2013-03-28

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. március 28-án, Nagycsütörtök istentiszteletén Schermann Gábor lelkész* és a Gitáros Énekcsoport szolgálatával.

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Uram! Bűneim erősebbek nálam, összecsapnak a fejem fölött és teherként rám nehezednek. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve Előtted sóhajom. Bizony, megvallom bűnömet és bánkódom vétkeim miatt. Uram, Istenem, ne hagyj el engem, ne légy távol tőlem. Jöjj segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten trónjára ült. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jézus Krisztus, aki az élet Kenyere vagy, kenyérrel-borral részesítesz bennünket életed isteni útjában. Eltávolítod a korlátokat, amelyeket a vétkeink emeltek, és Magad mellé veszel bennünket a Te utadra, amely az örök életre visz. Tarts meg bennünket a Veled való közösségben, hogy Benned maradjunk, ahogyan Te velünk maradsz mindenkor. Ámen.

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! Nagycsütörtök napján, amely Jézus szenvedésének, értünk való halálának az előestéje, figyeljünk most oda arra az evangéliumi elbeszélésre, amelyet Lukács evangélista jegyzett fel a számunkra Az ő evangéliuma 22. fejezetéből szól hozzánk, Passió történetnek az a része, amely erről az estéről szól. A 22. fejezetet a 14. verstől kezdve olvasom:

Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.” Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.” És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.” Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Erre ő így felelt nekik: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.”

„Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”

Kedves Testvérek! Jézusnak a szeretete az, amit feljegyez nekünk Lukács evangélista, szeretete, amit a tanítványai iránt érez és gyakorol. Jézus szeretetéről szól ez az este, ahogy ezek a napok és az életünk minden napja. De ezekben a tettekben és szavakban, amelyeket ennél a vacsoránál tett és mondott Jézus a tanítványainak, ez a szeretete sűrítve van. Azt mondja tanítványainak például, hogy: „Vágyva vártam, hogy ezt a vacsorát elköltsem. Vágyva vártam erre.” Jézusban vágy van.

Most volt a Puskin Művelődési Házban a Vágy-kiállítás látható. Benne számtalan olyan megragadott kép, jelkép, szimbólum, érték, ami valamilyen emberi vágyat tükröz, vagy az Isten vágyát irántunk. És most erről beszél Jézus, a szeretete jelenik meg.

Meg azt mondja a tanítványainak, hogy: „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem” - Hát nem a legpontosabb képet adja ez a mondata Jézusnak a tanítványokról, mert se a kísértésekben nem osztoztak az Úrral, se meg nem maradtak Vele mindenben. Meg most is utána azt mondja Jézus, hogy az is itt van, aki elárul engem - annak meg jaj! -. Tehát nem egy hideg, kiszámított, pontos, reális képet ad Jézus a tanítványokról, - hanem szereti őket. Így beszél hozzájuk. De azt is mondja nekik, hogy „a testem tiérettetek adatik”. A szeretet okából teszi ezt. - Ezt fejezi ki az egész este: a lábmosás, amiről máshol ír az evangélium; a nekik való szolgálat, amiről itt nekik beszél, a tanítványainak; halála, amit megtervez, megszervez Jézus; az öröm és a vágy, amit kifejez.

Aztán azt mondja: Nektek adom ezt a vacsorát most, de én mostantól nem eszem. Ugye, amiről itt Lukács evangélista tudósít, ez az est, ez a vacsora, amit Jézus elköltött a tanítványaival, ez nem más, mint egy hagyomány. Ez akkor, tehát 2000 évvel ezelőtt, már jó-ideje élő hagyománynak az ápolása. Egy ünnepi hagyomány. Tehát ez, amit itt most olvasunk Lukács evangéliumában, ez egy 2000 éves vacsora, méghozzá ez a 2000 éves vacsora egy 4000 évvel ezelőtti, egyiptomi történelmi eseményre emlékezik, egyiptomi szabadulására Izráelnek. Arra, hogy még ő előttük egy másik 2000 évvel, Izráel népe kiszabadult Egyiptomból. És ennek a hagyományos ünnepi vacsoráját ünneplik. Semmi közük hozzá.

De nem is erről szól Jézus a tanítványainak. Pont ez a csodálatos ebben az estében, hogy mennyire megindítja a szeretetét - a 2000 éves, meg még régebbi szeretetét - az Ő példája. Tudniillik igaz, hogy egy 4000 évvel ezelőtti esemény ünnepére ültek le a tanítványok 2000 évvel ezelőtt, de amiért mi most itt vagyunk, és amiért Lukács evangéliumába fölírta-leírta ezeket az eseményeket, és amiért Jézus új szövetségnek nevezte a szeretetét tanítványai iránt, az se nem Izráel, s nem Egyiptom, se sehányad év, hanem most van. Amikor itt vagyunk. És csak akkor tud lenni, amikor itt vagyunk.

Amiért itt vagyunk, az az Isten szeretete irántunk. Azt mondja Jézus, hogy ilyen ünnep nem lesz többet: nem eszem mostantól fogva ebből a vacsorából. A 4000 évvel ezelőtti politikai szabadulás emlék-vacsorájából Jézus többet nem ehet. Azt mondta: majd beteljesedik annál, a nagy, hosszú asztalnál, aminél Vele fogunk ülni. Ott. Ami addig van, az már arról szól. Ezért nevezi szeretetét újszövetségnek.

Szóval amiért itt vagyunk, az az Isten szeretete irántunk. Azért, mert látja az Isten és ismeri azt, ami bennünk van. Tudja, hogy mi az, amiért mi korlátok közöttiek vagyunk, tudja, hogy kik azok, akik miatt szomorúak vagyunk, mik azok a tervek, amik miatt nem tudunk az Isten terve szerint élni, szabadon és teljesen. Tudja, hogy mi az, amit nem tudunk elképzelni sem, hogy megadhat nekünk. Tudja, hogy mi az, ami megakadályoz minket abban, hogy az egyszerű, napról-napra való megélhetésnek a küzdelmein túl lássunk valamit. Tudja ezeket és ezért ad nekünk új szövetséget.

Szándékosan nevezi a régi szövetség mintájára új szövetségnek. Nem azért, mert hasonlítana hozzá bármiben is, hanem azért, hogy jelezze: azt váltja föl. A régi törvény-alapú szövetséget, azt, hogy a dolgok azon múlnak: mire jutunk, kik vagyunk és hová tart a mérce. És mennyit nyomunk a latba. Ehelyett, a régi szövetség helyett ad újat - ezt hangsúlyozza.

Arról szól ez az újszövetség. Arról szól - amit majdnem így fogalmaz meg az apostol -, hogy az Úristen igazat ad nekünk. Egyedül Ő ad nekünk igazat. Ha senki más sem, ha tárgyilagosan nézve nincs igazunk - Ő akkor is igazat ad. Szeretetét a tanítványai iránt - irántunk - semmi sem korlátozza. Még az árulás sem oszlatja el Jézus tanítványai iránti vágyát és a nekik való örömét. Pedig hozzáteszi: igaz, hogy annak az embernek jaj, de tudja, hogy a poklok-pokla sem ronthatja le az Isten szeretetén való örömét. Mindig így kell, hogy legyen, különben nem lenne az Isten isten, és nem lenne öröm, amit ad.

Szóval még az árulás sem oszlatja az örömét, és az is érdekes, és ezt mutatja, hogy Lukács evangélistánál nincs neve az árulónak. Csak Jézus van és a tanítványok, mind, úgy együtt. Nagyon helyesen, mert kiderül, hogy bármelyikük is lehetett volna. Kérdezgetik is egymástól sőt még megpróbálják önkéntelenül hárítani is mindenki saját magáról azt a lehetőséget, amit érzik, hogy „én is lehetnék az áruló. Csak nem én leszek az?”. Próbálják hárítani azzal, hogy az érdemeiket magasztalják egymás előtt és egymás fölé. Azon versengenek: ki nagyobb közöttük. Ki az értékesebb tanítvány. Ki a jobb. Ők maguk tanúskodnak persze arról hogy bizony együtt állnak ott, az árulóval.

De ezen az estén és ezen a vacsorán, a Jézussal eltöltött vacsorán, amely az Isten országába mutat, - ezen a vacsorán nyilvánvaló, hogy nem a jók vannak itt. - Most mi majdnem egész jó létszámban vagyunk ehhez a vacsorához, és nyilvánvaló, hogy így a gyülekezetünkben ez egy jó közösség, mert akik így Nagycsütörtök este össze tudunk így gyűlni, azok igazán „jó emberek” - magunk között szólva.

De tudjuk, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy az Isten asztalánál, annál a nagy-asztalnál, amit ez a mi mostani vacsoránk jelez, nem a jók vannak, hanem azok, akik szeretve vannak, akiket szeretnek, mégpedig az Isten szeretete. Ez a belépő.

Most azt kérem, hogy Ica gitárjának a vezetésével énekeljük el imádságképpen ezt az éneket, és egyúttal erre a közösségre, amire mindenki, akit az Isten szeret, hivatalos.

Kenyered és borod táplál engem, te gyógyítod szívem, hogyha fáj.
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tied leszek, neked élek már!

Amíg veled járok én az úton, minden gondom messze-messze száll.
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tied leszek, neked élek már!

Hétköznapok terhe ami fáraszt, adj erőt, ha nem bírom tovább.
Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus, maradj velünk, tied leszek, neked élek már!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki áldozatával új szövetséget ajándékozott népének, hogy aki eszi az Ő testét, issza az Ő vérét, annak örökélete legyen. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. És add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk! Emlékezz meg népedről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. ének: Jöjjetek, itt a kenyér: vegyétek!
Jöjjetek, itt a kenyér: vegyétek!
Tiszta fény utamon,
el ne hagyj soha, Jézusom!
Irgalmazz, Uram, nékünk!

Jöjjetek, itt a pohár: igyatok!
Jöjjetek, itt a pohár: igyatok!
Tiszta fény utamon,
el ne hagyj soha, Jézusom!
Irgalmazz, Uram, nékünk!

Irgalmazz, irgalmazz, Istenünk

Néped áld téged, örök Istenünk.
Nevedet zengi vidám énekünk.
Tiszta fény utamon,
el ne hagyj soha, Jézusom!
Irgalmazz, Uram, nékünk!

2. ének: Ez az öröm el ne múljék!

Áldunk Téged, jó Istenünk, hogy bennünket szereteteddel körülveszel, hozzánk megjöttél, velünk együtt maradtál, és bennünket megszabadítottál. Urunk, járj velünk, hordozz bennünket és egyengesd utunkat a Te örökkévalóságod felé. Afelé a vacsora felé, amelyet készítettél minden idők kezdete előtt a tieid számára. Jézus Krisztusért kérünk Téged. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Úr Jézus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek az Ő szeretetét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.