TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. december 9-én, Advent 2. vasárnapjának istentiszteletén Schermann Gábor lelkész és a gyülekezet Gitáros Énekcsoportja szolgálatával.*

Isten hozott mindenkit ma az istentiszteletünkön. Testvéreim, ahogy szokott lenni, az istentisztelet elején a kezdőéneket a Gitáros Énekcsoport szolgálatával énekeljük, többször is. Kapcsolódjunk be nyugodtan!

Kezdőének - (Gitáros Énekcsoport szolgálata):

Fényességedbe én sötéten érkezem, Uram, irgalmazz, békét csak nálad lelek.
Atyám, vétkeztem én, hiszen ismersz engem, Uram, irgalmazz...
Látod félelmemet, Feléd nyújtom kezem, Uram, irgalmazz...

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére,

és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére. Ézs 30,27-30

Urunk, néped pásztora, hallgass meg,

jöjj el, és üdvözítsd népedet!

Jelenj meg ragyogva,

segíts, megváltó Istenünk!

Ments meg minket nevedért,

és bocsásd meg vétkeinket!

Ragyogtasd ránk orcádat,

hogy megszabaduljunk! Zsolt 80,2.3; 79,9; 80,20

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Isten színe előtt most, Testvéreim, gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljuk meg az életünket, szívünket Isten parancsolatainak a tükrében: Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért kérem most, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Forduljunk hittel Istenhez, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram, Hozzád menekülök, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan! Légy erős kősziklám, segíts rajtam, vezess nevedért, szabadíts ki a hálóból, mert Te vagy erősségem. Lelkemet kezedre bízom, Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, aki eltávolítja népe közül a gonoszságot, eltöröli a bűnünket. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Legyen velünk az Ő Lelke, hogy új életben járjunk Általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Urunk, Jézus! Mi megszenvedjük ezt a világot. Vágyódunk az igazság és békesség után. Bizonytalanul kérdezzük, mikor jössz el, hogy megújítsd teremtett világodat. Könyörgünk Hozzád, hogy a kétség és az aggodalom kiáltását legyőzhesse a szívünk hálaéneke. Tebenned reménykedünk most és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom. A mai vasárnap, Advent 2. vasárnapjának Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás prófétától szól a 63. fejezet végéről, és a 64. fejezet elején:

Így szól a próféta:

Tekints le az égből,

nézz le szent és dicső hajlékodból:

Hol van féltő szereteted és hatalmad?

Szíved megindulása és irgalmad

miért marad távol tőlem? Hiszen te vagy a mi atyánk,

Ábrahám nem ismer bennünket,

Izráel nem törődik velünk.

URam, te vagy a mi atyánk,

ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

Miért engeded, URam,

hogy letévedjünk utaidról?

Miért engeded, hogy a szívünk

kemény legyen, s ne féljen téged?

Fordulj szolgáidhoz,

örökséged törzseihez!

Szent néped csak kis ideig

birtokolta szent helyedet,

azután ellenségeink taposták.

Olyanok lettünk, mintha sohasem

uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről

neveztek volna el.

Bárcsak szétszakítanád az eget,

és leszállnál,

hogy meginogjanak előtted a hegyek!

Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,

és felforralja a tűz a vizet,

úgy ismertesd meg nevedet

ellenségeiddel:

reszkessenek tőled a népek,

ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz:

ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek.

Soha, senki sem hallotta,

fülébe nem jutott,

szemével nem látta,

hogy volna isten rajtad kívül,

aki ilyet tenne a benne bízókért.

Így szól erről Jézus Urunk a mai vasárnap evangéliumbeli Igéjében, Lukács evangéliuma 21. fejezetében, a 25. verstől kezdve:

"Akkor - mondja Jézus - jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”

Mondott nekik egy példázatot is: "Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."

"Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt."

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyében, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád. De a hívő előtt az Úr, Megfejti önmagát.- 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt, s belőle majd, Áldás esője hull! Bízzál az Úrban, rólad Ő, Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt, Szent arca rejtezik!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnap levélbeli Igéje a Zsidókhoz írt levélből szól 10. fejezet 35. versétől a 39. verséig:

Így ír nekünk az apostol:

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

„Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” - hirdette ki Jónás próféta annak idején. És - láss csodát! - a ninivei emberek elhitték, és ennek ellenére, hogy elhitték, nem menekültek el. Nem evakuálták Ninivét. Nem halmoztak föl túlélő készleteket a kritikus időszakra. Nem készültek semmilyen világvége látványosságra. Nem építettek maguknak bunkert. Még csak nem is vitatkoztak egymás között a próféta igazáról.

Semmi ilyesmiről nem tudok, hogy történt volna Ninivében abban az időben. Ellenben ott maradtak a helyükön, és felhagytak azzal az élettel, ami amúgy teljesen hétköznapi élet volt, csak épp nem vezetett sehova. - Mindössze ennyi történt. Mert tudták azok az emberek ott Ninivében, hogy az igazi baj nem az lesz, hogyha most meghalnak, hanem az, hogyha elvesznek. És ez nagy különbség.

Azóta azok a ninivei emberek - bár Jónás prófétának végül nem lett igaza, és nem jött el a világvége Ninivére -, azok a ninivei emberek azóta mégis meghaltak egytől- egyig. - Meghaltak, de - a róluk szóló bibliai feljegyzés tanúsága szerint - nem vesztek el. - És ez nagy különbség.

Még 12 nap, és itt a világvége! - hirdeti az emberi félelem. És biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem baj, hogyha elhiszem. Sőt az se baj, ha nem hiszem el. A baj az, hogyha nem hallgatok Jézus szavára, méghozzá arra a szavára, hogy tehát: „Emeljétek fel a fejeteket! Egyenesedjetek fel, mert a megváltásotok közeledik.”

Világvége minden pillanatban van abban az értelemben, ahogy az emberi félelem tekintheti, hogy tudniillik: meghalok. Valaki valahol minden pillanatban meghal. Számára ugyanaz történik, mint amit a világvégétől várunk. Az apostolnak tehát nagyon is igaza van, amikor azt mondja: „ egy igen-igen kevés idő”, ami hátravan. A kérdés azonban sosem az, hogy el tudom-e kerülni, - hanem az, hogy pusztulást várok-e vagy megváltást, hogy meg akarom úszni, vagy megmaradok Krisztussal.

Nem véletlenül, nem szent beszédként, nem idő kitöltő szövegelésként írta az apostol a levél címzettjeinek azt, hogy „a reménységben maradjatok meg!”, hanem egészen konkrét problémáik voltak ezeknek az embereknek. Történetesen az, hogy irtották őket, mint a legyet. Elég kézzel fogható és húsba vágó oka volt annak, hogy az apostol így írt nekik: „el ne veszítsétek a reménységeteket, mert annak nagy jutalma van”. Nem sikerült elérniük a levél címzettjeinek, hogy életben maradjanak. Ilyesmit még az apostol sem ígért nekik. - Viszont nem hátráltak meg, mert ők nem a meghátrálás, hanem a hit emberei voltak. És a levél tanúsága szerint - és az egész Újszövetség tanúsága szerint - éltek, merthogy azt mondja Jézus Urunk, hogy „aki hisz énbennem, hogyha meghal is, él”.

Érdemes odafigyelnünk arra, amit ugyanazokban a századokban, a nyomorúságok századaiban, amelyek újra és újra eljönnek Isten népére - hol így, hol úgy, ki tudja mikor, miért és hogyan, de állandóan - szóval érdemes odafigyelni, ugyanezen századokban elmondott szóra, amelyet az egyik, akkori neves igehirdető mondott: „Az Istenbe vetett bizalom ékes példája: Krisztus számunkra minden! Be akarsz gyógyítani egy sebet? Ő az orvos. - Gyötör a magas láz? Ő az üdítő forrás. - Nyomasztanak a bűneid? Ő a megigazulás. - Segítségre van szükséged? Ő az erő. - Félsz a haláltól? Ő az élet. - A mennybe vágyol? Ő az út. - Menekülni akarsz a sötétség elől? Ő a világosság. - Élelmet keresel? Ő a táplálékod. - Ezért jöjjetek, ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr! Boldog, aki Benne bízik!” (Ambrosius, Élt: ~340-397) - Eddig az idézet.

Visszatérve a kiinduló pontunkhoz: Még elment nap, és végem van. Így vagyunk. - De ezt a Földet, amelyen járunk, a Nappal, a meteorrajokkal, valamennyi csillagrendszerrel, meg az egész végtelennek tűnő űrrel együtt a tenyerén tartja az én Uram, aki egy szavával teremtette és az élete árán váltotta meg. Aki eljött, hogy meghaljon értem.

És Aki eljön, hogy felemeljen engem. Ezért mondja, hogy „emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok”.

Imádkozzunk:

Urunk! Köszönöm Neked azt, hogy eljöttél és értünk halált szenvedtél. Végigjártad az emberi nyomorúságot, és Magadra vetted az emberi bűnt. Hálát adok Neked, Uram, hogy eljössz, mert nem hagyod magára ezt a világot, amelyet teremtettél és amelyet megváltottál véred által. Hálát adok Neked, Uram, hogy eljössz felemelni, ujjat kezdeni, velünk, szeretteiddel újat teremteni. Urunk! Hálát adok Neked, hogy szívünket megerősíted újra és újra, nem hagysz kétséget szereteted és hatalmad felől. Urunk! Hálát adok Neked azért, hogy bár Te diadalmas vagy és igaz, mégis alázatos és irgalmas. Mi nem tudjuk ezt utánad csinálni. Engedd, hogy a Tieid legyünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 147 (Kovács Sándor 1869-1942) - Liturgia: 13

1. Kitárom előtted szívem, Ó, jöjj, légy vendégem nekem! Üdv és élet forrása vagy, Békességet, erőt te adj! Ha gond és bánat porba von, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 2. Jöjj el, lelkem epedve vár, Irgalmas mennyei Király, És ragyogtasd tekinteted E bujdosás völgye felett, Hogy járjon a te utadon, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 3. Jöjj és oszlasd el a homályt, Mely tévelygő szívemre szállt, És erősítsen szent kezed, Ha harcomban elcsüggedek! Ha bűnöm súlyos terhe nyom, Ó, térj be hozzám, Jézusom! - 4. Hű őrizőm, jövel, jövel, Szerelmeddel maradj közel! Ha elfedett a borulat, Az örök honba nyiss utat, Hol szent neved magasztalom! Ó, térj be hozzám, Jézusom!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesítve a próféciákat Üdvözítőül jött a világba. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvöségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg Egyházadról, népedről: itt közöttünk, a körülöttünk élők között, országunkban és egész világunkban. Emlékezz meg népedről, mert Krisztus vérén váltottad meg. Őrizd hitét, tartsd meg a Te békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Emlékezz meg Mankóczi családról: Edit néniről és szeretteiről. Te tartod kezedben őket, Te formáljad úgy a szívüket és mindannyiunk szívét, hogy bölcs szívhez jussunk, az akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a Te országodban.

Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárához!

Énekek:

Gitáros Énekcsoport szolgálata:

1. Az égbolt megnyílik, angyalkórus énekel,
Zeng az örömhír, hozzánk Jézus jött ma el.
Refr.: Gyere, énekelj most velünk, mert Fiút küldött az Úr nekünk, énekelj velünk!

A vén Föld most örül, ezer csillag felragyog,
leborul a napkorong és térdet hajt a Hold. Refr.

A jászol fényei oszlassák sötét gondjaid!
A világ népei hallják a béke hangjait! Refr.

2. A mélységből halld meg Uram, kiáltok hozzád, Halld meg, Uram, hangomat! (2×)
Sötétségből vágyódom a világosságra, Halld meg, Uram, hangomat! (2×)
Sivárságban élő vizet keres a lelkem, Halld meg, Uram, hangomat! (2×)
Ajándékul új éneket írj a szívembe, Halld meg, Uram, hangomat! (2×)

3. Jertek, hívek Jézus elé, Betlehem kis jászla felé,

Jertek, Jézus drága nevét Áldja vígan szívünk, szánk.

Szégyent vall a bűn mérge már, Bárhogy támad sátán, halál,

Szívünk benne békét talál, Ó, mi gondunk volna még!

Isten nékünk adja Fiát, Hálás, hívő szívvel imádd!

Ő a szolgaságból kivált, És a mennybe fölemel.

Szánó szíve vonta felénk. Látta lelkünk égő sebét,

És elhagyta értünk egét: Testet öltött, földre szállt.

Jákób fénylő csillaga Ő. Sátánt, átkot, bűnt leverő.

Gyászos éjből tűnik elő. Győz a poklok erején. - (138. ének)

4. Ez az öröm el ne múljék! Utunk itt most összeér,

Fáradtan kerestük célunk, Elfogott a csüggedés.

Ez az öröm el ne múljék! Talán a múlt nem kísért.
Te is állj be most a körbe, Fogd a többiek kezét!

Ez az öröm el ne múljék! Az asztalon bor, kenyér.
Atyád nyitott szívvel vár rád, Tárt karokkal fut feléd.

Ez az öröm el ne múljék! Vándorlásunk véget ér.
Jézus békessége árad. Tudom most már van remény.

143 (Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, örömmel fogadlak, Áldott légy, hogy eljöttél; Hittel téged megragadlak, Hogy Megváltómmá lettél. Már többé el nem eresztlek, Szállásra szívembe veszlek, Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! - 2. Nincs, fejedet hová hajtsad, Elhagyott vagy és szegény. Mégis, Uram, mit óhajtsak? Csak téged kereslek én. Elrejtett kincs van tenálad: Vigasztalás, bűnbocsánat. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! - 3. Add, legyen fő gazdagságom A te nagy szegénységed. Amíg élek e világon, Adjam át magam néked. Ha véget ér földi pályám, Megadod te égi pálmám. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! - 4. Bátorítson szelídséged, Hogy én is szelíd legyek, Mutassak szíves készséget, Más bajában részt vegyek; Ne éljek csak önmagamnak, Hanem felebarátomnak. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! - 5. Szívem néked már ajtót tárt, Uram Jézus, hozzám szállj! Jövel, régen óhajtva várt, Maradást nálam találj! Törüld könnyem, szüntesd bajom, Így víg örömmel mondhatom: Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet!

Oltári előtti befejező szolgálat.

Mondjunk köszönetet Istennek, és dicsérjük nevét:

Urunk, magasztalásodat hallotta a fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.