2012-04-09 Húsvét 2. napja

1. Jézus él, én is vele! Hol van, halál, nagy hatalmad? Jézus él, sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van: Ez az én bizodalmam. - 2. Jézus él! Ő országol Égen-földön dicsőségben. Ha fölkelt sír álmából, Vele élek örök fényben, Szüntelen szolgálatban: Ez az én bizodalmam. - 3. Jézus él! Ha csüggednék, A szent Istent sérteném meg, Mert bocsánatot ígért, Ha bűnösök hozzá térnek. Kegyelmet ad Krisztusban: Ez az én bizodalmam. - 4. Jézus él, én is vele, már nincs kétség, Kegyelmétől el nem téphet Sem magasság, sem mélység, Sem öröm, sem szenvedések. Ő erőm és oltalmam: Ez az én bizodalmam. - 5. Jézus él! Így halálom Örök otthon tárt kapuja. Vigasz végső órámon Ránézni az élő Úrra, Hogy hittel sóhajthassam: Jézus, én bizodalmam. 0x08 graphic

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Erőm és énekem az Úr, mert megszabadított engem! Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk! Levette rólam a bilincset, és megmentette lelkemet a haláltól. Ezért az Úr színe előtt fogok járni az élők földjén.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja nekünk: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Jó Istenünk! Te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve Előtted. Ne szégyenkezzenek miattam, akik Benned reménykednek. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik Hozzád folyamodnak. Hanem hallgass meg jóságos szeretettel. Nagy irgalmaddal fordulj hozzám. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől. Bajban vagyok, siess, hallgass meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereknek Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, akit feltámasztott üdvösségünkért. Az Ő irgalmában bízva hirdetem nektek, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Örök Isten! Fiad halálával eltörölted a világ bűnét. Feltámasztásával eltörölted a halál erejét. Add nekünk Lelkedet, hogy Urunkat követve új életben járjunk, és elnyerjük az örök életet a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Péter apostol beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett. A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

1. Ártatlanság szent Báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Üdvöz légy egek Királya! - 2. Szólj mihozzánk szent igédben Ma is éppúgy, ahogy régen: Hatalommal, szeretettel! Bűneinket mind töröld el! - 3. Taníts minket szolgálatra, Szelídségre, alázatra! Szemünk nyisd meg új látásra, Szívünk és szánk háladásra! - 4. Békességnek Fejedelme, Szegény szívünk reménysége, Jöjj mihozzánk, maradj nálunk! Kegyelmedre együtt várunk.

Miközben a tanítványok ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: „Békesség néktek!” Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támadt kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: „Van-e itt valami ennivalótok?” Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára megette.

Majd így szólt hozzájuk: ”Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én leküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”

Jézus, maga egyszer csak megjelent az övéi között. Ez egy olyan dolog, ami elvben számunkra, az Ő népe számára természetes dolog. Azért vagyunk itt, hogy Jézus itt legyen közöttünk. Elvben ez egy természetes dolog. Elvben ezek számára, az első tanítványok számára is természetes volt ekkor már, merthogy ez Jézus feltámadása után már egy picikével történt. Merthogy akkor jelent meg így nekik Jézus, miközben beszélgettek egymás között ezekről a dolgokról.

Mármint mikről? Például arról, hogy ketten közülük Emmausba menet találkoztak Vele. És aztán felismerték, mire eltűnt. Örömükben vissza is mentek a többiekhez Jeruzsálembe, és elmondták nekik. - Beszélgettek arról egymás között, hogy Simonnak is megjelent már Jézus, feltámadása után. Az asszonyok is már a lába elé borultak. Tudják a tanítványok, hogy valóban feltámadt az Úr. Igen, ezekről beszélgettek egymás között. Mert az világos és annyiban természetes dolog, hogy Jézus közöttünk van, hogy beszélgetünk Róla egymás között. Mégis, amikor nem a maguk beszélgetése keretében, hanem maga, Jézus jelent meg, akkor megrémültek. Félelmükben azt hitték, szellemet látnak.

Ez nem baj, mert ez nem logika kérdése. Nem ítéli el sem Lukács, az evangélium írója, sem Jézus őket. Minket biztat, hogy valóban egy más dolog Jézusról beszélgetni, és más dolog az, amikor maga Jézus megjelenik. Amikor a szava megszólal bennünk, megérint minket, olyan erőt, nyugalmat, hitet, békességet teremt bennünk, amire nem vagyunk képesek - ez egy másik dolog. Amikor Jézus, maga bűnbocsánatot ad, amikor ezt átéljük. Ez egy másik dolog.

Tudjuk, hogy a nagy dolgokat nem fogjuk fel rögtön. Azokhoz idő kell. Hogy van feleségem, ez egy egyszerű dolog, de ezt nehezen szoktam meg annak idején. Sokáig szoknom kellett a gondolathoz, holott nem a hátam mögött történt véletlen dologról volt szó, de mégis. - Hogy van gyermekem, ezt is ízlelgetni kell, holott ez sem egyik pillanatról a másikra bekövetkező, villámcsapás-szerű esemény. Fel lehet rá készülni, mégsem megy olyan egyszerűen. - Meghalt, akit szerettem. Ezt akkor sem szokjuk meg és vesszük tudomásul egy perc alatt, ha évekig készülhettünk erre. Mert ez egy nagy dolog az életünkben, amelyiket annak ellenére, hogy logikailag, értelmileg beszélünk róla, tudunk róla - de szívünkben fölfogni mégsem olyan egyszerű.

Itt pedig a legnagyobb dologról van szó, ezek között is a legnagyobb dologról. Arról, hogy akitől jöttünk, és akihez tartozunk, aki mégis lélekben a legmesszebb van tőlünk, Vele találkozhatunk. Ez a legnagyobb megrázkódtatás. Nem véletlenül nevezi a népnyelv azt a sorsfordulót, sorscsapást, amelyik életünk nagy próbatétele úgy, hogy: meglátogat az Isten.

Találkozunk Vele - az egy nagy dolog. De Jézus mégis ezt teszi, ezt ígéri - egyszer csak Ő maga megjelenik. Miközben mi beszélgetni tudunk Róla. Mert egyre jobban - reménység szerint - ismerjük Őt, és egyre többet tudunk Róla. És Ő azt ígéri, hogy miközben mi Róla tudunk beszélgetni, aközben Ő is megjelenik az életünkben - és ez nagy dolog. És amikor megjelenik, - akkor ezt tudjuk meg Péter apostol beszámolójából is, Lukács leírásából is -, megnyitja az értelmüket, hogy értsék az Írást.

Ez megint nem egyszerűen értelem kérdése, - bárki is így fogalmaz, hogy megnyitja az értelmüket. Nézzük meg a megnyíló, egyre táguló réseket az égen. Ezek fokozatosan nyílnak meg, fokozatosan egyre többet látunk az égből, anélkül, hogy elérnénk a teljességet. Vagy egy bizonyos látószögben látunk, vagy egy bizonyos időtávlatban látunk, vagy egy bizonyos szemszögből, élethelyzetből látunk, - mindig valamilyen korlátok között.

Azért mondja így Lukács: megnyitja az értelmüket - mint egy ablakot, hogy sokkal többet lássanak, lássunk, mintha csak nézünk a fejünk fölött, mintha alagútban vagy barlangban vagyunk csak benne - megnyílik egyik ablak, és azon keresztül - ahogy Pál apostol fogalmaz - tükör által homályosan látunk, egyre többet.

Ez egy életen át tartó dolog. Péter apostol, aki már hosszú ideje hirdeti az evangéliumot, esze ágába sincs már megtagadni Jézust. Halad ő is a vértanúhalál felé, minden nap kockán forog az élete, és félelem nélkül, rendületlenül és teljes bölcsességgel hirdeti Jézus Krisztust mindenhol. - És akkor ilyent mond: „most kezdem megérteni”. Úgyhogy ő is egy testvérünk a hitben, aki nagyságrendileg legalábbis ott jár, ahol mi.

De nem is a tisztalátás a célja Jézus Urunknak velünk, hanem hogy az életünkben teret adjunk Neki. Hogy mint Anna, Sámuel édesanyja, felismerjük az egyetlen igazán lényeges valóságot és esélyt: Bizony az Isten megteszi, amit tervez és amit akar. És a hit nem jelent mást, mint ezt tudni és ennek örülni. Nem ettől félni, hanem ezt tiszteletben tartani.

„Míg fel nem ruháztattok mennyei erővel”. Ez sem jelent mást Jézus szájából, minthogy még a horizontunk fölöttől, ismereteinktől, látószögünktől függetlenül, a tudásunktól és a hitünk erejétől függetlenül - Ő lesz az életünk Ura. Csak ennyit ért azalatt, amit Ő megígér. Isten Lelkének az ígéretét.

Jó Urunk! Egyikünk többet, másikunk kevesebbet, egyikünk így, másikunk úgy éli át azt, amikor Te szólsz. Őrizz minket, hogy ne zárjuk be magunkat tudásunk, hitünk kamráiba, hanem keressük, figyeljük, éljük szavadat napról-napra. Hogy amit tudunk, azt a Te szavad, Igéd tegye, teremtse és nyissa meg bennünk. Szereteted szerint kérjük ezt. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból, és kinyilatkoztatta az örök életet.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, melyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg rólunk, közösségünkről, szeretteinkről, mindannyiunkról, és őrizz meg bennünket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Úristen, szánj meg, irgalmazz nékem! Gyötör a sok vétek. Ím oltárodhoz bűnbánattal lépek.- 2. Irgalmas Jézus, ki a keresztfán Érettem megholtál: Emlékezz rólam, hogy hozzám hajoltál! - 3. Szentlélek Isten, titkos erőddel Munkálkodjál bennem, És segíts engem új emberré lennem!

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Mindenható jó Istenünk! Áldunk Téged, hogy mellettünk állva, hozzánk, közénk érkezve megajándékozol Igéddel, a Veled való közösséggel, Lelkeddel. Maradj mellettünk, közöttünk és velünk. Mindaddig, amíg meg nem érkezünk célunkhoz őrizz minket, és mutasd meg nekünk az utat, bölcsességed, kegyelmed szerint. Jézusért kérünk Téged, aki a mi reménységünk és váltságunk. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!