TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. március 17-én, Böjt 5. vasárnapjának (JUDICA) istentiszteletén Schermann Gábor lelkész*, valamint a szószéki szolgálatban Juhász Dénes 4. éves teológus hallgató, valamint a Gitáros Énekcsoportja szolgálatával.

Kezdő ének: - Gitáros Énekcsoport

Ámulok, hogy ő, az Ártatlan mit tesz értem.
Ámulok, hogy ő, az Ártatlan szenved értem.
Minden bűnömet magára vette, minden vétkemet elfedezte,
büntetésemet elszenvedte ott fenn a kereszten, Isten Báránya.
Minden bűnömet magára vette, minden vétkemet elfedezte,
büntetésemet elszenvedte ott fenn a kereszten, Isten Báránya.

Isten Báránya, irgalmazz nekem!

Ámulok, hogy ő, az Ártatlan mit tesz értem.
Ámulok, hogy ő, az Ártatlan szenved értem.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben,

ments meg az alattomos és álnok emberektől! Zsolt 43,1

Te vagy oltalmazó Istenem,

miért taszítottál el?

Ellenségeim szorongatása miatt

meddig kell kétségbe esnem?

Küldd el világosságodat és igazságodat,

azok vezessenek engem!

Vigyenek el szent hegyedre és hajlékodba,

hadd járuljak Isten oltárához! Zsolt 43,2-4

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben, ments meg az alattomos és álnok emberektől!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk szívünket, életünket az Ő parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít bennünket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, és kérjük irgalmát:

Jó Uram! Amíg hallgattam, kiszáradtak a csontjaim, és egész nap jajgatnom kellett, mert rám nehezedett a kezed. Ezért elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert Te megbocsátod bűnömet, amit vétettem. Ezért Hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta értünk áldozatul. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk, Jézus útja a Te utad felénk, amely ennek a világnak az igazságtalanságain és szenvedésein át vezetett Hozzád. Áldj meg bennünket, hogy rátaláljunk erre az útra. Erősíts meg bennünket, hogy járhassunk rajta Lelked erejével. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Böjt 5. vasárnapja van, ennek a mai napnak a levélbeli Igéje a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetéből szól hozzánk a 11. verstől a 15. versig:

Ezt írja nekünk az apostol:

Krisztus, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszersmindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

Így szól erről Jézus Urunk János evangéliuma 8. fejezetében, a mai napnak az evangéliumbeli Igéjében, a 46. verstől kezdve.

Ezeket mondja Jézus Urunk:

Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok." Azután így szóltak hozzá a zsidók: "Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?" Jézus így válaszolt: "Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha." A zsidók ezt mondták neki: "Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?" Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is." A zsidók erre ezt mondták neki: "Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok." Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

Boldogok, akik hallgatják Isten beszédét és megtartják. Ámen.

Ének: 191 (Latin himnusz után [Salve, mundi salutare]. - Nagyszombat 1651)

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek; Mert így gyógyulást reménylek. Moss meg szent véredben, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját, kínra ne adj, Sőt ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!

Szószéki szolgálat

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassa meg a keresztyén Gyülekezet Böjt, 5. vasárnapjára, JUDICA vasárnapjára az Egyházunk által igehirdetési alapigéül rendelt szent Igét, megírva találjuk azt Mózes 1. könyvének a 18. fejezetében a 20.-tól a 33. versig a következőképpen:

Azért ezt mondta az ÚR: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom.

Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az ÚR előtt. Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? Az ÚR így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. Ismét szólt hozzá, és ezt kérdezte: Hátha negyven található ott? Az ÚR így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek - szólt Ábrahám -, de hátha csak harminc található ott? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. Ábrahám ezt mondta: Ne induljon föl az én Uram, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. Amint az ÚR bevégezte beszélgetését Ábrahámmal, eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére. - Ámen. .

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak a témája: az ítélet. A mai napra rendelt Igéből is nagyon erőteljesen érződik ez az ítélet. Nagyjából egy tárgyalásnak a leírását is hallhatjuk itt. Közvetlenül azután történik ez az esemény, miután az ÚR szövetséget kötött Ábrahámmal. Megígéri, hogy támogatni fogja, nagy néppé teszi az ő leszármazottait. Akármilyen veszedelem támad rá, Ő akkor is ott áll mellette, Istene lesz, támogatja őt. - És mindezt azért tette, mert igaznak tartotta az ÚR Ábrahámot.

Az itt szereplő igaz-szó is ugyanezt az ítélet-tárgyalás jelleget erősíti meg. Ennek a szónak az eredeti jelentése az, hogy az olyan ember, aki a törvényes bíróság által ártatlannak nyilvánított személy. Tehát ha mai szavakkal akarnánk ezt megadni, hogy mit is jelenthet ez valójában, azt mondhatnánk, hogy erkölcsileg ez az ember teljes mértékben feddhetetlen volt. Semmi oka nem lett volna arra, hogy féljen a hatóságoktól.

Isten pedig itt a Bíró szerepében állt Sodomával szemben. Szinte már-már ironikus is a számunkra, hogy Isten, a Föld mindenható Bírája, aki tud mindenről, lát mindent - itt mégis azt mondja, hogy: Lemegyek, megnézem azt a várost. Tudni akarom, hogy mi folyik ott? - Mintha csak Isten nagyítóval vizsgálná az eseményeket, mint egy jó bíró: biztos döntést akar hozni. Hiszen tudja, hogyha igaz az, amit a városról tud, amit a városról hallott, akkor kénytelen lesz egy szörnyű ítéletet meghozni. - Azt pedig biztosan nem akarja, hogy ezek az emberek így vesszenek el. De Isten itt mégsem önkényesen cselekszik. Ábrahám elé tárja a terveit. Mintha csak azt mondaná neki, hogy: Tudom, látom, hogy te egy telhetetlen ember vagy. Vállald el az ügyvéd szerepét a városért. Állj ki érte!

De annak ellenére, hogy Ábrahám egy igaz ember, mégis miért, miért tenné ezt? Ott áll Ábrahám, aki teljes mértékben élvezi Istennek a szimpátiáját, támogatását, sőt a szeretetét. Nagyon kényelmes helyzetben áll ott. Mi vihet rá egy ilyen embert arra, hogy ezért a helyért kiálljon? Ez az ember Sodomáért állt ki. - A szodómia szavunk is ennek a városnak a nevéből származik.

Ez a város messze földön híres volt a benne folyó erkölcsi züllöttségtől. Mindenféle szexuális elhajlásban élő emberek, rablók, gyilkosok, fajtalankodók, a lehető legvisszataszítóbb, gusztustalan tetteket elkövető embereknek a gyűjtő helye volt ez a város. Látszólag semmi értelme nincs annak, hogy Ábrahám kiálljon ilyen emberekért. Ábrahám ezekkel a szavakkal kezdi el védeni a várost: „Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt?” - Ábrahám keresi a jót a városban. Reménykedik abban, hogy még egy ilyen züllött, egy ilyen rossz városban is lehet olyan embereket találni, akik jók.

Ez a viselkedés azért tőlünk azért elég távoli. Őszintén szólva, ha körülnézek a világban, nem Ábrahám szerepével tudnék legszívesebben azonosulni. Inkább látom a mai helyzetünket olyannak, mint akik kétségek között megpróbáljuk megragadni a mindennapi élet futó-múló gyönyöreit, azokhoz ragaszkodni. Biztos pont helyett ezeket kergetjük, hajkurásszuk, és ezekhez már annyira hozzászoktunk, hogy egyszerűen csak úszunk az árral, megyünk a többi ember után. A vágy indulatai és fásultsága sodomaként vesz bennünket körbe. Annak ellenére, hogy sokszor minden erőnkkel igyekszünk arra, hogy megmaradhassunk a saját erkölcsi mércénk mellett, amit jónak látunk - annak ellenére mégis nap mint nap százával kell magunkban csalódnunk, és kell ez egész életünk folyamán. Sokszor talán csak azt vesszük észre, hogy a körülmények úgy adódtak, hogy már nem is tudunk olyan döntést meghozni, amivel nem ártanánk valakinek.

Sokszor veszem ezt saját magamon is észre, és veszem ezt saját Egyházunkon is észre. Pletykálkodás, mások kibeszélése mindennapos a számomra, számunkra. Nem is esik nehezemre, hogy én is csatlakozzam ezekhez a pletykálkodásokhoz, hiszen mindenki más ugyanezt teszi. Én mért ne tenném? Még a saját magamról szóló pletykáknak az élét is el tudom venni azzal, hogy segítem a másokról terjedő szaftos pletykák terjedését. Akkor legalább már nem rólam beszélnek, akkor legalább nem én leszek a pletyka tárgya. Minden mindegy, csak ne én legyek az. Így mentem magam mások bőrére, és ez igazából nem is jelent nekem annyira terhet. Ezt már egész könnyedén tudom, minden lelkiismeret-furdalás nélkül megtenni. Megnyugtatom magam azzal, hogy az én helyzetem más. Az én helyzetem olyan, amilyet igazából más nem lát. Nekem megvoltak a nyomós okaim, megvannak a nyomós okaim arra, hogy ezeket megtegyem. És ezeket más nem is látja. Csak én!

Milyen könnyen mondunk mások felett ítéletet! Hogyan csinálhatott ez az ember ekkora hülyeséget? - Hogyan hagyhatta el az a férfi a családját, hiszen volt három gyereke is? - Miért lopta el az a férfi azokat a dolgokat, hiszen nem is volt rá szüksége! Miért tette? - Miért hazudik ő már megint, hiszen mindenki tudja, hogy hazudik! Semmi értelme nincs. Úgyis ki fog derülni! - Sokszor teljes joggal ítélkezünk mások felett. Teljesen egyértelműek az események, már-már túl egyértelműek. Nem tudunk nem-ítéletet mondani a másik felett.

Ilyen „cipőben jár” Ábrahám is. Teljesen nyugodtan odaléphetne Isten elé és demonstrálhatná az egyetértését. „Igen, URam, én már hónapok óta azt terveztem, azt vártam, hogy Te mikor jössz el, mikor pusztítod el ezt a várost, mert tényleg csak bátrabb lett!” - De Ábrahám mégsem ezt tette, hanem kiállt ezekért az emberekért!

Mindezt csak azért tette volna, mert ő igaz? - Jogosan mondhatjuk, hogy ez az „igaz”, ez egy nagyon idilli kategória, de hát - finoman szólva is - csak a mesében létezik egy ilyen. Ez tőlünk teljesen távol áll. Teljesen távol áll a mi emberi mivoltunktól. - Biztos, hogy ez az Ábrahám se lehetett teljes mértékben feddhetetlen. Neki is biztosan kellettek lenni olyan dolgai, amire nem volt büszke. Biztosan lökhetett mást félre azért, hogy az ő értékeit képviselje. Lehetett irigy, hazudhatott is másoknak.

Ezzel a fogalommal, hogy „igaz”, mi nem tudunk mit kezdeni. Mi lehet akkor ennek a szónak mégis a definíciója? Mi lehet az a tulajdonság, ami rávesz egy ilyen embert arra, hogy számára teljesen ellenszenves emberekért kiálljon? - Talán így tudnánk megfogalmazni, hogy az igazhoz méltó élet az nem más, mint egy emberi élet. Clairvaux-i Bernát 900 évvel ezelőtt ezt már így fogalmazta meg: „Soha nem leszel igazán irgalmas más hitványságával szemben, amíg nem ismered föl magadban ugyanazt a hitványságot.”

Az igazhoz méltó élet az egy emberi élet. Nem kell magunk köré egy idilli világot építeni, amiben minden rózsaszínű. Elérhetetlen eszmék után futunk, és csak szenvedünk a saját magunk által megszabott szabályoktól. Ezek gyötörhetnek bennünket, de nem kell, - tovább megyek - nem is lehet egy ilyen idilli világban élni! Nem tudunk keresztyénekhez méltó életet élni addig, ameddig nem vesszük észre a másik ember elesettségében, bűneiben, ennek a tükrében - a saját magunk hibáit, nyomorúságunkat.

Az igaz-ember egyetlen jellemzője, hogy saját magára nem hazudik. Nem akar Isten előtt és önmaga előtt sem jobbnak látszani, mint ami. Elfogadja a saját emberi voltából adódó korlátait. Elfogadja a maga bűnös voltát, és ezeket már többé nem gyengeségnek, hanem lehetőségnek éli meg.

És miért is lehetőségnek? - Éppen azért, mert Jézus is megtapasztalta az élet nehézségeit. Tudta, hogy milyen érzés éhezni, szomjazni! Milyen érzés az, amikor az embert csábítja a bűn! És bár Önmaga bűnt nem követett el, de közvetlen közelről látta azt, hogy hogyan tudnak szenvedni az emberek a bűneiknek a súlya alatt. És éppen ezért mit tett? Tudatosan úgy járta végig az életét, hogy ezeket, a saját magukból kiábrándult embereket, akik a bűneik terhe alatt roskadoznak, szenvednek, gyötrődnek ezek alatt, - ezekért a saját életét is odaadja.

Történetünk végén Ábrahám megkapja az ígéretet Istentől, hogy nem pusztul el a város, ha talál ott tíz igaz embert. - De a város elpusztult, nagyon jól tudjuk. De Isten annak ellenére, hogy nem talált ott tíz igaz embert, kimentette azokat az embereket, akiket igaznak tartott. Nem voltak tízen, de őrájuk is gondot viselt. Őket is megmentette.

Jézus pedig nem azt mondja, hogyha talál tíz igaz embert! De ha talál egyetlen olyan megtérő bűnöst, akin segíthet, akkor eljön ebbe a világba, és vállalja a bűnöknek a terhét. Magára veszi ezt, hogy az embereknek már emiatt ne kelljen szenvedniük. Hogy az örök élet várhasson azokra, akik elfogadják az Ő segítségét, akik elfogadják azt, hogy Maga, az Isten jött le értünk, bűnös emberekért, hogy megváltson minket. Akik elfogadnák azt, hogy Isten feláldozta Magát értünk, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. - Ítéljen meg minket Isten ezzel, a hatalmas, végtelen szeretetével. Ámen.

Imádkozzunk:

Uram! Segíts meg, világ nehézségei ránk nehezednek. Megfojtanak bennünket. Ítélkeznek felettünk. Kérlek, Uram, ítélj meg bennünket, mert Te látod megtört életünket. Te látod a fájdalmainkat, Te tudod pontosan, hogy mi zajlik bennünk. A világ csak ítélkezik, de kérlek, adj nekünk együttérzést a szívünkbe. Add, hogy emberi életet tudjunk élni, hogy ne építsünk magunk köré falakat. Add, hogy megláthassuk másokban, bűneikben, ennek a tükrében a saját hibáinkat, nyomorúságunkat és emberi voltunkat, és mindazt, hogy Te éppen ezért eljöttél hozzánk emberekért. Segíts mirajtunk. Add, hogy megláthassuk, hogy Te mindig mellettünk állsz. Te nevedben kérem, Uram. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora

Ének: 379 („Rákóczi Ferenc bús éneke”. Magyar ének a XVIII. századból. Gyallay-Pap György daloskönyve. 1806 - Magyar dallam XVIII. sz.) - Liturgia: 11

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért. Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindannyiunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk! Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg mirólunk, akik összegyülekeztünk itt, akik összegyülekezünk újra meg újra a Te Igéd körül, és őrizz meg bennünket a szentjeid közösségében, Egyházadban. Emlékezz meg közösségünkről, gyülekezetünkről és népedről ebben a városban, és szerte a nagy világon. Áldd meg azokat az alkalmakat, amikor Igéd hirdettetik, és helyezd a Téged hallgatók, Téged keresők szívébe akaratodat. Emlékezz meg azokról, akik nehéz munkát végeznek, azokról, akik nem tudnak itt lenni ma, mert dolguk van, mert úton vannak, mert megakadtak a hóban és jégben, mert segítenek azoknak, akik bajba kerültek. Urunk, emlékezz meg azokról, akik felelősséget hordoznak mások életéért, sorsáért. Érintsd meg és erősítsd meg a szívüket arra a szolgálatra, amely előttük van. Urunk! Szabadíts meg minket minden ítélkezéstől, előítélettől, és vedd el azoknak a szavaknak, indulatoknak az erejét, amely másokat rombol. Őrizz meg minket a felelős szeretetre és a felelősségünkre való odafigyelésünkre. Áldj meg minket, hogy megtaláljuk a Terád való odafigyelésnek a keskeny útját.

Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik elmentek közülünk. Te őrizd meg családjaikat, szeretteiket. Tedd áldottá az Igét, amely ebben a templomban szólt Hartmann Karolin hamvai körül. Őrizd meg a kétségbeeséstől, a magára maradottságtól a Farkas családot. Add a Kondor család és a Bodonyi család szívébe a Te szeretetedet, hogy megőrizzék azt, amit kaptak, átvettek, és a Te Igéd erejével járják tovább az utat, amit megengedsz. Urunk, Te ismered az elment testvéreink életét, hitét, Te vedd el bűnüknek a terhét, és ültesd le őket asztalodnál. Te ismered, Urunk, mindnyájunk szívét. Őrizz meg bennünket, családtagokat, gyászoló barátokat a szomorúságtól, és taníts úgy számlálni a napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a Te országodban.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek: - Gitáros Énekcsoport:

1. ének: A mélyből hozzád száll szavam. Krisztus, kegyelmezz!

A bajban lelkem társtalan. Krisztus, kegyelmezz!

Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már!

Te adj, Te adj, Erőt, Erőt! Krisztus, kegyelmezz!

Ha ajkam vétett ellened, Krisztus, kegyelmezz!

A jó hírt zengjem csak veled. Krisztus, kegyelmezz!

Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már!

Te adj, Te adj Erőt, Erőt! Krisztus, kegyelmezz!

Ha arcod fényét elfedem, Krisztus, kegyelmezz!

Te újból szólíts, Istenem, Krisztus, kegyelmezz!

Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már!

Te adj, Te adj Erőt, Erőt! Krisztus, kegyelmezz!

2. ének: Tégy eggyé, Urunk! Tégy eggyé, Urunk!
Hogy meglássa a világ, hogy eljöttél,
tégy eggyé, Urunk!
Ó mily szép, mily gyönyörűséges
a testvérekkel egységben lenni!
Az Úr áldása bőven ömlik ránk,
mint túlcsorduló olaj.

3. ének: Most nem sietek, most nem rohanok,
most nem tervezek, most nem akarok.
Most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten

Most elnyugszom, most elpihenek,
békén és szabadon, mint gyenge gyerek.
És nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

És nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény és ölel a csend,
és árad belém, és újjáteremt.
Még nem teszek semmit sem ...
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Még nem teszek semmit sem ...
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

- - - - - - - - - -

Ének: 427 (Bonár Horáciusz 1808-1889, skót. Roy Mária 1858-1924 cseh, - Roy Krisztina 1860-1936)

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben, Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek és dicsérjük nevét:

Áldunk Téged, Mindenható Istenünk, mert megőrzöl bennünket országod számára terved szerint és kegyelmed alapján. Áldunk Téged, hogy igaz és kegyelmes ítélettel fordulsz felénk. Kérünk, őrizd meg bennünk, közöttünk a Veled való közösség minden áldását, hogy Hozzád ragaszkodjunk erős hittel, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Hirdessétek, Testvéreim, Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7