TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap istentiszteletén, 2011. október 23.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 363 (Batizi András †1546 - Kolozsvár 1744) - Liturgia: 9

1. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, A szép Szűznek drága szent magzatját, E világnak áldott Megváltóját, Bűnösöknek örök szószólóját! - 2. Jézus Krisztus, érettünk meghaltál, Harmadnapon íme feltámadtál; Mennyországban felmagasztaltattál, Tisztességgel megkoronáztattál. - 3. Te vagy nékünk minden igazságunk, Jámborságunk és ártatlanságunk: Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, Isten előtt örök boldogságunk. - 4. Te vagy nékünk minden reménységünk, E világon a mi tisztességünk, Isten előtt mi nagy dicsőségünk, Mennyországban örök üdvösségünk. - 5. Add minékünk a te Szentlelkedet, Mind e földön hirdettesd igédet, Ismerjünk meg mindannyian téged, Dicsérhessük örökké szent neved!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, jóságod és hűséged őrizzen szüntelen! Fordulj felénk, szabadító Istenünk, mutasd meg, hogy szeretsz minket! Engedd hallanom, mit hirdet az Úristen. Bizony, békességet hirdet híveinek! Az Úr megad minden jót, földünk is meghozza termését. Igazság jár az Úr előtt, utat készít lépteinek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, jóságod és hűséged őrizzen szüntelen!

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg az életünket, vigyük Őelé a bűnünket, terheinket, és kérjük az Ő irgalmát:

Uram, Te voltál a hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy Te. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: térjetek vissza, emberek! Bizony elbukunk, ha Magad elé állítod bűneinket. Taníts hát úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által. Ő azért jött ebbe a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozunk:

Irgalmas Istenünk! Legjobb tetteink sem tudják előttünk megnyitni az eget. Ezért kérünk, ne tetteink szerint ítélj bennünket, hanem irgalmazz nekünk a Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, szerető Gyülekezet! Hallgassuk most nyitott szívvel Isten szavát. A mai vasárnapnak az Ószövetségben megírt Igéje Mózes 2. könyvének a 20. fejezetéből szól

Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

Ne legyen más istened rajtam kívül!

Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot, azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalom napja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiaid, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!

Ne ölj!

Ne paráználkodj!

Ne lopj!

Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

Így szól erről evangéliumi Igénk Máté evangéliuma 22. fejezetének a végéről, a 34. verstől kezdve:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus elnémította a szadduceusokat, köréje gyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Amikor a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: „Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé.” Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által az Urának, amikor ezt mondja: Így szól az Úr, az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?” De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, megkérdezni se merte őt többé senki attól a naptól fogva.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 444 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német)

1. Jöjjetek, testvérek, Közeleg az este. Veszteglés, megállás A vándorok veszte. Hogy örök hazánkban Célunkat elérjük, Induljunk el bátran! - 2. Keskeny, rögös ösvény Kedvünket ne szegje! Az Úr hívott minket, Megsegít kegyelme. Senki meg ne álljon! Van vezérünk, győzünk Minden akadályon. - 3. Rögös vándorúton Bízó szívvel járjunk! A múlandók terhe Ne roskassza vállunk! Jó Atyánk velünk van. Megsegít ő mindig Nehéz próbáinkban. - 4. Menjünk kéz a kézben, Mint édes testvérek! Legyen köztünk béke, Egy szív és egy lélek! Nem árva senki sem. Hazafelé tartunk Egy úton, egy hitben. - 5. Egyikünk ha roskad, Emelje a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik! Más terhét véve fel, Az erős a gyengét Szolgálja készséggel! - 6. Hamar hazaérünk. Csak előre bátran! Örök öröm vár ránk Az atyai házban. Megváltó vezérünk Jár előttünk, Jézus. Szüntelen rá nézzünk!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Istennek a mai vasárnapra szóló, levélben megírt Igéje János apostol 1. levelének a 3. fejezetéből szól hozzánk a 18. verstől kezdve:

Így ír nekünk az apostol:

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt, és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk.

Urunk, szentelj meg minket Igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

János apostol azt tanácsolja, hogy ne fecsegjünk a szeretetről, hanem éljük azt. Ne szólamot zengjünk róla, hanem tetteinknek a valósága legyen. Amikor azt mondja, hogy cselekedettel és valóságosan, akkor nem egyszerűen arról beszél, hogy a szeretetnek a tetteinkben, cselekedeteinkben kell megmutatkoznia, hanem sokkal inkább arról, hogy a szeretet az egy olyan dolog, ami normálisan, annak rendje és módja szerint működik. Tehát ha valaki szereti a másikat, akkor semmiféle életvezetési tanfolyam elvégzésére nincs szüksége ahhoz, hogy megtanulja: mit kezdje azzal a másik emberrel? Hanem ez úgy jön! Ezt érti az apostol azon, hogy valóságosan. A szeretet valóság - nem recept, nem követendő útmutatás, valóság. A valóság pedig, ha van - van, ha nincs - nincs. Ilyen egyszerű. Azt mondja tehát: ne beszéljünk róla, hanem legyen ilyen valóság. Mégis, mégis az örök, hinni és üdvözülni vágyó ember örök kérdése: Mi módon történhet ez? Mit tegyek? - Nos, Isten Igéje igyekszik erre kinek-kinek a maga vérmérséklete, kegyessége és lelkivilága szerint válaszolni.

Mózes például ezt mondja Izráel népének a „mit tegyek?”-re: Tartsd meg ezeket a parancsolatokat, és élni fogsz. Amit Isten vár, ami valóság: a szeretet, - az abban áll, hogy például ezt, meg ezt, meg ezt így csináld! - Van, akinek el kell szépen magyarázni, hogy el tudja képzelni: miben állhat az a csodálatos, reményteli valóság, amit Isten megálmodott akkor, amikor szeretetet teremtett. - Mózes tehát így próbál válaszolni. Persze Mózes parancsolatai nem abban a tizenkét versben, sem annak megtanulható, egyszerűsített tíz mondatában van, melyeket fölolvastam, hanem sok-sok törvény, parancsolat, szabály, tanács igyekszik körülírni az élet végtelen sok területén, így végül a rabbinizmus útvesztőjében, végkép zsákutcában.

Mutatja ezt az, ahogyan a törvénytudó - vagyis Mózes parancsolatainak avatott szakértője - kísérteni próbálja Jézust azzal a kérdéssel, ami ebben az útvesztőben bizony nagyon is kézenfekvő: Hogyan lehet összefoglalni egy mondatban: Mit akar Isten? Amennyire nagy vágya ez a parancsolatok útvesztőjében tévelygő embernek, annyira nagy lehetőség a kísértésre: Mit fog válaszolni? Jézus összefoglalja Isten valamennyi törvényét abban a bizonyos két nagy parancsolatban: Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat! - Ez a válasza azonban a törvénytudónak szól, annak aki Mózes parancsolatainak avatott szakértője, és aki abban a hitben nőtt föl, és abban a hitben él, amit Mózes adott: Tartsd meg a parancsolatokat, és élni fogsz!

Jézusnak ez a két parancsolata nehéz. Mert ők azok, akiknek mindjárt előkerül a következő kérdése, már nem a mai Igében, de egy másik hasonlóban: De ki a felebarát? No, nem azért, mintha a szeretet keresne tárgyat, csupán azért, hogy nehogy véletlenül valami felesleges, Isten által amúgy nem kívánt korlátot is véletlenül betartsunk.

Ám Övéinek a mi Urunk - mondom: Övéinek - már kissé máshogy fogalmazza meg ezt a két nagy parancsolatot. Amikor őnekik beszél, a tanítványainak, akkor egész más szavakkal mondja el ezeket - úgy, ahogyan nekünk - reális, megérthető és megtartható szavakkal. Ez a két, még egyszerűbb parancsolat pedig az, amit tulajdonképpen János apostol idéz János evangéliumának a 15. fejezetéből a szőlőtő hasonlatából: „Ki az, aki megmarad énbennem?” - mondja Jézus. „Az, aki hisz bennem, aki szereti” - nem a felebarátját, ez lapos fogalom - „a testvérét”. Azt mondja a tanítványainak, akik Vele járnak: „Ti egymást szeressétek!” - Ez Ige, ebben minden benne van: hit - szeress. És még félreértések elkerülése végett Jézus is hozzáteszi ehhez - ahogyan János apostol idézi Őt: „Ebből látható, hogy hozzám tartoztok”.

Ez mindjárt egy nagyon fontos és nagyon sokféleképpen felbukkanó kérdést, újabb kérdést idéz fel. Amit sokféle összefüggésben teszünk föl életünk során, de mindig egy nagyon alapvető szükségletünkre hívja fel a figyelmet: a valahová tartozás szükségszerűségére. Mert az Isten nem magában teremtette az embert, hanem azért, hogy az Istennek a képmása, vagyis társa legyen, és azért, hogy a segítőtársának, a másik embernek is társa legyen.

Ezért mindig alapvető kérdés, ami János apostolnak ebben a néhány mondatában tulajdonképpen kérdésként, problémaként előkerül: Kihez tartozom? Közétek tartozom? Csakúgy ideköltöztem, Tatabányára. Aztán ki tudja - mi lesz? Ki tudja, hogy tíz év múlva élek-e még és hol? Akkor most közétek tartozom? - kérdezhetem én.

De kérdezheti bármelyikünk, hiszen, hiszen egy közösség annyira sebezhető és annyira könnyen szakítható, szétbontható, vagy egyszerűen annyira könnyen érezzük azt, hogy mi igazán nem tartozunk oda. Mondjuk feltehetjük a kérdést úgy: ki tartozik a forradalmárok, a hősök közé? Az, akinek a nevét feljegyezte az utókor?

Nézegettem a minap névsort 1956 mártírjairól. Egy hosszú lista volt névsorba szedve, de nagyon-nagyon töredékes. Puskás Sándort nem találtam benne, pedig közülünk való, és ott áll az emlékműve Környebányán.

És még sokan mások se voltak köztük. Ki tartozik a hősök közé? Az, aki meghalt a harcban? Tehát csak elmentekre gondolhatunk? Vagy teljesítményfüggő a dolog? Aki bizonyos számú zsarnokot megölt, az belép a hősök kapuján? Vagy aki stratégiailag fontos eredmény ért el a Szabadságharcban? - Hisz végül úgyis vége lett! Miért is? - Azt hiszem leginkább az a hős, akinek a szíve ott volt, és akinek a tetteit ez, a Forradalomért dobogó szíve vezérelte. A többit nem lehet meghatározni.

De nézzünk egy egyszerűbb példát: ki tartozik a családba? Az, akinek a neve a népszámlálási adatlapokon ahhoz a lakás-kérdőívhez van rendelve? Vagy talán az tartozik a családba, aki méltó erre, aki eleget tesz a boldog családról szóló szakkönyvek, pszichológiai és keresztyén irodalmi művek elvárásainak és előírásainak? Aki ismeri azokat a fortélyokat, praktikákat, alapelveket, szükségleteket, amelyek egy családban való boldog együttéléshez szükségesnek látszanak és ezeket gyakorolja? Vagy aki megfelelően segítkezik?

Azt hiszem leginkább az tartozik bele a családba, akinek a szíve ott verő, főleg a szíve. Vagyis ha ott van a családban, akkor a szíve is ott van. Ha távolra sodorja a szél, azért a szíve ott van. Merthogy azt érzi az otthonának. Ők azok, akik az övéi. Velük osztja meg a mindennapjait, és hozzájuk kötődnek az emlékei. - Valahogy így van.

És akkor ki tartozik a gyülekezetbe? Az tartozik a gyülekezetbe, aki betart egy bizonyos számú parancsolatot? Ha szigorú a gyülekezet, akkor tízet, - ha még szigorúbb, hatszázat, - ha liberálisabb, kettőt? Vagy aki hozzájárul a gyülekezet kiadásaihoz? És akkor húzunk egy minimum-vonalat, mert mégsem méltó, hogy ő csak annyit adott és itt él köztünk? Vagy - leginkábbi típus - aki havonta bizonyos számú alkalmon részt vesz? És a betegek?! Vagy talán kössük a közösséghez, közakarathoz? És mondjuk azt, hogy az tartozik a gyülekezethez, akit a többség maga elött hívőnek, kedvesnek, méltónak tart? És szavazzunk a fölvételéről?

Úgy gondolom, hogy a múltkori, Pál apostoli levél alapján sokkal inkább az tartozik a gyülekezetbe, aki a Jézus-testnek a sejtje; aki ennek a testnek a tagja. Hisz és szeret valóságosan, vagyis nem az én mércém szerint és nem más mércéje szerint. Hanem ahogy az ő szívéből a szeretet meg tud jelenni; ahogy az ő gondolataiban a hit testet tud ölteni.

Hogy milyen a szülő? - ezt lehet oktatni. Vannak szabályok, vannak ajánlatos tudnivalók, amiket előbb vagy utóbb, mástól vagy saját kárából mindenki kénytelen megtanulni. - Milyen a jó prédikáció? Ezt is tanítják az Egyetemen, és ezt célszerű megtanulni, elolvasni, magunkba szívni és megfontolni. De végül egy szülő, vagy egy prédikáció nem attól lesz jó, ha ezeknek a bölcsességeknek eleget tesz.

Sokkal inkább attól, hogy ott, a szívben hogyan dőlt el a kérdés? Mert a mi Urunk kegyelmes és szerető Isten! Nem teljesítményt vár, hanem közösségbe von. - És ez nagy dolog.

Imádkozzunk:

Istenem, áldásaim forrás, hadd adjam Neked az életem. Hadd legyen örömöm, amikor Rád nézek, Neked engedelmeskedek, Téged dicsérlek. Hadd legyen bizalmam szólni Hozzád, és hadd legyen bátorságom meghallani Téged. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van, csendesedjünk el:

Drága Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálaadással köszönjük Neked Igédet, Krisztusunkat, Akiben megjelent közöttünk a szeretet, amelyet tanúsítasz irántunk. Áldj meg minket hittel, hogy belekapaszkodjunk ebbe a szeretetedbe, és minden körülmények között, életünk minden fordulópontján és hétköznapján ebben a hitben, reménységben éljünk. Áldj meg bennünket szeretettel, amelyet közénk hozott a Te Fiad. Áldj meg minket azzal a szeretettel, amelyet tanítgattál parancsolataiddal, amelyet megmutattál kereszt-áldozatodban, amelyet ránk bíztál, gyülekezetedre, a Veled élők közösségére. Áldj meg minket testvéri szívvel, hogy azokat, akik utunkba kerülnek, akikkel dolgunk van életünk során, azokat a Te szereteted szerint lássuk. Áldj meg minket nagyvonalúsággal, hogy mindig a Te gyermekeidet keressük mindenkiben, jókban és rosszakban. Áldj meg Beléd kapaszkodó hűséggel, hogy semmilyen ellenkező példa vagy elrettentő tapasztalat ne hajlítson el bennünket, szívünket, lelkünket, gondolatainkat Krisztusunktól, Akiben szilárd támaszunk van. Urunk, áldj meg minket az élet reménységével, hogy ne csüggedjünk el, ne essünk kétségbe, és ne fordítsunk hátat a Tőled kapott reménységnek sem betegség, sem halálfélelem, sem megpróbáltatás, sem gyász miatt. A Te szeretetedbe ajánljuk azokat a testvéreinket is, akik már elmentek innen. A Te kezed mindenhová elér, Te tartsd meg őket és szeretteiket, mindannyiunkat kegyelmedben. Hozzád fordulunk, amikor elhunyt testvéreinkre emlékezünk. A Te bölcsességed áldja meg a gyászolóknak a szívét, és tartsa meg mindannyiukat a hitben. A Te kegyelmed, a Te Igéd tanítson bennünket, hogy úgy számláljuk napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a Te országodban. Jézus Krisztusért kérünk Téged, az Ő nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 427 (Bonár Horáciusz 1808-1889, skót. Roy Mária 1858-1924 cseh, - Roy Krisztina 1860-1936)

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben, Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései - és az alábbi sorok - az Íródeáktól származnak:

Puskás Sándor 5. éves orvostanhallgató volt, és 1956. október 23-án este a Magyar Rádió közelében, a Nemzeti Múzeum kertjében halt meg egy „mai napig tisztázatlan első lövés” valószínű áldozataként.

3