2012-03-04

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek; Mert így gyógyulást reménylek. Moss meg szent véredben, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját, kínra ne adj, Sőt ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! 0x08 graphic

Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, Benned bízom, ne szégyenüljek meg. Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, taníts meg ösvényeiden járni engem. Ifjúkorom vétkeit ne idézd fel, bűneimről ne emlékezzél meg. Igazságod és hűséged őrizzen engem, hiszen Benned reménykedem.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Uram, légy kegyelmes, hiszen bajban vagyok. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, és olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De én bízom Benned, Uram, vallom, Te vagy Istenem, kezedben van a sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Isten irgalmasan könyörül rajtunk, méltatlan embereken, Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és vére által megszabadított bűneinkből. Az Ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok földön és mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az Ő véréért eltörölte a bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Igazság Lelke! Egyedül Te vagy képes kivívni azokat a hatalmakat, melyek magukhoz akarják ragadni az uralmat a világon. Nyisd fel a szemünket, hogy világosan felismerjük, és félelem nélkül néven nevezzük mindazt, ami az életet rombolja. És rátaláljunk Krisztusra, aki a mi békességünk mindörökre. Ámen.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom most. A mai vasárnap Ószövetségben megírt igéje Ézsaiás prófétától szól az 5. fejezet első hét versében:

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert kiáltoz utánunk.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

1. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom, Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét, Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltó, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen. - 2. Száz vihar ha támad, Menedék vár nálad, Biztos oltalom. Bár megrendül minden, Mellettem állsz híven Drága Jézusom. Légy velem, s nincs félelem. Bűn, pokol hatalma ellen Karod megvéd engem. - 3. Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet, nagyságot, Sikert itt nem várok, Csak te légy enyém. Utamon ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. - 4. Jézus, üdvösségem, Örömöm, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom!

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből szól ma hozzánk Isten levélbeli Igéje. Ez a könyv Pál apostolnak számtalan beszédét őrizte meg a számunkra. Pál apostol ezeket a szavakat mind-mind vagy különböző települések zsidó-közösségei előtt, vagy különböző települések különböző kultúrájú pogány-közösségei, népe előtt mondta. Talán egy kivétel van. Ez.

Ebből való a mai Ige. Ezt a beszédét keresztyén presbiterek előtt mondta. Azért őrizte meg számunkra, bizonyára kuriózumként ezt az egy élőben, tehát nem levélben írt, hanem élőben elmondott beszédét a Szentírás, mert ez egy búcsúbeszéd. A búcsúbeszéd pedig fontos dolog. Még akkor is, ha annyira profetikusan, világosan nem látjuk vagy sejtjük a jövőt, és azt, hogy most ez egy búcsúbeszéd, mint amennyire ő ott, abban a helyzetben cselekedte. De egy visszatekintés, számadás és ebből fakadó biztatás, - az mindig nagy súlyú.

Pál apostol Milétosztól elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Bizonyságot tettem zsidóknak is, meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

Az apostol jött-ment. Ez volt az ő szolgálata. Most is útban van, nincs ideje bemenni, végigutazni a sok-ezer kilométer közepette azt a hatvanat, amennyi elválasztja Milétoszt Efezustól. Arra nem akar időt vesztegetni. De azt fontosnak érzi, hogy Efezusból a gyülekezet presbiterei kijöjjenek hozzá, a tenger partjára, mielőtt tovább hajózik. Szóljon hozzájuk, merthogy ott töltött szokatlanul hosszú időt, három évet. Búcsúzik tőlük, merthogy - mint beszédének a további részében ki is mondja - ő úgy tudja, hogy nem fog már erre járni.

Mi adja és mi indokolja ezt a profetikusan végzetes látást? Miért fontos számára ez a néhány mondat, ez a búcsúzás, ez a lelkükre-kötés, és miért szól így a gyülekezet véneihez? Talán tervei vannak? Talán kidolgozott, nagyszerű projekt elképzelésekkel száll hajóra? Hogy mit fog tenni az előtte álló héten, az előtte álló években? Hogyan fogja tovább végezni a munkáját? Mikor, mit fog tenni, és annak mi lesz az eredménye? És mire fog ezzel eljutni Isten népe, milyen áldásokat fog nyerni? - Nem ezért szól így, és nem ezért megy tovább. - Talán azt szeretné Pál apostol, hogy fogság és nyomorúság legyen a része, mert úgy gondolja, hogy ez valamiért jó neki? - Nem. Szó sincs róla! - Talán helyesnek tartja Pál, hogy az ő sorsa a szenvedés, fogság és nyomorúság legyen? Ez illik az ő elképzeléseibe, személyes keresztény életével, szolgálatával, hitével vagy általában az Isten népe útjával kapcsolatban? - Nem.

De - ahogy gyakran mondani szoktuk - azt tudja és ezt elmondja, hogy ez az ő keresztje. Ahogy énekeltük, ő ezt vallja a maga számára valamiért: „a kereszt vár, hordom hittel”. Csak az a különös, hogy amikor ő erről, a maga keresztjéről beszél, vagy minden óvintézkedés, lebeszélés, minden tanácsadói érvelés, minden testvéri könyörgés ellenére, amelyek vissza akarják őt attól tartani, hogy Jeruzsálembe menjen: „nem történhet ez veled” - azt mondják neki -, „emlékszünk rá, ez meg nem történhet veled, hogy te Jeruzsálembe menjél! Hát, ott biztos, hogy a nyakadat szegik! Hát ilyent nem tehetsz! Neked még dolgod van, neked még küldetésed van! Neked még sokfelé kell menned és szolgálnod!” - mondták neki; de ő ezekre nem hallgatva - habár saját bevallása szerint fogalma sincs róla, hogy mi lesz? - de azt tudja, hogy neki most Jeruzsálembe kell menni.

Szóval azért mondom, hogy ő úgy beszél erről, mint az ő keresztjéről. Csak az a különös, hogy nem sopánkodva beszél róla. Nem úgy beszél róla, hogy: „Hát, bizony kedveskéim, ez az én keresztem, ezt el kell hordozni”. - Hanem úgy beszél nekik és róla, mint amely kereszten az ő Ura szabadulást ad. - Nem úgy beszél erről a keresztről, mint amelyen neki kell függenie, hanem úgy, amely Jézus keresztje, és amely őt vezeti, viszi, hurcolja, kényszeríti, és amely fontos, hogy mindenki számára szabadulássá legyen. És valamiért, - nem tudja, hogy miért -, de most ez, a kereszt evangéliumának az útja.

Valami választ próbál rá adni - így áll az Apostolok Cselekedetei-ről írott könyvben, úgy a végén -, ez egyfajta magyarázat. Hogy talán arról van szó, mivel ő, Pál apostol, Jeruzsálembe ment, elfogták, törvényszék elé állították, meg akarták ölni, de aztán, mivel római polgár volt, mégis valahogy megmenekült a lincseléstől, és hivatalos bíróság elé került, a hivatalos bíróság fellebbezett; a hivatalos bíróság fellebbezése alapján a császár elé küldte, ezért hajóra tették és Róma városába szállították. Ott - így írja a Könyv vége - ott évekig teljes szabadságban, mint fogoly, de a szolgálat teljes szabadságában hirdette sokaknak Krisztus evangéliumát.

Ezt egyfajta magyarázatként írja le Lukács nekünk, hogy például ez lehetett a kereszt célja. Persze teljességében nem biztos, hogy orrunkra köti Jézus Krisztus Urunk, hogy mit, miért ad, és miért az az ő útja, ami. De azt tudjuk, hogy Pál apostol milyen konkrétan, milyen elszántan megy egy olyan úton, amiről nincsenek tervei, elképzelései, ismeretei, - csak ami. Csak.

Tudjuk jól, hogy Jézus szava arra irányul, azért szól hozzánk, mert Magához akar vonzani minket. Azt mondja: az az Ő lényegi parancsa, - úgy mond - tennivalóra vonatkozó parancsa a tanítványaihoz: „Kövess engem!” Így szólítja meg a tanítványait: „Kövess engem!” És azt tudjuk, hogy ennek a követésnek, a követésben való igyekezetnek is vannak fokozatai.

Az egyik, 1. lépcső talán az, amit Péter apostol úgy mond azon, a bizonyos nagy hegyen, hogy: „Jó nekünk itt lenni”, mármint Jézussal, meg még ráadásul más személyiségek is jelen lehetnek. Nagyon impozáns közösség, „jó nekünk itt lenni”. Ezt nevezhetnénk - nem a rosszindulat kedvéért, csak a szemléletesség kedvéért mondom - talán „piknik-kereszténység”-nek, ahol jó nekünk ott lenni. - Abban a közösségben, azon a helyen, abban a légkörben, amiben vagyunk, az nekünk jó. Ott kapunk sok mindent, ott áldásokban részesülünk, ott jó testvérek között lehetünk, ott sok minden jót nyerhetünk, és ezért mi ezt szeretnénk, és ezért ez lesz jó. - Ez a Jézus-követés egyik, talán első lépcsője.

A magvető példázatában Jézus által elemzett igemegértési és követési szintek közül ez talán a 2., a sziklák közé hullott mag, amely kihajt gyorsan, és szárba szökken. Értelmezve Jézus szavaival: aki hallja és örömmel fogadja az Igét.

Aztán másik lépcső, következő lépcső lehet talán az elhívatottságnak a lépcsője. Azaz a küldetésben - és már itt van a küldetés, misszió gondolata is - nemcsak az, hogy jó, hanem küldetésünk, felelősségünk van, elhívatottságunk van - szóval ez már más, ez tiszteletre és irigylésre méltó. Egy elhívatottságtudatban, amely a szívünkben lángol és hajt, vagy amely megjelenik akár egy tisztség formájában is, abban felelősen helytállunk, mert helyt akarunk állni, és mert felmértük és tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, ennek alapján vállaltuk például talán a tisztséget, és aztán abban felelősséggel - visszaemlékezve a vállalásunkra, és a küldetésre, amelyet kaptunk, helytállunk. Ez egy komoly dolog. Még mindig azonban - úgy mond - önkéntes. Tudjuk, hogy mi a dolgunk, és azt tesszük.

Egy következő lépcső az, amiről bizonyságot tesz Pál apostol itt, Milétoszban, az efezusi gyülekezet presbiterei előtt. Ez a Lélektől kényszer. Amikor nem tudom, mi lesz - így mondja. Csak - ahogy meg egy ének mondja - megyek, merre utam kijelölted. És egyet tudok - mondja -, hogy az evangélium hirdettetik, és ez az egy a fontos.

Abban különbözik ez a lépcsőfok a másik kettőtől vagy bármennyi egyéb, még felsorolhatótól, hogy nem a mi elhatározásunk, terveink és bölcsességünk, hitből fakadó bölcsességünk vezérlik. Úgy gondolom, hogy Jézus erre mondja azt a tanítványainak - amikor azt mondja: Kövess engem! -, hogy erre gondolva teszi hozzá: aki felveszi a maga keresztjét, az tud követni. Kereszt alatt, a mi keresztünk alatt - ugyanis elsősorban ezt érti Krisztus - Ő az Úr. Ő dolgozik. Ő tudja, hogy mi lesz és miért. Ő adja az utat. Ő visz az úton. És Ő ad megérkezést és célt. Szóval ez a része - hangsúlyozom: része - a keresztyén életnek, Jézus szavai szerint nélkülözhetetlen.

Azért érdemes, - hogy jobban megértsük - egybevetni Jézus és Pál apostol útját, és látni a finom különbséget köztük. Jézusnak a böjti ideje az, hogy tart Jeruzsálem felé, és azt mondja azért, hogy az Emberfia bűnösök kezére adassék. Tudja a célt, és megy afelé, mert Ő a gazda. Pál böjti ideje - itt az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv jó-részében - tart Jeruzsálem felé: nem tudom, mi lesz ott majd. Csak sejtem a fogságot és nyomorúságot. A Szentlélek arról tanúskodik, hogy ezek várnak rám. Hol, mikor, miként - azt nem tudom. De Jézus dolgozik utamon - ezt hangsúlyozza Pál. A leveleiben is erről ír, a fogságból írt leveleiben is vigasztalja azokat, akik aggódnak érte és sajnálják. Vigasztalja azokat a leveleiben, hogy: semmi bajom, köszönöm szépen, hiszen Jézus Krisztus evangéliuma dolgozik, él, virágzik, terjed.

Pénteken a maláji testvéreinktől származó gondolatok keretében egy özvegyasszonyról hallottunk, aki zaklatta a bírót, mert az nem segít neki. A mai evangéliumban megemlékezett özvegyasszony zaklatta Jézust, de nem az igazságáért, nem a jogáért, nem azért, mert jár neki - csak úgy, hogy közben Jézusra, mint Úrra nézett. És ez nagy dolog. Ezt még Jézus is megmondta neki.

Urunk, nem tudjuk, mikor búcsúzunk, kitől és meddig, de add meg napról-napra a hálaadást és a Te áldásaid, munkád, szereteted feletti örömöt, hogy minden dolgunkat ennek fényében lássuk, értékeljük és vessünk számot vele. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Szent örök Isten, nincsen hova lennem. Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni. - 2. Mélységes mélyből kiáltok tehozzád. Forduljon ismét felém fényes orcád! Nálad bocsánat vár és élet. Lázadó szívem újra cseréled. - 3. Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad. - 4. Szálljon szívemből hálaadó ének! Irgalmasságod áldom, amíg élek, Mert nem nézhetted örök vesztem: Szent Fiad értem halt a kereszten.

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk Neked, mindenható Atyánk és örök Istenünk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia: Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a Te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az új szövetség az én vérem által, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd hitét, tartsd meg békességedben, add meg Krisztusban való egységét. Emlékezz meg rólunk, mindannyiunkról, és őrizz meg bennünket szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Királyi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt, S megtörte holta a halált. - 2. Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: Belőle víz és vér ömölt. - 3. Az ősi jóslat, ím, betelt, Mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr, halljátok, nemzetek, Kereszten trónol köztetek.” - 4. Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ó, választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! - 5. Világ bűnének zálogát Te hordoztad, te boldog ág. Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét. - 6. Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek! Legyen győzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt!

1. Vágyó szemmel nézünk feléd, Isten, neved dicsérve. Áraszd Szentlelked erejét Híveid seregére! Ha bűn homálya száll reánk, Te védj meg minket, jó Atyánk, Oszlasd szívünk félelmét! - 2. Vezess híven ösvényeden, Vezérlő angyalunk légy, Őrködj felettünk szüntelen, Kísértés tőrétől védj! Ha szenvedéssel sújt karod, Te adj sebünkre balzsamot, Reményt a tört szívekbe! - 3. Míg a földön vándorolunk, Óvjon gazdag kegyelmed! Ha összeomol sátorunk, Te adj békés nyughelyet! Hints igéddel az útra fényt, És ápold bennünk a reményt, Hogy eljutunk tehozzád!

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

1. Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi Fejedelme! Te vezérelsz jó úton, Földi porból föl a mennybe. Szirtek, örvények felett Bizton járhatok veled. - 2. Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke! Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll rám égi béke. Áldott Megváltóm lettél, Boldog, aki benned él! - 3. Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet! Takarjon bár sírhalom, Veled mennyben újra élek. Te vagy utam, életem, Én Jézusom, mindenem!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála Néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Akik megismertétek már a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.