2013-08-25

1. Üdvözítőm, kegyelmed által Emeld magadhoz lelkemet, Ha vonz a bűn, csábít szavával, Segíts győznöm magam felett. Tenélküled harcom nehéz, Segíts, segíts, ó, égi kéz. - 2. Taníts e földön szentül élni, Istentől küldött Mesterem, Embert szeretni, istent félni, Hogy életem boldog legyen! Ki Istent fél, embert szeret, Boldog az mindenek felett. - 3. Ha az elmúlás éjszakája Reám borul majd egykoron, Te légy világom a homályban, A búcsúzáskor vigaszom! Lelkem bízva sóhajt feléd, Derítsd fel sírom éjjelét! 0x08 graphic

Urunk, miért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, emeljük föl a szívünket Hozzád és lássuk meg, mi voltunk vétkesek és engedetlenek, ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a Benned reménykedőhöz, ahhoz aki Hozzád fordul. Jó szabadításodra várni. Még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Úristen Jézus Krisztus által. Az Ő vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Istenem, kereslek Téged minden reggel. Kereslek a pirkadat fényénél, kereslek, míg a nap delelőre ér. Hadd találjak Rád azokban, akik között élek, akár fényben, akár árnyékban vezet útjuk. Dicsőség Néked örökké. Ámen.

Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.

Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön.

Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. Ezután elment Kain az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre

Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.

Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”

Úgy tűnik, hogy ez a kis történet - amit amúgy sokszor, sokféle helyzetben szoktak idézni útmutatásul, intelemül, példaként, stb. - úgy tűnik, hogy a gyülekezetnek, Isten népének a bevételéről szól, meg az embernek, az adakozásáról. Ilyen összefüggésben szokták általában példaként, illusztrációként, útmutatásként, intelemként idézni, példaként említeni a szegény özvegyasszonynak az esetét, akire Jézus csöndben felhívta a tanítványok figyelmét. Nyilvánvalóan ilyen összefüggése is van, mert mindannyiunk számára példaként állhat egy özvegyasszony, akinek abban az időben semmi megélhetési forrása nem volt. Azért is ír Mózes törvénye annyit az özvegyekről és az árvákról, az ő segítésükről, mert ugye nem volt szociális intézmény-hálózat, se társadalombiztosítás semmilyen formában, se jól, se rosszul működő ilyen dolgok nem voltak, tehát így az ember vagy dolgozott, vagy eltartotta valaki más, aki dolgozott. Harmadik lehetőség nem volt. Társadalmi eltartásról nem lehetett beszélni. Tehát ilyen összefüggésben ez az özvegyasszony, akinek nyilvánvalóan kiszolgáltatott helyzetéből adódóan nem lehetett sok mindene, példaként állhat előttünk, hogy mégis mennyire készségesen adakozik a tőle telhető maximális mértékben a gyülekezet javára.

Mégis szeretném megpróbálni-elmondani most, hogy mennyire nem erről szól ez a történet. Tehát mennyire nem az Isten népének a bevételéről és nem arra a mi adakozásunkról. Az Egyháznak a régi-ősi kérdéséről szól, ami az Egyháznak a régi-ősi vitája: hit vagy cselekedetek. Erről szól. Folytonos kérdés. Kain óta ez a kísértése az embernek. Az számít, hogy Isten mit csinál vagy az számít, hogy mi mit csinálunk? - Örök kérdés.

A dolgot kétfelől lehet nézni. Egyrészt nézhetjük az esetet a persely felől. Ez a cselekedetek iránya, nézőpontja. Ha a gyülekezet bevétele a fontos, azt nézzük, - akkor a persely felől közelítjük meg a kérdést. Ez esetben a cselekedetekről beszélünk. Ha önmaguk felől nézzük a kérdést, akkor a hitről beszélünk. Innen megint lehet többféle eredményre jutni, tehát ez megint vitahelyzetet teremt, de ennek már van értelme, ennek a vitának, a kérdésnek. Ez élet-halál kérdése, hogy önmagunk felől nézve a dolgot: hová jutunk?

Nézzük meg most az élet-példát, ami alapján Jézus szólt. - Megpróbálom elmondani, mit 0x08 graphic
értek ezalatt a kétféle nézőpont alatt, ebben a helyzetben. Az egyik a cselekedetek nézőpontja, ha a persely felől nézzük. Ebben az esetben a szegény asszonynak a két fillérje, amit beledobott, az csak két fillér volt. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy fabatkát sem ért. És ne éljünk azzal a közhellyel, hogy „sok kicsi sokra megy”, ahogy a jelszava volt az 1-2 Forintosok gyűjtésének. Hogy micsoda nagy-dolgokat lehet abból csinálni, ez nem igaz, mert az nagy-számok esetén működik. De mondjuk mi itt, most a mi gyülekezetünket véve alapul, közel sem vagyunk annyian, hogy ennek valami reális jelentősége lenne: a két fillérnek.

0x08 graphic
Számoljunk egy kicsit utána: az a két fillér mennyi lett volna innen nézve, ha a néninél marad. Egyszerűen azért, mert ő tudta volna mire használni, a gyülekezet nem tudta semmire használni. Számoljunk utána egy kicsit. Innen nézve sokkal jobb, ha a feleslegünkből adunk sokat, mert a cél sokkal inkább megvalósul. Tessék tehát a perselybe a nagy feleslegeket beledobálni. Nyugodtan számoljanak utána, Testvérek. 52 vasárnap van egy évben. Itt vagyunk negyvenen. Mindenki bedobja a két fillérjét a perselybe, akkor - kiszámoltam - az 500 év alatt 20 ezer Forintot jelent. Azt az egy húsz ezres, amit az egy-szem ember a fölöslegéből, a sokból beledob, a mindannyiunk két fillérje 500 év alatt hoz össze ennyit. - A gázszámla egy hónapra 100 ezer Forint, összehasonlításul jelzem, hogy mennyit ér a szegény néni két fillérje. Mennyivel jobban járt volna mindenki, ha nála marad. - Ez a helyzet, ha a dolgot a persely felől nézzük. A cselekedetek felől. Ugyanis az számít a persely szempontjából, hogy mennyi megy bele.

Amit itt Jézus mondott az asszonyról, meg a mennyiségekről, azzal ebben az esetben nem tudunk mit kezdeni. Értjük ugyan az arány-logikát, amit kifejt, hogy ugye a rendelkezésre állóból nagy arányban dobott a néni és kis arányban a gazdagok, - ezt ugyan értjük, de nincs jelentősége, mert hiszen tudjuk, hogy semmit nem ér az, amit a néni beledobott. Hiába hozta meg a maximális áldozatot. Tehát ha ugyanazzal a szerencsétlen két fillérrel, úgy Jézus szavával sem tudunk ebben az esetben, innen nézve, mit kezdenünk.

Próbáljuk meg másik felől nézni a dolgot: önmagunk felől. Mi a helyzet akkor? - Ugye, előbb az volt a kérdés, hogy mennyi megy a perselybe? - Abban az esetben a gazdagok a jók, a szegények nem. Azzal nem tudunk mit kezdeni. Ha önmagunk felől nézzük a dolgot, akkor már nem az a kérdés, hanem az, hogy mennyi marad nekem. - Tulajdonképpen ugyanarról van szó, csak az összeg másik feléről, arról, ami az adakozónál marad. Tehát nem tűnik bonyolultnak a kérdés átlátása. És ez viszont mégis már - úgy gondolom - a megoldáshoz vezet a problémában.

Nézzük csak, hogy miket mond Jézus? - „Sokan sokat tesznek be” - csak idézem a szavait - sokan sokat tesznek be. Az az egy keveset. De ez a kevés több, mint az a sok, mert az rész, ez meg egész. Minden. Ezek - valószínűleg - a legnehezebb szavak, amiket Jézus, illetve Márk evangélista ebben a rövid kis elbeszélésben használ. Ez a sok, kevés, egész, rész - nagyon nehéz szavak. A gyerekek is nehezen tanulják meg, sokszor a felnőttek sem tanulják meg soha. A szülő, ha a gyereke beteg, akkor mindent odaad. Akinek szenvedélye a kártya, az egy lapra mindent föltesz. A halálra ítéltnek nincs mit vesztenie, tehát ő mindent megpróbál a szabadulásért. Mindenre elszánt. Körülbelül egyéb esetekben számolunk, és a mindent, azt magunkban óhatatlanul osztjuk.

Igazából ezekben az esetekben is - különös tekintettel arra, hogy nem is rendelkezünk a „minden”-nel, de ezekben lehet bizonyos mértékben beszélni a „minden”-ről. Egyéb esetekben a minden-t osztjuk magunkban: egyik- másik? - mennyit ér az egyik, mennyit ér a másik? - mennyit teszünk ide és mennyit teszünk oda? Mi a felesleg, és mi az, ami kell? Mi az, amit megtartok, és mi az, amit erre a célra rászánok? - És ezért viszonylagos minden. Nyilván egy adott összeg 1 kiló kenyérért nagyon sok lehet, az autóért ugyanaz olcsóbb. Mert mindig osztjuk magunkban arra a célra, amink van. És aszerint döntünk.

Valójában azonban „minden”-t, igazán mindent - és szerinte ez vezet a megoldáshoz -, igazából „minden”-t csak egy Valaki ért, az Isten. Tudjuk. Igazából „minden”-t. Ugyanis mindennek a Teremtője, és mindent Ő ad, Ő irányít és Ő oszt el. Mindent csak Ő, értünk, az egész életünket, minden dolgunkat, az egész szívünket - „minden”-estül. Pontosan azért, mert Ő nem egy a többi közül, ahova egy rész adható, hanem mindennek az alapja. Csak Ő az, aki mindent kér. De ígér persze, és nem elvesz.

Jézus - ugye - nem ment oda a perselyhez, és nem kezdte el kiosztani az arra járókat, hogy kinek mennyi van és akkor ez alapján mennyit tegyen bele a perselybe, Ez egész más felállás lett volna, de nem az történt. Jézus csak a tanítványait

hívta oda Magához, és csendben felhívta a figyelmüket egy fontos dologra. A tanítványai figyelmét felhívta a lényegre, hogy az összeget ne a persely felől nézd, hanem önmagad felől. - És akkor a kérdés az, hogy: adsz mindent, vagy adsz felesleget? És a szóban is fantasztikusan benne van, adsz feleslegest. A kezedben levő erőforrásokat beosztod ügyességed szerint, - mondja Jézus a tanítványainak: nekünk - vagy leteszed az Úristen kezébe, hogy ossza be Ő, az ő ügyessége szerint.

Ez az, amire Jézus a tanítványai figyelmét felhívja, az özvegyasszony aprócska pénzét látva. És a gyülekezet bevételéről egy szót sem ejt. - Nem lenne fontos? De. Csak attól jó, hogy ne mi hozzuk össze. hanem próbáljuk meg a dolgokat - nemcsak a filléreket meg a forintokat -, hanem az életet az Ő kezébe letenni. Mindenestül mindent, amink van. És nézzük meg, hogy mi sül ki belőle.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Édes Atyánk! Jó Istenünk! Hálát adunk Neked mindazért, mivel körülveszel, megáldasz és megtartasz bennünket. Hálát adunk szeretetedért, amely Krisztusban megjelent közöttünk, Igédért, amellyel szólítasz és életre viszel bennünket. Hálát adunk, hogy Igéd nem szó, hanem szeretet. Nem beszéd csupán, hanem erő, mely visz, megtart és éltet mindannyiunkat. Hálát adunk azért, hogy részesei lehetünk a Te tervednek, amelyet elterveztél és véghez viszel az embervilágban, Egyházad összegyűjtésével, megszentelésével, vezetésével, és Egyházadban minden áldással, amelyeket adsz nekünk.

Kérünk, őrizz meg minket Igéd szeretetében, a Hozzád való hűségben, hogy örömünket leljük mindabban, amit Tőled kapunk, amit egymásnak tudunk adni, és ami a Te szeretetedhez visz közel: jó és rossz dolgok. Nyisd meg a szívünket, hogy mindezekért Neked adjunk hálát. Könyörgünk Hozzád szeretteinkért, embertársainkért, gyülekezeteidért szerte a világon Igéd szolgálatáért, sok-sokféle alkalmából hirdettetik. Könyörgünk Hozzád azokért, akik szólják szavadat, hogy megtalálják az utat a rájuk bízottak szívéhez. Könyörgünk Hozzád minden emberért, hogy akiket kiválasztottál, akiket arra rendelsz, örvendeztesd meg szereteted reménységével, amelyet megismerhettünk.

Jézus Krisztusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk Hozzád. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!