2012-03-11

1. Jézus, Istennek Báránya, Kínjaidat ég s föld szánja. A nap, a nap sötétté változik, A föld, a föld Reng és ingadozik. - 2. Hegyek, halmok süllyedeznek, A kősziklák repedeznek. Holtak, holtak Sírból feltámadnak, A szent, a szent Városban jelt adnak. - 3. Íme, a templom kárpitja Kettéhasad és megnyitja 0x08 graphic
Helyét, helyét A szentek szentjének, Isten, Isten Szent közelségének. - 4. Mindezekből, ó, mit értsünk, És szívünkbe, ó, mit véssünk? Isten, Isten Végtelen kegyelmét: Hozzánk, hozzánk Csuda nagy szerelmét. - 5. Fiát a szeretet Atyja Kereszt kínjaira adja, Értünk, értünk Hogy eleget tegyen, Urunk, Urunk, Üdvözítőnk legyen. - 6. Jézus, ki értünk szenvedtél, Hogy éljünk, halálra mentél: Néked, néked Szívből hálát adunk, Holtig, holtig Híveid maradunk.

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert Ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert elhagyott vagyok és szegény. Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg ínségemből Lásd meg elesettségemet és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet. Őrizd meg lelkemet, és ments meg engem, ne valljak szégyent amiatt, hogy Benned bíztam.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, akkor becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Uram, amíg hallgattam, csontjaim kiszáradtak. Jajgatnom kellett egész nap, mert kezed rám nehezedett. Ezért elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert Te megbocsátod bűnömet, amit vétettem. Hozzád imádkozzék hát minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy oltalmam, megóvsz a bajtól, és körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta áldozatul értünk. Ebben az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Mindenható Isten, aki egyszülött Fiadra, az ártatlan Bárányra vetetted a világ minden bűnét, kérünk, tekints gyengeségünkre, és ismertesd meg velünk a kereszt erejét, hogy megtisztuljunk minden bűntől és minden gonosz indulattól az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Böjt 3. vasárnapjának az Igéjét olvasom, figyeljétek nyitott szívvel. A mai nap Ószövetségben megírt igéje a Királyok 1. könyvének a 19. fejezetében, az első nyolc versben így szól hozzánk:

Amikor Aháb király elmondta a feleségének, Jezábelnek mindazt, amit Illés próféta tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdeai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük azonban így szóltak: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.”

„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. Utána elmegy, vesz maga mellé még más hét, még magánál is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az előzőnél.”

Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte a szavát, és így szólt hozzá: „Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!” Erre ő így felelt: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.”

1. Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám. - 2. Szívem bűntől terhes, tisztátalan, Azért hozzád könyörgök untalan: Fogadj be, tisztíts meg, könnyíts meg, Lelkem orvosa, kérlek, enyhíts meg! - 3. Vétkem terhel, de van vigasztalóm: Véred, érdemed az én biztatóm. Ó, lásd meg bűnbánó lelkemet, Fordítsd örömre nagy keservemet. - 4. Te énértem kínokat szenvedtél, Bűneimért nagy árat fizettél; Te véred, halálod váltságom, Üdvösségem benned megtalálom.

Láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje a pecsétjeit?” De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán, Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”.

És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között ott áll a Bárány, olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, és új éneket énekeltek eképpen:

Tudom, hogy Testvéreim mind nagyon szerények. Semmi méltóság, semmi dicsőség, semmi rangkórság, hiszen jól tudjuk a korlátainkat. És sírunk eleget azon, hogy nincs, aki az Isten könyvét kinyissa és beletekintsen. Sírunk eleget azon, hogy nincs, aki méltó legyen arra, hogy az Isten dolgaiba, titkaiba belelásson, beleszóljon és azokat képviselje.

Pár ezer éve két nagy város sorsa volt a tét. Két virágzó városé: Sodomáé és Gomoráé. Ábrahám, az Isten embere, akit Isten - így írja az Írás - a hite alapján méltónak nevezett, ez az Ábrahám alkudozott az Istennel. Alkudozott azon, hogy ha talál ott az Isten, azokban a városokban néhány igaz embert, pár igaz embert: ötvenet, negyvenet, harmincat, húszat, tízet? - akkor azokért - mondta Isten - megmarad az a hely. - A városok nem maradtak meg, de tudjuk: pár ezer év alatt nagyon sok város nem maradt meg, helyét sem lehet megtalálni. Ha véletlenül valamelyik régész rábukkan egy-egy város romjaira, akkor nagyot csodálkozik a világ. Valószínű, hogy Sodomát és Gomorát nem fogják a régészek megtalálni egyhamar, de sok ilyen város van. Tudjuk, hogy ez a két város a világunkhoz képest elenyésző szám.

A kérdés azonban mégis szelídebben hangzik a világ számára. Nem két város, nem a mi városunk, nem a mi hazánk, a világ számára: van-e egy igaz ember? Akitől, minden hőbörgő szava ellenére azért sejteti az Írás, hogy reszketett Izráel királya. Pedig ő bárkire azt, mondta, hogy „halott, az tényleg halott lehet”, - de Illéstől reszketett. Hogy Ábrahám, vagy Péter, vagy János, vagy Lukács - vagy Gábor -, tudnak beszélni? - Tudunk tévedni, tudunk könyörögni, alkudozni? Tudnak ítélkezni, tudnak vérfürdőt rendezni? - Sok mindenhez értenek a mai emberek.

Tudom, hogy Testvéreim mind nagyon szerények. De a mi szolgálatunk reménysége és alapja nem a méltóságunkban áll, hiszen ha egy angyal erős, akkor - szerintem - mindannyiunkhoz képest nagyon erős kell, hogy legyen, de senki nem említette ott, János szemei előtt, hogy: nosza, az erős angyal nyissa föl a könyvet. Mert senki nem volt méltó. Még az erős angyal sem.

Istenünk, aki szeretet vagy, tisztíts meg engem Jézus vérével. Minden tisztátalanságtól tisztíts meg, amely Tőled elválaszt. Azután jer a szívembe, hódíts el magamtól, szabadíts meg mindentől ami alkalmatlanná tesz szolgálatra, hogy hitben, szeretetben és türelemben a Tiéd legyek. Jézus Krisztus, a Te Fiad, a mi Urunk által. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Szerető Atyánk, jó Istenünk , gyülekezetünk Ura! Köszönjük, hogy idejutottunk, hogy itt vagyunk és ide bennünket erre a mai napra összegyűjtöttél. Köszönjük a múltnak az örömeit és terheit, köszönjük a jövőnek a terveit, köszönjük gondjainkat, szeretetedet, amelyik méltatlanságunk ellenére körülvesz és felemel minket. Köszönjük Neked szeretetedet, amellyel megtartasz minket, hogy a Tiéid legyünk. Áldd meg ezt a gyülekezet, Urunk, és ezt a mostani alkalmat, a közgyűlést. Kérünk örömet benne mindannyiunknak, hogy örvendezzünk a Te néped dolgain, és a Te nagyszerű ígéreteid felé vezető út áldott szakaszát lássuk benne. Ámen.

1. Örök Isten, kezed ezer áldást ad. Mily boldog, aki téged szolgálhat! Nagy hűséged hűségével hálálja, Szent egyházad építését munkálja. - 2. Urunk Jézus, szolga lettél érettünk. Áldunk téged, hogy nyomodba léphettünk, Hogy bennünket tanítványnak elhívtál, Egyházadban szolgálattal megbíztál. - 3. Jöjj, Szentlélek, téged hívunk és kérünk, Hiszen látod a mi erőtlenségünk. Szent tüzeddel töltsd be szívünk-lelkünket, Új munkára te készíts fel bennünket! - 4. Szentháromság, minden áldás tőled jő. Kegyelmeddel új szolgákat hívsz elő. Tőled várunk ma is erőt, újulást. Kérve kérünk, áldd meg ezt az indulást!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan. Ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységünket. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Benned való reménységgel, irántad való bizalommal gondolunk elment szeretteinkre, és visszük Eléd életünket, hozzátartozóinkat, azokat, akik fontosak nekünk. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Jer, dicsérjük Istent, Szívvel, szájjal, lélekkel, Ki nagy, dicső dolgot Cselekszik mindenekkel, Ki bölcsőnktől fogva Mindeddig eltartott, És számtalan jókkal Minket elárasztott. - 2. A jóságos Isten Áldjon tovább is minket, Hogy vidáman, békén Tölthessük életünket: Tartson meg mindvégig Minket kegyelmében, Legyen szabadítónk Minden szükségünkben. - 3. Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

1. Készülj, lelkem, Jézusodhoz, Bánatodra balzsamot hoz. Jer, hódolj a nagy Királynak, Vesd le bűnös óruhádat, Az új embert öltözzed fel, Jöjj Uradhoz sietséggel! Ki megváltotta e földet. Ajtód előtt áll és zörget. - 2. Nyílj meg szívem, Krisztusod jő, A vesszőhöz a szőlőtő, Jön, hogy megújítsa élted, Adjon örök üdvösséget. Jézus, lelkem fényes napja, Lábaidhoz leborulva Illetem köntösöd szélét: Gyógyítsd lelkem betegségét! - 3. Jézus, drága üdvösségem, Mennyből földre jöttél értem, És magad halálra adtad, Hogy nyerj rajta diadalmat. Add, e lelki eledelben, Élet kenyerét vehessem! Add, hű legyek holtig hozzád, Ki megtörted bűn hatalmát!

1. A próféták megmondották, Atyáinknak megjósolták, Hogy Jézus Krisztus eljövend, S bűnünkért szenved ő, a szent. - 2. Nem sejtette még a világ, De ők már hitben jól látták, Ézsaiás méltán mondja: Őrajta van bűnünk súlya. - 3. Az Úr haragja volt rajtunk, Vakon vesztünkbe rohantunk; Jézus lett értünk áldozat, S ím üdvre vált a kárhozat. - 4. Őt áldjuk, a hű Főpapot, Ki szerzett bűnbocsánatot, S minket magával mennybe visz, Mily boldog az, ki benne hisz! - 5. Én Jézusom, nagy kínodat, Engesztelő halálodat Mindig szívemben őrizem, Neked szolgál élő hitem. - 6. Hű Uram, drága érdemed, Értünk kiontott szent véred Tisztítsa gyarló szívemet, Hogy mennyben élhessek veled!

1. Nem látták benned, csak az ács fiát, Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan!

Áldunk Téged, Istenünk, hogy Igédben, Krisztus Urunk testének-vérének közösségében néped körében örömet és életet ajándékozol. Kérünk, őrizd meg bennünk, közöttünk a Veled való közösség minden áldását, hogy Hozzád ragaszkodjunk erős hittel, hogy szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megismertétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.