TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Nagycsütörtök istentiszteletén, 2012. április 5.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 310 (Dóka Zoltán sz. 1929) - Liturgia: 12

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltságunk és üdvösségünk. Magasztalom az Urat teljes szívemből az igazak körében és a gyülekezetben. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt adott az őt félőknek, népének megváltást szerzett. Örökkévalónak rendelte szövetségét, szent és félelmetes az ő neve.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltságunk és üdvösségünk.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most vizsgáljuk meg magunkat, életünket. Figyeljünk oda parancsolataira. Hallgassuk meg őket:

Ezt mondja az Úr nekünk:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez imádságban, és kérjük az Ő irgalmát:

Istenem, tiszta szívet teremts bennem. Újítsd meg bennem az erős lelket. Ne vess el orcád elől. Szentlelkedet ne vedd el tőlem, hanem vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen, és mi vétkesek megtérjünk Hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnünkért, örökre Isten jobbjára ült. Ebben bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsánatát, hogy oldozva legyenek földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Te azt akarod, hogy szent Fiad halálát hirdessük valahányszor az asztalához hív minket. Add meg, hogy mikor a testét és vérét magunkhoz vesszük, részesüljünk megváltásunk titkában az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Figyeljünk most Isten szavára egy amolyan nagycsütörtöki tanítói-körkép keretében, amelynek reménység szerint vannak a számunkra igei tanulságai.

Ennek a tanítói-körképnek az alapigéje Jeremiás próféta könyvéből szól a 31. fejezet 31. versétől a 34. verséig:

Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Isten szeretetének az evangéliumát, amelyet Jézus Krisztus személye révén mondott el, ezt tanítjuk, tanuljuk. Próbáljuk megérteni, értelmezni, felfogni, a magunk számára aktualizálni. Hittanórákon ennek fényében beszélgetünk bibliai történetekről. Bibliaórákon erre vezetjük vissza Isten és emberek kapcsolatának tanulságait. Konfirmációi felkészítésben ez előzi meg az első Úrvacsoravételt.

Mindennek ellenére Jeremiás Krisztus előtt 500 évvel közli: eljön az idő, amikor nem tanítja többé egyik ember a másikat Isten ismeretére. Ezt nem fenyegetésként mondja, hanem mint jó dolgot. Hogyan lehetséges ez? - kérdezzük. Hitünknél, személyiségünknél fogva kérdezzük, mint a Lélek által megérintett, először megérintett emberek, Igét először halló emberek az Apostolok Cselekedeteinek történeteiben. Kérdezzük: mit tegyek, mit tegyünk atyámfiai? És majd hangzik a válasz, sőt már Mózes is megmondta: Legyenek a szívedben ezek az igék.

A tanítói-körkép néhány oldalról megvizsgálva eképpen magyarázza, eképpen válaszolja meg ezt a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy eljöjjön az ideje annak, hogy nem tanítja egyik ember a másikat az Isten ismeretére? A körkép egyik oldala következő igénk Pál apostol 1. Korinthusi leveléből szól hozzánk a 11. fejezetből a 23. verstől kezdve:

Így ír az apostol:

Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.

Vigyázz, nehogy méltatlanul egyed és igyad - így int bennünket Pál apostol az Úr testének és vérének közösségében. Mit jelent ez? Így kérdez rá Isten Igéje értelmére Luther Márton a Kiskátéban egyre-másra: mit jelent ez? Tegyük fel mi is a kérdést Isten ezen Igéjéről: mit jelent ez?

Nem azt jelenti, ahogyan - mondjuk - a 2. parancsolatot félreértették vagy félreértjük: ne vedd hiába az ÚR nevét. És akkor ezt úgy értelmezték, úgy értelmezzük könnyen, hogy véletlenül nehogy hiába vegyük az ÚR nevét, hát inkább egyáltalán ne vegyük, vagy csak nagyon-nagyon vigyázva - akkor talán megússzuk, hogy méltatlanul, hiábavaló módon ejtsük ki az Ő nevét. - Valahogy így is lehetne, és így is szokták félreérteni Pál apostol intelmét: vigyázz, nehogy méltatlanul egyed és igyad.

Valami, interneten keringő esszében, novellában, kis történetben olvastam egy intelmet arról, hogy egy szép edénykészletnek vagy egy szép ruhának nem az jelenti a megbecsülését, hogyha vigyázva, eldugva a szekrényben tartjuk, és csak valami, nagyon ritka alkalmakon vesszük elő. Hanem azzal becsüljük meg, és akkor látszik az, hogy szeretjük, hogyha sűrűn használjuk, nem pedig akkor, ha ritkán használjuk.

Az ember szívébe írja - mondja Jeremiás -, az ember szívébe írja bele Isten az igéjét. Ezt teszi Jézus Krisztusért. Az egyik kedvenc filmem, olyasmi a címe: Mint a mennyország. Ebben a filmben a főszereplő: zeneszerző-karmester azt mondja magáról élete summájaként, egymondatos summájaként: gyerekkoromtól kezdve az volt a vágyam, hogy olyan zenét írjak, ami megnyitja az emberek szívét. Tudjuk, Isten szíve-vágya, hogy olyan Igét szóljon nekünk, ami megnyitja a szívünket.

Nézzük meg a másik oldalt. János evangéliumából szól a mai estnek a harmadik Igéje a 13. fejezetből:

A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.

Jakab apostolra azt mondják: az ő levelében a hit és a cselekedetek dilemmája áll előttünk. A hit tart meg, ment meg minket, nem a tetteink. Pedig ő is csak ezt mondja: „aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és nem vakon, értelmét feledve, hanem kívülről értve, azt boldoggá teszi a cselekedete”. Cselekedetei tudniillik mindenkinek vannak. Ez óhatatlan. De a cselekedeteink lehetnek a számunkra terhesek és lehetnek boldogítók. És nem mindegy, hogy melyik.

A lábmosás, amit Jézus tett az utolsó vacsorán tanítványaival, lehet liturgikus-forma, - ahogyan ma gyakorolják is. Lehet egy szokás, - lehetőség szerint a résztvevőknek előre fertőtlenítve a lábát, hogy minden tisztán és simán menjen. Eljátszva egy színjátékot, lehet teher, amit valamiért kénytelen valaki megtenni. Lehet nyűg, amiből már elegünk van. Lehet alantas dolog, ami kisebbrendűségi érzést vált ki abból, aki teszi. És ezért összeszorul a szíve, vagy a gyomra, aztán több bajai lesznek, és szépen, lassan tönkremegy vele.

Jézus szerint boldoggá tesz. Azt mondja: ha tudjátok, amit és amiért tesztek Isten akaratából, és amit én teszek veletek, akkor boldoggá tesz benneteket az Isten akaratának a teljesítése. Eljön az idő - így szól az Úr -, amikor megeleveníti népét az Isten azzal, hogy hitből, Urát ismerve és szeretve, és örömmel követi őt.

Eljön az idő!

Imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki áldozatával új szövetséget ajándékozott népének, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete legyen. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsősé­gét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. És add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg szereteted szerint rólunk, rólunk, akiknek ez a nap egy a többi közt; akiknek nincs időnk sokszor Veled tartani egy nyugodt étkezésben, akik általában csak szaladás közben harapunk pár falatot; akik az ostya és a bor minőségét kóstolgatjuk csak szereteted ízeként; akiknek nincs figyelmünk szavaidat hallgatni. Emlékezz meg rólunk, akik szereteted nélkül elveszettek vagyunk. Jézus Krisztusért kérünk, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Ének: 44 (8. zsoltár. Marot Kelemen 1496?-1544, francia. Szenczi Molnár Albert 1574-1633 - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége. - 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel legyőzöd az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted. - 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, a holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rágondolsz, s megáldod ezerszer. - 4. Kisebbé tettél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál; Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. - 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt, íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, Örök hálával áldunk mi téged.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek, és dicsérjük nevét:

Áldunk Téged, mindenható Istenünk, hogy nekünk adtad mindenedet, hogy örömöt és békességet ajándékozol nekünk Igéd által, Krisztus Urunk testének-vérének közössége révén. Őrizd meg bennünk a Veled való közösség minden áldását, hogy erős hittel Hozzád ragaszkodjunk, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

4