2012-06-17

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap istentiszteletén, 2012. június 17.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

1. Dicsértessék, Uram Örökké szent neved, Hogy ez ideiglen Gondomat viselted! Méltatlanságomat, Úristen, nem nézted, Hogy így megtartottál, Hála legyen néked! - 2. Irgalmasságodnak Csodálatos volta, Azt emberi elme Soha fel nem fogja; Te bőséges kezed Táplál szüntelenül, Sok jót adsz gyakorta Reménységen felül. - 3. Benned bízom, Uram, Ismerem hűséged. Csak tetőled várok Erőt, segítséget. Teljes életemben Tebenned remélek, Boldogulást, áldást Fölségedtől kérek. - 4. Tekints reám azért Kegyelmességedben, Viselj gondot rólam Én nagy szükségemben; Ne nézd bűneimet, Én édes Istenem, Mutasd meg, hogy te vagy Gondviselőm nekem! - 5. E földön míg élek, Adj jó egészséget, Alázatos szívet, Lelki csendességet; Áldj meg én munkámban Kívánt jó sikerrel, Végül koronázz meg Örök üdvösséggel!

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Uram! A bűneim összecsaptak a fejem fölött, és súlyos teherként nehezednek rám. Előtted van minden kívánságom, nincs rejtve Előtted sóhajtásom. Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt, ne hagyj el engem, Uram, Istenem. Ne légy távol tőlem. Siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt a mi bűneinkért, hogy Istenhez vezessen bennünket. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Mindenható örök Isten, aki Fiadat azért küldted a világba, hogy tanúja legyen irgalmadnak. Add, hogy hívó szavát mindenkor kövessük, hiszen egyedül Nálad találunk életet és üdvösséget, békességet és el nem múló örömöt, Aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Kedves Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Isten Igéjét olvasom most, figyeljétek nyitott szívvel. A mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvének az 55. fejezetéből szól az első öt versben:

Így szól hozzánk erről a mai vasárnap levélbeli Igéje, János apostol 1. levelének a 3. fejezetében a 13. verstől a 18. versig bezáróan:

Ne csodálkozzatok, testvéreim - írja az apostol -, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk, ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?

1. Téged keres imádságom, Hozzád vágyom, Ki áld és meggazdagít; Jézus, minden szenvedésből, Könnyeimből Tehozzád emel a hit. - 2. Nézzed, lelkem mint óhajtoz Forrásodhoz, Szomjúságban eleped. Ínségemet te ismered, Enyhítheted: Vidámítsd meg szívemet! - 3. Ha kísértő támad engem, Küzdelmemben, Uram Jézus, el ne hagyj! Hogy hitemben ne lankadjak, Hű maradjak, Erőt, kegyelmet te adj! - 4. Csak tebenned vigad lelkem, Ha ér engem Bú, gyötrelem, nem félek. Mert tenálad megtalálom, Én Megváltóm, Amit várok, remélek. - 5. Sorsomat hittel rád bízom, Hű gyógyítóm, Erőm gyengeségemben. Vállaltad a világ terhét, Hogyne lennék Tied földön és mennyben!

Kedves Testvérek! A múlt héten Tamás elmesélte a Magvető példázatát, amely Isten Igéjének a sorsáról szól. Arról, hogy Isten Igéjének lehet ez is, meg amaz is a sorsa, a visszhangja, a fogadtatása, az eredménye, különbözősége.

A mai vasárnapnak az evangéliumban megírt Igéje János evangéliumából, János által elbeszélt történet most erről a különbözőségről szól. Erről is, arról is. Isten Igéje ma nem szólal meg, csak a sorsa. Erre figyeljünk most. János evangéliuma 7. fejezetéből olvasom a 40. verstől kezdve:

A sokaságból azok, akik hallották Jézus szavát, azt mondták: „Valóban ez a próféta.” Mások így szóltak: „A Krisztus ez.” Többen pedig ezt mondták rá: „Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?” Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.

A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok ide?” A szolgák így feleltek: „Ember még így soha nem beszélt, mint ahogyan ő.” A farizeusok ezt mondták nekik: „Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!” Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt Jézusnál, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: „Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?” Azok pedig így válaszoltak neki: „Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.” - Ezután mindenki hazament.

Ezek a vitatkozások, vélemények, ezek a nézeteltérések, indulatok, amelyeket fölolvastam itt János tudósításából, Jeruzsálemben történtek, hangzottak el, méghozzá a Lombsátor-ünnep utolsó napján. Amikor is Jézus utoljára ünnepelt, kiállt a templomban, és kiáltott a sokasághoz, hallgatóihoz. Azokhoz, akik ott voltak az ünnepen. És nagyjából olyasmit mondott , amit Ézsaiás prófétától olvastam az imént. Azt, majdhogynem lehet mondani, nagyjából idézve. Csak azokat saját magára értve és alkalmazva.

Szóval a sokaságnak az utolsó összegyülekezése volt ez, az ünnep utolsó nagy napja. Jézus ezért szólt. Talán utolsó alkalom, hogy szólt most. Talán van olyan itt a templomban, aki utoljára hallgatja az Isten Igéjét. Ha tudnánk ezt előre, hogy ez az utolsó alkalom, akkor ugye fontosnak tartanánk, különös jelentőséget adnánk neki, és nagy körítést kerítenénk köré, merthogy tudjuk, hogy ez az utolsó lehetőség. Általában azért nem tesszük ezt, és érezzük át ezt, mert nem tudunk arról, hogy ez az utolsó alkalom lenne. Pedig minden utolsó alkalom, ha tudható lenne előre, akkor ilyen fontossá válna.

Jézus ezzel a tudással, hogy ez az ünnep utolsó napja, amikor sokan utoljára vannak ott Jeruzsálemben ünnepen, és sokan vannak, akik utoljára hallhatják Jézus szavát, ezzel a tudással szólt. Azzal a feszültséggel szólt Jézus ennek megfelelően, azzal a szívdobogással szólította meg Jézus a hallgatóit ennek a tudásnak megfelelően, hogy most itt az élő víz. Aki szomjas, jöjjön és igyék. - Ezekről beszélt utoljára a sokaságnak Krisztus. A szava mégis nagy vitát és szakadást idézett elő a nép körében, a papokban és mindenhol.

Vajon miért? Miért nem ragadta magával az embereket egyként Jézus szava? Miért mutatkozott meg ebben a különös helyzetben, amikor Jézus ezzel az ünnepélyességgel szólt hozzájuk, miért mutatkozott meg ebben a helyzetben is az Isten Igéjének a sokféle sorsa?

Ilyen meleg napokban kell a víz. Sok vízre van szükség. Különösen a focimeccsen van sok vízre szükség. Minden reménység szerint a délutáni játékosoknak lesz elég ivóvizük. Sok víz kell a focimeccsre, ebben nincs kétség, mégis kinek kell elsősorban az a víz? Nekik kell a víz? Nekik bizonyára kell sok és sokszor. Hiszen ők küzdenek. Ők keményen harcolnak. Ők kitartanak, és síkra szállnak, futnak a győzelemért. És ebben a küzdelemben nem engedhetik meg maguknak, hogy szomjúságtól kifáradva, kiszikkadva, elalélva megálljanak. Mert ki kell tartani mindvégig, amíg a meccs tart. Addig, mindvégig kell a víz.

Hát nekik, neki is ugyanúgy kell a víz? Ők is ugyanúgy szomjaznak? - Úgy gondolom, hogy nem. Anélkül, hogy bármi szándékom lenne Melinda babát megbántani, ki kell, hogy jelentsük, hogy kevésbé van szüksége az ivóvízre ezen a meccsen, mint az előbbi képen láthatóknak.

Ehhez hasonlít az, hogy bár Jézus szavának és tettének a célja a mi javunk, a mi üdvösségünk, a mi békességünk, mégis egész különbözőképpen fordulunk Hozzá, valljuk meg. És minden eszménél, szónoklatnál megosztódnak Jézus szavai. És minden ideánál és célnál viszályt kap az, amit Ő mond. Holott mondhatnánk: Neki nem ez a célja! Persze. De van aki szomjas és van aki nem. Ha Jézus azt mondja nekünk: Jöjjetek hozzám vízért, - akkor ez azokat érinti meg, akik szomjasak. És kiált belőlük, róluk, hogy kell a víz.

A kérdés tehát nagyjából úgy szól ezen a vasárnapon, amikor János evangéliumából Jézus szava nem szólalt meg, csak az Igéjének a sorsa, a kérdés mégis ez, a sorsokat látva: szomjasak vagyunk-e? Mert aki szomjas, az a vizet issza. Aki pedig nem az, az pedig pakolja ide-oda.

Aki küzd, harcol, pályán van, fut a győzelemért, akinek ki kell tartania mindvégig, amíg ez a nagy meccs folyik, - annak kell a víz. Akit hajt a sorsa kétsége, a kétségbeesése, a bűneinek a nyomasztó volta, amire a bűnvalló imádságban úgy beszéltünk, imádkoztunk, szóltunk Istenhez, hogy mindannyiunk valósága, napi valósága, hogy ránk nehezedik a bűn. Akinek ez valóság, annak Jézus menedék. Ahogyan a víz a küzdőknek az.

Aki nem érez effélét, annak Jézus elv, amit pakolni lehet ide-oda. Amiről vitatkozni lehet, értekezni lehet, kommentálni lehet. Ezt tette Jeruzsálemben a sokaság: papok, farizeusok, szolgák, szinte mindenki, aki felvonult ebben a színdarabban, amelynek a címe az lehetett volna: a nézők seregében.

A mai vasárnapnak a címe: „Meg ne vessétek azt, Aki szól” - azaz Jézus Krisztust. Az igazi felhívás azonban nem ez. Inkább az így hangozhatna az előbbiek alapján: „Küzdjetek, harcoljatok és fussatok!” Jézus Krisztus az Élet vize úgy éltető ajándék számotokra.

Urunk, Jézusunk! Áldunk Téged, hogy szereteteddel, életeddel menekülést adtál, megtartatást. Indíts bennünket bűnbánatra, az üdvösség vágyára, szereteted szépségének a meglátásra, hogy mindent, mindent kisebbre értékeljünk, mint a Te üdvösségedet, a Te szavadat, amely felülír, megmagyaráz és értelmez mindent az életben. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Kegyelmes Atyánk, jó Istenünk! Neked köszönjük meg mindazt, amivel életünket megalapozod, előkészíted és körülveszed. Neked köszönjük meg a célt, amelyet életünknek adtál, hogy nem hiábavaló létezést terveztél nekünk ezen a földön, hanem utat, amely Tehozzád, jó helyre, az igazi szeretet és élet közösségébe visz. Őrizz meg minket ezen az úton. Tedd erőssé a hitünket, kitartóvá a szívünket, hogy ne feledkezzünk meg szeretetedről, ne feledkezzünk meg áldozatodról, amelyet értünk hoztál, és el ne lankadjunk a hitben, a Te követésedben, a Benned való bizalomban, a Rád figyelésben. Őrizz meg minket, hogy kísértéseink, kétségeink, bűneink el ne válasszanak Tőled, hanem okulásul, megszentelődésül és áldásul álljanak utunk mentén.

Eléd visszük szeretteinket. Vezesd, erősítsd és tartsd meg őket. Rád bizzuk betegeinket, gyászolóinkat, csüggedőinket, azokat, akik lemondtak Rólad, Igédről; azokat, akik gyengék ahhoz, hogy velünk együtt legyenek itt Igéd hallására. Őrizd meg őket is, hiszen Te ott vagy. Rád bizsuk azokat, akik úton vannak, akik távolra készülnek, akik népedet vezetik, szolgálják, Igédet hirdetik, akik felelősséget hordoznak mások élete, sorsa fölött.

Szeretetedbe ajánljuk gyülekezetünket, Egyházunkat, népünket. Add áldásodat közösségünkre, együttléteinkre, és őrizz meg minket. Szeretetedbe ajánljuk mindannyiunkat Jézus Krisztusért, az Ő szeretetéért, akinek a nevében így fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos információk is vannak