TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. április 1-jén, Húsvét 2. napjának istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* szolgálatával.

Kezdő ének: 220 (Spenner Fülöp Jakab 1635-1705, német)

1. Jézusunk feltámadt! Diadala áthat Síron, halálon. Árt-e halál mérge? Hisz vereség érte. Az Urat áldom! Élete így győzte le Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét. - 2. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett, Meghalt érettünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsően és győztesen Fölkeltette harmadnapra, És felmagasztalta. - 3. Él örök fenségben Jézusunk az égben. Áldást zengenek, Őneki szolgálnak, Parancsára várnak Angyalseregek. Hatalom és irgalom Mind övé, hogy erősítsen, Mennybe elsegítsen. - 4. Jézusunk nevének Zengjen hálaének, Mert ő az élet! Kik nyomában járnak, Itt vele szolgálnak, Őhozzá érnek. Jézus él! Ő hű vezér. Híveit megőrzi, áldja. Örök fénybe várja.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nem halok meg, hanem élek,

és hirdetem az Úr tetteit! Zsolt 118,17

Erőm és énekem az Úr,

mert megszabadított engem!

Kegyelmes és igazságos az Úr,

irgalmas a mi Istenünk!

Levette rólam a bilincset,

és megmentette lelkemet a haláltól.

Ezért az Úr színe előtt fogok járni

az élők földjén. Zsolt 118,14; 116,5.16.9

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk magunkat parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja nekünk az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy szívetekből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen nékünk hitünk szerint. Forduljunk hát hittel Istenhez, és kérjük az Ő irgalmát:

Istenem, tiszta szívet teremts bennem. Az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vessél el orcád elől. Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal, és támogass, hogy a lelkem készséges legyen, hogy taníthassa utaidra a hűtleneket, és hogy mi, vétkesek megtérjünk Tehozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért és akit feltámasztott üdvösségünkért. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Te vagy a mi támaszunk, ha elesünk, felemelsz bennünket. Lelkünket szorongatja gyakran a félelem, az aggodalom, de Általad megszabadulunk és életre mozdulunk, mert Te életet ajándékozol Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Húsvéthétfőjének az Igéjét olvasom. Sámuel 1. könyvének a 2. fejezetéből így szól a mai nap ószövetségbeli Igéje:

Így imádkozott Anna:

Örvendez szívem az ÚRban,

visszaadta erőmet az ÚR.

Felnyílt a szám ellenségeim ellen,

mert örülhetek szabadításodnak. 

Nincs olyan szent, mint az ÚR,

rajtad kívül senki sincsen,

nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. 

Ne beszéljetek oly sokat,

büszkén, gőgösen,

ne hagyja el szátokat kérkedő szó!

Hiszen mindentudó Isten az ÚR,

és a tetteket Ő méri le.

A hősök íja összetörik,

de az elesettek erőt öveznek fel.

A jóllakottak elszegődnek kenyérért,

de akik éheztek, folyton ünnepelnek.

Hetet szül, aki meddő volt,

és gyászol, akinek sok fia volt.

Az ÚR megöl, és megelevenít,

sírba visz, és felhoz onnét. 

A mai nap evangéliumi Igéjében ezt olvassuk Lukács evangéliuma 24. fejezetében a 13. verstől:

Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?” "Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.” Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 

Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 225 (Scholz László sz. 1911. )

1. Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! Húsvéti szép hajnalsugár Csillan, siess elébe! Meghátrált régen a halál, S a győző életet kínál Győzelméből ma néked. - 2. Hagyd bűnöd el, utad szabad, A kő elhengerítve. Ne másra várj, mozdulj magad. Lelked tettvágy hevítse! A közöny álmából elég. Szolgálat szent tüzében ég, Ki új szívet kapott már. - 3. Hogy gyönge vagy, se nagy, se hős? Homályban mit kell tenned? Az Úr erőtlenben erős. Ne feledd, ő él benned! Az odafennvalókra nézz. A hitnek semmi sem nehéz, Nincs néki lehetetlen. - 4. Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Még sincsen messze tőled. Ő kormányoz múltat, jelent, S kezében az ítélet. Úgy ébredj minden reggelen, Hogy életed húsvét legyen. - Támadj fel, drága népe!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! - „Lóg a cipőfűződ!” - ez egy „szakállas” áprilisi tréfa, még gyerekkoromból ismerem. Mégis megmozgat évről-évre sokakat legalábbis annyira, hogy ránézünk a cipőnkre, még ha nincs is benne fűző. Persze ez nem sokat ér, mert maximum pillanatnyilag a hasra eséstől ment meg. Más kihatása nincsen az életünkre.

Mondanék néhány hírt. Van köztük egy „kakukktojás”. Persze sokféleképpen lehet csoportosítani őket. Próbálják meg kiválasztani, hogy én vajon melyikre gondolok. - Ezek nem áprilisi tréfák, hanem csak képzeletbeli hírek példának. - Néhányat mondok. Tehát melyik lehet a „kakukktojás” közülük? És miért? - Hallod a Híradóban, hogy földrengés volt Távol-Keleten. - Egy tudományos folyóirat, új galaxis felfedezéséről tudósít. - Értesülsz az újságból, hogy ötösöd van a Lottón. - Kiderül, hogy egy híres ember nyolc évvel ezelőtt milyen betegségben hunyt el. - Levelet kapsz külföldön élő rokonaidtól, melyben elmesélik az ottani farsangi-bál fényűző megrendezését.

Ennyi példa most legyen elég. Mindegyik hír - szándékosan úgy mondtam -, mindegyik lehet értesülés valamiről. Melyik lehet a „kakukktojás” vajon? - Mindegyik hír tehát érdekel bennünket, sőt mindegyik fel is kavarhat, meg is rendíthet. Mindegyik emlékezetes lehet számunkra valamilyen szinten, megmaradhat bennünk. Úgy gondolom, hogy leginkább a Lottó-nyeremény az, amelyik kifejezetten döntésekre indíthat, az életünket megváltoztathatja - ezért ezt szántam „kakukktojás”-nak.

A két tanítvány, akik mentek Emmausba, ők is ott, a vacsora-asztalhoz leülve, addig is hallottak dolgokat, de ott a vacsora-asztalnál érte őket egy olyan hír, hogy felismerték Jézust a kenyér megtöréséről. Ez a hír számukra egy döntő jelentőségű volt, mert ennek az ismeretében tettek olyant, amit enélkül nem tettek volna, hogy fölálltak a vacsora-asztaltól, kimentek a házól, és elindultak visszafelé, Jeruzsálem felé. Ez elég megmozgató jelentőségű volt, hiszen már Jézust is azért marasztalták, hogy jöjjön be velük, mert már este volt, és ilyenkor már nem jó úton lenni. - Ennek ellenére még útra kelnek és vissza is mennek, tehát ott valami fontos hír volt a számukra. Kellemes nem biztos, hogy volt - de fontos.

Jézus kifejezetten azért szerepel, hogy találkozzunk vele. Velünk is azért találkozott ott az úton, hogy olyan hírben részesítsen bennünket, ami számunkra fontos és megtartó erejű. Tehát az a szándéka Jézusnak, hogy számunkra döntővé legyen a Vele való találkozás. - Még ha nem is kellemes.

Most a Lélek segítségével menjünk el egy távoli helyre - időben és térben távoli helyre - és vegyünk részt a Lélek segítségével egy gyülekezeti evangelizáción. Erre hívom most a kedves Testvéreket.

Mi a célja egy evangelizációnak? Pontosan az, hogy maradandó, döntés helyzet elé állító hírt közöljön az ott levőkkel. Az evangelizációt ezért szokták megrendezni, hogy az ott levők számára, a hallgatók számára maradandó hírt közöljön. Azért is szokás az evangelizáción személyes döntésre hívni az embereket, akár úgy, hogy - mondjuk itt a ProChrist-en szokott lenni -, akit arra indít a Lélek, jöjjön ki, ezzel kifejezve a döntését, a személyes elkötelezését, - akár úgy, mint egy sima igehirdetés során, ami arról szól egy evangelizáción, hogy ki-ki a helyén ülve, forduljon oda az Úrhoz, és jelentsen számára egyfajta megújulást, egy életfordulatot az, amit mond.

Szóval induljunk el erre a távoli evangelizációra. Beülünk a gyülekezeti terembe, jó sokan ott vannak, és a szépsége, a rendkívülisége annyi ennek az evangelizációnak, hogy a jelenlevők megszólítására és megragadására hívják össze: Isten Igéje szól rajta. Ezenkívül ennek az evangelizációnak a különössége és szépsége az, hogy most távolról érkezett vendégek is vannak. - Most nem ránk gondolok, akik képzeletben leülünk ebben a teremben, hanem ott, ezen az evangelizáción voltak kedves, távolról érkezett vendégek, akiket a helyiek nyilván szívesen fogadtak, főhelyre ültették őket, és örültek annak, hogy ilyen megtisztelő résztvevők lehetnek a körükben.

Pál apostol és munkatársai voltak ezek a tiszteletreméltó, távolról érkezett vendégek ebben a teremben. A helyi szolgálattevők felolvasták Isten Igéjét, ahogy ez az evangelizáción illendő és elvárható. A gyülekezet figyelemmel meghallgatta Isten Igéjét, és mint minden evangelizáción, úgy érezték, hogy kitüntette, megszólította őket az Ige, és hír volt számukra.

Valóban hír volt-e? - ez a kérdés. Valóban, nyilván hír volt, de valóban úgy volt-e hír, mint - mondjuk a példáink között a Lottó-nyeremény - hogy valami komolyabb jelentőséggel is bírt az életükre nézve? Milyen jelentőséggel bírt? - Ez csak később derült ki. - Most, hogy elhangzott Isten Igéje ezen az evangelizáción, - ahogy az gyakran előfordul -, adta magát a helyzet. Odamentek a távolról jött vendégekhez a házigazdák, és felkérték őket: „Kedves Testvérek, messziről jöttetek közénk. Tiszteljetek meg bennünket azzal, hogy szóltok pár biztató szót. Bizonyságot tesztek közöttünk. Álljatok ki, és építő Igétekkel, szavatokkal szóljatok a jelenlevő gyülekezetnek.” - Pál tehát felállt, és eleget téve a kérésnek szólt. Hallgassuk meg a szavait, hogy mit mondott.

Igeolvasás:

A mai napnak, Húsvéthétfőnek ez a számunkra rendelt levélbeli Igéje az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 13. fejezetében van megírva, és a 26. verstől kezdve olvasom:

Tehát ezeket mondta Pál, amikor felkérték őt szólásra, bizonyságtételre:

Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg. 

Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. De az Isten feltámasztotta őt a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek.  Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.  Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást. 

Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.

Urunk! Szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés folytatása:

Eddig hallgattuk Pál apostolnak a bizonyságtételét ott, a gyülekezet színe előtt. Azzal kezdte és szólította meg a jelenlevőket, a korabeli és ottani helyzetből adódóan: Atyámfiai, férfiak, és a hozzátok csatlakozó istenfélők! - Most ez jelentse azt közöttünk, hogy megszólítja a jelenlevő férfiakat és a hozzájuk csatlakozott istenfélőket, azaz asszonytestvéreiket. - Jézus tanítványai közül is egyes hírek szerint ők bizonyultak a legistenfélőbbeknek. Különösen Húsvét alkalmával.

Mindenesetre az Ige, - kiderül Pál apostol szavaiból - az Ige, amit felolvastak ott, az evangelizáción a gyülekezet színe előtt, mint mindig, Isten megtartó szeretetéről szólt. Hiszen ahhoz kapcsolódik Pál apostol, azt magyarázza. Tehát Isten megtartó szeretetéről szólt Isten Igéje, amellyel hit által ad örök életet. Arról szólt Isten Igéje, hogy mi, Isten népe, hátat fordítunk Neki. Nyilván akár nem törődve Vele, mint a pogányok, akár az Ő nevében, de mégis nélküle és ellene, mint a zsidók.

Meghallgatjuk tehát az Igét, meghallgatja a gyülekezet, és örvendezünk neki újra és újra, - de kisarkítva, fogalmazott Pál apostol - szombaton, minden szombaton évről-évre, minden istentisztelet összegyűlik a gyülekezet. És meghallgatva örvendezik Isten Igéjének, amely ezekről szól, - mégis úgy tűnik, hogy nincs olyan értéke Isten Igéjének a gyülekezet számára, ami valamiféle jelentőséggel bírna. Hiszen meghallgatva újra és újra Isten Igéjét, ugyanazt tették az Ige hallgatói pontosan, ami az Igében rájuk nézve le volt írva. És nem vették ezt észre. - Isten Igéje nem feltétlenül bír ilyen jelentőséggel és igazi információértékkel a számunkra. Meghallgatjuk és örvendezünk neki. Csak.

Így volt ez egy názáreti zsinagógában is akkor, hasonlóképpen az útjai során éppen hazatérő Jézust hívták ki, hogy szóljon, tegyen bizonyságot a falubeliek előtt most Isten Igéjéről. Egész hasonlóan kezdte, mint Pál apostol Antiochia zsinagógájában. Egész hasonlóan azzal kezdte: „Most teljesedett be ez az Írás.” - Pál apostol is így kezdi, hogy amit az atyáknak ezekben az Igékben az Isten az őseinknek ígért, azt most teljesíti be nekünk.

Erről szól Isten Igéje Krisztus óta, hogy amit megígér az Isten, - azt hogy megtart, bűnbocsánatot ad, örök életet ad, megnyitja az Ő országát előttünk - azt Krisztus révén teljesíti. Ez az ajtó Krisztus révén nyílik meg előttünk. Ez a célja neki.

Nem úgy indít el egyszerűen, mint a cipőfűzős vicc. Nem úgy, mint a messzi dolgokról szóló távoli érdekességek, amelyekkel nem tudunk, mit kezdeni, legfeljebb örülünk nekik vagy aggódunk miattuk, vagy imádkozunk értük, - de nem úgy, mint ami számunkra fontos. Még csak nem is feltétlenül úgy, mint a lottó-nyereményes hír, azért mert a lottó-nyereményes hír nagyon konkrét futásra az indítja az olvasóját, - ez a nyeremény kifizető helye - fölvenni a nyereményét, és számára ezzel a dolog be is zárul, és teljesedik. - A két tanítvány számára is egy „futást” eredményezett a hír: felismerték Jézust!

Nem feltétlenül egyszerűen erről van szó, erről a „futásról”. Kicsit sarkított az ének, amit énekeltünk, a 225. számút, amelyik arról szól első sorban, hogy induljunk el és aktivizáljuk magunkat Isten Igéjének a hatására. Nem feltétlenül ilyen kifejezhető és konkrét külső cselekedetekben látható aktivizálásról van szó, nem feltétlenül ilyenről, hanem sokkal inkább arról, amit ezekben a zsinagógákban tett Isten Igéje, amikor megszólalt a bizonyságtételen keresztül. Akár Jézus esetében Názáretben, amikor azt eredményezte, hogy csodálkozni kezdtek, beleszóltak, vitatkozni kezdtek Vele, - majd meg akarták kövezni a kedves falubelijüket, Jézust. De akár Antiochia zsinagógájában, amikor a következő szombaton - így írja később a történet - majdnem az egész város összegyűlt, annyira híre ment annak, hogy milyen különös dolgokra képes, és milyen különös dolgokban realizálódik számunkra az Isten Igéje, mint amit addig megszoktunk, és érdekesnek tűnhet, - de mégsem annyira. Az is ott van.

Nem inkább ilyen dolgokban jelentkezett-jelentkezik az Isten Igéjének a hatása, a megmozgató ereje, nem feltétlenül a tudásban, hanem abban, hogy meggyökerezik, és a szerető Jézus Krisztusba vetett bizalmat erősíti meg bennünk. - Úgy, hogy azt semmi sem rombolhatja le attól kezdve. Attól kezdve nincs olyan bűn, nincs olyan körülmény, esemény, ami ezen változtathatna. A pokol kapui sem vehetnek erőt azon a hiten, amelyik a feltámadt Jézus Krisztusban nyugszik. Erről van szó, egy olyan biztosítéktól és erőről, amelyiket nem tud megtörni semmi, senki, soha!

Ez egy hír: az evangéliumé. Csak egy hír, de mégsem csak egy hír. Valahogy úgy, ahogy a költő mondja: csak bot és vászon ez itt benn (nemzeti zászló az szószék közelében), de nemcsak bot és vászon, hanem zászló. Mégis valami, valami kell, hogy legyen benne.

Nemcsak hír, hanem evangélium.

Imádkozzunk:

Jó Urunk, szerető Krisztusunk! Tebenned van minden reménységünk, mert különben hiába gyülekezünk össze, nem történik semmi, már mint abban az értelemben, hogy nem ülhetünk le majd a Te nagy asztalodnál a Te országodban. Sok mindent tudunk tenni, történhetnek közöttünk nagy események, de azt kérjük Tőled, Urunk, hogy a Te jelenléteddel erősíts meg és tarts meg minket arra, hogy amikor eljössz a Te országodba, akkor megemlékezz rólunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt szívünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 389 (Moe Ole Teodor 183-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953) - Liturgia: 13

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat Idegen tájakon jár gyermeked. - 4 Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki, miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk! Nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk! Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg mindannyiunkról, akik a Te nevedben gyülekezünk össze, és őrizz meg bennünket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek Testvéreim Isten szeretetének oltárához!

Ének: 47 (92. zsoltár. Sztáray Mihály †1575 - Históriás ének XVI. sz.)

1. Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni. - 2. Korán reggel irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem, És eltölti szívemet szent félelem. - 3. Nagy hatalmad amikor meggondolom, Bölcsességed elmémmel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok, csodálom. - 4. Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Nem örülsz te a bűnösnek elvesztén, De örvendesz inkább a megtérésén És örökkévaló boldog életén. - 5. Azért benned vetem reménységemet, Csak tetőled várom segítségemet, Mert te látod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. - 6. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben, Végre nálad örvendezhessünk mennyekben!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek Testvéreim! Adjunk hálát Istennek és dicsérjük nevét:

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim, hirdessétek Jézus Krisztus halálát és feltámadását. Tegyetek bizonyságot az Ő szeretetéről. Akik ismeritek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

11

11

11

11

11