TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 10. (Jeruzsálem) vasárnap istentiszteletén, 2011. augusztus 28.-án Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 460 (Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 9

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk! Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve. Emlékezzél, Uram, mi történt velünk, tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! Az Úr akarta, hogy lerombolják Sion várfalát, feldúlta hajlékát, lerombolta ünneplése helyét. Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét, odalett Sion leányának minden ékessége. Véghezvitte az Úr, amit eltervezett, valóra váltotta, amit megmondott.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk! Irgalma nem fogyott el, megújul reggelre kelve.

Liturgia: Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Az Úr Jézus Krisztus békessége legyen mindenkor velünk.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé bűnünket, és kérjük irgalmát:

Uram, hozzád menekülök, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan, légy erős kősziklám, segíts rajtam. Vezess neveden, és szabadíts ki a hálóból, mert Te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet. Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvérek! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta áldozatul értünk. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozunk:

Örök Isten, aki ma is elérhetővé teszed kegyelmedet, és megengeded, hogy házadban összegyülekezzünk, ébressz bennünk hitet, hogy megbecsüljük a helyet, ahol Igédben, szentségeidben találkozol velünk az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten igéjét olvasom most, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra, Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapra felolvasásul rendelt. Az Ószövetségben megírt ige Mózes 2. könyve 19. fejezetének az első hét versében így szól hozzánk:

A harmadik hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sinai-pusztába. Refidímtől útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben.

Mózes fölment Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.

Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki.

Így szól hozzánk a mai vasárnap evangéliumban megírt igéje, Lukács evangéliuma 19. fejezetének a végén, a 41 verstől kezdve:

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár fölismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: „Meg van írva: És az én házam imádságháza lesz, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 385 (Steinbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957)

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, a mai vasárnapnak a levélbeli igéjét olvasom. Pál apostolnak a Római leveléből a 4. fejezet első nyolc versében szól hozzánk:

Így ír nekünk az apostol:

Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedeteiből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: „Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Minden látszat ellenére Isten ajándékáról szól ez a vasárnap. Pál apostol kérdése - ezt figyeljük meg most kezdetnek -, alapkérdése, amivel kiindult az: mit ért el Ábrahám?

Néha előfordul itt, a mi gyülekezetünkben, közösségünkben is, hogy a Lelkipásztor szakfolyóirat a minden hétre elkészülő igehirdetési, igemagyarázati előkészületéhez a mi közösségünktől kér úgynevezett „első hallásra” gondolatokat. Ami azt jelenti, hogy igazából név nélkül, sőt még az sem jelenik meg, hogy melyik gyülekezet tagjaitól származnak ezek a gondolatok, kérdések, ötletek, de minden esetre ilyen „első gondolatok”, ige hallása nyomán támadó első gondolatokat kérnek a gyülekezeti tagoktól, hogy reménység szerint ezzel is segítsék az igehirdetésre készülőknek a felkészülését, munkáját.

Nos, egy jó régi, sok éves ilyen, gyülekezeti tagoktól származó gondolat, fölvetés ezzel az igével kapcsolatban Pál apostol szavaival kapcsolatban így hangzott: „Ilyen nyári melegben minek ilyen elvont kérdésekkel foglalkozni?” A kérdés, habár ma is aktuális lehet, ma is mosolyt fakaszthat abszolút inadekvát voltával - mégis segítsen nekünk most elindulni.

Elvont-e az a kérdés, amivel Pál apostol foglalkozik: mit ért el Ábrahám? Mondjuk, elvont-e az a kérdés, hogy mit egyenek a szomáliai emberek? - Nekünk itt, Magyarországon, bizonyos értelemben elvont kérdés. Ugyanis segíteni nekik csak közvetett módon tudunk, más szempontból pedig nem érint bennünket a probléma. Mégis nem mondanánk rá - úgy gondolom -, hogy egy elvont kérdésről van szó, hiszen a maga helyén nagyon is fontos életbe vágó kérdés ez sokak számára. Sok embertársunk életéről van szó. Méghozzá olyan dologról van szó, amely akár minket is érinthetne. Nem csak akkor, ha mi odaszületünk véletlenül, hanem akár így is. Tehát mégsem tartjuk elvont kérdésnek - úgy gondolom.

Itt pedig, mármint Pál apostol levelében, nem betevő falatról van szó, hanem a végső soron való megmaradásról van szó, amit egy ilyen nehézkes szóval ír az Újszövetség nyelve: megigazulás. Isten előtti megigazulás. De itt tulajdonképpen nem másról van szó, hanem arról, hogy az Isten elfogad-e minket, szeretetébe fogad-e, hogy eljussunk a célig. Isten Lelkének első ajándéka tehát mindjárt az, ha megértjük, hogy mennyire a mi személyes, fontos kérdésünk az, hogy mit érhetünk el, és meddig juthatunk Isten szemével nézve. Mert ugye sok szempontból lehet valamit nézni, ezt Pál apostol is azért teszi hozzá, hogy ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie. Eljutott ő sok mindenre - de nem Isten szempontjából nézve!

Nos, ezekben az igékben, amelyeket fölolvastam Mózes 2. könyvéből, Lukács evangéliumából, a Római levélből, ezekben az igékben látszólag Ábrahámról, Dávidról, a Sinai-hegyi Izráelről, meg Jeruzsálemről szólnak ezek az igék. A kérdés azonban mindnyájukkal kapcsolatban az: Mit értek el? Hová jutottak? - Hová jutott Izráel a Sinai-pusztában? Mit ért el? - Mit ért el Jeruzsálem a templomával? A templom végső, Krisztus utáni pusztulásának az emlék-vasárnapja is van ma többek között. - Mit ért el, hová jutott Ábrahám, Izráel ősatyja? Mit ért el, hová jutott Dávid, a dicsőséges? - Nézzük meg őket egy kicsit, csak röviden.

A pusztai Izráel hová jutott? Ők - ugye - úgy gondolkoztak, úgy esett velük, hogy a képlet az volt: Mózes beszél Istennel, a nép meg hallgat Mózesre. Ez volt az ő - úgy mond - vallásukban. Ez a módszer hová jutott? A lázadáshoz jutottak ők ezzel a módszerrel, tekintve, hogy igazából Izráel fiainak nem volt köze Istenhez, csak Mózeshez. Egy emberhez. Egy embertől-emberig teljesítményt vártak Nem kapták mindig meg azt, amit vártak, és ez lépten-nyomon a pusztában lázadáshoz vezetett, méghozzá a lázadásnak az értelmetlen, céltalan változatához, amelyet a Biblia zúgolódásnak nevez. Tehát eddig, a meddő lázadásig jutott a pusztában Izráel ezzel a módszerrel, ezzel a közvetítős vallással. Azt mondták lépten-nyomon: elégedetlenek vagyunk a felsőbbséggel: Mózessel, Istennel - a kettő összemosódott a számukra -, mert nem szolgált ki minket az elvárásainknak megfelelően.

Nézzük a következőt: hová jutott,meddig ért el Jeruzsálem a templomával? Ők - örülhetünk - egy lépéssel továbbjutottak, mint a pusztai Izráel. Ők kapcsolatban voltak Istennel a templomban. Volt nekik istentiszteletük. Aki elment az istentiszteletere, az ott Istennel kapcsolatba került. Hallotta Isten igéjét, és szólt Istenhez. Tehát egyfajta istentisztelet, istenkapcsolat létrejött a számukra. Azt jelentette ez, hogy ők - mi, az ember -: megteszünk valamit, vallási cselekedeteket, templomi életet élünk, és ez alapján bízunk abban, hogy Isten megteszi a többit. Ez volt az ő ügyük, bizodalmuk az Istenben: Jeruzsálem a templommal. A probléma akkor kezdődött mindig, amikor várakozásaik ellenére Isten nem tette meg a többit. És akkor együtt zúgolódtak.

Nézzük Ábrahámot. Ábrahám sok mindent elért. De ezek minket, mai magyar embereket, nem annyira érdekelnek, mert ezek a múltéi, amiket Ábrahám elért. Talán egy valami van, amit az ő személyes emberi teljesítményéből hatásában megmaradt, ez Izmael, az ő test szerint született fia. Ő azért született, mert aggódott Ábrahám és Sára Isten ígéretének gyerekükben való teljesülésében. Aggodalmukban megpróbálták megoldani Isten problémáját, és Sára szolgálóját adta oda Ábrahámnak, hogy ejtse teherbe. Így született Izmael. Izmael, mint az arab világ őse, egy mindmáig tartó megoldhatatlan ellentét, rossz testvériségnek a példája. Mert hiszen ezek után már szegény Ábrahám és Sára mit tehettek, amikor ott volt Izsák, aki Isten áldottja, és ott volt Izmael, akit szintén szerettek, de mit csináljanak vele? - És ezt tart mindmáig! - Ábrahám máig hatóan eddig jutott. Ami valóban történt Ábrahámmal, amit valóban elért, az nem ő volt, hanem Istennel való kapcsolata. Valamit, valami tartalmasat csak Isten ért el ebben. Azt, hogy elfogadta, szeretetébe fogadta őt.

Dáviddal hasonló a helyzet. Dávid minden személyes hite, páratlan Isten-kapcsolata, legendás Isten-bizalma, amelyről mitikus történetei vannak a Bibliában, áldottsága, ahogy az Isten vezette őt és felhasználta a céljai elérésére. Tudjuk, hogy régtől fogva, Jézus megszületése előtt már, a Messiást, az Isten követét, az Isten szabadítását úgy várták, hogy a Dávidnak a fia. - De minden áldottsága és páratlan Isten-kapcsolata ellenére ott volt Dávid életében sok küzdelem és kudarc, - amelyről szintén a Bibliából tudunk - mert a dolgokat ő magától egyre-másra csak elrontotta maga körül. Az, hogy dicsőséges lett, egyedül Isten kegyelmének tudható, és annak, hogy Dávid minden nyomorúsága ellenére és közepette bízott az Isten tehetségében, nagyságában és szeretetében.

Eddig jutottak tehát az igék szereplői. És így szolgáljanak számunkra okulásul, biztatásul.

Nagyon fontosnak tartom azt, amit Bonyhádon az elmúlt héten való lelkésztalálkozón mondott el az egyik előadó, résztvevő. Bemutatták ezen a találkozón a Jónás és Jézus című rockoratóriumot. Ez egy jó húsz évvel ezelőtt, evangélikus fiatalok által írt rockoratórium, amit most, ezen a nyáron elővettek a hajdani szerzői, és mai fiatal előadó közösséggel felújították, és színpadra vitték. A címet és az oratórium témáját: Jónás és Jézus, ezt a párhuzamot az az ellentét adja, amely Jónás és Jézus között van. Mi ez az ellentét?

Az az ellentét közöttük, hogy Jónás a Biblia legsikeresebb alakja. Mindenki tudhatja róla, hogy páratlan hatékonysággal dolgozott, ugyanis elmenve Ninivébe, a nagy városba egyetlen mondatot prédikált: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!”, és ennek hatására a hatalmas város - a királytól kezdve az utolsó szamárig - megtért. Szinte vicces, de igazából is vicces történet, de mutatja Jónásnak a páratlan és mérhetetlen sikerességét. Egyetlen mondat, és egy hatalmas város testületileg megtér. - Annak ellenére történt ez Jónással, hogy ő ezt nem is akarta. Hiszen a történet vége aztán arról szól, hogy ő felháborodott azon, hogy mit tettek az ő szavai, és mit tett Isten ennek kapcsán. Tehát mit tett Jónás az ő sikeréért? Még csak nem is akarta azt a sikert, annyira se.

A másik: Jézus vele szemben emberileg pedig pontosan az egész Biblia legsikertelenebb, legkudarcosabb alakja. Hiszen a legnagyobb nyomorúságra jutott, a legnagyobb erőfeszítései közepette.

Egyet akart viszont Jézus: az Isten akaratát. Semmi mást! És ezáltal, hogy Ő az Isten akaratát akarta, ezáltal lett a mi Megváltónk - emberi kudarca, sikertelensége ellenére.

Ez a mi hitünk alapja.

Imádkozzunk: Irgalmad árja végtelen folyam. Add nekünk a Benned való hitet, reménységet minden körülmények között. Hiszen úgy áldottak leszünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, hitünk erősítésére az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé életünket. Hajtsuk meg fejünket, szívünket imádságban:

Urunk, mennyei Atyánk! Tiéd minden hatalom, Te készítesz nekünk utat, életet, és Te készítesz nekünk helyet országodban. Áldunk Téged szeretetedért, amelyet Krisztusban nekünk adtál. Áldunk Téged, hogy emberré lettél, és végigjártad értünk a szeretet és a szenvedés útját. Áldj meg minket, hogy az életünk a Te akaratodon, a Te szándékod szerint áldássá legyen.

Áldássá országod javára, neved dicsőségére, embertársaink, hittestvéreink és a körülöttünk élők számára. Urunk! Hozzád fordulunk, amikor közösségünre gondolunk. Te erősíts minket, adj nekünk rád figyelő szívet, igéd ismeretét, és Benned való bizalmat mindenkor. Áldd meg szeretteinket, családjainkat, munkatársainkat, barátainkat. Te adj nekünk olyan szívet, lelket, gondolatokat, szándékot, indulatot, hogy megbocsátással, jó akarattal és kölcsönös megbecsüléssel járjuk együtt utunkat. Rád bízzuk a szenvedőket, Urunk! Te adj Igét, életet és reménységet mindazoknak, akik háborúval, üldöztetéssel, betegséggel, halálfélelemmel, magánnyal küzdenek. Adj erőt nekünk, amikor elindulunk ebből az életből, és amikor el kell engednünk egymás kezét. Adj Benned való bizalmat akkor, ha a dolgaink nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Te őrizz meg minket szentjeid közösségében mindenkor, örömben és megpróbáltatásban egyaránt. Jézus Krisztusért kérünk Téged, az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég)

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

6

6