2013-03-29

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. március 29.-én, Nagypéntek ünnepének istentiszteletén Schermann Gábor lelkész*, valamint a Gitáros Énekcsoportja szolgálatával.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Uram, add tudtomra az életem végét, hadd ébredjek rá mulandó voltomra. Íme, napjainkat arasznyivá tetted, az életünk ideje semmiség Előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül Benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki megalázta magát és engedelme volt mindhalálig, a keresztfán szenvedett haláláig. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszted a nyomorúság jele. A jogtalanság és a megsemmisítés jele. De a Te utad mégsem ezzel végződött. Keresztedet nekünk a reménység jelévé tetted. Mert élsz és munkálkodsz mindenkor. Ámen.

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben, Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Kedves Testvérek! Ezen a Földön, ahol élünk több mint 7 milliárdan vagyunk jelenleg. Mind más ember, nincs két egyforma. Mindenki megismételhetetlen egyéniség. Mind különbözünk egymástól. Ennek a több mint 7 milliárd embernek egy kis része keresztyén. Úgy hivatalosan. Mondjuk úgy, hogy - a népszámlálási statisztikák szerint - talán 1 milliárd. De ez az Úristent nem annyira érdekli, mint minket. Valójában az Ő szemében talán annyira se, - de minden esetre ennek a több mint 7 milliárd embernek a legnagyobb része valamilyen vallási közösségnek a tagja. Valamilyen vallási közösségnek a tagja.

Tehát valamilyen vallásban keresi a segítséget, az erőt, azt útmutatást, azt, hogy legyen valahonnan, valakitől a részünkre támogatás. Mégis, mégis a Biblia szerint, Isten Igéje szerint egyek vagyunk mi, több mint 7 milliárdan egyetlen dologban. Egyetlen dologban: a bűnben zárt egybe az Isten.

Ebbe az egy kategóriába rakott be mindenkit, mindannyiunkat. Kivétel nélkül. Minden másban különbözünk, ebben az egyben adott azonosságot nekünk, hogy megváltásra szorulunk. Hogy Ő nekünk adja a szeretetét, ezáltal tudunk élni, nem más úton. Ebben az egyben egyezünk.

Vajon nem túlzás ez? Nem túlzás ennyire különböző sokszínű embervilágot így valamiben egybefogni, és egyként hasonlónak, azonosnak mondani? Nem túlzás ez? - Lehet, hogy nem érdemes így fölfogni. Ilyen globálisan nézve a dolgot, hogy mi, 7 milliárdan mind megváltásra szorulunk.

A kérdés mindig, - és a lényeges kérdés - mindig, mindegyikünk számára az, hogy énnekem kell-e megváltás vagy sem? Ettől a kérdéstől függ, hogy tudom-e mit cselekszem? - Ezt a kérdést most Jézus Urunktól kölcsönzöm.

Ennek a történetét olvasom most föl, Jézus Urunk halálának az elbeszélését, a tegnapi Ige folytatásából, a Lukács evangéliuma 23. fejezetéből a 33. verstől a 49. versig:

Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették Jézust, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!” Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.” De a másik megrótta, ezt mondva neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.” Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”

Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt.

Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.” És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért. Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

Így mondja Lukács az evangéliumában, így foglalja össze azokat, akik ott voltak, a Golgotán ezen a napon, ebben az órában Jézus megfeszítésekor. Így fogalmaz: „a látványra összeverődött sokaság”. Ezzel is kifejezi azt, hogy milyen sokan jöttek. Ők is nagyon-nagyon sokfélék voltak. - De hiába sokfélék.

Nem tudom megfigyeltük-e, hányféleképpen szóltak? Sorra vette őket Lukács az evangéliumában: kit mit mond? - A főembereket, azaz érti ezalatt Izráel népének a vallási vezetőit, papokat, tekintélyes példaként a többiek előtt álló embereket. A főemberek ezt mondták a néppel együtt: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!” - A katonák, római pogány katonák, vagy éppen zsidó katonák így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” - A gonosztevőknek az egyike így szólt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.” - Nem furcsa, hogy ez a sokaság, amelyik csak a látványosságra verődött össze, de annyifélék, mindenki ugyanígy szól? Lényegileg ugyanazt mondja mindenki. „Ha te vagy az Isten Fia, Krisztus, mentsd meg magad. Ments meg minket!”

Jézus pedig érdekes módon egyiküknek sem válaszol. Mintha levegőnek nézné őket. Ezt az egész, látványosságra összeverődött sokaságot. Minden tekintélyes és nem tekintélyes ember ott van Körülötte. Mindegyikük többféleképpen, a maga szempontjából ugyanazt mondja: Te vagy az Úr? Ments meg. - Egyiküknek sem válaszol semmit a megmentés kérésre, egyiküknek sem. - Csak Atyjához szól és a másik gonosztevőhöz.

Atyjához szól - az rendben van, az más. De mi a különbség a másik gonosztevő és a többiek között, hogy hozzá szólt Jézus? Mi a különbség? - Ő is segítséget kér Tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam.” - Majdnem ugyanazok. Mi a különbsége a másik gonosztevő és az összes többi sokaság között, akik ott voltak, hogy pont neki, egyedül neki szólt valamit Jézus?

Ézsaiás próféta könyve 53.fejezetében felteszi a kérdést: „Ki hitte volna el, amit hallottunk? Ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” - Költői kérdés: ki ismeri az Isten hatalmát? - És aztán így folytatja: „Azt gondoltuk - mutatva a Megváltóra - azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Ki tudta: miről van szó? Mi csak azt gondoltuk, hogy Isten csapása ez!”

Ez szólalt meg a Golgotán is. De azóta is ez szólal meg. Minden korban, minden vallásban, minden ember szájából, szívében. Mindaz, ami nekünk nem tetszett, mindaz, amitől mi szenvedünk, mindaz, amit valamiben, amit amúgy tennénk vagy elérhetnénk, korlátoz - az a mi szemünkben Isten csapása. Isten a hibás! - Pedig - mondja Ézsaiás, folytatja ezeket a szavakat - pedig a mi sebeink, a mi bűneink azok.

Minden, kivétel nélkül minden összeverődött sokaság minden tagja így szól az Istenhez: Ha te vagy az Isten, akkor hogyan lehet? Ha van Isten, akkor hogy lehet ez? Ez, meg amaz, meg minden, ami nekünk nem tetszik. Ami rossz, ami bűn, ami semmi, ami fáj. Ha van Isten, ha jó az Isten, hogyan lehet? Ments meg, ha te vagy az Úr, ments meg! - Erre mondja Jézus Atyjának: Nem tudják, ki ismerte az Úr hatalmát. Nem tudják, mit cselekszenek.

Nos, a másik gonosztevőnek ebben volt más a kérése. Ugyanezt a kérést: ments meg, - azzal tette oda, mondta el Jézusnak, hogy: mi jogos büntetésünket kaptuk. Nem „jaj, Istenem, szabadíts meg ettől”, nem. Ez az én következményem, az én jogos következményem, sorsom, - de ugye azért szeretsz.

Amíg az engedetlen ember az Isten előtt, vagy az engedetlen gyerek a szülei előtt a büntetésen hisztizik, addig nincs békesség. Addig per van, per a családban és per az Isten előtt. Mihelyt megértjük, hogy miben áll az Isten szeretete, akkor az békességet hoz magával.

A másik gonosztevő abban volt más, hogy megbékélt a saját bűnének a következményével, és azzal együtt kérte a segítséget. Pál apostol így ír erről: Krisztus szeretete, - tehát ami a golgotai kereszten megjelent - Krisztus szeretete szorongat minket. - Szorongat, miért szorongat? Azért, mert az Isten ezzel a szeretettel megbékéltet önmagával. Nekünk adta a békéltetés szolgálatát, igéjét.

Mihelyt az ember rájön, hogy az Isten szabadítása nem a bűneink következményei alól történik, hanem valahol, egész más síkon. Nem test szerint, - ezt is írja Pál apostol itt, hogy: nem test szerint ismerjük, várjuk a segítséget Krisztustól. Amikor az ember erre rájön, hogy amink van, sorsunk - az nem Isten csapása, és a segítséget nem test szerint, hanem azt Isten szerint várjuk és kapjuk - akkor békesség van. Békességünk az Istennel.

Édes Urunk! Áldott vagy, hogy Te megtetted értünk a szeretet nagy lépését. Mindent odaadtál. Őrizz miket mindaddig és mindenkor, amikor nem tudjuk mit cselekszünk. Nem ismerjük szereteted természetét, hatalmát, a megváltás útjait. Őrizz minket bocsánatod tenyerén, míg meg nem békülünk Veled. Míg le nem tesszük perünket sorsunk fölött, és el nem kezdünk gyönyörködni szereteteden. Békéltess meg minket, hogy terheink alatt ne pereljünk Veled, csak szeretetedre óhajtozzunk. Ámen.

1. Üdvözítőnk dicsértessél, Ki értünk halált szenvedtél, És mint áldozati bárány, Megváltottál véred árán. - 2. Kérünk, Úr Jézus tégedet, Tekintsd kínos sebeidet, Légy azokért szabadítónk, Halálunkban vigasztalónk! - 3. Őrizz meg bűntől, szégyentől, Hogy éljünk tisztán és szentül; Segíts viselnünk terhünket, Békességgel keresztünket! - 4. Add, hogy az utolsó órán Élő hittel benned bízván, Lelkünk szent kezedbe adjuk, S dicsőséged megláthassuk!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen vállalta a kereszthalált, és mint ártatlan Bárány magára vette a világ bűnét. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. És add Lelkedet mindannyiunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk! Emlékezz meg népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Szereteted szerint emlékezz meg rólunk, embervilágunkról, akik szerteszét élünk ezen a földgolyón. Azokról, akiknek ez a mai nap egy a többi között. Azokról, akiknek nincs idejük Veled tartani egy közösségre, egy nyugodt ténykedésre. Emlékezz meg rólunk, akik az ostya és a bor minőségét kóstolgatjuk szereteted íze helyett. Azokról, akik szövetséget csak sietős aláírással kötünk, de szavaid mélyére nincs figyelmük. Emlékezz meg népedről, mindannyiunkról, és őrizz meg bennünket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

1. ének: Glória száll a Golgotán. Jézus, ki meghalt, ő a nagy király.
Föltámadott harmadnapon. Jézus, ki meghalt, többé nem halott.
Vesztes halál, nincs fullánkja már. Jézusban bízom, élet vár reám.

Glória száll a Golgotán. Jézus, ki meghalt, ő a nagy király.
Föltámadott harmadnapon. Jézus, ki meghalt, többé nem halott.
Vesztes halál, nincs fullánkja már. Jézusban bízom, élet vár reám.

2. ének: Ámulok, hogy ő, az Ártatlan mit tesz értem.
Ámulok, hogy ő, az Ártatlan szenved értem.
Minden bűnömet magára vette, minden vétkemet elfedezte,
büntetésemet elszenvedte ott fenn a kereszten, Isten Báránya.

3. ének: Oly messzire mennék tőled Istenem, ha nem hívnál szüntelen.
Itt annyi minden kér: "Szolgálj énnekem!", hogy hozzád hűtlen legyek.
Ott látom fenn a Golgotán, Ott látom keresztedet.
Így hívtál szerető Atyám, hozzád megyek!

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örökéletet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim, hirdessétek Urunk Jézus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.