2012-12-25

1. Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén, Mely Betlehemnek mezején nagy régen Zengett ekképpen. - 2. A magasságban dicsőség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jó akarat mindenféle népnek És nemzetségnek! - 3. Eljött már, akit az atyák rég vártak, Sok királyok is kit látni kívántak, Kiről próféták jövendőt mondottak, Nyilván szólottak. - 4. Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk, Általa lett sok bűnünkből váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk, Boldogulásunk. - 5. Háladás légyen az Atya Istennek, Ő szent Fiának, a ma születettnek, A Szentléleknek, mi bölcs oktatónknak, Vigasztalóknak. - 6. Ó, örök Isten, dicső Szentháromság, Szálljon mireánk tőled világosság. Távozzék tőlünk bűn és szomorúság, Légyen vidámság!

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk akkor önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minden gonoszságtól.

Uram! Bűneim összecsapnak a fejem fölött. Rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve Előtted sóhajom. Bizony megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Ne hagyj el engem Uram Istenem, ne légy távol tőlem. Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő szegénysége árán meggazdagodjunk. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Istenünk, áldunk Téged, mert testté lett Igéd világosságát ránk árasztod. Add, hogy ez a világosság hit által ragyogjon a szívünkben, és megfényesítse az életünket az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most. Karácsony első ünnepének levélbeli Igéje Pál apostol Titushoz írt leveléből szól hozzánk a 2. fejezet 11. versétől kezdve:

Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.

Történt azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihúny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak… Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Kedves Testvéreim! Szeretjük az egyértelmű, nyilvánvaló, világos, követhető, ellenőrizhető dolgokat. Ezért szólt úgy az angyal a pásztorokhoz: „Jel adatik nektek” - ott az a gyermek az istálló jászolában. - Mert egy gyermek, nagyon is kézzel fogható, szó szerint. De ami ezzel beteljesült, amit most fogok olvasni, prófécia, - az szintén valamiféle gyermekről szól, nem a gyermeknek ezt a kézzel foghatóságát tárja elénk. Sokkal inkább azt, ami valahol bennünk, belül születhet meg vagy marad el. - Ez a hit.

Kik azok a pásztorok, akiknek megjelent az ÚR dicsősége? Kik azok a pásztorok? - Nekem először inkább a Zsoltár jut eszembe: „Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól.” - Igen, talán megtanultuk, hogy az ÚR a mi pásztorunk. Ezért olyan szép, olyan kézzel foghatónak tűnő értéke van annak, ahogy a pásztorokhoz szól az Úr dicsősége, és meglátják a Gyermeket. Olyan szép álom, hogy ezek a pásztorok, akiknek megjelent az ÚR dicsősége, - ők a hívők -, akik mindig várják a Messiást, akik gyönyörködnek az Isten ígéretében, és ujjonganak az angyaloknak. De még az evangéliumban sem azt halljuk, hogy ujjonganak, hanem, hogy megrettennek, a próféciában pedig ezt olvassuk - még mielőtt a mai Igénk elkezdődne -, így ír róluk Ézsaiás: „Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz, majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát”.

Íme, a pásztorok leírása. Ők mi vagyunk. A nép, amelyik bolyong az országban. Ha nem kapja meg a húst, gyalázza, akit tud. Aki fölötte van, akinek - szerinte - kötelessége lenne húst adni. Ők mi vagyunk, Földön élő emberek, akikre a halál árnyéka vetül.

Nagy vita kerekedett ezekben a napokban-hetekben a Református Egyház karácsonyi rövid filmje, kis klipje miatt. Van, aki azt mondja: csodálatos. Van aki asztalt csapkodva követeli: tiltsák be! Ez a kisfilm a pásztorokat, akiknek megjelent az Úr dicsősége, úgy mutatja be, mint dagi, flegma, igen-igen rossz arcú kamionost, aki mellé csak azért szállt föl a fiatal pár a kamionba, mert már nagyon-nagyon rosszul van a kismama, és nincs más, aki fölvegye őket. - Ők a pásztorok.

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Valaha az jutott eszembe az Isten világosságáról, - amelyet megígért nekünk Ézsaiás próféta -, hogy az jó. Mert ha lekapcsolják a villanyt, akkor az addig forma nélküli és ezért alak nélküli árnyak formát, alakot öltenek, és félelmetessé válnak. A sötétség félelmetes, és ezért várjuk és örömmel fogadjuk, ha felkapcsolják a világosságot.

Lukács az evangéliumában mégis azt mondja, ezek a pásztorok - akik mi vagyunk -, ezek a pásztorok megijedtek, mert megvolt a maguk élete. Megvolt a maguk útja ott, az éjszakában. Őrizték, ami az övék, ami a dolguk, és bizony megvakította és megrémítette őket, amikor az Isten azt mondta: „Legyen világosság!” Mert a világosság is, ha felragyog, alakot ölt és félelmeket gerjeszt. Mert azt érezzük és kérdezzük: mi lesz ebből? Megint egy hatalom, amely a maga világosságát diktálja ránk! Egy újabb hatalom. Pedig nekünk már elegünk van az új világosságokból és a fényes szelekből.

De a Világosság így szól: Ne félj! - mert örömöt hirdet. És ezek a pásztorok, akik meghallják az Isten szavát, ezek meglátják, átélik, megismerik az örömöt. Mit jelent ez? Ez a gyermek, ez az uralom, ez a hatalom, amelyről a Világosság szól?

Emögött az uralom mögött nincs fegyver. Különös dolog ez. Szokatlan, és mindjárt előrevetíti a továbbiakat. Nincs fegyver mögötte. Azt mondja, hogy a dübörögve menetelő csizmák és a véráztatta köpönyegek, a karhatalom, amelyik az uralmakat, új világosságokat kíséri, védi és ideig-óráig fenntartja - megszűnik, megsemmisül, végük, nem kell. Nincs mögötte fegyver, amelyik nyomatékot adna ennek az uralomnak.

Egy Gyermek van ott, akinek a vállán levő uralom, az a vállán levő kereszt. Nem gyöngyházzal kirakott, arany, ezüst, szépen csüngő, hanem közönséges, nehéz és kivégzésre való kereszt. Ez az Ő fegyvere. Uralma, békéje, amit megígér a prófécia, nem ránk szabott uralom. Ezt úgy mondja később az a Gyermek, hogy: „A békémet nem úgy adom, ahogy a világ”. - Megint csak nem erő, hatalom, a nagyobbnak a szava teremti a békét. Nem kastélyban írják alá, fegyveres őrök kíséretében, hogy aztán mint vert sereg vonuljanak haza, akik aláírták, és hordozzák ennek a szégyenét évszázadokig,

Ezt a békét Ő nem úgy adja, ahogy a világ, ugyanis nem a világban valósul meg. Ha körülöttem béke van, nem harcolnak a harcoló felek, az semmiféle garanciát nem biztosít arra, hogy kik ellen védenek. Semmit. Csöndben, halotti csöndben indulatok, békétlenségek, félelem, keserűség, önvád, gyűlölet növekedhet - szépen, csöndben, mint a mag a hó alatt. „De nem úgy adom, ahogy a világ adja”. Nem a világban jelenik meg ennek a Gyermeknek a békéje, hanem a pásztorokban benn. - És ez nagy dolog.

És ez, egyedül ez teszi lehetővé, hogy uralma nem a következő rendszerváltásig tart. Itt az cselekszik, aki mindig, mindenhol, kezdettől fogva, valaha is tett valamit. Aki már az elején azzal kezdte: Legyen világosság! És azóta is ezt teremti!

Köszönöm, Uram, hogy Te, egyedül Te legyőzheted bennem, bennünk a félelmet. A gyűlöletet, az indulatot, a rettegést, hiszen a Te uralmad, amely a szereteten nyugszik, kezdettől fogva örökké tart. Urunk, nyisd meg ajtódat, és vezess bennünket országodba, hogy mostantól fogva a Te békességedben járjunk. Jézus Krisztusért. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Jézus Krisztus dicsértessél, Hogy érettünk megszülettél, Az ember és angyalsereg Ma ennek mind örvendenek. - 2. A szent Isten egyetlenét Íme, jászolba fektették. Az ember gyarló testébe Öltözött az örök ige. - 3. Kit be nem foghat a világ, Most Mária öleli át. Az Isten, ki alkot, teremt, Mint gyermek, köztünk megjelent. - 4. Örök világosság jött el, Betölti földünk fényével, Hogy legyünk megváltottai, A világosság fiai. - 5. Úgy jött a földre szegényen, Hogy minket gazdaggá tegyen, Hogy mint mennyben az angyalok, Már itt lehessünk boldogok. - 6. Isten tette mindezeket, Hogy lássuk, mennyire szeret. Jer, keresztyének, zengjetek Az Úrnak öröméneket!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben a láthatatlan Isten látható emberré lett, és békességet hozott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a Te irgalmad, hiszen elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg a békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg mindannyiunkról és őrizz meg minket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Istennek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek! 2. Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek! Kit az igaz szeretet A Jézushoz elvezet, Békesség, békesség embernek! - 3. Dicsérjük a szent angyalokkal, Imádjuk a hű pásztorokkal Az isteni Gyermeket, Ki minket így szeretett. Dicsérjük, imádjuk és áldjuk! - 4. Dicsőség az örök Atyának És értünk született Fiának! Hála a Szentléleknek, Áldások kútfejének! Dicsőség, dicsőség Istennek!

1. Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk, ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban! Ki atyai szeretetből Megváltott veszedelmünkből - Dicsérjük háladással! - 2. Az ördögnek foglya voltam, Halálban elveszetten, Így kínozott minduntalan A bűn, melyben születtem; És mind mélyebbre süllyedtem, Jó nem volt az életemben, A bűn vont hatalmába. - 3. A jócselekedet, erény Nem segített énrajtam, Nem enyhített lelkem sebén, A jót bárhogy akartam. A kétségek terhe alatt Nékem csak a halál maradt És a pokol borzalma. - 4. De végre nagy gyötrelmemet Az örök Úr megszánta, Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván, Ki néki legdrágább volt. - 5. És ő engedelmeskedett: Eljött a földre értem, Szép, tiszta szűztől született - Ember lett és testvérem. Nagy hatalmát elrejtette, Én földi formám fölvette, Hogy a gonoszt legyőzze. - 6. Úgy tégy és csak úgy taníts hát, Mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet - Ezt bízza rád Megváltód.

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek és hirdessétek az örömhírt, hogy eljött a Megváltó, az Úr Krisztus. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

Himnusz: Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.