2013-08-11

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten hozott mindenkit a mai istentiszteleten. Többek aggódó kérdésére válaszolva szeretném elmondani, hogy az énekszám-táblán szándékosan tettük ki az elejére és a végére az istentiszteletnek ugyanazt éneket, azért, mert attól tartok, nem biztos, hogy mindenki teljesen jól tudja a 456-os számú énekünket, és viszont a hitünk középpontjáról szól nagyon szépen, különösen is a mai Igénkről. Ezért szeretném kérni, és ezért gondoltam istentiszteletünk elejére és végére is, hogy tanuljuk egy kicsit ezt az éneket. Kérem a Testvérek áldozatos figyelmét.

2. Ez a rózsa: Krisztus kereszt. Illatozik, sebet hegeszt. Bár nem tetszik a testednek, Üdvösséges a lelkednek. Bár nem tetszik a testednek, Üdvösséges a lelkednek. - 3. Tanítványok ékessége: E rózsának el 0x08 graphic
nyerése. E keresztet hitből kapjuk, Ajándékként hordozhatjuk. E keresztet hitből kapjuk, Ajándékként hordozhatjuk. - 4. Krisztus-kereszt, csodavirág! Vele járni nagy boldogság. Hordozd kereszt boldogságát, Úgy kövessed Jézus nyomát! Hordozd kereszt boldogságát, Úgy kövessed Jézus nyomát!

Uram! Te voltál a mi hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva, mindörökké vagy Te. Bizony mi elmúlunk haragod miatt, ha a bűneinket Magad elé állítod. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, és könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Mindenható örök Isten, aki abban mutatod meg hatalmadat, hogy irgalmas vagy. Kérünk, taníts minket alázatra, hogy el ne bizakodjunk. Ne ítélkezzünk vakon mások fölött, hanem meglássuk bűneinket, és egyedül Tőled reméljünk bűnbocsánatot az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.

Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.

Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.

Ezt mondja az ÚR: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt!

Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.

Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

1. Megváltónk, kérünk téged, Adj érző, meleg szívet! Áldj meg minket jó szóval, Egymást vigasztalóval! - 2. Ne legyen hangunk érdes, Ítélő, fensőbbséges! Te töltsd meg szeretettel A szívünk égi Mester! - 3. Mert annyi még a sebzett, A fáradt, reményvesztett, Kit kemény szó megbántott, És nem lel orvosságot. - 4. Gyógyító igét kérünk: Add békességed nékünk, Mely szívből szívbe árad - S felüdül minden fáradt!

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Egy évvel ezelőtt - emlékszem - ezen a vasárnapon, tehát a Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnapon, - ami ma is van - akkor, azon a vasárnapon, véletlen istentiszteleteken jártunk. Az volt a kérdés, hogy hogyan lehet Isten szava a mikrofon-próbából éles hangzásúvá a számunkra? És ennek kapcsán elmentünk lélekben néhány istentiszteletre.

Azután ott voltunk a 3000 évvel ezelőtti jeruzsálemi királyi palotában. Ott amiről az előbbi, ószövetségi Ige szólt az imént, Dávid király palotájában, ahol Nátán próféta szájából szólt az ÚRisten szava.

Most egy kicsit gondoljuk tovább. Ismét induljuk el Dávid király, az általa feleségül vett Betshabé és Nátán próféta esetéből. Induljunk el, és most Jézusnak a Hegyi Beszédben mondott szavai alapján menjünk tovább. Az a kérdés: hogyan látjuk Isten szavának a tükrében egymást? És Isten szavának a tükre elé állva, hogyan lehetünk egymás számára a gyógyulás valamiféle eszközeivé?

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.”

Mielőtt a mai helyszínre invitálnám a Testvéreket, tisztázzuk, hogy Jézus, amikor azt mondja, hogy ítéltetünk, milyen lesz nekünk, akkor nem az egymástól kapott ítéletekre és az egymástól kapott mércére gondol elsősorban. Hanem mindig Isten szaváról, Isten ítéletéről, Isten hozzánk fordulásáról beszél. Tehát azt a különös megállapítást teszi Jézus, hogy amilyen mértékkel mi mérünk egymás felé, amilyen szemmel-szívvel mi fordulunk egymáshoz, olyan szemmel-szívvel fordul hozzánk Isten. - És ez nem biztos, hogy így, minden esetben teljesen igaz, de mégis különös és megszívlelendő megállapítás.

Menjünk el egy bálterembe, Ebben a bálteremben önfeledt mulatság van. Megy a tánc és szól a zene. Nagy a tömeg, mindenki itt van. Nagy a nyüzsgés sok az ismerős és ismeretlen arc.

Hát ha az arcokba belenézünk, az ismerős vagy az ismerni vélt arcokba, és úgy érezzük, hogy mi a báli álarc mögé látunk, és tudni vélünk egymásról ezt-azt, akkor azt látjuk, azt állapítjuk meg, hogy mindenki szeméből szálkák állnak ki. Ott az álarc mögött. Mert természetesen a bálteremben rendesen illik megjelenni, nem szálkás szemmel, - ezért vannak az álarcok.

Szóval látunk és tudunk egyet s mást. Tudjuk az egyikről, hogy ő folyamatosan lopta a munkahelyéről az - úgy mond - közvagyont. Tudjuk a másikról, hogy nagyon ügyesen, gondosan és sikeresen titkolta felesége előtt a külső kalandjait. Tudjuk a harmadikról, hogy kegyes szavai mögött, amelyeket mindenki tud és ismer, valójában hatalomvágy van, amit megpróbál valahol megvalósítani. Tudjuk egy másikról, ott a bálteremben, hogy tétlenül nézet éveken-évtizedeken át ahogyan a rábízottakat kisemmizik. Tudjuk megint másikról ott a bálteremben, hogy kirakatta a társát az állásából - talán pénzért csinálta, oldotta meg -, hogy ő maga ülhessen a helyére vagy fordítva.

Szóval sok mindent tudunk, tudni vélünk ebben a bálteremben. Kavarog a nép, szól a zene, jönnek-mennek előttünk az arcok, a múltak, a bűnök, sérelmek, rágalmak, szálkák sorakoznak egymás után, és hát akkor nyugtalan a szívünk természetesen, és valahogy ez a nagy sokaság valami sötét árnyékká kezd magasodni előttünk. Összefolyik egy nagy fekete tömeggé, és előbb-utóbb igazat adunk a Zsoltárosnak, aki keserűen és riadtan megállapította, hogy: bizony nincsen igaz ember

egy sem. Eljutunk erre a nagy megállapításra, amiben bizonyára igazunk van és ami tulajdonképpen nem visz tovább sehová. Nincs igaz ember egy sem. Ezt feltételezhetjük, tapasztalhatjuk, emögött a felismerés mögött keserű élettapasztalat és szomorú, fájdalmas csalósások sora húzódik meg.

És ekkor odalép a Mester hozzánk, és azt mondja: menj a tükörhöz! - Odalépünk a tükörhöz: ne oldalról álljál a tükör elé - azt mondja -, hanem szemben fordulj a tükörrel. - Belenézünk a tükörbe, és ott minden igyekezetünk ellenére hogy láthassuk a többieket, legjobban mi magunkat látjuk, mert a tükör ilyen. És azt látjuk a tükörben, a Mester útmutatása alapján, hogy az életünkből nem szálkák, hanem bizony gerendák állnak ki. Óriási, nagy, gigantikus gerendák!

Ez bizony egy nehéz és keserves próba: megismerni, megsejteni egy picit azt, hogy mi van bennünk. Saját magunkban. Tehát hogy mi is beletartozunk abba a nagy fekete tömegbe, amelyikben nincs egy igaz ember sem. Én is beletartozom.

Innen két lehetőségünk van. Az egyik, hogy eszünkbe jut a három jól ismert majom. Az egyik befogja a szemét, hogy ne lásson. A másik befogja a fülét, hogy ne halljon. A harmadik befogja a száját, hogy ne beszéljen. És akkor minden rendben van.

Ez az egyik lehetőség, amire Jézus szavaiból eljuthatunk - megígérte nekünk. Ha én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál, akkor jobb, ha hallgatok és megbékélünk egymás bűnével, és kiérkezünk, mint a nagyhatalmak, akik számolják a robbanófejek számát, statisztikát vezetnek róla, és ha ez pont egyforma, akkor kezet fognak a kamerák villanófényében mosolyogva. És aláírják, hogy minden rendben van, békében vagyunk. A robbanófejek egyenlő számban vannak. - Ez az egyik lehetőség.

A másik az, ami úgy gondolom közelebb áll Jézus szándékához, ezt Dosztojevszkijtől venném kölcsön, azt, hogy mire gondolok: „... e földön senki sem lehet bírája egy bűnösnek, amíg a bíró maga rá nem ébred, hogy ő is pontosan ugyanolyan bűnös, mint az előtte álló, és hogy talán elsősorban ő a felelős az előtte álló bűntettéért. Csakis akkor lehet bíró, ha erre ráeszmél. Bármennyire esztelenségnek látszik is - ez az igazság. Mert ha én magam igaz ember volnék, talán nem is lenne bűnös az előttem álló sem.” (Karamazov testvérek)

Ezért mondja Jézus: ha szálkát látsz, ne hallgass. De ne vádlóként hurcold, hanem sorstársként kísérd társadat Jézus elé. Ott mindannyiunk számít a gyógyulásra. - Ezt tette Jézus.

Kegyelmed fényében Urunk szabadíts meg és tisztíts meg minket. Add nekünk a szeretetedről szóló evangélium erejét, világosságát, hogy szabadon és a Te szeretetednek a fényében lássuk önmagunkat, egymást és azt a nagyszerű tervet, amit nekünk készítettél. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Édes Atyánk! Szerető Istenünk! Hálaadással köszönjük Neked ajándékaidat, az életet, a földet, a természet kincseit, az esőt, a napot, mindazt, amit életünk áldásául teremtettél és tartasz meg. Hálaadással köszönjük Neked szeretteinket, azokat, akik velünk voltak egyidőben, és jó szívvel gondolunk rájuk, mert sokat köszönhetünk nekik, javak és lelki kincsek tekintetében. Hálaadással köszönjük Neked azokat is, akik velünk vannak, akik körülvesznek minket, családtagokat, gyülekezetbeli testvéreket, barátokat, munkatársakat, azokat, akik most, életünk mostani szakaszában, szeretetet nyújtanak nekünk valamilyen formában. Köszönjük Neked azt, hogy szeretetet tudunk adni a beteg embereknek a Te Igéd révén megerősödve. Hálaadással köszönjük Neked azt, hogy egymásra bízol bennünket életünk útján, hogy egymás számára a Te Igéd szószólói is lehetünk. Erre taníts, nevelj és áldj meg bennünket napról-napra.

Hozzád fordulunk minden félelmünkben, bajunkban, betegségünkben, gyászunkban. Te erősítsd meg a szívünket, hitünket, hogy ne legyünk a bűnünk közepette, annak minden következményével is. Köszönjük Neked azt, hogy Te nem hagysz el akkor, amikor elfeledkezünk Rólad, ha mi hűtlenek vagyunk, Te akkor is hű maradsz, és ha mi elfeledkezünk Igédről, akkor is szólsz hozzánk, és újra meg újra elénk hozod Igédet.

Urunk! Hozzád fordulunk, Te áldd meg életünk fordulópontjait, nagy, nehéz perceit, döntéseit, próbatételeit. Hozzád fordulunk a hétköznapjainkért, Te tartsd ébren a szeretetet és a hitet bennük, ami Tőled van, hogy el ne fásuljunk és el ne vonjanak a fontos dolgoktól bennünket olyan dolgok, amelyek pillanatnyilag lényegesnek tűnnek, de nem azok.

Jézusért kérünk Téged. Az Ő kegyelmében bízva visszük Eléd azokat is, akik elvesztett szeretteiket gyászolják. Eléd visszük a Szabó családot, hogy őrizd meg mindannyiukat a hitben. Mutasd meg szeretetednek a gazdagságát, mélységét életükben. Adj mindannyiunknak közös hitet, hogy el ne feledkezzünk Igédről, amelyet az örök élet felé adtál nekünk.

Urunk, hallgass meg minket, amikor Jézus Krisztus nevében, az Ő tanítása szerint így fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

1. Kegyelemnek szép rózsája, Virágoknak szép virága, Könnyek között mélységekben Fájdalmaknak földjén terem. Könnyek között mélységekben Fájdalmaknak földjén terem. - 2. Ez a rózsa: Krisztus kereszt. Illatozik, sebet hegeszt. Bár nem tetszik a testednek, Üdvösséges a lelkednek. Bár nem tetszik a testednek, Üdvösséges a lelkednek. - 3. Tanítványok ékessége: E rózsának elnyerése. E keresztet hitből kapjuk, Ajándékként hordozhatjuk. E keresztet hitből kapjuk, Ajándékként hordozhatjuk. - 4. Krisztus-kereszt, csodavirág! Vele járni nagy boldogság. Hordozd kereszt boldogságát, Úgy kövessed Jézus nyomát! Hordozd kereszt boldogságát, Úgy kövessed Jézus nyomát!

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.