2012-04-22

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap (Misericordia Domini) istentiszteletén, 2012. április 22.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsége; Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hagy szégyenben Krisztus őfelsége. - 2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy: Ő szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy. - 3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol. Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol. - 4. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor az ő juhocskáját. Valaki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját. - 5. Siess most is hozzánk, Krisztus segélj minket, A te szent igéddel növeljed hitünket. És te Szentlelkeddel tartsd meg életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

Az Úr kegyelme betölti a földet, igéjével alkotta a mennyet, és minden seregét Lelke erejével. Vigadjatok az Úrban, ti igazak, az igaz ajkán szépen zeng a dicséret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal dicsőítsétek! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! Mert az Úr beszéde igaz, és mindent hűségesen cselekszik

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

A mélységből kiáltok Hozzád, Uram, halld meg szavamat! Füled legyen figyelmes könyörgő szavamra. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, mi marad meg akkor? De Nálad van a bocsánat, ezért félnek Téged. Lelkem vár Téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert Nálad van a kegyelem, Te gazdag vagy, meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Élet Istene! Fiad feltámasztásával feltártad jövődet a reménytelen világunk számára. Vezesd a Benned reménykedőket a halál árnyékából az örök öröm fényére Jézus Krisztus által. Ámen.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Húsvét utáni 2. vasárnapnak Ószövetségben megírt Igéje Ezékiel próféta könyvének a 34. fejezetéből szól a 10. verstől kezdve:

Így szól az én Uram, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé.

Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, az, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja, elszéleszti őket; a béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”

1. Bár szétszakadva él az egyház. Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál. - 2. A bölcs tanító mind csak szolga: Nem léphet Jézusunk elé. Szeretet útján vándorolva, Tekintsünk mind az Úr felé! Hű keresztyén az nem lehet, Ki csak beszél tettek helyett. - 3. Elrejtve él a Krisztus népe, Bűn és halál takarja még. Nem látszik szent, örök reménye: Hordozza a kereszt jelét. De egykor véget ér az út, S a szent hajó majd célba fut. - 4. Jézus, tebenned egy az egyház: Ne engedd szétszakítani! S mit elront annyi sok tanítvány, Siess te meggyógyítani! Utunkra hulljon tiszta fény: Szeretet, hit s örök remény!

A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Ugyanúgy, ti ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

Kint az ajtón ott van az egyházkerületi Missziói-napnak a plakátja. Az a címe: „Küldetésünk Isten családjában”. Nézzék meg a Testvérek, ott vannak rajta tematikus csoportok, amelyeken lehet majd reménység szerint beszélgetni a napnak a témájáról. Ezek a témák családszerepe szerinti témák. Tehát a családban elfoglalt helyünk, szerepünk különböző fajtái szerint hívják őket.

Természetesen lehetne kifogást emelni, hogy ez így nem jó. Mert hát most akkor én hova menjek? Mert én a szüleimnek a gyermeke vagyok, a gyermekeimnek az apukája, a keresztgyermekeimnek a keresztapukája, a gyülekezetnek a lelkésze vagyok. Meg még tízféle téma van. Hát, mondjuk, a témák szerint az anyák, a nagymamák, meg a nagypapák csoportjában még nem emelek kifogást, hogy oda is kéne mennem, de elég sokba a tízből kellene mennem, ha azt gondolnám, hogy aki vagyok, abban ott kell lennem. De szándékos ez a nem-egyértelműség, merthogy az élet adja. Az, hogy itt vagyunk egymás számára, ez nem egyértelmű. Egymáshoz képest sokféle különböző szerepünk van.

Ezért van az is, hogy Péter apostol nem írt külön levelet a presbitereknek, vagyis a véneknek, meg egy másik külön levelet az ifjaknak azzal, hogy ezt a levelet a presbiteri-ülésen tessenek fölolvasni, ezt a levelet meg az ifjúsági alkalmon. Hanem beleírta az egészet ömlesztve egy levélbe. Nem írt külön levelet a legeltetőknek, akikre rá akarja bízni Krisztus közöttük levő nyáját: legeltessék, - és a nyájnak, akiket legeltetni kell. Merthogy ehhez hasonló problémák támadhattak volna belőle, hogy most akkor ki melyik levelet hallgathatja meg, olvashatja el. Hanem beleírta az egészet egybe, hogy mindegyiket mindenki olvassa el, merthogy mindegyik mindenkire vonatkozik. - Talán még egyértelműbben mindenkire, mint a Missziói nap tematikus csoportjai. Merthogy ezek, presbiterek és ifjak, legeltetők és nyájak nem külön-külön személyek, hanem mindegyikük ugyanaz. Ugyanazok.

Vannak persze előredefiniált, amolyan feliratozott szerepeink az életben. A főnök mindig főnöke a beosztottjának, és ritka cég az, ahol ez fordítva is működik. A parancsnok mindig parancsol a közlegénynek. Nincs olyan hadsereg, amelyikben ez fordítva is működik. A menedzser mindig az íróasztalnál van, a melós meg a munkaterületen, és jó cégnek kell annak lennie, ahol ez fordítva is működik. A tanító mindig itt áll, a katedrán, a tanítvány meg ott ül lenn, a székeken, és az élet legtöbb területén ez nem keveredik össze.

Isten pedig a maga népében, a gyülekezetben, amit Egyháznak nevezünk, egyetlen viszonyt rögzített ilyen formában. Ahogyan mi sokféle viszonyunkat rögzítjük az életben, Ő egyetlenegyet rögzített. Így mondja Ezékiel próféta: egyetlen Pásztort rendelt fölénk. Ezt az egyet rögzítette. Ezért van az, hogy Péter apostol nem ír a levelében Krisztushoz: aki Krisztus, az így viselkedjék! Ennek nem lenne értelme, mert a címzettek között nincs Főpásztor. Nincs Megváltó. Nincs Krisztus. De minden egyéb van, és minden egyéb vagyunk.

Egyetlen Pásztort rendelt fölénk. Az egymáshoz való viszonyainkra pedig igazából azt mondta, ami mindenkor érvényes egységesen, amit meg Pál apostol ír egy helyen: „Egymás terhét hordozzátok!” Így jellemzi az egymáshoz való helyzetünket. És ennek a beosztásnak - ha lehet így nevezni -, ennek a részletezése tulajdonképpen egyszerű. Ugyanis Krisztus Pásztorunk hozzánk való viszonyát rajzolja meg, írja le. Ahogyan a Pásztor Krisztus viselkedik, bánik velünk, mindannyiunkkal, az övéivel, a nyájával, azt mondja el az apostol nekünk, Krisztus népének. Kicsiben egymás mellett.

Azt mondja: ne kényszerből, hanem önként. Ez vonatkozik a legelésre és a legeltetésre is. Ugyanis a legelőnek az a sajátossága, hogy ott van az orrunk előtt, és szabad lesz fogyasztani. Nem kell több, nem kell biztatni a nyájat, hanem önként működik a dolog. Ha kapok valamit Krisztustól Isten népében, azt Ő odateszi elém, ott van. Nem kényszer. Jézus Krisztus az élet kenyere ilyen táplálék. De az „önként” azt is jelenti a legeltetés felől nézve, hogy nem föltétlenül az én érdekem, amit teszek. Mégis, ha nem is az én érdekem, de a szívemből van.

Ezt viszonylag talán nehéz elképzelni, a kettőt így együtt. De ha belegondolunk, hogy Jézus az imádságában azt kérte: ha lehet, „múljék el ez a pohár”, mármint a szenvedés, az áldozat nélkül a küldetése, de: „a Te akaratod legyen meg!” - mondja János. Tehát számára is világos, hogy itt nem az Ő érdeke valósul meg. Ugyanakkor Jézust senki sem kényszerítette arra, hogy értünk az életét adja, hanem ez szívből jön. Olyan valami, ami nem az Ő érdeke. - Ez nagy dolog.

És ezt mondja az apostol, amikor ezt írja: nem kényszerből, hanem önként. Aztán azt is mondja: ne nyerészkedésből, hanem készségesen. Ugyanis a legelő dolgában nem a magunkét mondjuk és adjuk. Nem a miénk a legelő. Ahogyan Jézus is mondta ezt, amikor többször is hangsúlyozta hallgatóinak: nem a magaméból szólok, hanem amit az Atyától kaptam. Mégis a szívéből szólt! - Aztán azt írja: nem uralkodva, hanem példaképeként a nyájnak. Ez az, amit Jézus a pusztai kísértése során utasított vissza. Elutasította az embereknek a jóvá-varázslását. Annak a lehetőségét, hogy Ő csettint egyet, és mi olyanok leszünk, amilyenek Ő. Elutasította azt, hogy ezt Ő megtehesse, megtegye akár csalogatással, akár ámulatba ejtéssel, akár erőszakkal.

Krisztus kedves nyája! Az életben mindenki, aki hozzánk szól, minket megszólít, nekünk nyújt, kínál valamit, minket hív valahová, valamiért, bennünket biztat valamire, - mindenki, aki ezt teszi az életben - az gyanús. Mert el lehet képzelni, hogy csak azért teszi, mert a munkáját végzi. El lehet képzelni, hogy valami rejtett célja van, és azért megy előttünk. El lehet képzelni, hogy valamire minket rá akar venni, és azért hív. Mindenki gyanús lehet. A Pásztor nem!

Ő mindent kijelentett nekünk, és odaadott nekünk. Jézusnak nincs semmije. Csak az, amit Róla az evangélium elmondott, megírt, nekünk tudtunkra adott. Ő az Isten terve, és Írások szerint értünk meghalt. És ugyancsak az Írások szerint feltámadt. - Értünk.

Sokan vagyunk itt, Előtted, Istenünk, sokfelől. Közelről-messziről, távolságban, lélekben - egyesíts bennünket Magaddal és egymással. Sokfélék vagyunk, Istenünk, más-más gyermek, - és felnőttkorral, más emlékekkel, más vágyakkal - egyesíts bennünket Magaddal és egymással. Gőgösek vagyunk, Istenünk, egymás előtt és Teelőtted - egyesíts bennünket Magaddal és egymással. Vakok vagyunk, Istenünk. Nem látunk Téged, sem egymást, csak önmagunkat - egyesíts bennünket Magaddal, egymással. Gyengék vagyunk, Istenünk. Nem tudunk utat találni, utat mutatni magunk gyártotta útvesztőnkből - egyesíts bennünket Magaddal, egymással. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Teneked adunk hálát mindazért, amivel megáldod az életünket. Teneked adunk hálát azért, hogy mindent odaadtál értünk, és a reménytelenségből életre hívtál mindannyiunkat. Hálát adunk azért is, hogy nem kéred hitünket, nem nézed, hogy milyen választ adunk a szavadra, Lelked hívó Igéjére, hanem türelmesen vársz, és azon munkálkodsz, hogy megismerjünk Téged, és eljusson a szívünkig, értelmünkig, gondolatainkig a Te szavad, annak értelme. Hálát adunk Neked azért is, hogy körülveszel minket áldásaiddal, és olyan helyet, életkörülményeket, sorsot készítettél és alakítasz a számunkra, amelyben megtalálhatunk, felismerhetünk és megsejthetünk Téged.

Kérünk, őrizd meg bennünk szavadat. Építsd hitünket, gyarapítsd gyülekezetünket számban, lélekben, ismeretben, örömek között. Őrizz meg bennünket csüggedéstől, félelemtől, kishitűségtől, gőgtől, indulatoktól. Ajándékozz meg bennünket a Benned való bizalom minden áldásával. Őrizz meg minket munkáink, terveink során, hogy amikor figyeljük, tanulmányozzuk szavadat, akkor áldássá legyenek a számunkra, örömünket találjuk benne. Amikor tervezünk, számolunk és dolgozunk közösséged javain, akkor a Te munkádnak, a Te Igédnek a reménysége vezessen és lelkesítsen bennünket. Amikor betegséggel, csalódással, halálfélelemmel, gyásszal küszködünk, akkor a Te Igéd tartson meg bennünket, akkor is ha a lábunk, eszünk vagy a lelkünk nem tud megtartani. Tehozzád visszük minden tervünket, bűnünket, kicsinységünket és kicsinyhitűségünket.

Eléd visszük szeretteinket, akik most nincsenek itt közöttünk, akik távol vannak tőlünk, akik már elmentek tőlünk. Eléd visszük Misi bácsit és családját. Bűnbocsátó irgalmaddal Te fordítsd áldássá mindazt, ami gyarlóság volt benne. Te ismered mindnyájunknak a szívét, Te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel. Te ismered napjaink számát, taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk., akaratod szerint éljünk, és egykor együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a Te országodban.

Jézusért az Ő szava, szeretete és biztatása alapján fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni! - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.