2011-03-27

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk! 0x08 graphic

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert elhagyott vagyok és szegény. Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg ínségemből! Lásd meg elesettségemet és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! Őrizd meg lelkemet, és ments meg engem, ne valljak szégyent amiatt, hogy benned bíztam.

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk önmagunkat és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk a bűnünket, akkor hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel Istenem. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, mert azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, jogos az ítéleted. Én bűnben születtem, Te pedig a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken, az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Istenünk, aki világosság vagy, nyisd fel a szemünket, hogy átlássunk zavaros dolgainkon, hogy hinni merjünk, dacolva minden bizonytalanságunkkal, hogy lássuk azt a fényt, amely Krisztusban ragyog. Mert Ő a mi világosságunk mindörökké. Ámen.

Testvéreim! Isten igéje szól hozzánk. A mai vasárnapon, Böjt 3. vasárnapján az Ószövetségben megírt ige a Királyok 1. könyvének a 19. fejezetéből szól. Az első nyolc verset olvasom:

Amikor Aháb, Izrael királya elmondta feleségének, Jezabelnek mindazt, amit Illés próféta tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezabel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

Legyetek tehát Isten követői , mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”

Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalanak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa, jóság, igazság és egyenesség.

1. Jézus, Istennek Báránya, Kínjaidat ég s föld szánja. A nap, a nap sötétté változik, A föld, a föld Reng és ingadozik. - 2. Hegyek, halmok süllyedeznek, A kősziklák repedeznek. Holtak, holtak Sírból feltámadnak, A szent, a szent Városban jelt adnak. - 3. Íme, a templom kárpitja Kettéhasad és megnyitja Helyét, helyét A szentek szentjének, Isten, Isten Szent közelségének. - 4. Mindezekből, ó, mit értsünk, És szívünkbe, ó, mit véssünk? Isten, Isten Végtelen kegyelmét: Hozzánk, hozzánk Csuda nagy szerelmét. - 5. Fiát a szeretet Atyja Kereszt kínjaira adja, Értünk, értünk Hogy eleget tegyen, Urunk, Urunk, Üdvözítőnk legyen. - 6. Jézus, ki értünk szenvedtél, Hogy éljünk, halálra mentél: Néked, néked Szívből hálát adunk, Holtig, holtig Híveid maradunk.

„Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezer mérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén. Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta: 'Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt.' - Hát, erre rajzoltam egyet:

'Tessék' - mondtam - 'ez itt a ládája; benne van a bárány, amit akarsz!' - Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca. 'Ez az, éppen így akartam!' - Eddig a részlet a könyvből.

Másnap Keresztelő János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött, mert előbb volt, mint én.”

A múlt héten Munkácsy: Krisztus trilógiájának a kiállításán Fabinyi Tamás püspök egyebek mellett arról beszélt nekünk, hogy mindenki, minden művész olyan Krisztust tud festeni, amilyen Krisztus az ő lelkében él. Munkácsy képein pedig, a három nagy festményen Krisztus szenvedés-történetéből, ott van egyrészt a szenvedő ember: Jézus. És ott van ugyanakkor ezeken a képeken a feltámadt, győztes Úr Krisztus is.

Számomra a legegyértelműbb, legnagyszerűbb jele ennek a kettős, teljes értékű Krisztus-ábrázolásnak a Golgota festménye. Ott, a kereszten hal meg Jézus Krisztus, ugyanakkor a sokaság között, indulásra készen figyeli őt egy másik Jézus Krisztus. Lovon ül, és a lovon ülő másik Jézus Krisztus indulni készül, hogy győzelmesen győzzön bűn, halál és ördög felett.

Keresztelő János szintén. Keresztelő János, a „festő”, a feléje jövő emberben meglátja az Isten Bárányát. Ezt a különös szót, ezt a különös kifejezést mondja rá, rámutatva Jézus Krisztusra. Bemutatja Őt!

Sok találgatás és gazdag fantáziálás tárgya az azóta is, amit Jézusról Keresztelő János mond. Hogyan, mit ért ő ezalatt, hogy „Isten Báránya”? - Mert bárányról sokféle szó esik a Bibliában, Istenről különösen - de így együtt nem nagyon fordul elő máshogy, máshol. A báránynak a bibliai képe gazdag, sokoldalú. Ezért adja magát a találgatás, a tudományoskodás, a fantáziálás számára, hogy vajon Keresztelő János lelkében milyen Krisztus élt, amikor ezt mondta ő? Melyikre gondolt? - Mivel személyesen nem volt szerencsém Keresztelő Jánost megismerni közelebbről, ezért, hogy ő, - mint Keresztelő János, Erzsébet és Zakariás fia - mit gondolt erről, melyik bárányképre gondolt a Bibliából, vagy a gazdag, Biblián kívüli zsidó hagyományból - nem tudom. Nem is érdekes.

Mint Isten Igéje azonban, amely János evangéliumában megörökítésre került a számunkra és szól hozzánk, mint Isten Igéje mindegyikről szól. Mindegyik bárányképről, amelyet a Biblia valaha is az Isten munkájával, megváltó tervével kapcsolatban fölidéz.

Szól Keresztelő János szava nekünk, Jézus népének, a beteg Bárányról. A Bárányról, aki betegségeinket hordozza, és fájdalmainkat viseli. Azokat a betegségeket, amelyeket nem tudunk számba venni, nem tudunk orvosok elé vinni, és amelyről nincs reménységünk a gyógyulásra. Betegségeinket Ő hordozta! A világ bűnét Ő hordozza. Mégis Keresztelő János, mint ahogyan a kis herceg is, elutasítaná ezt a rajzot. Azt mondaná: „nagyon beteg, én nem pont így gondoltam”.

És akkor megpróbáljuk lerajzolni neki talán: Rá gondoltál, a Bárányra, akinek „hét szarva és hét szeme” volt? A győztes Bárányra? Aki átveszi a hét-pecsétes könyvet, és győz bűnön és halálon? Aki ennek Mindenségnek a Teremtője és Ura? Rá gondoltál, Keresztelő János? - Mégis Keresztelő János, mint ahogyan a kis herceg is, elutasítaná ezt a rajzot: 'nem pont így gondoltam'. - Nemcsak ez a mi Megváltónk!

És lerajzolnánk neki, neki is, az öreg Bárányt, akiről azt írja Ézsaiás: Hogyha fel is áldozta jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. - Igen, Ő is ott van! Ez a Bárány is ott van a mi Krisztusunkban, az Isten Bárányában. - De Keresztelő János, ahogyan a kis herceg is, elutasítaná ezt a rajzot is. - Nemcsak ez a mi Megváltónk.

Ha az életet éljük, próbálunk jól élni, - mennyiszer összeszorul a szívünk, mert az egészben - nem egyes részleteiben, nem a rosszul sikerült tetteinkben, nem a félrecsúszott napokban, nem azokban a percekben, amelyek, hát „nem sültek el” olyan jól, nem azokban van ott a bűn - hanem az egészben. És ez az, amit az Istennek ama Báránya magára vonatkoztatott, felvett, eltörölt, semmissé tett, megemésztett.

Értsük, ahogy jól esik. Keresztelő János szavában hordozza a világ bűnét. Mindegyik ott van. Lehetünk nagyok, mint Illés, aki az emberi filozófia, gondolkodás és vallástörténetének félisteneihez hasonlít.

De ha szembekerülünk a bűnnel, - magunkéval, másokéval, úgy egészében véve a bűnnel -, akkor nem mi mentjük az életünket - hanem az Isten ama Báránya. Ő a mi reménységünk. Rá néz a Zsoltáros szeme.

Tehozzád futunk, Terád szorulunk, Belőled élünk. Te vagy erőnk, reménységünk és célunk. Te vagy őrzőangyalunk, kenyerünk, Te vagy, aki megmenti életünket - Jézus Krisztus Isten Báránya. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

1. Te, ki bűntelen szenvedtél, És úgy lettél, Jézus, az én váltságom, Ne hagyj utadról letérni! Bűnben élni Ne legyen bátorságom! - 2. Hogy érettünk kínt vallottál, Nem nyitottál Azzal utat bűnöknek. Nem jelent a te váltságod Mennyországot Meg nem tért bűnösöknek. - 3. Csak önmagamat áltatnám, Ha bíztatnám Érdemeddel szívemet, S mégis bűnnel beszennyezni, Fertőztetni Meg nem szűnném lelkemet. - 4. Megdicsőült Üdvözítőm! Légy segítőm, Hogy a vétket letegyem. S ha meghalok, szent halálod, Szószólásod Üdvösségemre legyen!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk Neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne veszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk Téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. Ámen

Liturgia: Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Mert a mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret. Hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve feltámadása erejében részesüljünk. Emlékezz meg egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg a hitét, tartsd meg békességedben. Add meg Krisztusban való egységét. Bennünket, mindannyiunkat őrizz meg a szentek közösségében. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül Te ismered. Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia: Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

1. Készülj, lelkem, Jézusodhoz, Bánatodra balzsamot hoz. Jer, hódolj a nagy Királynak, Vesd le bűnös óruhádat, Az új embert öltözzed fel, Jöjj Uradhoz sietséggel! Ki megváltotta e földet. Ajtód előtt áll és zörget. - 2. Nyílj meg szívem, Krisztusod jő, A vesszőhöz a szőlőtő, Jön, hogy megújítsa élted, Adjon örök üdvösséget. Jézus, lelkem fényes napja, Lábaidhoz leborulva Illetem köntösöd szélét: Gyógyítsd lelkem betegségét! - 3. Jézus, drága üdvösségem, Mennyből földre jöttél értem, És magad halálra adtad, Hogy nyerj rajta diadalmat. Add, e lelki eledelben, Élet kenyerét vehessem! Add, hű legyek holtig hozzád, Ki megtörted bűn hatalmát!

1. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, A szép Szűznek drága szent magzatját, E világnak áldott Megváltóját, Bűnösöknek örök szószólóját! - 2. Jézus Krisztus, érettünk meghaltál, Harmadnapon íme feltámadtál; Mennyországban felmagasztaltattál, Tisztességgel megkoronáztattál. - 3. Te vagy nékünk minden igazságunk, Jámborságunk és ártatlanságunk: Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, Isten előtt örök boldogságunk. - 4. Te vagy nékünk minden reménységünk, E világon a mi tisztességünk, Isten előtt mi nagy dicsőségünk, Mennyországban örök üdvösségünk. - 5. Add minékünk a te Szentlelkedet, Mind e földön hirdettesd igédet, Ismerjünk meg mindannyian téged, Dicsérhessük örökké szent neved!

Jó Istenünk! Áldunk Téged, hogy életet adsz nekünk életed árán. Hogy örömöt és békességet ajándékozol igédben, Krisztus Urunk testének-vérének közösségében, Egyházadban. Kérünk, ő4rizd meg bennünk a Veled való közösség minden áldását, hogy Hozzád ragaszkodjunk erős hittel, hogy megálljunk a bűnnel, minden kísértéssel szemben Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Elmenvén hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia: Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.