TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. február 3-án, Hatvanad vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: - Gitáros Énekcsoport

Kész az én szívem, Uram, néked zeng a dalom.
Elő hát, hárfa, lant, Hadd keltsem fel a hajnalt!
„Szent az Úr, jó az Úr!” - hirdetem a népek között,
Mert az ő hűsége felhőkig ér!

Igazság, hatalom igéd minden egyes szava,
Szívembe rejtem el, soha el nem felejtem.
„Szent az Úr, jó az Úr!” - hirdetem a népe
k között,
Mert az ő hűsége felhőkig ér!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre! Zsolt 44,24

Miért rejted el orcádat, miért feledkeztél meg

nyomorúságunkról és ínségünkről?

Szóbeszéd tárgyává lettünk a népek között,

fejüket csóválják miattunk a nemzetek.

Lelkünk a porba hanyatlott,

testünk a földhöz tapadt.

Urunk, siess segítségünkre,

válts meg minket irgalmadból! Zsolt 44,25-27

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen az volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim az Úrban! Vizsgáljuk meg most magunkat, életünket, szívünket Isten parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minden gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy most feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, vigyük Elé a bűnünket és kérjük az Ő irgalmát:

Nem marad örökre elfelejtve a szegény. Nem vész el végleg a nyomorultak reménye. Mert Te, Uram, nem engeded, hogy erőszakoskodjanak az emberek, hanem Magad elé állítod ítéletre a népeket. Kelts fel bennem istenfélelmet, Uram, hadd tudjam meg, hogy csak ember vagyok. Légy kegyelmes, lásd meg, milyen nyomorult lettem bűneim miatt. Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet, és vigadhassak, mert megszabadítottál az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki meghalt a mi bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki megtérésre hívod népedet, kérünk, tedd hallóvá a fülünket, nyisd meg a szívünket Igéd befogadására, nehogy ítéletünkre forduljon az, amit megmentésünkre tettél az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten szavát olvasom, figyeljétek nyitott szívvel. Ézsaiás próféta könyvének az 55. fejezetéből a 6. versétől kezdve így szól a mai vasárnap, Hatvanad vasárnapnak az ószövetségbeli Igéje:

Keressétek az URat, amíg megtalálható!

Hívjátok segítségül, amíg közel van!

Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember!

Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki,

Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.

Bizony, a ti gondolataitok

nem az én gondolataim,

és a ti utaitok nem az én utaim

- így szól az ÚR.

Mert amennyivel magasabb

az ég a földnél,

annyival magasabbak

az én utaim a ti utaitoknál,

és az én gondolataim

a ti gondolataitoknál.

Mert ahogyan az eső és a hó

lehull az égből,

és nem tér oda vissza,

hanem megöntözi a földet,

termővé és gyümölcsözővé teszi;

magot ad a magvetőnek

és kenyeret az éhezőnek,

ilyen lesz az én igém is,

amely számból kijön:

nem tér vissza hozzám üresen,

hanem véghezviszi, amit akarok,

eléri célját, amiért küldtem.

Így szól erről az evangélium mai Igéje. Lukács evangéliuma 8. fejezetéből a 4. verstől kezdve:

Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak Jézushoz, Ő ezt mondta nekik példázatban: "Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." Majd emelt hangon hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. Ő ezt mondta: "Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de amikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal."

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 279 (1-3.v.: Görlitz 1648. 4.v.: Gotha 1651, német - Gochsheimi korálkönyv 1628)

1. Úr Jézusunk, fordulj hozzánk, És Szentlelkedet áraszd ránk, Hogy hitünkben erősítsen, Az igaz útra segítsen. - 2. Nyisd meg ajkunk háladásra, Szívünket igéd számára! Értelmünk, hitünk neveljed, Éltünket jóra szenteljed! - 3. Míg mennyben lehet zengenünk, Szent, szent, szent a mi Istenünk! Hol színről színre láthatunk, S örömödben vigadhatunk! - 4. Ó, Atya, Fiú, Szentlélek! Téged áldjon szív és lélek, Téged, dicső Szentháromság, Dicsérjen az egész világ!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak a levélbeli Igéjét olvasom. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 26. fejezetéből szól hozzánk, a 22. verstől a 32. versig terjedően:

A tárgyalás során Agrippa király így szólt Pálhoz: „Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.” Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott:

Mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak." Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: "Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz." Pál azonban így válaszolt: "Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." Agrippa így szólt Pálhoz: „Majdnem ráveszel engem is, hogy kereszténnyé legyek!” Pál pedig így válaszolt: „Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.” Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. Távozóban így beszélgettek egymás között: „Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.” Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: „Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.”

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Azt megszoktuk, hogy a templomban hangzik Isten szava, merthogy az arra való, ott a helye. Az Isten azonban, mint próféciáiban is elmondta már jó régen, azóta is tanújelét adta ennek, sokkal ötletesebb ennél. És az is igaz, hogy templomban sem mindig az Ő szava szól, van, hogy csak a miénk, ha törpék vagyunk a hitben. De az is igaz, hogy minden további nélkül szól az Isten szava máshol is. Nem tér vissza üresen, és nem hagyja annyiban, ha egy adott föld, útfél, szikla vagy tövis van ott. Nem hagyja annyiban, hanem - mint megmondta -, véghez viszi, amit akar. - És most elsősorban Jézus Urunk példázatának, meg Ézsaiás próféciájának ezt az összefüggését, ezt az oldalát szeretném hangsúlyozni.

Előfordul, hogy egy adott időpontban az Isten Igéje süket fülekre, útfélre, köves talajra vagy tövisekre talál. Azt azonban tudnunk kell, és minden dolgunk, minden reménységünk ezen alapul: Isten véghez viszi, amit akar! Nem marad elfeledve a szó! Erről tanúskodik Pál apostol kihallgatása is. Miután Urához, Krisztushoz hasonlóan hirdette az evangéliumot, miután Urához, Krisztushoz hasonlóan ezért sokan meggyűlölték, megvádolták, bántalmazták, elítélték, miután Jézus Urához hasonlóan törvényszék elé került, - Jézus Urához nem hasonlóan a bírái jóindulattal viseltettek iránta. Erről tanúskodik ez a kis részlet, a tárgyalásról, ahol az akkori, ottani római birodalmi helytartó, Izrael népének a római fennhatóság alatt engedélyezett királya, királyféléje és a törvényszék többi tagja hallgatják őt. Azt gondolják, kihallgatják őt, a történetből kiderül, hogy ennek fordítottjaként hallgatják az ő Urát. - Ugyanis két szálon fut a cselekmény.

Az egyik ez a tárgyalás: Pál apostol sorsa, a törvény keze és a folyamat, amit jogi útra terelt az apostol fellebbezése, vádlóinak az erőszakoskodása és a törvényszéknek a figyelmessége. Ez az egyik szál. Pál, mint fogoly védőbeszédet mond arról, hogy amit ő hirdet: az evangélium, nem egy új agyszülemény, hanem régi, megalapozott, Isten örök Igéjén nyugvó és abból táplálkozó igazság. Ez az egyik szál. - Hozzátartozik ehhez az egyik szálhoz az is, hogy a hatalmasok, akik hallgatják őt, elismerik igazságát, ártatlanságát, ítéletre méltatlanságát ki-milyen mértékig, - mindenesetre jóindulattal vannak iránta. Közülük van, aki unja, van, akit érdekel, mindenesetre a tárgyalás befejeződik anélkül, hogy ezen a szálon látszólag érdemi esemény történt volna. Hiszen a jogi út folytatódik, mint utalnak rá: el kell menni a császárhoz, Rómába. Hiszen Pál apostol fellebbezést nyújtott be. Az igazság, a jog igazsága ezt követeli.

A másik szál, amit elbeszél a történet, az a szavak mögött rejlik. Ott, ahol valami elkezdődhetne a hallgatóság, a bírák számára: valami lekezdődhetne, de ez a kezdet nem jön el. Elkezdődhetne a Pál apostoltól hangzó Ige nyomán annak a megértése, annak nyomán az Istenhez való odafordulás, a felismerés, hogy ez az igazság az igazság. Egyelőre azonban a bírók nem veszik észre vádlottjuk szavai mögött az ő saját bírájuk Igéjét. - Valami azonban, szintén a szavak mögött, elkezdődik.

És ezért mondom, hogy sohasem szabad megállni ott, hogy az Isten munkája az, hogy szórja a magot, aztán az egyik kikel, a másik meg nem. Nem erről van szó. Véghezviszi! Szóval ez ott történik meg, amivel véget ér ez a történet. Széttárva kezüket kisétálnak a teremből: szabadon lehetne engedni, menjen a maga útján. De nem lehet, most már kényszerpályán vagyunk - mondják a bírák. Kénytelenek vagyunk továbbvinni őt rabként, hogy tovább hirdesse azt az evangéliumot, amit eddig is hirdetett. Az evangélium elindult a nagyvilágba, hogy elérkezzen sok-sok idő után, sok-sok kerülő, megpróbáltatás után, egyszercsak Tatabányára. Ez a mi reménységünk.

Két dolgot tanuljunk meg Pál apostol esetéből: nem magát menti, habár a történet arról szól, hogy védőbeszédet mond, de nem magát védi, hanem a rábízott kincsről, amely az ő szívében ott van, tanúskodik. A másik: szavaival, fellépésével, fellebbezésével, igehirdetésével nem akarja feltétlenül megoldani a világ minden gondját. Hanem elmondja, ami rábízatott anélkül, hogy bármiféle feltételt szabna saját magának, hallgatóinak vagy az Úristennek arra vonatkozóan, hogy ennek mi legyen a következménye. - Egyszerűen elmondja, ami rábízatott.

Tőlünk sem kér semmi többet a mi Urunk. Csak azt, hogy további elvárások, előfeltételezések nélkül tanúskodjunk arról a kincsről, amelyet Ő odaadott nekünk. A többi az Ő munkája.

Ha megengedik a Testvérek, elolvasnék egy verset. Tudom, nem szoktam ilyen, hosszabb verset felolvasni, de arra jutottam, hogy muszáj az egészet. Egyrészt gyönyörű - de ez a kisebbik gond --, a másik az: fontos azért, hogy megértsük: mennyire az Isten hatalmában van a mi életünk, hitünk és mindenünk.

Kosztolányi Dezsőnek a verse ez: A hajnali részegség.

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt mint a részeg,
az ablakon kinézek.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akar a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: „ébredj a valóra.”
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik,
gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn búcsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejútnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?
Ötven,
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

.

Ha egy egyszerű, álmatlan éjszaka, egy saját útjába, életébe, karrierjébe beletörődött 50 éves írót térdre tud kényszeríteni egy egyszerű álmatlan éjszaka, - lehet-e kétségünk az Isten hatalma felől, ha Ő szeretett Fiát adta értünk?

Imádkozzunk:

Hálát adunk Neked Urunk, hogy értünk megtörettettél és értünk áldozattá lettél. Hálát adunk, hogy Neked szándékod van velünk, ismersz, kísérsz, felkarolsz és terveket szősz a mi üdvösségünkre. Nyisd meg a szívünket, hogy, amikor csak elénk hozod Igédet, befogadjuk azt, hálát adjunk érte, komolyan vegyük és odaforduljon az egész életünk. Az egész életünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német) - Liturgia: 12

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki magára vette vétkes adósságunk terhét, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtunk Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg szeretteinkről, akik itt vannak velünk és akik már elmentek. Emlékezz meg azokról, akik keresnek Téged, de nem találnak. Emlékezz meg népedről, amely szétszórva él a világban evangéliumod nélkül. Emlékezz meg népünkről, csüggedéséről, viszályairól, és add Lelkedet nekünk, hogy evangéliumod fényével világosságot találjunk.

Emlékezz meg rólunk, amikor elhunyt Testvérünkre gondolunk, az ő életére és halálára. Urunk! Te ismered őt, minden dolgát, Te tudod őt fölemelni a halál kapujában. Te ismered mindnyájuk szívét, Te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel. Emlékezz meg mindazokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek: - Gitáros Énekcsoport:

1. Az Úr jósága, hogy még élünk a földön,
mert az ő irgalma soha véget nem ér.
Újjáéled reggelre, minden reggelre.
Nagy a te hűséged, jó Uram, nagy a te hűséged!

2. Az Úr van itt! A te Istened! Ő vár rád! Hogy elmondja, mennyire szeret!

A legdrágábbat adta érted: az Ő Fiát, aki most is él, uralkodik mindörökké!

3. Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él, ezt zengi néked:
Dicsérlek én, dicsérlek téged.

Dicsér az ég, nap, hold és csillagok,
Fény és sötét, nap, éj és hajnalok,
Dicsér az ég, felhő és hóvihar,
A víz s a tűz megannyi tiszta dallal.
Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él, ezt zengi néked:
Dicsérlek én, dicsérlek téged.

Dicsér a föld, dicséri szent neved.
Mint jó Atyánk, táplálsz, adsz eledelt.
Virág, gyümölcs, zöld fű, fa, hegyvidék,
Tó és folyó, síkság és büszke bérc.

Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él, ezt zengi néked:
Dicsérlek én, dicsérlek téged.

A nagyvilág létével énekel,
Szavunkra vár, hogy hangja dal legyen.
Zengjük tehát ég és föld énekét,
Zengjük velük: nagy Isten, áldott légy!

Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él, ezt zengi néked:
Dicsérlek én, dicsérlek téged.

- - - - - - - -

1. ének: 311 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Úristen, szánj meg, irgalmazz nékem! Gyötör a sok vétek. Ím oltárodhoz bűnbánattal lépek.- 2. Irgalmas Jézus, ki a keresztfán Érettem megholtál: Emlékezz rólam, hogy hozzám hajoltál! - 3. Szentlélek Isten, titkos erőddel Munkálkodjál bennem, És segíts engem új emberré lennem!

2. ének: 42 (IV. századi himnusz [Te Deum laudamus] nyomán Frantz Ignác 1719-1790, osztrák - Bécs 1774)

1. Áldunk téged, Istenünk, És csodáljuk égi erőd. Ég, föld rólad szól nekünk, Térdre hullunk színed előtt. Mert te mindig szent és nagy, Változatlan egy Úr vagy. - 2. Minden élő téged áld. Angyalének szárnyal feléd. Minden kérub és szeráf Néked mondja dicséretét. Néked hódol, rád tekint. „Szent, szent, szent!” - azt zengi mind. - 3. Téged áldunk, Istenünk, Téged dicsér szolgálatunk. Életünk tiéd legyen! Hálát mondjon minden napunk! Bűntől, bajtól védj te meg! Áldd meg, óvd meg népedet! - 4. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk, Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Jöjjetek, adjunk hálát az ÚRnak, és dicsérjük nevét:

Áldunk Téged, mindenható Istenünk, hogy Igéddel, tested-véred közösségével közöttünk a Te országodat, békességedet munkálod, a Te tervedet valósítod meg. Kérünk, őrizd meg bennünk a Veled való közösség áldását. Vidd véghez rajtunk, bennünk a Te akaratodat, hogy erős hittel Hozzád ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressünk Téged és embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek az Úr hatalmát és szeretetét. Tanúskodjatok az Ő bűnbocsátó irgalmáról. Akik megismertétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

8