2012-04-06 Nagypéntek

1. Ó, mi kegyelmes Krisztusunk, Ki vagy nekünk igazságunk, Békességünk és váltságunk, Jusson hozzád imádságunk! - 2. Erősíts minket a hitben, Benned való reménységben, Hozzád való szeretetben, Hogy bízhassunk érdemedben! - 3. Mert te miértünk meghaltál, Véres áldozatot hoztál. Te, ki így szerettél minket, Ó, bocsásd meg bűneinket! - 4. Tarts meg teljes életünkben Hozzád való hűségünkben, Szent igédnek értelmében, Szeretetben és egységben! - 5. Őrizd lelki országodat, Véreden váltott nyájadat, Tévelygéstől, ellenségtől, Bűntől és minden veszélytől! 0x08 graphic

Jézus Krisztus engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfán elszenvedett haláláig. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem, miért van távol segítségem, miért nem ér el kiáltásom? Gonoszok serege vett körül, átszúrták kezemet és lábamat, ruháimon megosztoznak, köntösömre sorsot vetnek. Torkom kiszáradt, szám kicserepesedett, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába hanyatlottam. De te, Uram, ne légy távol tőlem; erősségem, siess segítségemre, szabadíts meg az oroszlán szájából engem, nyomorultat!

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja azt megtisztítva minket gonoszságunktól.

A mélységből kiáltok Hozzád, Uram, halld meg szavamat. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De Nálad van a bocsánat, ezért félnek Téged. Lelkem vár Téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, hisz Nálad van a kegyelem, Te meg tudsz tartani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, a keresztfán elszenvedett haláláig. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jó Istenünk! Fiadban Te vállaltad értünk a kereszt gyötrelmeit. Add nekünk kegyelmedet, hogy megszabaduljunk vétkeinktől és az örök haláltól az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Mert ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Pilátus kiszolgáltatta Jézust, hogy megfeszítsék. Átvették tehát, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgy nevezett Koponya helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt rá írva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: „Ne azt írd: A zsidók királya!, hanem ahogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.” Pilátus így válaszolt: „Amit megírtam, megírtam.”

A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felső ruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ekkor azt mondták egymásnak: „Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.

Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel teli edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled, Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény, Megváltóm, add kegyelemed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!

Izráel fiai elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Imádság meghallgatásáról legyen elég ennyi: a nép bizalommal és hittel kérte az Istent, könyörgött, hogy tűnjenek el a kígyók. Eltűntek a kígyók? Nem tűntek el a kígyók. Szóval az imádság egy bizonytalan dolog.

A bűn viszont annál valóságosabb. Sokkal valóságosabb dolog a bűn, mint amennyire reálisan és valóságosan mint fogalomról, beszélni szoktunk róla. Sokkal valóságosabban is érezzük, érzékeljük és szenvedjük. Minden fájdalmunk, minden bosszúságunk, idegességünk, minden ítélkezésünk, előítéletünk, minden sebünk, minden bátortalan szavunk róla szól, a bűnről.

Luther Márton azonban, mintha csak ismerte volna a 20. századi lélektani eredményeket, így ír róla, mármint a bűnről: „Csak a Krisztus halálára nézz, és életet találsz. A bűnt ne a bűnösökben, ne magadban vagy megátalkodottakban szemléld. Bűnt csakis a kegyelem jelképében kell nézned, és ugyanezt a képet minden erőddel a szívedbe vésned. A kegyelemnek ez a jelképe pedig nem más, mint a keresztre feszített Krisztus. Mert kegyelem az, hogy a keresztre feszítette Krisztus bűnödet leveszi rólad, és magára véve hordozza érted, sőt megöli azt. A kegyelem jelképére nézni, és azt jól a szívünkbe vésni azt jelenti, hogy mindezt kételkedés nélkül szilárdan hisszük: íme, a bűn nem bűn többé, mert megkötözve elnyeletett a Krisztusban. Krisztus tehát az élet és kegyelem képmása. Vigasztalás a halál és bűn képmása ellen.”

A tegnapi tanítói-körképet egy kicsit folytatva más szempontból, nézzük meg Mózesék és a kígyók tanulságát Jézus számára. Jézus számára - jól ismerjük - mi volt ennek a pusztai történetnek a tanulsága. Ő így kommentálta ezt: „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz Őbenne, annak örök élete legyen.” - Így értelmezte a saját küldetésére Jézus Urunk ezt a pusztai rézkígyót. Jézus Igéjének pedig mi lehet a tanulsága a számunkra?

Mi a világ? - a pusztai történet és Jézus értelmezése alapján. A világ egy puszta, amely elvileg út lenne a célunk felé, de … de hitvány és unalmas helynek tartjuk. Ezért telezsúfoljuk mérgeskígyókkal. Így persze, ha a út hemzseg a mérges-kígyóktól, nehéz előrejutni.

Mi a bűn? - A bűn - vagyis a mérgeskígyó - az, amit mi teszünk ide az utunkra, mi rakjuk tele vele az utunkat, aztán Istent vádoljuk vele. Vagy ha éppen túl félénkek vagyunk Őt nyíltan vádolni, akkor imádkozunk hozzá, hogy hagyja abba, tüntesse el őket.

Mi a kegyelem? - Kiderül a történetből, nem az a kegyelem, hogy kérésünket meghallgatva Isten abbahagyja, eltünteti azt, amit mi csinálunk, hanem az a kegyelem, hogy Isten kapcsolatba lép velünk. Elénk áll Jézus Krisztusban. Elénk áll, megszólít, hogy megtanuljunk a bűneink, a kígyóink helyett rá nézni, Vele foglalkozni, Őrá figyelni. - Nem a kígyóinkra, hanem Őrá, a „rézkígyóra”.

Mi az élet? - Az az élet, ha ez, amit Isten kegyelme ad, megvalósul rajtunk. - Tehát a bűnben élve, azaz a mérges-kígyóinknak kiszolgáltatva, fogaik között vergődve, ő tömegükön ugrálva próbálva továbbhaladni, általában sikertelenül, szóval a mérgeskígyóink hegyén-hátán kínlódva vagyunk, a mérgeskígyóinknak kiszolgáltatva vagyunk, - ennek ellenére nem rájuk nézünk. Nem velük foglalkozunk. Nem őrájuk figyelünk. Nem őellenük hadakozunk. Nem őket csapkodjuk saját magunkon vagy egymáson. A bűneinket. Hanem mit teszünk? Az őket legyőző másik erőre ügyelünk. A bűnünk erejét, fullánkját, méregfogát megsemmisítő Krisztus-keresztre figyelünk. Erről tanúskodik a történet és az, ahogy Jézus ezt értelmezi.

És végül mi a halál? Az a halál, ha bűneink, kígyóink által ejtett sebeinkben nyaggatjuk, azokat próbáljuk mi, magunk gyógyítgatni, őket nézegetjük, őket számolgatjuk, a bűneink által ejtett sebeinket hasonlítgatjuk össze: kinek van több, kevesebb, mélyebb, halálosabb? - Egyszóval velük foglalkozunk.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Nem látták benned, csak az ács fiát, Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen vállalta a kereszthalált, mint ártatlan Bárány magára vette a világ bűnét. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet közöttünk, tarts meg bennünket békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Őrizz meg mindannyiunkat szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról a szeretteinkről, testvéreinkről, akik nem lehetnek itt közöttünk. Őrizd meg őket kegyelmed szerint, hogy Igéd ne vesszen kárba rajtuk. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk, dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. A keresztfádhoz megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved. - 2. Isten ama Báránya, Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. - 3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt. - 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami engem földre von. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szereteted sírig áldom, Győzedelmes Krisztusom. - 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek, A szeretet hozzád kapcsol, - Boldog, aki híven harcol, - Veled mindig győzhetek!

Téged dicsérünk, mindenható Istenünk, hogy megtartod népedet, megajándékozod békességeddel, Igéddel, és Krisztus Urunk testének-vérének közösségével. Kérünk, őrizz meg mindannyiunkat a Veled való közösségben. Adj áldást Igédnek, hogy ahol csak találkozunk szereteted evangéliumával, megerősítsen, életre indítson, életet támasszon. Jézusért kérünk Téged. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.