TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap (Quasi modo geniti) istentiszteletén, 2012. április 15.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 5

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk. Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre. Szeretem az Urat, mert meghallgat, meghallgatja könyörgésem hangját. Kiragadta életemet a halálból, szememről letörölte a könnyet. Az Úr megőrizte lábamat a botlástól, ezért színe előtt járok az élők földjén. Nevét hirdetem népe gyülekezetében, az Úr házának udvaraiban.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, és vigyük elé bűnünket:

Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy Te. A halandót visszatéríted a porban, és ezt mondod: térjetek vissza emberek. Bizony, elmúlunk haragod miatt, ha titkolt vétkeinket orcád világossága elé állítod. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmes felháborodásod? Taníts hát úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult és kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Jó Istenünk! Mi nem látjuk a Te Fiadat, Jézus Krisztust a saját szemünkkel. Testét sem érintettük a kezünkkel. Mégis merünk hinni Benne. Kérünk, segíts erre erőddel, és küldd el Lelkedet, hogy elvezessen bennünket minden igazságra a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Húsvét utáni 1. vasárnapnak az Ószövetségben megírt Igéje Ézsaiás próféta könyvéből a 40. fejezet 25. versétől kezdve szól hozzánk:

Kihez hasonlíthatnátok engem,

kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent.

Tekintsetek fől a magasba,

és nézzétek: ki teremtette az ott lévőket?

Előhívja seregüket szám szerint,

néven szólítja mindnyájukat.

Olyan hatalmas és erőteljes,

hogy egy sem mert hiányozni.

Miért mondod ezt, Jákób,

miért beszélsz így, Izráel:

Rejtve van sorsom az ÚR előtt

nem kerül ügyem Isten elé.

Hát nem tudod, vagy nem hallottad,

hogy örökkévaló Isten az ÚR?

Ő a földkerekség teremtője,

nem fárad el, és nem lankad el,

értelme kifürkészhetetlen.

Erőt ad a megfáradtnak,

és az erőtlent nagyon erőssé teszi.

Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,

még a legkiválóbbak is megbotlanak.

De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,

szárnyra kelnek, mint a sasok,

futnak, és nem lankadnak meg,

járnak, és nem fáradnak el.

Így ír erről János apostol a mai vasárnap levélbeli Igéjében, 1. levelének az 5. fejezetében:

Minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy. Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 184 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Ha Jézus Krisztus jár velünk, Ő a mi utunk, életünk. Bár évek évre tűnnek el, A szívünk hálát énekel. - 2. Kegyelme hordoz szüntelen, Nem gyötör gond és félelem, És minden percnek célja van, Ha őt szolgáljuk boldogan. - 3. Keresztje győztes, szent jelünk. Az élő Jézus jár velünk. Ő áld meg percet, éveket. Őnéki mondunk éneket: - 4. Dicsérünk téged, Jézusunk, Nevedben bátran indulunk. Követjük lábad szent nyomát, És minden évünk téged áld.

Szószéki szolgálat

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! János evangéliumából szól ma hozzánk az evangéliumbeli Ige, evangéliuma utolsó fejezetének az első 14 versében:

Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánael, a galileai Kánából, és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” Ők erre azt mondták rá: „Mi is elmegyünk veled.” Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Így válaszoltak neki: „Nincs.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: „Az Úr az!”, Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt hozzájuk: „Hozzatok a most fogott halakból!” Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus erre ezt mondta nekik: „Jöjjetek, egyetek!” A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr Ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.

Urunk, szentelj meg Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Milyen nap van ma? Vasárnap, egy sima vasárnap. Húsvét után egy. Húsvét után, szóval nemcsak az idei Húsvét után, hanem az után a Húsvét után, - úgyhogy mi mindannyian jól tudjuk, hogy Jézus föltámadt és él. Igen, most egy ilyen vasárnap van, amikor tudjuk.

Mégis azért „sima” vasárnap, és mégis itt vagyunk, és vakargatjuk a fejünket, hogy most akkor mi legyen? Itt vagyunk, kiszorulva ide a „Kis-templomba”, holott még fogalmunk sincs, hogy pontosan mi lesz a Jókai-utcában? Meg aztán nagyon sok minden van, ami előttünk tornyosul, amikről nem tudjuk, hogy mi van, meg mi lesz vele? - Meg ott vannak azok, akikkel nem tudjuk, hogy mi van és mi lesz? Ott vannak az elmentjeink. Ott vannak a betegeink, meg azok, akikről úgy tudjuk, hogy vannak, de nincs már régóta időnk, erőnk megkeresni őket.

De hát valami csinálni kellene most már, el kell menni „halászni”. Mert Jézus nemcsak Simon Péternek mondta, amikor elhívta őt a halász-szakmájából, hogy „emberhalásszá teszlek!”, hanem mindazoknak, kiket megszólított Igéjével valaha is. Tehát ideje elmenni ember-halászni! Ne feledjük! Muszáj belevágni valamibe, mert így nem jutunk ötről a hatra. Jézus elkezdte, úgyhogy most már kénytelenek vagyunk folytatni. Ezzel tartozunk Neki. Ez a küldetésünk, hogy azoknak, akik körülöttünk vannak, azoknak szószólói legyünk. Testvérei, embertársai.

Ez a küldetésünk. Jézus nincs itt, úgyhogy kénytelenek vagyunk csinálni. Úgyhogy elmegyünk összeszedni a kallódó evangélikusokat, elmegyek összeszedni a hittanosokat, - mármint akiknek annak kéne lenniük -, elmegyek összeszedni a fiatalokat, mert akik voltak, kirepültek. Elmegyek csinálni, merthogy ugye megmondta Jézus, nemcsak Simon Péternek, nemcsak Schermann Gábornak, hanem mindannyiunknak: „Emberhalász leszel!” - Ha kicsit félreértjük, nagyon hasonlóan úgy szoktuk érteni: emberhalásznak kell lenned. És ha elmegyek aznap - így írja János evangélista, mármint azon az éjjelen, merthogy a tengeren éjjel halásztak ezek az emberek, de ez most mellékes -, ezt így is érthetjük: ettől még, hogy elmegyünk dolgozni, csinálni, küzdeni - semmi fogás! Vagy ahogy Ézsaiás szavain keresztül mondja az Isten, néhány száz évvel korábban, mint a tengeri-jelenet: a legkiválóbbak is így fognak járni.

Nem pech, nem szerencse, nem ügyesség vagy ügyetlenség kérdése, hogy mire jutunk az életünkkel, a küldetésünkkel, a feladatunkkal, a „halászatainkkal”. Azt régóta tudják a hozzáértők, hogy Krisztus közösségének ellaposodása, vagy Krisztus gyermekeinek, tanítványainak a kiégése, elszürkülése, sohasem az üldözések sohasem az üldözések, a vészterhes idők, a rettenetes napok idején következik be, hanem valamiért, kivétel nélkül, mindig a „hétköznapokban”. Ezért is szól most hozzánk ez az eset tanítványokkal és parton álló Jézussal.

Azért szól hozzánk, mert Isten szeretné a tudomásunkra hozni, ahogy Ézsaiáson keresztül is tette már, hogy ne csüggedj, Jézus nem hagyott el. Ez fontos, ezért ezt mondja el az Isten Igéje most is, ebben az esetben: Ne csüggedj, Jézus nem hagyott el. Csak éppen pont az történt, hogy nem hagyott el, hanem Ő ad eledelt. - Különös dolog ez, hogy elmennek ezek az emberek ennivalót szerezni, de végül, amit esznek, az nem az ő fogásuk. Igazából még csak nem is abból van, amit Jézus csodája révén fognak, hanem az már eleve ott van, kint a parton a füvön. És ez nagyon fontos dolog.

Az is igaz, hogy pusztán, a hétköznapi halászat közben nem ismerjük fel Jézust. Nem jövünk rá, miközben az életünk hullámai között hányódunk jobbra-balra, hogy ott, a parton Jézus vár ránk. És élelmet ad nekünk, és megoldja a dolgokat. Nem ismerjük fel. Mióta Jézus feltámadt, a tanítványai sem ismerték fel soha. Arról, hogy meglátták, arról, hogy ott volt a szemük előtt - nem ismerték fel. Csak ahogyan az Isten Mózesnek mondja egy alkalommal - „hátulról”; vagyis a jelenlétének a nyomaiból, jeleiből, Igéjéből. Amit mond, és amit tesz az Isten. És ez a kettő egy! Ebből ismerjük fel Őt.

Jézus - szintén Mózestől idézve - azt mondja a pusztában a kísértőnek: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal az Igével, ami Isten szájából való”. Most, ennek a mai vasárnapnak az ősi, ókori keresztyén bizonyságtétele, amivel az istentiszteletet is kezdtük, Péter apostol leveléből ezt mondja: mint lelki csecsemők, mint lelki értelemben, Isten felől nézve, kis csecsemők, kisbabák, a hamisítatlan lelki eledelt keressétek, kívánjátok - vagyis Krisztust. Hiszen János meg azt mondja az evangéliuma elején: „Az Isten szava testté lett, és közöttünk lakik”. Szóval Aki Isten szájából származik. Vele nőttök - mondja Péter apostol - az üdvösségre.

Ne csüggedj, Jézus nem hagyott el! Ami vár ránk, ami a dolgunk, küldetésünk, amit végig kell küzdenünk, az az Ő kezében van. Ott van Nála az eledel hozzá. Nem hagyott el, Vele növekedünk az üdvösségre.

Imádkozzunk:

Édes Urunk! Hiszen Te megjelentél, mégsem azért, hogy Rád csodálkozzanak, Rád csodálkozzunk, hanem azért, hogy szavadat és a Tőled való erőt, Lelket megkapjuk. Nyisd meg a szívünket Igéddel, hogy ma is, holnap is, míg a küldetésünk és a küzdelmeink tartanak, jóllakjunk, felálljunk, megerősödjünk és megtartassunk Igével. Áldott légy, hogy nekünk, népednek útmutatást adsz, és sok-sok csodálatos nagy-halat szerzel, áldásaid sokaságát. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt szívünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halot­tak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket, a gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Vigyük Isten elé az életünket. Csendesedjünk el imádságban:

Édes Atyánk, jó Istenünk! Te adsz eledelt minden élőlénynek, Te táplálod a szívünket, hitünket Igéddel. Tőled származik minden, ami élet ezen a világon. Neked adunk hálát ezért, szeretetedért, irgalmas jelenlétedért, Krisztusban való áldozatodért, amellyel megtartasz mindannyiunkat. Neked adunk hálát hívogató, figyelmeztető, biztató, óvó Igédért, amellyel utat mutatsz, amellyel korlátokat állítasz, amellyel biztatsz és megerősítesz bennünket életünk során. Eléd visszük minden dolgunkat, hiszen a Te kezedben van minden. Eléd visszük sorsunkat, szeretteinket, közösségünket, városunkat, országunkat, embervilágunkat. Te őrizz meg és vezérelj bennünket a Rád figyelő bizalom útján. Te fékezd meg szereteteddel a bűn rombolását, Te őrizz meg mindannyiunkat az indulattól, kétségbeeséstől, cinizmustól, gyűlölettől. Te őrizz meg bennünket attól, hogy tekintetünket a földre szegezve elfeledkezzünk Rólad. Vigyél minket Igéd útján a Te terveid világába, hogy lássuk, értsük azokat amennyire Te szeretnéd és megengeded.

Te őrizz meg minket, amikor szeretteinkre gondolunk. Őrizz meg a ragaszkodásnak a keménységétől, őrizz meg a felelőtlenségtől, hogy testvéri szeretettel tudjuk Rád bízni mindazokat, akik hozzánk tartoznak, körülöttünk élnek. Rád bízzuk Misi bácsi családját, Te adj lelket és békességedet mindannyiuknak. Terád bízzuk Piroska nénit küzdelmében, gyászában, kétségbeesésében. Őrizd meg őt attól, hogy a fájdalom eltávolítsa Tőled. Terád bízzuk templomunkat, gyülekezetünk templomát, testünk templomát. Terád bízzuk életünket, hogy vezesd az üdvösség útján.

Jézusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk Hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szívem, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5