2012-06-24

1. Bűnösöknek Megváltója, Jézus, lelkünk Megtartója! Ki szerethet úgy bennünket, Mint szereted te lelkünket, És lettél vigasztalásunk, Nyugodalmunk, boldogságunk! - 2. A tévelygés éjjelében, A bűnösök seregében, Mint hajnalcsillag feltűntél, És értünk halálba mentél, Hogy Istennel megbékéltess, És minket örökké éltess. - 3. Ím előtted leborulok, Jézusom, hozzád fordulok. Te adj nekem tiszta szívet, Hozzád vágyót, hozzád hívet, Hogy örömmel kövesselek, És csak téged szeresselek! - 4. Bánat, öröm, bármi érjen, Bűn útjára ne hagyj térnem! Légy példám a jó napokban És vigaszom bánatomban! Ne hagyd soha felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem! - 5. Ki oly alázatos voltál, Mindenkiért imádkoztál, Add, ebben is híved legyek, Az ellenséggel jót tegyek, Bántóimnak megbocsássak, Felhőn át is égbe lássak! - 6. Add, hogy hű legyek mindvégig, Mint az voltál te a sírig, És én téged, jó Uramat, Hű őriző pásztoromat Hűtlen meg ne tagadjalak. Néked éljek, néked haljak!

Uram! Add tudtomra életem végét, hogy ráébredjek múlandó voltomra. Íme, napjaimat arasznyivá tetted, életem ideje semmiség Előtted. Mint egy lehelet, annyi ér, minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül Benned reménykedem. Hallgasd meg imádságomat, és figyelj segélykiáltásomra, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Örökkévaló Isten! Te nem ítéled el a bűnöst, ha Hozzád tér, tarts meg bennünket is kegyelmeddel. Bár nap mint nap vétkezünk Ellened, visszaélünk türelmeddel, add, hogy Igédet hallva felismerjük szeretetedet, és életünket hálaadással Neked szenteljük az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! Isten Igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnap ószövetségbeli Igéje Ezékiel prófétától szól a 18. fejezetben:

Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! Mert minden lélek az enyém, az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.

De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg. Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghez vitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -. hanem azt, hogy megtérjen útjáról és éljen.

Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett és vétkéért, amelyeket elkövetett, meg fog halni!

Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR -. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát! - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek meg hát és éljetek!

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Isten pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és hatalom örökkön-örökké.

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani. - 4. Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én, szegény megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom.

Kedves Testvérek! Azt mondja a Törvény, Mózes törvénye: „Így szól az ÚR: féltőn szerető Isten vagyok.” Miért értjük rosszul ezt az Igét? - Azért értjük rosszul, mert a mi féltésünk azt jelenti, hogy egy bizonyos határon túl nem tudunk segíteni. Ezért ezen a határon túl félünk. Ezt jelenti a féltés és a féltékenység. Istennek ez a szava azonban, hogy Ő féltőn szeret, azt jelenti, hogy a szeretete kizárólagos. Vagyis pont ellenkezőleg határtalan.

Ha az ember gyereke elmegy a háztól, akkor első körben is megpróbálunk határokat állítani: „Eddig, és ne tovább! Nagyon vigyázz magadra. Ezt, ezt, ezt és amazt ne tedd! Figyelj erre, erre, erre és amarra!” - Igaz ugyan, hogy nem leszünk ott, ahol ő van, igaz ugyan, hogy az égvilágon semmit nem tudunk tenni érte, de legalább jó előre megpróbálunk minél több hibalehetőséget kiküszöbölni, és minél több veszély-kiskapuhoz ajtót, zárhatót, állítani, hogy amennyire a szavunkon és a szavunk tekintélyén múlik, - ott ne legyen baj. Eközben tudjuk, hogy a veszélyajtók száma gyakorlatilag végtelen, ezért ez olyan, int egy száz ágyúból álló üteg által lőtt várat egyedül tömködni az ágyúgolyók által okozott lyukaknál. Esélytelen. Ezért félünk: visszajön-e, baj lesz-e vele? Amíg nincs itt, addig ez a félelem van velünk. Ha pedig az ember gyereke visszajött, akkor az efölötti örömben is ott van ennek a félelemnek meg a feszültsége. Tudniillik az, hogy akár tőlünk el is veszhetett volna.

Jézus Urunk Isten szeretetének a határtalanságáról egy példázat-sorral tanít. Isten szeretetének a határtalanságát és a Benne való bizalom határtalan lehetőségét mutatja föl ebben a példázat-sorban.

A példázat-sor egyrészt szól a bárányról, amelyik elveszett. Így mondja a példázatbeli pásztor: elveszett és megtaláltam. Jelentve ezzel, hogy a bárány sorsa a Pásztor kezében van. Ő az, aki utánamegy, keresi, megkeresi, megtalálja és hazaviszi. A Pásztor biztosra megy. Abból látszik, hogy biztosra megy, hogy otthagyja a kilencvenkilencet. Ha nem menne biztosra, nem hagyná ott a többit. De Ő tudja, hogy belekerül ugyan több-kevesebb munkájába, de meg fogja találni és haza fogja hozni azt a bárányt.

A második példázat a pénzről, pénzdarabról, a drachmáról szól, amelyik elgurult. Így mondja az asszony, akié a pénz: elveszett és megtaláltam. Jelezve ezzel, amit tudhatunk is a helyzetből adódóan, a pénz sorsa az asszony kezében van. Ő az, aki keresi, utánamegy, és addig keresi, míg meg nem találja. Ebben mutatkozik meg, hogy biztosra megy az asszony, mert addig keresi, míg meg nem találja. Nem egy bizonyos mennyiségű munkát hajlandó belefektetni a pénz keresésébe. Addig keresi, míg meg nem találja. Tehát biztosra megy. A végtelen, hiábavaló keresést senki nem vállalná. Az asszony tehát biztosra megy. Tudja, hogy meg fogja találni, és tudja, hogy a megtalálást követően a szomszédasszonyokkal való együttes öröm következik.

És a harmadik a sorban a mai evangéliumi Igénk a két fiúról, akikről azt mondja az apjuk: Elvesztek és megtaláltam őket. - Egész hasonlóan a pásztorhoz és az asszonyhoz. Mindenben hasonlít.

Azután Jézus így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjére disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.”

„Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor az apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen, és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzél. Az apa viszont ezt mondta a szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarút a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam, meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni. kezdtek”

„Az idősebbik fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Engedem - ez volt az 1. mozzanat. Nem szól Jézus Urunk semmiféle formában, sem tiltásról, de még titkos, szívbeli letagadott félelemről sem. Az apa fiaihoz való viszonyát nagyon találóan így jellemzi a példázat végén: „te mindig velem vagy, és mindenem a tied”. Kiderül, hogy ez mindkét fiára vonatkozik. Ez a kapcsolatuk lényege. Ettől eltér a fiúk szava. Az egyik fiúé, amikor azt mondja: válassz le a mindenről egy részt, és azt add ide nekem. Meg a másik fiúnak a szava, amikor azt mondja: még egyet sem adtál nekem a tiedből. - De az Isten szeretete határtalan, mert korlát, tiltás és félelem nélkül enged.

Aztán a 2. mozzanat, hogy - keressük. Talán nem nyilvánvaló ebből a példázatból, de összetartozik a juh, a pénzdarab és a fiúk példázata, egyformán. Ahogyan a juh és a drachma, úgy a fiú sem magától jött haza. Pimasz gondolatai és szavai, amelyeket apjának mond és mondani készül, nem alkalmasak - úgy gondolom - az Isten által tőlünk kért, várt megtérés illusztrálására. Egyszerűen az otthon viszi őt haza. Az, hogy máshol nincs mit enni. Éhen hal. Egy hely van, ahol ez a fiú életben maradhat, otthon, az apjánál. Máshol elpusztul. Ennyi az egész, ami őt hazaviszi. - Ez a tény, - ahogyan Isten megalkotott minket és ezt a világot, - egy hely van, hogy életen maradjunk: Őnála. Máshol elpusztulunk - ez visz haza. Így mondja Pilinszky János a versében (Apokrif), amely erről a példázatról szól: „visszafogad az ősi rend” . Ő így írja le a versében a hazatérést.

A 3. mozzanat, hogy: örülünk. Az apa örül - együtt és mindenkivel. És anélkül, hogy ebben az örömben félelemnek lenne nyoma, emléke, vagy feszültség vagy pláne számonkérés. Nem véletlen, hogy nem mond számon kérő szavakat az apa. Mit is kérhetne számon? Hiszen így jellemzi a történteket: ez a fiú elveszett, és megtaláltam. Kit és mit lehetne itt számon kérni? Ki-ki tette a dolgát! A fiú elveszett, az apa megtalálta. Ennyi történt. Megtettem a dolgomat ismét - mondja az apa -, hazahoztam őt. Ezen nincs mit számon kérni, ez az elvégzett munka utáni felhőtlen örömünnepe.

Áldott légy, Urunk, hogy kézben tartasz, ismersz, követsz, kísérsz és hazahozol bennünket. Útjainkon őrizd a szívünket, hogy el ne tékozoljuk azt a szeretetet, amely bizalomra, hitre, örömre és Benned való nyugalomra erősít bennünket. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Jó Atyánk, szerető Istenünk! A Te kezedben van minden utunk, minden, ami velünk történik. A Te kezedben vannak a döntéseink, bűneink, kétségeink és félelmeink. A Te kezedben van a hit ajándéka, amellyel szeretetedet, megmutatott irgalmadat és hatalmadat nekünk adod, és tudtunkra bízod.

Kérünk, erősíts meg bennünket a hitben utunk során napról-napra, hogy amíg itt járunk, el ne csüggedjünk, és el ne szakadjunk Tőled. Őrizz meg bennünket betegségeinkben, gyászunkban, félelmeink között és kísértéseink közepette. Te adj bizalmat azokban a dolgokban, amelyekben nem értjük a jövőt, a jelent, a múltat, amelyek csüggedést, keserűséget, bánatot jelentenek.

Rád bízzuk szeretteinket, azokat, akik velünk vannak, és azokat, akik távol vannak tőlünk. Őrizd meg életünket, hogy a Tebenned való bizalomban és a Veled való közösségben járjunk. Rád bízzuk gyülekezetünket, Egyházunkat, népedet világszerte. Te teremts hitet azokban, akiket Rólad neveznek el a Földön. Te őrizz meg mindannyiunkat a testvérszeretetben, hogy egymás iránti ellenszenvünk, idegenkedésünk, különbözőségünk ne szabjon gátat a gyülekezeted épülése előtt. Vezess bennünket úgy, hogy mindannyian a Neked való hála közepette dolgozzunk és éljünk, járjunk utunkon. Jézusért kérünk Téged, az Őbenne való hitben fordulunk Hozzád az Ő nevében: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

1. Ó, hogy adhassak hálákat Néked, édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem! - 2. Nem nézted bűnös voltomat, Mert megszántál engemet. Kinyújtottad kezedet. Eljöttél segítségemre, Meghallgattad kérésem, Jézus, én reménységem! - 3. A te gyógyító szent kezed Orvosolta fájdalmam, Amikor elbágyadtam, Mikor kínok sokasága Földre sújtott már engem: Jézus, én reménységem! - 4. Nem adtál át a halálnak, Életben megtartottál. Erőddel megáldottál. Letörölted könnyeimet, Megvigasztaltál engem, Jézus, én reménységem! - 5. Támaszom, ne hagyj el, kérlek, Légy ezután is velem, Légy életem, mindenem! Szívem csak téged óhajtson, Én Uram, üdvösségem, Jézus, én reménységem!

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.