2011-10-02

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 15. (Hálaadó) vasárnap istentiszteletén, 2011. október 2.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

1. Ki dolgát mind az Úrra hagyja, És benne bízik szüntelen, Azt ő megőrzi és megtartja Sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már. - 2. Segít-e, mondd, ha gondba veszve Feltör a sóhaj és a jaj, És úgy talál minket reggel, este? Elmúlik tőle tán a baj? Míg panaszt ejt a szenvedő, Bánata, terhe egyre nő. - 3. Jobb nekünk bízva csendben lenni, Hogy szívünk békén várja meg, Mit a bölcs Isten készül tenni, Míg üdvös terve végbemegy. Aki megváltott bűn alól, Mi áldás nékünk, tudja jól. - 4. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. - 5. Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van. 0x08 graphic

Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap! Légy kegyelmes, és örvendeztesd meg lelkemet, hiszen te jó vagy és megbocsátó. Eljön minden nép, amelyet alkottál, és csak előtted borul le! Uram, ismertesd meg velem utadat, és öltöztess igazságodba! Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívemből, és tisztelem nevedet örökké.

Testvéreim, kedves Gyülekezet! Most Isten színe elé érkezve, figyeljünk szavára, és annak tükrében vizsgáljuk meg az életünket, szívünket, és hallgassuk meg az Ő parancsolatait:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkeimtől tisztíts meg engem. Hiszen Ellened vétettem, amikor azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Moss meg, és hófehér leszek, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken szeretete szerint Jézus Krisztus Urunk által. Őbenne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata az Ő kegyelme gazdagsága szerint. Ebben az Ő irgalmában bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy Általa új életben járjunk. Ámen.

Urunk, Istenünk! Nekünk adtad az egyetlen örökkévaló hitet, szent Fiad evangéliumát. Őrizz meg bennünket múlandó javak kísértésétől, az értük való aggódástól, hogy Téged szolgáljunk az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten Igéjét olvasom. A mai vasárnap Ószövetségben megírt Igéjét, amely Mózes 1. Könyvének a 2. fejezetében így szól hozzánk:

Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza.

Akit pedig az Igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

1. Adjunk hálát az Úrnak, Kegyelmes megtartónknak Az elvett ajándékért, A sok jótéteményért. - 2. Ő adta testünk, lelkünk, Életet tőle nyertünk, Mindenkor van ránk gondja, Gyermekeit megóvja. - 3. Testünk tőle kap ételt, Vigasztalást a lélek; A sebet meggyógyítja, Melyet a bűn ejt rajta. - 4. Orvost ad, ki segíthet, Krisztust, aki az élet, Kinek véres halála Üdvösségünk forrása. - 5. Igéje s két szentsége Szívünknek menedéke, És a Szentlélek által Egyesít az Atyával. - 6. Élet és bűnbocsánat, Ránk Krisztusért így árad, Általa mennyben nékünk Boldogság lesz a részünk. - 7. Atyánk, kegyelmet kérünk, Adj segítséget nékünk, Nagyoknak, kicsinyeknek, Akik tebenned hisznek! - 8. Tarts meg az igazságban, És adj a mennyországban Üdvöt mi Krisztusunkért, Igaz Közbenjárónkért!

Ezt mondja Jézus Urunk: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”

Mi a kincs? Mit tartanánk kincsnek? Mire mondanánk azt, hogy „ez az én kincsem”? Mi a kincs? - Nos, erről a kérdésről Isten Igéjének nagyon sok fontos tanítása van. Olyan sok, hogy sok idő kellene végiggondolni őket egytől-egyig.

Például fontos tanítása Isten Igéjének, hogy vannak múlandó és megmaradó kincsek. - Fontos tanítása az is Isten Igéjének, hogy a mi kincsünk, igazi kincsünk Isten szeretetének az evangéliuma: Jézus Krisztus. Ez az egyetlen, önmagában való igazi kincs. - Fontos az is, hogy a kincseink között, amelyekkel rendelkezünk, amelyet kaptunk vagy amit szerzünk, tudjunk sorrendet állítani. Hogy megtöltsük az életünket azokkal a kincsekkel, amelyek valóban nagyok és maradandóak, hogy aztán legyen még hely az apró-cseprő dolgoknak is mellettük. - És még nagyon sok fontos tanítása van Isten Igéjének a kincseinkről. Szól Isten nekünk számtalanszor arról, hogy mi az, amit keressünk, és mi az, amit ne? Melyik út az, amin járjunk, mert kincslelő helyhez vezet, és melyiken ne, mert értéktelen irányba visz?

Isten elhelyezte az embert az Éden-kertjében. Először megformálta, aztán ott elhelyezte. Az embernek készítette el Isten az Éden-kertjét, különös gondossággal tele telepítette minden jóval, aztán - mint babát hazaérkezve a kórházból, a gyönyörűen elkészített bölcsőbe - ott elhelyezte.

Ebben a történetben, az ember teremtésének és hajnalának az elbeszélésében vajon mi a kincs? Úgy gondolom, hogy az ember. Isten a kincsét elhelyezte a kincstartójában. Az embert elhelyezte az Éden-kertjében. Különös gonddal, szeretettel, figyelemmel ott elhelyezte. Nagy gonddal, nagy tervekkel, gyönyörű álmokban álmodott meg minket az Isten. Nem Ádámot és Évát annak idején, - hanem az embert. Minden embert.

Gondoljuk végig az embertörténetet. Mindenkit nem tudunk, de mégis úgy nagyjából. Ádámtól és Évától kezdve mindmáig. Gondoljuk végig az embereket, azokat, akik szerintünk értékesek, kincsek, a történelem és az emberiség kincsei, és azokat, akik szerintünk értéktelenek, mihasznák vagy károsak. Gondoljuk végig őket, és gondoljuk végig mindegyikükkel kapcsolatban azt, hogy őket az Isten elhelyezte kincstartójában.

Mi történt? Mi történt, hogy nincs rend? Hogy a kincs nincs a helyén! Mi történt? - Most ne elsősorban a kígyóval meg az almafával foglalkozzunk, meg hogy már nincs ott az ember az Édenben, hanem nézzük meg mit mond Jézus Urunk?

A kincset ne tartsátok földi kincstartóban - mondja Jézus. Inkább tartsátok a helyén: az Isten kincstartójában. Kérdés tehát a kinccsel, Istentől kapott, Isten által teremtett és nagyszerű dolgokra tervezett kinccsel kapcsolatban, a kérdés: hol őrzöd? Hogyan őrzöd? Kire, mire őrzöd? - Ebben biztat bennünket Jézus Urunk: milyen tartóban? - milyen dobozban, széfben? - milyen keretek között? - mi veszi körül? - miben telnek a napjai ennek a kincsnek: Isten teremtményének, az embernek?

A földi keretek, földi tartók veszedelmesek: megemészti a kincset a rozsda. Vagyis oxidálódik: megbarnul, megfeketedik, szétporlik, értéktelen, más anyag lesz belőle. Belevegyül az idegen anyag, és értéktelenné válik. - Jönnek a molyok, és „ham-ham” megeszik a tartalmát a kincsnek. Lyukas lesz, hasznavehetetlen, hiányos. - És jön a tolvaj. A tolvaj - nyugodtan gondoljunk Jézus szavára, amit a csütörtöki film (A találkozás) vége felé is mondott - a tolvaj, aki csak azért jön, hogy törjön, pusztítson, elvegyen. A tolvaj, aki végérvényesen, visszafordíthatatlanul eltulajdonítja a kincset. Elviszi a helyéről: Isten kezéből.

Mi történik velünk a „mennyei kincstartóban”? Ha már a kincs képét mondja rólunk a mi Urunk, - akkor figyeljünk a próféták szavára, akik azt mondják, hogy az ötvös veszi az ezüstöt vagy aranyat, és megtisztítja, lesúrolja vagy leégeti. Megtisztítja, leszedi róla a rozsdát, a piszkot, a szennyeződést. Megtisztítja az Úr a népét úgy, ahogyan az ötvös az aranyat vagy az ezüstöt.

Ebben, a csütörtök este látott filmben Jézus csuda-finom ételeket adott vendégeinek. És miközben beszélgettek, ezekhez a csuda-finom ételekhez és csuda-finom vízhez hasonlóan - ízletes életet kínált nekik. És ez a finom élet, amit kínált, abban áll, hogy az élet a kezében van-e vagy sem? Az Ő kezében, rábízva telik vagy sem? Vagy megtartjuk a magunk kezében és a magunk útján! Mint abban a páréve keringő evangéliumi szösszenetben, amelyik arról szól, hogy egy teniszütő, egy kosárlabda, egy faragókés, egy festőecset vagy egy élet - kincs. De igazán akkor látszik meg és teljesedik ki a kincs-volta, ha jó kezekben van. - A teniszütő az én kezemben nem lesz kinccsé, de ha egy olyan ember kezében van, aki világbajnokká lesz vele, - akkor igen. És így tovább.

Az életünk kincs, kiteljesedni akkor tud, ha jó kezekben van. Most Urunk nagyszerű, biztos és jól kamatozó helyet kínál életünknek. Azt mondja: Jöjjetek hozzám! Jöjjetek hozzám, akik szomjaztok, és a víz, amit adok, életforrássá lesz bennetek.

Urunk! Te eltervezted az életünket, - és mi kezünkbe vettük azt. Te kijelölted utunkat, amely jó helyre vezet, - és mi megterveztük sajátunkat, amely eltér attól. Te megtisztítottál bennünket, drága áron szereztél nekünk tisztaságot, - és mi kevésre tartjuk, amiért Te mindent odaadtál. És úgy töltjük el, mintha semmi jelentősége nem lenne. Urunk, a Te kezedben ott, ott kincsek vagyunk. Tarts meg bennünket, hogy amit megálmodtál rólunk, azt beteljesítsük Jézus Krisztus által. Ámen.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német) - Liturgia: 12

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már este felé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki gondviselő szereteted tanúja a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, iszunk e kehelyből, Urunk halálát hirdetjük, míg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány: Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindannyiunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg népedről, Egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Teremts hitet bennünk, tarts meg békességedben, add meg nekünk a Krisztusban való egységet. Őrizz meg mindenkor mindannyiunkat szentjeid közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből. Emlékezz meg minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

1. Lelkem, a hívek nyájával Élj Jézus vacsorájával! Néked szolgál teste, vére Hited erősítésére. Hirdesd, háláld szeretetét, Dicsőítsd emlékezetét! Ily nagy gondja van lelkedre, Méltó minden tiszteletre. - 2. Ím, ő maga hív most téged, Vacsorája táplál, éltet, És arról tesz bizonyságot, Hogy ő igaz, hű barátod. Járulj elé buzgósággal, Kérd mély alázatossággal: Ösztönözzön szeretetre, Istenfélő, szent életre. - 3. Jóvoltodban bízik lelkem, Részt adsz örök kegyelmedben. Gyengeségemet te látod, Bűneimet megbocsátod. Világolj rám, örök fényem! Mindazt a jót add meg nékem, Amit minekünk szereztél, Midőn áldozattá lettél.

1. A hatalom Istenének Zendüljön ajkunkon ének, Ki teremtett mindeneket, A szép földet, a szép eget, Füvet, fát, virágokat, Napot, holdat, csillagokat! A szellőnek suttogása Téged áld s a tenger zúgása. Dicsőség néked, Teremtőnk! - 2. A kegyelem Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Ki szent Fiát elküldötte, E világot úgy szerette, Szerettetnek mély tendere, Boldog, ki elmerül bele! Mily gazdag, Atyánk, kegyelmed! Elménk nem ér föl, hiszünk benned, Térdre borulva imádunk! - 3. A békesség Istenének,Zendüljön ajkunkon ének! Ő törli le könnyeinket, Gyógyítgatja sebeinket, Vigasztaló szép beszéddel, Biztató reménységgel Mint a friss harmat hullása: Termő lesz szívünk újulása, S imádságban illatozik. - 4. Azt öröklét Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Bár hulljon testünk a sírba, Nevünk Istennél fölírva. Ha Jézussal élünk, halunk, Mint ő, mi is föltámadunk! Hogyha innen elköltözünk, Örök dicsőségbe öltözünk. Dicsőség legyen Istennek!

Áldunk Téged, Istenünk, végtelen szeretetedért, amellyel megalkottál bennünket. Megalkottad a körülöttünk levő világot, és megalkottad az utat, az életet, amelyet a Te szeretetedben járhatunk. Áldott légy, Istenünk, kegyelmedért, irgalmas szeretetedért, amellyel hordozol bennünket, amellyel megőrzöl bűnünk kísértése, halál fenyegetése között is országod számára. Áldunk Téged a Veled való közösségért, hogy Veled találkozhatunk Igédben, Krisztus Urunk testének-vérének közösségében. Őrizz meg minket, tarts meg önmagadban, hogy Hozzád ragaszkodjunk, hogy embertársainkat őszintén szeressük az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén innen hirdessétek Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az Ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok szeretetét, a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Most vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.