TATABÁNYAI   MAGVETŐ

„Íme, kiment a magvető vetni” (Márk evangéliuma 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Márk evangéliuma 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap istentiszteletén, 2011. augusztus 21.-én Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 439 (Praetorius Benjamin 1636-1674. Schade János Gáspár 1666-1698, német) - Liturgia: 7

1. Légy hű, állj meg szent hitedben, Istenedet ne feledd! Ő kötött keresztségedben Szövetséget teveled. Tőle nyersz üdvöt, erőt, Térj meg, s ne bocsásd el őt! Ki kezdettől így vezetett, Istennek szenteld szívedet! - 2. Légy hű hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett! Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet! Nézd Jézusod példáját, Kínzóinak megbocsát. Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress! - 3. Légy hű élő reménységben, Ne szabj Istennek rendet! El ne csüggedj az ínségben, Vess reá minden terhet! Bánatodra fény derül, Rajtad ő megkönyörül. Aki bízik az Istenben, Sohasem marad szégyenben. - 4. Mindhalálig bízom, hiszek, Szeretek és remélek. Terhet is könnyebben viszek: Jézus velem, nem félek. Őrá bízom életem, Míg a célt elérhetem. Én Jézusom, adj hű szívet, Hogy legyek mindvégig híved!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Isten az, aki megsegít engem, az Úr az, aki megváltja lelkemet. Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj esedezésemre! Ne zárkózz el könyörgésem elől, tekints rám, és hallgass meg! Segíts meg engem nevedért, ments meg igazságoddal!Magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy, mert minden nyomorúságból kimentettél.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy most és mindörökkön örökké.

Isten az, aki megsegít engem, az Úr az, aki megváltja lelkemet.

Liturgia: Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal.

Bűnvallás:

Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, vigyük elé bűnünket, és kérjük irgalmát:

Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam. Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts ki szorult helyzetemből. Te látod nyomorúságomat, gyötrődésemet, bocsásd meg minden vétkemet. Tartsd meg életemet, ments meg, mert Hozzád menekülök. Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert Benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó, Isten, népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia: Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvérek! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és aki önmagát adta áldozatul értünk. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozunk:

Istenünk, irgalmas Isten! Kérünk, kegyelmed vegyen körül bennünket életünk minden napján. Vezessen az úton, segítsen a szeretet cselekedeteiben, hogy Jézus Krisztust követve a Te gyermekeidként élhessünk a világban. Egykor pedig elnyerjük az örök élet ajándékát. Szentlelked élessze és tartsa hitre a hitünket. Áldott légy Istenünk! Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Isten igéjét olvasom most, hallgassátok nyitott szívvel. A mai vasárnap, Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap Ószövetségben megírt igéje Jeremiás próféta könyvének az elejéről szól hozzánk, az 1. fejezet 4. versétől a 10. versig:

Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben,

már ismertelek,

és mielőtt a világra jöttél,

megszenteltelek,

népek prófétájává tettelek.

De én ezt válaszoltam: Ó, URam! URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem:

Ne mondd, hogy fiatal vagy,

hanem menj, ahova csak küldelek,

és hirdesd, amit csak parancsolok!

Ne félj tőlük,mert én veled leszek,

és megmentelek! - így szólt az ÚR.

Azután kinyújtotta a kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR:

Én most a szádba adom igéimet!

Lásd, én a mai napon

népek és országok fölé rendellek,

hogy gyomlálj és irts,

pusztíts és rombolj,

építs és plántálj!

Így szól erről a mai vasárnap levélbeli igéje, amely Pál apostol 1. Korinthusi levelében van megírva. A 10. fejezet első 13 versét olvasom:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.

Mindez példává lettek a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani.” De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Az URat se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket, Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Boldogok, akik hallgatják, a szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 395 (János evang. 15. Scholz László sz. 1911)

1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meghalt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthatok kárhozat tüzére.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Most hallgassátok meg, Testvéreim, a mai vasárnap evangéliumban megírt igéjét. János evangéliumának a 15. fejezetében az első 5 versében így szól:

Jézus Urunk röviddel elfogatása, szenvedése előtt végül ezt mondta tanítványainak:

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amelyik gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Azt mondják, augusztus 20. Magyarország születésnapja. Attól tartok, hogy magyar népünk jelentős részének, nagy részének csak azt a valamit jelenti, amit gyerekkoromban Nagyszüleim úgy mondtak viccesen: az „állambácsi”. Az állambácsi, amelyik atyáskodik fölöttünk, megmondja, hogy mi a jó, mi nem az, mit kell csinálnunk, és megad mindent, amire csak szükségünk van. Nos, biztos vagyok benne, hogy Magyarország ennél jóval többet kell, hogy jelentsen. Mert azt, hogy - mondjuk - a gyermekeink javára mennyi ideig fogunk családi pótlékot kapni, - azt nem tudom. Azt sem tudom, hogyha Isten éltet addig, és nyugdíjasok leszünk, lesz-e aki nyugdíjat fizessen nekünk. Azt sem tudom, hogy azokat a javakat, amelyekhez papirosok tartoznak, rájuk van írva: garancia-levél, jótállási jegy, meg ehhez hasonlók, lesznek-e még sokáig; lesz-e aki ezen papírok alapján ezeket a javakat karban tartsa, megjavítsa, vagy éppen alkatrészekkel vagy újabb hasonló készülékekkel ellásson. Annak ellenére és azzal együtt nem tudom ezeket, hogy ezek - ahogy mondani szokták - „járnak”.

Csak hát mit jelent ez a „járnak”? Ez a „járnak” emberi ígéreteknek és kötelezettség vállalásoknak a sokaságát jelenti, amelyek emberi szándékokat takarnak, és ha az életet az Isten Igéjének a tükrében nézzük, akkor ezek mind - úgy mond - múlékony dolgok. Tehát nem arra valók, hogy az életet rájuk építsük, hanem arra, hogy figyeljünk ezekre, számon tartsuk és amíg adatnak, hálaadással éljünk velük.

Azt érzem az augusztus 20. nagy bajának, hogy leginkább amolyan fogyasztó. Ahogyan Izráel fiai kijőve Egyiptomból, Isten keze révén kijőve Egyiptomból, Isten áldásaképpen szorgalmasan és örömmel, hálaadással és engedelmesen átkeltek a Vörös-tengeren, összeszedték napról-napra a pusztában a mannát és megették, meg a fürjeket; itták a vizet örömmel és hálaadással valahányszor a sziklából találtak - úgy mi is eszünk és fogyasztunk.

Jézus azonban azt mondja: az áldás nem azt jelenti, amit megeszünk, hanem az Isten jót rajtunk keresztül termel, teremt, belőlünk, az életünkből kihoz. Ezt hívják áldásnak, nem pedig azt, amit Tőle megkapunk és elfogyasztunk. És ez fontos dolog.

Pál apostol visszaemlékszik Isten munkájára a Korinthusi gyülekezetnek írt levelében. Visszaemlékszik arra, hogy Isten hogyan alapította meg Izráel államot. Hogyan hozta ki erős kézzel és nagy csodákkal a rabszolgaságból, hogyan formált belőlük nemzetet, hogyan születtek ők meg. - És mégis így vannak. Miért? Így mondja Pál apostol, mert megették ugyan, amit kaptak, de nem voltak közösségben az Istennel. Az Isten nem lelte bennük kedvét, ahogy Jézus nem lelte kedvét abban a bizonyos fügefában ott, a jeruzsálemi úton a város kapujánál, és azt mondta: akkor ne is legyen rajtad gyümölcs soha többé! - Szóval valahogy így történt velük.

István király tűzzel-vassal megkeresztelte Magyarországot. Ő megtette, ami az ő dolga volt. Ez azonban nem örökmozgó áldásforrás. Önmagában ez mit sem ér - mondja Jézus. Ezután következik, hogy „maradjatok énbennem”. Hogy a kapcsolatunk, az életünknek a kapcsolata, a figyelmünk, a hitünk rajta csüngjön, azon a bizonyos tőn. Ugyanis a szőlővessző akkor is él, ha nincs rajta gyümölcs. Önmagában az nem élettelenséget jelent. Az is előfordulhat, de nem biztos. Lehet, hogy szebben zöldell, mint bármelyik vessző. És minek kell az a sok, szép szőlőlevél? Hát biztos sok feladatot, funkciót, hasznosítási lehetőséget lehet találni a számukra, Jézus mégis a legegyszerűbbet mondja, ahogyan a Biblia sok más helyen is üzeni: Szóval a szőlővessző, ha gyümölcs van rajta, - akkor érték és annyiban érték.

De megvan ennek a másik oldala is. Korunk, és elsősorban jó szándékú és hívő közösségeink betegsége: a kiégés. Azt jelenti ez, hogy olyan ember, aki segíteni szeretne másokon, olyan ember, aki mások javára szeretne lenni, ezt tekinti céljának, küldetésének, hivatásának, ilyen ember, aki segítésre szánta el magát, és segítés az életcélja, - idővel mégis elfárad ebben, kifakul, megüresedik, meggyengül, és azt mondják, hogy ennek a viszonylag hosszú élettani folyamatnak a vége - ha nem sikerül valahogy visszafordítani - akkor vagy egyfajta szürke-kővé levés, fakulás, jéggé dermedés vagy robbanás.

Miért? Mert ilyenkor az ember - egy szőlőhöz egész hasonló hasonlattal élve - patak szeretne lenni. Patak, amelyben ott csörgedezik az éltető víz, amiből lehet inni, ami mindenkinek hasznul, áldásul szolgál, de amelynek nincs sehol a forrása. Megállunk a patak középső szakaszán, és egy gátat építünk oda. Egy bizonyos ideig a víz folyik benne, de ez az idő minimális. Mert nem folyik. Egyszerűen nem folyik.

Ézsaiás prófétától és Ezékiel prófétától, és az Ószövetség íróitól kezdve Jézusig a szőlő a Bibliában Izráel népe. Ézsaiás egész egyszerűen és nagyon világosan meg is mondja az Igében. Feloldja a hasonlatot, nem marad homályban: az ÚR szőlője Izráel népe. Jézus pontosítja ezt a képet. Pontosítja azzal, hogy mindez Rajta keresztül van.

Sokat tanítanak mostanában a házasság és a család fontosságáról. És azokról az elvekről, módszerekről, lehetőségekről, amelyek a házasságot, a családi közösséget, a szülő-gyermek kapcsolatot építik, fenntartják, megerősítik. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy semmilyen közösség, különösen nem egy család, nem bizonyos kötelezettségek teljesítése révén fog működni. Nem attól lesz jó az életünk, nem attól leszünk boldogok, egymást szeretők, hogy mindenki mindig megcsinálja azt, amit kell. Hanem attól, hogy egymás számára fontosak vagyunk, figyelünk egymásra. Mindig ezen múlik, enélkül semmilyen szuper-technika nem használ.

Így van ez az Istennel való kapcsolatunkban is. Semmit sem cselekedhettek nélkülem - mondja Jézus. Merthogy mindent Ő cselekszik. Bennünk, általunk, javunkra.

Jeremiás prófétának, a fiatal Jeremiásnak biztos, hogy igaza volt. Amikor fiatal volt, nem értett a beszédhez. De - nagyjából így válaszolt neki az ÚR - én a szádba adom igémet. Ettől kezdve semmi más nem számít. A mi alkalmasságunk és a mi Isten közösségében való megmaradásunk ezen múlik.

Jézus Urunk Istennek kétféle munkáját említi a szőlő kapcsán. Ez a kettő az, hogy lemetsz és megtisztít. Mind a kettő a késsel működik vágás által. De micsoda különbséggel!

Micsoda különbség, hogy idegen testként tesszük, amit az Isten ad ebben az életben, és így megyünk végig rajta, és végül haszontalan hulladékként végezzük, - vagy fájdalmakon, kísértéseken, próbatételeken, tanulságokon keresztül, de azt keressük, kutatjuk egy életen át, hogyan, mit akar velem tenni az Isten?

Imádkozzunk: Mit akarsz velem tenni, Isten? Nyisd meg a szívemet, hogy szeretetedet és útjaidat felismerjem, és mindazt, amit tennem lehet, jó vagy kell, Tőled várjam. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el együtt, Testvéreim, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test fel­támadását és az örök életet. Ámen.

Urunk békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Oltári előtti befejező szolgálat.

Vigyük most Isten elé az életünket. Hajtsuk meg fejünket imádságban:

Jó Atyánk, szerető Istenünk! Rajtad nem múlik, hiszen mindent megadtál nekünk, és minden áldással elhalmozol bennünket, hogy gyermekeid legyünk. Annak a szónak teljes értelmében. Hálát adunk azért Neked, hogy nekünk adtad Igédet, nekünk adtad ezt a világot, nekünk adtad a gyülekezetet, Krisztusunkat. Életedet adtad értünk Őbenne, és szólítasz minket, nevelsz, segítesz, biztatsz, hogy el ne szakadjunk Tőle. Őrizz meg minket, népedet szerte a világon kísértések közepette is. Őrizd meg népünket ebben az országban bölcsességben és Rád figyelő jóakaratban. Őrizd meg ezt a mi közösségünket itt, a városban, hogy örömünket leljük abban, amit Te nekünk örömül szánsz. Meglássuk útmutatásodat életünkben,megtaláljuk azt, amit tennünk rendelsz, és hálaadással éljünk mindazzal, amit életünk, hasznos termő életünk javára nekünk adtál. Őrizz meg minket a nagyképűségtől, a gőgtől, a csüggedéstől és a félelemtől. Taníts minket arra, hogy egyedül a Te szeretetedből éljünk. Nevelj minket arra, hogy egyedül a Te Igéd az, ami megszabja utunkat, kötelezettségeinket és jogainkat. Őrizz meg minket betegségeinkben, halálfélelmünkben, nyomorúságainkban. Őrizz meg minket bőségben és nélkülözésben, hogy úgy, ahogy vagyunk, a Te Igédet, Krisztusunkat figyelve áldássá lehessünk. Megmaradásunk, örök életünk Általad készen áll. Őrizz meg minket attól, hogy elszakadjunk Tőled. Jézusért kérünk Téged, aki a mi reménységünk, életünk forrása. Az Ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Mielőtt Nemzeti Imádságunkat, a Himnuszt elénekeljük, vegyétek Testvéreim az Úr áldását: Isten népe! Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az ÚR az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az ÚR az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Himnusz:

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel! Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.

A MAGVETŐ és a korábbi MAGVETŐ-k a Gyülekezet tatabanya.lutheran.hu honlapján találhatók meg, ahol még további hasznos informá­ciók is vannak

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

5