TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2012. július 8.-án, Szentháromság ünnepe után 5. vasárnap, keresztelővel együttes istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata) - Liturgia: 7

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok!

Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem! Zsolt 27,7

Ne rejtsd el orcádat előlem,

ne utasíts el haragodban!

Uram, taníts meg utadra,

és vezess az igazság ösvényén!

Te vagy az én segítségem,

ne hagyj el engem, üdvözítő Istenem!

Ne szolgáltass ki ellenségeimnek,

ne vess prédául a bosszúállók elé! Zsolt 27,9a.11.9b.12

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé az életünket, és kérjük irgalmát:

Istenem! Tiszta szívet teremts bennem, az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől. Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg újra szabadításoddal. Támogass, hogy a lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és mi vétkesek megtérjünk Hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Ének: 298 (Scholtz László sz. 1911)

1. Elénkbe jön a szeretet, Az Úr irgalmassága! Ím, ezt a kicsiny gyermeket Most ő maga megáldja. Szívéhez ajtót maga nyit. A keresztségben ő van itt: Atya, Fiú, Szentlélek. - 2. Szemünk láttára hull a víz A kisgyermek fejére. „Üdvösség annak, aki hisz” - Így szól Isten igéje. A kezdetben már ott a cél. Aki tiéd, az néked él, Atya, Fiú, Szentlélek. - 3. Urunk, hitet, hűséget adj Nékünk és gyermekünknek, Hogy célunkért, mely igen nagy, Mindent, mindent tegyünk meg! Őrizd a gyülekezetet, Hogy áldassék a te neved, Atya, Fiú, Szentlélek!

Keresztelő

Békesség néktek! Feltámadott Urunknak e szavával köszöntelek benneteket, amikor az Ő gyülekezetébe jöttetek gyermekeitekkel.

Hallgassátok meg a gyermekek evangéliumát:

Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus látta, így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Átölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Az Úr áldja meg ezeket a gyermekeket is, ide jöttüket és kimenetelüket mostantól mindörökké.

Testvéreim az Úrban! Krisztus Urunk mennybemenetele előtt ezt mondta a tanítványoknak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”

E szavakkal indította el Krisztus Urunk a tanítványokat küldetésükre, és e szavakért vagyunk most itt ebben a körben az istentiszteleten. Most hajtsuk meg fejünket Isten színe előtt, és könyörögjünk:

Édes Atyánk! Te nekünk adtad szereteted zálogát, Krisztust váltságul. Add, hogy meglássuk Őt úgy, ahogyan megmutatkozott Ő tanítványainak minden időben, úgy, ahogyan vezette Ő népét minden időben. Áldj meg minket, ezt a családot, ezt a gyülekezetet, e gyermekeket, akiket Eléd hoztunk. Ámen.

Testvéreim! Szülők és Keresztszülők!

Akarjátok-e, hogy Otília, Bence és Keve a keresztség szentségében részesüljenek, ezzel Isten gyermekei és Krisztus egyházának a tagja legyenek? Akarjátok-e? - Akarjuk.

Vállaljátok-e, hogy az Ő egyházának, Krisztus gyülekezetének a segítségével, magatok ereje és képessége szerint gondoskodtak e gyermekek hitben való növekedéséről? Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Hitetek bizonyságául, ígéretetek zálogául imádáságképpen, hitünk erősítésére a gyülekezettel együtt mondjuk el a keresztyénség hitvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Otília! Megkeresztellek Téged az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. A Mindenható Isten, aki té- ged vízzel és Lelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon és őrizzen meg téged az örök életre Krisztus Urunk által. Ámen.

Bence! Megkeresztellek Téged az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. A Mindenható Isten, aki té- ged vízzel és Lelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon és őrizzen meg téged az örök életre Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Keve! Megkeresztellek Téged az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. A Mindenható Isten, aki téged vízzel és Lelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon és őrizzen meg téged az örök életre Krisztus Urunk ál- tal. Ámen.

Áldjon meg az Isten benneteket örömmel, készséggel, jó akarattal, bölcsességgel, és őrizzen meg benneteket vállalt és kapott feladatotokban. Így tanúskodik a Zsoltáros Isten szeretetéről: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Bizony az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki aki az URat féli, és az Ő útjain jár. Bizony, élvezed kezeid munkáját, jól lesz dolgod.”

Most hajtsuk meg fejünket imádságra, mondjuk el az Úrtól tanult imádságot, amely Isten kegyelméből az ők imádsága is lesz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Az Úr áldjon meg, őrizzen meg benneteket e gyermekekkel együtt. Hivatásotokban áldjon meg bölcsességgel, kegyelemmel és hittel, hogy felnövekedve Isten gyermekei, szeretett tanítványai legyenek. Ámen.

Adjunk hálát Istennek, és könyörögjünk Hozzá:

Istenünk, Te embereket hívsz Magadhoz, hogy megismerjenek Téged, hogy szolgáljanak Neked, hogy általuk véghez vidd terveidet a világon. Kérünk, nyisd a fülünket és a szívünket, hogy hívásodat meghalljuk, kövessük azt, akit megmentőül küldtél hozzánk, Jézus Krisztust. Lelked adjon Iránta bizalmat mindenkor. Atyánk! Őáltala dicsérünk Téged. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvérek! Hallgassátok most nyitott szívvel a mai vassárnapnak az Igéit. A mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéje Mózes 1. Könyve 12. fejezetének az elejéről szól:

Az ÚR ezt mondta Abrámnak:

Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!

Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.

Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat.

Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki.

Így szól a mai vasárnap evangéliumbeli Igéje ehhez hasonlóról Lukács evangéliuma 5. fejezetének az elején:

Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszak fáradtunk ugyan, és semmit se fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt, és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet A bűnbocsánatot .- 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Kedves Gyülekezet! Kedves Testvéreim! Kedves Családtagok!

Vegyük úgy most a példa kedvéért, hogy egy mesterember vagyok, aki végigdolgozta az életét. Mindig ugyanazt csináltam, mindig ugyanúgy. Aztán mi történik, ha egyszer csak kiderül, hogy amit eddig csináltam, az vacak? Mi lesz, mit várhatok, ha rájövök, hogy selejt volt az eddigi munkám? - Ha már túl vagyok az életem delén, tehát nincs arra lehetőség, remény, kedv, erő, hogy azt mondjam: újra kezdjük. Nem lehet mindig újra kezdeni - valahogy ott vagyok már. Mi van akkor, ha kiderül, hogy az eddigi vacak? Mi van akkor, ha kiderül, hogy akinek csináltam a munkámat eddig, az visszaélt vele, gonosz célra fordította, nem az lett a munkából, amiért ezt csináltam? Amiért éltem. Mi történik, ha az a cél, amiért dolgoztam, az a cél kiderül, hogy hazugság? Mi történik, ha kiderül, hogy aki vagyok, amit teszek, amit hiszek - az kár? Mi történik, ha kiderül, hogy akit szerettem, azzal nincs közünk egymáshoz? Mi történik, ha kiderül, hogy amiért harcoltam és amit elértem, - az rossz? - Talán leesek a magas lóról, - először is ez történik, és nem tudok továbbjutni. Körülbelül ez az, amit várhatunk egy ilyen helyzetben, amire számíthatunk, amire gondolhatunk.

Igeolvasás:

A mai Ige, ez a történet, a már elhangzottakhoz egészen hasonlóan, az Apostolok Cselekedeteiben áll előttünk a mai vasárnapon, annak van egy, ezen túlmenő különös feladata ahogyan ez az út, ezen a fent említett ponton továbbmegy. Az Apostolok Cselekedeteinek a 9. fejezetét olvasom:

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta a szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.

Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásba: „Anániás!” Ő így válaszolt: „Íme, itt vagyok, Uram.” Az Úr pedig így szólt hozzá: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek, mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson.” Anániás így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.” Ezt mondta neki az Úr: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott.

Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

„Pál forduló” - mondják ezen eset alapján azóta. Mondják arra, ha valaki élete fordulatot vesz. De ez a kifejezés is, ez a pálfordulás, mint annyi minden a Bibliában megtévesztő lehet, ha kívülről nézzük. Megtévesztő lehet, hiszen esetleg más - mondjuk - egy kisgyermek életében, saját életünkben, gyülekezetünk életében, -

ha túlságosan kívülről értjük azt a kifejezést.

Mindjárt itt egy probléma: pálfordulásnak hívják - erről a felolvasott eseményről -, ugyanakkor akárhogy nézzük Saul, illetve későbbi nevén Pál, ezen az úton nem fordult meg. Tehát ebből a szempontból eleve nem történt pálfordulás. Ment tovább azon az úton, mint addig. Nem is fordult senkihez oda, hiszen nem is látott. Tehát ezen az úton, amit mi pálfordulásnak nevezünk, nem történt vele semmi azon kívül, hogy leesett a lóról, és megvakult. Mégis fordult, de nem a megvakult szemével, és nem a botorkáló lábával. Ugyanazon az utakon volt, ugyanazzal a indulattal ment, mint addig, - de az ellenkező oldalon.

Mitől jó egy mesterember? Talán két dologtól: hogy jó az, amit csinál, és hogy szívvel csinálja. Annak a törésnek, amit az előbb példaként mondtam, két oka van: az egyik, hogy kiderül: nem jó, amit csinált, - a másik az, hogy kiég és elmúlik az eredménye. Utóbbi a történet kifejezésével élve, egy másik történet, és elbeszélésére egy másik alkalommal kerül majd sor, - maradjunk az előbbinél. Kiderül, hogy nem jó, amit csinálok. Erről szól ez az eset.

És ez alapján van néhány tanulsága arról, ami most Olíviával, Bencével és Kevével történt. Velük ugyanis most nem történt semmi. Ugyanúgy jönnek-mennek, mint az istentisztelet előtt. Ugyanolyan a hangjuk, ugyanakkorák, - mégis egy ünnep ez. Miért? - Ennek a tanulságait nézzük végig a Saul-Pál esete kapcsán.

Azt pontosan és szakszerűen nem tudom elmagyarázni - sajnos -, hogy mi történt, amikor megkereszteltük most a gyerekeket. Nem is vállalkoznék rá, és ne is menjünk ebbe bele, mert ahhoz rövid az idő. És nem jutnánk sehová. Igazából ami történt Saullal, nem leírható és nem átadható, hiszen hasonlatokat mond csak. Az, ami történt, habár mint gyülekezet, mint család, mint közösség vagyunk itt most, és ennek a gyülekezetnek és ennek a családnak az ünnepe a keresztelő, - az, ami történt ténylegesen a gyerekekkel, mégsem első renden közösségi kérdés. Nem elsősorban a családdal vagy a gyülekezetünkkel történt.

Ezt megtudhatjuk Saul esetéből, abból, hogy a többiek, akik vele voltak, ők ugyanúgy hallották a hangot, de nem tudtak vele mit kezdeni. Számukra nem jelentett semmit. Ők nem vakultak meg, nem estek le a lóról, bekísérték Sault a városba, de ott nem történt velük semmi, legalábbis közvetlenül eme esemény hatására nem. Még ha hallották is azt a hangot. Itt valami Jézus és Saul között történt elsősorban. Abból is látszik ez, amit a damaszkuszi tanítvány, Anániás válaszolt az Úrnak imádságban, hogy: Már bocsáss meg, Uram, de valami nem stimmel, mert ez az ember nem tisztességes. - Számára sem jelentett semmit az, ami történt, ő sem tudott már elsőre mit kezdeni, csak egy határozott utasításra, az Úristen parancsára ment oda, és mondta azt, hogy egye fene, ha az Úr ezt mondja, akkor: Kedves Saul! Az Úr küldött engem. - Szóval nem elsősorban közösségi élmény, hanem Olíviával, Bencével, Kevével történt valami, méghozzá Istennél.

Aztán azt is megtudjuk, hogy ez, ami történt velük, a három gyerekkel, nem egyszerű ünnep. Lehet, hogy a családnak, a gyülekezetnek ez egy egyszerű, megismételhetetlen ünnep itt most, ma. De az, ami történt ténylegesen velük, az nem egy egyszerű esemény. Az - ahogy mondani szokták félelmetes hangsúllyal - csak a kezdet.

Saul élménye - hogy úgy mondjam - az, hogy leesett a lóról, megvakult, bevitték a városba, aztán megkeresztelkedett - ez csak a kezdet volt. Ezt jelezte az Úristen is Anániásnak, mikor finoman célzott arra, hogy: Majd megmutatom neki, hogy mennyit kell szenvednie emiatt.

Azután további tanulság a gyerekek számára, hogy ami történt, az nem döntés kérdése. Nem Olívia, Keve vagy Bence határozta el, hogy megkeresztelkedik. Tovább mennék: nem is a Kónya család határozta el, hogy megkereszteljük ezeket a gyermekeket. A család, meg én megbeszéltünk, hogy ez lesz. A gyülekezet tanúja annak, ami történt. Maga az esemény azonban, ami velük történt, nem rajtuk múlott. Hanem azért volt, amit az elején elmondtam: Jézus így szólt a tanítványokhoz. Ennyi. Az Úr így szólt Abrámhoz: Menj! Így szólt Simonhoz: Kövess! Így szólt Saulhoz: Menj be a városba!

A költő, aki egész életében a maga útját járja, aki méltán, joggal tudatában van zsenialitásának, a költő, aki az élet sokféle küzdelmei között mégiscsak a maga magas-lován ül, így szól: „És megvakultak hiú szemeim, meghalt ifjúságom, de Őt, a Fényest, a Nagyszerűt mindörökre látom” - mondja Ady Endre a verse utolsó versszakában.

Imádkozzunk:

Urunk! Ez a család, ezekkel a gyermekekkel, ez a gyülekezet, mi itt, ha látunk, ha megyünk, ha szaladunk, többnyire a magunk szemével tájékozódunk. Légy kegyelmes, Urunk, hiszen Teneked megvan a hatalmad, a szereteted, hogy bennünket megtartsál, megtanítsál, látásra ébresszél, megőrizzél. Ha a tűz, ami bennünk munkál, rossz irányba megy, vagy ha a látszat és a saját ismereteink alapján akarunk dönteni - Te légy kegyelmes hozzánk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük az életünket Isten elé. Csendesedjünk el imádságban:

Édes Atyánk, Neked adunk hálát az életért, amelyet teremtettél, amelyet fenntartasz, amelynek tanúi lehetünk nemzedékről-nemzedékre. Neked adunk hálát a nemzedékekért, azért, hogy egymás számára szeretettek lehetünk, hogy szeretteink számára értékké teszel bennünket, hogy megőrzöl és összekapcsolsz bennünket, különböző embereket egy-egy családban, egy-egy népben, egy-egy gyülekezetben. Köszönjük Neked a mindennapi kenyeret. Add, hogy nemzedékről-nemzedékre fenntartod az életünket, embert hozol a világra, gyönyörűséget szánsz el az embernek, életet tartasz meg számunkra.

Hálát adunk Neked irgalmadért, amellyel fenntartod közösségeinket, embervilágunkat. Hálát adunk irgalmadért, hogy nem engedsz szabad folyást a bűnnek, az indulatnak, az önzésnek, a gonosznak. Hogy megállítod bennünk a rosszat, és szólsz, vezetsz, megtartasz és megőrzöl bennünket eljövendő országod számára. Hálát adunk Neked megváltásodért, amellyel megmutattad nekünk az élet útját. Hálát adunk azért, hogy szólsz hozzánk, és arra az útra, abba a közösségbe és ahhoz a célhoz viszel bennünket, ahol Téged, a Te szeretetedet és a Te világosságodat láthatjuk meg. Hálát adunk minden útért, közösségünkért, és hálát adunk Igédért, amely útjaink során megszólított és megszólít bennünket.

Kegyelmedért, Krisztusért dicsérünk és áldunk Téged. Az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 385 (Steinbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957)

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6