Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
I. évfolyam 2. szám 2002. augusztus
TATABÁNYA ERŐS VÁRA
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk”
(46. Zsoltár)
Naponként köszöntjük egymást
ezekkel a szavakkal: Erős vár a mi
Istenünk!
De vajon belegondolunk-e, mit is
értünk ezalatt? Valóban erős várunk
nekünk az Isten? A 46. zsoltár
megírásakor egy várfallal körülölelt város
valóban a védettséget jelentette a
városlakók számára. Sőt, ha még egy vár
is magaslott a város közepén, az teljes
oltalmat és békét nyújtott.
De ma kinek-kinek a maga
lakóhelyén vajon mi jelenti a
biztonságot? Mire hagyatkozunk, kire
támaszkodunk, kiben bízunk, ki jelenti
nekünk életünk biztonságát? Talán egy
megbízhatónak látszó biztosítótársaság?
Vagy a megfelelően magas nyugdíj? A
határozatlan időre szóló
munkaszerződés? Vagy talán az
egészségünk a biztosítéka a nyugodt
életnek?
Tatabányán 1939-ben felépítettek
egy evangélikus templomot, amelyet
örömmel használt a gyülekezet. Ám csak
rövid ideig tarthatták benne
istentiszteleteiket az építők, hiszen 1966-
ban a gyülekezetnek a fellebbezhetetlen
utasítás szerint el kellett hagynia
templomát. Azt mondták azért, mert azt a
területet alábányászták, tehát
életveszélyessé váltak az épületek. A
környék lakói a tömbházakba költöztek,
az evangélikusok pedig egy „biztonságos
és csendes” házat vehettek a kárpótlásból
a városnak azon a részén, ahol
evangélikus család talán egy sem lakott.
Az élet keserű derűje, hogy további
három évtizedig állt valóban erős várként
az elhagyott, üres templom. Az idei
tavaszra azonban a lakatlanság – de nem
az alábányászás! – és az idő
megpecsételte az egykori templom
sorsát. A környékét fölverte a bozót, és
visszahódította az erdő. A tetőzet
megbomlott, azután beomlott. A torony
ledőlésébe már besegítettek a szegényes
pénztárcával építkezni vágyók, az
egykori köszöntés betűit pedig már csak
gondolatban kiegészítve lehet kiolvasni.
Amikor kiköltöztették
templomából a gyülekezetet, voltak, akik
azt jósolták, hogy egy-két év alatt telesen
megszűnik az evangélikusság
Tatabányán. Hát úgy tűnik, tévedtek. A
templom épülete ugyan elveszett, mégis,
a Szentlélek Istennek volt gondja rá, hogy
megtartsa gyülekezetét.
Lehet-e ma reménysége a
tatabányai, vagy a hozzá hasonló
gondokkal küszködő gyülekezeteknek?
Én hiszem és tapasztalom, hogy lehet.
Ám ez a reménység sosem
korlátozódik valamely épületre. Ennek a
reménységnek az alapja sosem csak egy-
egy kiváló felügyelő, tettre kész
presbitérium, vagy éppen egy tehetséges
lelkész. A mi egyedüli, mégis biztos
reménységünk megváltó Urunk. Ő maga
ugyan már előre látta az agyondicsért
jeruzsálemi templom pusztulását, mégis
volt ereje és fantáziája ahhoz, hogy
egyházát egybegyűjtse és megőrizze.
Nem agyag- és mészkő téglákkal,
hanem élő kövekkel emelte egyházának
falait. Az ő erős vára mind a mai napig
épül és gyarapszik mindazokkal, akik
egy-egy téglaként hagyják magukat
elhelyezni az ő erős várának falában. A
mi erős várunk gazdája maga az Isten.
Mi pedig várának részei lehetünk.
Tatabánya evangélikusai
megtapasztalták, és jól tudják ezt. És ha a
kegyelmes építőmester meglátja és
megszánja a még szerteszéjjel heverő
köveket, akkor még erősebb lesz ez a vár.
Tatabánya erős vára a feltámadt és
élő Jézus Krisztus. Kegyelméből
hangzott mindeddig és hangzik majd
ezután is: Erős vár a mi Istenünk!
Szigethy Szilárd segédlelkész
2
Lala bácsi elment…
A gyülekezet javán 48 éven át hűségesen munkálkodó
lelkészelődömtől testileg végleg el kellett búcsúznunk. Megváltó Urunk
mindenkor jó akaratába kapaszkodva reméljük, hogy Lala bácsi előre sietett
oda, ahova mi is tartunk, ahol kegyelmes Istenünk egybegyűjt mindeneket.
Példát véve életéről igyekszünk tovább vinni mindazt amit ő elkezdett, és
amelyek áldást rejtenek. És folytatni az építkezést azokon a területeken,
amelyeknek ő csak az alapjait rakhatta le.
Saját szavaival és hitével megfogalmazott utolsó írása, melyet az előző
számunkban megjelent cikkének folytatásaként most közlünk, egyszerre
visszatekintés és előretekintés is:
Az enyhülés évei
A nagy baj még ma is az, hogy az ifjúság, a gyermekek közvetlen szüleit,
ha nem érjük el, illetve azok nem jönnek, hogyan kívánjuk, hogy jöjjenek a gyermekeik, ott üljenek a hittanórákon, az
istentiszteleteken, menjenek nyáron táborokba stb. Amíg a szülőkkel nincs baj, a gyermekek boldogan jönnek. Azt kell
megtanulni, hogy a család együtt megy ezekre a helyekre! A gyülekezet a családban kezdődik! Tehát fordítva. Az
egyház besegít és őrködik az egyes családok ilyen irányú tevékenységén is. Öröm, amikor a szülők, keresztszülők,
nagyszülők a nehéz években megkerestek, kérve, adjak nekik Bibliát, hittankönyvet, mert szeretnék, ha a gyermekük,
unokájuk meg lenne keresztelve és idővel konfirmálva. Vagy még nagyobb öröm volt, amikor már felnőttek
jelentkeztek, szeretnének a keresztségben részesülni, mert ami itt végbement az elmúlt évtizedekben, az kiábrándító
volt, és nem oldott meg semmit az életükben. A keresztyénség itt van már kétezer év óta, és minden próbatétel,
nehézség, emberi bűn ellenére a keresztyénség itt van. Hirdetteti az örömhírt, ha kell alkalmas és alkalmatlan időben a
mi emberi bűnünk ellenére. Ez a mi reménységünk!
Ennek alapja Krisztus Urunknak érettünk vállalt szenvedése, halála, és főleg, hogy Isten megtartotta ígéretét:
Húsvét lett!!!
Feltámadott és él! Itt van közöttünk! Valahol csak leülnek az Ő nevében, ha szomorúak vagyunk, ha örvendezők, ha fiatalok,
ha betegek, árvák vagy özvegyek… kész segíteni. Ma is áll, sőt egyre érvényesebben és közérthetőbben, ami a bánhidai kis
templomunk oltár feletti háromszögének a Zsidó levél 13, 8 verse így foglal össze: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké
ugyanaz.”
Ez az idézet egy hűséges gondnokunknak, Dax Jánosnak volt a kérése 70. születésnapján: az ő édesapja is ezt kérte az
oroszvári gyülekezettől 70. születésnapja alkalmából. Ez csak egy kiragadott példa. De valahogy így kell lenni, folytatódni a jövőben
is!
Az enyhülés, az új évszázad, évezred korszaka. Mi vár ránk?
Most én nem kívánok prédikálni, de ha valaki körülnéz, gondolkodik, nem juthat más eredményre, mint a
bánhidai kis templom oltára feletti iratára: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”
Mi lesz holnap? Nem vagyunk próféták. Egy bizonyosságunk van: Húsvét! Aki mindeddig megtartotta
egyházát, ő a jövőben is itt lesz. Számunkra egyedül az élő Krisztus az egyedüli reménység. Az Ő kezébe kell letenni
életünket: egyéni, családi, egyházi gyülekezeti és egész hazánk életét! Életünk az ő kezében van! Egy biztos:
templomunk van és lesz! Az evangélium jobban hirdettetik, mint eddig. Több a lehetőség! Ahol pedig az evangélium
hirdettetik, ott mindig történik valami: Krisztus jelen van. 10 év óta újra vannak iskoláink. Ezt nekünk kell igazán
értékelnünk, megbecsülnünk. Még áldozatok árán is egyre jobban kihasználnunk. 10 gimnázium! Azért kell sokat
imádkoznunk, hogy egyre több diákunk menjen ezekbe az intézményekbe és nem utolsó sorban, hogy egyre több
olyan tanárunk legyen ezeken a helyeken, ahol az evangélium szellemétől magától Jézus Krisztustól érintett
emberektől hallják az útravalót.
Hát ennyit. Fiatal Barátaim! Szülőkkel, nagyszülőkkel együtt!
Ennyit. Rövid az életút! Az életúton az élő Jézus megáll szíved ajtaja előtt és hív. Azt olvastam egyszer, hogy
Jézus soha nem töri rád az ajtót: hív. Boldog, aki meghallja és kinyitja az „ajtót”
Az élő Krisztussal való boldog találkozást kérek számotokra mielőbb!
Tatabánya, 2002 március hava
Labossa Lajos
evang. nyug. lelkész
Templomot szeretnénk
A múlt héten, egyik délután a
televízióban egy mezőkövesdi hímző
asszony azt mondta, ha nem ismerjük
a múltat, nem tudunk munkálkodni a
jövő építésén, kialakításán. Ezért
próbálok a múltra emlékezni.
A szüleim 1929-ben hoztak
Tatabányára. Úgy tudom, 1932-ben
jött ide Kalavszky Kálmán lelkész úr,
és kezdte összegyűjteni az
evangélikusokat. Tekintve, hogy
nagyon kicsi voltam, csak homályos
emlékem van arról, hogy kezdetben
bérelt helyiségben volt az
istentisztelet a Bán soron. Viszont az
Úristen megáldotta a gyülekezetet, és
elég hamar sikerült két templomot is
felépíteni. Először Bánhidán 1937-
ben, és egy év múlva, 1938-ban
Tatabánya-Újtelepen. A bánhidai a
környéken lakó sok evangélikus
család gyülekezési helyéül szolgált,
és jelenleg is, többszöri felújítás után
ez a templomunk. Az újtelepi
templomot sajnos bányaművelés
miatt be kellett zárni (ez 200-250 fő
számára megfelelt) és a kártalanításra
kapott összegből egy parókiát
vettünk, és egy kb. 60 személy
részére kialakított kis imaházat
sikerült felépíteni. Közben több
lelkész munkálkodott lelki életünk
építésén – sok szeretettel és hálával
gondolunk rájuk.
Többször megtörtént, hogy
templomunk kicsinek bizonyult.
Pünkösd ünnepén pedig sokan nem
fértek be, és kénytelenek voltak
hazamenni. Ezért nagyon fájt a
szívünk.
Tatabánya vezetősége
felajánlott egy telket az evangélikus
gyülekezet számára. Itt e feladat: fel
kell a templomot építeni!
Talán idős korom teszi, azt
érzem, gyengék vagyunk a
feladathoz, de van, aki megerősíthet
minket. Az imádságos életünket kell
megerősíteni, kérni, kérni, buzgón
kérni az Úristent, legyen
segítségünkre ebben a munkában.
Bízni abban, hogyha eddig
kegyelmesen velünk volt, most is
megsegít bennünket. Ha pedig a
kegyelmes Isten úgy látja, nincs
szükségünk az új templomra,
megnyugszunk az ő akaratában. De
ha az imádkozásban összefog,
összetart a gyülekezet, az
mindenképpen hasznunkra szolgál.
Isten azt üzeni a gyülekezetnek:
„Minden dolgotok szeretetben
menjen végbe!” – 2Kor 16,14.
Ha mindazok, akik segíthetnek
a tatabányai evangélikus
gyülekezetnek,
szeretetben,
imádságban hordozzák kérésünket,
óhajunkat, talán teljesülhet álmunk.
K. J-né
Az ÚR igája…
Az ÚR igája kedves,
Mit nap mint nap felveszel,
Az ÚR terhe könnyű,
Mit vállára leteszel.
Lehet, hogy még várat, de boldogságot tartogat, lehet, hogy még nem tesz csodát, de mindig megsimogat.
Smudla Kata
Az aaleni kapcsolatok
rövid története
Tatabánya és a Baden-
Württenbergben lévő Aalen 1990-
ben létesített partnervárosi
kapcsolatot egymással. Először a
sport területén, aztán második
területként egyházi vonalon.
1991-ben tett látogatást egy
evangélikus-református kis csapat
Aalenben azzal a szándékkal, hogy
a gyülekezetek között is
megvalósuljon a testvéri kapcsolat.
Mivel az aaleni gyülekezet –
elsősorban Stroh lelkész úr –
támogatta a kezdeményezést, gyors
egymásutánban követték az
események egymást. Aaleni
egyházi küldöttség látogatott
Tatabányára, majd viszonzásképp
tatabányaiak utaztak Aalenbe. Ha
az évek során veszített is a
kapcsolat a kezdeti lelkesedésből, és
ritkábbá váltak a kölcsönös
gyülekezeti kirándulások, a
kapcsolat megmaradt a mai napig.
Hol az aaleni énekkar jött
Tatabányára, hol Stroh ill. Labossa
lelkész urak tettek látogatást
egymás gyülekezetében.
Minden évben lehetőségünk
van arra, hogy részt vegyünk
Aalenben a novemberben
megrendezésre kerülő Gustav Adolf
segélyszolgálati rendezvényen, ahol
fontos forintokat kereshetünk
gyülekezetünk életben tartásáért.
Idén szeptemberben újabb
eseménnyel gazdagodik
kapcsolatunk: ezúttal tatabányai
küldöttség utazik Aalenbe. Az
ottani gyülekezet meghívására
Szigethy Szilárd lelkész úr,
valamint a Hidas és a Benkő
házaspár utazik
testvérvárosunkba.
Látogatásuk reménység
szerint tovább mélyíti a két
gyülekezet kapcsolatát.
Ifj. Bánszky Pál
4
5
Konfirmáció
A konfirmáció-belülről
Pünkösd előtti szombaton tizenkettő izgatott konfirmandus
lépte át a Jókai utcai templom kapuját. Hamarosan megjelent
felkészítő lelkészünk, aki megnyugtatott minket, hogy neki is ez az
első konfirmációi vizsgáztatása, és hogy ő majd izgul helyettünk.
Ekkor beléptünk a templomba, ami most kevésbé volt
hívogató és barátságos. Szilárd ismertette a vizsga menetét, és
átfutottunk pár gyakorló kérdésen is.
(A tévhittel ellentétben NEM volt előre megbeszélve, hogy
kinek melyik kérdés jut.)
Ekkor megérkeztek a hozzátartozók és egyéb érdeklődők,
majd megkezdődött a „Most, vagy soha”- szerű kérdezz-felelek.
A vizsga menete rendezetten zajlott, és hamarosan könnyű
lélekkel távoztunk a templomból. Másnap már csak a
konfirmációi istentisztelet volt hátra. Ez afféle rendhagyó vasárnap
volt, a főszereplők mi, a konfirmandusok voltunk. Együtt
imádkoztunk, majd szintén rendhagyó módon családonként
úrvacsorát vettünk.
Végül Szilárdtól és Bánszky Pali bácsitól egy-egy Bibliát
vehettünk át. Így léptünk be a gyülekezet felnőtt tagjai közé.
Simon Daniella és Simon László
Felnőtt konfirmáció
Miért akartál keresztyénné lenni?
A konfirmáció számomra a hitben, szeretetben való megerősítés. Az
embereknek segíteni, örömöt szerezni Isten szeretete által. Hiszem, hogy
küzdelmeink az életünk során nem hiábavalók. Hiszem, hogy mindenki
megtalálja majd egyszer az örök boldogságot Isten segítségével.
Vertényi Domonkos
Lelkészünk feleségével való beszélgetésünk során jöttem rá a
lényegére, hogy miért szeretnék így felnőtt fejjel keresztelkedni. Úgy
érzem, hogy ezután bárhová is vet a sorsom, mindig fogok találni lelki
társakat. Mindenhol lesznek templomok és benne olyan emberek, akik
megkérdezik, hogy honnan jöttem, és ki vagyok? Már nem érzem magam
egyedül a világban.
Vörösné Hermann Judit
Miért Jó?
Szigethy Szilárd unszolására meg kellene írnom, hogy miért szerettem
volna részesülni a keresztség szentségében – tehát miért lesz jó, jobb nekem?
Azt hiszem, erre nagyon nehéz pontosan választ adni, és talán lehetetlen is. Jó-e Istenhez tartozni; jó-e egy evangélikus
közösséghez tartozni; jó-e látni a lelkészünk (és feleségének és kisfiának is) szemében az igazi örömöt, életkedvet, vidámságot és
életerőt; jó-e új, igaz barátokra szert tenni a közösségen belül; jó-e megpróbálni igaz keresztyénként élni? Szerintem a válasz
egyértelmű, hiszen ezek teszik egy ember életét teljessé és boldoggá – az enyémet is! De, hogy miért, azt mindenki belül a
szívében érzi, és talán mindenki egy kicsit máshogy éli meg ezeket, de az eredmény - vagyis a boldog élet – ugyanaz! Tehát
Szilárd kérdésére válaszolva: megfogalmazni sajnos nem tudom egészen pontosan, mint talán mások sem, de érzik és tudják,
hogy jó dolog történt velük: Én is!
Balogh Krisztián
5
Hit és hivatás
Számomra az élettel összefüggő,
alapvető kérdések megválaszolása során
rendszerint a sziklára épült ház képe
jelenik meg, mint amely mindig biztos,
majdhogynem kézzel fogható
válaszokhoz segít.
A hit és a hivatás
összefüggésében is a sziklát és az arra
épülő házat látom magam előtt, hiszen
számomra a ház - amely vagy homokos,
fövenyes talajra, vagy pedig a sziklára
épülhet - maga az életünk. S hogy az
életünket milyen alapra építjük, ez
alapvetően a hitünk lététől, vagy
nemlététől függ. A hit életünk minden
területét áthatja. Ahol munkálkodik, ott
sziklaként biztosítja annak az
életterületnek a biztonságát. Így hatja át a
hit a hivatást is és így a hivatás számára
is biztos, sziklára épített alapot teremt.
Ebből következőleg akármilyen
hivatást is űz az ember, akármilyen
munkát folytat, tevékenységet, szakmát
gyakorol, arra mindig úgy kell
tekintenie, mint az Isten iránt elkötelezett
ember szolgálatának végzésére.
Különösen így van ez az olyan
hivatással összefüggésben, ahol nap,
mint nap emberekkel kerülünk
kapcsolatba, ami állandóan fokozott
igényességre és a munkavégzéssel
összefüggésben is teljességre és
megbízhatóságra való törekvést kell,
hogy jelentsen.
A hivatás különösen igényes
végzésének és a teljességre való
törekvésnek egy másik oka is van,
mégpedig az, hogy az embernek úgy
kell végezni a munkáját, hogy azzal
folyamatosan adósságát törleszti az
Úristennek, azt a tartozást törekszik
kiegyenlíteni, amely kiegyenlíthetetlen.
Gyakran jut eszembe Luther gondolata:
„Koldusok vagyunk, mindannyian
koldusok vagyunk.”
§
Minden ember egyedi
teremtmény, egyedi tulajdonságokkal,
adottságokkal, tehetséggel. Alapvető
kérdés, hogy hogyan sáfárkodunk a
reánk bízott talentumokkal.
Ehhez a legelső és a
legfontosabb, hogy tudom-e, hogy
milyen talentumaim vannak?
Van-e kellő önismeretem ahhoz,
hogy el tudjam dönteni, ki is vagyok, mi
az, amire én el vagyok hívva, mi az én
munkám, a hivatásom, mi az, amit vár
tőlem az Úristen. Ennek hiányában
szinte bizonyosan nem tudok eleget
tenni Isten elvárásának, elhívásának.
Ebben az értelemben
mindenkinek egy picit legalább közepes
pszichológusnak kell lenni, hiszen
megfelelő önismeret kell ahhoz, hogy az
életnek arra a területére kerüljünk, ott
tevékenykedjünk, ahol a leginkább
tudjuk szolgálni embertársainkat és
ezáltal Istent. És aztán, ha rájöttünk arra,
hogy mire is vagyunk elhívva, milyen
talentumaink is vannak, akkor a
következő nagy kérdés, hogy elrejtem-e
őket, vagy pedig kamatoztatom, mint az
a példázatban is szerepel. Kamatoztatom
Isten, a gazda javára, vagy pedig féltve
óvom, és nem teszek vele többet, mint
amit tehetnék. Mindannyian tehetünk
valamit. Nem is keveset, hiszen a
keresztény ember munkahelyén, a
munkahelyi közösségben is a missziói
parancsot teljesíti. Tud-e sóként egy kis
ízt adni annak a közösségnek,
amelyikben nap, mint nap végzi a
munkáját? Tud-e lámpásként a gyakran
elszürkülő, sötétnek tűnő hétköznapi
életbe, a többi ember életébe fényt vinni,
az ő keresztény hitével és szorgalmas,
becsületes munkájával.
A fenti gondolatmenetből
számomra az a leglényegesebb
következtetés, hogy a hivatás, a munka
megítélése szempontjából teljes
mértékben közömbös annak a
társadalmi megítélése, kizárólag azt kell
mindannyiunknak szem előtt tartani,
hogy bármit is teszünk, az Úrnak
tesszük. Munkálkodjunk tehát így, szem
előtt tartva, hogy az övéi vagyunk és
minden tettünkkel Őt szolgáljuk.
Dr. Hidas János
Egyházjogi kislexikon:
A KÖZGYŰLÉS az egyházközség legfőbb döntéshozó testülete, amely az egyházközség nagykorú tagjaiból áll. A közgyűlést a lelkész és az
egyházközségi felügyelő hívja össze, de egyes esetekben az egyházmegye elnöksége is összehívhatja. A közgyűlést évenként legalább egy
alkalommal össze kell hívni. A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell vezetni, amit az elnökségnek és két jelenlévő közgyűlési tagnak kell hitelesítenie. A
közgyűlés megválasztja az egyházközség lelkészét, felügyelőjét és a presbitériumot, az egyházközségi tisztségviselőket, jóváhagyja a presbitérium
által megállapított díjleveleket, határoz a jelentősebb egyházközségi beruházásokról, eladásokról, felújításokról és a szükségletek fedezetéről a
presbitérium által előterjesztett javaslatok alapján. Évenként meghallgatja és megvitatja az egyházközség lelkészének és a presbitérium
megbízottjának a jelentését az egyházközség lelki és anyagi helyzetéről.
Az egyházközségek általános hatáskörű képviseleti szerve a PRESBITÉRIUM, amelyet a közgyűlés választ konfirmált tagjai közül hat évre.
Hivatalból tagja az egyházközség összes tisztségviselője. Elnökei a lelkész és a felügyelő. A presbitériumot legalább évente négy alkalommal össze
kell hívni. A presbitérium részt vesz az egyházközség lelki, szellemi és anyagi életének szervezésében, irányításában és felügyeletében. Az
egyházközségi lelkészi állás betöltésénél a törvény előírása szerint eljár, dönt a helyettes lelkész javadalmazásáról. Felülvizsgálja és jóváhagyja az
egyházközségi számvevőszék jelentése után az évi zárszámadást, zárómérleget és vagyonleltárt, tárgyalja és jóváhagyja az évi költségelőirányzatot.
Intézkedik az egyházi épületek állagmegóvás, karbantartási munkálatai és hasznosítása ügyében, dönt kisebb beruházásokról, beszerzésekről, a
közgyűlés által megállapított értékhatáron belül. A presbiteri ülésről jelenléti ívet és jegyzőkönyvet kell vezetni, amit az elnökség a jegyző és a két
jelenlévő presbiter hitelesít.
6
Egyházközségünk pénzügyei
A korábbi években – mint gondolom
sokan mások - magam sem voltam tisztában
a gyülekezeti pénzügyekkel. Hogyan,
milyen forrásból táplálkozik, milyen alapon
készül – és egyáltalán van-e – költségvetése
egy gyülekezetnek? Az utóbbi években, e
tekintetben sok ismeretet szereztem, melyet
úgy érzem, szükséges megosztani a
gyülekezet tagjaival.
Pénzügyi szempontból egy
gyülekezet úgy „működik”, mint egy
különleges társadalmi szervezet. Felmérve
bevételi lehetőségeit, várható kiadásait, éves
költségvetést készít, és annak megfelelően
igyekszik működését rendezni. A bevételi
tételek egy része jól tervezhető, egy része
viszont tapasztalati adatokon alapul, ezért
kissé bizonytalan forrás. Mit is jelent
mindez?
A gyülekezeti bevétel több forrásból
származik. A legfontosabbak az
egyházközség saját bevételei: a gyülekezeti
tagok egyházfenntartási hozzájárulása, a
perselypénz, az adományok és a
céladományok. A gazdálkodásból származó
bevételek között a kamatbevételek, a bérleti
díjak, ÁFA-visszatérítés szerepelnek. Az
egyes nagyobb feladatok elvégzéséhez az
országos egyház is ad különböző cél-
támogatást. A hitoktatást az állam
finanszírozza az egyházon keresztül. És
mindezeken kívül pénzben is kifejezhető az
az áldozatvállalás, melyet a gyülekezet tagjai
természetben adnak a gyülekezetnek,
virágdíszítéssel, a templom takarításával, a
szeretetvendégségek, a különböző célú
adományok juttatásával.
Nézzük, hogy milyen tételek terhelik a
gyülekezetet. A gyülekezeti hitélet
legfontosabb „szereplője” a gyülekezeti
lelkész, a hitoktató(k), a gyülekezet
felügyelője, gondnoka, pénztárosa.
Javadalmat ezek közül csak a lelkész és a
hitoktatók kapnak.
A lelkészi javadalmat a gyülekezet
presbitériuma – teherbírásának
függvényében, egyeztetve az
egyházmegyével illetve a kerülettel –
állapítja meg a lelkész meghívásakor. Ez
pénzbeli és természetbeni részekből áll. A
természetbeni részhez tartozik a szolgálati
lakás biztosítása – annak rezsijével együtt -, a
szolgálati gépkocsi – (városunk közlekedési
viszonyainak ismeretében, tudva, hogy
nyolc szórványtelepülés is ide tartozik, a
szolgálat ellátásához ez nagyon fontos)
valamint néhány szolgálat adománya is.
(Nem kívánom ezt részletezni, azt viszont
jelezni szeretném, hogy a lelkészek
„fizetése” nemcsak a versenyszférától, de a
közalkalmazotti szféra jövedelmi
viszonyaitól is lényegesen elmarad!)
A gyülekezetet terheli a templom, a
gyülekezeti terem, az egyházközség irodája
fenntartása és működtetése – (fűtés, világítás,
a közüzemi díjak fizetése, irodai költségek, a
gépkocsi fenntartási költségei, esetleges
terembérek stb.)
Mindezeken felül a gyülekezet
nemcsak önmagában létezik, hanem az
országos egyház része is, és ebből is
fakadnak kötelezettségek.: különböző
alkalmak, egyházi missziók, alapítványok,
pénzügyi alapok támogatása.(pl. Nagyvelegi
központ, Gusztáv Adolf segélyalap,
rászorulók segélyezése stb.)
E rendszeres, évről évre visszatérő
kiadásokon túlmenően váratlan helyzetek
kezelésére is szükség van időnként. A
közelmúltban pl. tetőfelújításra, a parókia és
a lelkészi hivatal felújítására került sor,
melyet egyrészt az országos egyház
támogatásával, másrészt a Széchenyi terv
pályázatán nyert összegből, valamint
egyházközségünk saját erejével oldottunk
meg. Gyülekezetünk folyamatosan fejlődik,
gazdagodik, hiszen az elvégzett felújítások, a
pályázatok eredményei mind ezt segítik. (A
felújításokra nyert pénzeken kívül
pályázaton szereztünk, fénymásolót,
számítógépet.)
Mindezekből látszik, hogy nem
könnyű az egyházközség anyagi ügyeinek
tervezése és kezelése, mert nagyban függ a
lélekszámtól, a magukat evangélikusnak
valló testvérek áldozatvállalásától.
Értelemszerűen egy nagyobb gyülekezet
viszonylag könnyebb helyzetben van,
mint egy kisebb. Lényeges kérdés, hogy
mekkora a gyülekezet hatóereje, el tud-e
érni minden területén élő evangélikust?
Ha a népszámlálási adatokat alapul
vesszük – a megszámláltak 3 %-a vallotta
magát evangélikusnak - akkor Tatabányán
és környékén közel 1500-2000
evangélikus él, akik közül mindösszesen
500- 550 a „regisztrált” gyülekezeti tag.
(A gyülekezethez Tatabánya mellett
szórványgyülekezetek is tartoznak:
Gyermely, Héreg, Máriahalom, Szár,
Szárliget, Tarján, Vértesszőlős és Vértestolna
evangélikusai.) Presbitériumunknak, az
egyházközség elnökségének és minden
gyülekezeti tagnak abban kell a következő
években sokat tenni, hogy minél több
evangélikushoz eljutva növelhessük a
rendszeresen templomba járó, a
gyülekezettel kapcsolatot tartó gyülekezeti
tagjaink számát. (Örvendetesen javul a
helyzet, az istentiszteleteken egyre többen
jelennek meg, de van még tennivalónk.)
Egyházközségünk 2001-ben 3.8
millió forinttal gazdálkodott, melyből
mindent meg kellett oldani. A költségvetés
évről évre változó, hiszen egy-egy nagyobb
munka során a kiadások megemelkednek.
(Így van ez az idei évben, amikor a parókia
felújítása is szerepel a tételek között, és így a
költségvetés megközelíti a 6 millió forintot,
melyből a felújítás 4 millió forintot
meghaladó tétel. Ezt a Széchenyi terv
pályázatával, egyházi támogatással,
Tatabánya város támogatásával és saját
forrásból oldjuk meg.)
Mi az, amit tehetünk a biztonságos
működés érdekében? Az
egyházfenntartási támogatás rendszeres
befizetésével, biztos alapokon tudhatnánk a
gyülekezet gazdasági helyzetét. Szerencsés
lenne, ha minden gyülekezeti tag
jövedelmének bizonyos %-át ajánlaná fel
erre a célra, melyet havi rendszerességgel
juttatna el a gyülekezet számlájára. Ezt
legcélszerűbb úgy megtenni, hogy mindenki
a számláját kezelő banknak megbízást adna
a havi rendszeres átutalásra a Tatabányai
Evangélikus Egyházközség OTP Banknál
kezelt
11740009-20201533 számú
számlájára, így nem felejtenénk el, nem az
istentiszteleten kellene ezzel foglalkozni,
illetve a rendszeres bevételek biztos
gazdasági alapot teremtenének.
Benkő Benedek
8.
Gyermekoldal
Csigatalány
Kedves Gyerekek!
A múlt hónapban sok ügyes megfejtés és sok szép rajz érkezett!
Csak így tovább!
Most is fejtsétek meg a csigatalányt, és dobjátok be szeptember utolsó vasárnapjáig a
templomi gyűjtőládába. Az ügyes megfejtők kis ajándékot kapnak.
Egy bibliai hitvallást kaphatsz megfejtésül, ha összeolvasod a
megfejtések első betűit.
Ezt a mondatot dobjátok be a gyűjtőládába!
A talányok mindegyike egy bibliai név. Ha a meghatározásból nem tudod a keresett személy nevét, üsd fel a
Bibliát a megadott helyen, és máris megtalálod!
Ügyes rejtvényfejtést és eredményes keresgélést kívánok!
Sziasztok! Zsiga Csiga
Meghatározások:
1.
Sámuel próféta anyja (1Sám 1.)
2.
Keresztelő János apja (Luk 1,5.)
3.
Ábrahám fia, Jákób apja (1Móz, 21.)
4.
Izsák anyja (1Móz 21.)
5.
A „hitetlen tanítvány” (Ján 20,24.)
6.
Sámuel próféta apja (1 Sám 1.)
7.
A bárkakészítő (1Móz 6, 9)
8.
Dávid király fia, a templomépítő király (1Kir
1, 38)
9.
A kispróféták sorában ő a kilencedik…
10.
Nagypróféta, aki elhívásakor irattekercset
evett (Ez 2)
11.
Jákób legidősebb fia (1Móz 29, 31)
12.
Az ő könyve a Krónikák második könyve után
következik…
13.
Jézus egyik tanítványa a 12 közül (Mt 10, 2-4)
14.
Illés utóda, híres próféta (2Kir 2)
15.
Pál őt hívta munkatársául, később leveleket is
írt neki ( Apcsel 16,1-3)
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
(Ha nehéznek találod a bibliai rövidítéseket, a
templomban bármelyik vasárnap segítséget kérhetsz!)
☺
☺
☺
Miért szeretsz hittanórára járni?
„Azért, mert különlegeset tanulunk, és játszunk.”
„Azért, mert Istenről sokat tanulok, imádkozunk, énekelünk, és jókat játszunk.”
„Mert jól érzem magamat.”
„Azért szeretem a hittant, mert közösségben vagyok.”
„Mert sokat fogok tudni, meg több játékot tanulok.”
(3. osztály)
8.
Nyári visszateki
bibliaolvasás, tanulás)
erces történet
kozások: foci, röplabda,
erces
gramok: mosakodás, tánc,
ra: a bátrabb táborlakok
dó
órarendje
Helyszín: Nagyveleg kastélya,
reggel
zés, területfoglalás,
rkedés a röplabda,
, este Halmos Géza
tott
röplabda, és
és indulás
ntés
Fóti beszámoló
Mint minden nyáron, idén is
megnyitotta kapuit a fóti kántorképző
épülete (Mandák Otthon), ahová főleg
fiatalok járnak. Igazából nem is csak
serdülőkorú gyerekeket lehetett ott látni.
Csak egy párost említek meg: a
nagymamát és az unokát, a legidősebbet
és a legfiatalabbat. És miért gyűlt össze ez
a több mint ötven ember? Tanulni és
tanítani. Harmóniumot, orgonát, éneket
és szolfézst. De igazából nem is ez a
lényeg. Hanem a hit.
Reggeli elcsendesedéssel kezdtük a
napot. Utána pedig jöhetett a „Prima
Hora”, a reggeli áhítat. Aztán mindenféle
órák, gyakorlók következtek, s 11-kor
összeültünk egy kétórás énekkarra. Ebéd
után folytatódtak az órák és gyakorlók.
Fél hétkor vacsora, aztán „Vespera”, az
esti áhítat volt.
Ezt a napirendet kiegészítették
különböző programok: a kimenő, a
közös énekóra és a Botos Judit-féle
játékok. Különböző versenyek is voltak:
akadályverseny, bibliaverseny,
énekverseny. Tartottunk copfosnapot is,
amikor nemcsak a lányok, hanem több
férfi tanár és fiú is csináltatott magának
frizurát. Utolsó este megrendeztük a
kamara-estet, melyben mindenki
bemutatott valamit, s egyben
elköszöntünk Bence Gábortól is.
A legvégén szülőknek, rokonoknak,
barátoknak megmutattuk a vizsgán, mit
is tudunk, majd az ünnepi istentisztelet
után búcsút vettünk egymástól, de
megfogadtuk:
„Jövőre ugyanitt,
ugyanekkor!”
Turáncsics Edit
Beszámoló a hittantáborról
Időpont: 2002. július 14-20-ig
Helyszín: Nagyveleg
Résztvevők: Csákvár, Fehérvár,
Tatabánya, Szákszend
Létszám: kb. 60 hittanos
(Tatabányáról 12 fő)
Programok, napirend:
Zenés ébresztő
Reggeli, (közben szoba-, és
sátorvizit)
Áhítat
Csoportos beszélgetések, tanulás:
A hét főcíme „A fa alatt” volt. (pl.
Tamariszkusz, pálma, cserfa,
életfa,…keresztfa)
Ebéd
Csendes pihenő (közben
Missziós híradó: kb. 15 p
ma is élő missziósokról (pl. a brazil
focicsapat)
Szabadfoglal
ajándékkészítés, akadályverseny, sor-, és
váltóverseny volt idén a választék.
Missziós történet: kb. 30 p
történet egy-egy misszionárius
életéről, tevékenységéről.
Áhítat
Esti pro
és a hét csúcspontja a licitálás,
vagy árverés. (A hét során
gyűjtögetett pontokat egy
kicsinyített árverés jellegű játék
keretében költhették el a gyerekek,
több-kevesebb sikerrel, de ajándék
nélkül senki nem hagyta el a
termet.)
Esti mese
Éjszakai tú
egy éjszakára átélhették a
medvevadászat és pontvadászat
minden izgalmát.
Lámpaoltás, takaro
A KIE sporttábor
2002. Hittantábor
sportpályája és tornaterme.
A tábor ideje alatt a nap
7.30 perckor kelt és 23 órakor
nyugodott le. Az ébredezést a
táborlakók a csoportos beszélgetés
alatt kezdték, az áhítaton
folytatták, és reggelivel
koronázták meg. A délután
csúcspontja az esti áhítat volt,
illetve az azt követő tánctanulás,
majd az éjszakai játékok és
beszélgetések.
Vasárnap: érke
ismerkedési est áhítattal
egybekötve.
Hétfő: isme
kosárlabda, foci és méta
rejtelmeivel.
Kedd: ismétlés
beszámolót tartott biciklis túráiról,
melyeket Columbia és Equador
vidékeiről készült diákkal színesített.
Szerda: kosármeccsek a kialakí
csapatok között (piros, kék, sárga,
zöld), egyéni sportok (ping-pong,
dart, szkander), kirándulás a Gaja-
szurdokban.
Csütörtök:
strandröplabda meccsek.
Szélrózsa 2002. Kismaros
Péntek: foci és tollaslabda
meccsek, záróest
eredményhirdetéssel.
Szombat: táborbontás
hazafelé.
K.I.
10
Őszi terveink, alkalmaink, hírek
1.
Tanévnyitó istentisztelet:
sz
erint
Gáncs Péter:
inden korábbi és jelenlegi
programja:
bat) 17 óra
melyre minden érdeklődőt
sze
ötetlen beszélgetés a gyülekezeti teremben.
200
elhangzik J. S. Bach: 79.
lkozóra szeretettel várnak minden kórustagot és
Alkalom
Mikor?
Hol?
eptember 1.
2.
Hittanórák:
megbeszélés sz
3.
Aaleni túra:
szeptember 12-14.
4.
Missziói nap -
szeptember 21.
5.
Izsóp: november
9.
z Oroszlányi Evangélikus Énekkar 2002. szeptember 7-8-án
A
ünnepli fennállásának 40. évfordulóját.
Ebből az alkalomból találkozóra hívnak m
kórustagot.
A találkozó
2002.szeptember 07.(szom
Nyitóhangverseny a templomban,
retettel várnak. Igét hirdet Ittzés János a Nyugat – Dunántúli
Egyházkerület püspöke.
18.30 Találkozás és k
2. szeptember 08. (vasárnap) 10 óra
Ünnepi istentisztelet, melyen
Kantátája.
A talá
egyházzenét kedvelőt.
Is
Vasá
tentisztelet
rnap 9
30
kor
Jókai út 81.
Bibliaóra
Kedden 16
30
kor
Tátra u. 13.
Ifjúsági óra
Szombat 16
30
-
tól
Tátra u. 13.
Fiatal
felnőtte
beszélgető
köre
k
Szerdán 17
00
kor
Tátra u. 13.
Hittanóra
Megbeszélés
Tátra u. 13.
szerint
Népegyházi adatok
Bán
bet
ő
it
os
dit
ZUSSAL A CSÚCSON
Mozdulni
ummázható a
mi
hez a mozgáshoz, ehhez a küldetéshez, idegen szóval
mi
zet
ma
másokat is,
aho
„Jöjj, add tovább a jó hírt! Mozgass meg minden
Jöjj, ad tovább
nk küld meghívót!
M
cs Péter
m
Konfirmáltak
szky Gergő
Bánszky Noémi
Hamburger Erzsé
Hamburger József
Jambrik Tímea
Kardos László
Lukonits Éva
Madarász Gerg
Simon Daniella
Simon László
Szitás Eszter
Turáncsics Ed
Balogh Krisztián
Vertényi Domonk
Vörösné Hermann Ju
JÉ
és mozdítani – ebben a két szóban is s
ssziói napok célja. Sajnos gyülekezeteinket gyakran jellemzi
egyfajta mozdulatlanság, szinte bénult mozgásképtelenség. Pedig az
tben nem egy statikus épület csupán, hanem
Krisztus tanítványainak élő, tehát mozgásban lévő közössége, akik
állandóan úton vannak az Istentől kapott szeretettel a másik ember
felé.
Eh
egyház nevével ellenté
sszióhoz szeretnénk friss lendületet, új ötleteket, felülről való erőt
kapni ezen a szeptemberi szombaton. Erre biztat a nap bibliaolvasó
Útmutató szerinti története is (Már 9, 1-10), amelyben Jézus egy
hegyre vezeti föl tanítványait, ahonnan új távlatok nyílnak meg
előttük. Megújult hittel, erővel jöhetnek le a Mesterrel együtt a
völgybe, hogy betöltsék küldetésüket. Tudom, a „tatabányai
völgyben” is akad bőven tennivaló.
Remélem, ezen a missziói napon hasonló „csúcsokra” ve
jd Urunk, és a Tőle kapott erővel mehetünk tovább.
Hívogassunk, mozduljunk, hogy mozdíthassunk
gyan erre az Evangélikus énekeskönyv 564. énekének sorai is
biztatnak:
megmozgathatót!
a jó hírt, hogy Uru
Ő tárt karokkal várja a hozzáérkezőt,
indenkit hív magához: hívőt és kétkedőt.”
Gán
issziói lelkész
Keresztelkedtek
Schafffer
dit
Elhunyt
ajos
Házasságot kötöttek
inga
gnes
argit
Iratterjesztés
Már lassa
elindítottuk
gyü
a
n egy éve, hogy
lekezetünkben a szélesebb körű vallásos
kiadványok terjesztését. A könyveket és a
különböző igés lapokat, tollakat, kulcstartókat
a volt Evangélikus Könyvesboltból, mai nevén
Luther Kiadóból szerezzük be. A majd egy év
alatt sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Az eleinte
nehézségekbe ütköző adminisztráció és
leltározás mára nem okoz akkora gondot, mint
kezdetekben. Mára azt is tisztán látjuk, hogy
milyen stílusú könyvek azok, amelyek
leginkább fogynak, ezért megpróbálunk az
ilyen kiadványokból minél többet beszerezni.
Azért a más stílust képviselő könyvek is meg
fognak férni a „bestseller”- jeink között.
Szerencsére kis gyülekezetünkben igen nagy
forgalmat bonyolítunk le. Továbbra is
próbálunk olyan nyomtatott anyagokat
(kiadványok t) beszerezni, amelyek minden
igényt kielégítenek. Aki mindezek ellenére nem
talál magának megfelelőt, az bátran szóljon
nekünk, kérését továbbítani fogjuk a kiadó felé.
Szabolcs
Balogh Krisztián
Vörösné Hermann Ju
Labossa L
Gálik Pál és Horváth K
Tompos Levente és Hegyi Á
Eichkern Attila és Say Nóra
Veréb Gábor és Fuhrmann M
10
Jeremiás foglalkozása
Jeruzsálemben járva az Úr egyszer
úgy találta, hogy az emberek igen mélyre
süllyedtek; olyannyira, hogy már-már
kezdett velük torkig lenni. Gondolta,
lemegy vidékre is megnézni, mi a
helyzet. Alighogy betette a lábát
Anathotba, látta ám, hogy egy ember
kegyetlenül veri makacsul álló szamarát,
és szidja Noét, mint a bokrot, amiért
bevette Isten teremtményét a bárkába.
- Hát ezek se sokkal jobbak – mondta
az Úr –, de ha már itt vagyok, legalább
megkeresem Jeremiást, ő nem ilyen. S
lőn.
- Jeremiás – így az Úr –, akarsz-e nagy
próféta lenni? Mert abból ítélve amit a
fejemben forgatok, pár év múlva nem
lesz olyan nagy a népsűrűség errefelé.
- Nagy próféta? Hát ki ne akarna! –
élénkült fel Jeremiás.
- No, az jó ha te is akarod, mert az
leszel.
Egy fél év múlva ismét betért hozzá az
Úr.
- Mi újság, Jeremiás? – kérdezi az Úr.
- Ezek naphosszat kártyáznak a
kocsmában, vedelnek, mint a gödény és
molesztálják a csaposlányt. Én meg csak
mondom, hogy nem lesz ennek így jó
vége, móresre fog tanítani benneteket az
Úr – húzta fel a vállát Jeremiás.
- És?
- Semmi. Kiröhögnek és bemondják a
terített betlit.
- Azt jól mondják – mondta
elgondolkozva az Úr –, hanem te nem
vagy valami nagy próféta, úgy látom, jót
tenne neked egy kis üldöztetés.
- De Uram... – szólt volna még
Jeremiás, de akkor az Úr már nem volt
ott.
Múlt az idő, s az ősz Jeruzsálemben
érte Jeremiást, Jeremiás meg az Urat, aki
az északi falat mustrálta éppen.
- Mit nézel a város falán, Uram?
- Nem valami erős. Hanem te hogy
kerülsz ide?
- Hát – vakarta meg a fejét Jeremiás –,
mikor a faluban megharapta egy kutya a
bírót, rossz szemmel kezdtek rám nézni a
próféciák miatt. Mikor leégett a félsor,
kitiltottak a kocsmából, pedig én is a
félsoron laktam. Mikor egy viharban
ledőlt a kocsma kéménye, végleg
kiutáltak a faluból.
- És hogy tetszik a főváros? – fordított
a beszélgetésen az Úr.
- Tetszik. Főleg a piac. Gazdag a
kínálat, alacsonyak az árak, nagy a
forgalom. Azoknak pedig akik itt a piros,
hol a pirost játszottak, megjósoltam, hogy
az Úr hátraköti a sarkukat, ha abba nem
hagyják. Egy már volt is, aki abbahagyta.
- Úgy. Szóval egy. Úgy érzem, ritka
lesz az eső errefelé; lehet, hogy jövőre
nem fog tetszeni a piac?
Egy év múlva az Úr megint kíváncsi
lett a városára, elment hát meg keresni az
anathotbélit.
- Lefogytál tavaly óta, Jeremiás.
- Ne is mondd, Uram. A búza olyan
ritka volt az idén, mint prófétában a
jókedv, a kukoricát elvitte az üszög, úgy
élünk mi itt, hogy röhög rajtunk a
templom egere. Mégsem tanult a nép,
mondhatok én akármit; kuglizni járnak,
nem templomba. Csak most babra megy
a játék.
- Csak hiszik – merengett el az Úr egy
pillanatra –, ámde te, úgy találom, még
mindig nem vagy elég nagy próféta.
Talán túl nagy itt a nyugalom. Mit
szólnál egy kis háborúhoz, Jeremiás?
- Nem hiányzik, Uram.
- Jó, akkor menj, beszéld meg a
népeddel! – szólott végül az Úr.
Telt-múlt az idő.
- Telik-múlik az idő, csak mi nem
öregszünk, igaz, Uram? – kérdezte
Jeremiás, hogy újra találkoztak.
- Igaz, már ami engem illet, de a te
szakállad a múltkor még nem volt ilyen
fehér.
- Igen? Biztos a háború teszi – itt kissé
elbizonytalanodott. Tudom, nem bírtam
rávenni a népet, hogy elhagyja rossz
szokásait, pedig megmondtam Uram,
amit megmondtál.
- És azt tudod-e – ráncolta össze
homlokát az Úr –, hogy most...
- Tudom Uram, tudom, azt is
elmondtam már nekik százszor.
- Nocsak – csillant fel az Úr szeme –,
hát nem megmondtam, hogy nagy
próféta lesz belőled?!
- Debizony ... – sóhajtott Jeremiás.
-
Cser Ákos
LÁMPÁS – Tatabánya és Környéke Evangélikusságának Lapja
Megjelenik negyedévente
I. évfolyam, 2. szám 2002. augusztus
Előállítási költsége:120 Ft, adományokat elfogadunk.
Felelős kiadó: Szigethy Szilárd
Szerkesztőség címe: Tatabányai Evangélikus Lelkészi Hivatal
2800 Tatabánya, Tátra u. 13. Telefon/fax: 34/316-201
TARTALOM
Tatabánya erős vára Lala bácsi elment… Templomot szeretnénk Az aaleni kapcsolatok rövid története Konfirmáció
Hit és hivatás Egyházjogi kislexikon Egyházközségünk
pénzügyei Gyermekoldal Nyári visszatekintés Őszi terveink,
alkalmaink, hírek Jeremiás foglalkozása (novella)
Document Outline
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
- ��
Elfelejtett jelszó?
2002-2.pdf