negyven éve
néhány oroszlányi fiatal teremtette meg
ezt a hagyományt, amely arról szól, hogy
nyaranta egy hétig keresztyén
közösségben kerüljünk közelebb
Istenhez a megismerés által.
Ízelítő a programból:
Reggeli áhítat
– ahol mindenki álmos, kivéve az
áhítatot tartó, aki izgul, hogy csak azt, de
azt mindenképpen átadja nekünk, amit
Isten a kora hajnali, 8 órás időpontban
tudatni szeretne velünk.
Csoportos beszélgetés
– ahol, ha jó a csoportvezető, még a
legmulyábbnak tűnő emberkéről is
kiderül, hogy értékes gondolatai vannak.
A nap legjobb része lehet, ha őszintén el
tudunk beszélgetni egymással.
Kötelezően választható fakultáció
– cserkészet, avagy krumplipuska-
készítés, csontgyűrűfaragás,
sárkányeregetés, (szám-háború);
– színjátszás;
– énekkar;
– gitároktatás;
–
sport (röpi, foci kosárlabda).
Fórumbeszélgetés
– sportolás és kiadós uzsonna után jót
lehet alud… azaz beszélgetni a
fórumokon… lehet, hogy én nőttem fel,
de eddig tényleg átaludtam ezt az órát,
ezúttal azonban érdekesnek találtam
mind a témát mind pedig a beszélgetést a
liturgiai rendről és az egyházzenéről…
néztünk még filmet az ébredésről.
Esti programok
– tekintettel a kisgyermekes
családokra az esti játéknak és táncnak
időkorlátja volt. Beszélgetni, és éjszakai
sárkányt eregetni azonban korlátlanul
lehetett.
Nem említettem a totót, a memoritert,
a titkostesó – és macskajátékot, az
akadály-versenyt…
Oldalakat lehetne írni egyes
emberekről, de én nem szeretek írni.
Nézzétek meg a saját szemetekkel!
Kemény Zsuzsanna
Táborszemle II.
Sporttábor Nagyvelegen
Idén is megrendezésre került a
KIE szervezésében országos
sporttáborunk.
Helyszín Nagyveleg volt. A
Fejér-Komárom Egyházmegye
Belmissziói Központja immáron
hetedik alkalommal nyújtott
szállást az ide érkező fiatalok
számára, akik nem is sejtették,
hogy aznap még a regisztráció
előtt meg lesznek
„tornáztatva”.
Ez alkalommal ugyanis
rendhagyó módon vette
kezdetét a tábor. Mire
odaértünk, már javában
folytak a munkálatok. Egy
jókora vadgesztenyefáról volt
szó, ami magyarán szólva
„alig állt a lábán”. Egy páran
azon igyekeztek, hogy
kicsivel több napfény jusson a
kastélyparkba. Voltak
olyanok, akik ezt nem
tartották jó ötletnek. A
szomszéd néni háza kb.
három méterre volt a fától,
úgyhogy ő úgy döntött, hogy a háza
előtt lévő kispadról nézi tovább a
munkálatokat. Hogy megnyugtassuk a
nénit (meg persze magunkat is) két
erős kötéllel az ellenkező irányba
húztuk a fát, amit két óra alatt ki is
rántottunk a helyéről – hála a favágók
gyorsaságának.
Egy gyors fürdés után visszatértünk
a rendes kerékvágásba, ismerkedéssel
folytattuk a napot, mert hála Istennek
minden évben vannak újabb és újabb
lakók, akikkel szívesen ismerkedünk.
Ez most sem volt másképp, én magam
is több barátot ismertem meg. A tábor
szabályai és a program ismertetése
után hagyományaink szerint tábortűz
mellett beszélgettek a rég nem látott
ismerősök, barátok.
Hétfőn megkezdődtek a
gyakorlások. Ahogy az elmúlt
években már megszokhattuk, idén is
négy csapat küzdött az első helyért,
melyeket színekkel jelöltünk meg. Az
első napon csak csapatokon belül
gyakoroltunk, mert új sportágakkal és
játékokkal ismerkedhettünk meg,
melyet német vendégeink mutattak be,
akik most voltak itt először – és
reméljük nem utoljára. A délutáni
szabadprogramok sem maradhatnak ki
a napból, hiszen mindenkinek jól jön
egy kis henyélés a sátorban, vagy
éppen lent a focipályán valamelyik
árnyékban. Ez utóbbira volt lehetőség
bőven, egész héten egy csepp eső sem
esett.
Kedden a nagy meleg ellenére
szinte mindenki ott volt a
tornateremben, ahol a kosárlabdával
megkezdődtek a versenyek. Persze a
teljesen amatőr sportolók között voltak
haladók, akik már szinte az elején
eldöntötték a meccset, inkább fejjel
rohantak a falnak, minthogy az
ellenfélé legyen a labda. Mivel idén
korábban elkezdődtek a versenyek,
volt idő a kiegészítő és az egyéni
sportokra is. Hogy egy párat említsek,
a strand-röpin, a pingpongon, a
tollason, a futáson és a dartson kívül
még sok más sportágakba nevezhettek
az emberek mind egyénileg, mind
párosan ezzel növelve csapatuk
pontszámát. Sokak sajnálatára –
buszhiány miatt - idén elmaradt a vízi
nap, amit általában szerdán szoktak
megrendezni a fehérvárcsurgói tónál.
Helyette a – a vezetők kreativitásának
köszönhetően a focipályán
strandolhattunk bár ezek nem egészen
olyan élmények voltak, mint tavaly.
Lufikat vízzel megtöltve
szórakoztattuk egymást na és persze
az ötletgazda vezetőket. Szóval volt
bőven lehetőség arra, hogy jól érezzük
magunkat, amit jó páran ki is
használtak. A tábor hangulatát
fokozták a (sajnos) csak egy-egy napra
betoppanó vendégek.
Minden egyes napot áhítattal
nyitottunk és zártunk, hiszen ez is a
tábor része, nem utolsó sorban erről
szól a tábor. A vezetők
között vannak lelkészek,
tanárok, akik megosztva
végezték a különböző
szolgálatokat. A tábor egyik
meghívott vendége, Szigethy
Szilárd is segített ebben, bár
ő is csak egy napra nézett le
hozzánk. A mindennapos
áhítatok mellett a csoportos
beszélgetések és a
mérkőzések vezetése
jelentett feladatot. A
csoportos beszélgetések
témája a Tíz parancsolat volt,
illetve fiatalságot érintő és
fenyegető kérdések.
Az utolsó napon volt az
eredményhirdetés és egyben
díjkiosztás, melyen az eredménytől
függetlenül minden csapat megkapta a
jól megérdemelt jutalmat. Annyi
édességet, ehettünk amennyi csak
belénk fért. Na meg a győztesnek járt
az elismerés. Utolsó nap nem
szoktunk aludni, ennek ellenére csak
páran bírtunk ébren maradni és az
egész éjszaka beszélgettünk és
kártyáztunk.
A tábor Istentisztelettel zárult, ahol
egy körben állva megfogtuk egymás
kezét és elénekeltük az Áldásoddal
megyünk c. éneket. Ezután mindenki
összeállt egy-egy csoportkép erejéig a
kastély háta mögött. A
búcsúzkodásoknál egy pár
könnycsepp mellett megbeszéltük,
hogy ha Isten is úgy akarja: JÖVŐRE
UGYANEKKOR UGYANITT…
Major Gábor
Ifjúsági oldal
Egy ember beviszi a Mercédeszét a szervizbe.
- Kérem, ha túllépem a 200-as sebességet, kopog
valami a motorban.
A szerelő némi gondolkodás után ezt válaszolja:
- Bizonyára az ön őrangyala, uram.
Ki volt az – kérdi a tanító, - aki a tékozló
fiú hazatérésének a legkevésbé örült? - A
leölt borjú- hangzott a válasz
.
Gabika óvodás. A tél elején új lakásba
költöztek. Édesanyja már előzőleg sokszor
beszélt neki arról, hogy szófogadónak kell
lenni, mert az angyalok feljegyeznek minden jó
és rossz cselekedetet. Az új lakásban is szóba
kerül az első engedetlenség alkalmával mindez.
A kisfiú felnéz a mennyezetre és elkeseredetten
kérdezi: - Hát ők is ideköltöztek?
Három gyülekezeti tag vitatkozik,
hogy kié a legősibb foglalkozás.
Az orvos mondja: Isten Évát
Ádám oldalbordájából alkotta. Az
operáció is bizonyítja, hogy az
orvoslás a legősibb foglalkozás. A
mérnök közbevág: Isten a világot
a káoszból teremtette, oda
mindenképp mérnöki tudás kell,
tehát az én foglalkozásom a
legősibb. Mire a politikus: - Jó, jó,
de ki teremtette a káoszt?
K
EDVES GYEREKEK
!
Ismét új tanév kezdődött, de ne szomorkodjatok, játszva is lehet tanulni! Nézzétek meg például ezt a
tantermet! Milyen furcsa dolgokat fedeztek fel benne? Elárulom, ha nagyon figyelmesek vagytok, 11 hibát
fedezhettek fel. ( A megoldást a következő Lámpásban olvashatjátok.)
Remélem sikerült megtalálnotok a 11 furcsaságot. Ha igen, a megoldásokat a hittanórán, vagy a
templomban az iratterjesztésnél adhatjátok le a következő Lámpás megjelenéséig. (Kérem a megfejtésekre írjátok
rá a neveteket!) Apró meglepetések várják majd a helyes megfejtőket!
Most pedig íme néhány információ a hittanórákról:
Gyülekezeti hittanórák
(Tátra u. 13.):
Alsósoknak szombaton 10.00 – 11.00-ig. A tankönyv amit használni fogtok: Isten ajándékai, még nem
érkezett meg. Addig is hozzatok füzetet, tolltartót, az órákra.
Felsősöknek pénteken 16.30 – 17.30-ig. A tankönyvetek címe: Örömhír Jézus Krisztusról. Ezen kívül
hozzatok magatokkal tolltartót, Bibliát.
A konfirmációs órák szombaton 16.00-tól kezdődnek. Tankönyvetek: Kis Káté
Hittanórák az iskolákban:
Kodály Zoltán Általános Iskola:
Alsósok: szerda 15.00-16.00-ig. Tankönyvetek: Isten ajándékai.
Felsősök: szerda 14.00-15.00-ig. Tankönyvetek: Krisztus tanúi a változó világban.
Árpádházi Szent Margit Katolikus Ált. Iskola:
Az órák órarend szerint alakulnak, az alsósok tankönyve: Isten ajándékai. (Evangélikus felsős gyerekek az
idén nincsenek az iskolában.)
Erdélyi kalandok…
Augusztus első felében indult az
oroszlányi ifiből összeállt csapatunk
Kalotaszentkirályra. Ez a falu még szinte
teljesen magyar, kis sziget a románok lakta
települések között. Első éjszakánkat itt
töltöttük egy vendégház udvarán,
mosakodási lehetőségekkel. A második
napon indultunk neki a Pádis-hegységnek.
Egy vezető is csatlakozott hozzánk,
korunkbeli fiatal személyében. Fizetést
nem kért, csak elemózsiát.
Tízfős csapatunk nekivágott az útnak.
Öt kilométer hegyen át, teljes felszereléssel.
Kezdett esteledni. A hegyoldalban
pásztorok kínálgatták tejből készült
termékeiket, de rövid kóstolgatás után
tovább eredtünk. Oda kell érnünk, mielőtt
eljön az éjszaka. A gerinc nem tartogatott
meglepetéseket a számunkra. Jól
haladtunk, mégis korom sötét lett. A
sötétben apró fénypontok tűntek fel.
Civilizáció nyomai.
Elemlámpák fényei mellett állítottuk fel
a sátrainkat. Reggel lódobogásra ébredtünk,
de jól kivehető volt a bárányok bégetése, és
némi tehénbőgés is. Ezek a jószágok a
sátraink mellett száguldoztak és legelésztek
minden nap. Négy nap jutott itt a túrázásra.
A környék Európa egyik leggazdagabb
karsztforrása. Rengeteg barlang, meredek
falak, szakadékok mellett vezetett az utunk.
Minden napra jutott egy barlangtúra, ahol
zseblámpával, és a barlangban folyó patak
medrében kőről kőre lépkedve lehetett
előrejutni. Gyakori volt a „láncos” szakasz
is, ahol véget ért az út, és a falba rögzített
köteleken tornásztuk át magunkat a
következő „szárazföldig”. Akinek nem
sikerült a mutatvány, az megfürdött a kb. 5
fokos vízben. Ilyenkor adakozásból mindig
összejött száraz ruha (Pl. egyik lány férfi
alsóban, 42-es cipőben…). Ezt a hideg
patakvizet az esti mosdáskor mindenki
kipróbálhatta.
Utolsó előtti itt töltött napunk nem
sikerült jól, mert a városban vásárolt
kolbász megromlott, és a csapat fele erős
hasmenéssel, hányással és lázzal
küszködött. Mivel én szeretem a kolbászt,
eléggé levert állapotba kerültem. Ráadásul
az előző túráról hazaérvén romokban
hevert a sátram. Kiderült, hogy az egyik ló
volt a tettes. A megmaradt anyagokból
összeeszkábáltam valamit, szerencsére az
eső nem esett. Aki arra gondol, hogy kint is
lehetne aludni, annak igaza van, feltéve,
hogy bírja a fagypont alá lemenő éjjeli
hőmérsékletet és az igen magas
páratartalmat…
Túránk jól sikerült, gyönyörű helyeken
jártunk. Aki kedvet kapott, és bírja a strapát,
érdemes nekivágnia!
Nagy Márk
TARTALOM
•
A tanév kezdés kapcsán
•
Visszatekintés két év…
•
Ha szívünkbe..
•
Hit és hivatás
•
Egyházjogi kislexikon
•
Tábor szemle I.
•
Tábor szemle II.
•
Ifjúsági oldal
•
Gyermekoldal
•
Alkalmaink
•
Népegyházi adatok
•
Erdélyi kalandok
Alkalmaink
Alkalom
Mikor?
Hol?
Istentisztelet Vasárnap
9
30
kor
Jókai út 81.
Hittanóra(1-4)
Szombat 10-kor
Tátra u. 13.
Hittanóra(5-) Péntek
16
30
kor
Tátra u. 13.
Fiatal felnőttek
beszélgető köre
Hétfő 18
00
kor
Tátra u. 13.
Gyermekistentisztel
et
Vasárnap 9
30
kor
Jókai út 81.
Weboldalunk címe:
A weboldalal kapcsolatos írásokat, észrevételeket
a
címre várjuk.
Lámpás szerkesztősége várja az írásokat az alábbi
címre:
Ifjúsági óra
Szombat 17
00
-tól
Tátra u. 13.
Keresztségben
részesült
Elhunyt
Házasságot kötöttek
Kinder Antalné született Kovács
Mária 80 éves korában
Vörös Zoltán és Hermann Judit
Gulyás Adrienn
Kónya Lajos és Lábár Dóra
Makkai Lászlóné született
Molnár Ilona 74 éves korában
Hidas Lilla
Rácz Dorottya
Straubinger József
Varga János 60 éves korában
Straubinger Márton
Szekeres Gábor
LÁMPÁS – Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
Megjelenik negyedévente
II. évfolyam, 3. szám 2003.
Előállítási költsége:140 Ft, adományokat elfogadunk.
Felelős kiadó: Szigethy Szilárd
Főszerkesztő: Cser Ákos
Tördelőszerkesztő: Kemény István
Szerkesztőség címe: Tatabányai Evangélikus Lelkészi Hivatal
2800 Tatabánya, Tátra u. 13. Telefon/fax: 34/316-201
Document Outline
Elfelejtett jelszó?
2003-3.pdf