TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. június 9-én, Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap istentiszteletén Kapi Zoltán pusztavámi lelkész szolgálatával.

Kezdő ének: 61 (Diósgyőrben írt ének. Zöngedező Mennyei Kar 1692 - Tranoscius 1636) - Liturgia: 7

1. Dicsértessék, Uram Örökké szent neved, Hogy ez ideiglen Gondomat viselted! Méltatlanságomat, Úristen, nem nézted, Hogy így megtartottál, Hála legyen néked! - 2. Irgalmasságodnak Csodálatos volta, Azt emberi elme Soha fel nem fogja; Te bőséges kezed Táplál szüntelenül, Sok jót adsz gyakorta Reménységen felül. - 3. Benned bízom, Uram, Ismerem hűséged. Csak tetőled várok Erőt, segítséget. Teljes életemben Tebenned remélek, Boldogulást, áldást Fölségedtől kérek. - 4. Tekints reám azért Kegyelmességedben, Viselj gondot rólam Én nagy szükségemben; Ne nézd bűneimet, Én édes Istenem, Mutasd meg, hogy te vagy Gondviselőm nekem! - 5. E földön míg élek, Adj jó egészséget, Alázatos szívet, Lelki csendességet; Áldj meg én munkámban Kívánt jó sikerrel, Végül koronázz meg Örök üdvösséggel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szeretlek, Uram, erősségem,

én kősziklám, váram és megmentőm! (Zsolt 18,2.3)

Te gyújtod meg világosságomat,

fényessé teszed sötétségemet.

Üdvösséged pajzsát adod nekem,

hozzám hajolsz, és felmagasztalsz engem. (Zsolt 18,2#.36)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké. Ámen.

Szeretlek, Uram, erősségem, én kősziklám, váram és megmentőm!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlanságunkra, valljuk meg bűneinket:

Vétkeztem ellened Istenem, mert hallgattam Igédet, de nem követtem. Légy hozzám irgalmas és adj engedelmes szívet, hogy Igéd szerint embertársaim javára éljek az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, mert úgy szerette a világot, és Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Imádkozzunk:

Mindenható, örök Isten! Szentlelkeddel vezesd, és szenteld meg egész egyházadat, és add nekünk kegyelmedet, hogy igaz hitben szolgáljunk téged, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön, örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapján oltár előtti felolvasásra rendelt Szentigét. Megírva találjuk Lukács evangéliumának 14. fejezetében a 15.-től a 24. versig terjedően:

Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt Jézushoz: „Boldog az, aki Isten országának vendége.” Ő pedig a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe fogadják és megcselekszik Isten beszédét. Ámen.

Ének: 436 (Heermann János 1585-1647, német - Fritzsch A. XVII. sz.)

1. Isten, ó, szent Isten, Te minden jó forrása, Ki nélkül semmi sincs, Mi életünk megáldja: Adj nékem ép testet, Ép elmét, jó szívet, Melyet ékesítsen Jó lelkiismeret! - 2. Kísérje békesség, Barátság a munkámat, De igazságodtól Semmiért el ne álljak! Mohóság, rút önzés Ne dúlja lelkemet, Múló javakkal is Hadd szolgáljak neked! - 3. Beszédem mindenkor Tiszta és igaz legyen, Hiábavaló szó Hogy számból ki ne menjen! Ahol csak szólnom kell Hűséggel másokért, Szavamba adj erőt: Szentlelked erejét! - 4. Ha sorsom mostoha, Kétségbe sose essem, Ha rajtam a kereszt, Add, hogy bátran viseljem! A gonosz erején Jóval hadd győzzek én, Tanácsoddal vezess Utamnak éjjelén!

Szószéki szolgálat

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassa meg a keresztyén Gyülekezet a mai vasárnap prédikációs alapigéjét, amint azt megírva találjuk a Zsidókhoz írott levél 3. fejezetében az 1. versétől kezdve a 9. verséig:

Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában. Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének. Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor.” - Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvérek a Krisztus Jézusban! Igénk alapján úgy is mondhatom: „szent testvéreim, mennyei elhívás részesei” vagyunk. Csodálatos ebbe belegondolni. Pál apostol ezt mondja Timóteushoz irt 2. levelében: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja. Ha valaki megteszi ezt, az megbecsült, megszentelt edényt lesz. Az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. Ezért különösen is érdemes figyelnünk hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.

A csak ezen a helyen előforduló 'apostol' kifejezés utal Jézus embervoltára. Tehát emberi eszközökön keresztül közli velünk akaratát a felséges Isten. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem könnyű és nem természetes Jézusra jól figyelni, jól érteni azt, amit mond. Azonban, amit Mózesre is utalva említ Igénk, a hűség, Jézusban valósul meg maradéktalanul, aki mindhalálig hűséges volt, mégpedig a kereszthalálig az ő Mennyei Édesatyjához, - ez az általa kapott többlet, hiszen Ő Isten és ember egy személyben).

Találkozni Jézussal, mint apostollal és főpappal, - ugye, közkeletű kifejezés. És elengedhetetlen a hűség, amit Mózesre is utalva említi Igénk, de Jézusban valósul meg maradéktalanul, aki mindhalálig hűséges volt, mégpedig a kereszthalálig az ő Mennyei Édesatyjához.

 Mi, hajlamosak vagyunk a megkeményedésre vagy a felületességre, pedig tudjuk, hogy milyen veszélyt jelent számunkra a világ, a világias gondolkodás, és az ördög mesterkedései. Hallhattuk az oltári Igéből is: a nagy vacsorára meghívottak is sorra kimentik magukat. Mondják a nyomós okokat, de még sincs igazában magyarázat arra, hogy aki egyszer elfogadta a meghívást, miért hárítja el mégis az utolsó pillanatban, amikor valóban menni kellene, és együtt lehetne örvendezni az ünneplőkkel. S, nem tudják, hogy mit veszítenek, hiszen ez, a mennyország előképe.

Mi hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, ahogyan az egyszerű ember: ha valami jó történik, azt mondjuk: Van Isten De, ha valami baj történik, akkor pedig vádlón kérdezzük: Hol van az Isten? Mért engedi, hogy szörnyűségek történjenek a világban és a mi életünkben is?

Isten mindenhatósága és az emberek felelősségének kérdése nem kerülhető meg. Madách Az ember tragédiájában úgy fogalmaz: „A gép forog, az alkotó pihen”. De a Mindenható nem ilyen. Mindenhatósága nem préselhető bele a mi emberi logikánk keretei közé. De biztat bennünket Urunk, ahogy Pétert is biztatta, - emlékezzünk, a lábmosás alkalmával: „Amit én teszek, te azt most nem érted, de később megérted”. A keménység, az értetlenség, az elfordulás, az Istennel való szembeszegülés tehát emberi magatartás. - De, az a reménységünk, hogy idővel mindent megértet velünk Urunk.

Eszünkbe juthat a tíz csapás, amikor az Úristen Mózes által gondoskodott arról, hogy kimenekítse népét a rabszolgaságból, Egyiptomból. De, az egymást követő csapások után, a fáraó szíve újra és újra megkeményedett. - Isten a szívek ura, és Ő keményítette meg a fáraó szívét. A lényeg az, hogy végül mégis azt történt, amit Isten akart. Az utolsó csapás a legrettenetesebb, amikor a fáraó elsőszülöttje és minden elsőszülött gyermek, - még az elsőszülött állatok is - elpusztultak. Ilyen rettenetes csapásnak kellett történnie, hogy végül is a fáraó elengedje a népet.

Érdekes belegondolni, hogy az Ószövetség is egyértelműen fogalmaz: a fáraó - és akár még Ádám és Éva - esetében sincs arról szó, hogy vajon a kísértésben volt-e esélyük ellenállni.

A Nóé hálaáldozatát követően - a kedves illatot megérezve - ezt mondta magában az ÚR: nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva. Ez a mi nyomorúságunknak, a bűn alá rekesztettségünknek a következménye. Az emberi akarat teljesen ki van szolgáltatva. Az ismételten elhangzó megtérési felhívások épp ezért az akaratot kívánják jó irányba fordítani. Ugyanakkor azonban nyitva hagyják a kérdést: van-e az embernek saját ereje vagy akárcsak egy kis morzsája is az erőnek, amellyel el tudja fogadni Isten kegyelmét, és el tud indulni az isteni-kapcsolat rendezése és ennek következtében az emberi kapcsolatok rendezése felé?

A „meg ne keményítsétek szíveteket” kitétel kemény intelem az isteni szót keménységgel fogadók számára. A „meg ne vessétek azt, aki szól” - agenda témánk - intése is kemény realitás. Isten üzenete, emberi közvetítőkön keresztül jut célba.

Pál apostol a cserép edény képét használja annak bemutatására, hogy mennyire esendő, mennyire törékeny az az eszköz, amivel Isten szent felséges Igéjét, erejét közvetíti. - Igen, hogy ne gondoljuk azt, hogy mi vagyunk ennek a letéteményesei, az alkalmas eszközei, hogy a legnagyobbat, a legszebbet, az örök örömhírt: az evangéliumot hirdessük, továbbadjuk és közvetítsük Istennek a szereteteként és ajándékaként.

Világos a történelemben, hogy csak Isten erejével győzhetünk. A kicsi Dávid is a Góliátot hogyan győzte le? Azt mondta: „Én az Isten nevében megyek veled szemben. És Ő győzelmet fog adni feletted.” Igen, ez mindenképpen azt jelenti, hogy az Igét, közelebbről az evangéliumot, általában ilyen gyenge, esendő módon közli az Úr a világgal is és népével is.

Igénk azonban Jézust közvetlenül állítja az olvasók elé, amikor a Rá figyelésre int, és Jézust itt apostolnak, azaz küldöttnek, mondja.

Az URat, a pusztában vándorló népnek addig volt könnyű követni, amíg látta az útmutatást. Nappal a felhőoszlop, éjjel a tűzoszlop által mutatva az utat, nem lehetett eltévedni. Ma nem ilyen egyszerű a helyzet, mert számunkra szó adatik, törékeny eszközökön keresztül, de a Szentlélek által. Ez igazi erőforrás számunkra.

A szentíró érvelésében egymást kiegészítő változatban Mózes és Krisztus, akit teljes joggal Jézusnak is hívnak, sőt ugyanakkor főpapnak is, de ezen túl még házépítőnek is nevez. A párhuzamban Mózes és Krisztus között végső soron kitűnik Krisztus nagyobb dicsősége. Ugyanezt teszi a szentíró, mint János evangélista a prológusban vagy Pál apostol a Római levél számos helyén, amikor Ádám és Krisztus, illetve Mózes és Krisztus közötti viszonyt láttatja.

Hozzáteszem a Mózes és Krisztus közötti párhuzam egyben a törvény és evangélium közötti viszonyra is utal. Mondanivalója az, hogy ha valaki az evangéliumot nem becsüli, nem él vele megfelelően, az, még nagyobb bűnt követ el, mintha a törvényt szegné meg.

       Vajon milyen sorsa van az evangéliumnak közöttünk?

Az alkalmak sora egyszer véget ér. Az idő sürget. A Szentíró a hangsúlyt nyomatékossá teszi, ezért mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor.” Sürget a Szentlelket említve. Nem emberi buzgóság, hanem Isten maga áll a sürgető szó mögött.

Komolyan kell tehát vennünk azt, amit az Ige befogadásáról vagy elvetéséről mond. Krisztust igazán dicsőíteni csak az tudja, aki megjárta a mélységeket, és nem felejtette el, honnan szabadította meg Ura. Hogy megmaradhassunk a hitben, és megmaradjon nálunk, bennünk, közöttünk az evangélium kincse (ahogy Luther írja Tételeiben: 95/62).  Ámen.

       Imádkozzunk:

Jézus Krisztus Urunk! Törd össze szívünk keménységét, hogy ne hagyjuk üresen számunkra a most hirdetett Igéd, hanem meghalljuk belőle a Te hívó szavadat, és Nálad megkapjuk mindazt, amit a Téged szeretőknek ígérsz: életet és üdvösséget, megnyugvást. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat Krisztus Jézusban.

Kérem a Testvéreket, tegyünk vallást hitünkről és mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének: 436. ének utolsó versszaka:

5. Segíts, hadd végezzem Minden dolgom serényen, Készséges szolgaként, Amit csak rendelsz nékem! Amit te jónak látsz, Hadd tegyem meg azt itt - Kegyelmed kísérjen Az örökéletig!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk! Számtalanszor kell átélnünk, mennyire kicsinyek és kiszolgáltatottak vagyunk. Most, árvizek idején, a nemrég még nyugodtan hömpölygő folyók megfékezhetetlen előretörését kell megtapasztalnunk. Félünk, mert érezzük: védtelenek vagyunk a természet erőivel szemben. Félünk, mert oly sokszor voltunk már veszteségekkel és áldozatokkal járó tragédiák részesei. Félünk, ha nem Rád tekintünk. Most azért kérünk, mutasd meg arcodat a baj közepette, és a ne adj erőnkön felüli megpróbáltatást. Segíts, hogy a zsoltárossal együtt mi is így tudjunk könyörögni: „Hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.” Tégy minket eszközeiddé, hogy önzetlenül, jókor és jó helyen vigyük a vigasztaló szavakat és kétkezi segítő munkánkat a rászorulóknak. Különösen is imádkozunk az idősekért, a gyermekekért a várandós édesanyákért és a betegekért. Küldd hívedet a gátakra, és fakassz imára minden segítő szándékú embert. Köszönjük, hogy az összefogásának nagyszerű példáit láthatjuk ezekben a napokban. Kérjük a Te egységet teremtő kegyelmedet egyházunkra és hazánkra. Értesd meg velünk akaratodat a kihívások és tragédiák idején, hogy a Te nevedet tudjuk dicsőíteni, és hogy mindinkább hozzád ragaszkodjunk. Hisszük, hogy Te semmilyen körülmények között el nem hagyod el a hozzád menekülőt.

Mindenható egy örök Isten, Atya, Fiú és Szentlélek! Áldunk és magasztalunk Téged, és köszönjük Atyánk, hogy jóságosan gondot viselsz rólunk, kezedben tartod életünket, és ennek a világnak a sorsát igazgatod. Köszönjük Urunk Krisztus, hogy eljöttél hozzánk, odaáldoztad Magad értünk és megszabadítottál a bűnös halál hatalmából. Köszönjük Szentlélek Úristen a hitre ébresztést és hogy megtartasz bennünket. Kérjük, vedd oltalmadba szeretteinket. Építsd gyülekezetünket. Áldd meg népünket, hazánkat. És most kérjük Urunk áldásod a Gusztáv Adolf Segély ügyére. Gyűljenek részükre adományok, Te adj jó adakozókat.

Kérjük, hallgasd meg imádságunkat: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az ÚR áldjon meg és őrizzen meg téged. Az ő arcát ragyogtassa rád az ÚR, és könyörüljön terajtad. Az ÚR fordítsa az ő szent arcát tefeléd, és adjon néked békességet. Ámen.

Ének: 291 (1. v.: Luther Márton 1483-1546; 2., 3. v.: Túrmezei Erzsébet sz.1912 - Wittenberg 1529)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki síkra szállna értünk, Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd meg hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen.

Gusztáv Adolf svéd király sírjának emlékkövén ez a felirat áll:

         'Az egész világ vallásszabadságát,                                                                                                    

                Megmentette Breitenfeldnél,

          A keresztyén és hős

                Gusztáv Adolf király.'

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5