TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. szeptember 2.-án, Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 380 (Tranoscius énekeskönyv, szlovák - Skultéty A. korálkönyve 1798)

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üd
vösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről el­mélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Oly igen jó nekem Isten közelsége,

Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak. Zsolt 73,28

Mindenkor veled vagyok, Istenem,

te fogod jobb kezemet.

Tanácsoddal vezetsz engem,

és végül befogadsz dicsőségedbe.

Nincs senkim kívüled a mennyben,

a földön sem telik kedvem senki másban.

Ha testem és szívem elenyészik is,

szívem kősziklája te maradsz, Istenem. Zsolt 73,23-26

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Oly igen jó nekem Isten közelsége, Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak.

Keresztelő - konfirmáció

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható, irgalmas Isten! Készítsd fel a szívünket a jó cselekvésére, egymás szeretetére, hogy amikor eljön szám­adásod napja kegyelmet találjunk az Úr Jézus Krisztusért, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Ének: 299 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Jöjj, térj be, kapum tárva! Légy drága vendégem, Ki újjá szültél engem Már keresztségemben! Jöjj, áldott Szentlé­lek. Jöjj, Atya, Fiú Lelke! Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének! - 2. Nagy kegyelmedet zengem: Holt vesszőt megszántál, S a nemes tőbe engem Immár beoltottál. De jöjj és segíts hát, Hogy növekedjem szépen, És gyümölcs bőven érjen! Végezd be jó munkád! --3. Jöjj, bölcsességnek Lelke, Te mutasd meg nekem, Az Úrnak hogyan kedves Most imám, énekem! Szent segít­ségeddel, Útmutatásod által A könyörgés felszárnyal, S meghallgatásra lel. -- 4. Jöjj, várva várlak téged! Te tölts meg erőddel! Mert szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el. Tedd tisztává szívem, Hogy életem is áldjon, És szolgálatban járjon Mindhalálig híven!

Békesség Nektek! Feltámadott Urunknak e szavával köszöntelek Benneteket, Testvéreim, itt, Jézus gyülekezetében, amikor ma eljöttetek, hogy a lányaitok a keresztség szentségében részesüljenek.

Hallgassátok meg mindenek előtt a gyermekek evangéliumát:

Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus látta, így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Átölelte, és ke­zét rájuk téve megáldotta őket.

Az Úr áldja meg Mirjamot, Dinát és Leát is, hogy áldássá legyenek, és örök életet nyerjenek Krisztus Urunk kegyel­méből. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Krisztus Urunk mennybe menetele előtt ezt mondta a tanítványoknak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Mennyetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyá­nak, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”

Ezek alapján kérdezem tőletek, Erzsébet és Zsolt:

- Akarjátok-e, hogy a lányok a keresztség szentségében részesüljenek, ezzel Isten gyermekei és Krisztus egyházának a tagjai legyenek? Akarjátok-e? - Akarjuk.

- Vállaljátok-e, hogy az Evangélikus Egyház segítségével gondoskodtak az ő hitben való növekedésükről? Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Tegyetek azért most vallást hitetekről, magatok és a lányok nevében! A gyülekezettel együtt, fennállva mondjuk el a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Kérdem Tőletek, Erzsébet és Zsolt:

Akartok-e ebben a hitben megmaradni, hitetekről kitartó hűséggel, áldozatos szeretettel tanúbizonyságot tenni? Akartok-e? - Akarunk.

Isten az, aki ébreszti Bennetek az akarást és a cselekvést az Ő tetszése szerint. Mondjátok el tehát most a gyülekezet színe előtt és Isten színe előtt a Konfirmációi Hitvallásotokat:

Én - Erzsébet és Zsolt - hálát adok Istennek, az én Teremtőmnek, hogy engem a keresztség által gyermekévé foga­dott. Hiszem, hogy Jézus Krisztus, az én Uram és Megváltóm, aki nekem is bűnbocsánatot szerzett a keresztfán. Vallom az Evangélikus Keresztyén Egyház tiszta és igaz tanítását, és hozzá hűséggel ragaszkodom. Kérem a Szentlélek világosságát és erejét, hogy a bűn ellen harcoljak, a szeretetben növekedjek és a hitben megálljak mindhalálig. Ámen.

Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úrban! Kérjük együtt Isten Lelkét: töltse be a hit erejével és világosságával Erzsébet és Zsolt Testvérünket, hogy a hit erejével felismerjék és kövessék az Urat, ellenálljanak a kísértésnek, ha elesnek, megtalálják a bűnbocsánat, a remény és az újrakezdés forrását Krisztusban.

Imádságképpen énekeljük most együtt, orgona kíséret nélkül, a 229. énekünk 1. versszakát:

Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek is­teni ereje Sok népet egy hitre víve, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja!

Jöjj, teremtő Szentlélek, mert gyenge a mi erőnk, gyarló a mi szívünk, magunktól nem tudunk Krisztusban hinni, sem Nála megmaradni, de Benned reménykedünk, Te minket is újjáteremthetsz. Szánj meg bennünket és a Testvéreinket, akik most hitvallást tettek sok tanú előtt. Világosítsd meg őket, hogy Krisztushoz térjenek, győzd meg, hogy Krisztusban higgye­nek, bátorítsd, hogy Krisztust kövessék, erősítsd, hogy Krisztushoz ragaszkodjanak, szenteld meg őket és minket, mindnyá­junkat. Jöjj, Szentlélek, jöjj mihozzánk! Ámen.

Erzsébet és Zsolt! Konfirmandus Testvéreim! Térdeljetek az Úr oltárához, és vegyétek az Úr áldását:

Szabó Erzsébet: Minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok. - 1. Korinthusi levél 3:22-23. Ámen.

Sümegi Zsolt: Hagyd az ÚRra utadat, bízzál Benne, mert Ő munkálkodik. - Zsoltár 37:5 - Ámen.

Az Atya, Fiú, Szentlélek áldjon és erősítsen meg, Erzsébet és Zsolt, hogy megálljatok a hitben mindvégig. Ámen.

Forduljunk Istenhez imádságban és kérjük az Ő irgalmát:

Urunk, add erődet e Testvéreinknek, hogy az Ige rendszeres hallgatói és hűséges megtartói legyenek. Áldd meg őket, hogy az Úrvacsorai közösségben Veled találkozzanak, Benned erősödjenek meg. Szenteld meg családjukat, hogy a keresztség­ben kapott áldásod napjuk, kenyerük és bizodalmuk legyen. Soha ne feledkezzenek el végtelen hűségedről, mellyel idáig is vezetted őket. Ámen.

Mirjam - Dina - Lea: Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Szentlelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon meg és őrizzen meg téged az örök életre Krisztus Urunk által. Ámen.

Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők, ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. (Zsoltárok 127:1) Bizony az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. (Zsoltárok 127:3) Boldog mindenki, aki az URat féli, és aki az Ő útjain jár. (Zsoltárok 128:1) Bizony élvezed kezeid munkáját, és jól lesz dolgod. (Zsoltárok 128:2)

A Mindenható Isten, aki ezeket a leányokat Rátok bízta, áldjon, őrizzen és erősítsen meg, hogy Őnekik az élet útját megmutathassátok, Őket Krisztus Urunk szeretetében vezessétek. Egymás iránt tisztelettel, megbecsüléssel boldogságban, hit­ben járjatok mindaddig, amíg megérkeztek célotokhoz. Ámen.

* * *

Igeolvasás:

Isten Igéjét olvasom most, kedves Gyülekezet, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra rendelt. Ennek a mai vasárnap­nak a levélbeli Igéje Pál apostol Galatákhoz írt leveléből szól most, a 3. fejezet 15. versétől kezdve:

Így ír az apostol:

Emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mint­ha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.

Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. A törvény tehát az ígéretek ellen van? Sem­miképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.

Így szól hozzánk a mai vasárnap evangéliumbeli Igéje Lukács evangéliuma 10. fejezetéből a 25. verstől kezdve:

Előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt és élni fogsz.” Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik ki­fosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pe­dig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta fogadósnak, és azt mondta: Viselj rá gon­dot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rab­lók kezébe esett embernek?” Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonló­képpen cselekedj!”

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 357 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszö­nöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Si­kert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üd­vösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéjét olvasom. Ezékiel próféta könyvének a 18. fejeze­téből, a fejezet végéről így szól hozzánk:

Ezt mondta a próféta a népének:

Ti azt mondjátok: Nem következetes az ÚR. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek! Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt?

Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az éle­tét. Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el a vétkeit, élni fog, nem hal meg. De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az ÚR. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek.

Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újultok meg szí­vetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éltek!

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvéreim! Mivel Isten Igéi törvényről, igazságról és üdvösségről szólnak, most nézzék el nekem, hogy eze­ket a szavakat, Isten Igéjének ezeket a fogalmait megpróbálom egy, most tanévkezdés küszöbén állva, gyermekeink számára aktuális és nagyon fontosnak tűnő fogalommal - mondjuk úgy, hogy - jelképezni. Helyettesíteni nem jó rá, de jelképezni. Legyen ez a fogalom a tornasor.

Hol állunk a tornasorban? Hátrébb, mint az elmúlt tanév végén vagy előrébb; jobb vagy rosszabb helyen? Lecsúsztunk a végére, vagy följöttünk a tornasor élére. - Kiderül hétfőn, mondjuk. - Nyár után ez egy izgalmas kérdés. Olyan kérdés, amit elsősorban a többiekhez képest tudunk mérni, mert a tornasor - nyilvánvalóan, természeténél fogva - olyan mérce, amelyik nem engem mér, önma­gamban, hogy ki vagyok, mennyit érek, hanem azt méri, hogy „a másikhoz képest” ki vagyok és men­nyit érek?

Ha megpróbáljuk ennek megfelelően, kicsit megcsavarni ennek, a derék törvénytudó embernek a Jézushoz intézett kérdését, akkor tulajdonképpen azt jelenti a kérdése, ahhoz hasonlít, azzal szemléltethető: Mester, hogy kerülhetek előrébb a „tornasorban”?

Mit lehet erre válaszolni? Mit lehet erre válaszolni, ha a gyerek megkérdezi a gyerek: hogyan kerülhetek előrébb a tornasorban? Szerintem egyetlen értelmes válasz van rá, Jézus is, a példánál maradva, körülbelül ezt válaszolta ennek a derék törvénytudó embernek: Barátom, hát nőj meg! - Ez a módja. Így lehet előrébb kerülnünk.

Ez a mi törekvésünk. Persze nagyon tiltakoznánk, ha valaki azt mondaná, hogy az egész nem szól másról, mint erről a tornasorról, mert ugye, mi egymáshoz képest érdemeinkkel, tetteinkkel, életvitelünkkel, eredményeinkkel, emberek szemében elfoglalt tekintélyünkkel szeretnénk minél nagyobbak lenni. Erre igyekszünk, és erre próbáljuk nevelni a hozzánk tartozókat is. - De ha kiderülne, hogy az egész küzdelem a „tornasor”-ban csupán egy ilyen fajta tornasorhoz vezet, akkor erre azt mondanánk - ugye: Valami másról van szó. Így, valami másról van szó. - Nem arról, hogy a dolgainkat sutba dobva, az egész életet céltalanul végigjárjuk, aztán kisebb vagy nagyobb tábla hirdesse azt, hogy egykor mi volt? - Nem erről van szó.

Amikor Isten törvényt ad, ezért mondja azt: Ez nem a „tornasorról szól. Amikor Isten megmondja, hogy mit szeretne, mi benne a jó, mi nem jó - akkor azt nem azért mondja, hogy ki-ki igyekezzen ez minél jobban teljesíteni, mert akkor előrébb kerülhet, vagy kevésbé. Amikor Isten törvényt ad, az nem útmutatás a növekedéshez. Az nem ad nagyobb „magasságot”, több centimétert, nem juttat előrébb a „tornasor”-ban.

Ezt mondja Pál apostol, amikor arról ír, hogy a törvény nem törli el az Isten akaratát, ígéretét, amit kezdettől fogva nekünk, embereknek ígért és szánt. Nem arról szól. - Ábrahámnak a mércéjéről, amikor az ÚR megszólította Ábrahámot, azt mondta: A te utódod visz előrébb a „tornasor”-ban. Ezen nem változtatott semmi. Semmit nem adott Isten ezenkívül.

Luther Márton, vitatkozásai közepette, a hitről és a tettekről, cselekedetekről azt mondja, hogy a hit, még mielőtt kérdezne vagy kérdezhetne arról, hogy mi a jó, mit csináljak - már cselekszik. Tehát a hitből fakadó cselekedet nem írható elő, és nem tervezhető programként: hogyan kell cselekedni, mit kell tenni?

Az a samaritánus a példázatban, amit Jézus spontán módon elmondott ennek a törvénytudó embernek, az a samaritá­nus nem recept, előírás, tanulmányok vagy effélék alapján cselekszik, hanem azért, mert meglátta és megszánta. - Előírások alapján cselekszik a pap és a lévita. Mert miután meglátta, és elkerülte, - ebben a mérlegelés van. Többet vesztett, mint nyert. A mérlegelésben erre az eredményre jutnak és kerülnek.

Amikor tehát az Isten elmondja nekünk, hogy mi a jó, akkor leírást szeretne adni erről a „tornasor”-ról. Nem a tettekről beszél az Isten Igéje elsősorban, hanem az Istennel való közösségről. - Ezért bátorkodtam most idetenni erről a bográcsról és az asztalközösségről szóló emlékezetes felvételeket, amelyeket Zsoltékkal közösen éltünk át.

Isten Igéje, amikor a törvényt, az akaratát, parancsolatait mondja, akkor a Vele való asztalközösségről szól. Arról, hogy az Isten szeretetében van hely. A próféta, amikor vitatkozik népével, és Isten igazságát próbálja nekik elmagyarázni, Isten következetességét, igazságosságát, - akkor ezt látja a lelki szemek előtt: az asztalközösséget Istennel. Természetesen a próféta szava - mint minden prófécia - önmagában, a maga idejében és helyzetében így élhető át csupán. Izráel népe, amelyről szólt, ott volt a fogságban. Valahol a „tornasor”-nak a legeslegvégén.

A prófécia valóra akkor és ott válik, ahol és amikor Jézus Krisztus megvált valakit. Amikor valaki újabb résztvevő lép ki ebből, a bizonyos „tornasor”-ból, és ül le az Isten szeretetének az asztala köré. Ahol nem lehet nagyság szerint ülni, csak körben. Nincsenek elöl-ülők és hátul-ülők. Nincsenek olyanok, akiknek azt mondja a gazda: ülj feljebb, - és olyanok, akiknek azt mondja: menj hátra. A prófécia az életről akkor válik valóra, amikor valaki kilép a „tornasor”-ból, és leül az asztal köré. Ezek vagyunk itt mi.

Imádkozzunk:

Urunk, taníts meg minket a mértékekre. A nagy tett, a szereteted a miénk. Kegyelmedből élünk és maradunk meg. Vezess bennünket, hogy ezek a mércék ne halványuljanak el. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek a Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jé­zus Krisztusban.

Úrvacsora

Ének: 388 (Budry Ödön 1854-1932, francia - Händel G. F. 1685-1759) - Liturgia: 12

1. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Magas égből szállt le angyali követ, Hogy el­hengerítse a nehéz követ. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 2. Lásd, ott az Jézus, az Üdvözí­tő! Ne kételkedj többé! Ő jelent meg, ő! Ujjongj, Isten népe, Hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem! Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! - 3. Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

Testvéreim az Úrban! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat, életünket, szívünket, nézzünk Isten paran­csolatainak tükrébe, hogy gyónást tegyünk:

Ezt mondja az Úr :

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen másik istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ez alapján kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek, és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e azoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekszel-e Isten akarata szerint élni? Igyekszel-e? - Igyekszem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Most forduljunk hittel Istenhez imádságban, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram, Hozzád emelkedem lélekben, utaidat ismertesd meg velem. Taníts meg ösvényeidre, vezess hűségesen, mert Te vagy szabadító Istenem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Ifjúkorom vétkeire, bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert Te jóságos vagy. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosakat igazságosan vezeted az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült az Isten rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűnei­tek bocsána­tát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte bűnünket. Az Ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Adjunk hálát Istennek és dicsérjük a nevét:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki gyermekeidet jó cselekedetekre készíti fel. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvös­ségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy Övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál, világszerte összegyűjtöttél. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységét. Őrizz meg bennünket, mindannyiunkat szentjeid közösségében.

Emlékezz meg a Sümegi családról napról-napra Őrizd meg őket a hitben, szeretetben, a Veled való közösségben. Szeretetedbe ajánljuk Edinát és családját, meg gyülekezetét, Kemeneshőgyészen és Magyargencsen. Te adj békességet, egyetértést és Lelket mindannyiuknak. Szeretetedbe ajánljuk Tamást és Egyházunk vezető-szolgálatban álló tisztségviselőit. Adj bölcsességet mindazoknak, akik népedet vezetik, akik mások élete-sorsa fölött felelősséget hordoznak. Emlékezz meg Egyházunk iskoláiról, óvodáiról, intézményeiről és az ott dolgozókról. Teremts igazi gyülekezetet ezekben az intézményekben, hogy akik ott élnek, dolgoznak, tanulnak, szolgálnak, a Te közösségedben legyenek. Könyörgünk Hozzád az erdélyi magyarságért és ott élő népedért. Te add Igédet, Lelked erejét, a Benned való bizalomnak a hatalmát világszerte mindenütt a meghurcolt keresztyén közösségeknek.

Erősítsd a hitünket Igéddel, hogy jó- és balsorsban számot tudjunk adni a Benned való reménységünkről, Krisztusban kapott örök életünkről. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. És minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered.

Téged imádunk, és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétke­zőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Urunk békessége legyen mindenkor velünk. Íme, minden kész. Jöjjetek, Testvéreim, Isten szeretetének oltárá­hoz!

- Nagyon szép ének és zene kíséret. -

Oltári előtti befejező szolgálat.

Adjunk hálát Istennek és dicsérjük nevét:

Szerető Atyánk! Áldunk Téged, hogy örömet és békességet hirdetsz ebben a világban, amelyben élünk. Áldunk Téged, hogy Igéddel Krisztus Urunk közösségébe viszel, vársz, vezetsz és tartasz meg bennünket. Erősíts meg minket tested-véred közössége és Igéd által, hogy erős hittel Hozzád ragaszkodjunk. És őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

7