2012-05-20

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnap (Exaudi) istentiszteletén, 2012. május 20.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jóhírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem! Ne rejtsd el orcádat előlem, ne utasítsd el szolgádat haraggal! Te vagy segítségem, ne vess el engem, ne hagyj el, szabadító Istenem! Uram, ismertesd meg velem utadat, és lábam igazítsd a helyes ösvényre! Add, hogy meglássam jóságodat, és gyönyörködhessem templomodban!

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Uram, lélekben Hozzád emelkedem. Utaidat ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg. Vezess hűségesen, mert Te vagy szabadító Istenem. Mindig Benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert Te jóságos vagy. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosakat igazságosan vezeted, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Dicsőség Királya, minden hatalmak Ura, aki győzelmesen emelkedtél a magasságba, ne hagyj magunkra bizonytalanságban, tehetetlenül, hanem erősíts bennünket az Igazság Lelkével, akit megígértél nekünk. Vele és az Atyával együtt dicsőítünk örökké. Ámen.

Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR. Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársait arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.”

„Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.

Egy mondatban két fontos Ige van: „Isten igéje terjed” Ez ígéret és helyzetjelentés. Ígéret és helyzetjelentés. Eljutott hozzánk az Isten Igéje, merthogy bennünket szólít meg ebben a könyvben, meg minden alkalommal, amikor magányosan, magunkban vagy közösségben szól hozzánk Isten szava. Eljutott hozzánk, hiszen Jézus Krisztus azért halt meg, hogy ez az evangéliuma bennünk szóljon. Hála ennek, hiszen ez mindent megmagyaráz és mindent megold. - Ez az első tanulság, ígéret és helyzetjelentés.

Eljut azokhoz is az Isten Igéje, mivelhogy terjed, akikért aggódunk. Vagy azokhoz is, akiket ebből a szempontból magunkban, magunktól lenéznénk. Tehát úgy értem, hogy lenéznénk, - úgy gondoljuk, hogy hozzájuk úgysem jut el, vagy nem szükséges, hogy eljusson Isten Igéje. - Szóval hozzájuk is eljut.

Ugyanis Isten Igéje minden ragályos betegségnél sokkal erősebb. A ragályos betegségek abból az erőből fakadóan terjednek, amit az élő szervezet önfenntartó ereje hordoz. Isten Igéje pedig abból az erőből fakadóan terjed, amit az élő Isten terve és szándéka hordoz.

Isten Igéje tehát terjed. Ha útját álljuk Isten Igéje terjedését valamilyen okból, szándékosan vagy véletlenül, akkor sem áll meg. Az egyetlen következménye lehet ennek, ha útját álljuk, hogy kikerül minket. És kikerülnek minket, vele együtt az áldásai.

A másik tanulság ugyanebben a mondatban: A tanítványok száma növekszik. Még a papok is - mondja Lukács. Ott akkor Jeruzsálemben a papok, ez a szó, ez a sötét és gyomrot-szorító szó, azt jelentette, hogy akik Isten Igéjének elvi ellenségei, akik elvből ellene vannak. Szóval a tanítványok száma növekszik. Ennyire ellenállhatatlanul és ennyire kiszámíthatatlanul, hogy még a papok is.

Ha útját álljuk a tanítványok száma növekedésének, a tanítványok száma akkor is növekszik. Erre is igaz ez az ígéret. Tovább növekszik a tanítványok száma akkor is, nekünk viszont az egyetlen következménye lehet az, hogy zúgolódás támad közöttünk. Aránytalan erőfeszítés lesz a részünk, és egyéb, ehhez hasonló nyomorúságok, nehézségek, amelyek függetlenek attól, hogy a tanítványok száma növekszik.

Aztán tanulság ebből, hogy ez a két ígéret: Isten Igéje terjed, és a tanítványok száma növekszik, ez véletlenül sem a mi saját közösségünknek a pecsétes ígérete. Nem saját lelki élményünknek az eszköze és forrása. Tehát ne azt várjuk ettől az ígérettől, hogy mi mosolyogva lecsücsülünk, és megvárjuk, hogy itt, körülöttünk duzzadjon a létszám, és mindenki lélekben, bölcsességben örvendezzék.

Jézus és tanítványa mindig és mindenhol azért dolgozik, hogy ott, akkor, a Jelenések Könyvének a szavai szerint a „trónus és a négy élőlény körül” - így látja János apostol a látomásaiban - „ott szóljon az ének.” Ezért dolgozik Jézus és mindenkor minden tanítványa. Függetlenül Jeruzsálemtől, függetlenül Tatabányától. Magyarországi Evangélikus Egyháztól és minden egyéb adminisztrációs szervezettől. - Bár, amikor ezeket olvassuk, a jeruzsálemi gyülekezetről olvassuk ezeket, bár ekkor még Pál nem tért meg. Még előtte vagyunk. Még a samáriai emberek sem kaptak Szentlelket Istentől. Még azelőtt is vagyunk. Még nem hallották az evangéliumot más tartományok és más városok lakói. Még ezelőtt is vagyunk. Még csak a Jeruzsálem városában élő gyülekezetről olvasunk.

Lukács ebben a leírásban mégsem róluk szól. Akkor nem maradt volna fenn számunkra a Bibliában. Nem róluk szól, hanem rólunk szól, mirólunk. Az egyetemes anyaszentegyházról, a szentek közösségéről. Amit a Jelenések Könyve úgy fogalmaz: a megszámlálhatatlan sokaság. Arról a közösségről szól, amelynek a tegnapi Missziói Napi gyülekezet, bármilyen lenyűgöző tömegélményt nyújtott is, csak egy cseppje. Időben is, térben is, létszámban is - egy cseppje. Ezért maradt fönn számunkra ez az Ige, ez az eset, a tanulságaival együtt.

Édes Istenünk! Hálát adunk Neked azért, hogy szavaddal, Lelkeddel, szereteted jó hírével elérsz, megszólítasz, megállítasz és fölemelsz, életre keltesz minden embert. Hálát adunk Neked azért, hogy bennünket is megszólítottál, fölemeltél és életre keltettél. Hálát adunk azért, hogy a gyermekeinket, az utánunk jövőket, a körülöttünk, közöttünk élőket is megszólítod, felemeled, életre kelted. Hálát adunk azért, hogy Te véghez viszed, amit megígértél, hiszen senki, semmi nem állíthat meg abban, amit szereteted elhatározott. Hálát adunk azért, hogy itt, miközöttünk szólt és szól a Te szavad, hogy bennünket megérintsen, gazdagítson. Megvédjen és megbátorítson. Minden körülmények között. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Édes Atyánk, jó Istenünk! Kérünk, te add meg nekünk mindazt, amire szükségünk van, hogy szavad elérjen hozzánk, megértsük, meghalljuk, szólítson, érdekeljen bennünket és végül pedig legfőképp, hogy eljusson a szívünk mélyéig, és bennünket formáljon, újjáteremtsen. Kérünk Téged, Istenünk, növelj bennünket, népedet szerte a világban, itt a mi országunkban, Egyházunkban, gyülekezetünkben egyaránt. Kérünk szólítsd meg és erősítsd meg azokat, akik közöttünk élnek. Szólítsd meg, erősítsd meg családtagjainkat szeretteinket, szomszédainkat, munkatársainkat, barátainkat. Szólj azokhoz, akikhez mi csak beszélni tudunk, de beléjük látni és beléjük hatni nem tudnunk.

Urunk, kegyelmedre bízzuk az embervilágot, azokat is, akik tőlünk messze vannak, és mások, más vidéken élnek, más gondolatokkal ébrednek és fekszenek. Azokat is, akiket ismerünk és napról-napra találkozunk velük, de csak a Te hatalmadban maradjanak is. Szeretetedbe ajánljuk mindannyiunkat, gyülekezetünket, közösségünket, a közöttünk formálódó, élő közösségeket, kapcsolatokat. Te áldd meg a Te népedet Igéddel és Lelkeddel, hogy megerősödjünk, hogy megálljuk a kísértések között, hogy ne csüggedjünk el a próbatételekben és az adódó bajokban, nehézségekben, hanem a Te szeretetedben bízva álljunk, járjunk, lépjünk, reménykedjünk.

Jézusért kérünk Téged, aki a mi reménységünk, váltságunk, kősziklánk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

1. Jézus Krisztus, mi kegyelmes jó Urunk, Könyörgéssel színed elé járulunk: Ínségében nyájadat el ne hagyjad! Tőled várunk segítséget, oltalmat. - 2. Reád hagyjuk szentegyházunk dolgait. Orvosold meg sokféle nagy bajait! Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat, Parancsolj, és csendesítsd a habokat! - 3. Békessége, oltalma légy népednek, Szaporítsad számát te híveidnek, Mindnyájunknak add a te Szentlelkedet, Hogy hirdessük áldással nagy nevedet! - 4. Szent az Atya, mindenek Megtartója, Szent a Fiú, mindenek Megváltója, Szent a Lélek, Vigasztalónk, Vezérünk, Szentháromság, hálás szívvel dicsérünk.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.