TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2013. január 1-jén, Újév napjának istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdőének: 179 (Középkori latin himnusz [Natus est nobis], Várad 1655 - Gregorián himnuszból. Debrecen 1778)

1. Nékünk születék mennyei Király, Üdvözítőnek mondja az angyal. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 2. Szűz Máriától gyermek születék, De Szentlélektől ő fogantaték. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 3. Nyolcad napon a templomba vitték, Isten törvényét így betöltötték. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 4. Mily hatalmas lett e kisded gyermek, Megszégyenültek az ellenségek. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 5. Győzedelmet vett a kárhozaton, Győzedelmet vett örök halálon. Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk! - 6. Nagy hálát adjunk Atya Istennek, Jézus Krisztusnak és Szentléleknek! Újesztendőben mi vigadjunk, Született Jézus, mi imádjuk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr dicséretét hirdeti ajkam,

és szent nevét áldja minden lélek örökkön-örökké! Zsolt 145,21

Ó, Urunk, Urunk, felséges a te neved szerte a földön,

és az égen is megmutattad fenségedet.

Gyermekek és csecsemők szája által is növeled hatalmad,

hogy elnémítsd a bosszúálló ellenséget.

Ha látom az eget, kezed alkotását, és a holdat a csillagokkal,

micsoda a halandó - mondom -, hogy megemlékezel róla?

Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent lába alá vetettél,

ó, Urunk, Urunk, felséges a te neved szerte a földön! Zsolt 8,2-5

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, és szent nevét áldja minden lélek örökkön-örökké!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkal!

Szeretett Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk az életünket, szívünket parancsolatainak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, akkor viszont hűséges az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minden gonoszságtól.

Ezért kérem, Testvéreim, most szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Hittel forduljunk Istenhez, hittel kérjük az Ő irgalmát:

Te tudod, Istenem, milyen balga voltam, Előtted nincsenek elrejtve vétkeim. Ne szégyenkezzenek miattam, akik Benned reménykednek, Uram, hanem hallgass meg jóságos szeretettel, fordulj hozzám nagy irgalmaddal. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől, vedd körül kegyelmesen, és hallgasd meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akiben megjelent az Isten szeretete, hogy ne válasszon el Tőle semmi. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó örök Isten! Te soha nem változol, kegyelmed azonban megújul napról-napra. Kegyelmednek ebben az új esztendejében vezess bennünket Lelkeddel, hogy a hitben megálljunk, és tetszésed szerint éljünk, az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most. Újév napjának a levélbeli Igéje Pál apostol Galatákhoz írt leveléből, a 3. fejezet végéről így szól hozzánk:

Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Így szól hozzánk az evangélium szava Lukács evangéliuma 2. fejezetéből a 21. versében:

Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 181 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Most zengjen hálaének Jó Atyánk nagy nevének! Őt áldjuk Istenünket, Mert ő tartott meg minket. - 2. Itt vándorút a létünk, Mi évből évbe lépünk, És ő hozott át újra A régiből az újba. - 3. Utunk áldás kísérje! Hulljon kegyelmed fénye Kicsikre és nagyokra, Eljövendő napokra! - 4. Az elhagyottat védd meg! Tanácsold, ki eltévedt! Légy sötétben világunk, Ínségben gazdagságunk! - 5. Légy minden beteg mellett! Adj enyhülést, ha szenved! A roskadót segítsd fel, Áldd meg reménnyel, hittel! - 6. S a legnagyobbra kérünk: Légy Lelkeddel vezérünk, Hogy utaidon járjunk, És hűséggel szolgáljunk! - 7. Ha szívünk eléd visszük, Meghallgatsz minket, hisszük, Megáldod bízó néped, S te adsz boldog új évet.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai napnak, Újév napjának az Ószövetségben megírt Igéjét olvasom, Mózes 1. könyve 28. fejezetéből a 10. verstől kezdve így szól hozzánk:

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.

Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A kérdés: mi köze van az új évnek, Urunk 2013. esztendejének a körülbelül 4000 évvel ezelőtti Jákóbhoz? - Nézzünk meg néhány pontot.

Ábrahám unokája, az örökös, - azért volt örökös, mert csalással megszerezte az örökséget az apjától - menekült. Odatartott, arra a helyre, ahol valamikor a nagyapjának, Ábrahámnak, azt mondta az Isten: Menj el innen! - Ő most odament.

Mi most, a 21. században, évből évbe lépünk. És igyekszünk elérni magunk terveit, céljait. Igyekszünk teljesíteni, betölteni, megvalósítani az álmainkat. És azt reméljük, hogy majd az Isten velünk lesz az utunkon, amelyet mi választunk, jelölünk ki és igyekszünk végigjárni; megsegít rajta, megadja, hogy amit akarunk, teljesüljön, és megígérjük, hogy szívesen adunk az Istennek is abból, amit Ő nekünk adott. Akad is, hogy Őt tartjuk a mi Istenünknek.

Ábrahám unokája, az örökös az ismeretlenbe tartott. Igaz, hogy a család régi fészkébe készült, nagybátyjához, de arról, hogy valójában mi lesz vele, odaér-e, ott mi fog történni, mi vár rá, meddig lesz ott, hazatér-e valaha is, mikor? - ezekről fogalma sem lehetett. Sokkal inkább egy rövid eltávozásra számított. Gyorsan, sebtiben összecsomagolt, hamuban sült pogácsájával úgy indult el, hogy kipaterolta az anyja a házból: Siess, szaladj el a bátyádhoz! Majd aztán, ha minden rendbe jön, visszajöhetsz. - Ez volt az indulás.

Csak olyan sebtében, igazi távlati ismeretekkel nem rendelkezett. Rövid eltávozásra számított, amíg bátyja lecsillapodik, és birtokba veheti a vagyont, amit csalt. Ennek ellenére évtizedekig maradt ott. Leckét kapott az életből, és mire visszatért, mire teljesült a reménysége a hazatérésre vonatkozóan, addigra egy más ember lett belőle. És egész másképp tekintett az élet dolgaira, mint addig.

Mi évből évbe lépünk, és fogalmunk sincs róla, hogy mit hoz a jövő? Legfeljebb nagyon-nagyon józan pillanatainkban véljük sejteni, hogy önmagától a jövő jót nem hozhat. Mert az idő, az út, önmagától nem jó, mert mi csak keresztülmegyünk rajta. Jó valami attól lesz, hogy az Isten kezébe veszi, megáldja és dolgozik vele nekünk. Még ami jónak tűnik, az sem áldott önmagában.

Ábrahám unokáját, az örököst Isten, ennél a határkőnél, amelyre a fejét lehajtotta, - megszólította. Azt mondta neki: Veled vagyok, megáldalak, visszahozlak. - Ábrahám unokája, az örökös számára ez, hogy Isten szól hozzá, valami különös, meglepő és ijesztő dolog volt. Csodálkozott, és azt mondta: bizonyára az ÚR van ezen a helyen. Aki Isten áldásának vélte kicsalni az apjától, az, - amikor ez az Isten szólt hozzá - meghökkent.

Isten Igéje vagy világosság az életünkben, vagy csecse-becse a karácsonyfán. - És ez nem mindegy!

Ábrahám unokája, az örökös fogadalmat tett. Amikor álmából fölébredt, úgy gondolta: megy tovább, kezébe veszi a némileg módosult jövőképet - hiszen közbeszólt az Isten is -, és feltételeket szabva az Istennek: ha teljesülnek a tervei, akkor Ő lesz az Istene. Fogadalmat tett.

Mi évből évbe lépünk, és terveink, álmaink megerősítése képpen fogadalmakat teszünk. Elhatározásokat teszünk a jövőre vonatkozóan. - Az elhatározásokra Isten ritkán válaszol közvetlenül. Általában elengedi a füle mellett. Mert nem olyan fontosak, korántsem olyan fontosak, mint amit Ő mond.

Látszólag párbeszéd zajlott Ábrahám unokája és az ÚR között. Szólt az ÚR, erre Ábrahám unokája, erre fogadalmat tett. Valójában elbeszéltek egymás mellett. - Ahogyan sokszor mi is. - Ugyanis az ÚRisten arról beszélt, hogy bárhová igyekszik a maga erejéből ez az ember, Ő majd visszahozza. Jákób pedig arra tett fogadalmat: hogyha az ÚR teljesíti a kívánságát, és végig segíti azon az úton, amelyen menni akart, akkor majd szeretni fogja az URat. - De ez sosem így volt.

Mi évből évbe lépünk, és ahogyan Ábrahám unokáját, az örököst, egyszer csak visszahozta az ÚR - úgy bennünket is, mint föl-földobott követ újra és újra visszahoz az Úr.

Ábrahám unokája, az örökös, megszenvedte vélt örökségét. A leckét megtanulta, - és örökül hagyta ránk a történetét, hogy tanuljunk belőle, mert nekünk is ez a történetünk évről-évre. Hiába volt a nagyapja Ábrahám, - kiderült, hogy Ábrahám utódjává csak hit által válhat. Hiába csalta ki az örökséget, sem a vagyon, sem a gyermekei nem voltak az övéi. A vagyont elvitte újra és újra a megpróbáltatás, az éhínség, a körülmények változása, gyerekeiről pedig meg kellett tanulni, hogy bizony csak akkor az övéi, ha Isten visszaadja neki. Megtanulta a leckét, hogy mindent elveszt, ha nem fogadja el az áldást Istentől. Úgy, ahogyan Ő adja. Ajándékként. Hittel. Megtanulta a leckét, hogy hiába tudja az utat, a célba érkezés nem rajta múlik. Hiába tesz fogadalmat, és állít emlékkövet, a jövő nem úgy alakul, ahogy tervezi. Tudjuk: bármilyen nemes szándékként, bármennyire is a hit fogadalmaként állította föl Jákób Isten házává téve ezt a követ, - később botránykővé lett. És egy szimbólummá vált Izráel népe számára: az Isten iránti hűtlenség szimbólumává. Választókővé vált: vagy ehhez a kőhöz mennek Isten gyermekei és elvesznek, vagy megtalálják az Urat, és élnek.

Mi évből évbe lépünk, és az egyetlen reménységünk arra nézve, hogy utunk hasznos, hogy Isten kegyelme egykor visszahoz. Újra és újra. Nem ahhoz, amit megfogadunk, vagy ahhoz, amit hitünk szerint fölállítunk, - hanem az Élőhöz, Jézus Krisztushoz.

Imádkozzunk:

Jó Urunk! Kegyelmed, hosszú tűrő szereteted, és a mi javunkat munkáló bölcsességed segítsen meg, tartson meg bennünket a Te akaratod, terved és országod számára, hogy a Krisztusban való hit által gyermekeid legyünk, és örököljük azt az országot, amelyet készítettél kezdettől fogva a Téged szeretőknek. Urunk, vegyél bennünket abba a sokaságba, amely északtól délig és kelettől nyugatig betölti a földkerekséget, azoknak a közösségébe, akik hit által a Te örököseid. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 396 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 13

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Általa add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg mindannyiunkról, és őrizz meg minket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében távoztak el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének: 368 (Rist János 1607-1667, német)

1. Jézus, szent világosságom, Aki szerettél engem, S lettél a bűnből váltságom, Fogadd el dicséretem! Bár a te nagy kegyelmed Arra bírna, hogy téged Teljes szívvel szeretnélek Én, drágán megváltott lélek! - 2. Valami van ellenedre, Irtsd ki mindazt belőlem, Hogy tehessem tetszésedre, Amit kívánsz éntőlem; Add, hogy ami ártana, Tőled elszakítana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban leljem! - 3. A te szent igéd vezessen Életemnek útjain, Tanítson élni helyesen, Bárhogy folynak napjaim; Oktasson bölcsességre, Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson! - 4. Még legkisebb jót sem tettem, Már te akkor szerettél; Életedet adtad értem, Magadhoz úgy öleltél. Ó, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek, S mindvégig a tied legyek!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek, és dicsérjük nevét:

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy utadon járjon ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az örömhírt, hogy eljött a Megváltó, Jézus Krisztus. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

Himnusz: Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.