2013-05-20

1. Szentlélek, öröm Lelke, Te vigaszul jöttél, Hogy a bút úgy űzd szerte, Mint felleget a szél. Megvigasztal szavad, Letörli könnyeinket, Új örömre hív minket, Új reménységet ad. - 2. Hős erő tőled árad Megállni győztesen, Ős ellenségünk támad És kísért szüntelen. Védd Krisztus harcosát, És add, hogy bátran küzdve, Rabszolgaságra, bűnre Ne adja meg magát. - 3. Az egész kerek földet Te tartod kezedben. Te formálsz át kőszívet, Hogy hússzívvé legyen. Add, hogy a szeretet És béke összekössön, S mind e világon győzzön A gyűlölet felett. - 4. Jöjj, tölts be szívet-házat Hit tiszta fényével! Teveled áldás árad, Új élet sarjad fel. Jöjj áldott Szentlélek! Jöjj, Atya, Fiú Lelke, Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének! 0x08 graphic

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja nekünk: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten és megbocsátja azt megtisztítva minket gonoszságunktól.

Uram, Hozzád emelkedem lélekben, utaidat ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg. Vezess hűségesen, mert Te vagy szabadító Istenem, mindig Benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz, mert Te jóságos vagy, Uram. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosakat igazságosan vezeted, útjaidra tanítod, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Úristen Jézus Krisztus által, akiben a jósága bőven kiárad. Őbenne bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Igazság Lelke, akit a világ sohasem tud megragadni, ébreszd fel a szívünket, hogy belerendüljön érkezésedbe. Tölts el bennünket békességeddel, és gyújtsd lángra bennünk a vágyat, hogy kimondjuk a kimondhatatlant, megszólaltassuk szavadat. Hallgass meg minket Krisztusért. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten Igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai napnak, Pünkösd 2. napjának, hétfőjének az Ószövetségben megírt Igéje Mózes 1. könyve 11. fejezetéből szól az első 9 versben:

Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.

Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.

Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt és igazságot cselekszik. Ezt az Igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!

És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?” És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig

1. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Hű támasz minden ínségben, Kit trónusáról jó Atyánk És Jézus Krisztus küld hozzánk, Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 2. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Igédet éltesd szívünkben! Hogy lelkünk teljék meg veled, Mert akkor lángol és szeret: Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 3. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Növelj a hitben szüntelen, Mert nálad nélkül nincsen itt A Krisztust Úrnak valló hit. Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 4. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Tarts mindhalálig hűségben, Hogy éltünk téged hirdessen, S megálljunk végig győztesen! Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 5. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Ne hagyj a végső órán sem! S mi áldva mondunk éneket Most és a mennyben is neked. Ó, Vigasztaló, Szentlélek Isten!

Kedves Gyülekezet! Hála Istennek, Isten Igéje most is Jézus Krisztusról, a mi Urunkról szól. Máté evangéliuma 16. fejezetében van megírva a mai napnak az evangéliumbeli Igéje. A 13. verstől kezdve a 23. versig olvasom:

Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.” Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus.

Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

Kedves Testvéreim! Ez a beszélgetés, ez az eset - így írja Máté evangélista - akkor esett meg, amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért a tanítványaival. Ez azt jelenti, hogy az a hely valahol, Galileától, az Ő nevelkedési helyétől és a tanítványainak is a szülőföldjétől valahol ÉK-re, már az akkori ország határain kívül volt. Olyan helyen, ahol sokkal inkább, mint odahaza, Galileában vagy különösen Jeruzsálemben, azokon a helyeken sokkal inkább pogányok éltek már. Sokkal jellemzőbb volt, hogy az Isten Igéjét nem-ismerő, Istentől elég idegen emberek élnek. Erre a vidékre érkezve zajlott ez a beszélgetés, zajlottak ezek a beszélgetések köztük.

Azért tartom ezt fontosnak vagy érdekesnek a számunkra, mert így a Krisztus népének a földi vándorútja során - itt, Tatabányán viszonylag talán az átlagnál hamarabb, de előbb-utóbb mindenütt az országban, meghát világszerte különösen - elérkezik Krisztus népe, meg a tanítványoknak a közössége - most átvitt értelemben, képletesen az életúton vándorolva - a pogányok földjére. Olyan helyzetbe-helyre, ahol már jobbára Istentől idegen az ember.

És akkor ebben a helyzetben Jézus megszólít bennünket, tanítványait. Megkérdezi Jézus maga, most konkrétan a tudós világban, két kérdést tesz föl a tanítványainak. Valójában azonban azért is olvastam egy kicsit tovább - megvallom, mint ahogyan Egyházunk rendelte erre a mai napra az Igét -, mert valójában három panasz hangzik el a két kérdésre. És ez a három válasz, így együtt nagyon fontos.

Az első kérdése Jézusnak, hogy kinek mondják az Emberfiát? - Emberfiának saját magát nevezte a tanítványai előtt Jézus, ezt ők értették, és ennek megfelelően válaszoltak. Tehát: kinek mondják Jézust az emberek Krisztus tanítványaitól függetlenül? - Aztán a második kérdés, amire válaszoltak a tanítványok: kinek mondotok ti? - És a harmadik kérdés, amit így kérdésként már Jézus nem tett föl, választ adott a tanítványoknak: kinek mondja Jézust a Szentlélek? - Mind a három kérdés, illetve a rá adott-kapott válaszok nagyon fontosak és tanulságosak a számunkra.

Nézzük meg először is, hogy mi volt a baj Bábelben? - hogy kicsit tájékozódjunk Isten Igéjének a történetében. Mi volt a baj Bábelben abban a régi történetben, ami abban a felolvasott igehelyben szerepel. Mi volt abban a toronyban, abban a városban, amit építettek az emberek - most Jézus szavaival élve: test és vér szerint - nem Isten szerint. Mi volt ott a probléma? - Könnyen tűnik úgy az ősi elbeszélésből, hogy Isten, mint egy féltékeny uraság félti a hatalmát - holott senki nem tört a hatalmára. Az emberek együtt voltak békességben, megértették egymást és egy olyan szándékuk volt, hogy szeretnének valami nagyot alkotni. Ezen mi a probléma? Isten ellen tört volna az ember? Nem. - Isten sem a hatalmát féltette. A probléma abban állt, amit Jézus is elmond, amiért megdicséri Péternek a vallástételét. Azt mondja, hogy ezt a Lélek, az én mennyei Atyám mondta, és amiért elmarasztalja Péter másik vallástételét: ezt meg nem a Lélek, az én Atyám, hanem a test és vér mondta.

A test és vér azt mondta az embernek Bábelben, hogy az Isten itt van. Itt van, csak egy picit magasan. Fölfelé, ebben az irányban el kell indulni, és ennyi idő múlva eljutunk az Istenhez. Mert a fény terjed, az Isten ott van benne, ha elindulunk ebben az irányban, akkor odajutunk. Mert Isten a világ része. Ahogy ez a templomépület, ahogy mi, ahogy a tárgyaink és a minket körülvevő emberek, úgy Isten is. Mi odajutunk, megismerjük őt. Ahhoz, hogy elérjük Őt, odajussunk Hozzá, nem kell más, mint megtalálni a megfelelő módszert, irányt, eszközöket és minden lehetséges. Valahogy így töprengett magában az Úristen is, amikor azt mondta: szegény ember, ott lenn a mélyben, azt gondolván, ha iszonyú magasságokba építkezik azért, hogy az Úristent lássa, - ez az ember azt gondolja, hogy minden lehetséges. És Isten, mivel szeret bennünket, embereket, ezért nem tehetett mást, mint tanítani kezdett bennünket ennek az ellenkezőjéről. - Szóval valami probléma volt ott.

Aztán a másik kérdés: mit értett meg Péter apostol a vallástételein Jézussal való beszélgetései után hosszú idővel, mit értett meg ott, a gyülekezet körében, amikor megérkezett ezekhez az idegen, pogány emberekhez és beszélni kezdett nekik az evangéliumról Jézus Krisztust hirdetve? Mit értett meg a növekedő gyülekezet körében? Annyi lett volna az egész elismerése, a csodálatos felismerése, hogy az Isten most már nemcsak Jákób leszármazottaival áll szóba, hanem más népekkel is? De hiszen tudhatta, olvasta Péter is addigra már bizonyára többször Mózes 1. könyvét, és benne a híradást arról, hogy eredetileg nem volt Jákób népe meg a többi, hanem egy nép és egy nyelv volt. Mi lehetett az akkor, amit megértett Péter?

Azt értette meg, hogy Jézus Krisztus, az élő Isten Fia maga dolgozik, gyűjt népet, épít Egyházat. Nem egyszerűen megbíz valakiket, nem elküld valakiket - hiába hívják küldötteknek, apostoloknak a tanítványait - Jézus maga dolgozik, épít. Miközben Péter szavakat mond - így írja - egymás után, aközben Isten Lelke megérkezik. Mintha két, egymástól független dologról beszélne a Szentírás. Péter, az apostol, teszi a maga dolgát, hirdeti az Igét. És aközben, ettől nem történik semmi; eközben az Isten Lelke kiáradt mindazokra, akik történetesen ott voltak és hallgatták az Igét. - Szóval Ő teszi ezt, az Isten Fia Jézus Krisztus.

Térjünk tehát vissza a tanítványok és Urunk beszélgetésére. Három kérdést és három választ találunk. Kinek mondanak engem az emberek? - kérdezi. És a tanítványok egyfajta közvélemény kutatási statisztikai eredményt Jézus elé tártak arról, hogy az akkori emberek, akik hallottak Jézusról vagy találkoztak Vele, mit szólnak hozzá? Mit tartanak felőle?

Hogy ma mit mondanak az emberek Jézusról, az is egy érdekes kérdés. A Bibliában az így, szó szerint nincs benne, mert a mai ember nem tudja, hogy ki az az Illés, ezért Jézust sem tartja Illésnek. A mai ember nem ismeri Keresztelő Jánost, és ezért nem tartja Jézust sem annak. A mai ember nem ismer prófétákat, ezért Jézusra sem mondja azt, hogy próféta. A mai ember hatalmasokat ismer, és ezért Jézusban nem lát egy hatalmat. A mai ember sztárokat ismer, olyanokat, akiknek igazából egyetlen érdemük, hogy sokan ismerik őket, és ezért Jézusban is egy sztárt látnak. A mai ember kitartóan küzd az egészségért, és ezért orvosokat ismer. - Mindig zavarban vagyok, ha úgy magától értetődően mondják nekem, hogy az XY doktor úrnál voltam, mintha ismernem kellene. És magamban szégyenlem magam, hogy fogalmam sincs. Ha nem evangélikus vagy nem találkoztam vele valamiért, hát … De orvosokat ismerek. - Ezért Jézusról is gondoljuk, gondolja az ember: Ő egy gyógyító. - És talán folytathatnánk a sort, de ez az első kérdés volt.

Következett egy sokkal fontosabb, második kérdésnek: Hát ti kinek mondotok engem? - És az, hogy a tanítványok, Péter mást mondott, mint az emberek úgy általában, ez nem egyszerűen örömöt szerzett Jézusnak, hanem azt mondta, hogy: Te boldog vagy. - Jézus ugye furcsán használja mindig ezt a boldogság fogalmat, olyanokat nevez Ő boldognak, akiket mi boldogtalannak, tehát vigyázzunk ezzel a dicsérettel. - Ez csak úgy dicséret, ahogy aztán saját magáról is beszél folytatásképpen. Boldog vagy, Simon, Jóna fia - azt jelenti: ismered az Isten ajándékát. Ismered, hogy mit mond, ráébredtél - Ez jó? Isten felől nézve: jó. - Annak, aki ismeri az Isten Igéjét, akaratát, szándékát - annak jó. Kívülről nézve lehet, hogy rossznak látszik.

De ott van a harmadik, ami kérdésként nem hangzik el, csak válaszként: Kinek mondja Jézust a Lélek? Mert amit a Lélek Simon Péternek kijelentett és rajta keresztül válaszként elmondott: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”, - még nem minden. Nem minden, nem tudjuk, mi mindent jelent. Mert a Lélek folytatja, mit jelent Krisztusnak lenni? Azt jelenti, azt mondja, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat szenvednie, meg kell öletnie, harmadnap fel kell támadnia. És aki esetleg felismeri Isten Lelke által: „Te vagy a Krisztus, az Isten Fia” - az is megdöbben és tiltakozik: „Ez nem történhet meg veled!” - Mert mindig van még bennünk valami, ami nem az Isten szerint gondolkodik.

Simon Péter és a tanítványok is tanulják az Isten igazságát. A legenda szerint még a saját megfeszítése napján is tanult Péter Jézustól, amikor menekülve a kereszt elől, szembejött vele Jézus, és ő csodálkozva kérdezte: Hová mégy, Uram? - És Ő válaszolt: Megyek, hogy újra megfeszítsenek helyetted. - Innen kapta a címét a Quo vadis? - című film.

Urunk, a szívünket megnyitottuk, az életünkbe befogadtunk, igyekszünk Rád figyelni, Neked engedelmeskedni, Téged követni, Urunk, hálát adunk Neked azért, hogy nem hagysz magunkra ebben az igyekezetünkben, hanem Te magad formálsz, őrzöl, tanítasz és tartasz meg a hitben a Te országod számára, és Te magad nevelsz akaratod, szereteted számunkra beláthatatlan mélységeiben. Hálát adunk ezért Neked és Lelked naponkénti áldásáért, a Krisztus egyre mélyebb ismeretéért könyörgünk, és ebben bízva indulunk most tovább az életünk útján Tefeléd. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Ó, segíts, Jézus, te fény vagy és élet! Nézd, jön az éjszaka, nő a setét. Felvonul ellenem, bármerre térek, Rám hozza félelmes, zord seregét. Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem, Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. - 2. Ó, segíts győzni, hogy őrt álljak ébren, Hisz te, a nagy őriző, nem alszol el! Támogasd halk imám most is az égben! Ígérted, szószólóm, védőm leszel. Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! - 3. Ó, segíts győzni, ha szétfoszlik minden, Csak pornak, semminek látom magam! Már erőm esdeni és kérni sincsen, Megriadt őz lehet ily hangtalan. Ám ha egy sóhaj még vár, keres téged, Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! - 4. Ó, segíts győzni, míg elnyerem nálad Egykor a győzelem drága jelét, S új, örök énekem majd zengve árad, Új nyelven, ujjongva száll tefeléd! Hős karod akkor én vég nélkül zengem: Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem! Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki elküldte a Szentlelket, hogy gyermekeidet az Egyház közösségébe gyűjtse. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk! Emlékezz meg Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk, Téged dicsérünk Jézus Krisztus által, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

1. Egy az Uram, mi szükséges! Erre taníts engemet! Világ kincse bármily fényes, Nem ad igaz életet. Szívemet üresen hagyja, Békességét meg nem adja, Csak egy, ami szükséges, Egy, ami üdvösséges. - 2. Jézus, egy a kívánságom, Nyomdokodon üdv fakad, Benned van én boldogságom, Szent és bölcs minden szavad. Mert igéd lélek és élet, Mindent megnyerek tevéled, Csak szívből szeresselek, És híven kövesselek. - 3. Ha Isten elé kell mennem, Én semmit nem vihetek, De Jézusom, szent véredben Minden jót elnyerhetek. Mert nekem az igazságot Megszerezte szent váltságod. Azt vihetem Istennek: Elég a te kegyelmed. - 4. Jézusom, te légy egyedül Békességem, mindenem! Vizsgálj engem kívül-belül, Ne tűrj foltot lelkemen! Ha járok hamis ösvényen, Segíts a jó útra térnem! Légy enyém, s ez egy elég, Mint legnagyobb nyereség!

Áldunk Téged, szerető Istenünk, jó Atyánk, Lelkedért, amellyel nevelsz bennünket Krisztusra, az Ő szeretetére, a Vele való közösségre. Hálát adunk a Veled való közösség minden áldásáért, Igédért, Szentségeidért. Kérünk, nevelj bennünket hitben, lélekben, hogy Hozzád ragaszkodjunk, és hogy Rólad tanúskodjon az életünk. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Úr Jézus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik megismertétek az Ő szeretetét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.