TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. május 12-én, Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (EXAUDI) istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* szolgálatával.

Kezdő ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég) - Liturgia: 5

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget
ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok!

Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem! Zsolt 27,7

Ne rejtsd el orcádat előlem,

ne utasítsd el szolgádat haraggal!

Te vagy segítségem, ne vess el engem,

ne hagyj el, szabadító Istenem!

Uram, ismertesd meg velem utadat,

és lábam igazítsd a helyes ösvényre!

Add, hogy meglássam jóságodat,

és gyönyörködhessem templomodban! Zsolt 27,9.11.4

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem!

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra és vigyük színe elé bűnünket kérve az Ő irgalmát:

Uram! Te megvizsgálsz és ismersz egem, szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, Te ott is ott vagy. Vizsgálj hát meg, Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg. Ismerd meg gondolataimat. Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten! Egyházadra bíztad Fiad evangéliumát. Áraszd hát ki követeidnek a szeretet és a józanság Lelkét, hogy készséggel szolgáljanak Téged, és szerte a világon hiteles tanúid legyenek az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké- Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Húsvét utáni 6. vasárnapnak a levélbeli Igéje Péter apostol 1. levelének a 4. fejezetéből szól hozzánk a 7. verstől kezdve:

Így ír nekünk az apostol:

Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Így szól erről Jézus Urunk a tanítványihoz intézett szavaiban. A mai vasárnap evangéliumi Igéje János evangéliuma 15. fejezetének a végétől kezdve így szól hozzánk:

Ezeket mondta Jézus:

„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.”

„Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 315 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Örök Isten, kezed ezer áldást ad. Mily boldog, aki téged szolgálhat! Nagy hűséged hűségével hálálja, Szent egyházad építését munkálja. - 2. Urunk Jézus, szolga lettél érettünk. Áldunk téged, hogy nyomodba léphettünk, Hogy bennünket tanítványnak elhívtál, Egyházadban szolgálattal megbíztál. - 3. Jöjj, Szentlélek, téged hívunk és kérünk, Hiszen látod a mi erőtlenségünk. Szent tüzeddel töltsd be szívünk-lelkünket, Új munkára te készíts fel bennünket! - 4. Szentháromság, minden áldás tőled jő. Kegyelmeddel új szolgákat hívsz elő. Tőled várunk ma is erőt, újulást. Kérve kérünk, áldd meg ezt az indulást!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Nem mondom el, biztosan ismerős az apa, a fia és a szamár meséje. Arról szól, hogy bármilyen felosztásban ül rá az apa és a fia a szamárra vagy maradnak lent róla, vagy akár felveszik a vállukra, - mindig akadnak emberek, akik látva őket megszólják, hogy miért úgy tesznek, ahogy tesznek. Végül kétségbeesésbe döntik az apát és a fiát azzal, hogy úgy tűnik, sehogy se megy ez akárki akárhogyan ül föl, kerül föl a szamár hátára.

És óhatatlanul bennünk marad a kérdés, akkor hogyan helyes? Pedig a mese pont arról szól, - legalábbis a szamárra való felülés vagy fel nem ülés tekintetében rossz a kérdés, hogy hogyan helyes? Az ember ugyanis mindig el jut ide. És ez így van az életben mindennel. Nemcsak azzal, hogy az embertársaink mit hogyan tesznek vagy nem tesznek, hanem az élet minden dolgában. Céljaink igazából önmagunktól nincsenek. Úgy értem a célt, hogy amihez megérkeznénk, és akkor azt éreznénk, azt élnénk át, hogy megérkeztünk. Helyben vagyunk. Hanem mindig csak állomásaink vannak, és azok után mindig valami miatt tolódnánk. Tehát a kérdést, hogy valami hogyan helyes - rossz, meg kell gondoljuk, és észre kell venni azt, aki az utat és a való-célt nekünk adja.

Igeolvasás:

Mózes könyvéből való a mai vasárnap ószövetségbeli Igéje. Mózes könyve a pusztai vándorlás története tele van ezzel. Úgyhogy akár elég is lenne, Mózes 4. könyvéből való a mai Ige, akkor szinte bárhonnan olvashatnék, nagyjából ugyanezt olvasnám, amit most. Szóval nem egy egyedi történet áll előttünk, hanem pont azért, mert ez teljesen általános ebben a folyamatban: Isten népének pusztai vándorlásában.

Most Mózes 4. könyvének a 20. fejezetéből szól hozzánk az Ige, a fejezet 6. versétől a 13. verséig.

Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az ÚR dicsősége. 

És az ÚR így beszélt Mózeshez: Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak. Mózes tehát elvette a botját az ÚR színe elől a kapott parancs szerint. Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából? Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok. 

Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok. Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az ÚRral, de ő megmutatta nekik, hogy szent. 

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az írásmagyarázók régi nagy kérdése ez a történet, hogy vajon ugyan miért haragudott meg most azt ÚRisten Mózesre és Áronra? Mire gondol az ÚRisten, amikor azt mondja, hogy „nem hittetek bennem”? - Mert hiszen amit az Úristen mondott, ők azt csinálták. Ki is hangsúlyozza, pont úgy - ahogy mondta - amit eddig csináltak. Előtte is, amikor gyakorlatilag így történik végig, a 40 éves vándorlás alatt: valahányszor a nép zúgolódik, lázong, hiányol valamit, problémája támad, - akkor mindig nagyjából így cselekszenek: mennek az Úristenhez. Tehát, ha mi azt a kérdést tesszük föl: mi lett volna helyes, hogyan kellett volna csinálni? - addig nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy vajon mit csináltak rosszul?

Igazából semmit nem csinált rosszul Mózes és Áron, mert mindent az ÚR szava szerint csináltak. Az Úrhoz mentek, Tőle Igét kaptak, és az Ige szerint eljártak. Az Úristen azt mondta: Fogd a botot, üss a szikára, és jön a víz. - Fogták a botot, ráütöttek a sziklára, és jött a víz. Minden az ÚR Igéje szerint történt, mindent úgy csináltak - mégis az ÚRisten azt mondja: Nem hittetek Bennem.

Jézus azt mondja a tanítványainak, - az előbbi János evangélium idézetből véve-: Azért mondom nektek ezeket, hogy meg ne botránkozzatok. Miért? Mire gondol? - Azért mondja ezt Jézus, azt érti ezalatt, hogy: El ne bizonytalanodjatok felőlem. El ne vonuljatok, amikor szólni kellene. Tanácstalanná ne legyetek az emberek folyamatos igényei, kérdései, lázadásai, bűnei, számon kérő kérdései hallatán - el ne bizonytalanodjatok felőlem.

Valószínű, hogy - csak gondolkozom lehetőségeken -, ha Mózes és Áron nem hagyja ott a közösséget, a népet, nem mennek el a kijelentés sátrához leborulni, hanem ott maradnak, és hitük és lelkiismeretük szerint válaszolnak a nép lázadására, akkor - emberi számítás szerint igen nagy eséllyel - nem az jutott volna eszükbe, hogy fogják a botot, odalépjenek egy arra fele járó sziklához, rácsapjanak, mert hogy akkor víz jön belőle. Emberi számítás szerint egyszerűen tanúskodtak volna az ÚRisten jelenlétéről, hatalmáról és szeretetéről. Arról hogy: immáron 40 éve - mert ez már valószínűleg a vándorlás vége előtt történt - immáron 40 éve napról-napra megkapjátok az Úristentől, amire szükségetek van, valószínű, hogy ebben a hátralevő kis időben sem lesz most már másképp, - úgyhogy figyeljetek arra az ÚRistenre, aki eddig is velünk járt, és akinek a kezében vagyunk. És elképzelhető, hogy valahogy másképp oldódott volna meg a népnek a szomjúsága, és a víz problémái, mint így. Lehetséges talán mégsem mondta volna az ÚRisten Mózesnek és Áronnak, hogy „nem hittetek bennem”.

Tehát a megoldás nem abból született, hogy rácsaptak a sziklára. Hanem abból született, hogy az ÚRisten gondoskodott az Ő népéről. Mikor így, mikor úgy. A 40 év alatt ezerszer kaptak Izráel fiai enni meg inni, ebben az esetben a sziklából. - De ez egy nagyon kis kérdés.

Jézus azt mondja: Azért mondom nektek ezeket, hogy meg ne botránkozzatok, el ne bizonytalanodjatok felőlem, el ne vonuljatok, amikor szólni kellene; szét ne tárjátok a kezeteket tanácstalanul, amikor kizárnak a zsinagógákból, vagy hogyha az életetekre törnek; meg ne rökönyödjetek és el ne bizonytalanodjatok a jövő felől, amikor nem az Isten akarata valósul meg körülöttetek ebben az országban vagy ebben a világban; el ne tanácstalanodjatok az Úristen jelenléte, szeretete és hatalma felől, amikor valaki elmegy közületek, hogy: jé, most akkor mi van?

Hanem ki-ki amit kapott az Úristentől: pártfogó lelket, számtalan tapasztalatot arról, hogyan hordoz az Úristen és őriz meg, nem is az, hogy hogyan, mindig máshogy, de ekkor Ő őriz meg. Legyen bennetek a szívetekben, a lelketekben mindez tudva, hogy az Úristen tenyerén hordoz bennünket, és Övé a hatalom mennyen és Földön. Úgyhogy az Ő Lelke szerint lehet a válaszutakon útirányt választani. A postaládába dobott papírok közül kiválasztani, hogy mi az, amit a szívünkbe kell zárni, és mi az, ami mehet a papírgyűjtésbe, mert újrahasznosítani még lehet. Mi az, ami fontos a számunkra, mi az, ami megőrzésre méltó, mi az, ami a hitünkben erősít, nevel és egymás számra hasznos, - és mi az, ami szemét.

Az Úristen mindig azt teszi-tette, amit ebben az esetben is: „Fogd botodat, csapj szikára” - és víz fakad. Megmutatta, hogy Ő velük jár. A kérdés nem abban van, hogy mit kell tennünk és hogyan, hanem hogy az Úristen keze őriz, vezet és hordoz bennünket. Keresztül ezen a nagy pusztaságon: az életen. Hogy megérkezzünk az ígéretre, Ez a cél. - A többi állomáshely, ahol lehet hiányolni azt, ami máskor esetleg megvolt, vagy az álmunkban létezik - és lehet rábízni a következő szakaszt is Arra, aki az előzőt is adta.

Valahogy így zajlott le ez a 40 év és az utána következő sok-sok száz év mindmáig: az Isten gyermekeinek a története. Az egyetlen, ami tanulságos ebből az, amit az Úristen nekünk szól: Én vagyok. Veled vagyok.

Ezt mutatta meg legnyilvánvalóbban a mi Urunk szeretetében.

Imádkozzunk:

Urunk, nyisd meg a szívünket a Te szereteted előtt, hogy azt átélve, megismerve, napról-napra, egyre inkább megismerve, abban növekedve, a Te kegyelmed számtalan eseményében, jelében lubickolva felnövekedjünk arra, hogy a Te gyermekeidként a Te szeretetedre bízzuk önmagunkat, egymást, a gondolatainkat, terveinket és mindazt, ami velük kapcsolatos. Adj erőt, bátorságot, hogy Rád bízzuk, és ha kérdőre vonnak bennünket, céltudatosan, szándékosan vagy akaratlanul, akkor Rád tudjunk mutatni. Félelem, meghátrálás, bizonytalanság nélkül. Mert megígérted, hogy a tieid bemennek Veled a Te országodba. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé életünket. Forduljunk Hozzá hittel és bizalommal, imádkozzunk:

Édes Atyánk! Hálát adunk Neked azért, hogy Atyánknak nevezhetünk. Így fordulhatunk Hozzád, szeretetedből, amely Krisztus Jézusban megjelent nekünk. Hálát adunk azért, hogy gondot viselsz rólunk, életünk dolgairól, mindazon dolgokról, amelyekre szükségünk van. Hiszen így teremtetted a világot, amelyben elhelyeztél bennünket. Hálát adunk Neked gondviselő szeretetedért, amellyel egy-kézben tartod, formázod ezt a világot. Azért, hogy megőrzöl bennünket még mindig, mindenféle zúgolódás, türelmetlenség, önmagunkra és tetteinkre figyelés közepette. Megőrzöl és vezetsz bennünket úgy is, hogy nehezen tudunk erről tudomást adni. Hálát adunk Neked ajándékaidért, amelyekkel körülveszel minket, amelyeket többnyire vagy nem tartunk számon, vagy saját erőnk gyümölcsének tekintünk. Hálát adunk Neked szeretteinkért, azokért, akik körülvesznek minket, akikkel megosztjuk az életünket, akiknek az élete, a napjainkat, tetteinket, útjainkat sokkal többé teszik. Köszönjük Neked a szeretetet, amelyet megmutattál és amelyet tanulgathatunk Tőled a Te gondviselő irgalmadat szemlélve, és hálaadással fogadhatjuk és oszthatjuk meg egymástól és egymással. Hálát adunk Neked irgalmadért, hogy közösséget teremtesz Igéd körül. Hogy minket, embereket összegyűjtesz lélekben, és néha kilométerekben messze levőket is összegyűjtesz és Igéddel összekapcsolsz minket. Hálát adunk azért, hogy ebben a körben, a gyülekezetben testvérként láthatjuk egymást. Hálát adunk azért, hogy bennünket a testvéri szeretetre nevelsz irántunk tanúsított szereteteddel. Hálát adunk azért, hogy elvezetsz bennünket, népedet a Te országodba ígéreted szerint, és ebben való bizalomra, bátorságra, hitre, Rád figyelő hitre nevelsz, hívsz, biztatsz minket.

Könyörgünk Hozzád, őrizz minket, őrizz napról-napra ígéreted, szereteted, kegyelmes terved szerint. Hallgass meg bennünket Jézus Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért, akinek a nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni! - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5