2012-05-13

1. Fordítsd el rólunk, Urunk, haragodat, És hajolj hozzánk, tedd le ostorodat! Ne igazságod mérje vétkeinket, Kímélj meg minket! - 2. Ha megérdemelt büntetést szabnál ki, Vajon ki tudná közülünk kiállni? Égbolt és föld megreszket előtted, Úgy retteg tőled. - 3. Irgalmazz nékünk, szegény bűnösöknek, Törvényed ellen védjen meg kegyelmed! Engedj megtérést most is a gonosznak, Gyógyítsd a rosszat! - 4. Szent Fiad vére, töviskoronája, Kínszenvedése, keserves halála Álljon ítélő haragod elébe, S hívjon békére! - 5. Bár érdem nélkül s nem keveset kérünk, Mi Urunk, Isten, ezt cselekedd vélünk, Te, aki egy vagy Szentháromságodban, Nagy hatalmadban!

Örömmel mondjátok és hirdessétek: az Úr megváltotta népét! Dicsőítsétek, és mondjátok neki: félelmetesek tetteid!Halljátok mindnyájan, ti istenfélők, hadd mondjam el, mit tett velem! Hozzá kiáltottam, és ő meghallgatott, meghallgatta imádságomat. Az Úr nem tagadta meg kérésemet, kegyelmét nem vonta meg tőlem.

Nem marad örökre elfelejtve a szegény, és nem vész el örökre a nyomorultak reménye, mert, Uram, nem engeded, hogy erőszakoskodjanak az emberek, Magad elé állítod ítéletre a népeket. Uram! Kelts bennem istenfélelmet, hogy hadd tudjam meg, csak ember vagyok. Légy kegyelmes, és lásd meg, milyen nyomorult vagyok bűneim miatt. Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy vigadhassak, mert megszabadítottál az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten irgalmából szeret bennünket, és megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jó Istenünk! Úgy kiáltunk Hozzád, úgy vágyunk utánad, mint a vajúdó anya, amikor gyermeke megszületését várja. Add kegyelmedet nekünk várni és Hozzád kiáltani, míg a hit megszületik bennünk. Aztán hozd világra általunk is békességedet és örömödet. Te vagy a reménységünk most és mindenkor. Ámen.

Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.

Mózes azonban esedezett Istenéhez, az ÚRhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, URam, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. Az ÚR szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.

„Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát értetek, hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.”

1. Istentől el nem állok, Ő sem áll tőlem el; Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel. Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel Ő áld meg segítséggel, Kegyelmes, jó Atyám. - 2. Ügyemet reá bízom, Szívem keserveit, Könnyem letörli bizton, S rám víg napot derít. Hitem reá hagyja A testem, lelkem, éltem, Kezében azt nem féltem, Legyen akaratja. -- 3. Ő mást nem is akarhat, Csak mi javunkra van. Jósága égi harmat, Mely ránk száll untalan. Ő üdvösséget ád, Midőn szívét kitárva Hívogat országába, S elküldi szent Fiát. -- 4. Minden áldás forrása, Dicsér szívünk, ajkunk. Hisz minden óra drága, Melyben rád gondolunk! Legyen itt életünk Isten iránti hála, Míg egykor mennyben nála Örök békét nyerünk.

Kedves Testvérek! Ha a bölcsesség kezdet az Úrnak a félelme - akkor az imádság kezdete még inkább az. Vannak nagy imádságok. Amit Jézus tanított, Miatyánk-imádság a tanítványok óta a legismertebb és világszerte a legtöbbet elmondott imádság. - Ott vannak aztán aranyszájú prédikátoroknak a feljegyzett híres imádságai. Milliók idézik őket, hiszen segítenek sodró erejű szavakba önteni a gondolatainkat, a fohászunkat, amit talán nem tudunk kimondani, megfogalmazni. Pláne szépen, hogy úgy érezzük, kifejeztük ami a szívünkben van. - Ott vannak a nagy evangelizációk. Most lesz Budapesten a Reménység-fesztivál. Ezeken mindig elmondanak megtérő-imát. Előre mondják, mondja a vezető a gyülekezetnek, hogy mit mondjanak ahhoz, hogy a szívüket Istennek kiöntsék, és kegyelmét kérjék. És sokan: százak-ezrek mondják a vezetővel. - A LÁMPÁS újságban van egy katona-ima. Ezt is ilyennek mondanám, ilyen nagy imádságnak, még akkor is, hogyha a természetéből fakadóan egy tapogatózó, egy kereső imádság. De kifejezi gyönyörűen és magával ragadóan azt, amit az a csatába induló harcos el akart mondani Istennek. - Szóval vannak ilyen nagy imádságok, amelyek azért vannak, hogy mások után mondjuk őket.

Bementem a hivatalba. Szépen leírtam a kérésemet. Érthetően megfogalmaztam, amit szeretnék kérni. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy valaki elolvashassa és megérthesse: mit akarok. Jogos, méltányos és lehetséges volt, amit kérek. Jogos, méltányos és lehetséges. - Mit várhatok ezek után? Világos, hogy teljesítést. Mégsem teljesült! Vajon miért? Egyetlen oka volt, mert nem használtam azt a kifejezést, nem hivatkoztam arra a paragrafusra, és nem tettem bele azt a szakszót, amit kellett volna, hogy jogilag is, a jogszabályok szerint is arról szóljon a kérésem, amiről mindenki számára nyilvánvalóan szólt. Aki elolvasta a kérésemet, nem mondhatta meg, hogy mit mondjak, hogy jogszabály szerint is érthető legyen a kérésem. Habár tudta, hogy mit kérek, és tudta, hogy mit kell hozzá mondani, - de ő nem mondhatja meg. - Tanulság: van ilyen pech, hogy nem jól kérünk valamit. Embereknél ez előfordul.

Szívességet kérni, hagyjuk a jogszabályokat most, maradjunk csak mindenki számára világos, egyszerű, emberi szinten: szívességet kérünk valakitől. Bizony fondorlatos tudomány. Tudni kell megnyitni a szívét, hogy amit szeretnék tőle, azt ő maga is akarja, mire elmondom a kérésemet. Bizony nem mindegy, hogy mit, kitől és hogyan kérek.

Biztos, hogy igaza van Jakab apostolnak, amikor azt írja a levelében: azért nem teljesül a kérésetek, az imádságotokat azért nem hallgatja meg Isten, mert nem jól kéritek. Bizony, igaza lehet Jakab apostolnak. Úgy tűnhet és úgy is tűnik legtöbbször, hogy Isten egy az emberek sorából, akire hatni kell, ha akarunk Tőle valamit. - Istennek hála, ma az imádság vasárnapján, ezúttal nem Jakab apostol szava áll előttünk levélbeli Igeként.

Pál apostol most a kérő-imádságról szólva a mai Igében nem beszél a kérés módjáról, nem ad tanácsot erre vonatkozóan, csupán az imádság forrásáról szól. Elolvasom az ő szavát, a mai vasárnap levélbeli Igéjét a Római levél 8. fejezetének a 24. versétől:

Üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kell remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokban. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.

Istentől kapni valamit - az kegy. Istentől tehát bármit kérünk, végső soron a kegyelmét, az üdvösséget kérjük. Ezért szól Pál apostol az üdvösségről, amely reménység tárgya, tekintettel arra, hogy nem a kezünkben levő látható tény. Amit kérünk, reménység tárgya. Ez azt jelenti, hogy nekünk nincs hozzá közünk azon kívül, hogy kérjük. Nem rajtunk múlik, még csak nem is a kérésünkön, és nem a mi kezünkben van. - Ezért kérjük Istentől.

Ezért van az, hogyha az autó kereke leereszt, akkor nem Istentől kérjük, hogy a kerék fújódjon fel. Hanem neki állunk, kicseréljük, megcsináltatjuk. És ez így van rendjén. Ez nem hitetlenség, nem világiasság, hanem a kerék a mi kezünkben van. - Ha nem tudjuk, hogy mikor jön a busz, akkor megkérdezzük valakitől. Nem hitetlenség és nem világiasság, ha nem Istentől kérdezzük meg imádságban, hanem egy embertársunktól. Ez természetes dolog, merthogy mikor jön a busz, ez az információ emberi kézben van. Rendelkezünk vele. Meg tudjuk kérdezni egy embertársunktól. - Ha szükségünk van egy eszközre, valamire, akkor elmegyünk a megfelelő boltba, és levesszük a polcról. Vagy ha éppen olyan dologról van szó, akkor - mondjuk - elmagyarázzuk az illetékes mesterembernek, hogy mi mit szeretnénk, és ő a mi elmondásunk alapján elkészíti azt nekünk. Nem hitetlenség és nem túlzott világiasság, ha nem Istentől kérjük imádságban, hogy hulljon le az égből az a valami, hanem megoldjuk, mert a mi kezünkben van.

Az imádság azonban súlyosan célt téveszt, ha ezek valamelyikével összekeverjük, mert vannak azokban dolgok, amelyek nem a mi kezünkben vannak. Amelyekért imádkozunk, könyörgünk, amelyekért az Isten Igéjét adja nekünk, amelyekért Jézus közbenjár értünk. Isten kegyelmét nem mi kérjük. Nem mi mondjuk meg, hogy miért. Nem mi szerezzük meg. Tehát az imádság nem eszköze annak, amit szeretnénk. Nem megoldási útvonal a célunkhoz. Nem egy ajtó, amin át a kívánt helyre eljuthatunk. Nem egy forrás, amelyből, amelyen keresztül megkaphatunk valamit. - Ezt érti Pál apostol az alatt, hogy nem tudjuk megfelelően kérni.

Akkor most mi van? Pál apostol arra biztatna, hogy ne imádkozzunk? Nem! Ellenben biztat bennünket, hogy: nyisd meg a szíved Isten előtt. Biztat bennünket: Ő az Úr. És minden imádságnak a célja - ezt tudni.

Legszívesebben Jézustól tanulok imádkozni. Nem elsősorban a Miatyánkról beszélek most, hanem ahogyan Ő imádkozik. Tudva és kifejezve azt, hogy amije van, az Istené. Istentől való. A szívét kitárva magát aláveti Isten szavának, amit az imádságban kap.

Isten népe, ott a Sínai-hegy lábánál megmenekült - mondhatnánk. Pedig nem erről van szó. A megmenekülés azt jelentette volna, hogy ők, maguk fordulnak Istenhez és megismerik az akaratát. Úgy, ahogy a barátunk, a hozzátartozónk akaratát, gondolatát ismerhetjük, úgy, ahogy a sajátunkat ismerhetjük. - De nem ez történt. - A leírás csak annyit tudat velünk: akkor, ott Isten nem hozta rá a népére azt a bajt, amiről beszélt. Ígérete azonban ezeken az embereken nem teljesült.

Urunk, hálát adunk Neked, hogy kereszthaláloddal, értünk mondott könyörgéseddel és a mi javunkra megtett könyörgéseddel közben jársz értünk, hogy meglátva szeretetedet megnyíljon a szívünk, és megismerjünk Téged igazi valóságodban. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Jó Atyánk! Téged kérünk, hogy nyisd meg a szívünket, hogy Benned való bizalommal Veled való közösséggé, Veled járt életté váljon minden szavunk, amit Hozzád sóhajtunk, mondunk, kiáltunk, gondolunk. Téged kérünk, nyisd meg a szívünket, hogy irgalmasság fakadjon belőlünk, imádságainkból, szavainkból, tetteinkből. Kérünk Téged, áldd meg munkáinkat, hogy amit mi fáradozunk és teszünk, azon a Te szereteted nyugodjék meg, és azáltal Te dolgozzál bennünk és közöttünk.

Rád bízzuk gyülekezetünk dolgait, az előttünk álló napokat, heteket, ünnepeket és hétköznapokat. Rád bízzuk szeretteink dolgát, örömeinket és bánatainkat, kísértéseinket és kétségeinket. Neked adunk hálát mindazért, amit végzel közöttünk. Igédért, testvéri szívekért, dolgos kezekért, mindazért az áldásért hálát adunk Neked, amellyel megáldod gyülekezetünket, Egyházunkat, embervilágunkat. Őrizz minket kísértéseinkben, adj útmutatást nekünk utunkon, tanácsolj bennünket őrző szemeddel.

Kezedbe tesszük le Ilonka nénit és az ő családját. Mindazokat, akiknek hiányzik. Te őrizz bennünket, hogy az életünk a Te kezedben folyjék, és amikor itt befejezzük az utunkat, akkor hálát tudjunk adni Neked érte. Bűnbocsátó irgalmaddal Te fedezd el mindazt, ami gyarlóság volt Ilonka néni életében. Szereteteddel őrizd meg szeretteit a hitben, a Benned való bizalomban az örök élet útján. Mindannyiunkat taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a Te országodban.

Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.