Cél és módszerek

1. Minden nap legyen Ószövetség és Újszövetség

2. Mindkettőben a könyvek olvasási sorrendje

   - történeti

   - tanítói

   - prófétai

legyen, ezen belül a történeti könyvek lehetőleg a leírt események sorrendje     szerint, a tanítói és prófétai könyvek pedig lehetőleg keletkezésük sorrendjében kerüljenek sorra. (Előbbinél problémát az Ószövetségben a királyok kora, az Újszövetségben pedig az evangéliumok jelentik. Ezt lényegében az Evangéliumi Kiadó módszere szerint oldottam meg: Sámuel, a Királyok és a Krónikák 2-2 könyvét párhuzamosan osztottam be, hogy az eseményeken időrendben csak egyszer haladjunk végig, míg az evangéliumoknál Mk, Mt, Jn – nehézségi sorrendben, végül Lk, hogy közvetlenül csatlakozzunk az ApCsel-hez. Itt, az evangéliumok esetében azoknak, akiknek van Szinopszisuk, a párhuzamos olvasást is felkínáltam – a beosztásban a fejezetek sorszáma szerepel –, de szerintem ezt legfeljebb 3–5 évenként célszerű alkalmazni.)

3. Mindkettőben a mennyiség lehetőleg egyenletes legyen. Ez a revideált új fordítású Bibliában az Ószövetségből napi 5, az Újszövetségből napi 1,5 hasábot jelent. (Természetesen ez pontosan nem valósítható meg, de arra törekedtem, hogy az eltérés ne legyen fél hasábnál több.)

4. A zsoltárokat nem önálló könyvként kezeltem, de szigorúan az Ószövetség részeként. Így minden zsoltárról kiírtam az ószövetségi hivatkozásokat. Amelyeknél volt ilyen, azt „kötelező” zsoltárként oda illesztettem, amire hivatkozott. Természetesen több hivatkozás esetén ki kellett választani valamelyiket. Itt a lehetőleg egyenletes eloszlást tekintettem elsődlegesnek. (A zsoltárokhoz kapcsolódó ószövetségi igékben a kiválasztott igét írtam vastag betűvel.) Amelyik zsoltárnál nem szerepel ószövetségi hivatkozás, azt „választható” zsoltárként úgy helyeztem el, hogy a napi ószövetségi olvasmány egyenletes mennyiségét lehetőleg elősegítsem.

Itt található a beosztás és az elkészültét segítő táblázatok, gyűjtemények.