2011-05-08

Elhangzott a Tatabányai Evangé 0x08 graphic
likus Egyházközségben Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap (Misericordia Domini) istentiszteletén, 2011. május 8.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

1. Az Úr az én hű pásztorom, És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javában, Mert engem maga legeltet, És beszédével ő éltet Gyönyörűséges helyen. - 2. Tiszta vizekre vezérel, Hogy engem megújítson; Megerősít Szentlelkével, Hogy lelkemben vidítson; És mint jó pásztor terelget, Az igaz ösvényen vezet Az üdvösségnek útján. - 3. Ha szinte halálnak járnék Hideg, sötét völgyében, De mégis semmit nem félnék E végső nagy ínségben; Mert velem vagy mindenkoron, Ha te vezetsz, megnyughatom Minden bajos ügyemben. - 4. Lelkemet szent eledellel Élteted asztalodnál, Mert testeddel és véreddel Nagy vigasztalást adtál. Szentlelkednek örömében Részt adsz énnékem bőven, Megtöltvén poharamat. - 5. Irgalmad és nagy jóságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így táplálja lelkemet, És segít, hogy célhoz érve, Eljussak a dicsőségre, Hozzád mennybe, Jézusom.

Az Úr kegyelme betölti a földet, igéjével alkotta a mennyet, és minden seregét Lelke erejével. Vigadjatok az Úrban, ti igazak, az igaz ajkán szépen zeng a dicséret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal dicsőítsétek! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! Mert az Úr beszéde igaz, és mindent hűségesen cselekszik.

Liturgia: Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek. A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Uram, lélekben hozzád emelkedem, utaidat ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg. Vezess hűségesen, mert Te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert Te jóságos vagy. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosakat igazságosan vezeted, útjaidra tanítod az Úr Jézus Krisztusért,. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia: Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Élet Istene! Fiad feltámasztásával feltártad jövődet a reménytelen világ számára. Vezesd a benned reménykedőket halál árnyékából az örök öröm fényére Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Húsvét utáni 2. vasárnapnak az ószövetségi igéje Ezékiel prófétától szól hozzánk. Az ő könyve 34. fejezetéből a 10. verstől kezdve olvasom:

Így szól az én URam, az Úr: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé.

Mert így szól az én URam, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én URam, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

A régi mesében kopogtattak az ajtón. A világ sorsa a házban, az ajtón túl, azon múlt, hogy vajon a szemüknek hisznek avagy a fülüknek? Mert jól hallották ők, hogy a hang nem stimmel. De azt látták, hogy a kéz, ami benyúlik a résen, az stimmel. A sorsuk azon múlt, hogy a szemüknek vagy a fülüknek hisznek. A látvány vagy a hang alapján döntenek. Végül a gidák a szemüknek hittek - ahogy ez már lenni szokott.

Szegény öreg Izsák, ő nem tudott a szemének hinni, merthogy vak volt már öregkorára, de valami hasonlót tett, amikor így szólt: A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze - és megáldotta Jákóbot, Mert a szemét helyettesítő kezének hitt, nem a fülének.

Ez már csak így szokott lenni. Valószínűleg egyikük sem ismerte az igét: Boldogok, akik nem látnak, és úgy hisznek. Avagy: a juhaim hallgatnak a hangomra. A gidáknak mindenesetre ez lett a vesztük a mesében: beengedték maguk közé a farkast, és ettől kezdve már, ahogy a farkas belépett közéjük, ők már nem tudtak neki ellenállni. Mert ha beengedték a farkast, onnantól a farkas az erősebb. A gidáknak a mesében mindössze egy esélyük maradt ettől kezdve: hogy eljön az édesanyjuk, és megmenti őket a farkas bendőjétől. Hála Istennek, a mesében meg is történt. Semmi, még a ravasz, a szemüket megtévesztő farkas sem ragadhatta ki őket édesanyjuk kezéből.

Mivel így szól hozzánk a mese, és így szól hozzánk az Ige is, ezért ettől kezdve nekünk, a Pásztorhoz tartozóknak, nem kell rettegnünk. Nem kell erősebbnek lennünk a legerősebbnél, a „farkasnál”. Nem kell magunkra hagyatva döntenünk, hogy kinyissuk az ajtót vagy ne; beengedjük a kopogtatót vagy ne? A mi Pásztorunk, amióta győzött a „farkas” felett, hozzánk a tanítványaihoz bizony kopogtatás nélkül, zárt ajtón keresztül is belép. Mióta a mi Pásztorunk győzött a „farkas” felett, a gidák meséjében leírt találkozások már picit másképp történnek.

Amikor eljött a templom szentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim, tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”

A jeruzsálemi templomot nem úgy kell elképzelni, mint ezt a mi templomunkat, hanem az sokkal összetettebb. Inkább olyasmi, mint Aalenben az épülő mecset, amelyre ki vannak írva, plakátolva a leendő funkciói, feladatai, hogy az Aalen Mohamedán Közösség tagjai számára egy amolyan életközpont legyen, ahol elintézhetik az ügyeiket, találkozhatnak egymással; eltölthetik a szabadidejüket, vásárolhatnak, pihenhetnek imádkozhatnak és együtt tölthetik el az időt. - A jeruzsálemi templom, ahol Jézus járt a templomszentelés ünnepén, sok részből és csarnokból álló épületegyüttes. Magában foglal egyfajta vallási élethez kapcsolódó piacot, plázát, templomot, lelkészi hivatalt és polgármesteri hivatalt. Az emberek ott járnak-kelnek, beszélgetnek, vitatkoznak, adnak-vesznek és igyekeznek élni. És mert az életük szerves része: az istentisztelet is ott történik.

Ott jár Jézus és tanít. Ott veszik körül a „juhok”. Azzal a mozdulattal, ahogy a farkasok veszik körül kiszemelt zsákmányukat. Körülveszik a „juhok”, és neki szegezik a kérdést: Te vagy a Pásztorunk? Vagy nem? Végre mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a mi Pásztorunk? - kérdezik a „juhok”. - Az igazi juhok persze nem spekulálnak ennyit, mert követik az ismerős hangot, és élnek. De ilyen a pásztornélküliség állapota: a juhok jönnek-mennek, és aki úgy, nagyjából pásztor-kinézetű, ahhoz odamennek és megkérdezik: Te vagy a Pásztorunk? - Mint a kóbor kutya, amelyik odamegy az arra járókhoz: Leszel a gazdám? - Ilyen a pásztornélküliség.

Arra a gyülekezetre, ahol éppen nincs lelkész, azt mondják: pásztor nélküli nyáj. Pedig pásztornélküliség nem ezt jelenti. Pásztornélküliség az, ha nem ismerjük, vagy ugyan ismerjük a pásztort, de a látszatra hallgatunk. Nem a hangra, hanem a látványra. Vajon ismerjük a hangját, a Pásztorunk hangját? Vajon ismerjük őt? Kihallgat itt a Pásztorra?

Legtöbbször nagyon pontosan tudjuk, hogy mit akarunk. Ebbe aztán további apelláta nem fér bele. Az életre vannak pontos terveink, a munkára is, a misszióra is, a dolgainkra, a többiek sorsára és tennivalóira nézve is vannak pontos terveink; ki mit csináljon, mi lesz a jó? Amint elkezdődik valami, mindig van valaki, aki odalép és megmondja, hogy ez mért nem jó, hogy van jól, mint kell csinálni.

Ki hallgat itt a Pásztorra - csendben? Ki várja, keresi az ő akaratát? Azzal a nyugalommal, amely tudja, hogy: ha meglelem, ha nem - az ő akaratát úgyis ő viszi végbe. Semmi veszély nem fenyeget. - Jézus ezeket mondja a nyájának, amikor körülveszik őt, mint bárányok, akik keresik a Pásztorukat a farkasok elől. Semmi veszély nem fenyeget! Ugyan minden megtörténhet, minden bizonytalan és minden elmúlik. Veszhet minden, ami itt a mi világukban van. Csak egy nem: hogy az Isten tenyerén vagyunk. Az nem. Onnan nem tudunk levándorolni, míg halljuk az ismerős szót. Minden elveszhet! Eljöhet a világ vége is, ahogy mondani szokták. De a világ az Isten teremtménye és az ő tenyerén van. Tehát az ő keblében vagyunk, aki szeret.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Jó Istenünk, szerető Atyánk! Hozzád fordulunk, mert Te vagy életünk alapja. Te vezethetsz bennünket jó helyre, Te teremthetsz meg bennünket, mint gyermekeidet. Téged kérünk tiszta bizalomért irántad életünk minden helyzetében, örömeink és nyomorúságaink között egyaránt. Hozzád könyörgünk katasztrófák áldozataiért, szétszóródott népedért, tanácstalan gyermekeidért, azokért a szolgáidért, akik maguktól nem tudják, hogy merre kell menni - Te tudod az utat, és Te viszel minket

országodba. Könyörgünk hozzád az elkallódó gyermekekért és az elfoglalt szülőkért. Könyörgünk hozzád a túlterhelt nevelőkért, diákokért. Könyörgünk hozzád az elhulló gyülekezetekért. Te őrizz meg és tarts meg minket igéddel azon az úton és arra a célra, amelyet elhívtál és megálmodtál bennünk. A Te kezedbe tesszük le szeretteinket, életünket, sorsunkat, azokat a napokat, amelyek még hátravannak nekünk itt a földön. A Te kezedbe tesszük le azokat, akik elmentek már innen, hogy Te tudod, mi van velük, mi legyen velük, mit tehetsz értük Te. Őrizz meg minket, jó Pásztorunk, és vezess minket a legelőre: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

Az énekek és a liturgia kottáit a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu honlapon), valamint az Evangélikus Énekeskönyvben lehet megkeresni, megtalálni.